//Őrségben//
*Egy pillanatra elbambul az őr, és elmélázik azon, hogy a kis tündérrel vajon túlságosan szigorú volt-e, vagy sem. Mire feleszmél, támadás éri a kaput. Noha nem szó szerint, de megcsillan a kapu előtt Amon Ruadh egykori dicsősége.*
-No, fene!
*Érkezik egy sötételf, aki morog ugyan valamit magában, de Aletait különösebben nem érdekli, hogy mi az. Különösképpen azért, mert jönnek még mások is. Eleinte hol ide, hol pedig oda kapkodja a fejét, de mielőtt elveszne az áradatban, Aylo beáll mellé. Egy hálás pillantás a jutalma csak, de máris a következő jövevényre tereli a pillantását. Az érkező páros egyébként valóban sötét. Az a fajta, akit az Aletai-féle kifejezetten szeret gyilkolászni, ám mivel még a tündérekkel törődik, nem tud rendesen odafigyelni. Aletai egyébként következetesebb, talán, ha morogna amaz a kettő, könnyen kipenderítené őket a kapuból, és még örülhetnének, hogy nem kapnak egy-egy dobókést a mellkasukba. Arról nem is beszélve, hogy neki is elég rossz a kedve, nem csak a neki segítő lánynak. Időközben felbukkan Harath is. Az a Harath, akinek nemrégiben a keresésére indították, ám mégis a kapuban kötött ki.*
-Harath! Örül a szívem, hogy lát!
*Mosolyodik el, miközben ő is odaigyekszik a beszélgető pároshoz. A tündérek még mindig nem igazolták magukat, így a fél szeme rajtuk van, nehogy csak úgy beszökjenek, vagy ilyesmi. Ad Harathnak egy kézfogást, majd ha az fogadja, felhúzza a szemöldökét.*
-Kagant keresed? Egy fertályórája láttam páncélban távozni. Ha van egy kis szerencséd, még elkaphatod valamerre arra!
*Mutat a kezével az erdőség felé, ha a férfi nyomolvasó, bizonyára nem lesz nehéz követnie. Az idegenek lassan elszivárognak, és mikor lenne egy kevés ideje szót váltani Ayloval, visszatér az imént betérő páros. A félelf felveszi a fonalat, és válaszol nekik.*
-Igen, az ott egy fogadó, amit Vaskorsó Tavernának hívnak! Parancsoljatok, a fegyvereitek!
*Megy a lepakolt eszközökért, és visszaszolgáltatja őket a párosnak. Pont látta, hogy melyikeket szórta le a társa a fegyvertárba, de azért biztonság kedvéért rákérdez.*
-Ezek voltak? Meg van mindegyik?
*Tekintetével közben Daranelt keresi, ha igaz, neki is ide kellene érnie lassan, hogy a tündérpárost igazolja. Ez csakhamar meg is történik.*
-Értem. Így akkor bemehettek edzeni. A társad természetesen a te felelősséged!
*Pillant a tündérlányra, majd Daranelre.*
-Köszönöm, barátom, s ne haragudj, hogy zavartalak! További szép napot nektek!
*Biccent és útjára bocsájtja a tündéreket.*
A hozzászólás írója (Aletai Agetkin Rilash) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.17 22:13:52