//Második szál//
*Alyo cseppet sem flörtöl Habrertusszal, mivel éppen az próbálja burkoltan a kancellár tudtára adni, hogy miért is nem kéne tovább froclizza Aoneert. Meg aztán instant hányinger is kerülgeti a tintanyalótól. Fél lába már a kád peremén, mintha csak ugrásra készülne. Karjai is megfeszülnek, sőt egész teste, ezt Aoneer is érezheti, mert eddig csak lazán tartotta rajta a kezeit, de most magához húzza. És végül is nem is lehet nehéz dolga, mert a fél keze könyékig a másik nadrágjában, a másik meg az övén, combja az oldalához simul, térde a kancellár irányába mutat, lábujjairól csöpög a víz a földre.*
- Jajj fiúk minek kakaskodni?
*Egészen mézesmázos a hangja, nem akar ugyanis a már meglévőnél nagyobb bajt. Aoneer úgy tűnik, hogy mindig belefut olyanokba, akik már csak direkt heccelik. Mondjuk hamar ki lehet ismerni, már legalábbis abból a szempontból, hogy könnyen hagyja magát felhúzni. Habrertus esetében mondjuk azért nehéz a dolog, mert szemlátomást szívesen vissza is él a hatalmával. Alyo a maga részéről nem húzogatná a bajszát, mert nem akar pórul járni mondjuk úgy, hogy egy kis konfliktus miatt kitiltják a kedvesét a Vashegyről. Emiatt Aoneer valószínűleg nem sok könnyet ejtene, de Alyo igenis szeret mellette elaludni és mellette felébredni.*
- Látod szívem, ha megengedted volna neki, hogy kicsit nézelődjön, akkor most mindenki nyugodt lenne, senki nem fenyegetőzne. Ahelyett, hogy büszke lennél rá, hogy mások is megnéznek, mert ezek szerint nem vagyok olyan randa, hogy az érc magától felszaladjon a bányából, mikor meglát.
*Ő mindig próbálkozik, hogy oltsa a tüzet, most sincsen ez másként, hangjában ott a tettetett sértettség, hogy Aoneer nem értékeli, hogy milyen szemrevaló nője van. Igaz ugyan, hogy nem célja, hogy a Habrertus-féle viszolygást keltő férfiaknak tetsszen. Akit ezúttal valóban megvádol kukkolással, noha csak burkoltan. Mindenesetre őt nem zavarta a dolog, mert nem is tudott róla, de Aoneer talán kivárhatta volna, hogy mondjuk bokáig tolt gatyával kapja tetten a kancellárt és akkor nehezebben tagadhatott volna. De ha már így alakult, akkor ebből a helyzetből kell kihozni valamit.*
- Kancellár, én nem haragszom ha hosszabban néztél, mint az illendő lett volna. Talán még hízeleg is. Sőt hízeleg.
*Hízeleg a frászt hízeleg, hányinger kerülgeti, bár lehet, hogy ezért nem csak a kancellár a felelős.*
- De nagyon kérlek, hogy ne piszkálódj, mert az nem illik egy, a te pozíciódban lévőhöz. Sőt kifejezetten kicsinyes. A kicsinyesség meg azt sejteti, hogy a vád netán igaz. Hm? De természetesen később beugrunk, hogy a papírok rendben legyenek.
*Alyo mondjuk tesz a papírokra, ő olvasni sem tud, vagyis csak nagyon lassan és hibákkal, a betűvetést pedig egyáltalán nem sajátította el, és ami azt illeti nem is nagyon akarja.*