//Navrauz - Tavaszünnep//
*Ahogy az eb engedélyt kap gazdájától, hogy megismerkedjen a hívogató idegennel, azért Vildanae is vet egy barátságos pillantást a sötételf felé. Nem szokása az elhamarkodott véleményalkotás, ahogy faji előítéletektől is mentes, (hála megfelelő neveltetésének) így egyelőre semmi rosszat nem gondol Quantallról. Miért is tenné? A férfi békésen beszélget az ikerpár egyik tagjával, sőt még segít is a máglya elkészítésében.
Az érkező Csámpást széles mosollyal fogadja; először csak a kezét nyújtja, megvárva, míg a kutya magától jön közelebb, csak aztán fog bele a simogatásba. Otthoni házőrzőjüket is szívesen dögönyözte, de szigorúan csak titokban, mivel apja nem akarta, hogy túlzottan elkényeztesse a farkaskutyát.
Miközben az eb nyakát vakargatja, vet egy pillantást a lábaira is; kíváncsi, vajon mitől lép olyan esetlenül. Még mielőtt azonban bármit is megállapíthatna magában, Eiliv zavarja meg gondolatait, aki halk károgással és szárnyemelgetéssel hozza tudomására, hogy bizony róla sem kellene megfeledkezni. Kezét tartva ujjára ülteti a madarat, s mosolyogva figyeli, vajon hogyan reagál egymásra a két állat. Félteni jelen helyzetben talán egyiküket sem kell, de ha bármi baj történne, azt a helyzetet valószínűleg még tudja kezelni. A varjút már ismeri annyira, hogy biztosan tudja, az nem fog támadni.
Egészen jól el is van a jelenet megfigyelésével, mikor is Kagan telepedik le mellé az ikerpár másik tagjával. Kedves pillantást vet feléjük, majd már fordulna is vissza a varjúhoz és a kutyához, amikor a vezér hozzá fordul kérdésével.*
- Igen. Úgy gondoltam, kár lenne kihagyni egy ilyen nagyszerű lehetőséget.*Persze nem utolsó a legfiatalabb bátyjával kötött fogadás sem, miszerint egy hatig sem bírja ki Vashegyen.*
- Gwuffok és griffek között nőttem fel *mondja nevetve, pedig még nem is ivott semmit* - Na jó, a "griffek" talán kicsit túlzás, de apámnak jó pár évig volt egy párja azokból a gyönyörűségekből... tojás viszont egy szál se, úgyhogy egy idő után túl adott rajtuk. *Talán még folytatná is a történetet, de rajtakapja magát, hogy túl sokat beszél az egyszerű kérdéshez képest.*