//Kagan, Carthyria, Vildanae//
*Szemrebbenés nélkül veszi a lekezelő gesztust. Megszokta már, hogy mások gyakran felesleges körülményeskedést látnak bele abba, ahogy az ügyeket viszi. Maga részéről viszont úgy gondolja, hogy jobb kétszer megerősíteni valamit, mint egyszer is félreérteni azt, ami fontos.*
- Ahogy kívánod.
*A fegyverek és a tekintélyes summa dolgával egyelőre nem foglalkozik különösebben, erre ráér akkor is, ha már tudja, hogy mekkora létszámú csapatra számíthat és az pontosan kikből is fog állani. Mivel Kagannal elrendezték amit el kellett, a két leányzóhoz fordul.*
- Kövessetek, kérlek!
*A Radkraalban aztán, a hivatalában az íróasztala túlfelén hellyel kínálja őket, ha vele tartottak, majd kényelembe helyezkedik a karszékében.*
- Azt hiszem, a lehető legjobbkor érkeztetek. *kicsit előrehajol, és a boroskancsó mellé három poharat állít* Parancsoltok? Szavamra, kitűnő évjárat.
*Kicsit talán még korai az óra, de úgy gondolja, hogy az édes csemegebornak ez nem számít. Aki kér, annak tölt, magának mindenképp.*
- Aggasztó hírek érkeznek a világból, és úgy tűnik, hogy a Vashegy maradt az egyetlen hely a közelben, ahol még megszokott medrében folyik az élet.
*Kortyol egyet a borból, elégedetten bólint. Csak azt sajnálja, hogy Achim készletei kifogyóban vannak, és az egyetlen dolog amiről nem talált feljegyzéseket, azok pont a beszerzési forrásai.*
- Most viszont rajtunk áll, hogy ezt a békét meg is őrizzük magunknak, sőt: tetszik vagy sem az is, hogy máshol is megfékezzük a káoszt. Ebben pedig mindenkinek szerepe lesz, képességei és tudása szerint.
*Közelebb húzza magához az asztalon apró lánggal égő mécsest és a fölé helyezett kis vas háromlábra teszi a pecsétviaszos ibriket, hadd melegedjen. Néhány ív papirost helyez maga elé, és megmártja a metszett tollat a kalamárisban, majd Carthyria felé pillant.*
- Úgy tudom, *Egy jó kancellár mindenről tud.* hogy afféle intézőként kívánod szolgálni a Vashegyet. Talán mondanom sem kell, hogy minő öröm ez nekem, hiszen az én munkám is segítheted.
*Írni kezd, mindkét lány számára kiállítja azon írást, mely bizonyítja, hogy jog szerint tartózkodnak a Vashegyen, élvezve mindama kiváltságokat, melyeket ez a tény biztosít számukra. Kis időre elhallgat, de nem zavarja ha szólnak hozzá.*
- Máris bizonyíthatod rátermettséged.
*Felporozza az okleveleket, kicsit vár és amikor a tinta már nem nedves, oldalt fordulva lefújja róluk a felesleges porzót.*
- Elmégy a Pitypangos Nagymajorba. Fattyaknak nevezik magukat azok, akik jelenleg bírlalják azt a helyet, valaha városőrök voltak.
*Egy diplomatikus kézmozdulatot tesz, mintegy jelezve, hogy az egykori vörösköpenyesek renegáttá válásának okairól most felesleges lenne szót ejteni.*
- Sydnarius úr a vezetőjük, őt keresd és tolmácsold neki a Hadúr kérését: biztosítson emberei közül annyit amennyivel biztosan tudja tartani a Gázlót és felkészülten fogadhatja az Artheniorból esetlegesen érkező menekülők rohamát.
*Leemeli a viaszos edénykét és mind a négy lap aljára cseppent a nyúlósan folyó vörös anyagból, majd akkurátusan mindegyikbe belenyomja a Kancellária pecsétjét. Egy-egy oklevél kerül Carthyriához és Vildanae-hez, ezeket átnyújtja, a másik kettő az irattár számára készült.*
- Amennyiben úgy érzed, hogy ez szükséges, megemlítheted, hogy a Vashegy ehhez anyagi segítséget is tud nyújtani.
*Nem szeretné feleslegesen pazarolni a kincstár vagyonát, de Kagan részben szabad kezet adott neki és úgy gondolja, hogy ha a Fattyú Szakasz saját erőforrásai kevésnek bizonyulnak, úgy korlátozott mértékben ki lehet őket segíteni. Most pedig finoman elmosolyodik.*
- De ha ilyesmire terelődne a szó, javaslom hangsúlyozd, hogy a Vashegy és Kagan Thargodar személyesen is nagyra értékelné a Fattyú Szakasz önzetlenségét és áldozatvállalását. Amennyiben pedig kérdésed, kérésed lenne, nyugodtan áll elő velük!
*Csak ezután jut idő arra, hogy a druidával is foglalkozzék, de talán Vildanae nem veszi ezt zokon.*
- Ami pedig téged illet, gyermekem... *hátradől a székben és a karfákra lekönyökölve, kezeit mellkasa előtt tartva összeérinti ujjhegyeit* A medgolyok. Nincs okom kételkedni a felkészültségedben és tudásodban, de talán nem felesleges, hogy figyelmeztesselek rá: ezek nem holmi könnyen kezelhető jószágok. Egy irbisz könnyedén doromboló kölyökmacskának tűnhet mellettük. Nem egy elődöd elővigyázatlanul közelített hozzájuk, és...
*Széttárja a karjait, jelezvén, hogy ama druidákról már csak múltidőben lehetne beszélni.*
- De ne érts félre, ez nem rémisztgetés, csupán jó tanács. Nos... *pillant ide-oda a vele szemben ülők között* Van valami amiről még nem esett szó, de fontosnak tartanátok?
*Persze a végén annyit is odavethetett volna, hogy "Kérdés?", de hát ennél jobban szereti cifrázni. És Kagant sem szeretné utánozni.*