//Vashegyi mindennapok//
//Hubi és a többiek//
*Az intéző hallani akarja, hogy történt Bögyi elfogása. Syd nem biztos benne, melyik részét domborítsa ki a történetnek, mit is szeretne hallani a vashegyi, ezért rendkívül óvatosan próbál fogalmazni.*
-Ahogy Hadurad kérte, a lány után eredtünk. Szünet és pihenő nélkül követtük a nyomát, de tudhatta előre, hogy Kagan utána küld valakit, mert igyekezett eltüntetni, összekuszálni a nyomokat. A füves térségek mellett már a sarkában voltunk, de nyomát vesztettük. Nem kizárt, hogy mágiát használt, mert már látótávolságon belül volt, mikor hirtelen köddé vált *kicsit kiszínezi a történteket, de messziről jött félvér azt mond, amit akar.* Végül a nagy erdőségek szélén értük utol. Sajnos már nem tudtuk megkérdezni, miért arra tartott, mert mikor újra szemünk elé került, egy óriás éppen agyon sújtotta a pörölyével. *A nyereg mellé erősített zsákocska felé int.* Életével lakolt tettéért, fejét pedig elhoztuk a Haduratoknak, de ez szegény lányon már nem segített. Azonnal szörnyethalt a szörnyeteg csapása alatt, mely a fejét érte.
*Szomorú történet, Sydnek nem kell megjátszania az érzelmeit. Csalódott, hogy nem tudták időben utolérni a lányt és kevés elégtételt érez az óriás halála miatt. Az csak a szükségszerű következmény volt, de ha hamarabb megtalálják ezt a bolond fruskát, még most is élne. Azért ezt nem köti az intéző orrára, még a végén meg akarná vágni a díjazásukat. Közben látja, hogy Ald is itt téblábol, de nem akar most vele foglalkozni, mert minden idegszálával a thargra figyel, hátha vitában kell megvédeni a honoráriumot. Erre azonban nem kerül sor, mert a tharg térül-fordul, már ott sincs, hanem valaki mással kezd beszélgetni. Syd köpni-nyelni nem tud.*
-Mi a pék lisztes fa... *nem derül ki, hogy fakanalat akart-e mondani vagy esetleg valami mást, mert az egyik tharg helyett kerül másik, aki a nevét említi, hogy őt keresi. Syd még mindig kissé döbbenten fordul az igen szőrös törpe felé.*
-Itt vagyok. A nevem Sydnarus. Miben lehetek a szolgálatodra? *Udvariassága részint annak szól, hogy tanácsosnak látja jóban lenni a thargokkal, részint annak, hogy a jó törpe egy kis söröshordót szorongat a hóna alatt. Bár Syd nem nagy pusztítója a szeszeknek, azért úgy véli, aki ilyen javak fölött rendelkezik, azzal mindenképpen érdemes legalábbis udvarias viszonyt ápolni. Közben viszont megint a nevét hallja, ezúttal az intéző szájából. Syd már majdnem bosszús lesz, amin keveset enyhít, hogy a vörös hajú, szép mosolyú lány viszonozza az üdvözlését, de mindenképpen örömteli fejlemény. Át is villan az agyán a remény, hogy találkoznak még, de aztán újra a vashegyi bürokrácián kiigazodni próbálkozás köti le minden szellemi kapacitását. A kevésbé szimpatikus tharg felé fordul.*
-Hogy mondtad? Nem volt alkalmam... *Jön a törpe és közli, hogy maga Kagan akarja látni. Syd teljesen paff lesz.*
-Dehát ő maga utalt az intézőtökhöz! Most akkor mit akar? *Egy lélegzettel később már belenyugvón legyint. Ha valaki hadúr és majorságokat adományoz, akkor megteheti, hogy össze-vissza ad utasításokat.*
-Mindegy. Természetesen. Kérlek, vezess haduradhoz vagy mondd el, merre kell mennem. *Közben az intéző egy csapat más szerzettel együtt megindul valahova, tökéletesen ignorálva Sydet és az általa elmondottakat, szóval a félvér úgy dönt, a legtöbbet az élettől akkor remélheti, ha a törpével tart. Még az is megfordul a fejében, hogy a beszámolója nem volt megfelelő és vérig sértette a keszeg alakot, de elhessegeti a kérdést. Majd megmondja, ha valami baja van. Megy inkább a törpe után, immár a Hadúrral való tárgyaláson agyalva. Ald'asnak int, arcáról leolvasható, hogy "hát pajtás, nem tudom, mi van, majd jövök" és megy, befelé az erődbe.*