//A háború malmai//
//A tócsa körül lévők, Jaz és Kilvard//
*Dorawyna úgy látja, senki nem vitatkozik vele, és még a kancellár elismerő pillantását is bezsebeli, amely külön haszon. Titkon reménykedett abban, hogy valami izgalmasra is fényt deríthet, de ennyi talán elég erre a napra, hiszen csak ma kutatott már, bent rekedt egy fogadóban, ahonnan kis híján kifüstölték, meg átlovagolt a világmindenségen Vadvért klánvezérével, most meg hirtelen valami titokzatos bűnesetnek lett a szemtanúja. Kezével a száját takarva nagyot ásít, látszik, hogy nem viselték meg a történtek. Figyelmét Athienre, szőke fajtársára fordítja, aki feltűnően ért a különböző főzetekhez.*
- Azért nem feltétlenül _mérgezés_. *Javítja ki, de igyekszik kedvesnek tűnni, bár az neki nem nagyon megy.* De, valóban, egészen biztosan nem magától halt meg. Lássuk be, ha az ember így jár… *A vértócsára mutat, mintha még mindig ott heverne a halott nő, habár… Egy a tudomány szempontjából értékes része Dora szerint ott hever.* Hiába kortyolgat bármilyen csodaszert.
- Köszönöm a meghívást, de egyelőre még van némi elrendezni valóm a kancellár úrral. *Biccent a férfi felé a kalapos elf lány, mintegy jelezve, hogy azonnal jön.* Viszont nagyon érdekel, hogy hogyan készíted a gyógyszereket, ezekkel kapcsolatban végzek kutatást. Ha nem bánod, valamikor felkeresnélek!
*Megvárja az elf válaszát, aztán újra a kancellárhoz fordul, és meghallgatja mondandóját a halottal kapcsolatban.*
- Ez csak megerősíti, hogy nem magától lett baja. *Bólint, még mindig azzal az érdeklődő, izgatott csillogással a szemében.* Senki nem hal meg csak úgy, mindennek magyarázata van. Érdekes eset volt, mindenesetre. *Majd arcán úgy látszik, mintha még most jutna eszébe valami fontos, amiről mindig megfeledkezik. Habrertusra pillant.* Oh! És természetesen szomorú is.
*Mások mellett a lány kínosan érezte magát, ha nem futotta le az udvariassági köröket, de nem tud szabadulni az érzéstől, hogy itt senki nem akarja megsiratni azt a nőt, még azok sem, akik ismerték. Ez neki nagyon kényelmes állapot, de racionálisan nézve azért igazán furcsa. Mindenesetre úgy van vele, hogy kár a halott kilétéről beszélgetni, lévén már nem él, helyette jobban lekötik a további teendők.*
- Igen, valóban van még megbeszélni valónk. *Mosolyodik el, és követi a férfit. Ez alatt az idő alatt kigondolta további mondandóját, így nincs más dolga, mint megvárni, amíg el is mondhatja azt. Az előbb berontó fickóval, meg egy ősz férfival is találkoznak közben, akik szintén Habrertust keresik. Dora türelmesen várakozik, és a félvért fürkészi kutató pillantásával. Talán a kancellár nem vette észre, de ő igen, hogy ígérete ellenére nem tartott velük, miután távoztak.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.13 21:04:24