//Bris//
*Elégedetten vesz búcsút a druidától. Örömmel látja, hogy nem lopja a napot és azt is, hogy úgy látszik, sikerült jó szakembert kerítenie. Mert természetesen saját érdemének tekinti Awozerth jelenlétét. Persze ha nem válna be, akkor ez meg fog változni, de miért ne lehetne optimista?
A másik pedig mintha elkámpicsorodna Achim halálhírére. Ezt teljes mértékben meg tudja érteni, ő maga is így volt ezzel. Esetében annyival volt kellemetlenebb a szomorú hír vétele, hogy ő talált rá elődje holttestére és egy ideig volt esély arra is, hogy a néhai kancellár halálát az ő számlájára írják. Mivel nincsenek túl messze a Radkraaltól, Bris élőszóban előadott önéletrajzára jó eséllyel már akkor kerül sor, mikor már a kancellár hivatali helyiségében vannak és Habrertus hellyel kínálta a reménybeli kollégát az robusztus íróasztal túlsó felén. Ő is helyet foglal a fotelnek is beillő karosszékben, két tenyerét ujjai hegyénél érinti össze mellkasa előtt és csak a nevek említésére csúszik feljebb kicsit a szemöldöke.
~A fickó vagy orcátlanul, de nagyon ügyesen hazudik vagy főben járó bűn lenne elengedni.~
Elvégre a Lanuin név széles körben ismert Lanawin tudós főinek körében és csak kis mértékben árnyalja a képet, hogy szép számmal vannak olyanok is, akik nem minden idők legnagyobb zsenijének, hanem egy kivételesen ügyes szélhámosnak tartják, aki tudományát, elméleteit és módszereit innen-onnan lopkodta össze és gyúrta össze egy kétségtelenül működőképes egésszé.*
- Igen... *bólint rá egy kicsit szórakozottan, aztán pipája megtömésével kezd foglalatoskodni.* Ugye nem zavar?
*Ez inkább kijelentés, mintsem kérdés, mert mostanra már a gyertyáról lopott lánggal rá is gyújt és a kis füstfelhő mögül mered a másikra.*
- Az én néhai Achim barátomnak *a barát jelző enyhe túlzás, de ez most nem érdekes* mindig jó érzéke volt hozzá, hogy felfedezze az emberek rejtett értékeit. Az, hogy ő invitált a Vashegyre, valamint mestereid nevei meglehetősen jó ajánlólevélként szolgálnak nálam.
*Ráharap a csibukra, aztán az asztalán kis tálcán álló cserépkorsóból rubinvörös bort tölt két pohárba. Mivel ő nem hódol akkora szenvedéllyel a bor élvezetének, Achim készletei szinte kifogyhatatlannak tűnnek. Azt viszont meg kell adni, hogy elődjének ízlése kifogástalan volt.*
- Parancsolsz? *ez sem annyira érdeklődés, mert az egyik poharat Bris elé koppintja az asztalra.*
- Nos, a thargokat sokan faragatlan barbároknak tartják, akiktől távol állanak a tudományok. Valljuk meg, *mosolyodik el finoman* nem tévednek sokat. De ők is belátják, hogy manapság a harcosoknak is szükségük van a szellem embereire. Mert sokszor nem elég a vajákos kétes tisztaságú kuruzslása és az alkimista már-már művészetbe hajló tudományára van szükség. Vagy egy hevenyészett sáncot néhány büdös ork is össze tud róni, de egy igazi erődítményt csak egy képzett építész tervei szerint tudnak felhúzni az építőmesterek.
*Megemeli a poharát a másik felé és ha Bris viszonozza a gesztust, belekortyol a borába.*
- Egy szó mint száz, tudnálak használni és te is megtalálhatod a számításod. Van már ugyan egy segítőm, egy igen szemrevaló ifjú leány, de ő a betűvetésen kívül más tudományhoz, azt hiszem, vajmi keveset ért. De jól jönne a problémás kérdéseket egy tanult fővel megvitatni.
*Visszateszi poharát az asztalra, jót szippant a pipájából, aztán az ablak felé mutat.*
- Biztos láttad már az Erődöt. Elfogadható erődítés, de az idő már kicsit kikezdte és hát látszik rajta, hogy nem szakember tervezte. A következő nagy feladatom annak renoválása és megerősítése lesz.
*Kicsit álmodozva nézett az ablakon át az Erőd irányába, aztán visszafordul Brishez.*
- Mennyit értesz az építészethez, azon belül is a várépítészethez?