//NAPVÁLTÁS//
//Őrségben//
//Gniwmiy//
*Bámészkodik a férfi, mígnem a látóterébe kúszik a felkelő nap vöröslő sugara, mely sejtelmesre festi a... Ja, nem, nem a napsugár az! Egy nappal korábban találkozott a vörössel, kitől néha kósza pillantást is lopott, s úgy tűnik ez némiképp csalogatónak bizonyult a nő számára. Vagy csak menedéket lát az őrség sorai mögött? Azt reméli, hogy a félvér a védelmére kel a gonosz Habrertusszal szemben? Ki tudja, mit hoz a nap, nem igaz!?*
-A kancellár szerintem ilyenkor még alszik, vagy a bokros teendőit végzi.
*Jelenti ki nemes egyszerűséggel, majd a nő hangneme visszhangozni kezd a fejében.*
-Annyira leterhelt volna munkával, hogy már menekülőre fogtad?
*Ereszt el egy apró félmosolyt, látva a nő reakcióit, majd komolyra fordítja a szót.*
-Miért futsz hát előle?
*Egy kevés szünetet tart, majd ellágyulva folytatja.*
-Jó, jó, jó! Elismerem, hogy kicsit furcsa figura, meg hogy néha körülményes és nehezen érthető, leterheli az embert és állandóan dolgozik, de... Nem olyan vészes ember! Kérjél tőle szabadnapot, vagy néhány szabad percet, biztos megérti.
*Nem rossz embernek ismerte meg a férfit, de hát az is igaz, hogy nagyon keveset találkoztak. Ki tudja, hogy mi lakozik a felszín alatt!? Mindenesetre a félvér örül most a nőnek. Mióta viszi az őrséget, kevésre csökkent azok száma, akik szóba elegyednek vele. Talán ez a betöltött pozíció miatt van, talán azért, mert az utóbbi időben ő maga sem volt a legfelemelőbb beszélgetőpartner.*