//Kancellária//
//Habrertus, Zia//
*Félreérthetetlen pózban találja a másik kettőt, avagy ezt a felállást még ő is ismeri. A bordélyban kellették így magukat a lányok. Bögyi mélyen behajol, vagyis az egyezményes jelnyelv szerint búgat. De hát mindenki azzal dolgozik, amije van, akad aki mellekkel, mások pofátlan modortalansággal, és ésszel. Ő aztán nem fog elítélni senkit.*
-Jó, maradj.
*Vonja meg vállát ráhagyólag a nő javaslatára, mert igen előzékeny, és sietős kedvében van. Fordul még a kancellárhoz, igazán kedves öregúr, nem akarja feltartani ingyen, és teljességgel haszontalan leckékkel.*
-Rendben, és kösz. Mehetnénk?
*Pillant sürgetőleg a másik vörösre, ki még hosszasan, nyálasan, és sóhajtozva búcsúzkodik. Olyasmi apróságok, hogy talán a másik kettőre zavarólag hathat belépője, szövege, vagy a szülés utáni mocsokban úszó nadrágszárai leperegnek róla.
Végre távozhatnak a fanyar, vénségszagú helyről.*
-Pá Papi!
*Húzza be maga után az ajtót, miközben máris vigyorog Gniwmiyre.*
-Sótlan egy alak, mi? Na mondom a lényeget.
*Kezd máris trappolni visszafelé, mint kinek valóban sietős a dolga, holott ez leginkább Alyo érdeke.*
-A csaj nincs jól, egy kisebb rohamot is kapott, szóval legelőbb tudnom kell merre van a gyógyító szobája. Ki kell keverjek pár szert.
*Várja be a választ, és akár használható az, akár se bólint rá határozottan.*
-Jó! Te addig *Pillant végig jelentőségteljesen a nőn, mintha az valami hatalmas díjat nyert volna, avagy épp előléptetésen esett volna át.* Bögyi szanitéc!
-Menjél szépen a mosdóba, és tégy rendet! Ha úgy ítéled maradt ott bármi, mi még használható hozd utánam.
*Nem vár reakciót, fordul sarkon, és ha kapott iránymutatást arra, ha nem, akkor a kapuőrökhöz indul. Esetleg Hrotihoz, kedveli a darabos kovácsot, vele legalább könnyű szót érteni, nem úgy, mint holmi firkászokkal. Búcsúzóul azért még vissza szól válla felett.*
-Aztán elbeszélgetünk Sydről!