//A háború malmai//
//Zaxdor, Pycta, kicsit Habrertus//
*Dorawynának nem sok szellemi munka leszűrni, hogy éppen valamilyen hadi megmozdulás készülődik, elég elnézni a - meglehetősen jól szervezett - felfordulást, ami a kapu körül van kialakulóban. Mondjuk ő nem igazán nézi el, hanem Bors társaságában és árnyékában felül egy kisebb ládára, hogy a napsütésben ne kapjon hőgutát. Nem szól Zaxdorhoz sem, amíg az óriás vele van, de ez még mindig nem jelent problémát, tekintve, hogy eddig sem beszélgettek valami sokat. Kortyol egyet az útra hozott vizéből, és közben Pyctát figyeli, ez a kettő éppen elég üdítő ezen a furcsa környéken.*
~ Honvágyam van Pyctától. ~ *Döbben rá hirtelen, mert az elffel tölött beszélgetés a múltjára emlékezteti. Fészkelődni kezd.* ~ De ez már nem fontos. A múltat elhagytam, most itt vagyok. ~
*Gondolataiba temetkezne újfent, ha Pyctát követve szemével nem látná meg a mai nap második klánvezérét. Kagan pont úgy néz ki, ahogy elképzelte, pedig aztán róla egy rajz sem készült a könyveiben, hogy bárhogyan is el tudja képzelni. Tudja, hogy eredeti tervei szerint ő maga is fel akarta keresni, de a hadi ügyek azért csak fontosabbak, ő pedig legfeljebb unaloműzésre lenne jó a kis kutatásával, ha a hadúr nagyon unatkozna. Vagy annak se. De hát ez is egy opció.
A jelekből és a vezérhez nyargaló férfi látványából leszűri azt is, hogy ki az a bizonyos kancellár, aki elől szűzlányokat dugkodnak a kemencébe.* ~ Ő biztos nem megy harcolni. ~ *Véli, és szemével követi az alakot.* ~ Majd megkérdezem, mi a teendő. Csak előbb... ~ *Révedező tekintetével újra Pyctára néz.*
*Halálra rémül, mikor mellette Zaxdor megszólal, megint csak olyan velősen és határozottan, ahogy szokott.*
- Mi elég? Oh... *Nyugtázza a lány, és hogy valamit még mondjon, utánakiált.* Sok sikert a csatában! ~ Vagy mit szoktak ilyenkor mondani. ~
- Szóval Pycta... *Kezdi, megköszörülve a torkát, és mikor elf barátja közelebb ér hozzá, feláll és leporolja kicsit ruháját.* Azt hiszem, nekem is indulnom kéne dolgomra. Talán... Szóval... *Jobb lehetőség nem lévén a kezét nyújtja.* Remélem, még látjuk egymást. *Aztán, ha az elf válaszolna a kézfogásra, mélyen a szemébe néz.* Köszönöm, hogy figyelmeztettél, megjegyeztem, amit mondtál, és vigyázni fogok magamra.
*Közben kiköti Borsot, és ha Pycta válaszolt, komoran, de elindul dolgára, hogy ha már idáig elutazott, legyen haszna is belőle.*
//A Kancelláriánál//
*Nincs nehéz dolga, hogy megtalálja a Kancelláriát, csak roppant logikus módon a kancellár útvonalát kell követnie. Kopog, türelmesen vár, ameddig kell, és ha engedélyt kap rá, akkor belép. Miután köszönt, egy ügyes mozdulattal leveszi a kalapját.*