//Amon Ruadh kapuja felé//
*Úgy fut, ahogy csak a lába bírja. Elvégre Syoud testi épsége nagyon fontos neki, hiszen pénzzel tartozik neki. Ettől függetlenül szárnyai sajnos nem nőnek, így odafelé többször is meg kell álljon levegőt venni, főleg felfelé a hegyen. Az sem tett jót, hogy a síkfutásban addigra elfáradt, na meg egyébként az sem, hogy alapból félig kimerülve indult neki az útnak. Mindenesetre a pénzét már csak nem hagyhatja elúszni, ha már ilyen ravasz volt ez a fickó, hogy pont akkor kezdett üzletbe, mikor egy őrült óriás rájuk rontott. Meg hát némi életmentés is belekerült a levesbe, mivel nem hallja maga mögött az óriás lépteit, feltételezheti, hogy a fickó feltartotta. Öröm az ürömben, ha lehet így venni. Mikor végre felvergődik, akkor el is kezdi törni a fejét, mik voltak a további instrukciók. Volt valami a lábaival. "Tedd szét a lábad?" Nem, arra nem lett volna idő... Hirtelen belé hasít az isteni szikra. A kapuőrségnek kell szólnia arról, hogy Syoud beletenyerelt a dolgok csúnyábbik felébe. Azt még nem tudja kínjában, hol áll a feje, de legalább azt már tudja, hogy kapuőröket kell keressen, így rögtön a városkapuhoz... fut? Inkább már csak biceg. Odaérve felteszi a sorsdöntő kérdést két darab fél perces zihálásroham között:*
- Ki itt a kapuőr? *majd bárki jelentkezik, neki már mondja is, amit mondani kell* Syoud üzeni, hogy kiszabadult... kisza... *itt vennie kell pár nagy levegőt* Kiszabadult, és szarba' van. Egy óriás... öli éppen. Segítséget kér. A'szem ennyi.
*Ezzel újra zihálhat, viszont már érzi, hogy a teste nem fogja beérni ennyivel, szóval hátralép kettőt, előrehajol, és kiadja magából a két almát, amit a nap első, és eddigi egyetlen étkezéseként vett magához. Miután végzett, hanyagul megtörli a száját, majd ha esetleg még figyelne rá bárki, megjegyzi:*
- Mos' lepihenek.
Azzal kicsit odébb sétál, lerogy a földre, és kipiheni a futás okozta fáradtságot. Legalábbis kísérletet tesz rá.