//Gyülekező viharfelhők, meg mindenki a kapu környékén//
*Szedi a lábát, ahogy igyekszik vissza az erőd felől és nem nagyon van kétsége felőle, hogy Khad képes tartani vele a lépést. Ez már csak azért is üdvös lenne, mert úgy érzi, hogy némi magyarázattal tartozik.*
- Általában azért flottul mennek a dolgok. *biccent oldalt, visszafelé a fejével ThargArod felé* Csak hát úgy látszik, hogy ezek nem átlagos, nyugodt napok. Ekkora vendégjárást is rég láttam már és ha a szimatom nem csal, hamarosan ronda égiháború szakadhat a nyakunkba.
*Amikor visszaérnek a hintóhoz, nem teszi szóva kocsisnak vagy utasának, hogy a Vashegy nagyjai nem éppen őket várták. Neki amúgy is mindegy. Egyik mélységi olyan mint a másik, kínban lenne, ha neki kéne beazonosítani, hogy nem a matróna ül a lefüggönyözött kocsiban.*
- A Hadúr és a Szellemjáró barátsággal üdvözli az úrnődet. *kezdi el egy kis sóhaj után, amikor a hintó mellett várakozó hajtóhoz lép* Sajnos azonnal nem fogadhatják, az erődben olyan szertartás folyik, ami tilalmas kívülálló szemeknek.
*Pontosan nem tudja, hogy mi folyik odabent, de azért gyanítja, hogy ez ebben a formában nem teljesen igaz. Nem számít, nem rá tartozik.*
- Míg ez véget ér, kis türelmetek kérik, a Vashegy megbecsült vendégeiként. Míg várakoztok, a hosszúházakban találhattok szállást... *valahogy úgy érzi, hogy a városi némbernek ez nem lenne ínyére és bár Lea szerint Amon Ruadh-on kéne várakozniuk, még hozzáteszi* de ha úrnődnek úgy kényelmesebb, a Vaskorsó is a rendelkezésetekre áll. Bármelyiket is választjátok, természetesen a Vashegy vendégei vagytok.
*Aggasztja, hogy a kancellár rossz hatással lehet rá, hiszen ha nagyon megerőlteti magát, már majdnem úgy beszél, mint egy piperkőc udvaronc. Inkább elhessegeti a gondolatot és az óriáshoz fordul.*
- Krusan! Vendégeink, döntésük szerint, A Vaskorsóban vagy Amon Ruadh-on pihennek meg. Utóbbi esetben a fegyvereikre viselj gondot, míg a városban vannak.
*Utóbbi kis szónoklatával talán Gniwmiyt is megnyugtatja, hiszen az óriás marad a kapunál, míg Aletai kipiheni a szolgálat fáradalmait. Ezzel együtt Laor nem érti a kíváncsi tekintetet, de ez nem zárja ki, hogy barátságosan rá ne mosolyogjon. A férfiember mindig szívesen mosolyog csinos hajadonokra.*
- Lóra! *vigyorodik el, ahogy nincs más dolguk és indulhatnak is Khaddal az őrjáratra. Olyan csoda csak nem történik, hogy újabb küldöttség érkezik ebben a szent órában.*