Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 447 (8921. - 8940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
8940. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-01-27 17:15:40
Üzenet elküldve: 2018-01-27 17:15:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//A kapuban//
*Az óriás hiánnyal épp annyira törődik, mint apjával, valahogy úgy véli, előbb-utóbb mindkét fajta szerzet felbukkan, akár akarják, akár se.
A Hadúr haragja jogos, ó és mennyire jogos lenne, ha ismerné a teljes képet.*
-Alyo volt beosztva a kapuba.
*Ezt pont tudja, mert figyelt, és amúgy még igaz is.*
-Ezért is maradt helyében Laor. Nagy volt a forgalom, akkor érkezetek meg a varázslónépségek.
*Úgy fest a vezér belátó, és kész eltekinteni a csontozástól. Megint ugyan azt a nevet hallja, mint tegnap.*
-Nem mutatkozott be, de a tegnapi harcosok a konyhában szintén Bölényként azonosították a leírás szerint.
*Formálisan is köszöntik, mire tiszteletteljesen vet fejet.*
-Megtisztelő.
*Most inkább nem teszi hozzá, hogy kinek az.*
-Igen, a nagyságosasszony maga hagyta jóvá, hogy átlépjem a kaput. Elvileg szobát is kaptam, de Alyo nagyon rosszul viselte a szülést, azóta sem tért magához, így mellette töltöttem az éjszakát.
*Ha van is valahol szállása, azt még nem látta. Pillanatnyilag nem is nagyon érdekli.*
*Az óriás hiánnyal épp annyira törődik, mint apjával, valahogy úgy véli, előbb-utóbb mindkét fajta szerzet felbukkan, akár akarják, akár se.
A Hadúr haragja jogos, ó és mennyire jogos lenne, ha ismerné a teljes képet.*
-Alyo volt beosztva a kapuba.
*Ezt pont tudja, mert figyelt, és amúgy még igaz is.*
-Ezért is maradt helyében Laor. Nagy volt a forgalom, akkor érkezetek meg a varázslónépségek.
*Úgy fest a vezér belátó, és kész eltekinteni a csontozástól. Megint ugyan azt a nevet hallja, mint tegnap.*
-Nem mutatkozott be, de a tegnapi harcosok a konyhában szintén Bölényként azonosították a leírás szerint.
*Formálisan is köszöntik, mire tiszteletteljesen vet fejet.*
-Megtisztelő.
*Most inkább nem teszi hozzá, hogy kinek az.*
-Igen, a nagyságosasszony maga hagyta jóvá, hogy átlépjem a kaput. Elvileg szobát is kaptam, de Alyo nagyon rosszul viselte a szülést, azóta sem tért magához, így mellette töltöttem az éjszakát.
*Ha van is valahol szállása, azt még nem látta. Pillanatnyilag nem is nagyon érdekli.*
8939. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-01-27 16:20:16
Üzenet elküldve: 2018-01-27 16:20:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//A kapuban//
*Az őrség kissé megcsappant, csak Aletai ácsorog nem messze tőlük.*
~ Hol az az óriás? ~ *mindegy, láthatóan őt is le kell írniuk veszteségként. Ezt meg is teszi, így Krusan már nem a csapat része - a többit intézi a Kancellár, ha megjön.*
- Mmm... láthatóan megint nincs óriás a csapatban. *már ha nem számítja azt a nagy bengát, akit Laor terelget kifelé a Gödörből. Jaz mosolyát elcsípi, de nem tudja mire vélni, mert a Vashegyen tényleg nincsenek tolvajok, csak olyan emberek, akik máshol esetleg hivatásszerűen lopkodnak.*
- Áh, a nagydumás Kufár. Járhatott itt, mert úgy tűnik, a fegyvereket végül leszállította. *biccent Jaz bemutatkozására. A többi részre nem nagyon tud mit mondani, mert mikor Aoneer megagyalta Jazt, Kagan épp el volt foglalva Borostyánbuborékával.*
- Hmmm. Ki kellene csontoznom ezért a többieket, hogy hagyták elmenni. Szerencsétlen! *mérgelődik, de nem Alyora mérges.*
- Vagy vele kellett volna menniük... ki volt akkor az ügyeletes tiszt? *valaki szorulni fog ezért.*
- Oh... értem. Az más. *tehát egész egyszerűen nem volt más épkézláb ember, csak ez a fiatal kölyök. Remek.*
- Szóval óriás... gondolom az a Bölény nevű medvedisznóember és társulata. *dörmögi, és elhatározásra jut a kis bandával kapcsolatban.*
- Rendben. Nos, üdvözöllek a Vashegyen, a Thargok között. Hamarosan kerítünk neked valami rendes gúnyát, kosztot, kvártélyt, menázsit. A Szellemjáró tud ezekről a dolgokról?
*Az őrség kissé megcsappant, csak Aletai ácsorog nem messze tőlük.*
~ Hol az az óriás? ~ *mindegy, láthatóan őt is le kell írniuk veszteségként. Ezt meg is teszi, így Krusan már nem a csapat része - a többit intézi a Kancellár, ha megjön.*
- Mmm... láthatóan megint nincs óriás a csapatban. *már ha nem számítja azt a nagy bengát, akit Laor terelget kifelé a Gödörből. Jaz mosolyát elcsípi, de nem tudja mire vélni, mert a Vashegyen tényleg nincsenek tolvajok, csak olyan emberek, akik máshol esetleg hivatásszerűen lopkodnak.*
- Áh, a nagydumás Kufár. Járhatott itt, mert úgy tűnik, a fegyvereket végül leszállította. *biccent Jaz bemutatkozására. A többi részre nem nagyon tud mit mondani, mert mikor Aoneer megagyalta Jazt, Kagan épp el volt foglalva Borostyánbuborékával.*
- Hmmm. Ki kellene csontoznom ezért a többieket, hogy hagyták elmenni. Szerencsétlen! *mérgelődik, de nem Alyora mérges.*
- Vagy vele kellett volna menniük... ki volt akkor az ügyeletes tiszt? *valaki szorulni fog ezért.*
- Oh... értem. Az más. *tehát egész egyszerűen nem volt más épkézláb ember, csak ez a fiatal kölyök. Remek.*
- Szóval óriás... gondolom az a Bölény nevű medvedisznóember és társulata. *dörmögi, és elhatározásra jut a kis bandával kapcsolatban.*
- Rendben. Nos, üdvözöllek a Vashegyen, a Thargok között. Hamarosan kerítünk neked valami rendes gúnyát, kosztot, kvártélyt, menázsit. A Szellemjáró tud ezekről a dolgokról?
8938. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-01-27 15:31:53
Üzenet elküldve: 2018-01-27 15:31:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A kapuban//
*Ákli. Kissé fura, ahogy Kagan ejti a nevét, de nem javítja ki. Inkább figyel arra, amit a másik mond. Tekintete követi a jelzett irányt, ahol megcsodálhatja a nevezetes építményt. Tisztességes méretű karám terpeszkedik arra, talán húsz méteres hosszúságú oldalakkal. A gerendák felett rácsozat, mely a tetőt tartja. Az állatok elvileg semerre nem menekülhetnek, szökhetnek meg. Ameddig rá nem jönnek, hogy áshatnának is. Bár lehet, erre képtelenek.*
-Rendben Uram. Megnézem akkor a lényeket, míg dolgodat intézed.
*Biccent. Most nem tér ki kérdéseivel a lovakra. Ahogy Kagan mondta, az "tűnik" az unalmasabb feladatnak. Már akinek. Akhlee tulajdonképpen egy nomád törzs gyermeke, aki folyamatos vándorlás közepette nőtt fel. A törzs legértékesebb vagyonát a lovak, és egyéb állatok tették ki. Jórészt kereskedtek is velük. Fiatal lánykaként, gyermekként mindig is ámulattal adózott a lovaknak. Csodás, kimagaslóan okos lényeknek tartva őket. Sajátja persze soha nem volt, családja akkora vagyonnal nem rendelkezett. De azért nem egy "barátja" akadt a nemes állatok között. Talán épp nekik köszönheti képessége kifejlődését, még ha van is mit tanulnia bőven.
Mivel Kagan visszafordul a lánykához, és amaz mesébe is kezd, Akhlee úgy véli, átmenetileg elbocsájtást nyert. Beljebb kerülhet hát. Haladtában ellép az éppen Kaganhoz igyekvő félelf férfi mellett, de vele nem igazán foglalatoskodik, sokkal jobban leköti kíváncsiságát a karám, és a benne tartózkodó két állat.*
//Medgoly karámnál//
*Nem rohan azért. Kissé elnyújtott léptekkel, de határozottan tart a karám irányába, s nem is kell túl közel kerülnie ahhoz, hogy orrát megcsapja az a jellegzetes, csak a ragadozók fészkei közelében érezhető szag. Csípős, gyomorforgató. Eléggé taszító ahhoz, hogy senki ne akarjon közelebb menni annál, mint amennyi feltétlenül szükséges.*
-Fhú, itt mikor takarítottak utoljára?
*Morrantja maga elé a kérdést, persze választ nem vár rá, és vélhetően nem is fog kapni senkitől. Táskáját egy közeli helyre teszi, amit szemmel tud tartani, de baj nem érheti. Nem mintha eget rengető nagy vagyon lenne benne, de az mindene, ami van.
Végül közel lép, eléggé ahhoz, hogy rendesen belásson a rácsok között. A terület nagy, hátsó része az erőd falának támaszkodik. Szemmel láthatóan ezen a valamennyire szélvédett helyen jelölte ki magának a két medgoly a fészket, vagy inkább almot. Itt a körülötte lévő keskeny területen ürülék sem látható. Ragadozók szokása, hogy nem szarnak a fekvőhelyükbe. Ettől még a dolgukat nekik is el kell végezni, és egy medgolyt nem igazán lehet megtanítani arra, hogy eljárjon a latrinára.*
-Baul, Böte.
*Mondja ki a két állat nevét. Hangja nem hangos, nem kiabál, még is egyféle hívó tónus erősíti. A karám távoli végében sötétbarna szőrcsomó mozdul lustán, kényelmesen. Néhány másodperc múlva már meg is csodálhatja a két majdnem teljesen kifejlett példányt.*
-Huhh! Ez nem semmi.
*Suttogja maga elé, majd "farkas-szemet" néz az egyikkel. Sárgás, ragadozó tekintet tapad rá, bizalmatlan és mohó.*
-Bizonyára te vagy Baul.
*Hogy a hangra-e, vagy az elhangzó névre, de a lény felkapja fejét, és felüvölt. Nem hangosan, még is kellően bántóan. Akhlee még sem rezzen össze ijedten. Inkább elcsodálkozik a hang különlegességén. Nem hallott még ilyet.*
A hozzászólás írója (Akhlee Nohrayas Armitey) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.27 15:38:54
*Ákli. Kissé fura, ahogy Kagan ejti a nevét, de nem javítja ki. Inkább figyel arra, amit a másik mond. Tekintete követi a jelzett irányt, ahol megcsodálhatja a nevezetes építményt. Tisztességes méretű karám terpeszkedik arra, talán húsz méteres hosszúságú oldalakkal. A gerendák felett rácsozat, mely a tetőt tartja. Az állatok elvileg semerre nem menekülhetnek, szökhetnek meg. Ameddig rá nem jönnek, hogy áshatnának is. Bár lehet, erre képtelenek.*
-Rendben Uram. Megnézem akkor a lényeket, míg dolgodat intézed.
*Biccent. Most nem tér ki kérdéseivel a lovakra. Ahogy Kagan mondta, az "tűnik" az unalmasabb feladatnak. Már akinek. Akhlee tulajdonképpen egy nomád törzs gyermeke, aki folyamatos vándorlás közepette nőtt fel. A törzs legértékesebb vagyonát a lovak, és egyéb állatok tették ki. Jórészt kereskedtek is velük. Fiatal lánykaként, gyermekként mindig is ámulattal adózott a lovaknak. Csodás, kimagaslóan okos lényeknek tartva őket. Sajátja persze soha nem volt, családja akkora vagyonnal nem rendelkezett. De azért nem egy "barátja" akadt a nemes állatok között. Talán épp nekik köszönheti képessége kifejlődését, még ha van is mit tanulnia bőven.
Mivel Kagan visszafordul a lánykához, és amaz mesébe is kezd, Akhlee úgy véli, átmenetileg elbocsájtást nyert. Beljebb kerülhet hát. Haladtában ellép az éppen Kaganhoz igyekvő félelf férfi mellett, de vele nem igazán foglalatoskodik, sokkal jobban leköti kíváncsiságát a karám, és a benne tartózkodó két állat.*
//Medgoly karámnál//
*Nem rohan azért. Kissé elnyújtott léptekkel, de határozottan tart a karám irányába, s nem is kell túl közel kerülnie ahhoz, hogy orrát megcsapja az a jellegzetes, csak a ragadozók fészkei közelében érezhető szag. Csípős, gyomorforgató. Eléggé taszító ahhoz, hogy senki ne akarjon közelebb menni annál, mint amennyi feltétlenül szükséges.*
-Fhú, itt mikor takarítottak utoljára?
*Morrantja maga elé a kérdést, persze választ nem vár rá, és vélhetően nem is fog kapni senkitől. Táskáját egy közeli helyre teszi, amit szemmel tud tartani, de baj nem érheti. Nem mintha eget rengető nagy vagyon lenne benne, de az mindene, ami van.
Végül közel lép, eléggé ahhoz, hogy rendesen belásson a rácsok között. A terület nagy, hátsó része az erőd falának támaszkodik. Szemmel láthatóan ezen a valamennyire szélvédett helyen jelölte ki magának a két medgoly a fészket, vagy inkább almot. Itt a körülötte lévő keskeny területen ürülék sem látható. Ragadozók szokása, hogy nem szarnak a fekvőhelyükbe. Ettől még a dolgukat nekik is el kell végezni, és egy medgolyt nem igazán lehet megtanítani arra, hogy eljárjon a latrinára.*
-Baul, Böte.
*Mondja ki a két állat nevét. Hangja nem hangos, nem kiabál, még is egyféle hívó tónus erősíti. A karám távoli végében sötétbarna szőrcsomó mozdul lustán, kényelmesen. Néhány másodperc múlva már meg is csodálhatja a két majdnem teljesen kifejlett példányt.*
-Huhh! Ez nem semmi.
*Suttogja maga elé, majd "farkas-szemet" néz az egyikkel. Sárgás, ragadozó tekintet tapad rá, bizalmatlan és mohó.*
-Bizonyára te vagy Baul.
*Hogy a hangra-e, vagy az elhangzó névre, de a lény felkapja fejét, és felüvölt. Nem hangosan, még is kellően bántóan. Akhlee még sem rezzen össze ijedten. Inkább elcsodálkozik a hang különlegességén. Nem hallott még ilyet.*
A hozzászólás írója (Akhlee Nohrayas Armitey) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.27 15:38:54
8937. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-01-27 14:38:39
Üzenet elküldve: 2018-01-27 14:38:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//A kapuban//
*Haloványan mosolyodik el a kijelentésre, miszerint a Vashegyen nincsenek tolvajok. No persze. Azért visszafogja magát, és nem lép előre, azzal, hogy "Jelen!" inkább csendesen kivárja, még a Hadúr megvitatja magáét a pöttömmel.
Végül ez is eljön, és immár akár ki is derülhet miért kellett raportra jönnie.*
-Többször.
*Bizony már találkoztak, és Jaz kész frissíteni Kagan elméjét.*
-A fegyverkereskedő Halax fia vagyok, vele jártam itt. Aztán a háború alatt én hoztam a hírt arról, hogy élőholt vadak lepték el a városba vezető utat. Engem támadt meg a böhöm városőr a táborban, én segédkeztem egy ideg Chiari asszony mellett.
*Utóbbi nevet hatalmas tisztelettel ejti ki. Majd picit elgondolkodva mered a törzsfő vállára, a kérdést hallva. Hamar szedi össze gondolatait, és kezd jelentésbe.*
-Alyot megviselte a kedvese halálhíre, úgy reagált, ahogy az asszonynépek általában, sírással, hisztizéssel, majd drámai elvonulással, egy szó nélkül.
*Rázza meg fejét rosszallóan, mint kinek meg van a véleménye az ilyen, és hasonló női allűrökről.*
-Laor úrral úgy ítéltük meg a helyzetet, hogy zaklatott állapotában nem engedhetjük magában a világba. És mivel Laor úr akkor tért vissza egy küldetésről, láthatólag fáradtan, kimerülten, én felajánlottam a segítségemet. Sőt, ragaszkodtam hozzá, hogy magam tartsak Alyoval.
*Azért ha nem is makulátlan erkölcsiekben a betyár becsületet maga is ismeri.*
-Meg kell említenem nem tudtuk hová készül, nem említette, hogy a vérkertbe tart, miért is tartana oda bárki, az ő állapotában?
*Teszi fel költői kérdést majd folytatja olyan hihetően, könnyedén, mintha igaz volna minden szava.*
-Úgy véltük, hogy magam is elégséges társaság vagyok ahhoz, hogy végignézzem, ahogy Alyo bánatában leissza magát, és tartsam a haját miközben hány. Ráadásul Laor úrt kapuőri nemes teendői is marasztalták. A kikötőig nem is gyanakodtam, ott vált számomra is világossá, hogy nem egy lebujba, hanem a vérkertbe tartunk. Próbáltam meggyőzni Alyot arról, hogy ez ostobaság észérvekkel, bájitallal, de hajthatatlan volt. Ott hagyni, hogy visszatérjek figyelmeztetni a harcosokat, vagy egyedül oda engedni pedig nem mertem.
*Vonogatja vállát az események ilyen alakulásán.*
-Összegezve; Alyo a vőlegényét kereste a vérkertbe, abban a hitben volt ugyanis, hogy az talán még életben lehet. Én leginkább a gyors távozásról való meggyőzés lehetséges formáit kerestem.
*A példaként hozott kérdést így hát megválaszolta, valami azt súgja nem akarja ő megvárni, hogy a hadúr vallatni kezdje, úgy hogy beismer inkább mindent szép sorjában.*
-Nem akadtunk a férfiú nyomára, előbb árnymadarak támadtak Alyora, amik görcsös rángást okoztak, és fura rémképeket. Ezeket hamar visszavertem, azt követve egy koponyanyakláncos óriás, és ork kísérője óhajtotta minden fegyverünk, és hogy esküdjünk hűséget a vérkert urának. Ezt barátságosan meg tudtuk beszélni, és végül elálltak lefegyverzési, és hittérítői szándékuktól.
*Dob be egy bájmosolyt.*
-Aztán megint jöttek az árnymadarak, ezúttal mindkettőnket kiütöttek, és egy szörnyű halál képével sújtottak. Pokolkutya marcangolt szét elevenen.
*Érti meg nyakát, ahol az a dög feltépte fogaival bőrét, de most sincs nyom annak, hogy ez valóban megtörtént volna.*
-Nem tudom meddig voltunk eszméletlenek, mire magamhoz tértem Alyot már valami testetlen hang gúnyolta. Azt hiszem végül ez térítette észhez, utána már hajlandó volt távozni a vérkertből.
*Nagyjából ennyi a történet, azért hozzáfűzi még saját meglátását.*
-Aggódom Alyoért, hazafelé nagyon furcsán viselkedett, félek kárt fog tenni magában.
*Haloványan mosolyodik el a kijelentésre, miszerint a Vashegyen nincsenek tolvajok. No persze. Azért visszafogja magát, és nem lép előre, azzal, hogy "Jelen!" inkább csendesen kivárja, még a Hadúr megvitatja magáét a pöttömmel.
Végül ez is eljön, és immár akár ki is derülhet miért kellett raportra jönnie.*
-Többször.
*Bizony már találkoztak, és Jaz kész frissíteni Kagan elméjét.*
-A fegyverkereskedő Halax fia vagyok, vele jártam itt. Aztán a háború alatt én hoztam a hírt arról, hogy élőholt vadak lepték el a városba vezető utat. Engem támadt meg a böhöm városőr a táborban, én segédkeztem egy ideg Chiari asszony mellett.
*Utóbbi nevet hatalmas tisztelettel ejti ki. Majd picit elgondolkodva mered a törzsfő vállára, a kérdést hallva. Hamar szedi össze gondolatait, és kezd jelentésbe.*
-Alyot megviselte a kedvese halálhíre, úgy reagált, ahogy az asszonynépek általában, sírással, hisztizéssel, majd drámai elvonulással, egy szó nélkül.
*Rázza meg fejét rosszallóan, mint kinek meg van a véleménye az ilyen, és hasonló női allűrökről.*
-Laor úrral úgy ítéltük meg a helyzetet, hogy zaklatott állapotában nem engedhetjük magában a világba. És mivel Laor úr akkor tért vissza egy küldetésről, láthatólag fáradtan, kimerülten, én felajánlottam a segítségemet. Sőt, ragaszkodtam hozzá, hogy magam tartsak Alyoval.
*Azért ha nem is makulátlan erkölcsiekben a betyár becsületet maga is ismeri.*
-Meg kell említenem nem tudtuk hová készül, nem említette, hogy a vérkertbe tart, miért is tartana oda bárki, az ő állapotában?
*Teszi fel költői kérdést majd folytatja olyan hihetően, könnyedén, mintha igaz volna minden szava.*
-Úgy véltük, hogy magam is elégséges társaság vagyok ahhoz, hogy végignézzem, ahogy Alyo bánatában leissza magát, és tartsam a haját miközben hány. Ráadásul Laor úrt kapuőri nemes teendői is marasztalták. A kikötőig nem is gyanakodtam, ott vált számomra is világossá, hogy nem egy lebujba, hanem a vérkertbe tartunk. Próbáltam meggyőzni Alyot arról, hogy ez ostobaság észérvekkel, bájitallal, de hajthatatlan volt. Ott hagyni, hogy visszatérjek figyelmeztetni a harcosokat, vagy egyedül oda engedni pedig nem mertem.
*Vonogatja vállát az események ilyen alakulásán.*
-Összegezve; Alyo a vőlegényét kereste a vérkertbe, abban a hitben volt ugyanis, hogy az talán még életben lehet. Én leginkább a gyors távozásról való meggyőzés lehetséges formáit kerestem.
*A példaként hozott kérdést így hát megválaszolta, valami azt súgja nem akarja ő megvárni, hogy a hadúr vallatni kezdje, úgy hogy beismer inkább mindent szép sorjában.*
-Nem akadtunk a férfiú nyomára, előbb árnymadarak támadtak Alyora, amik görcsös rángást okoztak, és fura rémképeket. Ezeket hamar visszavertem, azt követve egy koponyanyakláncos óriás, és ork kísérője óhajtotta minden fegyverünk, és hogy esküdjünk hűséget a vérkert urának. Ezt barátságosan meg tudtuk beszélni, és végül elálltak lefegyverzési, és hittérítői szándékuktól.
*Dob be egy bájmosolyt.*
-Aztán megint jöttek az árnymadarak, ezúttal mindkettőnket kiütöttek, és egy szörnyű halál képével sújtottak. Pokolkutya marcangolt szét elevenen.
*Érti meg nyakát, ahol az a dög feltépte fogaival bőrét, de most sincs nyom annak, hogy ez valóban megtörtént volna.*
-Nem tudom meddig voltunk eszméletlenek, mire magamhoz tértem Alyot már valami testetlen hang gúnyolta. Azt hiszem végül ez térítette észhez, utána már hajlandó volt távozni a vérkertből.
*Nagyjából ennyi a történet, azért hozzáfűzi még saját meglátását.*
-Aggódom Alyoért, hazafelé nagyon furcsán viselkedett, félek kárt fog tenni magában.
8936. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-01-26 21:01:52
Üzenet elküldve: 2018-01-26 21:01:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//A kapuban//
*A vashegyi gépezet - lassan, csikorogva és hörögve, de - lassan beindul és nekikezd, hogy sarka alá gyűrje a világot. Persze ebből most nem sok minden látszik - most csak annyi, hogy a vezér egy kis ágrólszakadtat hallgat.*
~ De csak ma ő a harmadik, aki inkább ide érkezett. ~ *és még igencsak reggel van.*
- Szóval meglátásádo szerint?! *itt már nyíltan vigyorog, aztán előrenyúl, és ha tudja, összeborzolja a kölök haját.*
- No, ha kosztot nem kaptál, ezt orvosoljuk, Yrilo. *a gyereklány utcakölyöknek tűnik, ebből fakadóan nyilván koldus, tolvaj és csaló egyszemélyben. Élni kell.*
- Amon Ruadh városában nincsenek koldusok, lepukkant utcák, nincsenek nincstelenek, se tolvajok, se rablók. Bár mondjuk ezzel egyes városiak bizton vitatkoznának... *nevetgél, mert őt magát tartják az egyik legnagyobb rablónak Arthenior közelében. Már a városiak.*
- De ha maradni akarsz, és betartod törvényeink, találunk neked szállást, megélhetést... célt. És persze minden napra egy púpos teli tányér étket! *közben befut Jaz, akit Kagan egy gyors pillantással mér fel, és egy rövid biccentéssel üdvözöl.*
- Amíg ezen gondolkosz, kölyök, addig menj le a Tavernába, és mondd meg a lányoknak a pultnál, hogy vendégem vagy egy nagy tál ételre. *pöccint oda néhány érmét. EzzelYrilo Nysmorla 25 arannyal lett gazdagabb.
*
- Aztán ha kitaláltad, megnézzük mihez értesz, miben vagy jó... *ezzel a maga részéről kegyesen lezárja a témát, és Jazhoz fordul.*
- Mmm... láttalak már, és úgy tudom, törzs tagja lettél... *régen ennél több formaiság kellett.*
- Jelentést kérek a Vérkert-ügyről, például hogy mit kerestetek ott?
*A vashegyi gépezet - lassan, csikorogva és hörögve, de - lassan beindul és nekikezd, hogy sarka alá gyűrje a világot. Persze ebből most nem sok minden látszik - most csak annyi, hogy a vezér egy kis ágrólszakadtat hallgat.*
~ De csak ma ő a harmadik, aki inkább ide érkezett. ~ *és még igencsak reggel van.*
- Szóval meglátásádo szerint?! *itt már nyíltan vigyorog, aztán előrenyúl, és ha tudja, összeborzolja a kölök haját.*
- No, ha kosztot nem kaptál, ezt orvosoljuk, Yrilo. *a gyereklány utcakölyöknek tűnik, ebből fakadóan nyilván koldus, tolvaj és csaló egyszemélyben. Élni kell.*
- Amon Ruadh városában nincsenek koldusok, lepukkant utcák, nincsenek nincstelenek, se tolvajok, se rablók. Bár mondjuk ezzel egyes városiak bizton vitatkoznának... *nevetgél, mert őt magát tartják az egyik legnagyobb rablónak Arthenior közelében. Már a városiak.*
- De ha maradni akarsz, és betartod törvényeink, találunk neked szállást, megélhetést... célt. És persze minden napra egy púpos teli tányér étket! *közben befut Jaz, akit Kagan egy gyors pillantással mér fel, és egy rövid biccentéssel üdvözöl.*
- Amíg ezen gondolkosz, kölyök, addig menj le a Tavernába, és mondd meg a lányoknak a pultnál, hogy vendégem vagy egy nagy tál ételre. *pöccint oda néhány érmét. EzzelYrilo Nysmorla 25 arannyal lett gazdagabb.
*- Aztán ha kitaláltad, megnézzük mihez értesz, miben vagy jó... *ezzel a maga részéről kegyesen lezárja a témát, és Jazhoz fordul.*
- Mmm... láttalak már, és úgy tudom, törzs tagja lettél... *régen ennél több formaiság kellett.*
- Jelentést kérek a Vérkert-ügyről, például hogy mit kerestetek ott?
8935. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-01-26 20:45:53
Üzenet elküldve: 2018-01-26 20:45:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//A kapuban//
*Fáradt, gyűrött, elgyötört ifjú, egy öregember öltözékében. Ballag ráérősen a kapuhoz, ott is konkrétan a hadúr elé. Nem kapkod, úgy fest a nagy vezér valami kislányt gardíroz éppen. Ha kérdeznék, elmondaná, hogy annak sose lehet jó vége. Persze ki kérdezné őt!
Áll meg a másik kettő mellett hátrakulcsolt kézzel, és hallgatja ő is a kicsit, közben olykor Kaganra pillant, mintha eddig is résztvevője lett volna ennek a beszélgetésnek. Közbe szólni biztos nem fog, megvárja, még a csipet befejezi átlag utcagyerek történetét.*
-Jó reggelt.
*Hangzik fel ekkor kissé rekedten, majd fordul újra a kislány felé, hátha az folytatja, onnan pillant Kaganra, hátha ő folytatja.*
*Fáradt, gyűrött, elgyötört ifjú, egy öregember öltözékében. Ballag ráérősen a kapuhoz, ott is konkrétan a hadúr elé. Nem kapkod, úgy fest a nagy vezér valami kislányt gardíroz éppen. Ha kérdeznék, elmondaná, hogy annak sose lehet jó vége. Persze ki kérdezné őt!
Áll meg a másik kettő mellett hátrakulcsolt kézzel, és hallgatja ő is a kicsit, közben olykor Kaganra pillant, mintha eddig is résztvevője lett volna ennek a beszélgetésnek. Közbe szólni biztos nem fog, megvárja, még a csipet befejezi átlag utcagyerek történetét.*
-Jó reggelt.
*Hangzik fel ekkor kissé rekedten, majd fordul újra a kislány felé, hátha az folytatja, onnan pillant Kaganra, hátha ő folytatja.*
8934. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-01-26 20:37:10
Üzenet elküldve: 2018-01-26 20:37:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A kapuban//
*Az összegzés nem túlzottan pontos, ezt be kell látnia. Ugyanakkor eszébe ötlik a rész arról, hogy ne pimaszkodjon. Szóval azt a részt kihagyja, hogy Laor Syoudról szóló beszámolója után nem biztos benne, hogy az elf mentette meg az óriástól, vagy fordítva. Mindenesetre amíg azok egymásnak ugrottak, ő szépen elmenekült. Aztán Laor visszavitte a sűrűjébe, ez kettőjük közös döntése volt.*
- Meglátásom szerin' Laor Syoudot mentette, én csak véletlen voltam jó oldalon. Ja és kosztot nem kaptam, de beértem avval, hogy az óriás se kapott.
*A kérdésekre hirtelen nem is tud mit felelni. Illetve de, az elsőre elég egyszerű a válasz, a nevét ki is böki azonnal.*
- Yrilo. De jó a Rilo is *vezetéknevet nem mond, de eszébe sem jut, hogy esetleg fontos lehet. Élete nagyját az utcán élte, ott meg a név csak a Hé-te szebb formája. Hogy mi dolga itt, az jóval érdekesebb kérdés. Egyáltalán van itt bármi dolga? Meg hogy magyarázza el finoman az életmódját?*
- Há' eddig Artheniorban éltem, a szegénynegyed utcáinak egyik lakója voltam, csak há' idővel... idővel már úgy éreztem, hogy ezek bizony túl sok... szép emléket szereztek már rólam, és má'... mindenkivel olyannyira jóban vagyok, hogy ideje odébb állni. Há' tudod, csak hogy... nehogy belepusztu'jjak a nagy szeretetükbe. Szóva' jöttem, most itt vagyok, még keresem a lepukkant utcákat, ahol a többi koldus él.
*Mert hát biztos benne, hogy valahol itt is kell legyen egy fertő, ahol egy tisztességes kis tolvaj megélhetést találhat.*
*Az összegzés nem túlzottan pontos, ezt be kell látnia. Ugyanakkor eszébe ötlik a rész arról, hogy ne pimaszkodjon. Szóval azt a részt kihagyja, hogy Laor Syoudról szóló beszámolója után nem biztos benne, hogy az elf mentette meg az óriástól, vagy fordítva. Mindenesetre amíg azok egymásnak ugrottak, ő szépen elmenekült. Aztán Laor visszavitte a sűrűjébe, ez kettőjük közös döntése volt.*
- Meglátásom szerin' Laor Syoudot mentette, én csak véletlen voltam jó oldalon. Ja és kosztot nem kaptam, de beértem avval, hogy az óriás se kapott.
*A kérdésekre hirtelen nem is tud mit felelni. Illetve de, az elsőre elég egyszerű a válasz, a nevét ki is böki azonnal.*
- Yrilo. De jó a Rilo is *vezetéknevet nem mond, de eszébe sem jut, hogy esetleg fontos lehet. Élete nagyját az utcán élte, ott meg a név csak a Hé-te szebb formája. Hogy mi dolga itt, az jóval érdekesebb kérdés. Egyáltalán van itt bármi dolga? Meg hogy magyarázza el finoman az életmódját?*
- Há' eddig Artheniorban éltem, a szegénynegyed utcáinak egyik lakója voltam, csak há' idővel... idővel már úgy éreztem, hogy ezek bizony túl sok... szép emléket szereztek már rólam, és má'... mindenkivel olyannyira jóban vagyok, hogy ideje odébb állni. Há' tudod, csak hogy... nehogy belepusztu'jjak a nagy szeretetükbe. Szóva' jöttem, most itt vagyok, még keresem a lepukkant utcákat, ahol a többi koldus él.
*Mert hát biztos benne, hogy valahol itt is kell legyen egy fertő, ahol egy tisztességes kis tolvaj megélhetést találhat.*
8933. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-01-26 20:15:49
Üzenet elküldve: 2018-01-26 20:15:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
*Hallja a mozgolódást maga körül, viszont moccanni nemigen képes, ólmos fáradtságot érez a tagjaiban. Meghallja már Laor hangját is maga mellett, Jazhez beszél, hiszen a srác válaszol neki. Alyo most már erőt vesz magán, és kinyitja döbbenetesen világos színű szemeit. Nem is bántja a fény annyira, mint amennyire gondolta, hogy bántani fogja. Tekintete előbb Laoron állapodik meg egy pillanatra, majd átvándorol Jazre. Bólint neki, az üvegcsét a tenyerébe zárja. Ezúttal nem akar neki ellent mondani, talán a kikötőben sem lett volna szabad.
Mára teljesen racionálisan látja a vérkerti kirándulásukat és egyértelmű, hogy nem lett volna szabad oda menniük és veszélynek kitenni magukat. Illetve neki nem lett volna szabad veszélynek kitennie Jazt, akinek nem lehet elég hálás azért, hogy vállalta ezt. Nem lett volna szabad hagynia, hogy megtegye.
Érdekes, hogy a gondolatai között most egyáltalán nem kap helyt Aoneer, sem pedig a csecsemő, akit az éjjel a világra hozott. Jobban foglalkoztatja az, hogy nem a saját szobájában van, és az, hogy meztelen. Ennél már csak az a felfedezés lesz sokkolóbb, mikor felülve azt észleli, hogy vérzik. Felsikoltana, ha lenne rá ereje, viszont nincs. Ezenkívül még az ülés is rendkívül fájdalmas, egy úgy egyáltalán olyan érzése van, mintha a belső szervei csúszkálnának, és mintha fájdalmasan sok helyük lenne.
Tenyerében viszont ott van az üvegcse, amit Jaz az imént a kezébe nyomott. Ezúttal nem ágál ellene, mint a kikötőben a másik ellen, ha azt is megissza, akkor talán másképp alakulnak a dolgok, bár Aoneer akkor is ugyanolyan halott lenne. Most végigcsorog egy könnycsepp az arcán, de rögtön eltörli a kézfejével, azzal felhajtja az üvegcse tartalmát. Rögtön jobb lesz a komfortja, már az az ülést és a belsőségeit illeti, de ettől függetlenül ugyanolyan fáradt és ugyanolyan nehezek a tagjai. Visszahanyatlik és azon gondolkodik, hogy hogyan is szerezhetne ruhát.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik és negyedik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán eggyel növeli az állóképességet a következő két körre.
*Hallja a mozgolódást maga körül, viszont moccanni nemigen képes, ólmos fáradtságot érez a tagjaiban. Meghallja már Laor hangját is maga mellett, Jazhez beszél, hiszen a srác válaszol neki. Alyo most már erőt vesz magán, és kinyitja döbbenetesen világos színű szemeit. Nem is bántja a fény annyira, mint amennyire gondolta, hogy bántani fogja. Tekintete előbb Laoron állapodik meg egy pillanatra, majd átvándorol Jazre. Bólint neki, az üvegcsét a tenyerébe zárja. Ezúttal nem akar neki ellent mondani, talán a kikötőben sem lett volna szabad.
Mára teljesen racionálisan látja a vérkerti kirándulásukat és egyértelmű, hogy nem lett volna szabad oda menniük és veszélynek kitenni magukat. Illetve neki nem lett volna szabad veszélynek kitennie Jazt, akinek nem lehet elég hálás azért, hogy vállalta ezt. Nem lett volna szabad hagynia, hogy megtegye.
Érdekes, hogy a gondolatai között most egyáltalán nem kap helyt Aoneer, sem pedig a csecsemő, akit az éjjel a világra hozott. Jobban foglalkoztatja az, hogy nem a saját szobájában van, és az, hogy meztelen. Ennél már csak az a felfedezés lesz sokkolóbb, mikor felülve azt észleli, hogy vérzik. Felsikoltana, ha lenne rá ereje, viszont nincs. Ezenkívül még az ülés is rendkívül fájdalmas, egy úgy egyáltalán olyan érzése van, mintha a belső szervei csúszkálnának, és mintha fájdalmasan sok helyük lenne.
Tenyerében viszont ott van az üvegcse, amit Jaz az imént a kezébe nyomott. Ezúttal nem ágál ellene, mint a kikötőben a másik ellen, ha azt is megissza, akkor talán másképp alakulnak a dolgok, bár Aoneer akkor is ugyanolyan halott lenne. Most végigcsorog egy könnycsepp az arcán, de rögtön eltörli a kézfejével, azzal felhajtja az üvegcse tartalmát. Rögtön jobb lesz a komfortja, már az az ülést és a belsőségeit illeti, de ettől függetlenül ugyanolyan fáradt és ugyanolyan nehezek a tagjai. Visszahanyatlik és azon gondolkodik, hogy hogyan is szerezhetne ruhát.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik és negyedik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán eggyel növeli az állóképességet a következő két körre.
8932. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-01-26 19:30:22
Üzenet elküldve: 2018-01-26 19:30:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//NAPVÁLTÁS//
//Hosszúház//
*Azt azért nem mondaná, hogy unalmas lenne az este, még csak a második tündérmesét susogja mikor a vörös hajú gyógyító visszatér, valamiféle gyógyitallal, melyet majd neki kell megitatnia Alyoval, ha az felébred. Mármint neki! Valahol szívet melengető, hogy ezek a barbárok ilyen sokféle jártasságot feltételeznek róla, de most már kezd kicsit elege lenni a mindenes szerepből. Persze bólint beleegyezően, csak Alyo miatt.
És egy hajszálnyit Laor miatt is.
Ezt követve valami cseléd érkezik, tiszta ruhával, szegényes vacsorával, szófukarsággal, sietséggel. Még a halkan hálálkodó szavakat se várja be, tűnik el, Jaz mosásra ítélt holmijaival együtt.
Engedi egy időre a lány kezét, csak még tisztálkodik, átöltözik, harap pár falatot, mindeközben is tovább beszél, mókás kis butaságokról, nevetséges történetekről, semmi rémisztőről. Majd veszi fel őrhelyét újra, ágy mellett a földön ülve, Alyo kezét fogva.
Az éjszaka folyamán még észlel némi mozgást, de mivel velük nem törődnek így ő sem áldozz az érkezőre figyelméből.
Amúgy is van elég dolga, figyelni kell Alyo arcát, hogy nem lesz-e sápadtabb, bőrét, hogy nem lesz-e nyirkosabb, melegebb, szívverését, hogy nem lesz-e lassabb, gyorsabb. És közben persze még szórakoztatnia is kell. Már véleménye szerint, sajnálatos módon nem kapott választ arra, hogy hallja-e.
Idővel őt is elnyomja az álom, fejét az ágy szélére hajtva, még mindig fogadott nővére kezét tartva alszik el.
Majd talán órákkal később egyből pattannak fel szemei, ahogy szorítást érez ujjain, és nyögést hall.
Feszülten mered a beteg arcára, várva, hogy szemeit nyissa, szólni sem mer, mozdulni sem mer, de semmi, így csalódottan hajtja vissza fejét. Alig pár perc, és máris ébresztik újra.
Elgyötörten pillant fel, kell vagy két-három szívdobbanásnyi idő, hogy felfogja a szavakat, biccent fáradtan, és zsibongó tagokkal tápászkodik fel.*
-Csak egy pillanat.
*Igazítja meg magán gyorsan a kölcsön gúnyát, melynél egyszerűbb a világon se létezhet, barna posztónadrág, szürke ing, zöld, kötött kabátka. Tisztára, mint egy vénember. Néz a kihűlt teára, majd vissza az ágyra.*
-Alyo.
*Ébresztgeti lágyan a beteget.*
-Most mennem kell.
*Simít végig annak arcán.*
-Ezt majd idd meg.
*Csúsztatja újra ugyanazt a zöld üvegcsét a lány tenyerébe, mit már a vérkertbe is neki adott.*
//Hosszúház//
*Azt azért nem mondaná, hogy unalmas lenne az este, még csak a második tündérmesét susogja mikor a vörös hajú gyógyító visszatér, valamiféle gyógyitallal, melyet majd neki kell megitatnia Alyoval, ha az felébred. Mármint neki! Valahol szívet melengető, hogy ezek a barbárok ilyen sokféle jártasságot feltételeznek róla, de most már kezd kicsit elege lenni a mindenes szerepből. Persze bólint beleegyezően, csak Alyo miatt.
És egy hajszálnyit Laor miatt is.
Ezt követve valami cseléd érkezik, tiszta ruhával, szegényes vacsorával, szófukarsággal, sietséggel. Még a halkan hálálkodó szavakat se várja be, tűnik el, Jaz mosásra ítélt holmijaival együtt.
Engedi egy időre a lány kezét, csak még tisztálkodik, átöltözik, harap pár falatot, mindeközben is tovább beszél, mókás kis butaságokról, nevetséges történetekről, semmi rémisztőről. Majd veszi fel őrhelyét újra, ágy mellett a földön ülve, Alyo kezét fogva.
Az éjszaka folyamán még észlel némi mozgást, de mivel velük nem törődnek így ő sem áldozz az érkezőre figyelméből.
Amúgy is van elég dolga, figyelni kell Alyo arcát, hogy nem lesz-e sápadtabb, bőrét, hogy nem lesz-e nyirkosabb, melegebb, szívverését, hogy nem lesz-e lassabb, gyorsabb. És közben persze még szórakoztatnia is kell. Már véleménye szerint, sajnálatos módon nem kapott választ arra, hogy hallja-e.
Idővel őt is elnyomja az álom, fejét az ágy szélére hajtva, még mindig fogadott nővére kezét tartva alszik el.
Majd talán órákkal később egyből pattannak fel szemei, ahogy szorítást érez ujjain, és nyögést hall.
Feszülten mered a beteg arcára, várva, hogy szemeit nyissa, szólni sem mer, mozdulni sem mer, de semmi, így csalódottan hajtja vissza fejét. Alig pár perc, és máris ébresztik újra.
Elgyötörten pillant fel, kell vagy két-három szívdobbanásnyi idő, hogy felfogja a szavakat, biccent fáradtan, és zsibongó tagokkal tápászkodik fel.*
-Csak egy pillanat.
*Igazítja meg magán gyorsan a kölcsön gúnyát, melynél egyszerűbb a világon se létezhet, barna posztónadrág, szürke ing, zöld, kötött kabátka. Tisztára, mint egy vénember. Néz a kihűlt teára, majd vissza az ágyra.*
-Alyo.
*Ébresztgeti lágyan a beteget.*
-Most mennem kell.
*Simít végig annak arcán.*
-Ezt majd idd meg.
*Csúsztatja újra ugyanazt a zöld üvegcsét a lány tenyerébe, mit már a vérkertbe is neki adott.*
8931. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-01-26 18:56:25
Üzenet elküldve: 2018-01-26 18:56:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Bögyi//
*Bár nem kívánta magyarázni a feladatot, most kénytelen sarkon perdülni, és negédes mosollyal tájékoztatni a vonakodó Bögyit.*
-Ó nem. Ha egyszerű takarítást szerettem volna, egy szolgálót keresek. A te feladatod az, hogy szakértő szemmel felmérd a helyszínt, elkülönítsd a használhatót a használhatatlantól, és ami menthető, a későbbiekben még felhasználható azt begyűjtsd a többit pedig eltüntesd. Szerintem menni fog, ügyes kis csajnak látszol.
*Fordul ezzel, és indul végre a kapuhoz útbaigazításért. Mert tényleg kellene jó pár főzet Alyo számára.*
//Alyo//
*Szerencsére a Vashegyen lézengő többi helybéli pontosan tudja hová kell fordulni gyógyszerért, ellátásért, így Zia csakhamar rátalál a régi kuruzsló szobácskájára. Közben azt is megtudja, hogy Lea elutazott, így ő reá marad a lány gondozása. Gyűlöli a kotyvasztást, de nincs mit tenni, az is a szakma része, a kismamának pedig igen speciális szerre van szüksége, olyasmire, ami csillapítja vérzését, és fájdalmait, megakadályozza a további rohamait, és erősíti a szervezetét. Mindehhez porítani, áztatni, forralni, szűrni szükséges, hogy a végeredmény egy nagy kancsó keserű tea legyen, némi alkoholtartalommal.*
//Alyo, Jaz//
*Az este folyamán maga még egyszer zavarja a gyengélkedőt, halkan surran be, teszi a gyógyitalt egy asztalkára, majd távozik is sebesen, épp csak az ifjúnak adva rövid utasítást a szert illetően.
Persze küld be maga helyett mást, helybélit, tapasztaltabbat, mint Bögyi, hogy gondoskodjon a testvérek felcsert nem kívánó igényeiről is.*
//Kicsizombiaon//
*Ezt követve indul a mosdó felé, felszerelkezve tiszta ruhaneművel, a kezelőből lopott levendula szappannal. És nagy reményekkel, hogy Bögyi végzett, kitakarított, minden nyomot eltüntetett, és a maradékot ő végre lemoshatja saját magáról.
Ha csalódnia kell, hát gyorsan teszi túl magát rajta, és ugyan fáradtan, nem túl lelkesen, de viszolygás nélkül tünteti el a szülés maradványait. A tetemet csak félreteszi későbbre, hogy átszállítsa a gyógylakba.
Majd mindenféle lelki aggodalom nélkül fürdik meg, és öltözik át ifjabb Aonnal egy légtérben, hogy végül rendezve a kicsi sorsát rátérjen saját sürgető ügyére.*
//Creton//
*Ehhez visszavonulva szobája magányába kerít papírost, íróeszközt, és nagy sóhajjal kezdi szaporítani gyöngybetűit.
"Egyetlen, imádott Parancsnokom!
Meglepődve, és mély sajnálattal értesültem az artheniori hírekről. Parancsmegtagadás? Dezertálás? Körözés? Minden bizonnyal ez az egész nem több, mint egy kellemetlen félreértés, avagy rosszakaróim mesterkedése, esetleg Nedren őrmester vétett aprócska hibát a dokumentációban.
Amit nem értek, hogy miért nem tájékoztattad a tiszteletre méltó őrséget, hogy parancsaid követem? Emlékeztetnélek Creton, hogy te magad engedélyezted, hogy egy kisebb csapattal civilben a kikötőbe utazzak, körbe szimatoljak, és erről jelentést tegyek. A távozásomról üzenetben értesítettelek, alig egy hata volt.
A jelentésemet megtenném személyesen, de biztos forrásból informáltak, hogy az őrségen belül merényletet szerveznek ellenem, és az egységem tagjai ellen.
Nem mellékesen a thargoknál vagyok két napja vizsgálati fogságban a körözés miatt.
Mellékelten küldöm a jelentést a kikötői hírekről.
Továbbá kérem, hogy a fenti tények alapján az ellenem kiadott körözést vond vissza, és ha amennyiben a merénylők kilétére nem sikerül fényt derítened úgy leszerelési kérvényemet hagyd jóvá.
Csókollak:
Ziana Yedhir hadnagy"
Hajtja össze a levelet, és címzi meg, majd nagy sóhajjal fog új papírost, és kezd a jelentés körmölésbe.
"Jelentés a kikötői helyzetről!
A jelenlegi erőviszonyokat tekintve a kikötőt négy nagyobb szervezet próbálja uralma alá vonni. Ezek közül az egyik a fényhitűek rendje, aztán a vérúr hívei, a Patkányok nevezetű alvilági szervezet, és egy magukat városőrnek tituláló hajóscsapat.
A hívőkhöz nem volt szerencsénk. A másik kettőhöz igen. Mindketten alaposan tájékozottak a kikötői ügyeket, forgalmat illetően, a patkányok meglátásom szerint igen kiszámíthatóak, könnyen provokálhatóak, befolyásolhatóak. Harcos alakulatként nem elég jól szervezettek, fegyelmetlenek, személy szerint nem tapasztaltam jelentősebb erőt a részükről, a bázisuk könnyen támadhatónak bizonyult, nem fektettek jelentősebb hangsúlyt a védelemre sem.
A városőr csoportosulást illetően szükséges lenne kikérni Kelyri hadnagy és társai véleményét. Én ezelőtt nem hallottam a Gerdehal Uzarel hadnagy nevet, ahogy Acél delfin nevezetű városőrségi csatahajóról sem volt tudomásom. Említett kapitány sajnálatos módon képtelen volt igazolni kilétét, ellenben élénken érdeklődött afelől kinek a parancsait teljesítem, és konkrétan mik azok. Természetesen a válaszadást megtagadtam. Mégis hajlok arra, hogy talán nem volt minden szava hazugság.
Az egysége kivételesen jó harcosokból áll, észrevétlenül ütöttek rajta a Patkányok szállásán, gyorsan, és hatékonyak végeztek a haramiákkal. Harci technikájuk alapján kiválóan képzett, összeszokott társaság, felszerelésük alapján akár városőrök is lehetnek. Velünk szemben agresszívan nem léptek fel.
Ezen felül a hadnagyuk beszámolt arról, hogy több ízben küldte megbízható embereit a barakkba, információkért, erősítésért, további parancsokért. Ezen őrmesterek a városba érkezésükről még adtak jelzést, ám onnantól kezdve nyom nélkül eltűntek.
Az Acél delfin legénysége nem zárkózott el elviekben az őrséggel való együttműködéstől, továbbra is a kötelék tagjainak vélik önmagukat.
Javaslom nyomozás indítását esetükben.
Más: A Bölény nevezetű körözött személy több szemtanú állítása szerint a kikötőbe vette be magát. Erős a gyanúm, hogy már a Patkányok is vadásznak rá, tekintve a Rumos nevezetű lebujban, egy ork társaságában szövögette azon terveit miként fogja kirabolni a Patkányok raktárát.
Nem megerősített források szerint a vérkert urához szegődött, ork fajú csatlósával együtt.
Ziana Yedhir hadnagy"
Teszi le végre a tollat, vakarja meg nyakát, dörzsöli tarkóját, és pillant ki az ablakon. Lassan virrad, maradt még pár órája aludni, mielőtt újabb kemény nappal jönne.*
//NAPVÁLTÁS//
*Az erős túlzás, hogy üdén ébred, inkább valami heveny világgyűlölettel, mit szerencsésen elmos az első korty pálinka. Gyorsan öltözködik, és leveleit markolva máris indul a Hadúr és nem mellékesen saját társai keresésére.*
*Bár nem kívánta magyarázni a feladatot, most kénytelen sarkon perdülni, és negédes mosollyal tájékoztatni a vonakodó Bögyit.*
-Ó nem. Ha egyszerű takarítást szerettem volna, egy szolgálót keresek. A te feladatod az, hogy szakértő szemmel felmérd a helyszínt, elkülönítsd a használhatót a használhatatlantól, és ami menthető, a későbbiekben még felhasználható azt begyűjtsd a többit pedig eltüntesd. Szerintem menni fog, ügyes kis csajnak látszol.
*Fordul ezzel, és indul végre a kapuhoz útbaigazításért. Mert tényleg kellene jó pár főzet Alyo számára.*
//Alyo//
*Szerencsére a Vashegyen lézengő többi helybéli pontosan tudja hová kell fordulni gyógyszerért, ellátásért, így Zia csakhamar rátalál a régi kuruzsló szobácskájára. Közben azt is megtudja, hogy Lea elutazott, így ő reá marad a lány gondozása. Gyűlöli a kotyvasztást, de nincs mit tenni, az is a szakma része, a kismamának pedig igen speciális szerre van szüksége, olyasmire, ami csillapítja vérzését, és fájdalmait, megakadályozza a további rohamait, és erősíti a szervezetét. Mindehhez porítani, áztatni, forralni, szűrni szükséges, hogy a végeredmény egy nagy kancsó keserű tea legyen, némi alkoholtartalommal.*
//Alyo, Jaz//
*Az este folyamán maga még egyszer zavarja a gyengélkedőt, halkan surran be, teszi a gyógyitalt egy asztalkára, majd távozik is sebesen, épp csak az ifjúnak adva rövid utasítást a szert illetően.
Persze küld be maga helyett mást, helybélit, tapasztaltabbat, mint Bögyi, hogy gondoskodjon a testvérek felcsert nem kívánó igényeiről is.*
//Kicsizombiaon//
*Ezt követve indul a mosdó felé, felszerelkezve tiszta ruhaneművel, a kezelőből lopott levendula szappannal. És nagy reményekkel, hogy Bögyi végzett, kitakarított, minden nyomot eltüntetett, és a maradékot ő végre lemoshatja saját magáról.
Ha csalódnia kell, hát gyorsan teszi túl magát rajta, és ugyan fáradtan, nem túl lelkesen, de viszolygás nélkül tünteti el a szülés maradványait. A tetemet csak félreteszi későbbre, hogy átszállítsa a gyógylakba.
Majd mindenféle lelki aggodalom nélkül fürdik meg, és öltözik át ifjabb Aonnal egy légtérben, hogy végül rendezve a kicsi sorsát rátérjen saját sürgető ügyére.*
//Creton//
*Ehhez visszavonulva szobája magányába kerít papírost, íróeszközt, és nagy sóhajjal kezdi szaporítani gyöngybetűit.
"Egyetlen, imádott Parancsnokom!
Meglepődve, és mély sajnálattal értesültem az artheniori hírekről. Parancsmegtagadás? Dezertálás? Körözés? Minden bizonnyal ez az egész nem több, mint egy kellemetlen félreértés, avagy rosszakaróim mesterkedése, esetleg Nedren őrmester vétett aprócska hibát a dokumentációban.
Amit nem értek, hogy miért nem tájékoztattad a tiszteletre méltó őrséget, hogy parancsaid követem? Emlékeztetnélek Creton, hogy te magad engedélyezted, hogy egy kisebb csapattal civilben a kikötőbe utazzak, körbe szimatoljak, és erről jelentést tegyek. A távozásomról üzenetben értesítettelek, alig egy hata volt.
A jelentésemet megtenném személyesen, de biztos forrásból informáltak, hogy az őrségen belül merényletet szerveznek ellenem, és az egységem tagjai ellen.
Nem mellékesen a thargoknál vagyok két napja vizsgálati fogságban a körözés miatt.
Mellékelten küldöm a jelentést a kikötői hírekről.
Továbbá kérem, hogy a fenti tények alapján az ellenem kiadott körözést vond vissza, és ha amennyiben a merénylők kilétére nem sikerül fényt derítened úgy leszerelési kérvényemet hagyd jóvá.
Csókollak:
Ziana Yedhir hadnagy"
Hajtja össze a levelet, és címzi meg, majd nagy sóhajjal fog új papírost, és kezd a jelentés körmölésbe.
"Jelentés a kikötői helyzetről!
A jelenlegi erőviszonyokat tekintve a kikötőt négy nagyobb szervezet próbálja uralma alá vonni. Ezek közül az egyik a fényhitűek rendje, aztán a vérúr hívei, a Patkányok nevezetű alvilági szervezet, és egy magukat városőrnek tituláló hajóscsapat.
A hívőkhöz nem volt szerencsénk. A másik kettőhöz igen. Mindketten alaposan tájékozottak a kikötői ügyeket, forgalmat illetően, a patkányok meglátásom szerint igen kiszámíthatóak, könnyen provokálhatóak, befolyásolhatóak. Harcos alakulatként nem elég jól szervezettek, fegyelmetlenek, személy szerint nem tapasztaltam jelentősebb erőt a részükről, a bázisuk könnyen támadhatónak bizonyult, nem fektettek jelentősebb hangsúlyt a védelemre sem.
A városőr csoportosulást illetően szükséges lenne kikérni Kelyri hadnagy és társai véleményét. Én ezelőtt nem hallottam a Gerdehal Uzarel hadnagy nevet, ahogy Acél delfin nevezetű városőrségi csatahajóról sem volt tudomásom. Említett kapitány sajnálatos módon képtelen volt igazolni kilétét, ellenben élénken érdeklődött afelől kinek a parancsait teljesítem, és konkrétan mik azok. Természetesen a válaszadást megtagadtam. Mégis hajlok arra, hogy talán nem volt minden szava hazugság.
Az egysége kivételesen jó harcosokból áll, észrevétlenül ütöttek rajta a Patkányok szállásán, gyorsan, és hatékonyak végeztek a haramiákkal. Harci technikájuk alapján kiválóan képzett, összeszokott társaság, felszerelésük alapján akár városőrök is lehetnek. Velünk szemben agresszívan nem léptek fel.
Ezen felül a hadnagyuk beszámolt arról, hogy több ízben küldte megbízható embereit a barakkba, információkért, erősítésért, további parancsokért. Ezen őrmesterek a városba érkezésükről még adtak jelzést, ám onnantól kezdve nyom nélkül eltűntek.
Az Acél delfin legénysége nem zárkózott el elviekben az őrséggel való együttműködéstől, továbbra is a kötelék tagjainak vélik önmagukat.
Javaslom nyomozás indítását esetükben.
Más: A Bölény nevezetű körözött személy több szemtanú állítása szerint a kikötőbe vette be magát. Erős a gyanúm, hogy már a Patkányok is vadásznak rá, tekintve a Rumos nevezetű lebujban, egy ork társaságában szövögette azon terveit miként fogja kirabolni a Patkányok raktárát.
Nem megerősített források szerint a vérkert urához szegődött, ork fajú csatlósával együtt.
Ziana Yedhir hadnagy"
Teszi le végre a tollat, vakarja meg nyakát, dörzsöli tarkóját, és pillant ki az ablakon. Lassan virrad, maradt még pár órája aludni, mielőtt újabb kemény nappal jönne.*
//NAPVÁLTÁS//
*Az erős túlzás, hogy üdén ébred, inkább valami heveny világgyűlölettel, mit szerencsésen elmos az első korty pálinka. Gyorsan öltözködik, és leveleit markolva máris indul a Hadúr és nem mellékesen saját társai keresésére.*
8930. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-01-26 18:28:36
Üzenet elküldve: 2018-01-26 18:28:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//A kapuban//
*Tunyán mosolyodik el, tekintete azonban nem nevet.*
- Látom, az egész Birtokokkal összefutottál tegnap. *a névre felvonja a szemöldökét, de aztán le is engedi. Amíg az emberi hangképzés korlátozott intervallumú, addig bizony a nevek is hasonlatosak lehetnek egymáshoz.*
- Üdvözöllek a Vashegyen, Ékli. *kicsit Á-san ejti, inkább Ákhlinak hallatszik, de hát több is veszett a Grombarnál.*
- Akkor kezdjük az elején: van most némi dolgom, de amíg elintézem, megismerkedhetnél a medgolyokkal, illetve maradék lovainkkal. Két feladatod lesz: az egyiket Troddal karöltve kell csinálni, és ez a ménesünk karban tartása, az állatállomány felduzzasztása és nyilvántartása. Ez talán a könnyebb, bár monotonabb feladat. A másik... nos, látod ott azt a nagy, fedett, vassal és lánccal erősített karámot? Ott tartjuk Bault és Bötét, a két medgolyt. Két évesek a drágák, és Bötével nincs sok gond, amíg meg nem mérged. De Baul rosszabb tud lenni, mint egy bepippantott warg. Ismerkedj meg velük és próbálj nem... szóval ne menj be egyelőre. *ezzel letudta a druida dolgát is, a felvételi ügyekről majd tárgyal, ha a lány nem szalad el visítva.*
*A kis csipisz lányka beszélni kezd és nem is keveset. Kagan egyre vidorabban hallgatja, csak a végén csodálkozik rá, hogy ez már a kifürdetett verzió.*
- Aham. Tehát ha jól értem, Syoud és Laor megmentett attól, hogy megegyen egy óriás? *hajtja félre a fejét.*
- Itt meg kosztot és kvártélyt kaptál, meg fürödhettél is? *kérdezi szigorú, elszámolásra kész hangon, de topázszín szeme sarkában megszaporodnak a nevetőráncok.*
- És még jutalmat is kaptál, igaz? No! Mi a neved, te pukkancs kis emberizzink? És mi dolgod erre mifelénk?
*Tunyán mosolyodik el, tekintete azonban nem nevet.*
- Látom, az egész Birtokokkal összefutottál tegnap. *a névre felvonja a szemöldökét, de aztán le is engedi. Amíg az emberi hangképzés korlátozott intervallumú, addig bizony a nevek is hasonlatosak lehetnek egymáshoz.*
- Üdvözöllek a Vashegyen, Ékli. *kicsit Á-san ejti, inkább Ákhlinak hallatszik, de hát több is veszett a Grombarnál.*
- Akkor kezdjük az elején: van most némi dolgom, de amíg elintézem, megismerkedhetnél a medgolyokkal, illetve maradék lovainkkal. Két feladatod lesz: az egyiket Troddal karöltve kell csinálni, és ez a ménesünk karban tartása, az állatállomány felduzzasztása és nyilvántartása. Ez talán a könnyebb, bár monotonabb feladat. A másik... nos, látod ott azt a nagy, fedett, vassal és lánccal erősített karámot? Ott tartjuk Bault és Bötét, a két medgolyt. Két évesek a drágák, és Bötével nincs sok gond, amíg meg nem mérged. De Baul rosszabb tud lenni, mint egy bepippantott warg. Ismerkedj meg velük és próbálj nem... szóval ne menj be egyelőre. *ezzel letudta a druida dolgát is, a felvételi ügyekről majd tárgyal, ha a lány nem szalad el visítva.*
*A kis csipisz lányka beszélni kezd és nem is keveset. Kagan egyre vidorabban hallgatja, csak a végén csodálkozik rá, hogy ez már a kifürdetett verzió.*
- Aham. Tehát ha jól értem, Syoud és Laor megmentett attól, hogy megegyen egy óriás? *hajtja félre a fejét.*
- Itt meg kosztot és kvártélyt kaptál, meg fürödhettél is? *kérdezi szigorú, elszámolásra kész hangon, de topázszín szeme sarkában megszaporodnak a nevetőráncok.*
- És még jutalmat is kaptál, igaz? No! Mi a neved, te pukkancs kis emberizzink? És mi dolgod erre mifelénk?
8929. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-01-26 17:39:35
Üzenet elküldve: 2018-01-26 17:39:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//NAPVÁLTÁS//
*A dolog könnyebben megy, mint gondolta, viszont a kérdés is hosszabb kifejtést fog igényelni, mint remélte. Mondjuk épp ideje van, így hát belefog, igyekszik nem mellesleg nem kihagyni az őt ért veszteséget sem, ha már ez a bizonyos Syoud ennek az alaknak a harcosa. Mert hát más módon hirtelenjében nem tudja az elhangzottakat értelmezni.*
- Igaz *bólint az elhangzottakra, hisz valóban ilyesmi történt* Na a teljes történet az úgy kezdődik, hogy utaztam erre egy szekéren, de ledobott az a' ember minden ok nélkül. Megyek tovább gyalog, de ekkor rám üvölt az a benga nagy óriás, hogy álljak má' meg. Na ekkor jelent meg Syoud, gondolom ő a harcosod, meg akarta venni tőlem a csont tőrömet. Eddig e' még rendben is lett volna, de há' az örökség, meg minden, szóval nagy értéke van számomra. Viszont az óriás ránk üvöltött, hogy "vacsora", és Syoud meg fegyvertelen, én meg nem tudom használni a tőrt, mondom jó, inkább nála legyen. Minthogy gondoltam, az óriás nem megvendége'ni akar minket, hanem megenni, így követtem Syoud utasításait, felrohantam a hegyre segítségér'. Na épp hogy időben, már mentünk is vissza, és pont találkoztunk is az óriással, hát mondhatni szerencse volt. Míg a harcosok harcoltak, én magam Syoudot próbá'tam előkeríteni, vagy há' ami maradt belőle. Előkerült magától, így beszállt a csetepatéba, és végül a túlerő legyőzte az óriást. Be is dobták abba a nagy lyukba. Persze az egészben a legfájdalmasabb, hogy ottan a sokk meg izgalom közepette csak kiment a fejebő' az örökségem, szóval Syoud azt jól megtartotta. Biztos nem szándékos volt, mer' hát nem hazudott a többi dologban se, azt mondta bőkezű a hegy népe, valóban meg is jutalmaztak, gondolom erre is sort kerített volna, csak hát ő is elfelejtette, vagy ilyenek. Szóval ennyi. Ja nem, fürödtem is, e' fontos. Laor kényszerített, hogy lefürdjek. De istenemre, megtettem.
*Abban épp nem biztos, hogy itt ez témába vágó-e, hogy Laor valami önös érdekből küldte a fürdőbe, vagy épp ez ilyen általános elvárás a hegyen, amit fontos megemlíteni, de hát ki ne maradjon semmi sehonnan.*
*A dolog könnyebben megy, mint gondolta, viszont a kérdés is hosszabb kifejtést fog igényelni, mint remélte. Mondjuk épp ideje van, így hát belefog, igyekszik nem mellesleg nem kihagyni az őt ért veszteséget sem, ha már ez a bizonyos Syoud ennek az alaknak a harcosa. Mert hát más módon hirtelenjében nem tudja az elhangzottakat értelmezni.*
- Igaz *bólint az elhangzottakra, hisz valóban ilyesmi történt* Na a teljes történet az úgy kezdődik, hogy utaztam erre egy szekéren, de ledobott az a' ember minden ok nélkül. Megyek tovább gyalog, de ekkor rám üvölt az a benga nagy óriás, hogy álljak má' meg. Na ekkor jelent meg Syoud, gondolom ő a harcosod, meg akarta venni tőlem a csont tőrömet. Eddig e' még rendben is lett volna, de há' az örökség, meg minden, szóval nagy értéke van számomra. Viszont az óriás ránk üvöltött, hogy "vacsora", és Syoud meg fegyvertelen, én meg nem tudom használni a tőrt, mondom jó, inkább nála legyen. Minthogy gondoltam, az óriás nem megvendége'ni akar minket, hanem megenni, így követtem Syoud utasításait, felrohantam a hegyre segítségér'. Na épp hogy időben, már mentünk is vissza, és pont találkoztunk is az óriással, hát mondhatni szerencse volt. Míg a harcosok harcoltak, én magam Syoudot próbá'tam előkeríteni, vagy há' ami maradt belőle. Előkerült magától, így beszállt a csetepatéba, és végül a túlerő legyőzte az óriást. Be is dobták abba a nagy lyukba. Persze az egészben a legfájdalmasabb, hogy ottan a sokk meg izgalom közepette csak kiment a fejebő' az örökségem, szóval Syoud azt jól megtartotta. Biztos nem szándékos volt, mer' hát nem hazudott a többi dologban se, azt mondta bőkezű a hegy népe, valóban meg is jutalmaztak, gondolom erre is sort kerített volna, csak hát ő is elfelejtette, vagy ilyenek. Szóval ennyi. Ja nem, fürödtem is, e' fontos. Laor kényszerített, hogy lefürdjek. De istenemre, megtettem.
*Abban épp nem biztos, hogy itt ez témába vágó-e, hogy Laor valami önös érdekből küldte a fürdőbe, vagy épp ez ilyen általános elvárás a hegyen, amit fontos megemlíteni, de hát ki ne maradjon semmi sehonnan.*
8928. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-01-26 13:08:24
Üzenet elküldve: 2018-01-26 13:08:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
~ A Vashegy ~ *ismétli magában csillogó szemekkel, izgatott, kívülről azonban nem látszik több ebből az izgalomból mint az arcán ülő általában szelíd mosoly. *
- Igen, igen világos. Máris indulok - * biccent és már ha engedik indul is, majd csak megtalálja azt a hosszúházat valahogy, nem lehet nehéz, kérdezősködni nem igen akar, látja, hogy sokan vannak már itt, mindenki a hadúrral óhajt beszélni, ő pedig igazán nem akarja feltartani a férfit, terhére lenni botor kérdezősködéssel, meg amúgy is már az agya inkább azon van, hogy végiggondolja mégis mire képes. Nagyon várja, hogy többet tudjon, sokat és az emberek hasznára lehessen tudásával. *
~ A Vashegy ~ *ismétli magában csillogó szemekkel, izgatott, kívülről azonban nem látszik több ebből az izgalomból mint az arcán ülő általában szelíd mosoly. *
- Igen, igen világos. Máris indulok - * biccent és már ha engedik indul is, majd csak megtalálja azt a hosszúházat valahogy, nem lehet nehéz, kérdezősködni nem igen akar, látja, hogy sokan vannak már itt, mindenki a hadúrral óhajt beszélni, ő pedig igazán nem akarja feltartani a férfit, terhére lenni botor kérdezősködéssel, meg amúgy is már az agya inkább azon van, hogy végiggondolja mégis mire képes. Nagyon várja, hogy többet tudjon, sokat és az emberek hasznára lehessen tudásával. *
8927. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-01-26 13:04:31
Üzenet elküldve: 2018-01-26 13:04:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
*Khad tudomásul veszi, hogy elmennek katonákért. Alaposabban megnézi a kancellárt, ami miatt a következőt gondolja.*
~Remek... Más sem kell egy banditatámadáshoz, mint egy láthatóan vagyonosabb rétegből való fickó egy közepesen felfegyverzett testőrrel...~
*Persze ezt a gondolatát magában tartja, hiszen ha együtt fognak utazni, akkor nem valószínű, hogy jó hatással lenne a kritizálás a hangulatukra.
Arca sem tükröz semmilyen érzelmet. Mikor a Kancellár szól neki, hogy a kapunál találkoznak, biccent, majd elindul.
Beugrik a fegyvertárba, hiszen a nyilai felét ellődözte. Mikor kisétál onnan, már tele van a tegeze, és miközben a kapu felé sétál, magában feljegyzi, hogy majd szereznie kell valahol egy bőrvértet... Esetleg készíteni egyet, hiszen páncélkészítésben már van gyakorlata.
Az istálló felé sétálva hirtelen eszébe jut valami, ami miatt erős ingere támad ütemesen a falba verni a fejét.*
~A lovak még mindig az erdő szélén vannak...~
*Hogy ez se Laornak, se neki nem jutott eszébe...
Ezen töpreng, mikor egy másik lovat vezetve a kapu felé megy. Már ott várja a Kancellár, sok változás nincs rajta, csak egy díszes tőr lóg az oldalán.
Biccent neki, hogy indulhatnak, majd felszáll a lóra, és követi a férfit.*
*Khad tudomásul veszi, hogy elmennek katonákért. Alaposabban megnézi a kancellárt, ami miatt a következőt gondolja.*
~Remek... Más sem kell egy banditatámadáshoz, mint egy láthatóan vagyonosabb rétegből való fickó egy közepesen felfegyverzett testőrrel...~
*Persze ezt a gondolatát magában tartja, hiszen ha együtt fognak utazni, akkor nem valószínű, hogy jó hatással lenne a kritizálás a hangulatukra.
Arca sem tükröz semmilyen érzelmet. Mikor a Kancellár szól neki, hogy a kapunál találkoznak, biccent, majd elindul.
Beugrik a fegyvertárba, hiszen a nyilai felét ellődözte. Mikor kisétál onnan, már tele van a tegeze, és miközben a kapu felé sétál, magában feljegyzi, hogy majd szereznie kell valahol egy bőrvértet... Esetleg készíteni egyet, hiszen páncélkészítésben már van gyakorlata.
Az istálló felé sétálva hirtelen eszébe jut valami, ami miatt erős ingere támad ütemesen a falba verni a fejét.*
~A lovak még mindig az erdő szélén vannak...~
*Hogy ez se Laornak, se neki nem jutott eszébe...
Ezen töpreng, mikor egy másik lovat vezetve a kapu felé megy. Már ott várja a Kancellár, sok változás nincs rajta, csak egy díszes tőr lóg az oldalán.
Biccent neki, hogy indulhatnak, majd felszáll a lóra, és követi a férfit.*
8926. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-01-26 10:30:05
Üzenet elküldve: 2018-01-26 10:30:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//NAPVÁLTÁS//
*Végig mérik a sárgás szemek, de a mustra kölcsönös, főleg, hogy a másik bemutatkozik. Akhlee könnyedén meghajol kissé, figyelme most már teljesen a másiké. Szavaira elmosolyodik kissé, főleg, mert eszébe villannak Trodd korábbi szavai: "Úgy tudom az utolsót széttépték azok a bestiák amiket be próbált idomítani."*
-Tehát igaz volt, amit Trodd Molound mondott tegnap. Volt, amelyiket széttépték a bestiák.
*Nem kétkedett ő afelől, hogy a pásztor igazat mondott, inkább meglepte a nyers őszinteség. S lám most a Nagyúr is holmi druida-halálról mesél. Akhlee ettől függetlenül nem fél. Fiatal, és ha úgy vesszük, kezdő druida. Tisztában van hiányosságaival, ezért hát óvatos, körültekintő. Talán elődei kissé elbizakodottak voltak, nem figyeltek eléggé oda a lényekre.*
-Igen Uram, *Nyeli vissza nevethetnékjét a "barbáros" megjegyzésre.* így is érdekelne a dolog. A nevem pedig, Akhlee Nohrayas Armitey. Egyszerűen csal Ékli.
*Hozzáteszi, megelőzve ezzel az újabb "de hosszú neved van" felkiáltást, mint előző nap tette azt Learon.
Ennél tovább aztán nem jutnak, mert betoppan közéjük egy aprócska leány. Akhlee talán az embernők között aránylag magasnak számít, így még inkább szembetűnő a lányka véznasága, apró termete.
~Alig magasabb, mint a tündér.~
Villan fel benne a gondolat, de mivel Kagan a lányka felé fordul, hát Akhlee csendben marad. Ő maga is kíváncsi lesz a válaszra, főleg, hogy szóba kerül egy óriás is. Vajon mit tett a kicsi, ha épp ő volt az, aki segítségére volt az egyik harcosnak. Aztán figyelmezteti magát: ~Ne ítéljünk elsőre. Nem a méret számít.~ Bizony, nem szabad abba a csapdába belesétálni, hogy a látszatra hagyatkozik csupán.*
*Végig mérik a sárgás szemek, de a mustra kölcsönös, főleg, hogy a másik bemutatkozik. Akhlee könnyedén meghajol kissé, figyelme most már teljesen a másiké. Szavaira elmosolyodik kissé, főleg, mert eszébe villannak Trodd korábbi szavai: "Úgy tudom az utolsót széttépték azok a bestiák amiket be próbált idomítani."*
-Tehát igaz volt, amit Trodd Molound mondott tegnap. Volt, amelyiket széttépték a bestiák.
*Nem kétkedett ő afelől, hogy a pásztor igazat mondott, inkább meglepte a nyers őszinteség. S lám most a Nagyúr is holmi druida-halálról mesél. Akhlee ettől függetlenül nem fél. Fiatal, és ha úgy vesszük, kezdő druida. Tisztában van hiányosságaival, ezért hát óvatos, körültekintő. Talán elődei kissé elbizakodottak voltak, nem figyeltek eléggé oda a lényekre.*
-Igen Uram, *Nyeli vissza nevethetnékjét a "barbáros" megjegyzésre.* így is érdekelne a dolog. A nevem pedig, Akhlee Nohrayas Armitey. Egyszerűen csal Ékli.
*Hozzáteszi, megelőzve ezzel az újabb "de hosszú neved van" felkiáltást, mint előző nap tette azt Learon.
Ennél tovább aztán nem jutnak, mert betoppan közéjük egy aprócska leány. Akhlee talán az embernők között aránylag magasnak számít, így még inkább szembetűnő a lányka véznasága, apró termete.
~Alig magasabb, mint a tündér.~
Villan fel benne a gondolat, de mivel Kagan a lányka felé fordul, hát Akhlee csendben marad. Ő maga is kíváncsi lesz a válaszra, főleg, hogy szóba kerül egy óriás is. Vajon mit tett a kicsi, ha épp ő volt az, aki segítségére volt az egyik harcosnak. Aztán figyelmezteti magát: ~Ne ítéljünk elsőre. Nem a méret számít.~ Bizony, nem szabad abba a csapdába belesétálni, hogy a látszatra hagyatkozik csupán.*
8925. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-01-25 21:59:29
Üzenet elküldve: 2018-01-25 21:59:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//NAPVÁLTÁS//
*Egy újabb jelentkező, ráadásul egy druida.*
~ És embernő... ~ *elhessenti a gondolatot, mert kezd kényszeres lenni; Leandana telebeszélte a fejét.*
~ Biztos lelkiismeretfurdalása van Laor miatt, hehe. ~ *biccent egyet a druidának, de láthatóan vegyes érzelmekkel szemléli.*
- Én is üdvözöllek. Kagan Thargodar vagyok, Learon pedig jól mondta. Keresünk druidát. *úgy gondolja, inkább tiszta vizet önt a pohárba.*
- Jobb, ha előre szólok: te vagy nagyjából a hatodik druidajelölt az elmúlt két évben. *vakarja meg a borostáját.*
- A többi vagy lelépett, vagy meghalt, vagy lelépett és utána halt meg. *közben újra és újra felmerül benne a Laor által említett leírás, és nem tudja kizárni, hogy tényleg elfeketebirkásodott fattyú leánykája kavarog Amon Ruadh körül.*
~ Meglátjuk. ~ *figyelme visszafordul a druida felé.*
- Egyébként többnyire maguktól haltak, nem kell barbáros dologra gondolni. Így is érdekel? Mi a neved? *Laor közben odaterelgeti hozzá a...*
~ Hát ez a ványadt kis izé? ~ *néha valóban elcsodálkozik, miért bánnak a városiak ilyen mostohán a kölkeikkel. Persze a Thargok között is előfordult éhezés és emiatt gyermekhalál, de akkor mindenki éhezett; maga Kagan is csak árnyéka volt önmagának.*
~ Mint amikor megjöttünk északról. ~ *volt vagy hetven kiló.*
- Üdv neked, leány... *igyekszik nem kérdő hangsúllyal ejteni a végét, de nehezen megy.*
- Hallom, segítségére siettél egy harcosomnak, és meghoztad hírét Amon Ruadhra. Meséld hát el, mi volt ez az eset azzal az óriással? *jobb első kézből hallani a történetet.*
*Egy újabb jelentkező, ráadásul egy druida.*
~ És embernő... ~ *elhessenti a gondolatot, mert kezd kényszeres lenni; Leandana telebeszélte a fejét.*
~ Biztos lelkiismeretfurdalása van Laor miatt, hehe. ~ *biccent egyet a druidának, de láthatóan vegyes érzelmekkel szemléli.*
- Én is üdvözöllek. Kagan Thargodar vagyok, Learon pedig jól mondta. Keresünk druidát. *úgy gondolja, inkább tiszta vizet önt a pohárba.*
- Jobb, ha előre szólok: te vagy nagyjából a hatodik druidajelölt az elmúlt két évben. *vakarja meg a borostáját.*
- A többi vagy lelépett, vagy meghalt, vagy lelépett és utána halt meg. *közben újra és újra felmerül benne a Laor által említett leírás, és nem tudja kizárni, hogy tényleg elfeketebirkásodott fattyú leánykája kavarog Amon Ruadh körül.*
~ Meglátjuk. ~ *figyelme visszafordul a druida felé.*
- Egyébként többnyire maguktól haltak, nem kell barbáros dologra gondolni. Így is érdekel? Mi a neved? *Laor közben odaterelgeti hozzá a...*
~ Hát ez a ványadt kis izé? ~ *néha valóban elcsodálkozik, miért bánnak a városiak ilyen mostohán a kölkeikkel. Persze a Thargok között is előfordult éhezés és emiatt gyermekhalál, de akkor mindenki éhezett; maga Kagan is csak árnyéka volt önmagának.*
~ Mint amikor megjöttünk északról. ~ *volt vagy hetven kiló.*
- Üdv neked, leány... *igyekszik nem kérdő hangsúllyal ejteni a végét, de nehezen megy.*
- Hallom, segítségére siettél egy harcosomnak, és meghoztad hírét Amon Ruadhra. Meséld hát el, mi volt ez az eset azzal az óriással? *jobb első kézből hallani a történetet.*
8924. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-01-25 21:52:38
Üzenet elküldve: 2018-01-25 21:52:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hosszúház, majd Kagan//
*Hirtelen rántják ki Laor szavai az álmából, mely csak utólag tudatosul benne. Ezek szerint visszaaludt, miután eldöntötte, hogy nem szökik meg. Még tiszta szerencse, hogy nem úgy aludt el, hogy közben szökni próbált, mert annak kínos vége lett volna.*
- Hö *nyögi, ahogy ülőhelyzetbe küzdi magát, és igyekszik felfogni a kérdést* Hozzá bírnék szokni, ja... Kényelmes.
*Az összekapás nála pont addig tart, amíg talpra áll, aztán már indul is ki, hogy találkozhasson ama bizonyos hadúrral.*
- E' már vagy nyolc tanács volt *dörmögi maga elé, miközben erősen tűnődik, mi lehet az a nyegléskedés. Azt tudja, mi a pimaszkodás, a tisztelettudásról meg legalább annyit, hogy ő nem az.
A hosszúházból egyenesen a kapuhoz vezet hát az útja, miközben erősen tűnődik azon, hogy lehetne egyszerre tisztelettudó, és mindentudó is. Valahogy úgy akarja a férfi képébe vágni, hogy tudja, hogy ő az, hogy közben ne vegye el tőle azt az örömöt, hogy ő tud többet. Komplikált feladat bár, de nem lehetetlen. Ha Laor nem is okította ki túlzottan, de hát okos ő magától is! Így amint meglátja a kapu közelében a nagydarab szőrös fickót, aki láthatóan éppen egy nálánál kisebb termetű nővel beszélget, el is könyveli magában, hogy célt ért. Odaérve persze türelmesen megvárja, hogy azok ketten befejezzék a beszélgetést, addig szabadon lógó erszények után kutat a testükön. Persze nem feltűnően, épp csak annyira bámulja meg őket, hogy ne érezzék magukat csúnyának. Ha a szakállas (mármint... a Hadúr, jobb lenne ehhez szoktatnia magát) lefolytatta a beszélgetést a nővel, esetleg úgy néz ki, hogy párhuzamosan kívánja megajándékozni Yrilot a figyelmével, akkor pedig felteszi a kérdést, amit út közben eszelt ki.*
- Látni kívántál, Hadúr? *ügyel rá, hogy a "kívántál" végét ne harapja el, habár tudja, hogy két mondat után már pont ugyanúgy fog beszélni, mint általában, de hát... az első benyomás a legfontosabb, nemde?*
*Hirtelen rántják ki Laor szavai az álmából, mely csak utólag tudatosul benne. Ezek szerint visszaaludt, miután eldöntötte, hogy nem szökik meg. Még tiszta szerencse, hogy nem úgy aludt el, hogy közben szökni próbált, mert annak kínos vége lett volna.*
- Hö *nyögi, ahogy ülőhelyzetbe küzdi magát, és igyekszik felfogni a kérdést* Hozzá bírnék szokni, ja... Kényelmes.
*Az összekapás nála pont addig tart, amíg talpra áll, aztán már indul is ki, hogy találkozhasson ama bizonyos hadúrral.*
- E' már vagy nyolc tanács volt *dörmögi maga elé, miközben erősen tűnődik, mi lehet az a nyegléskedés. Azt tudja, mi a pimaszkodás, a tisztelettudásról meg legalább annyit, hogy ő nem az.
A hosszúházból egyenesen a kapuhoz vezet hát az útja, miközben erősen tűnődik azon, hogy lehetne egyszerre tisztelettudó, és mindentudó is. Valahogy úgy akarja a férfi képébe vágni, hogy tudja, hogy ő az, hogy közben ne vegye el tőle azt az örömöt, hogy ő tud többet. Komplikált feladat bár, de nem lehetetlen. Ha Laor nem is okította ki túlzottan, de hát okos ő magától is! Így amint meglátja a kapu közelében a nagydarab szőrös fickót, aki láthatóan éppen egy nálánál kisebb termetű nővel beszélget, el is könyveli magában, hogy célt ért. Odaérve persze türelmesen megvárja, hogy azok ketten befejezzék a beszélgetést, addig szabadon lógó erszények után kutat a testükön. Persze nem feltűnően, épp csak annyira bámulja meg őket, hogy ne érezzék magukat csúnyának. Ha a szakállas (mármint... a Hadúr, jobb lenne ehhez szoktatnia magát) lefolytatta a beszélgetést a nővel, esetleg úgy néz ki, hogy párhuzamosan kívánja megajándékozni Yrilot a figyelmével, akkor pedig felteszi a kérdést, amit út közben eszelt ki.*
- Látni kívántál, Hadúr? *ügyel rá, hogy a "kívántál" végét ne harapja el, habár tudja, hogy két mondat után már pont ugyanúgy fog beszélni, mint általában, de hát... az első benyomás a legfontosabb, nemde?*
8923. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-01-25 20:41:51
Üzenet elküldve: 2018-01-25 20:41:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Hosszúház//
//Alyo, Yrilo, Jaz//
*A Hadúr borzalmasan rémisztő pillantását nem tudja mire vélni, hiszen azóta, hogy szemtelenkedett egy félistennel, igazán semmi rosszat nem tett. Mindenesetre jobbnak látja olajra lépni, mielőtt kiderül, hogy súlyos tévedésben van. Egy vigyort azért még megenged magának, hiszen mostanában mindeki Kagant keresi Kagannál, aki most úgy strázsál a kapunál, fogadva az érkezőket, mint egy jobb házból való portás.
Ennyit a pimasz gondolatokról és most már a hosszúház felé siet. Arról ugyan fogalma sincs, hogy Jaz hol lehet, hiszen csak annyit tud, hogy Alyot kísérte be a városba, de azt a csitrit oda küldte éjszakára és reméli, hogy ott is találja. Csak mérsékelten vigyázva taszítja be az épület ajtaját, ami talán azért is van, mert a hosszúház a tharg építészet azon sajátos formája, amiben az ember egyszerűen mellőz minden formaságot. Bizonyára az épület jellegéből is fakad ez, ami nem igazán teszi lehetővé privát terek kialakítását.
Tehát végigcsörtet a termeken és az egyik ágyban szuszogva meg is találja a tegnapi hírhozót. Megáll az ágy mellett, pár pillanatig nézi az alvó lányt és azon kapja magát, hogy mosolyog. Yrlio arca, kezei valóban sokkal tisztábbak, mint tegnap este voltak, csak hát a ruhái... Esetleg lehet keríteni valami elfogadható rongyokat. Végül aránylag finoman megrázza a lány vállát.*
- Hé! Ébresztő! Jó reggelt!
*Ha Yrlio felébred, elmosolyodik.*
- Remélem jól aludtál. De most kapd össze magad, a Hadúr látni kíván. A kapunál megtalálod. És ha elfogadsz egy tanácsot: ne pimaszkodj, ne nyegléskedj, légy tisztelettudó és nem lesz baj. Nagydarab, hosszú hajú, szakállas. Nem fogod eltéveszteni. Na, eredj!
*Hagyja, hogy a lány egyedül készülődjön, öltözködjön, neki amúgy is van még dolga. Ami lehet, hogy egyszerűbb, mint gondolta. Kifele menet az egyik ágyon Alyot pillantja meg, aki mintha ébredezne és mellette ott alszik Jaz is.*
- Jó reggelt! *szólal meg mellettük halkan, mert annyi jóérzés szorult belé, hogy ne üvöltve ébressze őket. Biztos nehéz éjszakán vannak túl. Úgy fest, hogy megvolt a szülés is, hiszen Alyo hasa már nem tornyosul hegyként a takaró alatt, ez jó. De mintha valami hiányozna. Megdöbbenve veszi észre, hogy sehol egy bölcső, kiságy, pólya, bármi. Sehol a baba.*
- Jaj ne!... *nyög fel halkan, mert bár a félvér istenek csapásával soha nem jöttek ki jól, de ilyesmit nem kívánt volna neki. Talán jobb is ha a szegény lányt hagyja aludni, inkább megveregeti Jaz vállát.*
- Ébredj! A Hadúr látni kíván.
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.25 20:43:12
//Alyo, Yrilo, Jaz//
*A Hadúr borzalmasan rémisztő pillantását nem tudja mire vélni, hiszen azóta, hogy szemtelenkedett egy félistennel, igazán semmi rosszat nem tett. Mindenesetre jobbnak látja olajra lépni, mielőtt kiderül, hogy súlyos tévedésben van. Egy vigyort azért még megenged magának, hiszen mostanában mindeki Kagant keresi Kagannál, aki most úgy strázsál a kapunál, fogadva az érkezőket, mint egy jobb házból való portás.
Ennyit a pimasz gondolatokról és most már a hosszúház felé siet. Arról ugyan fogalma sincs, hogy Jaz hol lehet, hiszen csak annyit tud, hogy Alyot kísérte be a városba, de azt a csitrit oda küldte éjszakára és reméli, hogy ott is találja. Csak mérsékelten vigyázva taszítja be az épület ajtaját, ami talán azért is van, mert a hosszúház a tharg építészet azon sajátos formája, amiben az ember egyszerűen mellőz minden formaságot. Bizonyára az épület jellegéből is fakad ez, ami nem igazán teszi lehetővé privát terek kialakítását.
Tehát végigcsörtet a termeken és az egyik ágyban szuszogva meg is találja a tegnapi hírhozót. Megáll az ágy mellett, pár pillanatig nézi az alvó lányt és azon kapja magát, hogy mosolyog. Yrlio arca, kezei valóban sokkal tisztábbak, mint tegnap este voltak, csak hát a ruhái... Esetleg lehet keríteni valami elfogadható rongyokat. Végül aránylag finoman megrázza a lány vállát.*
- Hé! Ébresztő! Jó reggelt!
*Ha Yrlio felébred, elmosolyodik.*
- Remélem jól aludtál. De most kapd össze magad, a Hadúr látni kíván. A kapunál megtalálod. És ha elfogadsz egy tanácsot: ne pimaszkodj, ne nyegléskedj, légy tisztelettudó és nem lesz baj. Nagydarab, hosszú hajú, szakállas. Nem fogod eltéveszteni. Na, eredj!
*Hagyja, hogy a lány egyedül készülődjön, öltözködjön, neki amúgy is van még dolga. Ami lehet, hogy egyszerűbb, mint gondolta. Kifele menet az egyik ágyon Alyot pillantja meg, aki mintha ébredezne és mellette ott alszik Jaz is.*
- Jó reggelt! *szólal meg mellettük halkan, mert annyi jóérzés szorult belé, hogy ne üvöltve ébressze őket. Biztos nehéz éjszakán vannak túl. Úgy fest, hogy megvolt a szülés is, hiszen Alyo hasa már nem tornyosul hegyként a takaró alatt, ez jó. De mintha valami hiányozna. Megdöbbenve veszi észre, hogy sehol egy bölcső, kiságy, pólya, bármi. Sehol a baba.*
- Jaj ne!... *nyög fel halkan, mert bár a félvér istenek csapásával soha nem jöttek ki jól, de ilyesmit nem kívánt volna neki. Talán jobb is ha a szegény lányt hagyja aludni, inkább megveregeti Jaz vállát.*
- Ébredj! A Hadúr látni kíván.
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.25 20:43:12
8922. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-01-25 19:21:27
Üzenet elküldve: 2018-01-25 19:21:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Napváltás - Az őrségnek//
*Egy ilyen városkában mindig van nyüzsgés, így van mit nézelődni is. A magas férfi, kin tekintete megakad, tekintélyt parancsolónak tűnik. Szinte a többiek fölé magasodik. Apró lény álldogál előtte, szürkés köpenyben. Akhlee úgy véli, talán egy tündér lehet, a méretéből kifolyóan. A kicsi szavait nem érti, bár hangját hallja.
Oldalra pillant egy szívverésnyi időre, hogy a város közeli épületeit is megnézze, majd tekintete visszatér a magas férfire, aki szintén ekkor veszi észre őt. Szavai ugyan nem egyből Akhleenek szólnak, utasításait a mellette várakozó másik férfi felé adja, majd csak ezután hangzik fel a kurta "igen?".
Közelebb lép, miközben bundája alól parányi sisakot von elő, amit gyors, megszokott mozdulattal nyom Flock fejére. A bőr készség eltakarja a vadászmadár szemeit is, s ettől a sólyom mintha meg is merevedne kissé. De jobb így, mintha bármi megijesztené az állatot.*
-Üdvözöllek uram. *Mosolyodik el kicsit, megállva pár lépésnyire a kérdezőtől.* A Thargodar Nagyurat keresem. Learon Derin mondta tegnap, hogy talán akadna elfoglaltság a számomra. Bírok némi druida képességgel.
*Nem szeretné, ha mindez egyféle dicsekedésnek hangozna, de ha a megfelelő személy elé akar kerülni, és vele beszélni, szükséges valamennyit elárulni magáról.*
*Egy ilyen városkában mindig van nyüzsgés, így van mit nézelődni is. A magas férfi, kin tekintete megakad, tekintélyt parancsolónak tűnik. Szinte a többiek fölé magasodik. Apró lény álldogál előtte, szürkés köpenyben. Akhlee úgy véli, talán egy tündér lehet, a méretéből kifolyóan. A kicsi szavait nem érti, bár hangját hallja.
Oldalra pillant egy szívverésnyi időre, hogy a város közeli épületeit is megnézze, majd tekintete visszatér a magas férfire, aki szintén ekkor veszi észre őt. Szavai ugyan nem egyből Akhleenek szólnak, utasításait a mellette várakozó másik férfi felé adja, majd csak ezután hangzik fel a kurta "igen?".
Közelebb lép, miközben bundája alól parányi sisakot von elő, amit gyors, megszokott mozdulattal nyom Flock fejére. A bőr készség eltakarja a vadászmadár szemeit is, s ettől a sólyom mintha meg is merevedne kissé. De jobb így, mintha bármi megijesztené az állatot.*
-Üdvözöllek uram. *Mosolyodik el kicsit, megállva pár lépésnyire a kérdezőtől.* A Thargodar Nagyurat keresem. Learon Derin mondta tegnap, hogy talán akadna elfoglaltság a számomra. Bírok némi druida képességgel.
*Nem szeretné, ha mindez egyféle dicsekedésnek hangozna, de ha a megfelelő személy elé akar kerülni, és vele beszélni, szükséges valamennyit elárulni magáról.*
8921. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-01-25 18:36:11
Üzenet elküldve: 2018-01-25 18:36:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//NAPVÁLTÁS//
*Hubi elkecmereg Khaddal, Kagan reményei szerint hamar megfordulnak. A kis alkimista marad hát terítéken.*
- Üdv hát a klánban, Carsaadi Maeriries! *mosolyodik el, majd enyhén meghajtja magát.*
- A Vashegy üdvözöl! *hogy készen áll-e a lány, az majd kiderül.*
- Első feladatod: rendezkedj be az egyik hosszúházban. Hely sajnos van elég. A következő feladatod pedig az lesz, hogy összeírd, milyen bájitalrencepteket ismersz - csak a tudásod mélysége érdekel; hidd el, mi jóval többet ismerünk - továbbá hogy milyen betegségek, sérülések ellátása során tudnál segíteni. Világos a kérés? *úgy gondolja, ebben semmi bonyolult nincs, nem is lehet.*
- A Kancellár, ha visszatért, majd nyilvántartásba vesz... vagy a helyettese, ha előkerül. *valószínűleg a kis vörös az, Gwin, de Kagan nem biztos benne.*
*Laor mostanában igyekezett hasznosságát bizonyítani, kiköszörülvén a csorbát, amint a vérkerti afférral okozott. Kagan csak egy méla, lassú, mégis borzalmasan rémisztő "apás" nézéssel méri végig a hadmestert, aztán egy ideig nem szól a témáról.*
- Kerítsd elő. És az óriást is látni akarom... a Gödörben van? *közben újabb érkező, újabb nő, ezúttal egy ember jön a Kapuhoz.*
- Mmm. Jó a forgalom. *hunyorít, majd kérdő pillantással fordul Akhleehez.*
- Igen?
*Hubi elkecmereg Khaddal, Kagan reményei szerint hamar megfordulnak. A kis alkimista marad hát terítéken.*
- Üdv hát a klánban, Carsaadi Maeriries! *mosolyodik el, majd enyhén meghajtja magát.*
- A Vashegy üdvözöl! *hogy készen áll-e a lány, az majd kiderül.*
- Első feladatod: rendezkedj be az egyik hosszúházban. Hely sajnos van elég. A következő feladatod pedig az lesz, hogy összeírd, milyen bájitalrencepteket ismersz - csak a tudásod mélysége érdekel; hidd el, mi jóval többet ismerünk - továbbá hogy milyen betegségek, sérülések ellátása során tudnál segíteni. Világos a kérés? *úgy gondolja, ebben semmi bonyolult nincs, nem is lehet.*
- A Kancellár, ha visszatért, majd nyilvántartásba vesz... vagy a helyettese, ha előkerül. *valószínűleg a kis vörös az, Gwin, de Kagan nem biztos benne.*
*Laor mostanában igyekezett hasznosságát bizonyítani, kiköszörülvén a csorbát, amint a vérkerti afférral okozott. Kagan csak egy méla, lassú, mégis borzalmasan rémisztő "apás" nézéssel méri végig a hadmestert, aztán egy ideig nem szól a témáról.*
- Kerítsd elő. És az óriást is látni akarom... a Gödörben van? *közben újabb érkező, újabb nő, ezúttal egy ember jön a Kapuhoz.*
- Mmm. Jó a forgalom. *hunyorít, majd kérdő pillantással fordul Akhleehez.*
- Igen?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11720-11739