//Kancellária//
- Természetesen a papírmunka csak egy része a feladatnak, amolyan szükséges rossz. *tárja szét karjait, ami persze képmutatás a részéről. Elsősorban tudós embernek tartja magát, aki az architektúra terén nyújtott maradandót, és még ha ez még Pirtianesben is történt, a tény elvitathatatlan. De a bürokrácia olyan neki, mint egyes főnemeseknek a lótenyésztés vagy a matrózoknak a kocsmai verekedés. Szórakozás, hobbi. De igazán nincs mit ezen kifogásolni. Beszélik, hogy egyesek pedig fiatal leányokat lesnek ki fürdőzés közben. Azt talán jobb?*
- Ilyesmivel úgyis csak akkor leszel kénytelen foglalkozni, ha bokros teendőim miatt esetleg huzamosabb ideig leszek távol a Kancelláriától. Tehát bőven marad időd, hogy elmerülj a mechanika rejtelmeiben. Sőt, biztatlak is erre! *egy elismerő főhajtás, ami Bris tudásának szól és amit hamarosan lesz módja kamatoztatni* Most éppen dolgozol valami szerkezeten?
*Őszinte érdeklődéssel hajol előre, de a válaszra valószínűleg még várnia kell egy kicsit, mert hirtelen nagy nyüzsgés támad a némi gőggel Kancelláriának hívott helyiségben. Aletainak nem a kérése szokatlan, hanem a nagylelkűsége. Ezerháromszáz arany ha nem is vagyon, de szép summa. Egy jónevű építőmester egy hónap alatt alig kereshet ennyit, még ha egyetlen napot sem pihen is.*
- Úgy gondolom, hogy semmi akadálya nincs. *csak lélekben vonja meg a vállát* Azonnal utánanézek a kérdéses összegnek. Biztos vagyok benne, hogy boldog emlékű elődöm számvetésében nyoma lesz.
*El is indul az irattartó szekrény felé.*
- A felajánlásod igen nagylelkű, de ha későbbiekben mégis szükséged támadnak a fennmaradó aranyakra... *tesz egy előzékeny kézmozdulatot, mintegy jelezve, hogy a Vashegy nem feledkezik meg az övéiről, sem azok vagyonáról* Mindazonáltal el kell kísérned ThargArodba. Nagyobb összeget botorság lenne itt tartani, még ha Amon Ruadh-ot kiváló harcosok vigyázzák is.
*Szerencsére mit sem tud arról, hogy milyenek voltak Aletai első benyomásai vele kapcsolatban. Úgy sokkal kevésbé lenne segítőkész és nyájas. Hogy ő anyátlan és megrettent lett volna. Igazán nevetséges! Még akkor is ha van benne valami.*
- Bár nem kötelez erre semmi, *áll meg, a pipáját a szája sarkába tolva* ha hosszabban időznél távol, talán érdemes lenne erről szólnod valakinek. A Hadúr - legjobb tudomásom szerint - nincs a Vashegyen, de a Szellemjárót nemrég láttam.
*Gniwmiy pedig ezt a pillanatot választja, hogy betoppanjon a fordulatos társalgásba. A derék kancellár egyik alapvetése, hogy egy kellően felkészült és körültekintő embert, márpedig ő az, nem érhet meglepetés. És most meglepődik. Mert Gniwmiy eddig szinte hűvösen kimért és távolságtartó volt, most pedig olyan, mint egy riadt madárfióka, aki kiesett a fészekből. Habrertus pedig csak félve vallaná be magának, hogy a lány ezzel szempilla rebegtetéssel máris levette a lábáról.*
- Á! *üdvözli a szabadkozó vörös hajút, aztán elmosolyodik* Ha a Vashegyet olyan nagynak találod, hogy elveszel benne, Artheniorig el se merészkedj! De nincs semmi baj, fontos dologról nem maradtál le.
*A csendesen borozgató Bris felé tesz egy kézmozdulatot, hiszen ha mindketten a Kancellárián találnak elfoglaltságot, úgy illő, hogy megismerjék egymást.*
- Bemutatom...
*Nem tudja befejezni, mert nyilvánvaló, hogy Gniwmiy üde bája a félvérre is hatással van. Aminek a kancellár nem örül annyira.*
- Te indulni készültél, barátom. *elvigyorodik és kellő rutinnal a hangja sem kötekedő, inkább csak csipkelődő.*