//Illatos fejléc és Kancellária//
*Dorawyna minden energiájával azon van, hogy jó képet mutasson magáról, és fáradtsága ellenére azért udvariasan odafigyeljen az eseményekre. Miközben hallgatja a valóban megviselt külsejű arteniori hölgyet, az arthenioriak körében megszokott udvarias rutinnal bólogat és ért egyet. Ha igaz, amit mond Jaz, és Ephemia valóban nemes kisasszony, valószínűleg amúgy sem tart igényt egy rangon aluli lány véleményére, legalább is Dora nem mindig keserű tapasztalata alapján erre jut. Nem is akarja firtatni a dolgot, vigasztalni, amúgy se jó benne. Inkább csak meghajtja a fejét, és röviden, udvariasan szól.*
- Részvétem, hölgyem. Ha bármiben tudok segíteni, szóljatok bátran. *Tekintetével megkeresi Kagaenae pillantását is. Szemben Ephemiával a világosbarna hajú lány először egész szűkszavúnak tűnik, majd hirtelen kirobban belőle a mondanivaló, és valami kürtszóról beszél meg annak a hívásáról. Mint mindig, valahányszor ilyen elvont, már-már földöntúli dolgokról hall, Dora agyában azonnal beindul a fogaskerék, hogy vajon mit hallhatott az illető, amit annak hitt. Persze az ő szemében ez nem mentség arra, hogy Kagaenae egészen biztosan bolond, vagy részeg volt, vagy fura álmot látott, ami ide vezette. Kifogásnak is hihetné, de annak elég rossz, és a lány hangjában érződik a zavart meggyőződés, hogy ez történt, tehát valószínűleg ő maga is érzi a helyzet abszurditását. Dorawyna méregeti egy ideig, majd mikor látja, hogy az őrrel folytatott kalandjából visszatérő kancellár szemöldöke felszalad, úgy érzi, valami alapja csak van ennek. Ha nem lenne kimerült, talán utána akarna nézni, kérdezni a dolgoknak, még az is lehet, hogy közvetlenül elemző orvosi kérdéseket szegezne Kagaenae-nek, ahogy annak idején Umonnal tette, de most nem akarja a butaságaival piszkálni.*
- Már biztonságban vagy! *Mondja neki.* Jaz kiválóan kitakarít majd. Nagyon szeret helyekre bemenni és bent matatni, főleg, ha épp nincs bent senki. *Néz Jaz után sokatmondó pillantással, de talán a férfi már nem hallja, amit mond.
Eközben megérkeznek a Kancelláriára, Habrertus pedig láthatóan nem feledkezik meg arról, hogy ellenőrizze, Dorawynának mindene megvan-e. A lány abban a szent meggyőződésben van, hogy most jól leül a székre, ahol előzőleg már kényelmesen megírt egy oklevelet, majd most megír még kettőt. Azt a lehetőséget sem tartja kizártnak, hogy a kancellár elküldi aludni, ahogy az előbb, mielőtt a lócitrom és a látogatók belerondítottak a csukott szemmel vízszintesen fekvésről ápolgatott idilljébe. Ehelyett a férfi _dolgozni_ küldi őt, Dorára pakolva a világ összes holmiját, ami a jelentés elkészítéséhez kell. A lány arcán morcosság fut át, és már éppen ki akarja kérni magának, hogy írnoki munkát kell végeznie, amikor még időben emlékezteti magát, hogy ő az írnok. Ekkor bájosan elmosolyodik.*
- Kérlek. *Mondja, és meg is hajol hozzá, ezzel még jobban felhívva a figyelmet a dekoltázsára.*
//A kancellária előtt//
*Ezután kimegy az ajtón, megkeresve a földműveseket. Természeténél fogva rosszul van a tömegtől, és a falusi tömeg egy olyan társadalmi organizmus, amivel jó esetben végképp nem akar érintkezni, de most az egyszer hajlandó meghozni ezt az áldozatot, kissé félve odalép hozzájuk. Még szerencse, hogy néhányszor már látták ki-be sétálni az ajtón; a csoport egy pillanatra sem vonja kétségbe, hogy valami hatósági ember, és nem sütik őt meg nyárson.
~ A gyilkossal ellentétben. ~
Úgy tűnik, a Gödörbeli férfi sorsa tényleg nem lesz túl rózsás. Dorawyna jegyzetel, és figyelme már-már lelkesedésre utalhat, de valójában csak egyre jobban érdekli, mi mozgatja ezt a botor harcost, hogy öljön Eeyrért. Az egész olyan ostobaságnak hat, mégis visszagyűrűzik a gyilkosság gondolatához, ami megfogalmazódott Dorában a toronyban, és a hithez, melyet gyermekként elvetett. A hithez, úgy általában, jelentse az az Erdőszellemet, Pycta hitét, Eeyrt, Teysust, és még a jó ég tudja, kicsodákat, akikben az emberek hisznek.
~ Egy áldozat az istenek szemében, egy áldozat a hitért. Ostoba, és mégis lenyűgöző. ~
Mikor végez, Dorawyna megköszöni a segítségüket, és biztosítja róla a falusiakat, hogy Kagan úr majd megfelelő elbírálásban részesíti az elkövetőt. Azonban az ügy nem hagyja nyugodni, mintha az álmossága és a Gödör iránti viszolygása is elszállt volna most, hogy megismerte a tényeket.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.26 03:04:46