Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 487 (9721. - 9740. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
9740. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-05-21 13:47:39
Üzenet elküldve: 2018-05-21 13:47:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Kancelláritól távolodva, elfele//
//Amon Ruadh udvara//
//Haladás a kapu felé//
//Nem a kapuban, csak lassan sétálgatva azon irányba//
//Éné, Mia//
*Hisz is a szemének, meg nem is. Szemből két fruska. Korban, alkatban pofira, mellesleg épp megfelelők, már ez magában is különös fejlemény így hadiállapotban, meg amúgy is. Ráadásul az egyik ismerősnek tetszik, és még mielőtt zsebre tett kézzel, saját fontosságának teljes tudatában, nagyon macsó mód elsétálna mellettük tesz egy gyors kísérletet a bizonyításra, hogy itten valóban bűnben hisztis kis védence lófrál lerongyosodva.*
-Mia?
*Pislog le a barnára, felvont szemöldöke, értetlen tekintete valamiféle magyarázatot sürgetne.
Méri végig azért még alaposan tetőltalpig, majd vissza a kis szakadtat.*
-Nem kerülte el házatok a lázongás.
*Összegzi gyorsan, okosan a miérteket, nem is kérdezve, inkább csak nagy sóhajjal kijelentve miként volt képes összerakni a részleteket.*
//Amon Ruadh udvara//
//Haladás a kapu felé//
//Nem a kapuban, csak lassan sétálgatva azon irányba//
//Éné, Mia//
*Hisz is a szemének, meg nem is. Szemből két fruska. Korban, alkatban pofira, mellesleg épp megfelelők, már ez magában is különös fejlemény így hadiállapotban, meg amúgy is. Ráadásul az egyik ismerősnek tetszik, és még mielőtt zsebre tett kézzel, saját fontosságának teljes tudatában, nagyon macsó mód elsétálna mellettük tesz egy gyors kísérletet a bizonyításra, hogy itten valóban bűnben hisztis kis védence lófrál lerongyosodva.*
-Mia?
*Pislog le a barnára, felvont szemöldöke, értetlen tekintete valamiféle magyarázatot sürgetne.
Méri végig azért még alaposan tetőltalpig, majd vissza a kis szakadtat.*
-Nem kerülte el házatok a lázongás.
*Összegzi gyorsan, okosan a miérteket, nem is kérdezve, inkább csak nagy sóhajjal kijelentve miként volt képes összerakni a részleteket.*
9739. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-05-20 23:58:42
Üzenet elküldve: 2018-05-20 23:58:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Habrertus//
*Dora nem is várja meg, amíg a kancellár bezárja az ajtót és beszél a többiekkel, előresiet az ajtóig, és a friss levegőn, a sok emberen túl kiszellőzteti kicsit fejét. A gondolatai még mindig a gödör-metafora körül kavarognak, de lassan lecsillapodik és megnyugszik kissé, hogy minden rossz ellenére most itt van, él és virul, pedig azt se hitte volna, hogy élve eljut Amonra.*
~ Tömegiszony. Vagy éhes vagyok, és még ittam is rá. ~ *Elemzi magát, és a tudományos okoskodás, még ha saját biológiai állapotfelmérése is csupán, azért megnyugtatja. Kedvesen mosolyogva fogadja a csatlakozó Habrertust, és vele tart a megfelelő irányba. Közben bámészkodik is egy kicsit, de itt még nincs semmi különösen új, amit ne vett volna észre a kaputól idáig elvezető, többször is megtett úton.
Éppen azon gondolkodik, hogy megszólal, mikor a kancellár még elnézést is kér tőle. Dorát már másodszor lepi meg Habrertus őszintének tűnő kedvessége - márpedig a legjobb védekezés, ha kiismerjük a másikat. Át kell gondolnia egy s mást arról, hogyan viszonyuljon hozzá, mert ez az állapot tarthatatlan.*
- Tapintatlan, ezek után? *Elmosolyodik a kedves szavakon.* Azt hiszem, az a legkevesebb, hogy ha már felfogadtál írnokodnak, eláruljam, honnan valósi vagyok. *Igaz, hogy mindkettejüknek más a motivációja, de a gesztus akkor is gesztus, még ha tele is van hátsó szándékkal.*
- Arthenior közelében, egy Zöldkő nevű kis elf-faluban születtem. Annyi hitbuzgót még nem hordott a hátán a föld. *Kacag fel, és nem is gondol bele, hogy netán a kancellár sértőnek találhatja a hozzáállását. A hit kérdésével mindig így bánik.* Állandóan ünnepekre vonszoltak, oltárhoz rángattak, hogy tiszteljem Eeyrt. Aztán elegem lett, és minden erőmet a saját kutatásaimnak szenteltem. Tiltott könyveket loptam, és sokszor napokra kimaradtam, hogy növényeket főzzek össze, vagy kezdetleges felszereléssel állatokat boncoljak. *Mondja olyan nyugodtan, sőt büszkén, mintha csak azt mesélné el, hogy ő hogy készíti otthon a csirkepaprikást.* Persze hírem ment, hogy nem tisztelem a természetet, úgyhogy a szüleim kitagadtak.
*Minden szava közömbösséget vagy gúnyt és gőgöt áraszt, az utolsó mondatából sem hallatszik különösebb szomorúság. Már úgy dől belőle a szó, hogy nem is áll szándékában abbahagyni.*
- A tudósokhoz fordultam, hogy tanítsanak, de nem vettek rólam tudomást. Fiatal voltam, nő, és az elfeket se szívesen látják ott. Egy különc kutatónak, Garethonnak keltette fel egyedül az érdeklődését az, amit csinálok. A történelmet kutatja. *Teszi hozzá, mert rájön, hogy biztos nem ismeri őt a kutya se.* Azt mondta, csak akkor segít, ha én is segítek a kutatásaiban, beszerzem neki a szükséges okleveleket. *Meg még mást is kért, de azt nem kell tudnia a kancellárnak, még ötleteket adna neki.* Szóval így jutottam a tudósok elé, és onnantól azt kutattam, ami nekem tetszett. És azt daraboltam, ami nekem tetszett. Még hullákat is.
*A hatás kedvéért leakasztja övéről a rajta lógó kisbicskát, és kicsapja csillogó élét. Övtáskájából előhalászik egy nagyobb darab sajtot, amit még az útravaló élelméből megmenekített, vészhelyzet esetére, és egy darabot felajánl Hubinak.*
- Azt mondják, a sajt jó a borra. *Mondja, de ha nem kéri a kancellár, elkopik az is, miközben magyaráz.*
- Artheniorban bújtam a könyvtárakat emiatt az új kutatásom miatt, amikor rájöttem, hogy ugyanazokat a könyveket lapozgatom újra és újra. Elindultam világot látni. Soha nem voltam gyógyító, kancellár uram. Nem vagyok harcos sem, biztosan észrevetted. *Állával a járó-kelő fegyveresek felé int. Már látja, hogy valóban közelednek a kapu felé, ami zárva van.* Jelentéktelen vagyok, és most lehet, hogy meglesz rólam a véleményed, de elárulom: a kutatásom eredménye, hogy a magunk nemében mind azok vagyunk.
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.21 00:01:23
*Dora nem is várja meg, amíg a kancellár bezárja az ajtót és beszél a többiekkel, előresiet az ajtóig, és a friss levegőn, a sok emberen túl kiszellőzteti kicsit fejét. A gondolatai még mindig a gödör-metafora körül kavarognak, de lassan lecsillapodik és megnyugszik kissé, hogy minden rossz ellenére most itt van, él és virul, pedig azt se hitte volna, hogy élve eljut Amonra.*
~ Tömegiszony. Vagy éhes vagyok, és még ittam is rá. ~ *Elemzi magát, és a tudományos okoskodás, még ha saját biológiai állapotfelmérése is csupán, azért megnyugtatja. Kedvesen mosolyogva fogadja a csatlakozó Habrertust, és vele tart a megfelelő irányba. Közben bámészkodik is egy kicsit, de itt még nincs semmi különösen új, amit ne vett volna észre a kaputól idáig elvezető, többször is megtett úton.
Éppen azon gondolkodik, hogy megszólal, mikor a kancellár még elnézést is kér tőle. Dorát már másodszor lepi meg Habrertus őszintének tűnő kedvessége - márpedig a legjobb védekezés, ha kiismerjük a másikat. Át kell gondolnia egy s mást arról, hogyan viszonyuljon hozzá, mert ez az állapot tarthatatlan.*
- Tapintatlan, ezek után? *Elmosolyodik a kedves szavakon.* Azt hiszem, az a legkevesebb, hogy ha már felfogadtál írnokodnak, eláruljam, honnan valósi vagyok. *Igaz, hogy mindkettejüknek más a motivációja, de a gesztus akkor is gesztus, még ha tele is van hátsó szándékkal.*
- Arthenior közelében, egy Zöldkő nevű kis elf-faluban születtem. Annyi hitbuzgót még nem hordott a hátán a föld. *Kacag fel, és nem is gondol bele, hogy netán a kancellár sértőnek találhatja a hozzáállását. A hit kérdésével mindig így bánik.* Állandóan ünnepekre vonszoltak, oltárhoz rángattak, hogy tiszteljem Eeyrt. Aztán elegem lett, és minden erőmet a saját kutatásaimnak szenteltem. Tiltott könyveket loptam, és sokszor napokra kimaradtam, hogy növényeket főzzek össze, vagy kezdetleges felszereléssel állatokat boncoljak. *Mondja olyan nyugodtan, sőt büszkén, mintha csak azt mesélné el, hogy ő hogy készíti otthon a csirkepaprikást.* Persze hírem ment, hogy nem tisztelem a természetet, úgyhogy a szüleim kitagadtak.
*Minden szava közömbösséget vagy gúnyt és gőgöt áraszt, az utolsó mondatából sem hallatszik különösebb szomorúság. Már úgy dől belőle a szó, hogy nem is áll szándékában abbahagyni.*
- A tudósokhoz fordultam, hogy tanítsanak, de nem vettek rólam tudomást. Fiatal voltam, nő, és az elfeket se szívesen látják ott. Egy különc kutatónak, Garethonnak keltette fel egyedül az érdeklődését az, amit csinálok. A történelmet kutatja. *Teszi hozzá, mert rájön, hogy biztos nem ismeri őt a kutya se.* Azt mondta, csak akkor segít, ha én is segítek a kutatásaiban, beszerzem neki a szükséges okleveleket. *Meg még mást is kért, de azt nem kell tudnia a kancellárnak, még ötleteket adna neki.* Szóval így jutottam a tudósok elé, és onnantól azt kutattam, ami nekem tetszett. És azt daraboltam, ami nekem tetszett. Még hullákat is.
*A hatás kedvéért leakasztja övéről a rajta lógó kisbicskát, és kicsapja csillogó élét. Övtáskájából előhalászik egy nagyobb darab sajtot, amit még az útravaló élelméből megmenekített, vészhelyzet esetére, és egy darabot felajánl Hubinak.*
- Azt mondják, a sajt jó a borra. *Mondja, de ha nem kéri a kancellár, elkopik az is, miközben magyaráz.*
- Artheniorban bújtam a könyvtárakat emiatt az új kutatásom miatt, amikor rájöttem, hogy ugyanazokat a könyveket lapozgatom újra és újra. Elindultam világot látni. Soha nem voltam gyógyító, kancellár uram. Nem vagyok harcos sem, biztosan észrevetted. *Állával a járó-kelő fegyveresek felé int. Már látja, hogy valóban közelednek a kapu felé, ami zárva van.* Jelentéktelen vagyok, és most lehet, hogy meglesz rólam a véleményed, de elárulom: a kutatásom eredménye, hogy a magunk nemében mind azok vagyunk.
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.21 00:01:23
9738. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-05-20 23:22:58
Üzenet elküldve: 2018-05-20 23:22:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//A kapunál - Svir és Carthy//
~Baromira siethetett. Alig néhány óráig voltunk távol Arnulffal, azalatt meg rögtön minden megváltozott. Persze hozzászokhatnék már, hogy mindig így történik. Sokáig semmi, aztán…~
- Kezdetnek megteszi. Kell legyen itt még több is, meg van egy Arnulfnál is, ha muszáj, de azt előbb le kell takarítani a hulla után. Ha meg más nem, akkor a faluból is el lehet kunyerálni párat, meg ételt-italt is hozzá. De ha nem muszáj, nem fosztanám ki a falusiakat, rájuk jár a rúd így is eléggé. *A kancellária felé mutat, Carthyria is láthatta a népes csapatot, amit az imént Trodd vezetett oda.*
- Jól van, megkeresem őket. Viszont azért számolgattam itt az előbb a szekereket, mert a kancellár szerint Kagan vagy egy tucatot kért megrakva. Lehet, hogy túloznak, de ezért többet illene vinni, mint egy-kettő. *Neki sem tetszik egy ekkora karaván, de ha ezt kérték, akkor ezt kell csinálni. Egy kicsit persze finomíthatnak a dolgokon, de jobb, ha nem nagyon.*
- Ha valóban nagy a balhé ott, akkor piacozni nem lehet majd az embereinknek. Csak ki ne fosszanak. *Vakarja a feje búbját. Ha Carthyria közben már menne, akkor egy intéssel az útjára engedi és a saját dolga után néz.*
~Baromira siethetett. Alig néhány óráig voltunk távol Arnulffal, azalatt meg rögtön minden megváltozott. Persze hozzászokhatnék már, hogy mindig így történik. Sokáig semmi, aztán…~
- Kezdetnek megteszi. Kell legyen itt még több is, meg van egy Arnulfnál is, ha muszáj, de azt előbb le kell takarítani a hulla után. Ha meg más nem, akkor a faluból is el lehet kunyerálni párat, meg ételt-italt is hozzá. De ha nem muszáj, nem fosztanám ki a falusiakat, rájuk jár a rúd így is eléggé. *A kancellária felé mutat, Carthyria is láthatta a népes csapatot, amit az imént Trodd vezetett oda.*
- Jól van, megkeresem őket. Viszont azért számolgattam itt az előbb a szekereket, mert a kancellár szerint Kagan vagy egy tucatot kért megrakva. Lehet, hogy túloznak, de ezért többet illene vinni, mint egy-kettő. *Neki sem tetszik egy ekkora karaván, de ha ezt kérték, akkor ezt kell csinálni. Egy kicsit persze finomíthatnak a dolgokon, de jobb, ha nem nagyon.*
- Ha valóban nagy a balhé ott, akkor piacozni nem lehet majd az embereinknek. Csak ki ne fosszanak. *Vakarja a feje búbját. Ha Carthyria közben már menne, akkor egy intéssel az útjára engedi és a saját dolga után néz.*
9737. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-05-20 22:29:41
Üzenet elküldve: 2018-05-20 22:29:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Dora//
*A derék kancellár figyelmét nem kerüli el, hogy a lány arcán mintha árnyék suhanna át, amikor az előélete felől érdeklődik. Ettől függetlenül nem bánja a kérdést, pontosabban amiatt nem bánkódik, hogy nem afelől érdeklődött, hogy alkalomadtán az ágyát is hajlandó lenne-e megosztani vele? Pirtianes-ben ez sokkal kézenfekvőbb volt, dacára a mélységiek híres gőgjének, de errefelé a legutolsó emberlány is módfelett önérzetes, és nem úgy kezelik a kancellár megtisztelő közeledését, ahogy kéne: kitüntetésként. Dora ráadásul elf, és amennyire Hubi tudja, ennek a fajtának számos egyede az emberekkel szóba sem áll szívesen, nemhogy másra vetemedjen. Mindezekről eszébe jut Alyo és a gondolat hatására kicsit elmosolyodik. De hát a kivétel erősíti a szabályt. Miután Dorát kikísérte, ezúttal nem mulasztja el bezárni maga mögött a Kancelláriának kinevezett helyiség ajtaját, majd megnyugtatja a rá várakozókat, hogy most már igazán csak rövid ideig él vissza a türelmükkel, és ekkor már nincs semmi akadálya, hogy kilépjenek az épületből.*
- Bocsáss meg, ha tapintatlan voltam. *jegyzi meg ahogy elindulnak az erőd felé, és arra gondol, hogy elfelejtett tűzszerszámot hozni magával. Sebaj, majd ThargArodon szerez tüzet a pipájához.* Nem akartalak felzaklatni. Természetesen nem várom el, hogy olyasmiről beszélj ami kellemetlen emlékeket idéz.
*Menet közben egy pillantást vet a mellette haladóra, és kicsit megcsóválja a fejét.*
- De hogy fafejű lenne az a lány... afelől erős kétségeim vannak. Nemkülönben a jelentéktelenségéről.
*Dora eszességéről már ilyen rövid idő alatt is szerzett tapasztalatokat, a jelentéktelenséget pedig egyértelműen ostobaságnak gondolná. Még úgy is, ha erről nem elsősorban a tudása, hanem korántsem jelentéktelen külső adottságai győzték meg. Ahogy közelednek az erődhöz, látható, hogy annak kapuja - a megszokottal ellentétben - zárva van. Igaz is, a Hadúr, mielőtt elhagyta a Vashegyet, így rendelkezett.*
- Békésebb időkben az erőd idegenek számára sem feltétlenül tiltott terület. *int a távolban nyújtózó falak és a bejáratot elzáró masszív kapuszárnyak felé* Persze mellettem most is bebocsátást nyerhetsz.
*Ebben most nincs semmi kevélység, hiszen úgy gondolja, hogy nem lehet kérdés az, hogy a kancellár vendégét, sőt, írnokát nem tartóztatja majd fel az őrség. Mivel pedig még van némi távolság amit meg kell tenniük, hogy a kapuig elérjenek, Dora elmesélheti azt, amit a kancellárra tartozónak vél.*
*A derék kancellár figyelmét nem kerüli el, hogy a lány arcán mintha árnyék suhanna át, amikor az előélete felől érdeklődik. Ettől függetlenül nem bánja a kérdést, pontosabban amiatt nem bánkódik, hogy nem afelől érdeklődött, hogy alkalomadtán az ágyát is hajlandó lenne-e megosztani vele? Pirtianes-ben ez sokkal kézenfekvőbb volt, dacára a mélységiek híres gőgjének, de errefelé a legutolsó emberlány is módfelett önérzetes, és nem úgy kezelik a kancellár megtisztelő közeledését, ahogy kéne: kitüntetésként. Dora ráadásul elf, és amennyire Hubi tudja, ennek a fajtának számos egyede az emberekkel szóba sem áll szívesen, nemhogy másra vetemedjen. Mindezekről eszébe jut Alyo és a gondolat hatására kicsit elmosolyodik. De hát a kivétel erősíti a szabályt. Miután Dorát kikísérte, ezúttal nem mulasztja el bezárni maga mögött a Kancelláriának kinevezett helyiség ajtaját, majd megnyugtatja a rá várakozókat, hogy most már igazán csak rövid ideig él vissza a türelmükkel, és ekkor már nincs semmi akadálya, hogy kilépjenek az épületből.*
- Bocsáss meg, ha tapintatlan voltam. *jegyzi meg ahogy elindulnak az erőd felé, és arra gondol, hogy elfelejtett tűzszerszámot hozni magával. Sebaj, majd ThargArodon szerez tüzet a pipájához.* Nem akartalak felzaklatni. Természetesen nem várom el, hogy olyasmiről beszélj ami kellemetlen emlékeket idéz.
*Menet közben egy pillantást vet a mellette haladóra, és kicsit megcsóválja a fejét.*
- De hogy fafejű lenne az a lány... afelől erős kétségeim vannak. Nemkülönben a jelentéktelenségéről.
*Dora eszességéről már ilyen rövid idő alatt is szerzett tapasztalatokat, a jelentéktelenséget pedig egyértelműen ostobaságnak gondolná. Még úgy is, ha erről nem elsősorban a tudása, hanem korántsem jelentéktelen külső adottságai győzték meg. Ahogy közelednek az erődhöz, látható, hogy annak kapuja - a megszokottal ellentétben - zárva van. Igaz is, a Hadúr, mielőtt elhagyta a Vashegyet, így rendelkezett.*
- Békésebb időkben az erőd idegenek számára sem feltétlenül tiltott terület. *int a távolban nyújtózó falak és a bejáratot elzáró masszív kapuszárnyak felé* Persze mellettem most is bebocsátást nyerhetsz.
*Ebben most nincs semmi kevélység, hiszen úgy gondolja, hogy nem lehet kérdés az, hogy a kancellár vendégét, sőt, írnokát nem tartóztatja majd fel az őrség. Mivel pedig még van némi távolság amit meg kell tenniük, hogy a kapuig elérjenek, Dora elmesélheti azt, amit a kancellárra tartozónak vél.*
9736. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-05-20 21:38:46
Üzenet elküldve: 2018-05-20 21:38:46
![>Rh'onhan Heli'otis [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg){kind=avatar}
Rang: Játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Amon Ruadh - kapuőrség//
*Nagyot sóhajt, mert körül van véve vakokkal és egyéb fogyatékosokkal. Ezért hagyja, hogy bávatagon kószáljanak a népek, és bizony aki nem viselkedik tisztességesen, az nem kapja vissza a fegyverét.*
~ Bár ezzel csak magamnak okozok többletmelót. ~ *dohog, és a sok birka után szórja a kacatjaikat. A Thargokat kiengedi, mert azoknak nem kell külön ügyintézés.*
- A következőt, aki vak birkaként báváskodik, véletlenül hátba lövöm. *morogja elégedetlenül, aztán tényleg előveszi a lőfegyvert, és felkészül rá, hogy innentől igencsak szigorúan és sokkal kekecebb módon lássa el feladatát.*
~ Kekeke. ~ *mert ilyen ez.*
*Nagyot sóhajt, mert körül van véve vakokkal és egyéb fogyatékosokkal. Ezért hagyja, hogy bávatagon kószáljanak a népek, és bizony aki nem viselkedik tisztességesen, az nem kapja vissza a fegyverét.*
~ Bár ezzel csak magamnak okozok többletmelót. ~ *dohog, és a sok birka után szórja a kacatjaikat. A Thargokat kiengedi, mert azoknak nem kell külön ügyintézés.*
- A következőt, aki vak birkaként báváskodik, véletlenül hátba lövöm. *morogja elégedetlenül, aztán tényleg előveszi a lőfegyvert, és felkészül rá, hogy innentől igencsak szigorúan és sokkal kekecebb módon lássa el feladatát.*
~ Kekeke. ~ *mert ilyen ez.*
9735. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-05-20 20:54:13
Üzenet elküldve: 2018-05-20 20:54:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Kancellária//
- Ó! *Kiált fel Dora meglepetten, mikor látja, hogy még borozgatás is lesz. Természetesen nem veti meg az ilyesmit, azonnal rábólint.* Megköszönném. *Rendesen felül a széken, átveszi a kancellár nyújtotta poharat, és megemeli.*
- Egészségünkre! *Mivel az alkímia az érdeklődése fő tárgya, a bor pedig szintén egy növényi eredetű gyógyital, meg is szagolgatja, de csak egy jóízű korty után. Nem akarja, hogy úgy tűnjön, bármi méregre is gyanakszik. Sokat regéltek már a kölcsönös bizalomról, és ez ugyanúgy a része. Habár a közös borozás általában azért is kerül elő, hogy legyőzzük a gátlásainkat, és Dorában ez a gondolat még több gátlást eredményez.*
- Ez remek bor. *Ismeri be mosolyogva, valahol azonban a lelke mélyén érzi, hogy csak egy újabb indokolatlan szívesség, amely egyre jobban belesodorja őt az amoni kulimászba.*
~ De hát ha játék, játsszunk rendesen. ~ *Érdeklődve fordul Habrertus felé, és várja a következő lépést.* ~ Először vagyunk kettesben. Vajon mit akar? Mit vág a fejemhez, amit mások előtt nem mondott volna ki? ~
*Mindenre fel van készülve, csak a legegyszerűbb, legtermészetesebb kérdésekre nem. Arcáról lelohad az érdeklődő mosoly, a helyét komorság veszi át, mint mindig, valahányszor arról kérdezik, hogy honnét jött. Persze ez még nem jelenti azt, hogy nem válaszol rá készséggel, ha arra kerül sor. Megpróbál minél nyitottabb lenni ebben a kérdésben, hogy a kancellár se értse félre a hirtelen hangulatváltozást.*
- Veled tartok. *Bólint.* Elmesélhetem a történetemet, de előre figyelmeztetlek, kancellár úr, hogy nem lesz érdekes. Érdektelen helységekről és ismeretlen emberekről fog szólni, meg egy jelentéktelen, fafejű lányról, aki soha nem azt teszi, amit várnak tőle.
*Az erőd említésére végre jobb kedve lesz felcsillan a szeme, főleg, mivel már akkor sem kételkedett a tharg mentalitásban, mikor az első pillantást vetette a robusztus építményre. Szemtől szembe találkozni vele egy igazi élmény lenne, méltó egy nagy kalandhoz, mint amilyen a mai. Ekkor tudja meg azt is, hogy a kinti földművesek társát valaki meggyilkolta. És hogy a Gödörben van. Dora megdermed, és arcán most először ha nem is ijedtség, de zavartság tükröződik. Valamiért, talán a bor, talán a fáradtság, talán a Gödörről hallott pletykák, talán az artheniori lázadás párhuzama miatt, de kellemetlen érzés fogja el. Ebből csak akkor eszmél fel, amikor a látóterébe beúszik Habrertus keze.*
- Öhm, köszönöm. *Mondja, és hagyja magát felsegíteni. Idegesen köhög. Az ajtó felé indulva hirtelen megtorpan.* A kalap. *Mormolja, és a fejére teszi a fejfedőt, majd, mielőtt nekiveselkednek ennek a kellemes sétának, egy lendülettel ledönti a pohárban maradt bort. Jóízűt sóhajt.* Mehetünk. *Mosolyog szélesen, és már indul is kifelé.*
- Ó! *Kiált fel Dora meglepetten, mikor látja, hogy még borozgatás is lesz. Természetesen nem veti meg az ilyesmit, azonnal rábólint.* Megköszönném. *Rendesen felül a széken, átveszi a kancellár nyújtotta poharat, és megemeli.*
- Egészségünkre! *Mivel az alkímia az érdeklődése fő tárgya, a bor pedig szintén egy növényi eredetű gyógyital, meg is szagolgatja, de csak egy jóízű korty után. Nem akarja, hogy úgy tűnjön, bármi méregre is gyanakszik. Sokat regéltek már a kölcsönös bizalomról, és ez ugyanúgy a része. Habár a közös borozás általában azért is kerül elő, hogy legyőzzük a gátlásainkat, és Dorában ez a gondolat még több gátlást eredményez.*
- Ez remek bor. *Ismeri be mosolyogva, valahol azonban a lelke mélyén érzi, hogy csak egy újabb indokolatlan szívesség, amely egyre jobban belesodorja őt az amoni kulimászba.*
~ De hát ha játék, játsszunk rendesen. ~ *Érdeklődve fordul Habrertus felé, és várja a következő lépést.* ~ Először vagyunk kettesben. Vajon mit akar? Mit vág a fejemhez, amit mások előtt nem mondott volna ki? ~
*Mindenre fel van készülve, csak a legegyszerűbb, legtermészetesebb kérdésekre nem. Arcáról lelohad az érdeklődő mosoly, a helyét komorság veszi át, mint mindig, valahányszor arról kérdezik, hogy honnét jött. Persze ez még nem jelenti azt, hogy nem válaszol rá készséggel, ha arra kerül sor. Megpróbál minél nyitottabb lenni ebben a kérdésben, hogy a kancellár se értse félre a hirtelen hangulatváltozást.*
- Veled tartok. *Bólint.* Elmesélhetem a történetemet, de előre figyelmeztetlek, kancellár úr, hogy nem lesz érdekes. Érdektelen helységekről és ismeretlen emberekről fog szólni, meg egy jelentéktelen, fafejű lányról, aki soha nem azt teszi, amit várnak tőle.
*Az erőd említésére végre jobb kedve lesz felcsillan a szeme, főleg, mivel már akkor sem kételkedett a tharg mentalitásban, mikor az első pillantást vetette a robusztus építményre. Szemtől szembe találkozni vele egy igazi élmény lenne, méltó egy nagy kalandhoz, mint amilyen a mai. Ekkor tudja meg azt is, hogy a kinti földművesek társát valaki meggyilkolta. És hogy a Gödörben van. Dora megdermed, és arcán most először ha nem is ijedtség, de zavartság tükröződik. Valamiért, talán a bor, talán a fáradtság, talán a Gödörről hallott pletykák, talán az artheniori lázadás párhuzama miatt, de kellemetlen érzés fogja el. Ebből csak akkor eszmél fel, amikor a látóterébe beúszik Habrertus keze.*
- Öhm, köszönöm. *Mondja, és hagyja magát felsegíteni. Idegesen köhög. Az ajtó felé indulva hirtelen megtorpan.* A kalap. *Mormolja, és a fejére teszi a fejfedőt, majd, mielőtt nekiveselkednek ennek a kellemes sétának, egy lendülettel ledönti a pohárban maradt bort. Jóízűt sóhajt.* Mehetünk. *Mosolyog szélesen, és már indul is kifelé.*
9734. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-05-20 19:52:22
Üzenet elküldve: 2018-05-20 19:52:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Kancellária//
*Elégedetten figyeli, hogy Dora kézírása tiszta, szépen olvasható, már-már cirkalmas. Ebből arra következtet, hogy igényesen ügyelhet arra, hogy amit csinál az jó legyen, és ennek megfelelően precíznek is kell lennie. Szinte már túl szép is, hogy igaz legyen.
Amikor Kilvard távozik, mosolyogva bólint egyet, úgyhogy ez elmegy köszönésnek is. Amikor becsukódik az ajtó, sóhajt egyet.*
- Na, eggyel kevesebb mára.
*A metszett üvegkancsóért nyúl - akár a bor, ez is Achimtól maradt rá - és tölt magának, majd felpillant.*
- Tölthetek?
*Ha Dora elfogadja, kap egy pohárra a most már tényleg vészesen fogyatkozó italból, ha nem, akkor a kancsó visszakerül a helyére, Hubi pedig kortyint egyet. Aztán a poharat ujjai között forgatva figyeli, ahogy Dora kényelmesen elhelyezkedik a székén. Úgy fest, hogy máris otthon érzi magát itt. Nagyon helyes.*
- Valóban. *bólint mosolyogva és egy újabb korty után leteszi a poharat az asztalra* Érdekelne, hogy merre éltél mielőtt a Vashegyre vetődtél, és kik voltak a mestereid, akik okítottak. Nemkülönben, hogy nem érzed-e kevésnek a feladataid ahhoz képest, hogy eddig gyógyítással foglalkoztál? No de ezt útközben is megbeszélhetjük, hogy haladjunk a teendőkkel. Persze ha megtisztelsz azzal, hogy velem tartasz.
*Feláll az asztal mögül, és ekkor teszi hozzá magyarázólag.*
- Van egy kis dolgom az erődben, és ha nem tévedek, ott még nem jártál. Ha elfogadod, hogy kalauzoljalak, szívesen körbevezetlek ott is. Érdekes hely, annyi bizonyos. Azt hiszem, hogy ha épületekben akarnánk kifejezni a tharg mentalitást, akkor a Hrallh lenne erre a legalkalmasabb.
*Elnéz az ajtó felé.*
- Amúgy is azt gondolnám helyesnek, ha a földműveseket szembesíthetnénk társuk gyilkosával. Ő pedig jelenleg a Gödör vendégszeretetét élvezi, tehát ezért is kell tenni arra egy kis kitérőt.
*Magához veszi a pipáját, megkerüli az asztalt, és ha Dora eddig nem kelt fel a székből, a kezét nyújtja felé.*
- Szabad?
*Persze nem arról van szó, hogy kart karba öltve szeretne andalogni az elf leányzóval a Vashegyen, csupán felsegítené ültéből. Az már más kérdés, hogy félreértés esetén szólna-e?*
*Elégedetten figyeli, hogy Dora kézírása tiszta, szépen olvasható, már-már cirkalmas. Ebből arra következtet, hogy igényesen ügyelhet arra, hogy amit csinál az jó legyen, és ennek megfelelően precíznek is kell lennie. Szinte már túl szép is, hogy igaz legyen.
Amikor Kilvard távozik, mosolyogva bólint egyet, úgyhogy ez elmegy köszönésnek is. Amikor becsukódik az ajtó, sóhajt egyet.*
- Na, eggyel kevesebb mára.
*A metszett üvegkancsóért nyúl - akár a bor, ez is Achimtól maradt rá - és tölt magának, majd felpillant.*
- Tölthetek?
*Ha Dora elfogadja, kap egy pohárra a most már tényleg vészesen fogyatkozó italból, ha nem, akkor a kancsó visszakerül a helyére, Hubi pedig kortyint egyet. Aztán a poharat ujjai között forgatva figyeli, ahogy Dora kényelmesen elhelyezkedik a székén. Úgy fest, hogy máris otthon érzi magát itt. Nagyon helyes.*
- Valóban. *bólint mosolyogva és egy újabb korty után leteszi a poharat az asztalra* Érdekelne, hogy merre éltél mielőtt a Vashegyre vetődtél, és kik voltak a mestereid, akik okítottak. Nemkülönben, hogy nem érzed-e kevésnek a feladataid ahhoz képest, hogy eddig gyógyítással foglalkoztál? No de ezt útközben is megbeszélhetjük, hogy haladjunk a teendőkkel. Persze ha megtisztelsz azzal, hogy velem tartasz.
*Feláll az asztal mögül, és ekkor teszi hozzá magyarázólag.*
- Van egy kis dolgom az erődben, és ha nem tévedek, ott még nem jártál. Ha elfogadod, hogy kalauzoljalak, szívesen körbevezetlek ott is. Érdekes hely, annyi bizonyos. Azt hiszem, hogy ha épületekben akarnánk kifejezni a tharg mentalitást, akkor a Hrallh lenne erre a legalkalmasabb.
*Elnéz az ajtó felé.*
- Amúgy is azt gondolnám helyesnek, ha a földműveseket szembesíthetnénk társuk gyilkosával. Ő pedig jelenleg a Gödör vendégszeretetét élvezi, tehát ezért is kell tenni arra egy kis kitérőt.
*Magához veszi a pipáját, megkerüli az asztalt, és ha Dora eddig nem kelt fel a székből, a kezét nyújtja felé.*
- Szabad?
*Persze nem arról van szó, hogy kart karba öltve szeretne andalogni az elf leányzóval a Vashegyen, csupán felsegítené ültéből. Az már más kérdés, hogy félreértés esetén szólna-e?*
9733. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-05-20 19:49:12
Üzenet elküldve: 2018-05-20 19:49:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tepis//
*Figyelmesen hallgatja Tepis szavait, aki várakozásainak megfelelően kapva kap az alkalmon, hogy népéről mesélhessen. Ahogy kelet felé kezd mutogatni, Vildanae is arra felé néz, bár tudja, hogy semmit sem fog látni az egykor volt faluból. A nő meséje tökéletesen egybevág azzal a kevéssel, amit nagyanyja véletlenül feltárt a múltjából. A békés, természettel harmóniában élő népet egy nap leforgása alatt taszították a pusztulásba. Mindenki meghalt - valószínűleg a kevéske túlélő mind ezt gondolta magában, látva az enyészet mértékét. Egyvalami azonban sehogy nem hagyja nyugodni Tepis mondandójában.*
- Azt mondod akkor láttad először a pusztulás rúnáját. *Ismétli meg kissé halkabban a nő korábbi szavait, mintegy tisztázva azokat.* - Láttad később is... okkal? *Nem igazán tudja, hogyan is kérdezzen rá arra ami valójában érdekli; lehet-e valódi jóserőt tulajdonítani egy ilyen látomásnak?*
- Most is az vezérelt ide? *Fűzi még hozzá a benne motoszkáló kérdést a szürkés szemekbe pillantva. Az istállótól már csak pár lépés választja el párosukat, de még mielőtt az öreg keresésére indulnának, jobbnak látja megállni pár pillanatra. Bár nem tisztel meg egyetlen istent sem kivételezett rajongásával, eleget hallott már ahhoz, hogy valamennyire elfogadja létezésüket. Ha pedig valóban értékes információ birtokába juttatta Tepist ez a bizonyos Ammunapi, vétek lenne csak amiatt nem meghallgatni őt, mert jó maga inkább a természet törvényszerűségeiben hisz, mint holmi istenek által küldött látomásokban.*
*Figyelmesen hallgatja Tepis szavait, aki várakozásainak megfelelően kapva kap az alkalmon, hogy népéről mesélhessen. Ahogy kelet felé kezd mutogatni, Vildanae is arra felé néz, bár tudja, hogy semmit sem fog látni az egykor volt faluból. A nő meséje tökéletesen egybevág azzal a kevéssel, amit nagyanyja véletlenül feltárt a múltjából. A békés, természettel harmóniában élő népet egy nap leforgása alatt taszították a pusztulásba. Mindenki meghalt - valószínűleg a kevéske túlélő mind ezt gondolta magában, látva az enyészet mértékét. Egyvalami azonban sehogy nem hagyja nyugodni Tepis mondandójában.*
- Azt mondod akkor láttad először a pusztulás rúnáját. *Ismétli meg kissé halkabban a nő korábbi szavait, mintegy tisztázva azokat.* - Láttad később is... okkal? *Nem igazán tudja, hogyan is kérdezzen rá arra ami valójában érdekli; lehet-e valódi jóserőt tulajdonítani egy ilyen látomásnak?*
- Most is az vezérelt ide? *Fűzi még hozzá a benne motoszkáló kérdést a szürkés szemekbe pillantva. Az istállótól már csak pár lépés választja el párosukat, de még mielőtt az öreg keresésére indulnának, jobbnak látja megállni pár pillanatra. Bár nem tisztel meg egyetlen istent sem kivételezett rajongásával, eleget hallott már ahhoz, hogy valamennyire elfogadja létezésüket. Ha pedig valóban értékes információ birtokába juttatta Tepist ez a bizonyos Ammunapi, vétek lenne csak amiatt nem meghallgatni őt, mert jó maga inkább a természet törvényszerűségeiben hisz, mint holmi istenek által küldött látomásokban.*
9732. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-05-20 17:16:32
Üzenet elküldve: 2018-05-20 17:16:32
![>Sfetts F'iux [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11328_1543704826_gnom_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A Mirakh bányába//
//Alyo, Bris, Sfetts//
*A lány nem tűnik túl közlékenynek, de a gnóm megértő, hisz láthatóan gyomorrontást kapott valamitől.*
- Egészségedre! *Rikkant vidoran, majd, ha a lány végzett visszaveszi tőle a tömlőt.* Édesanyádnak igaza lehet. *Bólogat helyeslően, s különösebben nem zavarja a szabad száj, még, ha ez ilyen csinos teremtéstől származik is.* Valóban nem jó minden szart összeenni, *ízlelgeti magában a szót, jó pár évszak eltelt már mióta használta már.* bár tudtad, hogy vannak olyan távoli kultúrák, akik még az ürüléket is hasznosítják? Jóllehet nem ilyen módon, ha jól emlékszem falat tapasztanak belőle. *Kuncog magában.* Bár az arcod inkább undorról árulkodik, mintsem arról, hogy ettél volna valamit. De nem rám tartozik kedvesem! Bocsáss meg, hogy elkalandoztam. A te dolgod. Tudod mit? Tartsd magadnál a tömlőt, ha kell igyál bátran! *Tartja a lány felé, s ha az elfogadja, így folytatja:*
- Egy törp? Milyen érdekes! *Mondja felvillanyozva, s közben pipáját szívja meg, mit eddig kezében tart. Az bizony kialudt, így kénytelen megint meggyújtani.* Igen, a bányába megyünk! *Mondja miközben elrázza az égő fapálcikát kezében.* A mellettem bandukoló, kissé ijedt barátom, Bris. Ő is velünk tart, csak kissé szótlan. Apropó! *Emeli fel mutatóujját.* Ha sokat beszélnék, nyugodtan szólj, egy ilyen vénembernek mindene az információ, s én, hogy is mondjam, még érdeklődő is vagyok emellett. *Kuncog tovább amolyan öregesen.*
//Alyo, Bris, Sfetts//
*A lány nem tűnik túl közlékenynek, de a gnóm megértő, hisz láthatóan gyomorrontást kapott valamitől.*
- Egészségedre! *Rikkant vidoran, majd, ha a lány végzett visszaveszi tőle a tömlőt.* Édesanyádnak igaza lehet. *Bólogat helyeslően, s különösebben nem zavarja a szabad száj, még, ha ez ilyen csinos teremtéstől származik is.* Valóban nem jó minden szart összeenni, *ízlelgeti magában a szót, jó pár évszak eltelt már mióta használta már.* bár tudtad, hogy vannak olyan távoli kultúrák, akik még az ürüléket is hasznosítják? Jóllehet nem ilyen módon, ha jól emlékszem falat tapasztanak belőle. *Kuncog magában.* Bár az arcod inkább undorról árulkodik, mintsem arról, hogy ettél volna valamit. De nem rám tartozik kedvesem! Bocsáss meg, hogy elkalandoztam. A te dolgod. Tudod mit? Tartsd magadnál a tömlőt, ha kell igyál bátran! *Tartja a lány felé, s ha az elfogadja, így folytatja:*
- Egy törp? Milyen érdekes! *Mondja felvillanyozva, s közben pipáját szívja meg, mit eddig kezében tart. Az bizony kialudt, így kénytelen megint meggyújtani.* Igen, a bányába megyünk! *Mondja miközben elrázza az égő fapálcikát kezében.* A mellettem bandukoló, kissé ijedt barátom, Bris. Ő is velünk tart, csak kissé szótlan. Apropó! *Emeli fel mutatóujját.* Ha sokat beszélnék, nyugodtan szólj, egy ilyen vénembernek mindene az információ, s én, hogy is mondjam, még érdeklődő is vagyok emellett. *Kuncog tovább amolyan öregesen.*
9731. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-05-20 15:57:57
Üzenet elküldve: 2018-05-20 15:57:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A kapunál - Svir és Carthy//
- Igen, a városba ment, láttam, ahogy mentek.
* Itt állt a kapu közelében, a falnak dőlve és jegyzetelgetve. Svir körvonalaiban elmondja, hogy miről lenne szó. Egy utánpótlásokkal teli szekeret, vagy két szekeret kellene utánuk vinni. Hümmentve felrója ezeket egy papírosra, amit hamarjában vesz elő táskájából. *
- Értem. Egy, maximum két szekérnél többre nincs szükségünk. Itt az enyém, amivel jártam eddig a világot, ponyva takarja a tetejét. Erős anyagú, nem egyszer éjszakáztam alatta.
- Az ellátmány, azzal nem lesz gond, a kamra meg van, és a Vaskorsóból is hozhatunk még, ami kell.
- Ami pedig a keresetteket illeti, szerintem Nestar a tavernában lesz. A két leányzót, mintha még itt láttam volna a hegyen. Ha őket megkeresnéd te, akkor én összeállítanám az ellátmányt egy, vagy két szekérre. A városba mentek, szóval annyira nem vészes.
* Szerencsére tudja, hogy mennyien mentek el a városba, rászámol még, így meg lesz az a mennyiség is, amire szükség lehet. Füstölt húsok, azok jobban elállnak az úton, kenyerek, lepények, némi zöldség és gyümölcs. Víz, némi pálinka, azt nem csak inni jó, kevéske sör, esetleg. *
- Igen, a városba ment, láttam, ahogy mentek.
* Itt állt a kapu közelében, a falnak dőlve és jegyzetelgetve. Svir körvonalaiban elmondja, hogy miről lenne szó. Egy utánpótlásokkal teli szekeret, vagy két szekeret kellene utánuk vinni. Hümmentve felrója ezeket egy papírosra, amit hamarjában vesz elő táskájából. *
- Értem. Egy, maximum két szekérnél többre nincs szükségünk. Itt az enyém, amivel jártam eddig a világot, ponyva takarja a tetejét. Erős anyagú, nem egyszer éjszakáztam alatta.
- Az ellátmány, azzal nem lesz gond, a kamra meg van, és a Vaskorsóból is hozhatunk még, ami kell.
- Ami pedig a keresetteket illeti, szerintem Nestar a tavernában lesz. A két leányzót, mintha még itt láttam volna a hegyen. Ha őket megkeresnéd te, akkor én összeállítanám az ellátmányt egy, vagy két szekérre. A városba mentek, szóval annyira nem vészes.
* Szerencsére tudja, hogy mennyien mentek el a városba, rászámol még, így meg lesz az a mennyiség is, amire szükség lehet. Füstölt húsok, azok jobban elállnak az úton, kenyerek, lepények, némi zöldség és gyümölcs. Víz, némi pálinka, azt nem csak inni jó, kevéske sör, esetleg. *
9730. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-05-20 15:57:39
Üzenet elküldve: 2018-05-20 15:57:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Kancellária//
*Ha Dorawyna észrevette volna a férfi pillantását, akkor se tulajdonított volna neki nagy jelentőséget. Mindig is szerette a kalaptrükköket, és van annyira ügyes, hogy egyet-kettőt sikerült is megtanulnia, de csak azért, hogy magát elszórakoztassa vele, ha nagyon unatkozik. Most se történt másképp.
Kézírása hasonló eset. Ügyességének hála szépen és rendszerezetten ír, a rajzai is elsőrangúak, sőt még a kettő közötti átmenet, a kalligráfia sem idegen tőle. Mikor Habrertus elé teszi a szükséges eszközöket, akkor sem tudja megállni, hogy ne érdekes, kacskaringós, mondhatni „elfes” betűkkel rója fel a szerződés címét, pusztán esztétikai, nem pedig bizonyítási céllal. Dora közömbösen, gépiesen ír, még az sem zavarja, ha nézik. Jobban érdekli, miről van szó, és diktálás közben tudatosul benne, hogy milyen ügyben van itt Kilvard. Arcára megint kiül az az érdeklődő figyelem, amivel minden környékbeli tudást zavarba ejtően magába szippant. Tekintetével a leendő mágust szemléli, mintha kérdezni akarna tőle valamit - a varázslás szintén egy érdekes területe a tudománynak -, majd pillantása követi a kancellárt, amint előhozza és leszámolja a hitelre szánt összeget. Maga a pénz látványa nem mozgatja meg különösen a lányt. A pénz csak egy emberi konstruktum, a tudás és a tapasztalat, vagy egyáltalán egy hivatal működése sokkal érdekfeszítőbb. Valójában most leginkább az érdekli, mit akar tőle Habrertus.*
~ Bár mit nem? ~
*A szerződés megkötése után Dora is illedelmesen feláll, kezét a fejéhez emeli, hogy búcsúzóul kalapját biccentse Kilvard felé, de elmosolyodik magán: rájön, hogy már levette.*
- Sok sikert a tanulmányaidhoz! *Mondja, hogy azért csak illőn búcsúzzon, majd miután a komor férfi távozik, a lány visszaül a székre.*
~ Hölgyem, kedvesem, kisasszony… Ma már minden kedves szót megkaptam, amivel valaha nőt illettek Lanawinon. Meg tudnám szokni. ~ *Nyújtóztatja lábait elégedetten és kissé álmosan, majd önelégülten mosolyogva fordul a kancellár felé.*
- Nos, akkor most megbeszélhetjük a megbeszélni valót.
*Ha Dorawyna észrevette volna a férfi pillantását, akkor se tulajdonított volna neki nagy jelentőséget. Mindig is szerette a kalaptrükköket, és van annyira ügyes, hogy egyet-kettőt sikerült is megtanulnia, de csak azért, hogy magát elszórakoztassa vele, ha nagyon unatkozik. Most se történt másképp.
Kézírása hasonló eset. Ügyességének hála szépen és rendszerezetten ír, a rajzai is elsőrangúak, sőt még a kettő közötti átmenet, a kalligráfia sem idegen tőle. Mikor Habrertus elé teszi a szükséges eszközöket, akkor sem tudja megállni, hogy ne érdekes, kacskaringós, mondhatni „elfes” betűkkel rója fel a szerződés címét, pusztán esztétikai, nem pedig bizonyítási céllal. Dora közömbösen, gépiesen ír, még az sem zavarja, ha nézik. Jobban érdekli, miről van szó, és diktálás közben tudatosul benne, hogy milyen ügyben van itt Kilvard. Arcára megint kiül az az érdeklődő figyelem, amivel minden környékbeli tudást zavarba ejtően magába szippant. Tekintetével a leendő mágust szemléli, mintha kérdezni akarna tőle valamit - a varázslás szintén egy érdekes területe a tudománynak -, majd pillantása követi a kancellárt, amint előhozza és leszámolja a hitelre szánt összeget. Maga a pénz látványa nem mozgatja meg különösen a lányt. A pénz csak egy emberi konstruktum, a tudás és a tapasztalat, vagy egyáltalán egy hivatal működése sokkal érdekfeszítőbb. Valójában most leginkább az érdekli, mit akar tőle Habrertus.*
~ Bár mit nem? ~
*A szerződés megkötése után Dora is illedelmesen feláll, kezét a fejéhez emeli, hogy búcsúzóul kalapját biccentse Kilvard felé, de elmosolyodik magán: rájön, hogy már levette.*
- Sok sikert a tanulmányaidhoz! *Mondja, hogy azért csak illőn búcsúzzon, majd miután a komor férfi távozik, a lány visszaül a székre.*
~ Hölgyem, kedvesem, kisasszony… Ma már minden kedves szót megkaptam, amivel valaha nőt illettek Lanawinon. Meg tudnám szokni. ~ *Nyújtóztatja lábait elégedetten és kissé álmosan, majd önelégülten mosolyogva fordul a kancellár felé.*
- Nos, akkor most megbeszélhetjük a megbeszélni valót.
9729. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-05-20 15:05:40
Üzenet elküldve: 2018-05-20 15:05:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kancellária//
-Ugyanez egy jó kancellárról is elmondható. *Megy bele az udvariaskodó csevejbe. Megvárja, míg a kecskeszakállas és írnoka végeznek, majd előredőlve székében tüzetesen megvizsgálja a szerződést. Szigorú homlokráncolás közepette nagyot bólint és maga is aláírja a papírokat.
Mikor Habrertus kiszámolja az aranyat egy erszénybe és átnyújtja, elvéve azt egy kicsit megrázza, hogy hallja az arany csilingelését, majd kabátja egy mély zsebébe süllyeszti.
A szerződést összetekerve feláll az asztaltól és kezét nyújtja a mágus felé.*
-Örömömre szolgált. Tudja, hol talál.
*A szobormimikát nem nélkülözve fordul sarkon, és indul el az ajtó felé.*
-Hölgyem. *Biccent az írnok felé is, majd becsukja maga mögött az ajtót.
Finoman végighúzza kezét halántékán és elindul kifelé az épületből. Könnyebben ment, mint várta, nem kellett túl sokat győzködnie a vashegyieket. Pozitív.
Kilép az épületből és átvágva mindenen a kapuhoz megy, ahol fegyvereit magához véve az őrségtől kilép rajta.
Nem kérdezi meg, a botját miért nem vették el, elvégre ki fosztana meg egy "öregembert" a támaszától?*
-Ugyanez egy jó kancellárról is elmondható. *Megy bele az udvariaskodó csevejbe. Megvárja, míg a kecskeszakállas és írnoka végeznek, majd előredőlve székében tüzetesen megvizsgálja a szerződést. Szigorú homlokráncolás közepette nagyot bólint és maga is aláírja a papírokat.
Mikor Habrertus kiszámolja az aranyat egy erszénybe és átnyújtja, elvéve azt egy kicsit megrázza, hogy hallja az arany csilingelését, majd kabátja egy mély zsebébe süllyeszti.
A szerződést összetekerve feláll az asztaltól és kezét nyújtja a mágus felé.*
-Örömömre szolgált. Tudja, hol talál.
*A szobormimikát nem nélkülözve fordul sarkon, és indul el az ajtó felé.*
-Hölgyem. *Biccent az írnok felé is, majd becsukja maga mögött az ajtót.
Finoman végighúzza kezét halántékán és elindul kifelé az épületből. Könnyebben ment, mint várta, nem kellett túl sokat győzködnie a vashegyieket. Pozitív.
Kilép az épületből és átvágva mindenen a kapuhoz megy, ahol fegyvereit magához véve az őrségtől kilép rajta.
Nem kérdezi meg, a botját miért nem vették el, elvégre ki fosztana meg egy "öregembert" a támaszától?*
9728. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-05-20 14:42:41
Üzenet elküldve: 2018-05-20 14:42:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
// A kapunál - Carthyria //
- Remek. *Úgy látja, hogy a másik figyel, sőt készségesnek mutatkozik segíteni is, úgyhogy folytatja a feladat ismertetésével.*
- Úgy tudom, hogy Kagan nemrégiben elhagyta a Vashegyet egy harci csapattal, engem, minket pedig arra utasított, hogy mihamarabb állítsunk össze egy ellátmányos karavánt étellel, itallal, meg bármivel, ami egy ilyen helyzetben jól jöhet, aztán többedmagammal menjek is utánuk a cókmókkal. A feladat tehát kettős természetű, először is kegyed segítségével ki kell fosszam a hegy éléskamráját, másodszor pedig szekereket kell kerítenünk, méghozzá hajtókkal együtt. A kancellár arról tájékoztatott, hogy erre igénybe vehetjük egy bizonyos Quiennt és Alyo segítségét, valamint Nestar úrra is számít a nagyúr. *Vár egy kicsit, hogy az intéző is megrághassa a feladatot, aztán folytatja.*
- Melyikkel kezdjük? Sajnos egyre kevésbé ismerem az ittenieket, sok az új szerzet, de ha megmondja, merre lehetnek, megkereshetem a kijelölt kísérőket. A raktárt kegyed úgyis bizonyára jobban ismeri.
- Remek. *Úgy látja, hogy a másik figyel, sőt készségesnek mutatkozik segíteni is, úgyhogy folytatja a feladat ismertetésével.*
- Úgy tudom, hogy Kagan nemrégiben elhagyta a Vashegyet egy harci csapattal, engem, minket pedig arra utasított, hogy mihamarabb állítsunk össze egy ellátmányos karavánt étellel, itallal, meg bármivel, ami egy ilyen helyzetben jól jöhet, aztán többedmagammal menjek is utánuk a cókmókkal. A feladat tehát kettős természetű, először is kegyed segítségével ki kell fosszam a hegy éléskamráját, másodszor pedig szekereket kell kerítenünk, méghozzá hajtókkal együtt. A kancellár arról tájékoztatott, hogy erre igénybe vehetjük egy bizonyos Quiennt és Alyo segítségét, valamint Nestar úrra is számít a nagyúr. *Vár egy kicsit, hogy az intéző is megrághassa a feladatot, aztán folytatja.*
- Melyikkel kezdjük? Sajnos egyre kevésbé ismerem az ittenieket, sok az új szerzet, de ha megmondja, merre lehetnek, megkereshetem a kijelölt kísérőket. A raktárt kegyed úgyis bizonyára jobban ismeri.
9727. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-05-20 14:15:52
Üzenet elküldve: 2018-05-20 14:15:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Kancellária//
*Szívélyes mosollyal bólogat. Valami ilyesmire számított. Ha valaki kölcsönt kér, és azonnal az igényelt összeg dupláját kínálják, az vagy gyanakvást okoz, vagy meglepetést és hálát. Minden csak a tálalástól függ. Most pedig úgy érzi, hogy jól számított, itt az utóbbiról van szó. Márpedig a hála gyakran többet ér, mint néhány százaléknyi nyüves kamat.*
- Egy mágus mindig, mindenhol boldogul, bárhol örömmel látják a tudását. Szinte csak annyi töprengeni valója marad, hogy kinek a szolgálatában kamatoztassa tudását.
*Kilvard végül elfogadja az ajánlatot.*
- Remek. *bólint egyet elégedetten* Úgy ezt mindjárt írásba is foglaljuk.
*Újfent van alkalma megcsodálni azt az elegáns mozdulatot, ahogy Dora megszabadul a kalapjától, és a kancellár nem lenne az aki, ha nem az jutna eszébe, hogy vajon minden ruhadarabjától is ilyen kecsesen szabadul-e meg? Két lapot, a kalamárist Dora elé tolja az asztalon, és az írótollat is átnyújtja neki. Ezután diktálni kezdi az imént létrejött megállapodás szövegét, részletezve a kölcsön összegét, a kamatot, a futamidőt. Közben figyeli a lányt, ahogy ír. Úgy véli, hogy az írás külalakjából sok következtetést le lehet vonni. Megolvasztja a pecsétviaszt, mindkét elkészült szerződés aljára kerül belőle, és beléjük nyomja a Kancellária pecsétjét. Ellátja őket kézjegyével, majd Kilvard elé tolja őket, hogy ő is aláírhassa.*
- Köszönöm, kedvesem. *vet egy mosolyt Dorára, majd felkel az asztal mögül, és az egyik, kulcsra zárt szekrényből egy kis ládikát vesz elő. Noha a kincstár jól őrzött helyen van a Vashegyen, napi kiadásokra a Kancellárián is áll rendelkezésre némi arany. Leszámol belőle 1400 aranyat, és a csillogó érméket egy kis vászonzacskóba söpri, majd átnyújtja Kilvard Guldraennek.
Mellé megkapja a szerződés egyik példányát, a másik a Kancellárián marad.*
- Örömömre szolgál, hogy a Vashegy segítséget nyújthatott céljaid eléréséhez. Hiszem, hogy az együttműködésből kölcsönösen profitálhatunk.
*Hátradől a székében, hogy ha a leendő mágusnak még valami kérdése, kérése lenne azokkal előrukkolhasson. Közben már azon gondolkodik, hogy vajon rábízhatja-e Dorára a parasztok ügyét? Noha az elf leányzónak még hozzá kell szoknia az itteni élethez, valahogy nincs sok kétsége. És talán arra is lesz idejük Kilvard távozása után, hogy néhány szót válthassanak.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.20 14:20:02
*Szívélyes mosollyal bólogat. Valami ilyesmire számított. Ha valaki kölcsönt kér, és azonnal az igényelt összeg dupláját kínálják, az vagy gyanakvást okoz, vagy meglepetést és hálát. Minden csak a tálalástól függ. Most pedig úgy érzi, hogy jól számított, itt az utóbbiról van szó. Márpedig a hála gyakran többet ér, mint néhány százaléknyi nyüves kamat.*
- Egy mágus mindig, mindenhol boldogul, bárhol örömmel látják a tudását. Szinte csak annyi töprengeni valója marad, hogy kinek a szolgálatában kamatoztassa tudását.
*Kilvard végül elfogadja az ajánlatot.*
- Remek. *bólint egyet elégedetten* Úgy ezt mindjárt írásba is foglaljuk.
*Újfent van alkalma megcsodálni azt az elegáns mozdulatot, ahogy Dora megszabadul a kalapjától, és a kancellár nem lenne az aki, ha nem az jutna eszébe, hogy vajon minden ruhadarabjától is ilyen kecsesen szabadul-e meg? Két lapot, a kalamárist Dora elé tolja az asztalon, és az írótollat is átnyújtja neki. Ezután diktálni kezdi az imént létrejött megállapodás szövegét, részletezve a kölcsön összegét, a kamatot, a futamidőt. Közben figyeli a lányt, ahogy ír. Úgy véli, hogy az írás külalakjából sok következtetést le lehet vonni. Megolvasztja a pecsétviaszt, mindkét elkészült szerződés aljára kerül belőle, és beléjük nyomja a Kancellária pecsétjét. Ellátja őket kézjegyével, majd Kilvard elé tolja őket, hogy ő is aláírhassa.*
- Köszönöm, kedvesem. *vet egy mosolyt Dorára, majd felkel az asztal mögül, és az egyik, kulcsra zárt szekrényből egy kis ládikát vesz elő. Noha a kincstár jól őrzött helyen van a Vashegyen, napi kiadásokra a Kancellárián is áll rendelkezésre némi arany. Leszámol belőle 1400 aranyat, és a csillogó érméket egy kis vászonzacskóba söpri, majd átnyújtja Kilvard Guldraennek.
Mellé megkapja a szerződés egyik példányát, a másik a Kancellárián marad.*- Örömömre szolgál, hogy a Vashegy segítséget nyújthatott céljaid eléréséhez. Hiszem, hogy az együttműködésből kölcsönösen profitálhatunk.
*Hátradől a székében, hogy ha a leendő mágusnak még valami kérdése, kérése lenne azokkal előrukkolhasson. Közben már azon gondolkodik, hogy vajon rábízhatja-e Dorára a parasztok ügyét? Noha az elf leányzónak még hozzá kell szoknia az itteni élethez, valahogy nincs sok kétsége. És talán arra is lesz idejük Kilvard távozása után, hogy néhány szót válthassanak.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.20 14:20:02
9726. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-05-20 02:09:51
Üzenet elküldve: 2018-05-20 02:09:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kancellária//
*Alig észrevehetően felvonja a szemöldökét, majd mentegetődzve emeli fel kezét, tenyerét Habrertus felé fordítva.*
-Nem gondoltam volna, hogy a Vasbank ilyen nagylelkű. Földmágiát.
*Vágja rá a kérdésre azonnal.*
-Az ember nagy dolgokra lehet képes vele, és a tudás pedig hatalom. Bár azt is mondják, a tanulás életünk végéig tart.
*Itt egy kis szünetet tart, révetegen néz valahova Habrertus mögé. A kancellár dörzsölt embernek tűnik, de szavai mögött nem lát más értelmezést. *
-Szívességet. *Biccent.* Ha Abogr mester nem fogadja el szolgálatom valamilyen oknál fogva, úgy a megszerzett tudás birtokában a lehetőségek, hogy úgy mondjam, határtalanok. Bizonyára akad olyan úr, aki hasznát tudja venni tudásomnak. De talán az én ajánlatom nem fogja visszautasítani.
*Feleli sokatmondóan.*
-Elfogadható.
*Leesik róla a feszültség palástja, bár ez arcára nem ül ki.*
-Huszonöt hat. Két hatonta jönni fogok.
*Dől hátra a székben és miközben a hölgyike is betoppan, ölében ismét összekulcsolva kezét kifejezéstelen arccal vár.*
*Alig észrevehetően felvonja a szemöldökét, majd mentegetődzve emeli fel kezét, tenyerét Habrertus felé fordítva.*
-Nem gondoltam volna, hogy a Vasbank ilyen nagylelkű. Földmágiát.
*Vágja rá a kérdésre azonnal.*
-Az ember nagy dolgokra lehet képes vele, és a tudás pedig hatalom. Bár azt is mondják, a tanulás életünk végéig tart.
*Itt egy kis szünetet tart, révetegen néz valahova Habrertus mögé. A kancellár dörzsölt embernek tűnik, de szavai mögött nem lát más értelmezést. *
-Szívességet. *Biccent.* Ha Abogr mester nem fogadja el szolgálatom valamilyen oknál fogva, úgy a megszerzett tudás birtokában a lehetőségek, hogy úgy mondjam, határtalanok. Bizonyára akad olyan úr, aki hasznát tudja venni tudásomnak. De talán az én ajánlatom nem fogja visszautasítani.
*Feleli sokatmondóan.*
-Elfogadható.
*Leesik róla a feszültség palástja, bár ez arcára nem ül ki.*
-Huszonöt hat. Két hatonta jönni fogok.
*Dől hátra a székben és miközben a hölgyike is betoppan, ölében ismét összekulcsolva kezét kifejezéstelen arccal vár.*
9725. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-05-20 01:02:06
Üzenet elküldve: 2018-05-20 01:02:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Kancellária//
//Trodd, Kilvard, Hubi//
*Úgy látszik, Dorawyna nem kap ki azért, mert Carthyriát Svirnél hagyta – igaz, a kancellár intelligensebbnek tűnik, semmint hogy őt okolja valamiért, amiről nem tehet vagy nem tud. Mindenesetre a lány is felismeri, hogy a munka nem fogy valahogy, a csapatnyi falusi elég fenyegető látványt nyújt odakint. Amikor még ma egy rakás rangon aluli egy csapatba verődött, majdnem a lányra gyújtotta a Pegazus-fogadót. Nyilván nem ugyanaz az eset, de annyira nem is különböző, hogy ne örülne annak, mikor Habrertus behívja a szobába.*
- Nemsokára sorra kerülnek. *Szól még oda a csapatnak, de legfőképpen a korábban Svirrel érkező férfihoz intézi a szavait, mert vele az előbb már találkozott. Miután becsukja maga után az ajtót, lepördíti fejéről a kalapot, és egy rutinos mozdulattal a felajánlott szék háttámlájának sarkára pottyantja úgy, hogy aki nem látta a mutatványt, meg se mondaná, hogy nem kézzel akasztotta rá. Meg is csodálja, és úgy látja, beporosodott kissé az úton, de most, bármennyire is csábító, nem kapja elő a tisztítókefét. Inkább óvatosan helyet foglal a kalap mellett, és amíg a többiek beszélgetésére figyel, tekintetével körbepásztázza a szobát. Eddig udvariasan nem bámulta meg az elöl lévő iratokat, de most azokra is lepillant, hogy lefoglalja magát. Elvégre ő az írnok, nem?*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.20 01:12:11
//Trodd, Kilvard, Hubi//
*Úgy látszik, Dorawyna nem kap ki azért, mert Carthyriát Svirnél hagyta – igaz, a kancellár intelligensebbnek tűnik, semmint hogy őt okolja valamiért, amiről nem tehet vagy nem tud. Mindenesetre a lány is felismeri, hogy a munka nem fogy valahogy, a csapatnyi falusi elég fenyegető látványt nyújt odakint. Amikor még ma egy rakás rangon aluli egy csapatba verődött, majdnem a lányra gyújtotta a Pegazus-fogadót. Nyilván nem ugyanaz az eset, de annyira nem is különböző, hogy ne örülne annak, mikor Habrertus behívja a szobába.*
- Nemsokára sorra kerülnek. *Szól még oda a csapatnak, de legfőképpen a korábban Svirrel érkező férfihoz intézi a szavait, mert vele az előbb már találkozott. Miután becsukja maga után az ajtót, lepördíti fejéről a kalapot, és egy rutinos mozdulattal a felajánlott szék háttámlájának sarkára pottyantja úgy, hogy aki nem látta a mutatványt, meg se mondaná, hogy nem kézzel akasztotta rá. Meg is csodálja, és úgy látja, beporosodott kissé az úton, de most, bármennyire is csábító, nem kapja elő a tisztítókefét. Inkább óvatosan helyet foglal a kalap mellett, és amíg a többiek beszélgetésére figyel, tekintetével körbepásztázza a szobát. Eddig udvariasan nem bámulta meg az elöl lévő iratokat, de most azokra is lepillant, hogy lefoglalja magát. Elvégre ő az írnok, nem?*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.20 01:12:11
9724. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-05-19 22:54:33
Üzenet elküldve: 2018-05-19 22:54:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Kancellária//
*Kilvard egyetért Hubival, amire a kancellár egy joviális mosollyal reagál. Biztató, hogy a Vasbank leendő ügyfele megérti azt, hogy habókra senki sem kaphat komolyabb összeget.*
- Magam is hallottam már felőle, hogy a jeles mágusmester megválogatja, hogy kikkel osztja meg értékes tudását, és arról is, hogy akiket ebben a kegyben részesít, azoknak nem csupán tehetségesnek kell lenniök, de tehetőseknek is. Hétszáz arany...
*Hümmög egyet.*
- Kérlek, ne sérts meg! Neked is tudnod kell, hogy ez szinte arra sem elég, hogy bebocsátást nyerhess a Mágustoronyba. Márpedig ha tanulmányaid csak elkezdeni tudod, befejezni sem, akkor vajmi kevés esélyt látok arra, hogy a kölcsönt visszafizesd. Úgy gondolom, hogy ezernégyszáz arany már biztosítékot jelent, hogy megfelelő tudás birtokában olyan bevételekre tehess szert, melyekből a Vasbank számára is jut törlesztésként. De előtte még meg kell kérdeznem, hogy mit szeretnél tanulni, milyen mágiaformát és mik a terveid, ha a tudás birtokába jutottál?
*Itt valami miatt furcsán rekedtes, fátyolos lesz a hangja.*
- És egy napon, ami talán el sem jön soha, majd mi is kérünk tőled valami szívességet.
*Megköszörüli a torkát mielőtt folytatná.*
- Hatonta felesleges lenne ellátogatnod a Vashegyre, megszakítva a tanulmányaid, elegendő lesz két hatonta is. Tehát 1400 arany, 8 százalékos kamatra, huszonöt hatos futamidőre. Megfelel ez így neked?
*Közben Dora is visszaérkezik, és Hubi kis csalódottsággal állapítja meg, hogy Svir máris lecsapott az intézőjére. Úgy gondolta, hogy lesz annyi idejük, hogy Carthyria foglalkozzon a földművesek ügyével is. Sebaj, legalább komolyabb feladatot is tud találni szemrevaló írnokának. Különben sem baj, ha több időt tudnak együtt tölteni.*
- Köszönöm, kedvesem. *néz el Kilvard mellett Dora irányába* Várakozzanak odakint, és tőled is egy kis türelmet kérek! Amint üzleti ügyeinket lezártuk, veled is szeretnék még pár szót váltani. Addig foglalj helyet!
*Az asztal mellett árválkodó szabad szék felé mutat. Ha Kilvard rábólint az ajánlatra, Hubi máris lediktálhatja a szerződés szövegét.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.19 22:56:30
*Kilvard egyetért Hubival, amire a kancellár egy joviális mosollyal reagál. Biztató, hogy a Vasbank leendő ügyfele megérti azt, hogy habókra senki sem kaphat komolyabb összeget.*
- Magam is hallottam már felőle, hogy a jeles mágusmester megválogatja, hogy kikkel osztja meg értékes tudását, és arról is, hogy akiket ebben a kegyben részesít, azoknak nem csupán tehetségesnek kell lenniök, de tehetőseknek is. Hétszáz arany...
*Hümmög egyet.*
- Kérlek, ne sérts meg! Neked is tudnod kell, hogy ez szinte arra sem elég, hogy bebocsátást nyerhess a Mágustoronyba. Márpedig ha tanulmányaid csak elkezdeni tudod, befejezni sem, akkor vajmi kevés esélyt látok arra, hogy a kölcsönt visszafizesd. Úgy gondolom, hogy ezernégyszáz arany már biztosítékot jelent, hogy megfelelő tudás birtokában olyan bevételekre tehess szert, melyekből a Vasbank számára is jut törlesztésként. De előtte még meg kell kérdeznem, hogy mit szeretnél tanulni, milyen mágiaformát és mik a terveid, ha a tudás birtokába jutottál?
*Itt valami miatt furcsán rekedtes, fátyolos lesz a hangja.*
- És egy napon, ami talán el sem jön soha, majd mi is kérünk tőled valami szívességet.
*Megköszörüli a torkát mielőtt folytatná.*
- Hatonta felesleges lenne ellátogatnod a Vashegyre, megszakítva a tanulmányaid, elegendő lesz két hatonta is. Tehát 1400 arany, 8 százalékos kamatra, huszonöt hatos futamidőre. Megfelel ez így neked?
*Közben Dora is visszaérkezik, és Hubi kis csalódottsággal állapítja meg, hogy Svir máris lecsapott az intézőjére. Úgy gondolta, hogy lesz annyi idejük, hogy Carthyria foglalkozzon a földművesek ügyével is. Sebaj, legalább komolyabb feladatot is tud találni szemrevaló írnokának. Különben sem baj, ha több időt tudnak együtt tölteni.*
- Köszönöm, kedvesem. *néz el Kilvard mellett Dora irányába* Várakozzanak odakint, és tőled is egy kis türelmet kérek! Amint üzleti ügyeinket lezártuk, veled is szeretnék még pár szót váltani. Addig foglalj helyet!
*Az asztal mellett árválkodó szabad szék felé mutat. Ha Kilvard rábólint az ajánlatra, Hubi máris lediktálhatja a szerződés szövegét.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.19 22:56:30
9723. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-05-18 21:43:02
Üzenet elküldve: 2018-05-18 21:43:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kancellária//
-Ezzel tökéletesen egyetértek. *Bólint, mert valóban zűrzavaros időket élnek.*
-Megértem, hogy nehéz egy magamfajta jöttmentnek a szavát garanciaként kezelni... Emígy fogadom el az elbírálásuk is, mindenfajta fenntartás nélkül. Egyetlen értékem az az aranymarkolatú tőr, ami már amúgy is az őreiknél van. Csecsebecse és nagyobb összeget nem vált ki, de ha ragaszkodnak hozzá...
*Erőltet arcára joviális mimikát, bár a mosoly még mindig nehézkes.*
-Természetesen a Vasbank jövőbeni szolgáltatásaitól sem zárkózom el, bár ez függ az első benyomástól is.
*Kulcsolja össze kezét ölében.*
-Nem titok, a tanulmányaimhoz lenne szükségem az aranyra. Abogr mester drágán méri az ilyesmit, még ha saját munkavállalóiról is van szó. A törlesztőrészletet pedig személyesen hoznám hatonta a Vashegyre. Hétszáz aranyra gondoltam. *Teszi tisztába a dolgokat szemrebbenés nélkül, törhetetlen szobormimikával.*
-Ezzel tökéletesen egyetértek. *Bólint, mert valóban zűrzavaros időket élnek.*
-Megértem, hogy nehéz egy magamfajta jöttmentnek a szavát garanciaként kezelni... Emígy fogadom el az elbírálásuk is, mindenfajta fenntartás nélkül. Egyetlen értékem az az aranymarkolatú tőr, ami már amúgy is az őreiknél van. Csecsebecse és nagyobb összeget nem vált ki, de ha ragaszkodnak hozzá...
*Erőltet arcára joviális mimikát, bár a mosoly még mindig nehézkes.*
-Természetesen a Vasbank jövőbeni szolgáltatásaitól sem zárkózom el, bár ez függ az első benyomástól is.
*Kulcsolja össze kezét ölében.*
-Nem titok, a tanulmányaimhoz lenne szükségem az aranyra. Abogr mester drágán méri az ilyesmit, még ha saját munkavállalóiról is van szó. A törlesztőrészletet pedig személyesen hoznám hatonta a Vashegyre. Hétszáz aranyra gondoltam. *Teszi tisztába a dolgokat szemrebbenés nélkül, törhetetlen szobormimikával.*
9722. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-05-18 20:53:23
Üzenet elküldve: 2018-05-18 20:53:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Carthyria//
*Túlzás lenne azt állítani, hogy Dora lelkesedik a feladat iránt, amivel Habrertus megbízta. Egy dolog kényelmesen ülni a fenekén, és megint más keresztbe-kasul szaladgálni a poros, zajos városban – utóbbi soha nem tölti majd el az előbbinél nagyobb örömmel. Ám mivel most ilyen teendő jutott, a külső szemlélő számára közömbösen tesz neki eleget… egészen addig, míg meg nem pillantja Carthyria kezében a kis könyvet, amitől láthatóan felragyog a szeme.*
~ Nincs is jobb, mint az üres könyv puha lapjaiba nyomni a tolladat. És az az illat! ~ *Itt és most elhatározza, hogy sürgősen vennie kell egy könyvet, amibe a verseit letisztázhatja. Egyben Carthyriát is azonnal rokonszenvesnek tartja, mert hát valami könyvek iránti tisztelet mindenkiben meglapulhat, akinek van sajátja.*
- Én pedig Dorawyna Olaphine. A kancellár írnokának fogadott. *Mondja ösztönösen megbiccentve kalapját. Nem is akarja húzni az időt, vele tart a Kancellária felé vezető úton.*
- Még mindig rengetegen vannak nála, rémes a tömeg. *Bólint.* Én is besegítek neki azzal, hogy megkerestelek. Jó, hogy van valami hasznom, hiszen új vagyok itt. *A részletekbe nem bocsátkozik bele, de úgy érzi, bemutatkozásnak ez is megteszi, az intéző meg az írnok meg nem baj, ha tud egymásról.
Kisvártatva szembe is találkoznak a Kancellária egyik későbbi látogatójával, aki rögtön igényt is tart Carthyria segítségére. Dora visszabiccent a Svir nevű férfinak, és elköszönve magára hagyja a csapatot.*
//Kancellária//
*Visszatér a Kancelláriára, ahol már valószínűleg sorra került az előbbi férfi, mert nem látja őt sehol. Helyette megjelenik egy rakás falusi. Az ajtóhoz lépve Dora kopog, résnyire kinyitja, és csak annyira zavarja a beszélgetőket, hogy Habrertusnak jelentse a helyzetet.*
- Uram, megvan az intéző, de Svir kint megkérte, hogy segítsen neki. *Ha mégsem jó így, még vissza tud szaladni a lányért. Ilyenkor örülne, ha beavatnák, hogy mihez kell a segítség, de úgy gondolja, a kaotikus helyzethez képest a feladatot jól oldotta meg eddig.*
~ Fontos, hogy a kancellár úr tudja, itt vagyok a közelben, ha szükség van rám. Mégis csak én vagyok a jobb keze. ~ *Megint majdnem felröhög, de moderálja magát.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.18 20:54:44
*Túlzás lenne azt állítani, hogy Dora lelkesedik a feladat iránt, amivel Habrertus megbízta. Egy dolog kényelmesen ülni a fenekén, és megint más keresztbe-kasul szaladgálni a poros, zajos városban – utóbbi soha nem tölti majd el az előbbinél nagyobb örömmel. Ám mivel most ilyen teendő jutott, a külső szemlélő számára közömbösen tesz neki eleget… egészen addig, míg meg nem pillantja Carthyria kezében a kis könyvet, amitől láthatóan felragyog a szeme.*
~ Nincs is jobb, mint az üres könyv puha lapjaiba nyomni a tolladat. És az az illat! ~ *Itt és most elhatározza, hogy sürgősen vennie kell egy könyvet, amibe a verseit letisztázhatja. Egyben Carthyriát is azonnal rokonszenvesnek tartja, mert hát valami könyvek iránti tisztelet mindenkiben meglapulhat, akinek van sajátja.*
- Én pedig Dorawyna Olaphine. A kancellár írnokának fogadott. *Mondja ösztönösen megbiccentve kalapját. Nem is akarja húzni az időt, vele tart a Kancellária felé vezető úton.*
- Még mindig rengetegen vannak nála, rémes a tömeg. *Bólint.* Én is besegítek neki azzal, hogy megkerestelek. Jó, hogy van valami hasznom, hiszen új vagyok itt. *A részletekbe nem bocsátkozik bele, de úgy érzi, bemutatkozásnak ez is megteszi, az intéző meg az írnok meg nem baj, ha tud egymásról.
Kisvártatva szembe is találkoznak a Kancellária egyik későbbi látogatójával, aki rögtön igényt is tart Carthyria segítségére. Dora visszabiccent a Svir nevű férfinak, és elköszönve magára hagyja a csapatot.*
//Kancellária//
*Visszatér a Kancelláriára, ahol már valószínűleg sorra került az előbbi férfi, mert nem látja őt sehol. Helyette megjelenik egy rakás falusi. Az ajtóhoz lépve Dora kopog, résnyire kinyitja, és csak annyira zavarja a beszélgetőket, hogy Habrertusnak jelentse a helyzetet.*
- Uram, megvan az intéző, de Svir kint megkérte, hogy segítsen neki. *Ha mégsem jó így, még vissza tud szaladni a lányért. Ilyenkor örülne, ha beavatnák, hogy mihez kell a segítség, de úgy gondolja, a kaotikus helyzethez képest a feladatot jól oldotta meg eddig.*
~ Fontos, hogy a kancellár úr tudja, itt vagyok a közelben, ha szükség van rám. Mégis csak én vagyok a jobb keze. ~ *Megint majdnem felröhög, de moderálja magát.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.18 20:54:44
9721. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-05-18 20:18:38
Üzenet elküldve: 2018-05-18 20:18:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Kancellária//
*Amikor Kilvard megérkezik, Hubi csak egy előzékeny kézmozdulattal jelzi, hogy foglaljon helyet. Majd szinte ugyanezzel a mozdulattal legyint is egyet a szabadkozásra. Ez egy ilyen nap. A bevezető mondatokra csak bólogat. Ezek amolyan szükséges körök, amiket le kell futni. Furcsa ugyanakkor, hogy ezek elmaradását hiányként élné meg.*
- Nocsak! *szúrja közbe egy kis csodálkozással, amikor Kilvard Pirtianes-ről beszél. Hubi életének javát abban a városban élte le, és egy kicsit csodálkozik is, hogy nem ismerős neki a másik. Hiszen arrafelé nem nyüzsögnek olyan nagy számban az emberek, mint például Arthenior környékén. A kérdésre aztán elmosolyodik, és hátradőlve két kezének ujjait a hegyünknél érinti össze maga előtt.*
- Nos, a Vasbank, mint pénzintézet, természetesen foglalkozik hitelek folyósításával is. A kölcsön árai, a kamatok, bizton állíthatom, nem kiugróan magasak, bár szem előtt kell tartanunk, hogy a mai zűrzavaros időkben minden hitel kockázatosnak számít. Ugyanakkor a Vasbank betétek kezelésével is foglalkozik, s mint ilyen, az egyik legbiztonságosabb intézménynek számít Lanawinen. Ezért bízom benne, hogy akkor is számíthatunk a bizalmadra, amikor már megszerzett vagyonod szeretnéd biztonságban tudni.
*Elmosolyodik.*
- Mindenekelőtt azonban néhány információra lesz szükségem, hogy dönteni tudjak. Milyen célra vennéd igénybe a Vasbank segítségét, és mekkora összegre gondoltál?
*Közben felpillant, mert Trodd dugja be a fejét az ajtón, miszerint a falusiak megérkeztek*
- Egy kis türelmüket kérem! *bólint egyet* Az intézőm hamarosan megérkezik, ő fog foglalkozni az ügyükkel.
*Van ebben egy kis arisztokratikus gőg is, hogy a földműveseket Carthyriára szeretné bízni, de főleg csak kicsit tehermentesíteni akarja magát. Napi teendőibe még bele sem tudott fogni, pedig azok is számosak.*
*Amikor Kilvard megérkezik, Hubi csak egy előzékeny kézmozdulattal jelzi, hogy foglaljon helyet. Majd szinte ugyanezzel a mozdulattal legyint is egyet a szabadkozásra. Ez egy ilyen nap. A bevezető mondatokra csak bólogat. Ezek amolyan szükséges körök, amiket le kell futni. Furcsa ugyanakkor, hogy ezek elmaradását hiányként élné meg.*
- Nocsak! *szúrja közbe egy kis csodálkozással, amikor Kilvard Pirtianes-ről beszél. Hubi életének javát abban a városban élte le, és egy kicsit csodálkozik is, hogy nem ismerős neki a másik. Hiszen arrafelé nem nyüzsögnek olyan nagy számban az emberek, mint például Arthenior környékén. A kérdésre aztán elmosolyodik, és hátradőlve két kezének ujjait a hegyünknél érinti össze maga előtt.*
- Nos, a Vasbank, mint pénzintézet, természetesen foglalkozik hitelek folyósításával is. A kölcsön árai, a kamatok, bizton állíthatom, nem kiugróan magasak, bár szem előtt kell tartanunk, hogy a mai zűrzavaros időkben minden hitel kockázatosnak számít. Ugyanakkor a Vasbank betétek kezelésével is foglalkozik, s mint ilyen, az egyik legbiztonságosabb intézménynek számít Lanawinen. Ezért bízom benne, hogy akkor is számíthatunk a bizalmadra, amikor már megszerzett vagyonod szeretnéd biztonságban tudni.
*Elmosolyodik.*
- Mindenekelőtt azonban néhány információra lesz szükségem, hogy dönteni tudjak. Milyen célra vennéd igénybe a Vasbank segítségét, és mekkora összegre gondoltál?
*Közben felpillant, mert Trodd dugja be a fejét az ajtón, miszerint a falusiak megérkeztek*
- Egy kis türelmüket kérem! *bólint egyet* Az intézőm hamarosan megérkezik, ő fog foglalkozni az ügyükkel.
*Van ebben egy kis arisztokratikus gőg is, hogy a földműveseket Carthyriára szeretné bízni, de főleg csak kicsit tehermentesíteni akarja magát. Napi teendőibe még bele sem tudott fogni, pedig azok is számosak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11720-11739