Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 42 (821. - 840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
840. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-01 16:21:58
Üzenet elküldve: 2015-01-01 16:21:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
*Megnyugszanak hát a kedélyek. A maga részéről ezt nem is bánja. Alig észrevehető mozdulatokkal teszi vissza helyére a kis lövedéket, és a hozzátartozó eszközt is. Talán ma már még sem lesz szükség rá. A hirtelen tömeg pedig eloszlik. A három bekéredzkedő végre megérti, hogy majd holnap. Syoud befelé indul neki, míg Akheel kifelé. Mögötte csukódik a kapu, de még nem záródik, hiszen a lánynak vissza kell még jönnie, és hát kint van Hildi is, bár ezt Ethea éppen nem tudja. Mondhatni jószerével, még nem is ismeri a rabszolgalányt, létezéséről sincs tudomása egyelőre. Már mint olyan téren, hogy a bodegában áruló leányzó a törzshöz tartozna ilyen formán. A Learon nevezetű alak meg csak áll, és némán szemlél, sok vizet nem zavar.
Morwon viszont kérdez az alvó óriás felől, így Ethea arra felé pillant, amerre a méretes érkezőt sejteni lehet. A hó már szép kis kupacot hordott rá.
Visszamászik a gyilokjáróra. A havazás csak nem akar elállni, bár talán már nem annyira sűrű, mint korábban. Tekintete elréved a párbajozók felé is, de sokat kivenni nem tud a küzdelemből. Syoud alakját megismeri, aki épp a szellemjáróval beszélget, no meg mintha Harath is ott állna a közelükben. Tovább figyelve még felismeri Kagant is, de az erőd udvarát lassan magába nyeli a lenyugvó nap után kullogó sötétség, és a hóesés.*
*Megnyugszanak hát a kedélyek. A maga részéről ezt nem is bánja. Alig észrevehető mozdulatokkal teszi vissza helyére a kis lövedéket, és a hozzátartozó eszközt is. Talán ma már még sem lesz szükség rá. A hirtelen tömeg pedig eloszlik. A három bekéredzkedő végre megérti, hogy majd holnap. Syoud befelé indul neki, míg Akheel kifelé. Mögötte csukódik a kapu, de még nem záródik, hiszen a lánynak vissza kell még jönnie, és hát kint van Hildi is, bár ezt Ethea éppen nem tudja. Mondhatni jószerével, még nem is ismeri a rabszolgalányt, létezéséről sincs tudomása egyelőre. Már mint olyan téren, hogy a bodegában áruló leányzó a törzshöz tartozna ilyen formán. A Learon nevezetű alak meg csak áll, és némán szemlél, sok vizet nem zavar.
Morwon viszont kérdez az alvó óriás felől, így Ethea arra felé pillant, amerre a méretes érkezőt sejteni lehet. A hó már szép kis kupacot hordott rá.
Visszamászik a gyilokjáróra. A havazás csak nem akar elállni, bár talán már nem annyira sűrű, mint korábban. Tekintete elréved a párbajozók felé is, de sokat kivenni nem tud a küzdelemből. Syoud alakját megismeri, aki épp a szellemjáróval beszélget, no meg mintha Harath is ott állna a közelükben. Tovább figyelve még felismeri Kagant is, de az erőd udvarát lassan magába nyeli a lenyugvó nap után kullogó sötétség, és a hóesés.*
839. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-01 16:20:37
Üzenet elküldve: 2015-01-01 16:20:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Őrségnézőben //
// Fabódé az Éhes Vándorhoz - A kettőből így lett három...//
*Elfogadja Hildi csöppet felháborodott hangnemét. A lánynak fogalma sincs kitől és milyen feladatot kapott a húsos-bögyös, de nem is érdekli. Amikor kitölti a bort, odamegy érte és a helyére viszi maga, nem okoz neki problémát megemelni az apró, feszes fenekét, hogy aztán visszatehesse a padra.
Miután visszakapta kezeinek szabadságát és elszakítja tekintetét Gabrien mosolyától, összefonja maga előtt karjait, lényegében falat húzva maga elé, hogy így válaszoljon Khannak.*
-Nem elég jövedelmező nyakláncokat árulni, na. Szolgáló jellegű munkát pedig nagyon sokszor végeztem, a megjegyzését pedig tegye oda, ahova sohasem süt a nap.
*Ennyivel ő elintézettnek tekinti a dolgot, bár egy mosolyt még küld a férfi felé, hogy élét vegye szemtelenségének. Szeretné azt hinni, hogy nem csinálnak belőle ágyast, hisz nem rabszolgaként kerül oda, és talán nem is annyira csinos, hogy valaki az ágyában tartsa. Bár ez ízlés dolga lehet. Ahogy az is, ki miféle munkát hajlandó elvégezni. És persze kivel.*
-Ó, nem olyan rossz ez a bor. *Vigyorog Khanra, aki még attól is a falra mászna, ha leöntenék az olcsó itallal.* -Ha nem lenne ilyen úri ízlésük, teljesen megfelelne ez is.
*Szavai után mosolyogva iszik bele a savanykás lőrébe. Mivel sosem kóstolta a Pegazus borait, így nem sok összehasonlítási alapja van.
Hildi kihozza a megcsonkított sülteket, aminek illata nem csak a duci lány nyáltermelését indította be, hanem Janemitáét is. Amikor pár napja húst evett, egy jól megsütött mókus volt a vacsorája. Elmormol egy köszönömöt Hildinek, majd neki is lát elfogyasztani, amit elé tett.
Egy darabig nem is szól, csak nyammog a sültön, néha kenyeret harapva hozzá. Két falat között pedig újra válaszol Khannak, akinek a jelek szerint az az új hobbija, hogy Jane döntéseinek miértjét firtatja.*
-Ezek a harcos népek jóravalóaknak tűnnek. Szívesen szolgálnék harcosokat.
*Ezután visszatér a tányéron lévő húshoz. Meleg, és Hildi azért hagyott rajta némi szaftot is, így Janemita elégedett. Nem érti, hogy Khan mire céloz a beszédével kapcsolatban, de most nincs kedve megkérdezni. Két falat között iszik a savanyú borból, közben figyeli a két férfi és talán a csaplárlány beszélgetését. Őt is érdekli Hildi élettörténete, hisz ezzel is többet tudna meg erről helyről és a szokásokról.
Gabrien ötletére, hogy Khan menjen hátra Hildivel, csak bólogat mosolyogva. Biztos bearanyozná vele a lány napját, ha pedig az aranyomozás tetszett neki, úgy a tündérkétől is elolvad.*
~Úgy tűnik, Thargarodban sem olyan jó a bor, mint amire a széles vállú számított.~ *Fut át az agyán, amikor meglátja vörös hajú őrnőt felé közeledni. Pont felé.
Janemita kis zavarral az arcán üdvözli a nőt egy határozott biccentéssel.*
-Jóestét!
// Fabódé az Éhes Vándorhoz - A kettőből így lett három...//
*Elfogadja Hildi csöppet felháborodott hangnemét. A lánynak fogalma sincs kitől és milyen feladatot kapott a húsos-bögyös, de nem is érdekli. Amikor kitölti a bort, odamegy érte és a helyére viszi maga, nem okoz neki problémát megemelni az apró, feszes fenekét, hogy aztán visszatehesse a padra.
Miután visszakapta kezeinek szabadságát és elszakítja tekintetét Gabrien mosolyától, összefonja maga előtt karjait, lényegében falat húzva maga elé, hogy így válaszoljon Khannak.*
-Nem elég jövedelmező nyakláncokat árulni, na. Szolgáló jellegű munkát pedig nagyon sokszor végeztem, a megjegyzését pedig tegye oda, ahova sohasem süt a nap.
*Ennyivel ő elintézettnek tekinti a dolgot, bár egy mosolyt még küld a férfi felé, hogy élét vegye szemtelenségének. Szeretné azt hinni, hogy nem csinálnak belőle ágyast, hisz nem rabszolgaként kerül oda, és talán nem is annyira csinos, hogy valaki az ágyában tartsa. Bár ez ízlés dolga lehet. Ahogy az is, ki miféle munkát hajlandó elvégezni. És persze kivel.*
-Ó, nem olyan rossz ez a bor. *Vigyorog Khanra, aki még attól is a falra mászna, ha leöntenék az olcsó itallal.* -Ha nem lenne ilyen úri ízlésük, teljesen megfelelne ez is.
*Szavai után mosolyogva iszik bele a savanykás lőrébe. Mivel sosem kóstolta a Pegazus borait, így nem sok összehasonlítási alapja van.
Hildi kihozza a megcsonkított sülteket, aminek illata nem csak a duci lány nyáltermelését indította be, hanem Janemitáét is. Amikor pár napja húst evett, egy jól megsütött mókus volt a vacsorája. Elmormol egy köszönömöt Hildinek, majd neki is lát elfogyasztani, amit elé tett.
Egy darabig nem is szól, csak nyammog a sültön, néha kenyeret harapva hozzá. Két falat között pedig újra válaszol Khannak, akinek a jelek szerint az az új hobbija, hogy Jane döntéseinek miértjét firtatja.*
-Ezek a harcos népek jóravalóaknak tűnnek. Szívesen szolgálnék harcosokat.
*Ezután visszatér a tányéron lévő húshoz. Meleg, és Hildi azért hagyott rajta némi szaftot is, így Janemita elégedett. Nem érti, hogy Khan mire céloz a beszédével kapcsolatban, de most nincs kedve megkérdezni. Két falat között iszik a savanyú borból, közben figyeli a két férfi és talán a csaplárlány beszélgetését. Őt is érdekli Hildi élettörténete, hisz ezzel is többet tudna meg erről helyről és a szokásokról.
Gabrien ötletére, hogy Khan menjen hátra Hildivel, csak bólogat mosolyogva. Biztos bearanyozná vele a lány napját, ha pedig az aranyomozás tetszett neki, úgy a tündérkétől is elolvad.*
~Úgy tűnik, Thargarodban sem olyan jó a bor, mint amire a széles vállú számított.~ *Fut át az agyán, amikor meglátja vörös hajú őrnőt felé közeledni. Pont felé.
Janemita kis zavarral az arcán üdvözli a nőt egy határozott biccentéssel.*
-Jóestét!
838. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-01 15:00:54
Üzenet elküldve: 2015-01-01 15:00:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Őrségnézőben //
// Fabódé az Éhes Vándorhoz //
*Learon megint lefagyott valamitől a jelek szerint, hiába próbált vele kommunikálni, ellenben Syoud még mindig foglalkozik a seggét védő vörössel, így Akheel is kénytelen az ő szavaira figyelmezni legkedvencebb pásztora helyett. Szemei felcsillannak és a másik lányra szegeződik tekintete. Úgy vizslatja, mint aki bármelyik pillanatban képes lenne szétkapni az ágrólszakadtat egy makk kalapért, vagy egy érdekes formában meghajlított fémért, de persze ártalmatlan a gyermek lelkű erdőjáró.*
-Mögnézem.
*Válaszol Morwonnak, mert a korábban hallottak alapján egyébként is érdemes lenne lemennie ehhez a Janemitához, akkor már megnézheti az óriást is, aki olyan érdekesen viselkedett vele.
Na hát el is indul, hacsak nem tartják valamivel vissza. A benti párbaj nem köti le különösebben, mert teljesen mindegy számára hogyan végződik: egyik kutya, másik eb. Egészen A lejjebb kővé dermedt Ro-gólem felé menet véletlen meghallja a korábban érkezők -és Hildi- hangját is. Természetesen a csöncsöréktől teljesen függetlenül, aljas "vagyon"gyarapodási hátsó szándék nélkül, pusztán kíváncsiságból settenkedik a tákolmány közelébe. Mielőtt belépne, hajából kirázza a port és a hópelyheket, csak aztán fordul szembe Hildivel. Megáll, alaposan szétnéz, majd elkezd beljebb lépkedni. Nagyon látszik rajta, hogy iszonyatos erőfeszítések árán tudja csak magát visszafogni, ezért mozgása is kissé darabosnak hat. Kócos, fakó fürtjei alól kikukucskáló sárga szemei végig Janemitán függnek, de egy szót sem szól. Nem akart ő semmit és senkit megzavarni.*
// Fabódé az Éhes Vándorhoz //
*Learon megint lefagyott valamitől a jelek szerint, hiába próbált vele kommunikálni, ellenben Syoud még mindig foglalkozik a seggét védő vörössel, így Akheel is kénytelen az ő szavaira figyelmezni legkedvencebb pásztora helyett. Szemei felcsillannak és a másik lányra szegeződik tekintete. Úgy vizslatja, mint aki bármelyik pillanatban képes lenne szétkapni az ágrólszakadtat egy makk kalapért, vagy egy érdekes formában meghajlított fémért, de persze ártalmatlan a gyermek lelkű erdőjáró.*
-Mögnézem.
*Válaszol Morwonnak, mert a korábban hallottak alapján egyébként is érdemes lenne lemennie ehhez a Janemitához, akkor már megnézheti az óriást is, aki olyan érdekesen viselkedett vele.
Na hát el is indul, hacsak nem tartják valamivel vissza. A benti párbaj nem köti le különösebben, mert teljesen mindegy számára hogyan végződik: egyik kutya, másik eb. Egészen A lejjebb kővé dermedt Ro-gólem felé menet véletlen meghallja a korábban érkezők -és Hildi- hangját is. Természetesen a csöncsöréktől teljesen függetlenül, aljas "vagyon"gyarapodási hátsó szándék nélkül, pusztán kíváncsiságból settenkedik a tákolmány közelébe. Mielőtt belépne, hajából kirázza a port és a hópelyheket, csak aztán fordul szembe Hildivel. Megáll, alaposan szétnéz, majd elkezd beljebb lépkedni. Nagyon látszik rajta, hogy iszonyatos erőfeszítések árán tudja csak magát visszafogni, ezért mozgása is kissé darabosnak hat. Kócos, fakó fürtjei alól kikukucskáló sárga szemei végig Janemitán függnek, de egy szót sem szól. Nem akart ő semmit és senkit megzavarni.*
837. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2015-01-01 09:41:32
Üzenet elküldve: 2015-01-01 09:41:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Fabódé az Éhes Vándorhoz - A kettőből így lett három... //
*Khan kijelentésére és Janemita szavaira, ahogy ebből levonja következtetéseit, miszerint azért annyira türelmetlen, mert ő bizony úrnak számít, csak megvonja félelmetes vállait, a vállpáncél öklelőtüskéi megemelkednek, acél súrlódik acélon, de egyetlen szóval sem kommentálja a dolgot.
Igen, valaha úr volt, még most is vannak földjei, falvai, tisztességes napszámosok, akik az ő búzáját vetik el ősszel és az ő jószágait terelik ki a legelőre, de mindezeket hátrahagyta, nem élvezi hasznait, hogy helyette a kóbor lovagok gondtalan, szabad, bár néha nélkülöző és veszélyes életét élje.
Sosem gondolta, hogy ez valaha negatív diszkrimináció melegágya lesz.
Janemita nem húzza el a kezét, amikor az asztalon keresztül átnyúl, hogy ott találjon fedezéket Khan felajánlása elől, kedves mosollyal viszonozza szavait, ami tőle elég szokatlan, látva korábbi viselkedését, de így legalább látható, hogy nem mindig az a komor, karótnyelt fickó, mint a Thargarod kapuja alatt. Meg van az oka, ha türelmét veszti.*
- Köszönöm, ön nagyon kedves.
*Válaszol, majd a szüzességére tett megjegyzésre elhúzza vértelen ajkait, olvadt aranyszínű szemeit lesüti egy pillanatra.*
- Afene. Lebuktam.
*Mosolyogva "adja vissza" Janemitának a kezét, ahogy visszahúzódik a saját helyére, kezébe fogja a kupa bort és lötykölve figyeli tovább a beszélgetést reménykedve benne, hogy hamarosan megérkezik az a sült, ami felőle sündisznóból is lehet, azok után, amit bor címén legurítanak a torkukon.
Minden bizonnyal ez a Hildi egy nagyon okos leány lehet, ha egyetlen kósza numerából, ami miatt "rákapott" az ízére, messzemenő következtetéseket tud levonni egy férfi komorságának és férfiasságának méretét illetően. De mivel nem gondolatolvasó, és a lány is olyan egyszerűnek látszik, mint az ásóbot, csak egy hanyag köszönömmel illeti az eléjük lerakott sültet.
Khan ugratására csak felemeli középső ujját csöppet sem úrias stílusban közölve, hogy hova dugja a hercegi uradalom szolgáit, és inkább előhúzza a tőrét, hogy egy darab húst a végére tűzzön és mellé törjön magának egy darab kenyeret.*
- Ez tényleg szar.
*Emeli meg egy pillanatra saját kupáját is, nosztalgiával gondolva vissza a Pegazus boraira, melyeket ottléte alatt pusztított.*
- Nagyon remélem, hogy a Thargarodban a bor nem olyan savanyú, mint az emberek az őrségben.
*Koppan a kupa újra az asztalon, majd folytatja a falatozást. Csendben hallgatja, ahogy Khan Janemitát faggatja céljairól, de amikor kérdést intéz hozzá a megbillogozást illetően, tőrének hegyével int a férfi felé.*
- Csak a kihűlt, élettelen testere verhetnek rabszolga billogot.
*Elég komolyan mondja, ez kiolvasható az napszín szemekből, ám azt is érzi, hogy Khan nem teljesen erre gondolt.*
- Ahhoz pedig, hogy odabent - *int Thargarod felé* - valakinek is hűséget fogadjak, nagyban függ az ott tapasztaltaktól.
*Fejezi be, majd újabb sültet döf tőre hegyére és kissé kellemesebb témák felé terelné beszélgetésüket.*
- Khan, látom, neked bejön a bögyös, nyugodtan "menj hátra" vele, mi közben jól elleszünk itt Janemitával.
*Vigyorog társára, ezúttal neki kínálva fel a plusz szolgáltatást, melyet Amon Ruadh kiváló italmérése még a savanyú bor és a sült mellé ajánlt.*
*Khan kijelentésére és Janemita szavaira, ahogy ebből levonja következtetéseit, miszerint azért annyira türelmetlen, mert ő bizony úrnak számít, csak megvonja félelmetes vállait, a vállpáncél öklelőtüskéi megemelkednek, acél súrlódik acélon, de egyetlen szóval sem kommentálja a dolgot.
Igen, valaha úr volt, még most is vannak földjei, falvai, tisztességes napszámosok, akik az ő búzáját vetik el ősszel és az ő jószágait terelik ki a legelőre, de mindezeket hátrahagyta, nem élvezi hasznait, hogy helyette a kóbor lovagok gondtalan, szabad, bár néha nélkülöző és veszélyes életét élje.
Sosem gondolta, hogy ez valaha negatív diszkrimináció melegágya lesz.
Janemita nem húzza el a kezét, amikor az asztalon keresztül átnyúl, hogy ott találjon fedezéket Khan felajánlása elől, kedves mosollyal viszonozza szavait, ami tőle elég szokatlan, látva korábbi viselkedését, de így legalább látható, hogy nem mindig az a komor, karótnyelt fickó, mint a Thargarod kapuja alatt. Meg van az oka, ha türelmét veszti.*
- Köszönöm, ön nagyon kedves.
*Válaszol, majd a szüzességére tett megjegyzésre elhúzza vértelen ajkait, olvadt aranyszínű szemeit lesüti egy pillanatra.*
- Afene. Lebuktam.
*Mosolyogva "adja vissza" Janemitának a kezét, ahogy visszahúzódik a saját helyére, kezébe fogja a kupa bort és lötykölve figyeli tovább a beszélgetést reménykedve benne, hogy hamarosan megérkezik az a sült, ami felőle sündisznóból is lehet, azok után, amit bor címén legurítanak a torkukon.
Minden bizonnyal ez a Hildi egy nagyon okos leány lehet, ha egyetlen kósza numerából, ami miatt "rákapott" az ízére, messzemenő következtetéseket tud levonni egy férfi komorságának és férfiasságának méretét illetően. De mivel nem gondolatolvasó, és a lány is olyan egyszerűnek látszik, mint az ásóbot, csak egy hanyag köszönömmel illeti az eléjük lerakott sültet.
Khan ugratására csak felemeli középső ujját csöppet sem úrias stílusban közölve, hogy hova dugja a hercegi uradalom szolgáit, és inkább előhúzza a tőrét, hogy egy darab húst a végére tűzzön és mellé törjön magának egy darab kenyeret.*
- Ez tényleg szar.
*Emeli meg egy pillanatra saját kupáját is, nosztalgiával gondolva vissza a Pegazus boraira, melyeket ottléte alatt pusztított.*
- Nagyon remélem, hogy a Thargarodban a bor nem olyan savanyú, mint az emberek az őrségben.
*Koppan a kupa újra az asztalon, majd folytatja a falatozást. Csendben hallgatja, ahogy Khan Janemitát faggatja céljairól, de amikor kérdést intéz hozzá a megbillogozást illetően, tőrének hegyével int a férfi felé.*
- Csak a kihűlt, élettelen testere verhetnek rabszolga billogot.
*Elég komolyan mondja, ez kiolvasható az napszín szemekből, ám azt is érzi, hogy Khan nem teljesen erre gondolt.*
- Ahhoz pedig, hogy odabent - *int Thargarod felé* - valakinek is hűséget fogadjak, nagyban függ az ott tapasztaltaktól.
*Fejezi be, majd újabb sültet döf tőre hegyére és kissé kellemesebb témák felé terelné beszélgetésüket.*
- Khan, látom, neked bejön a bögyös, nyugodtan "menj hátra" vele, mi közben jól elleszünk itt Janemitával.
*Vigyorog társára, ezúttal neki kínálva fel a plusz szolgáltatást, melyet Amon Ruadh kiváló italmérése még a savanyú bor és a sült mellé ajánlt.*
836. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2014-12-31 17:46:01
Üzenet elküldve: 2014-12-31 17:46:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Fabódé az Éhes Vándorhoz - A kettőből így lett három... //
*A bor olyan, mintha vizezett volna, a pálinka a legjobb indulattal sem nevezhető minőséginek és az asztalukra kerített hús is mintha már előkóstolásban részesült volna. Khan mosolyogva lát hozzá, hogy a saját adagját enni kezdje. Artheniorban a Pegazusban számon kérné a fogadóst, mégis milyen arcátlan módon próbálják a fizető vendéget meglopni, itt, Amon Ruadhon azonban fel sem merül benne. Saját szavai ötlenek eszébe, amellyel Gabriennek is magyarázni akarta azt, hogy Thargarod miért nem nyílt meg még számukra. Tiszteletben kell tartaniuk azokat a hagyományokat, amelyek összetartják a törzs(?) tagjait, elvégre ők érkeztek ide szándékukkal és nem fordítva történt, hogy a meghívás tőlük származna.
Nem siklik el figyelme Hildi vizslató tekintetén, amit az iménti megjegyzése eredményeként tud be. Igazán kár, hogy időnként nem tudja tartani azt a baromi nagy száját, de... mindenki cipel a hátán valamilyen keresztet.*
- Milyen jól jönnének most a hercegi uradalom szolgái, ők bizton az egész malacot is eléd halmoznák, ha kérnéd. - *Ugratja Gabrient, aki felfedett már egy keveset Khan előtt múltjából, abból az életből, amit odahagyott egy vándorlovag mindennapjaiért. Azaz, aminek majdnem egészében intett búcsút, hiszen pénzmagot (saját bevallása szerinti s) egy jelentősebbet azért magával csomagolt a jövő nehézségeire gondolva.*
- Nem tűnik fegyverforgatónak, mi tagadás. A kapuk alatt azt mondta, hogy szolgálná a klánt. Ha gonosz ember volnék tehetnék egy megjegyzést erre, de én inkább maradok a középszerű haramia, aki eddig is volt. - *Rókaként piszmog orra alatt, az itt-ott sületlennek talált malachússal sincsen különösebb baja. A nélkülözés napjai után még a félkész disznó is jobb a semminél. Egyedül a hevenyészett ülőalkalmatosságot és az ivó szeles beépítése kapcsán lenne morogni valója, de elereszti azt is. Kettejük, sőt hármójuk helyett is van itt más, aki mérgelődhet.
Janemita "fenyegetésére" megadóan emeli fel mindkét kezét, ebből a harcból rögtön ki kell hátrálnia.*
- Az istenek mentsenek meg attól, hogy még többet kelljen innom ebből a lőréből, fogyassza csak magácska egészséggel! - *Eddig nem tudta hova tenni, de mostanra rájön, hogy mitől olyan ismerős neki Jane. A Sólyom "banditái" között volt egy hasonló kinézetű és modorú lány, Cass. Fiatal kora miatt a legtöbben, már akik vették a fáradtságot, hogy észrevegyék egyáltalán a táborban, kishúgukként kezelték. A vidékről idetévedt lány őrá emlékezteti Khant.*
- De most komolyan: milyen ép magyarázat lehet arra a kérdésre, hogy Thargarodba akar menni? Magunkat még csak-csak megértem, hiszen olyan nyelvet beszélünk, amit általában megértenek ezek a népek. De maga Jane? - *Elpillant Hildi felé is.* - És te tündérke, hogy kerültél ilyen helyre? - *Elképzelései vannak az igazságról, látta a billogszerű jeleket a lány karján, és bár a nomád törzsi etikettben igencsak hiányos a tudása, azt azért bizton tud, hogy ilyen jelvénnyel általában szolgákat vagy valamilyen kitüntetett szerepben lévőt szokás megjelölni.*
- Te hagyod majd magad, ha arra kerül a sor? - *Ezt pedig már Gabrientől kérdezi, a billogozásra utalva.*
*A bor olyan, mintha vizezett volna, a pálinka a legjobb indulattal sem nevezhető minőséginek és az asztalukra kerített hús is mintha már előkóstolásban részesült volna. Khan mosolyogva lát hozzá, hogy a saját adagját enni kezdje. Artheniorban a Pegazusban számon kérné a fogadóst, mégis milyen arcátlan módon próbálják a fizető vendéget meglopni, itt, Amon Ruadhon azonban fel sem merül benne. Saját szavai ötlenek eszébe, amellyel Gabriennek is magyarázni akarta azt, hogy Thargarod miért nem nyílt meg még számukra. Tiszteletben kell tartaniuk azokat a hagyományokat, amelyek összetartják a törzs(?) tagjait, elvégre ők érkeztek ide szándékukkal és nem fordítva történt, hogy a meghívás tőlük származna.
Nem siklik el figyelme Hildi vizslató tekintetén, amit az iménti megjegyzése eredményeként tud be. Igazán kár, hogy időnként nem tudja tartani azt a baromi nagy száját, de... mindenki cipel a hátán valamilyen keresztet.*
- Milyen jól jönnének most a hercegi uradalom szolgái, ők bizton az egész malacot is eléd halmoznák, ha kérnéd. - *Ugratja Gabrient, aki felfedett már egy keveset Khan előtt múltjából, abból az életből, amit odahagyott egy vándorlovag mindennapjaiért. Azaz, aminek majdnem egészében intett búcsút, hiszen pénzmagot (saját bevallása szerinti s) egy jelentősebbet azért magával csomagolt a jövő nehézségeire gondolva.*
- Nem tűnik fegyverforgatónak, mi tagadás. A kapuk alatt azt mondta, hogy szolgálná a klánt. Ha gonosz ember volnék tehetnék egy megjegyzést erre, de én inkább maradok a középszerű haramia, aki eddig is volt. - *Rókaként piszmog orra alatt, az itt-ott sületlennek talált malachússal sincsen különösebb baja. A nélkülözés napjai után még a félkész disznó is jobb a semminél. Egyedül a hevenyészett ülőalkalmatosságot és az ivó szeles beépítése kapcsán lenne morogni valója, de elereszti azt is. Kettejük, sőt hármójuk helyett is van itt más, aki mérgelődhet.
Janemita "fenyegetésére" megadóan emeli fel mindkét kezét, ebből a harcból rögtön ki kell hátrálnia.*
- Az istenek mentsenek meg attól, hogy még többet kelljen innom ebből a lőréből, fogyassza csak magácska egészséggel! - *Eddig nem tudta hova tenni, de mostanra rájön, hogy mitől olyan ismerős neki Jane. A Sólyom "banditái" között volt egy hasonló kinézetű és modorú lány, Cass. Fiatal kora miatt a legtöbben, már akik vették a fáradtságot, hogy észrevegyék egyáltalán a táborban, kishúgukként kezelték. A vidékről idetévedt lány őrá emlékezteti Khant.*
- De most komolyan: milyen ép magyarázat lehet arra a kérdésre, hogy Thargarodba akar menni? Magunkat még csak-csak megértem, hiszen olyan nyelvet beszélünk, amit általában megértenek ezek a népek. De maga Jane? - *Elpillant Hildi felé is.* - És te tündérke, hogy kerültél ilyen helyre? - *Elképzelései vannak az igazságról, látta a billogszerű jeleket a lány karján, és bár a nomád törzsi etikettben igencsak hiányos a tudása, azt azért bizton tud, hogy ilyen jelvénnyel általában szolgákat vagy valamilyen kitüntetett szerepben lévőt szokás megjelölni.*
- Te hagyod majd magad, ha arra kerül a sor? - *Ezt pedig már Gabrientől kérdezi, a billogozásra utalva.*
835. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2014-12-31 12:13:56
Üzenet elküldve: 2014-12-31 12:13:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Fabódé az Éhes Vándorhoz - Janemita, Gabrien, Khan//
*Tölt hát a vacak pálinkából ( ami maximum ha a fejüket fájdítja meg reggelre) és a savanyú borból nekik, illetve feldobálja a tűzhelyen lévő serpenyőbe a tegnapi maradékot. Ami valószínűleg nem malac, ha tavasz lenne akkor talán lehetne vadmalac is, azonban tél van, és mivel a törzs saját jószágait egyelőre nem vágták le ezért valószínűleg tényleg valami vadról van szó. Persze ha ők malacsültnek akarják nézni, hát akkor Hildi majd azt mondja, hogy malac, neki aztán édesmindegy. Meg persze ha igényük van rá, akkor kicsit dicséri a portékát is: a híg pálinkát és a savanyú bort is. Az ételre azonban nem lehet majd panaszuk, még némi szikkadt kenyér is jár hozzá.*
- Maj' szólok ha kész, és idejössz érte.
*Rabszolgának persze rabszolga, csak nem ennek a háromnak a tulajdona és gazdái nem mondták, hogy kedves is legyen, csak azt, hogy adja el a maradékot. Ugráltatják őt eleget a törzstagok, három vándor ugyan nem fogja, úgy meg pláne nem, hogy gazdái közül senki sem látja azt, hogy mennyire nem odaadó.
Gabrien otromba szavaira nem reagál különösebben, megszokta már. Különben sem kellene neki a nagyra nőtt fickó, aki nyilvánvaló okokból mogorva: vagy olyan csóró, mint a városi koldusok és nem tudja megfizetni a szolgáltatást, vagy pedig (ami Hildi szerint a valószínűbb) szerszáma kicsi és hasznavehetetlen is, és emiatt a mogorvaság. A másik fickó viszont egészen megpendíti a lelke húrjait azzal, hogy "aranyom"-nak szólítja, merthogy őt még sosem szólította senki így. A kérdésre csak bólint.
Hildit amúgy nem érdekli különösebben, hogy miért is nem köttetett meg az üzlet. Ha nem kell neki(k) a puha húsa, hát akkor nem kell. Abban az esetben be kell érjék a másik hússal, ami már itt melegszik a bódéban a serpenyőben és hamarosan illata megtölti a levegőt. Amitől Hildi nyáltermelése egészen megindul, úgyhogy a tűzhely mellé kuporodva nekiáll és lecsipegeti a neki tetsző falatokat. Még a zsírt is kitunkolja egy karéj kenyérrel. Aztán amikor már eléggé melegnek ítéli a dolgot, akkor újra felbukkan telt alakja a "pult" mögött, amire kirakja egy fatálban a megmelegített húsokat illetve szel mellé pár vékonyabb kenyértszeletet is. Az imén a sülő húsokat vizslatta éhes szemmel, de most tekintete már átkúszik Khanra, akinek ő az "aranya". A pultra támaszkodva ábrándos tekintettel figyeli a férfit.*
- Jó'tvágyat!
A hozzászólás írója (Brynhild Tem'lintuma) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.31 12:48:26
*Tölt hát a vacak pálinkából ( ami maximum ha a fejüket fájdítja meg reggelre) és a savanyú borból nekik, illetve feldobálja a tűzhelyen lévő serpenyőbe a tegnapi maradékot. Ami valószínűleg nem malac, ha tavasz lenne akkor talán lehetne vadmalac is, azonban tél van, és mivel a törzs saját jószágait egyelőre nem vágták le ezért valószínűleg tényleg valami vadról van szó. Persze ha ők malacsültnek akarják nézni, hát akkor Hildi majd azt mondja, hogy malac, neki aztán édesmindegy. Meg persze ha igényük van rá, akkor kicsit dicséri a portékát is: a híg pálinkát és a savanyú bort is. Az ételre azonban nem lehet majd panaszuk, még némi szikkadt kenyér is jár hozzá.*
- Maj' szólok ha kész, és idejössz érte.
*Rabszolgának persze rabszolga, csak nem ennek a háromnak a tulajdona és gazdái nem mondták, hogy kedves is legyen, csak azt, hogy adja el a maradékot. Ugráltatják őt eleget a törzstagok, három vándor ugyan nem fogja, úgy meg pláne nem, hogy gazdái közül senki sem látja azt, hogy mennyire nem odaadó.
Gabrien otromba szavaira nem reagál különösebben, megszokta már. Különben sem kellene neki a nagyra nőtt fickó, aki nyilvánvaló okokból mogorva: vagy olyan csóró, mint a városi koldusok és nem tudja megfizetni a szolgáltatást, vagy pedig (ami Hildi szerint a valószínűbb) szerszáma kicsi és hasznavehetetlen is, és emiatt a mogorvaság. A másik fickó viszont egészen megpendíti a lelke húrjait azzal, hogy "aranyom"-nak szólítja, merthogy őt még sosem szólította senki így. A kérdésre csak bólint.
Hildit amúgy nem érdekli különösebben, hogy miért is nem köttetett meg az üzlet. Ha nem kell neki(k) a puha húsa, hát akkor nem kell. Abban az esetben be kell érjék a másik hússal, ami már itt melegszik a bódéban a serpenyőben és hamarosan illata megtölti a levegőt. Amitől Hildi nyáltermelése egészen megindul, úgyhogy a tűzhely mellé kuporodva nekiáll és lecsipegeti a neki tetsző falatokat. Még a zsírt is kitunkolja egy karéj kenyérrel. Aztán amikor már eléggé melegnek ítéli a dolgot, akkor újra felbukkan telt alakja a "pult" mögött, amire kirakja egy fatálban a megmelegített húsokat illetve szel mellé pár vékonyabb kenyértszeletet is. Az imén a sülő húsokat vizslatta éhes szemmel, de most tekintete már átkúszik Khanra, akinek ő az "aranya". A pultra támaszkodva ábrándos tekintettel figyeli a férfit.*
- Jó'tvágyat!
A hozzászólás írója (Brynhild Tem'lintuma) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.31 12:48:26
834. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2014-12-31 12:04:12
Üzenet elküldve: 2014-12-31 12:04:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1433
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1433
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség - R. A. M. E. L. S. //
//Őrségnézőben //
* Úgy néz ki, végre megérettek mindent, amit csak meg kellett érteniük az érkezőknek. Természetesen kinyitja a kaput Syoud-nak, majd vissza is zárja, mint ahogyan azt kell. Nehogy mégis meggondolja magát a Khan Lero-
Gabrien Chor'Un- és Ágrólszakadt Janemita trió. Vagyis most már egy negyedik is beszáll közéjük, de úgy tűnik az már nem akar mindenképpen bemenni oda, ahova semmi igazi indoka nincsen bemenni.
El is gondolkozik rajta Morwon, hogy miért voltak úgy felháborodva azon, hogy nem engedték be őket az erődbe, úgy, hogy most először vannak itt.
~ Én sem háborodtam volna fel, ha nem engednek be, mikor ide jöttem. Hiszen víz az még több van a domb ezen oldalán. Nekem csak víz kellett leginkább... ~ Újra a négyessé bővült csapat felé pillant.
~ Mi más kellhet még nekik, a vízen kívül? ~ Na meg persze a pénzen kívül, ha egyszer zsoldosok.
Syoud távozik köreikből, de még így is maradtak elegen... Vagyis négyen, meg valahol ott lent a hóval borított Ro. De Morwonnak úgy tűnik, hogy Ro sem az a nagy beszédes típus - ha egyáltalán még él még. Az sem biztos, mivel a hóréteg már elég nagy ahhoz, hogy alig, vagy egyáltalán ne vegyék észre, ha lélegzik, illetve, ha nem. *
- Szerintetek jól van az a Ro? * Kérdi a két lánytól, meg Learontól, amennyiben ők nem döntöttek a távozás mellet, Syoudhoz hasonlóan. Ethea nem túl valószínű, hiszen ő őrségben van, de Akheel és Learon bármikor távozhat végül is. *
//Őrségnézőben //
* Úgy néz ki, végre megérettek mindent, amit csak meg kellett érteniük az érkezőknek. Természetesen kinyitja a kaput Syoud-nak, majd vissza is zárja, mint ahogyan azt kell. Nehogy mégis meggondolja magát a Khan Lero-
Gabrien Chor'Un- és Ágrólszakadt Janemita trió. Vagyis most már egy negyedik is beszáll közéjük, de úgy tűnik az már nem akar mindenképpen bemenni oda, ahova semmi igazi indoka nincsen bemenni.
El is gondolkozik rajta Morwon, hogy miért voltak úgy felháborodva azon, hogy nem engedték be őket az erődbe, úgy, hogy most először vannak itt.
~ Én sem háborodtam volna fel, ha nem engednek be, mikor ide jöttem. Hiszen víz az még több van a domb ezen oldalán. Nekem csak víz kellett leginkább... ~ Újra a négyessé bővült csapat felé pillant.
~ Mi más kellhet még nekik, a vízen kívül? ~ Na meg persze a pénzen kívül, ha egyszer zsoldosok.
Syoud távozik köreikből, de még így is maradtak elegen... Vagyis négyen, meg valahol ott lent a hóval borított Ro. De Morwonnak úgy tűnik, hogy Ro sem az a nagy beszédes típus - ha egyáltalán még él még. Az sem biztos, mivel a hóréteg már elég nagy ahhoz, hogy alig, vagy egyáltalán ne vegyék észre, ha lélegzik, illetve, ha nem. *
- Szerintetek jól van az a Ro? * Kérdi a két lánytól, meg Learontól, amennyiben ők nem döntöttek a távozás mellet, Syoudhoz hasonlóan. Ethea nem túl valószínű, hiszen ő őrségben van, de Akheel és Learon bármikor távozhat végül is. *
833. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2014-12-31 10:57:02
Üzenet elküldve: 2014-12-31 10:57:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Fabódé az Éhes Vándorhoz - A kettőből így lett három...//
*Nem reagál a sima nyelvűségre, csak vállat von. Persze, tanulható. Valószínűleg a lányról sem mondanák meg, hogy pár éve még ő is olyan jaul beszélt, ahogy egy parasztlánynak illik. De ő sohasem érezte magát annak.*
-Nem érdemes túlragozni. *Felel Khannak.* -A nemesebb urak egy része elég öntelt. És ha valaki nem megfelelően szólítja őket, bizton problémák lehetnek belőle. A nemes úr vörös fején kívül. Röviden.
*Khanra néz, majd Gabrienre és elmosolyodik. Ha csak ennyi kell a boldogságához, hát tőle megkaphatja. Ha koccintanak, hát koccintanak, ezt követően a lány a szájához emeli a kupát. Majd továbbra is mosolyog, alig erőltetetten. A második korty után határozottan vigyorba készülnek ajkai. És rövid úton azt is meg tudja, hogy a szép nagyra megnőtt Gabrien is úrnak számít. Bár nála inkább attól kellene tartani, hogy az uramozás miatt csapja le a fejét. Minden esetre meglepettséggel törti el a lányt, hogy tényleg egy úrral ül egy asztalnál bort és pályinkát iszogatva.*
-Nocsak. *Vigyorodik el.* -Hát ezért volt olyan türelmetlen azok alatt a kapuk alatt.
*Iszik még pár kortyot. Nem olyan erős bor ez. A falunál gyakran készítettek hasonló minőségűt. Szinte minden bogyóból, amiből lehetett. Megissza a maradékot, majd feláll, hogy be tudjon nézni a pult mögé.*
-Te lány! *Szól a csaplárnak, és leszámolja az aranyait.* -Adj még egy bort. És ki ne hagyj a malacsültből.
*Ezután visszacsüccsen a helyére, csak a zsákocskák tartalma ad tompán koppanó hangot a pad felületén. Már nem kell rászólni, hogy mosolyogjon, megy az neki reflexből. Szája sarkai fölött kiülő pír pedig biztosítja két asztaltársát, hogy a lány ennél csak jobb kedvű lehet. Tehát Gabriennek is illik szélesebb mosolyra húznia a száját.*
-Ne hívjon kisasszonynak, jóurom, mert még bor löttyen az arcába. *Kacsint Khanra. Szándékosan uramozta le újra, csak a vicc kedvéért.* -Ha szólítani akar valahogy, a Jane is megteszi. Magamról pedig nincs mit meséljek. Nem vagyok harcos, hogy kalandokról meg kardcsörgésről tudjak beszélni. Még elaludnának, mielőtt megmelegszik a malac.
*A jelek szerint Gabrien nem igazán boldog, amiért Khan burkoltan megpróbálta megszervezni neki Hildit. Nem húzza el a kezét, mikor a nagydarab férfi megfogja, ám szemei elkerekednek, amikor belé hasít a felismerés, hogy valóban elég édesre itta magát. A lány keze hideg, vékony ujjai enyhén vöröses színben játszanak a hideg miatt. Tenyerén itt-ott bőrkeményedés érezhető, másutt sima, puha bőre van. Nyilván nem annyira, mint a nála 3-4 évvel fiatalabb Hildinek.*
-Ugyan, nem hagyom. *Feleli vigyorogva.* -Bár azt kötve hiszem, hogy ön szűz. Remélem, nem haragszik.
*Valószínűtlennek tartja, hogy egy ekkora férfi ne jutna nőhöz. Az pedig meg sem fordul a fejében, hogy szörnyetegként Khanra gondol.
Megissza borának maradékát és leteszi maga elé a kiürült kupát. Felpillant a pultra, hátha a lány már kihozta a következőt.*
*Nem reagál a sima nyelvűségre, csak vállat von. Persze, tanulható. Valószínűleg a lányról sem mondanák meg, hogy pár éve még ő is olyan jaul beszélt, ahogy egy parasztlánynak illik. De ő sohasem érezte magát annak.*
-Nem érdemes túlragozni. *Felel Khannak.* -A nemesebb urak egy része elég öntelt. És ha valaki nem megfelelően szólítja őket, bizton problémák lehetnek belőle. A nemes úr vörös fején kívül. Röviden.
*Khanra néz, majd Gabrienre és elmosolyodik. Ha csak ennyi kell a boldogságához, hát tőle megkaphatja. Ha koccintanak, hát koccintanak, ezt követően a lány a szájához emeli a kupát. Majd továbbra is mosolyog, alig erőltetetten. A második korty után határozottan vigyorba készülnek ajkai. És rövid úton azt is meg tudja, hogy a szép nagyra megnőtt Gabrien is úrnak számít. Bár nála inkább attól kellene tartani, hogy az uramozás miatt csapja le a fejét. Minden esetre meglepettséggel törti el a lányt, hogy tényleg egy úrral ül egy asztalnál bort és pályinkát iszogatva.*
-Nocsak. *Vigyorodik el.* -Hát ezért volt olyan türelmetlen azok alatt a kapuk alatt.
*Iszik még pár kortyot. Nem olyan erős bor ez. A falunál gyakran készítettek hasonló minőségűt. Szinte minden bogyóból, amiből lehetett. Megissza a maradékot, majd feláll, hogy be tudjon nézni a pult mögé.*
-Te lány! *Szól a csaplárnak, és leszámolja az aranyait.* -Adj még egy bort. És ki ne hagyj a malacsültből.
*Ezután visszacsüccsen a helyére, csak a zsákocskák tartalma ad tompán koppanó hangot a pad felületén. Már nem kell rászólni, hogy mosolyogjon, megy az neki reflexből. Szája sarkai fölött kiülő pír pedig biztosítja két asztaltársát, hogy a lány ennél csak jobb kedvű lehet. Tehát Gabriennek is illik szélesebb mosolyra húznia a száját.*
-Ne hívjon kisasszonynak, jóurom, mert még bor löttyen az arcába. *Kacsint Khanra. Szándékosan uramozta le újra, csak a vicc kedvéért.* -Ha szólítani akar valahogy, a Jane is megteszi. Magamról pedig nincs mit meséljek. Nem vagyok harcos, hogy kalandokról meg kardcsörgésről tudjak beszélni. Még elaludnának, mielőtt megmelegszik a malac.
*A jelek szerint Gabrien nem igazán boldog, amiért Khan burkoltan megpróbálta megszervezni neki Hildit. Nem húzza el a kezét, mikor a nagydarab férfi megfogja, ám szemei elkerekednek, amikor belé hasít a felismerés, hogy valóban elég édesre itta magát. A lány keze hideg, vékony ujjai enyhén vöröses színben játszanak a hideg miatt. Tenyerén itt-ott bőrkeményedés érezhető, másutt sima, puha bőre van. Nyilván nem annyira, mint a nála 3-4 évvel fiatalabb Hildinek.*
-Ugyan, nem hagyom. *Feleli vigyorogva.* -Bár azt kötve hiszem, hogy ön szűz. Remélem, nem haragszik.
*Valószínűtlennek tartja, hogy egy ekkora férfi ne jutna nőhöz. Az pedig meg sem fordul a fejében, hogy szörnyetegként Khanra gondol.
Megissza borának maradékát és leteszi maga elé a kiürült kupát. Felpillant a pultra, hátha a lány már kihozta a következőt.*
832. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2014-12-31 10:55:02
Üzenet elküldve: 2014-12-31 10:55:02
ÚJ
![>Syoud Th'amer [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9868_elf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség - R. A. M. E. L. S. + Jean //
//Őrségnézőben //
- Így legyen. *bólogat Khan Lero okos szavaira, figyelmen kívül hagyva a másik mérgét - küzdjön meg vele maga, ha akar.*
- Holnap, urak... és leány.
*Tekintetével követi végig a trióvá bővülő duót, majd pillantása végigszalad a táboron. Miért akarna bárki is az istállóban, jerkék között aludni, mikor rendes sátrak és jurták állnak a rendelkezésükre? De végül is ez nem az ő ügye, ezért vállat von, és elindul visszafelé.*
- Kaput! *ha kinyitják neki az erőd kapuját, besurran, és felkiabál a gyilokjáróra.*
- Akheel, valami vándor lányka csöncsöréket árul, szerintem holnap keresd meg. Ott van kint a két paraszt-szavú fickóval. *ő maga pedig úgy dönt, hogy beszél a vezérrel, vagy a Szellemjáróval. Lévén az élet nem áll meg Thargarodban akkor sem, ha Kagan nem ér rá, egyszerűen csak Kagannal nem lehet olyankor beszélni, amikor nem ér rá. Ezt azért nem nehéz feldolgozni még egy orknak sem.*
- Megyek, beszélek a főnökséggel. Addig kitartás! *nem kizárt, hogy ezen rövid idő alatt is feltűnik valami újabb jelentkező.*
//Őrségnézőben //
- Így legyen. *bólogat Khan Lero okos szavaira, figyelmen kívül hagyva a másik mérgét - küzdjön meg vele maga, ha akar.*
- Holnap, urak... és leány.
*Tekintetével követi végig a trióvá bővülő duót, majd pillantása végigszalad a táboron. Miért akarna bárki is az istállóban, jerkék között aludni, mikor rendes sátrak és jurták állnak a rendelkezésükre? De végül is ez nem az ő ügye, ezért vállat von, és elindul visszafelé.*
- Kaput! *ha kinyitják neki az erőd kapuját, besurran, és felkiabál a gyilokjáróra.*
- Akheel, valami vándor lányka csöncsöréket árul, szerintem holnap keresd meg. Ott van kint a két paraszt-szavú fickóval. *ő maga pedig úgy dönt, hogy beszél a vezérrel, vagy a Szellemjáróval. Lévén az élet nem áll meg Thargarodban akkor sem, ha Kagan nem ér rá, egyszerűen csak Kagannal nem lehet olyankor beszélni, amikor nem ér rá. Ezt azért nem nehéz feldolgozni még egy orknak sem.*
- Megyek, beszélek a főnökséggel. Addig kitartás! *nem kizárt, hogy ezen rövid idő alatt is feltűnik valami újabb jelentkező.*
831. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2014-12-31 09:03:54
Üzenet elküldve: 2014-12-31 09:03:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Fabódé az Éhes Vándorhoz - A kettőből így lett három... //
*Csak hallgatólagosan vesz részt az asztal felett kibontakozó beszélgetésben, komor óriásként hallgat az asztal túloldalán. Még akkor is, amikor Janemita leül vele szemben, csak az arany színével feleselő szemek futnak végig újra a lányon, bár kevésbé éberen, mint korábban a Thargarod erőd kapujában.
Közben kiderül, hogy nem is igazi kocsmában vannak, hanem valami nyílt színű italmérésben, ahol legfeljebb a parázstartó melege szolgáltathat némi meleget.
Továbbra is hallgat, akkor is, amikor megérkeznek az italok és két kupa és egy kupica kerül elé. Khannal ellentétben a pálinkát veszi először a kezébe. Csak akkor változik meg az ábrázata, amikor társa arról beszél Janemitának, hogy mosolyogjon bőszen és akkor majd az ő hideg szíve is felolvad.
Széles, színpadias, jócskán eltúlzott vigyorral válaszol, még fogsorát sem villantja ki, majd egy hajtással lehajtja a pálinkát. Az erős szesz nem csak a hideget űzi el tagjaiból, de a mellkasában fészkelő haragot is oldani látszik.
Eddig észre sem vette a tenyeres-talpas felszolgáló lányt, csak félfüllel hallotta, ahogy az italok mellett valami "hátramenésről" is hadovált.
Fejcsóválva húzza maga elé a boroskupát, hogy tovább oldja magában a feszültséget, Khan éppen arra kéri az asztaluknál ülő lányt, hogy meséljen magáról, újra kérve, hogy mosolyogjon bőszen a vele szemben ülő kolosszusra, majd rákérdez a malacarcú felszolgálónál a felkínálkozására.
Éppen a kupát emelné a szájához és csaknem félrenyeli az első kortyot, amikor leesik neki, hogy Khan rá gondol, rá meg a gombóckára.*
- Olyanistennincs!
*Köhögi, ahogy kesztyűs kezével törölgeti le arcáról a bor vörös cseppjeit. Leteszi a kupáját, baljával átnyúl az asztal felett, Janemita kezét megfogva, kérlelően néz a szemébe.*
- Kérem, ne hagyja, hogy ez a szörnyeteg megrontson. Én még szűz vagyok.
*Nem tudni, hogy most a tenyeres-talpasra, vagy Khanra gondol, de láthatóan szívesebben maradna az asztalnál, mint csinálna bármit is hátul.*
- Inkább hozd, azt a malacsültet, de ízibe!
*Int oda a felszolgáló lánynak, oda sem nézve.*
*Csak hallgatólagosan vesz részt az asztal felett kibontakozó beszélgetésben, komor óriásként hallgat az asztal túloldalán. Még akkor is, amikor Janemita leül vele szemben, csak az arany színével feleselő szemek futnak végig újra a lányon, bár kevésbé éberen, mint korábban a Thargarod erőd kapujában.
Közben kiderül, hogy nem is igazi kocsmában vannak, hanem valami nyílt színű italmérésben, ahol legfeljebb a parázstartó melege szolgáltathat némi meleget.
Továbbra is hallgat, akkor is, amikor megérkeznek az italok és két kupa és egy kupica kerül elé. Khannal ellentétben a pálinkát veszi először a kezébe. Csak akkor változik meg az ábrázata, amikor társa arról beszél Janemitának, hogy mosolyogjon bőszen és akkor majd az ő hideg szíve is felolvad.
Széles, színpadias, jócskán eltúlzott vigyorral válaszol, még fogsorát sem villantja ki, majd egy hajtással lehajtja a pálinkát. Az erős szesz nem csak a hideget űzi el tagjaiból, de a mellkasában fészkelő haragot is oldani látszik.
Eddig észre sem vette a tenyeres-talpas felszolgáló lányt, csak félfüllel hallotta, ahogy az italok mellett valami "hátramenésről" is hadovált.
Fejcsóválva húzza maga elé a boroskupát, hogy tovább oldja magában a feszültséget, Khan éppen arra kéri az asztaluknál ülő lányt, hogy meséljen magáról, újra kérve, hogy mosolyogjon bőszen a vele szemben ülő kolosszusra, majd rákérdez a malacarcú felszolgálónál a felkínálkozására.
Éppen a kupát emelné a szájához és csaknem félrenyeli az első kortyot, amikor leesik neki, hogy Khan rá gondol, rá meg a gombóckára.*
- Olyanistennincs!
*Köhögi, ahogy kesztyűs kezével törölgeti le arcáról a bor vörös cseppjeit. Leteszi a kupáját, baljával átnyúl az asztal felett, Janemita kezét megfogva, kérlelően néz a szemébe.*
- Kérem, ne hagyja, hogy ez a szörnyeteg megrontson. Én még szűz vagyok.
*Nem tudni, hogy most a tenyeres-talpasra, vagy Khanra gondol, de láthatóan szívesebben maradna az asztalnál, mint csinálna bármit is hátul.*
- Inkább hozd, azt a malacsültet, de ízibe!
*Int oda a felszolgáló lánynak, oda sem nézve.*
830. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2014-12-31 01:17:42
Üzenet elküldve: 2014-12-31 01:17:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Fabódé az Éhes Vándorhoz - A kettőből így lett három... //
- A sima nyelvem ne tévessze meg, álca csak. Egy a sok közül, amit bárki magára ölthet. Valójában olyan ember vagyok, mint az a cölöp amottan. - *A sátor ponyváját tartó, vaskosabb fadarabra mutat, a hasonlatban pedig semmi prózait nem kell keresni, mert éppen azt szándékozik vele kifejezni, amit a pózna mutat. Majdnem olyan egyszerű ő is, csak tud beszélni és van önálló akarata.
Szervíroz hamarjában italt mindenkinek, bánatot és hideget elűzendő. Épp csak egy kandalló melege hiányzik, így jobb híján be kell érjék egy parázstartóban hamvadó faszénnel.*
- Csak nehogy kenyérre kenjen valaki. - *Kacsint Gabrienre, amikor végre megszólal a hegyomlás-testű. Jó jelnek könyveli el, hogy egyáltalán már a száját kinyitotta, ahelyett hogy az öklét használná. Ennél többet aligha kívánhat első nekiindulásnak. A megtermett felszolgálólányka célratörően jelenti ki, hogy nincsen más italuk, csak bor, így Khan kénytelen átlépni a dolog felett. Az aranyakat tisztességgel megfizetik és meghagyja neki, hogy ne menjen túl messze és tartsa rajta a szemét azon a malacon is. Van egy olyan érzése, hogy asztalukra elkél egy adag abból is még később. A "hátramehetünk" kiszólást szándékosan vagy véletlenül, de figyelmen kívül hagyja Khan, valószínűleg a poharak egyensúlyozása őrli fel minden figyelmét.
Az italok a helyükre kerülnek: Janemita elé a bor, Gabrien elé kettő, valami cefrével együtt ami "a követ is megolvasztja" - állítólag. Khan magának ugyanazt szerezte mint a hóhajúnak, így most már koccinthatnak is. Egymás neveit ismerik, újabb szót ez már nem is érdemel.*
- Már miért kellene óvatosnak lenni ezzel, fejtse csak ki. És közben mosolyogjon bőszen, hogy a társam arcán is hitelesebbnek lássam már a vigyort. Mert most olyan, mint akinek... - *Elharapja a szó végét, a sörhabba temeti inkább arcának komiszabb felét és jókora adagot lehúz belőle. A minőséget nem méltatja, nem is érdekli. Ha üt, már megérte minden tallérját.*
- Nincs a tanyákkal semmi baj, de itt van egy igazi úr is, kastélyból jött és tudja azt is hogyan kell tartani a villát meg a kést. Kérdezze csak bátran! - *Mintha csak felkínálná, egy karmozdulattal Gabrienre mutat és közben el nem mulaszt komiszan vigyorogni.* - Engedd el cimbora, itt másféle szokások járják a mi dolgunk is várhat egy napot. Egyébként is télidőt írunk, ilyenkor mintha mindenkinek megfagyna a vére, ha kardokról, lándzsákról meg íjakról van szó. - *Az első korsóval hamar végez, a második előtt pedig most legurítja a kerítésszaggatót is.*
~ Lássuk, igaza volt-e a csaplárlánynak. ~
- Meséljen egy kicsit magáról kedves Ágrólszakadt kisasszony, milyen pusztai szél fújta éppen Amon Ruadhra? És ne felejtsen el mosolyogni, tudja... - *Mutatóujját megint Gabrienre szegezi. Közben eszébe villan Hildi, mintha említett volna még valamit az előbb.*
- Te aranyom, az előbb jól hallottam amit mondtál? - *A lehetőséggel élni nem kíván, de Gabrien talán éppen a Hildihez hasonló szerzeteket kedveli.*
- A sima nyelvem ne tévessze meg, álca csak. Egy a sok közül, amit bárki magára ölthet. Valójában olyan ember vagyok, mint az a cölöp amottan. - *A sátor ponyváját tartó, vaskosabb fadarabra mutat, a hasonlatban pedig semmi prózait nem kell keresni, mert éppen azt szándékozik vele kifejezni, amit a pózna mutat. Majdnem olyan egyszerű ő is, csak tud beszélni és van önálló akarata.
Szervíroz hamarjában italt mindenkinek, bánatot és hideget elűzendő. Épp csak egy kandalló melege hiányzik, így jobb híján be kell érjék egy parázstartóban hamvadó faszénnel.*
- Csak nehogy kenyérre kenjen valaki. - *Kacsint Gabrienre, amikor végre megszólal a hegyomlás-testű. Jó jelnek könyveli el, hogy egyáltalán már a száját kinyitotta, ahelyett hogy az öklét használná. Ennél többet aligha kívánhat első nekiindulásnak. A megtermett felszolgálólányka célratörően jelenti ki, hogy nincsen más italuk, csak bor, így Khan kénytelen átlépni a dolog felett. Az aranyakat tisztességgel megfizetik és meghagyja neki, hogy ne menjen túl messze és tartsa rajta a szemét azon a malacon is. Van egy olyan érzése, hogy asztalukra elkél egy adag abból is még később. A "hátramehetünk" kiszólást szándékosan vagy véletlenül, de figyelmen kívül hagyja Khan, valószínűleg a poharak egyensúlyozása őrli fel minden figyelmét.
Az italok a helyükre kerülnek: Janemita elé a bor, Gabrien elé kettő, valami cefrével együtt ami "a követ is megolvasztja" - állítólag. Khan magának ugyanazt szerezte mint a hóhajúnak, így most már koccinthatnak is. Egymás neveit ismerik, újabb szót ez már nem is érdemel.*
- Már miért kellene óvatosnak lenni ezzel, fejtse csak ki. És közben mosolyogjon bőszen, hogy a társam arcán is hitelesebbnek lássam már a vigyort. Mert most olyan, mint akinek... - *Elharapja a szó végét, a sörhabba temeti inkább arcának komiszabb felét és jókora adagot lehúz belőle. A minőséget nem méltatja, nem is érdekli. Ha üt, már megérte minden tallérját.*
- Nincs a tanyákkal semmi baj, de itt van egy igazi úr is, kastélyból jött és tudja azt is hogyan kell tartani a villát meg a kést. Kérdezze csak bátran! - *Mintha csak felkínálná, egy karmozdulattal Gabrienre mutat és közben el nem mulaszt komiszan vigyorogni.* - Engedd el cimbora, itt másféle szokások járják a mi dolgunk is várhat egy napot. Egyébként is télidőt írunk, ilyenkor mintha mindenkinek megfagyna a vére, ha kardokról, lándzsákról meg íjakról van szó. - *Az első korsóval hamar végez, a második előtt pedig most legurítja a kerítésszaggatót is.*
~ Lássuk, igaza volt-e a csaplárlánynak. ~
- Meséljen egy kicsit magáról kedves Ágrólszakadt kisasszony, milyen pusztai szél fújta éppen Amon Ruadhra? És ne felejtsen el mosolyogni, tudja... - *Mutatóujját megint Gabrienre szegezi. Közben eszébe villan Hildi, mintha említett volna még valamit az előbb.*
- Te aranyom, az előbb jól hallottam amit mondtál? - *A lehetőséggel élni nem kíván, de Gabrien talán éppen a Hildihez hasonló szerzeteket kedveli.*
829. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2014-12-31 00:32:56
Üzenet elküldve: 2014-12-31 00:32:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Fabódé az Éhes Vándorhoz - Janemita, Gabrien, Khan//
*Ma Hildi volt az, aki megnyerte magának azt, hogy odakinn a kapu előtt pénzzé tegye a törzs előző esti vacsorájának a maradékát. No meg a savanyú bort és a gyenge pálinkát. Körülbelül azóta kuksol ebben a nem túl nagy fabódéban, hogy a vezér és a vadászkompánia megérkezett. Bár valószínűleg azzal a hátsó szándékkal küldték ki, hogy ne a friss vadászzsákmányt dézsmálja.
A bódé maga nem túl nagy, éppen csak akkora, hogy elférjen benne egy pár boros- és pálinkáshordócska, meg egy tűzhely amin fel tudja melegíteni a húst és ami elegendő ahhoz, hogy ő maga se hűljön ki. Tűzifát is bőven hagytak rá, meg a maradék is bőséges (és nem utolsó sorban semmi baja sincsen azon kívül, hogy tegnapi), és még akad egy kis gyümölcsszörp is. A bódé előtt sebtiben ácsolt féltető, alatta egy szintén sebtiben összerótt asztallal, s mellette két paddal.
Ide telepedhetnek le a megfáradt vándorok, és innen remélhetik a szeszt, és a sülő malacot. Merthogy más nincs itt. Csak a bódé, pár sátor meg kicsit odébb a kovácsműhely.*
- Sör az nincse'!
*veti egyből oda a bódé melegéből, mikor meghallja, hogy azok holmi sörről meg némi erősebbről beszélnek. A "pult" mögött álló lány nagyjából tizenöt telet láthatott és hát... nos kerekded. Arca egészen bájos, még ahhoz képest is, hogy apró szemei miatt kissé emlékezteti az embert egy malacra. Csak körülbelül derékig látszódik, de a rövidujjú vászonruha alatt rengő súlyos keblekből következtetni lehet arra, hogy fara is van olyan súlyos. Látszik rajta, hogy nem igen akaródzik neki kimenni a hidegbe, ezt az utazók leginkább abból szűrhetik le, hogy rendelésüket felrakosgatja maga elé a pultra. Karja kissé konyhásnénis, de legalább bőre feszes és hófehér, csupán az alkarját ékteleníti a rabszolgák billogja, de ettől eltekintve az a feszes, fehér bőr hibátlan.*
- Három arany a bor, kettő a pályinka. Ha enni is kértek az nyolc.
*Hildi nem egy fejszámolóművész, így aztán az árak úgy vannak kialakítva, hogy egy hozzá hasonló is be tudja szedni a pénzt, még akkor is ha a lábujjait is be kell vetnie a számoláshoz.*
- Ha fizettek akkor hátra is mehetünk!
*ekkor már malacszeme hol az egyik, hol a másik hímre villan, egyértelművé téve azt, hogy mire is gondol egészen konkrétan a hátramenetel alatt. Ez utóbbi persze saját zsebre menne, hiszen a Gornnal történtek után rákapott a dolog ízére, és hát ugye azt mindenki tudja, hogy vannak akik pénzért csinálják, akkor ő miért ne tenné? És ugye az is tudvalevő, hogy nagy kufferba jó pakolni.*
*Ma Hildi volt az, aki megnyerte magának azt, hogy odakinn a kapu előtt pénzzé tegye a törzs előző esti vacsorájának a maradékát. No meg a savanyú bort és a gyenge pálinkát. Körülbelül azóta kuksol ebben a nem túl nagy fabódéban, hogy a vezér és a vadászkompánia megérkezett. Bár valószínűleg azzal a hátsó szándékkal küldték ki, hogy ne a friss vadászzsákmányt dézsmálja.
A bódé maga nem túl nagy, éppen csak akkora, hogy elférjen benne egy pár boros- és pálinkáshordócska, meg egy tűzhely amin fel tudja melegíteni a húst és ami elegendő ahhoz, hogy ő maga se hűljön ki. Tűzifát is bőven hagytak rá, meg a maradék is bőséges (és nem utolsó sorban semmi baja sincsen azon kívül, hogy tegnapi), és még akad egy kis gyümölcsszörp is. A bódé előtt sebtiben ácsolt féltető, alatta egy szintén sebtiben összerótt asztallal, s mellette két paddal.
Ide telepedhetnek le a megfáradt vándorok, és innen remélhetik a szeszt, és a sülő malacot. Merthogy más nincs itt. Csak a bódé, pár sátor meg kicsit odébb a kovácsműhely.*
- Sör az nincse'!
*veti egyből oda a bódé melegéből, mikor meghallja, hogy azok holmi sörről meg némi erősebbről beszélnek. A "pult" mögött álló lány nagyjából tizenöt telet láthatott és hát... nos kerekded. Arca egészen bájos, még ahhoz képest is, hogy apró szemei miatt kissé emlékezteti az embert egy malacra. Csak körülbelül derékig látszódik, de a rövidujjú vászonruha alatt rengő súlyos keblekből következtetni lehet arra, hogy fara is van olyan súlyos. Látszik rajta, hogy nem igen akaródzik neki kimenni a hidegbe, ezt az utazók leginkább abból szűrhetik le, hogy rendelésüket felrakosgatja maga elé a pultra. Karja kissé konyhásnénis, de legalább bőre feszes és hófehér, csupán az alkarját ékteleníti a rabszolgák billogja, de ettől eltekintve az a feszes, fehér bőr hibátlan.*
- Három arany a bor, kettő a pályinka. Ha enni is kértek az nyolc.
*Hildi nem egy fejszámolóművész, így aztán az árak úgy vannak kialakítva, hogy egy hozzá hasonló is be tudja szedni a pénzt, még akkor is ha a lábujjait is be kell vetnie a számoláshoz.*
- Ha fizettek akkor hátra is mehetünk!
*ekkor már malacszeme hol az egyik, hol a másik hímre villan, egyértelművé téve azt, hogy mire is gondol egészen konkrétan a hátramenetel alatt. Ez utóbbi persze saját zsebre menne, hiszen a Gornnal történtek után rákapott a dolog ízére, és hát ugye azt mindenki tudja, hogy vannak akik pénzért csinálják, akkor ő miért ne tenné? És ugye az is tudvalevő, hogy nagy kufferba jó pakolni.*
828. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2014-12-30 23:43:03
Üzenet elküldve: 2014-12-30 23:43:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// A kettőből így lett három... //
*Elneveti magát a férfi felháborodásszerűségén. Attól, hogy nincs aranypáncél, még lehet egy picit csóróbb nemes, aki kedve szerint viheti haza egy szemtelen parasztlány fejét megmutatni otthoni szolgáinak, hogy jár az, ki nem szólítja megfelelően urát. Ám a férfi, Khan mosolyán látszik, hogy nem olyan ő, aki holmi uramozásért vérig sértődik.*
-Legyen hát úgy. *Mondja kis vigyorral a száján.* -De nem árt ezzel óvatosnak lenni.
*Örül, hogy Khan nem szállt nyeregbe. Bár nem mutatja jelét, eléggé kimerült így nap végére, egy ló gyalogtempója pedig akármilyen girhes is az, még mindig gyorsabb, mint a lányé.
Úgy tűnik, a férfi nagyon gondolkozik valamin, mert nem igazán szól. Talán az bántja, hogy egy nappal később állhat csak szolgálatba, Janemita nem tudhatja biztosra, de ha kellene, erre tippelne. Kisvártatva azonban kap egy tanácsot, amitől felszökik a szemöldöke. Talán újra meg is kacagtatná, ha nem csak egy mosolyra telne tőle.*
-Ugyan, önhöz képest csak egy tanyasi parasztlány vagyok. Ami a beszédet illeti. *Vigyorodik el végül.* -Ami viszont a semmi közepét illeti, nem értek egyet. Van itt minden, csak nézzen körül. Tengernyi árus, sülű malac, folyó sör. Talán a házak hiányoznak önnek ennyire?
*Felpillant a férfi arcára, hátha megválaszolja a kérdését, ám útjuk rövidebb, mint amire számított. Türelmesen megvárja, amíg a férfi leszámolja az aranyat a lovászfiúnak vagy legyen bármi, majd követi a remélhetőleg melegebb helyiségbe. Khan után ő is rendel.*
-Egy kupa bort. *Mondja, majd mikor a nagyobb ember is visszatér és helyet foglal, leül vele szemben az asztal túloldalára a falhoz közelebb. A lány valamennyire érzi a feszültséget, és sejti is, hogy ennek a kapunál történt felesleges szócséplés lehet az oka. Nyilván túl kéne lépniük ezen, némi alkohollal lehet is segíteni ezen a problémán. Amíg ki nem érkeznek az italok, nem próbál beszélgetni. Megvárja, amíg Gabrien is eljut oda, hogy elhiggye magáról, hogy édes.*
*Elneveti magát a férfi felháborodásszerűségén. Attól, hogy nincs aranypáncél, még lehet egy picit csóróbb nemes, aki kedve szerint viheti haza egy szemtelen parasztlány fejét megmutatni otthoni szolgáinak, hogy jár az, ki nem szólítja megfelelően urát. Ám a férfi, Khan mosolyán látszik, hogy nem olyan ő, aki holmi uramozásért vérig sértődik.*
-Legyen hát úgy. *Mondja kis vigyorral a száján.* -De nem árt ezzel óvatosnak lenni.
*Örül, hogy Khan nem szállt nyeregbe. Bár nem mutatja jelét, eléggé kimerült így nap végére, egy ló gyalogtempója pedig akármilyen girhes is az, még mindig gyorsabb, mint a lányé.
Úgy tűnik, a férfi nagyon gondolkozik valamin, mert nem igazán szól. Talán az bántja, hogy egy nappal később állhat csak szolgálatba, Janemita nem tudhatja biztosra, de ha kellene, erre tippelne. Kisvártatva azonban kap egy tanácsot, amitől felszökik a szemöldöke. Talán újra meg is kacagtatná, ha nem csak egy mosolyra telne tőle.*
-Ugyan, önhöz képest csak egy tanyasi parasztlány vagyok. Ami a beszédet illeti. *Vigyorodik el végül.* -Ami viszont a semmi közepét illeti, nem értek egyet. Van itt minden, csak nézzen körül. Tengernyi árus, sülű malac, folyó sör. Talán a házak hiányoznak önnek ennyire?
*Felpillant a férfi arcára, hátha megválaszolja a kérdését, ám útjuk rövidebb, mint amire számított. Türelmesen megvárja, amíg a férfi leszámolja az aranyat a lovászfiúnak vagy legyen bármi, majd követi a remélhetőleg melegebb helyiségbe. Khan után ő is rendel.*
-Egy kupa bort. *Mondja, majd mikor a nagyobb ember is visszatér és helyet foglal, leül vele szemben az asztal túloldalára a falhoz közelebb. A lány valamennyire érzi a feszültséget, és sejti is, hogy ennek a kapunál történt felesleges szócséplés lehet az oka. Nyilván túl kéne lépniük ezen, némi alkohollal lehet is segíteni ezen a problémán. Amíg ki nem érkeznek az italok, nem próbál beszélgetni. Megvárja, amíg Gabrien is eljut oda, hogy elhiggye magáról, hogy édes.*
827. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2014-12-30 22:27:22
Üzenet elküldve: 2014-12-30 22:27:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// A kettőből így lett három... //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Egy darabig hátra se néz, tekintetét előre szegezi, s ha eddig a nap mögöttük szórta utolsó vörös dárdáig, akkor most a nyugovóra tért égitest utolsó szikráival néz farkasszemet. A látvány megnyugtatja háborgó lelkét, a harag tengerén biztonságos partot jelent a tudat hajójának.
Általában hamar türelmét veszti, eljár a keze, ám ugyanilyen gyorsan képes lángját veszteni is. Mindig ilyen kolerikus alkat volt, hirtelen haragja mögött mindig valamilyen számára fontos cél vagy ok húzódott meg.
Nem szeret kiszolgáltatott helyzetben lenni, szereti, ha maga irányítja sorsát, ám ott, a kapuban érezte, hogy egyáltalán nem tudja irányítani az eseményeket.
Nagyot sóhajtva ereszti ki magából a haragot és a keserűséget, melyet sikertelen bejutásuk okén érez, tartása is változik, a mögötte haladók is láthatják, ahogy vállai már kevésbé feszültek, jobbjában is hanyagabbul áll a kantár.
Nem indul vissza a város felé, hanem a sátortábor lesz a cél, s az az italmérés, ahová később betérnek. Balthyt bevezeti a karámba és saját kezűleg köti ki, egyrészt így is tovább nyugszik, és a lovászfiúnak se esik baja.*
- Magadnak is rendelj valamit.
*Böki oda, amikor leesik neki, hogy Khan éppen erre gondolt. Két sör és valami erős elegendő lesz... kezdetnek.
Leül egy padra, alkarvédőinek pengéi halkan koccannak a gyalult fadeszkákon, ahogy megtámasztja karjait az asztalon.
Khan szavaira csak egy komor pillantással válaszol, tisztában van vele, hogy sem társa, sem a lány nem tehet róla, hogy az őrség dilettáns az erődben.*
- Olyan édes leszek, hogy kirohad tőle a fogad.
*Válaszol, pár percig még eltart, míg lehiggad annyira, hogy beszélgetni tudjon, amint sokat segíthet a kiérkező szesz. Főleg, ha gyorsan érkezik.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Egy darabig hátra se néz, tekintetét előre szegezi, s ha eddig a nap mögöttük szórta utolsó vörös dárdáig, akkor most a nyugovóra tért égitest utolsó szikráival néz farkasszemet. A látvány megnyugtatja háborgó lelkét, a harag tengerén biztonságos partot jelent a tudat hajójának.
Általában hamar türelmét veszti, eljár a keze, ám ugyanilyen gyorsan képes lángját veszteni is. Mindig ilyen kolerikus alkat volt, hirtelen haragja mögött mindig valamilyen számára fontos cél vagy ok húzódott meg.
Nem szeret kiszolgáltatott helyzetben lenni, szereti, ha maga irányítja sorsát, ám ott, a kapuban érezte, hogy egyáltalán nem tudja irányítani az eseményeket.
Nagyot sóhajtva ereszti ki magából a haragot és a keserűséget, melyet sikertelen bejutásuk okén érez, tartása is változik, a mögötte haladók is láthatják, ahogy vállai már kevésbé feszültek, jobbjában is hanyagabbul áll a kantár.
Nem indul vissza a város felé, hanem a sátortábor lesz a cél, s az az italmérés, ahová később betérnek. Balthyt bevezeti a karámba és saját kezűleg köti ki, egyrészt így is tovább nyugszik, és a lovászfiúnak se esik baja.*
- Magadnak is rendelj valamit.
*Böki oda, amikor leesik neki, hogy Khan éppen erre gondolt. Két sör és valami erős elegendő lesz... kezdetnek.
Leül egy padra, alkarvédőinek pengéi halkan koccannak a gyalult fadeszkákon, ahogy megtámasztja karjait az asztalon.
Khan szavaira csak egy komor pillantással válaszol, tisztában van vele, hogy sem társa, sem a lány nem tehet róla, hogy az őrség dilettáns az erődben.*
- Olyan édes leszek, hogy kirohad tőle a fogad.
*Válaszol, pár percig még eltart, míg lehiggad annyira, hogy beszélgetni tudjon, amint sokat segíthet a kiérkező szesz. Főleg, ha gyorsan érkezik.*
826. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2014-12-30 21:59:10
Üzenet elküldve: 2014-12-30 21:59:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// A kettőből így lett három... //
- Örömmel vesszük a társaságát, és még egyszer ne hívjon úrnak. Lát rajtam aranyból öntött mellpáncélt vagy lóbáltam én itt kutyabőrt bárkinek is? - *Mosolyogva várja meg Janemitát, miután ő is a távozás mellett dönt. Gabrien lóra száll, Khan a saját lábán indul vissza a sátortenger felé.*
~ Nem lesz olyan kényelmes mint Artheniorban, de néhány éltem már túl cudarabb éjszakát ennél rosszabb helyen is. ~
*És a szesz sok mindenre jelenti a gyógyírt. Test és lélek fájdalmára egyaránt... Száját némileg elhúzva figyeli az előttük cammogó Gabrient. Nehéz eset, rengeteg munkát jelent. Most jobbnak ítéli csendben maradni és kivételesen nem elütni a hangulatot némi komolytalansággal. Ebben nagy segítségére lesz - tudtán kívül - a fiatal lány.*
- Egy tanácsot adnék már most, és nem számítok fel érte semmit: ezzel a modorral nem nagyon tudnak mit kezdeni az itteniek. Ami kell, azt határozottan mondd vagy tedd. A semmi közepén az ember azt hagyja a háta mögött legelőször, amire a legkevésbé van szüksége, ebben az esetben a modort és gyengeséget. - *Csuklyáját egy erősebb szélfúvás hátraveti fejéről és még haját is kiszaggatja itt-ott a szalagból, ami összefogja. Mint az őstörténetek kőpillantású démona, ezernyi barna hajfonat kezd el táncot járni a szélben.
Amikor rátalálnak arra a félig álló-félig dülöngélő tákolmányra, amit italmérésnek lehet nevezni, a lovaiknak is kerítenek gondoskodó kezeket.*
- Megérdemled. Túlteljesítetted az elvárásaimat. - *A megfelelő kezekbe leszámolja a szükséges aranyakat is, ők maguk aztán beljebb húzódnak a csípősebbé váló idő elől. Khan remélheti csak, hogy a kellemesebb légkör és megfelelő alkoholmennyiség feloldja Gabrien hangulatát is. Ha kell, akkor még segít neki abban is, hogy öklözéssel tegye túl magát rajta.*
- Két sör és valami erős. Mi mit iszunk? - *Célja pofonegyszerű: minél hamarabb lezárni az iménti dolgot, hogy túlléphessenek rajta. Mert ha olyan állapotában engedi Gabrient a törzs ura elé Khan, amilyenben a lovag most van...*
~ Mind meghalunk. ~
- Elővehetnéd a kedvesebb éned, ha már akadt asztaltársunk az estére. - *Kockáztat egy Gabriennek célzott megjegyzést, lesz ami lesz alapon. Fel is készül rá lélekben, hogy a kapuk előtt még sikeresen visszafojtott düh rajta csattan, egy állas formájában. Eltérő esetben nekiállnak tisztességgel fogyasztani.*
- Örömmel vesszük a társaságát, és még egyszer ne hívjon úrnak. Lát rajtam aranyból öntött mellpáncélt vagy lóbáltam én itt kutyabőrt bárkinek is? - *Mosolyogva várja meg Janemitát, miután ő is a távozás mellett dönt. Gabrien lóra száll, Khan a saját lábán indul vissza a sátortenger felé.*
~ Nem lesz olyan kényelmes mint Artheniorban, de néhány éltem már túl cudarabb éjszakát ennél rosszabb helyen is. ~
*És a szesz sok mindenre jelenti a gyógyírt. Test és lélek fájdalmára egyaránt... Száját némileg elhúzva figyeli az előttük cammogó Gabrient. Nehéz eset, rengeteg munkát jelent. Most jobbnak ítéli csendben maradni és kivételesen nem elütni a hangulatot némi komolytalansággal. Ebben nagy segítségére lesz - tudtán kívül - a fiatal lány.*
- Egy tanácsot adnék már most, és nem számítok fel érte semmit: ezzel a modorral nem nagyon tudnak mit kezdeni az itteniek. Ami kell, azt határozottan mondd vagy tedd. A semmi közepén az ember azt hagyja a háta mögött legelőször, amire a legkevésbé van szüksége, ebben az esetben a modort és gyengeséget. - *Csuklyáját egy erősebb szélfúvás hátraveti fejéről és még haját is kiszaggatja itt-ott a szalagból, ami összefogja. Mint az őstörténetek kőpillantású démona, ezernyi barna hajfonat kezd el táncot járni a szélben.
Amikor rátalálnak arra a félig álló-félig dülöngélő tákolmányra, amit italmérésnek lehet nevezni, a lovaiknak is kerítenek gondoskodó kezeket.*
- Megérdemled. Túlteljesítetted az elvárásaimat. - *A megfelelő kezekbe leszámolja a szükséges aranyakat is, ők maguk aztán beljebb húzódnak a csípősebbé váló idő elől. Khan remélheti csak, hogy a kellemesebb légkör és megfelelő alkoholmennyiség feloldja Gabrien hangulatát is. Ha kell, akkor még segít neki abban is, hogy öklözéssel tegye túl magát rajta.*
- Két sör és valami erős. Mi mit iszunk? - *Célja pofonegyszerű: minél hamarabb lezárni az iménti dolgot, hogy túlléphessenek rajta. Mert ha olyan állapotában engedi Gabrient a törzs ura elé Khan, amilyenben a lovag most van...*
~ Mind meghalunk. ~
- Elővehetnéd a kedvesebb éned, ha már akadt asztaltársunk az estére. - *Kockáztat egy Gabriennek célzott megjegyzést, lesz ami lesz alapon. Fel is készül rá lélekben, hogy a kapuk előtt még sikeresen visszafojtott düh rajta csattan, egy állas formájában. Eltérő esetben nekiállnak tisztességgel fogyasztani.*
825. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2014-12-30 21:22:41
Üzenet elküldve: 2014-12-30 21:22:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// Őrségnézőben //
*Relatív a tömeg fogalma, egy falusi lány életében nem látott ennyi őrt egy helyen, de nyilván ez is egy munka, amit tisztességgel el kell végezni, még ha ez kellemetlenségeket okoz is pár zsoldos lovagnak, kardforgatónak.
Az elf valóban elég világosan fogalmazta meg, hogy most semmiképp sem fognak bejutni. Sem a kardforgatók, sem ő. Nem látja értelmét tovább ácsorogni a kapuban, hisz nem Khan Lero lova az egyetlen gebe, aki alig áll a lábán. Hosszú út van Janemita mögött is.
A csöncsöre szóra elkerekednek a kék szemek egy pillanatra, amíg leesik neki, hogy a nyakláncról lehet szó. Nos, azt holnap is meg tudja nézni az, akit érdekel, nem valószínű, hogy ma este még árulni kezdi a csecsebecséit. Annyi aranya még neki is van talán, hogy tisztességgel megvacsorázzon. Attól, hogy ő maga csinálta az ékszereket, szépérzéke és tehetsége még lehet.*
-Úgy visszajövök holnap. *Mondja egy biccentéssel az elf felé. A két férfi közül a kevésbé nagy nekiindulna szállást keresni és a lányt is meginvitálta. Bólint egyet.*
-Ha a társadnak sincs ellenére személyem, szívesen veletek tartok, harcos uram. *Mondja mosolyogva, közben eszébe jut, hogy a társ nemrégiben simán lecicázta őt. Hát jó.
Visszapakolássza a nyakláncot az erszénykébe, majd ha a két férfi elindul, a nyomukba szegődik.*
*Relatív a tömeg fogalma, egy falusi lány életében nem látott ennyi őrt egy helyen, de nyilván ez is egy munka, amit tisztességgel el kell végezni, még ha ez kellemetlenségeket okoz is pár zsoldos lovagnak, kardforgatónak.
Az elf valóban elég világosan fogalmazta meg, hogy most semmiképp sem fognak bejutni. Sem a kardforgatók, sem ő. Nem látja értelmét tovább ácsorogni a kapuban, hisz nem Khan Lero lova az egyetlen gebe, aki alig áll a lábán. Hosszú út van Janemita mögött is.
A csöncsöre szóra elkerekednek a kék szemek egy pillanatra, amíg leesik neki, hogy a nyakláncról lehet szó. Nos, azt holnap is meg tudja nézni az, akit érdekel, nem valószínű, hogy ma este még árulni kezdi a csecsebecséit. Annyi aranya még neki is van talán, hogy tisztességgel megvacsorázzon. Attól, hogy ő maga csinálta az ékszereket, szépérzéke és tehetsége még lehet.*
-Úgy visszajövök holnap. *Mondja egy biccentéssel az elf felé. A két férfi közül a kevésbé nagy nekiindulna szállást keresni és a lányt is meginvitálta. Bólint egyet.*
-Ha a társadnak sincs ellenére személyem, szívesen veletek tartok, harcos uram. *Mondja mosolyogva, közben eszébe jut, hogy a társ nemrégiben simán lecicázta őt. Hát jó.
Visszapakolássza a nyakláncot az erszénykébe, majd ha a két férfi elindul, a nyomukba szegődik.*
824. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2014-12-30 21:09:24
Üzenet elküldve: 2014-12-30 21:09:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Őrségnézőben //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Most, pont most fogy el az a maroknyi türelem, ami a hósörényű kolosszusnak jutott. Elege van a beszédből, az értetlen őrökből és mindenből, amit ez az egész jelent. Nincs baj a gondolkodásával, lovagi származásához mért megfelelő nevelésben részesült, oktatták udvari etikettre, udvariasságra, és még sok-sok szarságra, aminek soha eddig nem vette hasznát. S lám, most hasznát vehetné, mégis képtelen olyan sima nyelvvel beszélni, mint azt Khan teszi azt mellette csípőből.
Már a keskeny ajkakon a válasz, csatakesztyűs jobbja felhagy a tőr markolatának cirógatásával és helyette halk nyikorgással, melyet a szarvasbőrbőr tenyérrész ad ki, ökölbe szorul.
Szólna, de társa megelőzi, így csak egy nagy levegőt vesz, olvadt arannyal színezett tekintete Khanra siklik és megvárja, míg elmondja, amit akar.*
- Jah, kurvára.
*Sziszegi, inkább csak magának. Nem mintha tartana bármitől is, még mindig szeretne bejutni, csak úgy látszik, errefelé mindent egy személyben a "nagyúr" intéz. Így ha ő éppen párbajozik, tárgyal, vagy éppen szarik, akkor megáll az élet Thargarodban.
Miközben Khan még mindig beszél, már lendül is fel Balthazard nyergébe, végigfuttatja még aranyló tekintetét a mellvéden felsorakozottakon, végül az elf is kap egy kedvesnek nem mondható pillantást és már fordítja is lova orrát visszafelé, Khan nyugtató szavai ekkor érik.
A könnyűléptű zsoldos kicsinyeskedése lepereg róla, nem érdekli már a gesztenyeszín hajú férfinek tett tanács sem, kényelmes léptetésben megindul visszafelé, Amon Ruadh sátorvárosa felé, miközben válaszol társának.*
- Nem tudom, kérdezd meg róla Thargarod nagyurát, hátha arról is neki kell döntenie.
A hozzászólás írója (Gabrien Chor'Un) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.30 21:14:08
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Most, pont most fogy el az a maroknyi türelem, ami a hósörényű kolosszusnak jutott. Elege van a beszédből, az értetlen őrökből és mindenből, amit ez az egész jelent. Nincs baj a gondolkodásával, lovagi származásához mért megfelelő nevelésben részesült, oktatták udvari etikettre, udvariasságra, és még sok-sok szarságra, aminek soha eddig nem vette hasznát. S lám, most hasznát vehetné, mégis képtelen olyan sima nyelvvel beszélni, mint azt Khan teszi azt mellette csípőből.
Már a keskeny ajkakon a válasz, csatakesztyűs jobbja felhagy a tőr markolatának cirógatásával és helyette halk nyikorgással, melyet a szarvasbőrbőr tenyérrész ad ki, ökölbe szorul.
Szólna, de társa megelőzi, így csak egy nagy levegőt vesz, olvadt arannyal színezett tekintete Khanra siklik és megvárja, míg elmondja, amit akar.*
- Jah, kurvára.
*Sziszegi, inkább csak magának. Nem mintha tartana bármitől is, még mindig szeretne bejutni, csak úgy látszik, errefelé mindent egy személyben a "nagyúr" intéz. Így ha ő éppen párbajozik, tárgyal, vagy éppen szarik, akkor megáll az élet Thargarodban.
Miközben Khan még mindig beszél, már lendül is fel Balthazard nyergébe, végigfuttatja még aranyló tekintetét a mellvéden felsorakozottakon, végül az elf is kap egy kedvesnek nem mondható pillantást és már fordítja is lova orrát visszafelé, Khan nyugtató szavai ekkor érik.
A könnyűléptű zsoldos kicsinyeskedése lepereg róla, nem érdekli már a gesztenyeszín hajú férfinek tett tanács sem, kényelmes léptetésben megindul visszafelé, Amon Ruadh sátorvárosa felé, miközben válaszol társának.*
- Nem tudom, kérdezd meg róla Thargarod nagyurát, hátha arról is neki kell döntenie.
A hozzászólás írója (Gabrien Chor'Un) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.30 21:14:08
823. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2014-12-30 19:29:42
Üzenet elküldve: 2014-12-30 19:29:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Őrségnézőben //
*Az egészet talán teljesen rossz oldaláról közelítették meg, így most elérkezettnek látja az időt, hogy elsimítsa azokat a hullámokat, amelyek céljuktól éppen ellenkező irányba sodorják Gabrient és Khant. Minél inkább a falak túlnan oldalán akarják magukat tudni, látható és láthatatlan ajtók záródnak be előttük. Már-már hallani is lehet őket.*
~ Csak lakatra ne verjék őket. ~
*Érzi a Gabrienben felgyűlt mérget és bár ő sem ismeri régóta az emberóriást tudja róla, hogy csupán az elfecsérelt időt sajnálja, nem magát a tényt, hogy nem nyerhettek még bebocsátást. Mielőtt tovább harapózna a dolog, véget kell vetnie annak.*
- Társam nyugtalan, mert örömmel járulna már urad elé. - *Syoud felé fordulva beszél, de nem mulasztja el szemmel tartani Gabrient sem. Érthetően a tudtukra adták, hogy Thargarod első embere nem itt és nem ma fogadja őket. Ennél érthetőbben már csak néhány ökölcsapás, rosszabb esetben acélcsörgés fejezhetné ki ugyanezt.*
- Az imént mintha megesküdött volna rá az egyik serfőző, hogy az ő kézműves termékét még Artheniorból is vennék azok a finnyás kocsmárosok, megnézzük igazat szólt-e. - *Nem kell kimondania hangosan, hogy megértették az üzenetet és nem kötik tovább az ebet a karóhoz. Szállást és élelmet szereznek maguknak és a lovaknak, egy éjjelen már nem buknak el semmit, mit több: Khannak így esély adatik rá, hogy beszéljen Gabriennel.
Jelenésük végszavaként leszáll a nyeregből ő is és az elf íjászhoz lép. Fogalma sincs, hogy errefelé mit és hogyan szokás, ő csak azt tudja nyújtani, amit "otthonról" magával hozott. Ez jelen esetben jobbja és egy bólintással toldott mosoly.*
- Holnap. - *Fordultában int a mellvéd őreinek is. Lovához már úgy tér vissza, hogy Gabrien mellett lépjen el.*
- Hagyd el, lovag uram és térjünk meg pihenni. A gebém alig áll a lábán. - *Mielőtt az említett párát megfordítaná visszirányba, megveregeti társának vállpáncélját.*
~ A többit majd akkor, ha már magunk leszünk. ~
*Így, megfogadva Syoud tanácsát már nem fognak nekivágni a Kikötőbe vezető útnak. S noha a harctól nem félnek, a Halált értelmetlen táncra felkérni egyikük sem fogja.*
- Ha gondolod, csatlakozz hozzánk. - *Pillant még vissza Janemitára, akit feltételez, hogy úgyszintén várakozni küldenek majd. Hacsak nem tudott valami olyat mondani, amiért kivételt tesznek vele.*
~ Más népek, más szokásokat tisztelnek. ~
*Ezt a leckét (is) át kell beszélniük Gabriennel.*
- Szerinted megengedik, hogy itt is az istálló... féleségben aludjak?
*Az egészet talán teljesen rossz oldaláról közelítették meg, így most elérkezettnek látja az időt, hogy elsimítsa azokat a hullámokat, amelyek céljuktól éppen ellenkező irányba sodorják Gabrient és Khant. Minél inkább a falak túlnan oldalán akarják magukat tudni, látható és láthatatlan ajtók záródnak be előttük. Már-már hallani is lehet őket.*
~ Csak lakatra ne verjék őket. ~
*Érzi a Gabrienben felgyűlt mérget és bár ő sem ismeri régóta az emberóriást tudja róla, hogy csupán az elfecsérelt időt sajnálja, nem magát a tényt, hogy nem nyerhettek még bebocsátást. Mielőtt tovább harapózna a dolog, véget kell vetnie annak.*
- Társam nyugtalan, mert örömmel járulna már urad elé. - *Syoud felé fordulva beszél, de nem mulasztja el szemmel tartani Gabrient sem. Érthetően a tudtukra adták, hogy Thargarod első embere nem itt és nem ma fogadja őket. Ennél érthetőbben már csak néhány ökölcsapás, rosszabb esetben acélcsörgés fejezhetné ki ugyanezt.*
- Az imént mintha megesküdött volna rá az egyik serfőző, hogy az ő kézműves termékét még Artheniorból is vennék azok a finnyás kocsmárosok, megnézzük igazat szólt-e. - *Nem kell kimondania hangosan, hogy megértették az üzenetet és nem kötik tovább az ebet a karóhoz. Szállást és élelmet szereznek maguknak és a lovaknak, egy éjjelen már nem buknak el semmit, mit több: Khannak így esély adatik rá, hogy beszéljen Gabriennel.
Jelenésük végszavaként leszáll a nyeregből ő is és az elf íjászhoz lép. Fogalma sincs, hogy errefelé mit és hogyan szokás, ő csak azt tudja nyújtani, amit "otthonról" magával hozott. Ez jelen esetben jobbja és egy bólintással toldott mosoly.*
- Holnap. - *Fordultában int a mellvéd őreinek is. Lovához már úgy tér vissza, hogy Gabrien mellett lépjen el.*
- Hagyd el, lovag uram és térjünk meg pihenni. A gebém alig áll a lábán. - *Mielőtt az említett párát megfordítaná visszirányba, megveregeti társának vállpáncélját.*
~ A többit majd akkor, ha már magunk leszünk. ~
*Így, megfogadva Syoud tanácsát már nem fognak nekivágni a Kikötőbe vezető útnak. S noha a harctól nem félnek, a Halált értelmetlen táncra felkérni egyikük sem fogja.*
- Ha gondolod, csatlakozz hozzánk. - *Pillant még vissza Janemitára, akit feltételez, hogy úgyszintén várakozni küldenek majd. Hacsak nem tudott valami olyat mondani, amiért kivételt tesznek vele.*
~ Más népek, más szokásokat tisztelnek. ~
*Ezt a leckét (is) át kell beszélniük Gabriennel.*
- Szerinted megengedik, hogy itt is az istálló... féleségben aludjak?
822. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2014-12-30 18:34:13
Üzenet elküldve: 2014-12-30 18:34:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség - R. A. M. E. L. S. + Jean //
//Őrségnézőben //
*És majdnem sikerült. Majdnem, ugyanis Khan Lero meglehetősen ügyes diplomata - kevés híján rávette Syoudot, hogy vállalja Kagan haragját. Ekkora azonban a társa, aki láthatóan sokkal közvetlenebb, egyszerűbb gondolkozású lélek, sajnos túllépi az eddig tőle megszokott tőszavas beszélgetést kereteit. Syoud pedig fejrázás keretében a barátinak nevezett távolságot növeli meg egy-két lépéssel, ténferegve.*
- Kár, azt hittem, világosan fogalmaztam. De biztosak lehetnek az urak, hogy Kagan Thargodart értesítjük ittjártukról; hogy Leró kán és Gaben Csórun urak tiszteletüket tették, és be kívántak jönni. *ettől viszont most sem ők, sem a girhes kis csaj nem jut beljebb. Elfordul Gabrientől és inkább Lerohoz beszél.*
- Mint mondtam, holnap fogadja Önöket Thargarod ura, de ma este már nem. *és nem csak azért, mert hamarosan lemegy a nap. Syoud ugyan tudja, de Gabrienék nem tudhatják, hogy Kagan maga párbajozik-e avagy sem, de ez nem is számít. Egyéb parancs hiányában, és az Őrparancsnok távollétében Syoud a Szellemjáró utasítása alapján köteles eljárni, és még ha gondolt volna is kockáztatni, ez elmúlt. Vállát vonogatva fordul át Janemitához, és csak most veszi észre, hogy a lány nem is ember, hanem félvér, fattyú. És Syoud nem szereti a keverékeket, legalábbis nem túlzottan.*
- Akheel, csöncsöre! *kiált fel a falra, miközben egy pillantást vet a kis ágrólszakadt holmijára. A törzsben ez a sok gizmo leginkább a Vöröst fogja érdekelni, és ha Janemira ügyes, sokkal hamarabb megtalálja a számítását közöttük, mint bárki gondolná. Persze, az erődbe ő sem jut be olyan könnyen, de Amon Ruadhon nem porfészek van, hanem egyre nagyobb és nyüzsgőbb táborváros, néhány állandó épülettel. Hamarosan Tharg Arod csak Amon Ruadh település vára lesz, semmi több.*
- Egy apróság még, Lero úr. Az Erdei ösvény ezen szakaszát ugyan a Thargok ellenőrzik, de meglehetősen sok erre a toportyán és más vad, nem is beszélve a szörnyekről. Nem javaslom, hogy éjjel túlságosan belemerüljenek az erdőbe. *persze ez csak egy tanács, aki éjjel akar utazni, ahelyett, hogy megaludna náluk, hát csak rajta. Hiszen csak alig néhány tűntek el az elmúlt időszakban, csak amióta itt van.*
//Őrségnézőben //
*És majdnem sikerült. Majdnem, ugyanis Khan Lero meglehetősen ügyes diplomata - kevés híján rávette Syoudot, hogy vállalja Kagan haragját. Ekkora azonban a társa, aki láthatóan sokkal közvetlenebb, egyszerűbb gondolkozású lélek, sajnos túllépi az eddig tőle megszokott tőszavas beszélgetést kereteit. Syoud pedig fejrázás keretében a barátinak nevezett távolságot növeli meg egy-két lépéssel, ténferegve.*
- Kár, azt hittem, világosan fogalmaztam. De biztosak lehetnek az urak, hogy Kagan Thargodart értesítjük ittjártukról; hogy Leró kán és Gaben Csórun urak tiszteletüket tették, és be kívántak jönni. *ettől viszont most sem ők, sem a girhes kis csaj nem jut beljebb. Elfordul Gabrientől és inkább Lerohoz beszél.*
- Mint mondtam, holnap fogadja Önöket Thargarod ura, de ma este már nem. *és nem csak azért, mert hamarosan lemegy a nap. Syoud ugyan tudja, de Gabrienék nem tudhatják, hogy Kagan maga párbajozik-e avagy sem, de ez nem is számít. Egyéb parancs hiányában, és az Őrparancsnok távollétében Syoud a Szellemjáró utasítása alapján köteles eljárni, és még ha gondolt volna is kockáztatni, ez elmúlt. Vállát vonogatva fordul át Janemitához, és csak most veszi észre, hogy a lány nem is ember, hanem félvér, fattyú. És Syoud nem szereti a keverékeket, legalábbis nem túlzottan.*
- Akheel, csöncsöre! *kiált fel a falra, miközben egy pillantást vet a kis ágrólszakadt holmijára. A törzsben ez a sok gizmo leginkább a Vöröst fogja érdekelni, és ha Janemira ügyes, sokkal hamarabb megtalálja a számítását közöttük, mint bárki gondolná. Persze, az erődbe ő sem jut be olyan könnyen, de Amon Ruadhon nem porfészek van, hanem egyre nagyobb és nyüzsgőbb táborváros, néhány állandó épülettel. Hamarosan Tharg Arod csak Amon Ruadh település vára lesz, semmi több.*
- Egy apróság még, Lero úr. Az Erdei ösvény ezen szakaszát ugyan a Thargok ellenőrzik, de meglehetősen sok erre a toportyán és más vad, nem is beszélve a szörnyekről. Nem javaslom, hogy éjjel túlságosan belemerüljenek az erdőbe. *persze ez csak egy tanács, aki éjjel akar utazni, ahelyett, hogy megaludna náluk, hát csak rajta. Hiszen csak alig néhány tűntek el az elmúlt időszakban, csak amióta itt van.*
821. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2014-12-30 17:55:03
Üzenet elküldve: 2014-12-30 17:55:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Őrségnézőben //
*Nem mondható túl népesnek ez a négy, öt fős kis társaság errefelé, csak amolyan mindennapos "összetalálka". Zajlik az élet a táborban és a tábor körül, épp ezért van szükség őrségre.
Komoly fenyegető erővel eddig nem találkoztak, így ha csak azért lennének őrszemeik, hogy azokat kiszórják, hát munka nélkül lenne az összes.
Ez az Ágrólszakadt leányzó eddig jobb vásárnak tűnik, mint a két fickó, akik fél percet se tudnak várni dolguk intézésével. Ha még valami nagy hadurak lennének, népes kompániával, megértené az ember lánya, hogy követelőznek, de épp olyan ágrólszakadtak, mint a leányzó, csak férfiúi büszkeségük elvakítja őket. Vagy valami egyéb.
Akheel kivonta magát a beszélgetésből egyelőre, de Gabrien szavait hallva készenlétbe helyezi magát, hátha lekever neki egyet Syoud, vagy valami... Jó kis muri lenne.
Aztán a leányzó meg feltakaríthatná a kicsapott lovagokat vizsgamunka ként.*
*Nem mondható túl népesnek ez a négy, öt fős kis társaság errefelé, csak amolyan mindennapos "összetalálka". Zajlik az élet a táborban és a tábor körül, épp ezért van szükség őrségre.
Komoly fenyegető erővel eddig nem találkoztak, így ha csak azért lennének őrszemeik, hogy azokat kiszórják, hát munka nélkül lenne az összes.
Ez az Ágrólszakadt leányzó eddig jobb vásárnak tűnik, mint a két fickó, akik fél percet se tudnak várni dolguk intézésével. Ha még valami nagy hadurak lennének, népes kompániával, megértené az ember lánya, hogy követelőznek, de épp olyan ágrólszakadtak, mint a leányzó, csak férfiúi büszkeségük elvakítja őket. Vagy valami egyéb.
Akheel kivonta magát a beszélgetésből egyelőre, de Gabrien szavait hallva készenlétbe helyezi magát, hátha lekever neki egyet Syoud, vagy valami... Jó kis muri lenne.
Aztán a leányzó meg feltakaríthatná a kicsapott lovagokat vizsgamunka ként.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11715-11734