//Otthon, édes otthon//
*Finoman elmosolyodik Aoneer válaszára. Mindent összevetve megkönnyebbülés neki, hogy a férfi jól van. Seszínű tekintete persze rögtön megakad Aoneer furcsán lógó balján. A kikötőben is észrevehette volna, hogy valami nem stimmel, ha éppen nem önti el a szar az agyát. Mostanra tökéletesen lenyugodott, kicsit fázik, kicsit nyúzott, de egyáltalán nem hisztérikus. És nagyon-nagyon örül annak, hogy Aoneer majdnem teljesen ép, és egészséges, egy bénán csüngő kar elenyésző veszteség, ha azt nézzük, hogy az élete megmaradt.*
- Csak, hogy pár napig pihentessem meg borogassam a lábam.
*Ami kificamodott akkor, amikor a kocsma küzdőterében ráesett a félholt férfi, egy kis polcolás meg borogatás után el is fog múlni.
Kiül az ágy szélére, magára húzza a takarót, a hátára is és elől fogja össze, most meztelen lábai lógnak ki, úgy nagyjából térdtől lefelé. Laor, mikor lehúzta róla a nedves göncöt, akkor nem törődött azzal, hogy azt elvágólag összehajtogassa, így a ruha egy csomóban ott van az ágy mellett, éppen Alyo lábánál, így a levetett nadrághoz lehajolva kiszedheti annak zsebéből azt a csillagmakkot, amit a kikötői kocsmáros Aoneer sörébe rakott.*
- Tessék, ezt elhoztam, hátha jó valamire. Lehet, hogy semmire.
*Nyitott tenyerét dugja csak ki a takaró alól, azon fekszik most ez a furcsa termés, már legalábbis Alyo úgy gondolja, hogy valami termés lehet, hogy mérgező-e azt nem tudja, mert végül is Aoneer él, és ő sem érez magán semmit, pedig elég sokáig volt a zsebében.*
- Sosem láttam még ilyet.
*Hangja rekedtes, és kifejezetten fáj neki a beszéd, meg a nyelés is. Pedig elég éhesnek érzi magát, de őt most semmi sem tudja rávenni arra, hogy kikászálódjon a paplan alól. Bár Aoneer félkezes bénázását elnézve komolyan gondolkodik rajta, hogy megy és segít neki. A termést mindenesetre az ágy melletti alacsony komódra teszi. El ugyan nem indul, de azért megkérdezi:*
- Segítsek?