//Kapunál, őrségben, káosz stb//
*Nem tartozik azon városi nyámnyilák közé, akik szerint nincs annál ocsmányabb dolog, mint ha egy férfi kezet emel egy nőre. Véleménye szerint a kellő időben alkalmazott verés módfelett hasznos lehet. Így most is csak azért van hangyányi rossz érzése, mert a pofon kicsit nagyobbra sikeredett, mint szerette volna, bizonyára az indulat miatt. Az is teljesen helyénvaló, hogy az asszony heveny zokogásban tör ki a fenyítés után. Vannak olyan műkedvelők, akik csupán ezért pofoznak. Ezért Alyo könnyei sem hatnák meg, de ez a sírás valahogy más. Ahogy a lány megtántorodik és nekidől, önkéntelenül kapja el és öleli át.*
- Jól van, jól... *dünnyögi, mert nem igazán tud mit kezdeni a helyzettel. A pillanat szerencsére nem tart sokáig, Alyo összeszedi magát és hajmeresztő ötlete támad.*
- Mi? *pislog kettőt* Mi?
*Most az lenne a helyes, ha bezárná valahová amíg le nem csillapodik, szükség esetén további veréssel fejezve ki nemtetszését az ötlet felett. De neki most a mágusmester kell minél előbb előkerítenie és van egy olyan sanda gyanúja, hogy Syoud lányánál az ilyesmi kontraproduktív lenne. Tehát épp kapóra jön neki Jaz tüsténkedése. Ahogy a fiú indulna, utánalép és ha sikerül megragadnia a karjánál, szembe fordítja magával.*
- Nem tudom, hogy ki vagy, nem tudom, hogy mit keresel itt és nem tudom, hogy miért nem tetszel nekem. *ajándékozza meg a suhancot egy mosolynak szánt vicsorral* De úgy fest, hogy te vagy most az akinek köszönettel tartozom, ha Alyoval mész és vigyázol rá. Pláne ha le tudod beszélni erről az eszement tervről. Viszont ha akár egyetlen haja szála is meggörbül, biztos lehetsz benne, hogy a kezedbe adom a beleid.
*Biztatóan megveregeti még a kölyök vállát és ha más már nincs, nyeregbe száll.*
- Indulhatunk.
*Ez már a két Szilánknak szól, akik között némi nézeteltérés támadhatott, legalábbis erre utál az elf csöndes füstölgése és a félvér hisztije. Ha jönnek, tiszta haszon, ha nem, úgy is jó. Ő mindenesetre lépésre nógatja a lovát és elindul a kapu felé.*