//Második szál//
//folyónál//
*Sóhajt egyet, mint akinek az egész mindenség összes gondját kéne a vállán hordoznia. Pedig csak arról van szó, hogy Lea ignorálta a nem teljesen önzetlen figyelmességét, és a nem minden célzatosság nélkül átadott ruhákat gondosan maga mellé helyezi ahelyett, hogy magára öltené azokat. De hát mi egyebet tehetne? Például rendezhetne egy helyre kis jelenetet, melynek keretében emelt hangon vonhatná felelősségre a mágust, mondván micsoda dolog más asszonyának társaságában időzni, miközben azon egy szál ruha nincs? Csak sajnos egészen biztos, hogy ebben az esetben Leában felhorgadna az, amit egyes mihaszna, köldökbámuló bölcsek feminista önérzetnek neveznek. Arról nem is beszélve, hogy felvetődhetne, hogy Lea törvény szerint nem az ő, hanem egy roppant hatalmas és alkalmasint roppant kellemetlen úr asszonya. Márpedig egy féltékenységi roham kellős közepén az ember nem veszi jó néven a váratlanul felmerülő tulajdonjogi kérdéseket. Tehát marad a teátrális sóhajtozás és az, hogy tőrével nekiessen a szalonnának, megfelelő nagyságú darabokat kanyarítva le a jókora oldalból.*
- Imádok zavarni, tündér virágszálam, erre igazán rájöhettél volna már.
*Kicsit neheztelő a hangja, ahogy a göndör hajú felé nyújtja az őt megillető szalonnadarabot. Ez a rosszallás természetesen nem a megjegyzésnek és a rá oktrojált munkának szól, hanem a véleménye szerint túlzásba vitt naturista életérzésnek. Worenth-nek kicsit várnia kell a szalonnára, mert Laor kicsit összevont szemöldökkel figyel a varázsló magyarázatára és egyszerre nem lehet erősen koncentrálni és az uzsonnának valót szabdalni. Komoly arccal bólint egyet, de természetesen fogalma sincs, hogy Worenth miről beszélt. Miféle erő? Mert ha az ember lezavar valakinek egy istenes frászt, amitől a szerencsétlen úgy érzi, hogy leszakad a feje, az igen, na az erő! De ő a maga részéről nem érzi, hogy bármi láthatatlan, varázsos erő venné körül. Persze annyira nem ostoba, hogy kételkedne az egészben, hiszen pontosan tudja, hogy a mágusok micsoda ronda dolgokra képesek, ha felbőszítik őket. Ezek sohasem érdekelték és azzal is tisztában van, hogy egy élet kevés lenne rá, hogy elsajátítsa őket. De ez az egyszerű kis tűzgyújtásos trükk valahogy nagyon megragadt a fantáziájában. Ezért aztán némi csodálkozással néz Leára. Most már biztos, hogy boszorkány, olvas a gondolatokban!*
- Ezzel vásárokban is felléphetnél, kicsi mézmadaram, pont erre gondoltam.
*Félrenéz kicsit és olyan stílusban folytatja, ahogy vásári kikiáltók szoktak ágálni.*
- Nemes urak és hölgyek, vásározók és vásárlók, tisztelt csőcselék! Íme Lea, a tharg amazon, ki előtt a szív és elme legapróbb titkai sem maradnak rejtve. Nem csalás, nem ámítás! Tegyék csak próbára! Te ott, nagyuram! Igen, igen! Kegyelmed például most épp Lilitre gondol, a bájos leányzóra. Legszívesebben már Lilittel lenne, hogy alaposan és hosszasan... ehehe... Lilittel, aki nem más, mint... mint egy kecske? Fúj!
*Most már Worenth is megkapja a maga porcióját, így Laor a hagyma pucolásának lát neki.*
- Hagymát? *néz a többiekre.*
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.05.28 17:04:41