//A kancellária irányába//
//Amon Ruadhon//
*Mindenféle ittas alakok mászkálnak a közelükben, a jó kancellár pedig a sértett méltóság számos tanújelével az arcán igyekszik a Radkraal felé. A jó bort persze maga sem veti meg alkalmasint, de mostanság inkább már csak orvosságként veszi magához. Hiszen valahányszor csak elcsábulna, mindig eszébe juthat Archim végzete, aki a szó szoros értelmében halálra itta magát. Igaz, legalább boldogan halhatott meg. Egészen addig nincs is különösebb baj, míg a csinos druida meg nem szólal, amikor is Hubi kicsit gyanakodva fordul felé. Ambivalens érzés, hiszen Vildanae szavainak van nyugtató hatása, de ezzel együtt némi üldözési mánia is úrrá lesz rajta. Mivel alaposan felkészült tudós, hallott már a druidák titkos képességeiről. Némelyiket nem is állatokon, hanem intelligens lényeken alkalmazzák, és valahogy úgy érzi, hogy ennek az elmetrükknek válik most áldozatává. De egyelőre nem aggódik miatta, hiszen miért ne nyugtatgathatnák? Az pedig eszébe sem jut, hogy ha valóban erről lenne szó, azt észre sem venné.*
- Bölcs hozzáállás. *mosolyodik el* Talán pont ez hiányzott a többiekből. Talán önhitten, tudományukat túlbecsülve közeledtek úgy a medgolyokhoz, mintha holmi nullumok lennének. Mindettől függetlenül fenntartom, hogy ha segítségre lenne szükséged, szólj bátran! Jelenleg azt hiszem, a Hadúr tud legtöbbet róluk. Mégis az ő kis kedvenceiről van szó.
*Somolyog a bajsza alatt, aztán az emlegetett vezér meg is érkezik, és a bemutatkozáson is túlesnek. Hubi csak halkan köhint egyet az állatidomár megnevezésen. Őt például mérhetetlenül sértené, ha valaki közönséges írnoknak nézné, de lehet, hogy Vildanae nem ennyire érzékeny. Kagan egy könnyed murit jelent be estére, Hubi pedig azon gondolkodik, hogy részt vegyen-e rajta? Még leveleket is meg kell fogalmaznia, küldöncöt kell kerítenie, az újonnan érkezettekkel is van dolga és amúgy is van még néhány tennivalója. Más kérdés, hogy ha a hölgykoszorú nem hagyja ki, akkor neki is ott lenne a helye.
Szinte reflexszerűen néz a kapu felé, amikor Kagan az őrséget látja el utasításokkal, és nem hisz a szemének. Hiszen az a szőke az előbb még itt állt mellette. És még mindig itt áll. Meg ott is. Persze felfogja, hogy ikrekről van szó, de a hasonlóság mégis döbbenetes. Annyira, hogy ez további lehetőségeket juttat a kancellár eszébe, aminek hatására ismét elmosolyodik, bár ez már nem teljesen tiszta mosoly. De ez a gondolat már annyira szép, hogy valószínűtlennek is látszik.*