//Kovácsműhely//
//Ymra//
-Nem, mára ennyi volt. A szerszámokkal holnap reggel folytatjuk.
*Horkantja oda a többieknek és nagyot nyújtózik. E mellé még egy bődületeset ásít is, minden bizonnyal még a műhelytől jó pár méternyire is elhallik Hrothgaar hangja.*
- Most mehettek. Én még elszöszmötölök itt egy kicsit magamnak. Menjetek, menjetek.
*Hajtja ki övéit a műhelyből a törpék thánja. Amikor teljesen egyedül marad leroskad egy hordóra és nagyokat szuszog. Egész kellemesen elfáradt... mit kellemesen? Minden komoly megerőltetés nélkül itt el tudna aludni, csak befeküdne a tűzhelyre, betakarózna parázzsal, feje alá venné a kisebbik üllőt és már hortyogna is.*
- Nna... lássuk...
*"Felpattan" helyéről és kissé elcsigázottan ellépdel a munkaasztalhoz. Most jön az a rész, amikor egyesével leellenőrzi az elkészült nyílhegyeket, ha kell még tud rajtuk alakítani. Lassú és körülményes munka ez, és végtelenül unalmas is. Már rég elunta az egész életét és megbánta, hogy elküldte övéit, mert nincs társasága. Bár, ha belegondol, bárki más csak elvonná figyelmét a melóról. Fura, kettős érzés ez.*
~Most már ideje lesz zabálnom valamit, mert a belem kilukad, a szemem meg kiguvad.~
*Gondos átvizsgálás után Hrothgaar úgy találja, a legyártott húsz nyílhegy kifogástalan minőségű. Ha nem is elfek által készített, hamisítatlan elf munka, ő kihozta a maximumot a dologból. Alakra amennyire csak lehetett a hegyes-fülűek által használt nyílvesszőhegyekhez tette hasonlatossá, ahogy a megrendelő kérte. Utolsó simításként a maradék pár darab nyílvesszőt elkészíti, mivel ugyebár mindenkit elküldött a műhelyből. Rá marad most minden feladat, de nem is baj talán.*
- Így ni, szépen maradj a helyeden, nem izeg, nem mozog...
*Ellenőrzi a nyílvesszőt és visszateszi az asztalra. Pár pillanatra rátenyerel az asztal lapjára, csak hogy egy nagyot sóhajtva felegyenesedjen és kisétáljon a műhelyből, hogy szívjon egy kis friss levegőt. Kiérve mélyet szippant a hűs légből, orrán szippantja be és és fújja ki. A feltörő pára a lágy szélben pillanatok alatt elillan. Annyira belemerül a relaxálásba, hogy először fel sem tűnik neki a kapunál kialakuló jelenet, ám amikor végre felfigyel rá, nagyot morran.*
- Mi a tökszár van itt? Neeem hiszem el...
*Fejét csóválva veszi tudomásul, hogy három, _három_ új figura áll a kapuknál, és még az őrök között is van számára ismeretlen arc. Nehezen megy Hrothgaarnak az újak el-, befogadása. Egy rövid pillanatra azt kívánja, bárcsak újra a pusztán kóricálna a régi csapattal. Inkább vissza is fordul a műhelybe és befejezi a munkáját... Amikor újra előkerül, már nincs előtte a kovácsok vastag bőrköténye, újra oldalára csatolta övét, vállára terítette vastag bundáját. Harci kalapácsát jobb kezében viszi. Igaz a vért elfelejtette lemosni róla, ami eddigre már keményen a fegyverre száradt. Baljában a kész nyílvesszők, szám szerint húsz darab, egy vékony madzaggal átkötve, készen, hogy a megrendelőhöz kerüljenek. Ha meglátja valahol a napbarnította bőrű leányt, akár át is adhatja neki rögvest a megrendelt nyílvesszőket. Ha nem így történik, akkor Hrothgaar tovább halad az erőd felé.*
- Nyissátok ki a kaput!
*Hallhatják a hangját az őrök, és megvárja míg kérése megvalósul. A kapunál lébecoló kompániára csak egy gyors pillantást vet, még feléjük se nagyon fordul. Túlságosan fáradt és érdektelen most, hogy megnézze őket.*
A hozzászólás írója (Hrothgaar Skyllagrimmson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.29 23:42:22