//Bris, Gniwmiy//
*A sértett hiúság számos tanújelével az arcán trappol le az Erődből. Mély fájdalommal kénytelen megállapítani, hogy ahogy a többiek, úgy a Hadúr sem képes értékelni kivételes tehetségét, alapos felkészültségét és nélkülözhetetlenségét. Hiszen mi mással lehetne magyarázni, hogy pár kurta szóval bocsátotta el őt, míg annak a pórnak sokkal kitüntetőbb figyelmet szentelt? Hiába, ez az osztályrésze. Ez persze semmiben nem zavarja, ugyanolyan kitűnő munkatárs marad, mint eddig. Lojalitása sem kérdőjeleződhet meg, bár némi pozitív visszajelzés biztosan erősítené elkötelezettségét. Most inkább gőgős előkelőséget erőltet magára, ez álarcnak jó lesz.
Irodájában összepakol minden szükséges holmit az útra, aztán az istállóba látogat el.*
- Szervusz, vén gazember, hát ismét útra kelünk.
*Akár magával is társaloghatna így, de szavait hű öszvéréhez, Átokhoz intézi, aki mostanában több időt tölt az istállóban, mint az úton, de Hubi rendszeresen látogatja, gondozza. Most kicsit nehézkesen felnyergeli az állatot, felkerül rá az a fura alkotmány is, amit a kancellár úti íróasztalként szokott használni, végül maga a tulajdonos is felkapaszkodik a hátára.
A kapunál aztán igyekszik még ott találni helyettesét és a vöröskét. Amennyiben sikerrel jár, lenyújtja Brisnek hivatala kulcsait.*
- Barátom, a Hadúr megbízásából el kell utazzak egy időre. Szívesen venném, ha csatlakoznátok hozzám, de attól tartok, hogy nem hagyhatom felügyelet nélkül a Vashegyet. És azt hiszem, hogy nálatok jó kezekben lesz. Igyekszem vissza, addig azt kérem, hogy mérd fel, amit megbeszéltünk. Ha terveket is tudnál készíteni, igazán hálás lennék. Te pedig, kedvesem, *mosolyog Gniwmiy-re* segíts Brisnek, kérlek! Egyedül nehezen boldogulna, de a segítségeddel biztosan könnyebb dolga lesz.
*Ha más nincs és a kapu körüli felfordulás közepette ki tud ügetni a Vashegyről vezető ösvényre, úgy hamarosan egy bodor füstfelhő jelzi a kancellár távolodó alakja körül, hogy újfent rápipált.*