Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 494 (9861. - 9880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
9880. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-06-13 22:27:54
Üzenet elküldve: 2018-06-13 22:27:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Fontos kotyvasztás //
// Athien //
- Nos nézzük csak, hová is mehetnénk - * motyogja a tündérlányka lesve körbe többször is megfordulva tengelye körül, palástja szegélye csak úgy suhan utána, mintha fogócskát játszana a csepp, hófehér bokákkal. *
- Kérdezzük meg valakitől? De az hosszú lenne nem? Nem kéne pazarolni az időt. Keressünk egy konyhát, ott minden megvan ami a főzetek elkészítéséhez kell! - * állapítja meg hamarosan, hirtelen kitört hatalmas lelkesedéssel. Még ugrik is egyet mielőtt megfogná Athien kezét is el kezdené húzni egy darabon. Aztán lelassít. *
- Oh... de hol van itt konyha? - * zavartan felpillant az elfre. Épp ugyanott vannak ahol eddig. *
// Athien //
- Nos nézzük csak, hová is mehetnénk - * motyogja a tündérlányka lesve körbe többször is megfordulva tengelye körül, palástja szegélye csak úgy suhan utána, mintha fogócskát játszana a csepp, hófehér bokákkal. *
- Kérdezzük meg valakitől? De az hosszú lenne nem? Nem kéne pazarolni az időt. Keressünk egy konyhát, ott minden megvan ami a főzetek elkészítéséhez kell! - * állapítja meg hamarosan, hirtelen kitört hatalmas lelkesedéssel. Még ugrik is egyet mielőtt megfogná Athien kezét is el kezdené húzni egy darabon. Aztán lelassít. *
- Oh... de hol van itt konyha? - * zavartan felpillant az elfre. Épp ugyanott vannak ahol eddig. *
9879. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-06-13 22:15:00
Üzenet elküldve: 2018-06-13 22:15:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Kancellária//
//Dora//
*Dorával ellentétben Hubi valóban úgy gondolja, hogy a lány elfecsérli az istenek adta tehetségét, pontosabban adottságait azzal, hogy nem ugrik fejest a kancellár ágyába, ujjacskáival kacéran vájkálva ama csupor tartalmában. De talán jobb is, hogy Dora nem követi Alyo egyébként követendő példáját. Lehet, hogy így még érdekesebb lesz.*
- Egyiknek sem látom különösebb akadályát. *bólint egyet* Amennyiben el tudod fogadni a tharg szokásokat. El kell ismernem, hogy ez egy kívülállónak nem mindig könnyű. Jómagam sem vagyok a törzsből való, és bizony eleinte furcsa volt sok minden. Valljuk meg, noha letelepedtek már egy ideje, sok tekintetben még mindig barbárok. Sok artheniori előkelőségnek a véleménye csaknem megegyezik az enyémmel. A különbség csupán annyi, hogy az én szememben ez a szó nem számít sértésnek. Ez a viszonylagos civilizálatlanság hasznos is lehet. Nem puhulnak el. Alighanem megmaradásuk záloga is ez volt a holtak dúlása idején.
*Végighallgatja Dora elképzelésit, bólogat időnként, és csak a végén nevet fel.*
- Ó, de hát miért tennék ilyet? Nem hiszem, hogy külön hangsúlyoznom kéne, de legyen: szó nincs arról, hogy ne kedvelnélek, gyermekem.
*Az utolsó szó akár furcsán is hathat, hiszen ha Hubi ismeretei az elfekről pontosak, akkor nagyjából egyidősek lehetnek. Csak a fránya idő bizony gyorsabban halad az emberek számára, és a kancellár sokért nem adná, ha ismét ifjú lehetne, mint valaha és daliás, mint amilyen soha nem volt.*
- Ha ezt a megoldást választod, úgy szívesen segítek keresni megfelelő helyet. És azt is garantálhatom, hogy az állapotra sem lesz panaszod.
*Az ablak felé sandít, amin túl már csak a félhomály derengését láthatja. Hiába, gyorsan elmegy a nap kellemes társaságban.*
- De azt hiszem, hogy jobb, ha erre csak holnap kerítünk sort. *Magyarázólag még az ablak felé is int.* Hacsak nincs ellenedre, erre az éjszakára még a vendégemnek tudnálak. Érezd otthon magad, a szobám természetesen a rendelkezésedre áll.
*Ez persze felveti azt a kérdést is, hogy Hubi hol fogja álomra hajtani a fejét? Jobb híján majd összetolja a székeket a Kancellárián, hiszen van egy olyan sanda gyanúja, hogy az ágyon nem fognak osztozni.*
- Ám mielőtt nyugovóra térnénk, hadd kérdezzem meg: nem vagy éhes? Örömömre szolgálna, ha együtt költhetnék el az estebédet a Vaskorsóban.
//Dora//
*Dorával ellentétben Hubi valóban úgy gondolja, hogy a lány elfecsérli az istenek adta tehetségét, pontosabban adottságait azzal, hogy nem ugrik fejest a kancellár ágyába, ujjacskáival kacéran vájkálva ama csupor tartalmában. De talán jobb is, hogy Dora nem követi Alyo egyébként követendő példáját. Lehet, hogy így még érdekesebb lesz.*
- Egyiknek sem látom különösebb akadályát. *bólint egyet* Amennyiben el tudod fogadni a tharg szokásokat. El kell ismernem, hogy ez egy kívülállónak nem mindig könnyű. Jómagam sem vagyok a törzsből való, és bizony eleinte furcsa volt sok minden. Valljuk meg, noha letelepedtek már egy ideje, sok tekintetben még mindig barbárok. Sok artheniori előkelőségnek a véleménye csaknem megegyezik az enyémmel. A különbség csupán annyi, hogy az én szememben ez a szó nem számít sértésnek. Ez a viszonylagos civilizálatlanság hasznos is lehet. Nem puhulnak el. Alighanem megmaradásuk záloga is ez volt a holtak dúlása idején.
*Végighallgatja Dora elképzelésit, bólogat időnként, és csak a végén nevet fel.*
- Ó, de hát miért tennék ilyet? Nem hiszem, hogy külön hangsúlyoznom kéne, de legyen: szó nincs arról, hogy ne kedvelnélek, gyermekem.
*Az utolsó szó akár furcsán is hathat, hiszen ha Hubi ismeretei az elfekről pontosak, akkor nagyjából egyidősek lehetnek. Csak a fránya idő bizony gyorsabban halad az emberek számára, és a kancellár sokért nem adná, ha ismét ifjú lehetne, mint valaha és daliás, mint amilyen soha nem volt.*
- Ha ezt a megoldást választod, úgy szívesen segítek keresni megfelelő helyet. És azt is garantálhatom, hogy az állapotra sem lesz panaszod.
*Az ablak felé sandít, amin túl már csak a félhomály derengését láthatja. Hiába, gyorsan elmegy a nap kellemes társaságban.*
- De azt hiszem, hogy jobb, ha erre csak holnap kerítünk sort. *Magyarázólag még az ablak felé is int.* Hacsak nincs ellenedre, erre az éjszakára még a vendégemnek tudnálak. Érezd otthon magad, a szobám természetesen a rendelkezésedre áll.
*Ez persze felveti azt a kérdést is, hogy Hubi hol fogja álomra hajtani a fejét? Jobb híján majd összetolja a székeket a Kancellárián, hiszen van egy olyan sanda gyanúja, hogy az ágyon nem fognak osztozni.*
- Ám mielőtt nyugovóra térnénk, hadd kérdezzem meg: nem vagy éhes? Örömömre szolgálna, ha együtt költhetnék el az estebédet a Vaskorsóban.
9878. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-06-13 21:36:55
Üzenet elküldve: 2018-06-13 21:36:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Kancellária//
//Hubi//
- Hát, nem tartom magam zseniális művésznek. De abban biztos vagyok, hogy odabent *megkocogtatja saját halántékát* nincs minden rendben. *Szerénytelenül elvigyorodik, mert bizony ez az igazság, mindketten tudják jól.
Az eddig hallottak alapján Dora nem kételkedik benne, hogy valamiért neki esze meg bája is van, ha utóbbi szót kibontva a női idomaiként értelmezzük.*
~ Micsoda veszteség ez mindkettőnk számára, hogy utóbbi tehetségem kihasználatlan marad. ~ *Kedve lenne kuncogni magában, de azért komoly képet vág.*
- Én csak szeretném itt megszilárdítani a helyzetem, uram. Beilleszkedni, tudod. *Magyarázza szerényen, habár mindketten tudják, hogy nem az. Legyezgeti az is, hogy a kancellár elismeri a tudását, bár kis híján az életébe is került, hogy megtudta. Figyelmesen hallgatja a lehetőségeit, és közben hezitál, hogy melyik lenne jobb megoldás, elvégre nem sok minden köti meg a kezét, hogy azt válasszon, amit akar. Közben kér az italból is, és biccentéssel megköszöni. Bele is kortyol - az majd segít gondolkodni. Végül beszámol a gondolatmenetéről.*
- Hosszú távra tervezek, igen. Az ispotály nagyon kényelmes megoldás lenne, de bevallom, hogy nincs szívem elbitorolni. Jaz sokat munkálkodott, hogy Ephemia és Kagaenae ott lakhassanak. Zaklatottnak tűntek, biztosan amiatt, amit át kellett élniük. *Dora szavai nem az empátia, hanem a tiszta logika szavai.* Ha még meg is oldódna a helyzetük, az épület így is jobb lenne a menekültek szállásaként, esetleg igazi ispotálynak, hogy ellássák az érkező betegeket. Még én is hospitálhatnék.
- A törzsszállásban éppen az a bökkenő, hogy nem tudnám benne a munkámat végezni. *Okoskodik tovább.* Az eladó ingatlanok pedig… Jaj, ugyan, kancellárom, bökj rá az egyik közelire, ránézek, és ha még áll húsz perc múlva is, már veszem is! *Kacag fel, megkönnyebbülve a körülbelüli áron, mert úgy látszik, bírja még a tarsolya. Mármint a mentora tarsolya, aki volt olyan kedves – vagy bolond – és Dora kezébe nyomta a tartalmát.* Te értesz az építészethez, úgyis olyat adsz el, ami rám dől, ha mégsem kedvelsz. Minek itt kertelni? *Kérdezi még mindig jókedvűen, barátságosan. Most először érzi úgy, hogy még jó barátok is lehetnének. Lehet, hogy a bor is segít, de bárhogy is, azért csak jó a hangulat. Mikor kérdezgetni kezdi a munkájáról, akkor sejtelmesen válaszol.*
- Sajnos ezt a titkot nem árulhatom el. *Mondja, de persze nem gondolja komolyan, szélesen elmosolyodik.* Ne aggódj, nem hullákra gondoltam, inkább állatokra. Ha egyelőre nem is sikerül megbeszélnem egy vadásszal, hogy hadd vigyem haza az elejtett vad egyes fölösleges részeit, legalább egy-két békát vagy kígyót elkaphatok és megvizsgálhatok. Tudom, hogy ami a thargok földjén van, az a thargoké, de talán nem haragszik meg érte senki, ha megcsípek egy ürgét, mielőtt megrágja a veteményt. *Mondja, és reménykedik, hogy így is van. Ha meg nem… Hát csinált már ilyet máskor is, és soha nem esett miatta bántódása.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.13 21:38:50
//Hubi//
- Hát, nem tartom magam zseniális művésznek. De abban biztos vagyok, hogy odabent *megkocogtatja saját halántékát* nincs minden rendben. *Szerénytelenül elvigyorodik, mert bizony ez az igazság, mindketten tudják jól.
Az eddig hallottak alapján Dora nem kételkedik benne, hogy valamiért neki esze meg bája is van, ha utóbbi szót kibontva a női idomaiként értelmezzük.*
~ Micsoda veszteség ez mindkettőnk számára, hogy utóbbi tehetségem kihasználatlan marad. ~ *Kedve lenne kuncogni magában, de azért komoly képet vág.*
- Én csak szeretném itt megszilárdítani a helyzetem, uram. Beilleszkedni, tudod. *Magyarázza szerényen, habár mindketten tudják, hogy nem az. Legyezgeti az is, hogy a kancellár elismeri a tudását, bár kis híján az életébe is került, hogy megtudta. Figyelmesen hallgatja a lehetőségeit, és közben hezitál, hogy melyik lenne jobb megoldás, elvégre nem sok minden köti meg a kezét, hogy azt válasszon, amit akar. Közben kér az italból is, és biccentéssel megköszöni. Bele is kortyol - az majd segít gondolkodni. Végül beszámol a gondolatmenetéről.*
- Hosszú távra tervezek, igen. Az ispotály nagyon kényelmes megoldás lenne, de bevallom, hogy nincs szívem elbitorolni. Jaz sokat munkálkodott, hogy Ephemia és Kagaenae ott lakhassanak. Zaklatottnak tűntek, biztosan amiatt, amit át kellett élniük. *Dora szavai nem az empátia, hanem a tiszta logika szavai.* Ha még meg is oldódna a helyzetük, az épület így is jobb lenne a menekültek szállásaként, esetleg igazi ispotálynak, hogy ellássák az érkező betegeket. Még én is hospitálhatnék.
- A törzsszállásban éppen az a bökkenő, hogy nem tudnám benne a munkámat végezni. *Okoskodik tovább.* Az eladó ingatlanok pedig… Jaj, ugyan, kancellárom, bökj rá az egyik közelire, ránézek, és ha még áll húsz perc múlva is, már veszem is! *Kacag fel, megkönnyebbülve a körülbelüli áron, mert úgy látszik, bírja még a tarsolya. Mármint a mentora tarsolya, aki volt olyan kedves – vagy bolond – és Dora kezébe nyomta a tartalmát.* Te értesz az építészethez, úgyis olyat adsz el, ami rám dől, ha mégsem kedvelsz. Minek itt kertelni? *Kérdezi még mindig jókedvűen, barátságosan. Most először érzi úgy, hogy még jó barátok is lehetnének. Lehet, hogy a bor is segít, de bárhogy is, azért csak jó a hangulat. Mikor kérdezgetni kezdi a munkájáról, akkor sejtelmesen válaszol.*
- Sajnos ezt a titkot nem árulhatom el. *Mondja, de persze nem gondolja komolyan, szélesen elmosolyodik.* Ne aggódj, nem hullákra gondoltam, inkább állatokra. Ha egyelőre nem is sikerül megbeszélnem egy vadásszal, hogy hadd vigyem haza az elejtett vad egyes fölösleges részeit, legalább egy-két békát vagy kígyót elkaphatok és megvizsgálhatok. Tudom, hogy ami a thargok földjén van, az a thargoké, de talán nem haragszik meg érte senki, ha megcsípek egy ürgét, mielőtt megrágja a veteményt. *Mondja, és reménykedik, hogy így is van. Ha meg nem… Hát csinált már ilyet máskor is, és soha nem esett miatta bántódása.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.13 21:38:50
9877. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-06-13 20:43:24
Üzenet elküldve: 2018-06-13 20:43:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kovácsműhely//
//Zhaggur//
*Nem medve, csak egy törpe morgása hallatszik bentről, amint beengedő szavakat morrant. Belép hát, fegyver és minden felszerelés nélkül, csak az aszott sötételf hím feje lóg még mindig az övén. Azt majd gondosan elteszi a holmijával, mert ezek után már csak útban lesz. A morgó hang gazdája nyugodtan üldögél odabent és úgy tűnik épp semmi munka nem ég tenyere alatt. Talán épp tervezget valamit, vagy épp befejezett nemrég.*
- Igen, a kancellár, az öreg, s ványadt, pipihúsra éhes hiéna. Legalábbis az őr szerint és hát van benne valami.
*A mosoly a fajtárs arcán nem épp megnyugtató. Na de ha valami elmebeteg állattal lesz itt dolga, akkor le is lép inkább.*
- Egyelőre még ékszerek, amulettek készítésében van leginkább jártasságom. A nagyobb fegyverek, vértek készítését próbálgattam, mikor leomlott az otthonom. Fent, északon.
//Zhaggur//
*Nem medve, csak egy törpe morgása hallatszik bentről, amint beengedő szavakat morrant. Belép hát, fegyver és minden felszerelés nélkül, csak az aszott sötételf hím feje lóg még mindig az övén. Azt majd gondosan elteszi a holmijával, mert ezek után már csak útban lesz. A morgó hang gazdája nyugodtan üldögél odabent és úgy tűnik épp semmi munka nem ég tenyere alatt. Talán épp tervezget valamit, vagy épp befejezett nemrég.*
- Igen, a kancellár, az öreg, s ványadt, pipihúsra éhes hiéna. Legalábbis az őr szerint és hát van benne valami.
*A mosoly a fajtárs arcán nem épp megnyugtató. Na de ha valami elmebeteg állattal lesz itt dolga, akkor le is lép inkább.*
- Egyelőre még ékszerek, amulettek készítésében van leginkább jártasságom. A nagyobb fegyverek, vértek készítését próbálgattam, mikor leomlott az otthonom. Fent, északon.
9876. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-06-13 20:40:03
Üzenet elküldve: 2018-06-13 20:40:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Kancellária//
//Dora//
*Hubi személyes tapasztalatai szerint az elviselhetetlen fűzfapoéták éreznek ellenállhatatlan vágyat arra, hogy kecskerímeiket a másikra tukmálják. Az biztató, hogy nem Dora állt elő a verses teadélután ötletével, Hubi kérte. Viszont az is igaz, hogy sok időt és lehetőséget nem is hagyott a lánynak. No nem baj, majd kiderül.*
- Ítélkezni? Ugyan... Talán jobb is így. Ha nem akarsz középszerű lenni, ahhoz nem árt egy kis tehetség. De azt hiszem, hogy senkiből sem lehet igazán zseniális művész, ha itt *megkocogtatja ujjával a halántékát* minden rendben van.
*Hogy Doránál mi a helyzet azt nem tudhatja, de nem is ezért látja különösnek az elf leányzót. Az szinte tapintható volt, hogy tart tőle, és most, hogy már egy asztal sem választja el őket egymástól, mintha ez az aggodalom enyhülne. Ebben a pillanatban egészen őszintének látja azt a kedves mosolyt. Azt pedig külön értékeli, hogy Dora pontosan érti, hogy mi az amire épp csak célozgatott. Valahogy hervasztónak érezné, ha naturálisan, szájbarágósan kéne elmagyaráznia.
~Be kár, hogy pont vele nem... eh!~*
- Igazságos? Hát hol van igazság ezen a földön? Nem, kedvesem, ennek semmi köze az *vág egy grimaszt* igazsághoz. Mindenki úgy boldogul ahogy tud. Aki nincs híján erőnek és ért a fegyverekhez, ezeket veti be. Egy vagyonos kereskedő bizonyára az aranyait használja, hogy előnyhöz vagy befolyáshoz jusson. Van aki értékes tudással rendelkezik, és van aki bájjal. Bármelyiket is részesítem előnyben, azt akár úgy is lehet értelmezni, hogy igazságtalan vagyok a többiekkel szemben. De vajon pont veled szemben nem lennék-e az, ha másokra tekintettel egyszerűen nem venném figyelembe azt a tudást, amit bizonyára neked sem osztogattak könnyen és ingyen.
*Erősen sarkít persze, nagyon leegyszerűsíti a kérdést, de ez most egyáltalán nem érdekli.*
- Az pedig, hogy kit és miért fogadok a bizalmamba, és ennek esetleg milyen előnyei vagy éppen hátrányai vannak, az csak rám tartozik és arra, akit ez a kegy vagy balsors ért.
*Elmosolyodik.*
- No de ne beszéljünk általánosságban, nézzük a te helyzeted! Annak alapján amit mondtál, két variációt tudok elképzelni. Az egyik az, hogy birtokba veszed az ispotályt. Annál jobb helyet elképzelni sem lehetne, hogy nyugodtan foglalkozhass azzal ami érdekel, és ami másokat talán egyáltalán nem. Igaz ugyan, hogy az most afféle vendégházzá avanzsált, de könnyedén megtalálhatom a módját, hogy visszakapja eredeti funkcióját.
*Felveszi az asztalról a boroskancsót, kérdőn néz Dorára. Ha lány kér az italból, tölt neki is, egyébként csak magának.*
- Ez azt feltételezi, hogy hosszú távra tervezel a Vashegyen. *folytatja néhány korty után* Ebben az esetben a törzsszálláson saját szobád lehet, így a lakhatás kérdése is megoldódik. Magától értetődik, hogy amíg a Vashegy szolgálatában állsz, ezekért nem kell aranyakkal fizetned.
*Az előzmények ismeretében ez magas labda lehet, így egy finom mosoly következik.*
- És mással sem. Ha pedig úgy döntesz, hogy saját lakrészt vásárolsz magadnak, úgy az akkor is a birtokodban marad, ha esetleg elhagynád a thargok földjét. Megtarthatod, eladhatod, rajtad áll, hogy mit kezdesz vele. Pontos árat természetesen csak a konkrét ingatlan ismeretében mondhatok, de olyan nyolcszáz aranyat tudok elképzelni.
*Van azonban még valami, ami nem hagyja nyugodni. Cinkos mosoly terül el a képén, ujjaival játékosan megkocogtatja a pohár oldalát.*
- Azt áruld még el nekem, hogy honnan szerzel hullát a kutatásaidhoz? Ragály persze bármikor ledönthet valakit a lábáról, vagy öregség, vagy acél, de mi van akkor, ha épp nem áll rendelkezésedre anyag?
*Vannak olyanok ugyanis, akiket annyira magával ragad a tudományos kíváncsiság, hogy ilyen helyzetben saját kezűleg gondoskodnak összekaszabolható holttestről. Dora szende ábrázata nem ezt sugallja, de Hubi tapasztalatai szerint sokszor pont az ártatlannak kinéző pofi takar végletekig pragmatikus lelket.*
//Dora//
*Hubi személyes tapasztalatai szerint az elviselhetetlen fűzfapoéták éreznek ellenállhatatlan vágyat arra, hogy kecskerímeiket a másikra tukmálják. Az biztató, hogy nem Dora állt elő a verses teadélután ötletével, Hubi kérte. Viszont az is igaz, hogy sok időt és lehetőséget nem is hagyott a lánynak. No nem baj, majd kiderül.*
- Ítélkezni? Ugyan... Talán jobb is így. Ha nem akarsz középszerű lenni, ahhoz nem árt egy kis tehetség. De azt hiszem, hogy senkiből sem lehet igazán zseniális művész, ha itt *megkocogtatja ujjával a halántékát* minden rendben van.
*Hogy Doránál mi a helyzet azt nem tudhatja, de nem is ezért látja különösnek az elf leányzót. Az szinte tapintható volt, hogy tart tőle, és most, hogy már egy asztal sem választja el őket egymástól, mintha ez az aggodalom enyhülne. Ebben a pillanatban egészen őszintének látja azt a kedves mosolyt. Azt pedig külön értékeli, hogy Dora pontosan érti, hogy mi az amire épp csak célozgatott. Valahogy hervasztónak érezné, ha naturálisan, szájbarágósan kéne elmagyaráznia.
~Be kár, hogy pont vele nem... eh!~*
- Igazságos? Hát hol van igazság ezen a földön? Nem, kedvesem, ennek semmi köze az *vág egy grimaszt* igazsághoz. Mindenki úgy boldogul ahogy tud. Aki nincs híján erőnek és ért a fegyverekhez, ezeket veti be. Egy vagyonos kereskedő bizonyára az aranyait használja, hogy előnyhöz vagy befolyáshoz jusson. Van aki értékes tudással rendelkezik, és van aki bájjal. Bármelyiket is részesítem előnyben, azt akár úgy is lehet értelmezni, hogy igazságtalan vagyok a többiekkel szemben. De vajon pont veled szemben nem lennék-e az, ha másokra tekintettel egyszerűen nem venném figyelembe azt a tudást, amit bizonyára neked sem osztogattak könnyen és ingyen.
*Erősen sarkít persze, nagyon leegyszerűsíti a kérdést, de ez most egyáltalán nem érdekli.*
- Az pedig, hogy kit és miért fogadok a bizalmamba, és ennek esetleg milyen előnyei vagy éppen hátrányai vannak, az csak rám tartozik és arra, akit ez a kegy vagy balsors ért.
*Elmosolyodik.*
- No de ne beszéljünk általánosságban, nézzük a te helyzeted! Annak alapján amit mondtál, két variációt tudok elképzelni. Az egyik az, hogy birtokba veszed az ispotályt. Annál jobb helyet elképzelni sem lehetne, hogy nyugodtan foglalkozhass azzal ami érdekel, és ami másokat talán egyáltalán nem. Igaz ugyan, hogy az most afféle vendégházzá avanzsált, de könnyedén megtalálhatom a módját, hogy visszakapja eredeti funkcióját.
*Felveszi az asztalról a boroskancsót, kérdőn néz Dorára. Ha lány kér az italból, tölt neki is, egyébként csak magának.*
- Ez azt feltételezi, hogy hosszú távra tervezel a Vashegyen. *folytatja néhány korty után* Ebben az esetben a törzsszálláson saját szobád lehet, így a lakhatás kérdése is megoldódik. Magától értetődik, hogy amíg a Vashegy szolgálatában állsz, ezekért nem kell aranyakkal fizetned.
*Az előzmények ismeretében ez magas labda lehet, így egy finom mosoly következik.*
- És mással sem. Ha pedig úgy döntesz, hogy saját lakrészt vásárolsz magadnak, úgy az akkor is a birtokodban marad, ha esetleg elhagynád a thargok földjét. Megtarthatod, eladhatod, rajtad áll, hogy mit kezdesz vele. Pontos árat természetesen csak a konkrét ingatlan ismeretében mondhatok, de olyan nyolcszáz aranyat tudok elképzelni.
*Van azonban még valami, ami nem hagyja nyugodni. Cinkos mosoly terül el a képén, ujjaival játékosan megkocogtatja a pohár oldalát.*
- Azt áruld még el nekem, hogy honnan szerzel hullát a kutatásaidhoz? Ragály persze bármikor ledönthet valakit a lábáról, vagy öregség, vagy acél, de mi van akkor, ha épp nem áll rendelkezésedre anyag?
*Vannak olyanok ugyanis, akiket annyira magával ragad a tudományos kíváncsiság, hogy ilyen helyzetben saját kezűleg gondoskodnak összekaszabolható holttestről. Dora szende ábrázata nem ezt sugallja, de Hubi tapasztalatai szerint sokszor pont az ártatlannak kinéző pofi takar végletekig pragmatikus lelket.*
9875. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-06-13 08:33:05
Üzenet elküldve: 2018-06-13 08:33:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kovácsműhely//
//Zhotro//
*Amint visszaérkezik a raktárból, ahova a legújabb kis szerzeményét helyezte, máris munkához akar látni, hogy egy új darabot készítsen a klán fegyverarzenálját bővítendően. Azonban szomorúan kell tapasztalnia, hogy a készletek, amelye lehetőséget biztosítanának erre igencsak megcsappantak. Mivel nem igazán tudja milyen lehetőségei adottak arra, hogy ismételten munkába tudjon állni, ezért csak a kancellárhoz tud fordulni. Ehhez azonban nincs nagyon kedve. Mogorva és magányos természete inkább az egyedüllétet preferálja és ilyen formán csak tipródik azon, hogy mit tegyen és mi lehetne megoldás. A fejében még az is megfordul, hogy a lába alatt elterülő dombot kezdje el kifejteni, hátha vasat találhat a gyomrában. Azonban ez nem lehet megoldás, ráadásul a helyiek sem örülnének, ha elhordaná alóluk az erődöt.
A hosszú munka után inkább leül a munkaasztalhoz, hogy megpihenjen, és kicsit tanakodjon a jövőt illetően. A kohó lassan kihűl és a műhely arra az állapotra kezd hasonlítani, mint amikor megérkezett. Táskájából pergament vesz elő és szén ceruzát ragad, hogy ha nem is tud kovácsolni egy újabb pajzsot, akkor is valami hasznossal töltse az idejét.
A pergamen végig gördül az asztalon és a ceruzával a kezében el kezd vonalakat és rúnákat alkotni. A tervének lényege, hogy feljegyzéseket és rajzokat készítsen az alatta elterülő domb vízkészletéről és a hegyben található patakról, amellyel nagy tervei vannak. Kiszámolja milyen mélyre kéne fúrnia ahhoz, hogy elérje a forrást és ha azt elérte, akkor ilyen területre lenne szüksége, a víz felszínre hozásához. Ugyan is a patak vizére a felszínen van szüksége, hogy azt gőzzé alakítva teremthesse meg az új kohó és gyártás alapjait. Egy kis a hegy mélyébe épített malomra gondolt, amely a víz esését kihasználva kerékként automatikusan hozza a felszínre a vizet. Ugyan is a keréken vödrök találhatóak amelyek ha megtelnek akkor a gravitáció lefelé húzza őket és így biztosítva helyet a következő vödörnek amely ismét lefelé indul meg és ezzel együtt a másikat elindítja felfelé. A kerék tetején egy nagyobb tartájba végződik, amely a kohó fölé fut majd be, hogy a vizet gőzzé alakítva segítse a termelést. Nem akar a tervekkel előre rohanni és mindent azonnal papírra vetni, de kezdetnek a kerék és a számítások megtervezése az első lépés. Emellett természetesen szem előtt tartva, hogy esetleg a hegy belsejét is át kell alakítania, hogy a pataknak kellő esése legyen a kerék megmozgatásához. Sok munka lesz mindezekkel, de ha elkészül, akkor valami páratlan és valami egyedi jön majd létre, hogy az egész világ a csodájára járjon.
A tervek elkészítése végeztével egy kicsit hátradől a székében és a plafont kezdi bámulni. Ha lenne dohány most lenne a megfelelő alkalom arra, hogy rápöffentsen, mint egy jó törpe uraság, de mivel ő valahogy más mint a többi fajtársa, így biztosan nem fog pipázgatni. A tanakodását egy hang töri meg, amely kintről, vagy épp már bentről végez a magányával. Tekintete az ajtóhoz fordul és a kopogásra morgással válaszol.* ~Nagyszerű!~ *Jegyezi meg magában a dolgot, hiszen nem várt vendégeket.*
- Gyere be. *Mondja rekedtes hangján a mondat végét morogva elharapva és közben magában szitkozódva a helyzet miatt. Ha a fajtáras esetleg belép az ajtón, akkor megpillantva őt, meghallgatja a nevét és a mondandóját.*
- Szóval a kancellár. *Morogja halkan visszaismételve saját magát és már válaszolni is készülne, hogy itt biztosan nincs munka senki számára, meg van ő egyedül is, de ekkor bevillan valami egészen jó ötlet.*
- Gyere beljebb. *Folytatja morcosan és int a lánynak egy ördögi mosoly társaságában.*
- Igen akadna itt munka. Ülj csak le egy kicsit és mond mihez értesz, hogy ide jöttél munkáért? *Zhaggur sejti, hogy a lány nem véletlenül vetődött ide és valószínűleg hozzá hasonlóan valamicskét érthet a kovács munkához, de most mást tartogat a számára.*
//Zhotro//
*Amint visszaérkezik a raktárból, ahova a legújabb kis szerzeményét helyezte, máris munkához akar látni, hogy egy új darabot készítsen a klán fegyverarzenálját bővítendően. Azonban szomorúan kell tapasztalnia, hogy a készletek, amelye lehetőséget biztosítanának erre igencsak megcsappantak. Mivel nem igazán tudja milyen lehetőségei adottak arra, hogy ismételten munkába tudjon állni, ezért csak a kancellárhoz tud fordulni. Ehhez azonban nincs nagyon kedve. Mogorva és magányos természete inkább az egyedüllétet preferálja és ilyen formán csak tipródik azon, hogy mit tegyen és mi lehetne megoldás. A fejében még az is megfordul, hogy a lába alatt elterülő dombot kezdje el kifejteni, hátha vasat találhat a gyomrában. Azonban ez nem lehet megoldás, ráadásul a helyiek sem örülnének, ha elhordaná alóluk az erődöt.
A hosszú munka után inkább leül a munkaasztalhoz, hogy megpihenjen, és kicsit tanakodjon a jövőt illetően. A kohó lassan kihűl és a műhely arra az állapotra kezd hasonlítani, mint amikor megérkezett. Táskájából pergament vesz elő és szén ceruzát ragad, hogy ha nem is tud kovácsolni egy újabb pajzsot, akkor is valami hasznossal töltse az idejét.
A pergamen végig gördül az asztalon és a ceruzával a kezében el kezd vonalakat és rúnákat alkotni. A tervének lényege, hogy feljegyzéseket és rajzokat készítsen az alatta elterülő domb vízkészletéről és a hegyben található patakról, amellyel nagy tervei vannak. Kiszámolja milyen mélyre kéne fúrnia ahhoz, hogy elérje a forrást és ha azt elérte, akkor ilyen területre lenne szüksége, a víz felszínre hozásához. Ugyan is a patak vizére a felszínen van szüksége, hogy azt gőzzé alakítva teremthesse meg az új kohó és gyártás alapjait. Egy kis a hegy mélyébe épített malomra gondolt, amely a víz esését kihasználva kerékként automatikusan hozza a felszínre a vizet. Ugyan is a keréken vödrök találhatóak amelyek ha megtelnek akkor a gravitáció lefelé húzza őket és így biztosítva helyet a következő vödörnek amely ismét lefelé indul meg és ezzel együtt a másikat elindítja felfelé. A kerék tetején egy nagyobb tartájba végződik, amely a kohó fölé fut majd be, hogy a vizet gőzzé alakítva segítse a termelést. Nem akar a tervekkel előre rohanni és mindent azonnal papírra vetni, de kezdetnek a kerék és a számítások megtervezése az első lépés. Emellett természetesen szem előtt tartva, hogy esetleg a hegy belsejét is át kell alakítania, hogy a pataknak kellő esése legyen a kerék megmozgatásához. Sok munka lesz mindezekkel, de ha elkészül, akkor valami páratlan és valami egyedi jön majd létre, hogy az egész világ a csodájára járjon.
A tervek elkészítése végeztével egy kicsit hátradől a székében és a plafont kezdi bámulni. Ha lenne dohány most lenne a megfelelő alkalom arra, hogy rápöffentsen, mint egy jó törpe uraság, de mivel ő valahogy más mint a többi fajtársa, így biztosan nem fog pipázgatni. A tanakodását egy hang töri meg, amely kintről, vagy épp már bentről végez a magányával. Tekintete az ajtóhoz fordul és a kopogásra morgással válaszol.* ~Nagyszerű!~ *Jegyezi meg magában a dolgot, hiszen nem várt vendégeket.*
- Gyere be. *Mondja rekedtes hangján a mondat végét morogva elharapva és közben magában szitkozódva a helyzet miatt. Ha a fajtáras esetleg belép az ajtón, akkor megpillantva őt, meghallgatja a nevét és a mondandóját.*
- Szóval a kancellár. *Morogja halkan visszaismételve saját magát és már válaszolni is készülne, hogy itt biztosan nincs munka senki számára, meg van ő egyedül is, de ekkor bevillan valami egészen jó ötlet.*
- Gyere beljebb. *Folytatja morcosan és int a lánynak egy ördögi mosoly társaságában.*
- Igen akadna itt munka. Ülj csak le egy kicsit és mond mihez értesz, hogy ide jöttél munkáért? *Zhaggur sejti, hogy a lány nem véletlenül vetődött ide és valószínűleg hozzá hasonlóan valamicskét érthet a kovács munkához, de most mást tartogat a számára.*
9874. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-06-13 02:39:06
Üzenet elküldve: 2018-06-13 02:39:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Kancellária//
//Hubi//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Dorának nem érzelmi, inkább intellektuális kötődése van a verseihez, többek között azért is ilyen nyitott Habrertus felé a dologgal kapcsolatban, mert úgy véli, a kancellár elég értelmes hozzá, hogy megossza vele.*
- Eléggé összevisszák, még nem tisztáztam le a többségüket. De kiválasztok majd egy-két rövidebbet, és elmondom. *Mondja, de aztán elmosolyodik.* De ne ítélkezz, kérlek. Nem tanultam verselni, egy bolond tanított, és a bolondokban nem szabad bízni.
~ Te nemkülönben vagy bolond. ~ *Dora tényleg tart a kancellártól, és ez jól látható. Tudja, hogy a kancellár is pontosan tudja, mert ilyen témában nem lehet nem őszintén megnyilvánulni. Egyértelmű, hogy a lány arcára van írva az aggodalom is, levakarhatatlanul. Ezt enyhítendő gúnyosan mosolyog a kancellár megjegyzésére.*
- Magától értetődik. *Ismétli el.*
*Dorának fogalma sincs róla, hogy nem udvarias dolog kezet fogni az asztal felett, de a bonyolulttá vált mozdulatsorból rájön, hogy az ötlet eredetileg rossz volt tőle. Szerencsére a kézfogás megtörténik, és jobb helyeken ez a megegyezés jele. Hogy itt mi, azt tudja az amoni lócitrom.
Nem csalódik a kancellárban a lakással kapcsolatban, valahogy csak érződik belőle, hogy azért a lehetőség fennáll, hogy örömöt szerezzen Habrertusnak másként is, mint hogy ír neki, Dorának csak ki kell nyújtania érte a kezét. Vidáman mosolyog a kancellárra, de ezúttal süt a pillantásából, hogy felnéz a férfira, rokonszenvesnek tartja, és hát nem is számít másra tőle, mint hogy visszakanyarodjanak az előző témához, meg ahhoz, hogyan lehet előnyre szert tenni. Valahol hízelgő ez a figyelem, de nem száll a lány fejébe.*
- Én is attól tartok, kancellár uram. Nem is várok ármérséklést, nem lenne igazságos azokkal, akiket nem fogadtál ennyire bizalmadba. *Vigyorog tulajdonképpen pimaszul, de hát csak érti ő, miről van szó.* Egy egész, nagy házat sokallnék, és nem csak az ára miatt, hanem mert nem használnám ki. Nekem tényleg elég lenne egy olyan zug, amiben mondjuk van két szoba, hogy az egyikben boncoljak. *Mondja ki teljes természetességgel. De hát ha ezzel foglalkozik, minek kertelni?* Esetleg nincs valami ilyesfajta lehetőség? Nem tartom lehetetlennek ugyanis, hogy egy kisebb lakást vagy viskót meg tudnék fizetni a támogatásból, amit a mestereimtől kaptam. Eddig a Pegazus fogadóban laktam. Annál még ez is olcsóbb megoldás lenne, mint megint egy fogadóban meghúzni magam.
//Hubi//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Dorának nem érzelmi, inkább intellektuális kötődése van a verseihez, többek között azért is ilyen nyitott Habrertus felé a dologgal kapcsolatban, mert úgy véli, a kancellár elég értelmes hozzá, hogy megossza vele.*
- Eléggé összevisszák, még nem tisztáztam le a többségüket. De kiválasztok majd egy-két rövidebbet, és elmondom. *Mondja, de aztán elmosolyodik.* De ne ítélkezz, kérlek. Nem tanultam verselni, egy bolond tanított, és a bolondokban nem szabad bízni.
~ Te nemkülönben vagy bolond. ~ *Dora tényleg tart a kancellártól, és ez jól látható. Tudja, hogy a kancellár is pontosan tudja, mert ilyen témában nem lehet nem őszintén megnyilvánulni. Egyértelmű, hogy a lány arcára van írva az aggodalom is, levakarhatatlanul. Ezt enyhítendő gúnyosan mosolyog a kancellár megjegyzésére.*
- Magától értetődik. *Ismétli el.*
*Dorának fogalma sincs róla, hogy nem udvarias dolog kezet fogni az asztal felett, de a bonyolulttá vált mozdulatsorból rájön, hogy az ötlet eredetileg rossz volt tőle. Szerencsére a kézfogás megtörténik, és jobb helyeken ez a megegyezés jele. Hogy itt mi, azt tudja az amoni lócitrom.
Nem csalódik a kancellárban a lakással kapcsolatban, valahogy csak érződik belőle, hogy azért a lehetőség fennáll, hogy örömöt szerezzen Habrertusnak másként is, mint hogy ír neki, Dorának csak ki kell nyújtania érte a kezét. Vidáman mosolyog a kancellárra, de ezúttal süt a pillantásából, hogy felnéz a férfira, rokonszenvesnek tartja, és hát nem is számít másra tőle, mint hogy visszakanyarodjanak az előző témához, meg ahhoz, hogyan lehet előnyre szert tenni. Valahol hízelgő ez a figyelem, de nem száll a lány fejébe.*
- Én is attól tartok, kancellár uram. Nem is várok ármérséklést, nem lenne igazságos azokkal, akiket nem fogadtál ennyire bizalmadba. *Vigyorog tulajdonképpen pimaszul, de hát csak érti ő, miről van szó.* Egy egész, nagy házat sokallnék, és nem csak az ára miatt, hanem mert nem használnám ki. Nekem tényleg elég lenne egy olyan zug, amiben mondjuk van két szoba, hogy az egyikben boncoljak. *Mondja ki teljes természetességgel. De hát ha ezzel foglalkozik, minek kertelni?* Esetleg nincs valami ilyesfajta lehetőség? Nem tartom lehetetlennek ugyanis, hogy egy kisebb lakást vagy viskót meg tudnék fizetni a támogatásból, amit a mestereimtől kaptam. Eddig a Pegazus fogadóban laktam. Annál még ez is olcsóbb megoldás lenne, mint megint egy fogadóban meghúzni magam.
9873. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-06-12 21:08:31
Üzenet elküldve: 2018-06-12 21:08:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Kancellária//
//Dora//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Egy alkalommal szívesen elolvasnám őket, ha nincs ellenedre. Magam is kedvelem a költészetet.
*Ez persze egy kis túlzás. Néha valóban olvasgat költeményeket, de persze nem ismeri betéve a jelesebb poéták összes műveit.*
- Sőt, talán úgy lenne igazi élmény, ha magad szavalnád el valamelyiket.
*Az irodalomtól aztán néhány evezőcsapással hamar veszélyesebb vizekre eveznek, és Hubit valóban mulattatja a lány zavara. A dadogását külön megkapónak találja. Most tűnik igazán emberinek, már ha egy elf esetében ilyesmit egyáltalán lehet gondolni. Azon pedig Hubi meg lenne lepve ha tudná, hogy milyen gondolatok kavarognak Dora fejében, mikor leül. Ő a maga részéről nem támadásnak szánta a kis előadását, csupán helyes megvilágításba akarta helyezni a kérdést. Talán valami hirtelen jött őszinteségi roham állhat a háttérben, mert ezúttal még csak nem is alig burkolt célzásként magyarázta el az anyag valós rendeltetését. Ha elgondolkodna rajta különösnek találná, hogy ezzel a teremtéssel kapcsolatban épp csak érintőlegesen jutott eszébe ilyesmi. Ez még akkor is igaz, ha az imént vallotta be, hogy Dora megpocsíkolása is a terv részét képezte. Persze ha tudná, hogy Dora csak kevéssé idegenkedett a gondolattól, hogy valami módon kedvére tegyen Hubinak, hogy helyzetét megszilárdíthassa, a jó kancellár a fejét verné a falba amiért nem forszírozta jobban a dolgot. De hát így jár a kancellár ha nem gondolatolvasó.*
- Nem kérted, de így éreztem korrektnek. *bólint egyet Dora szavaira* Hihettem, hogy még élvezni kívánod vendégszeretetem, és ha azt a matériát valóban valami fájdalmat enyhítő kenőcsnek gondolod, és magadon alkalmazod mert panaszaid támadtak, úgy sokkal nagyobb, és gondolom kellemetlenebb lett volna a meglepetés az igazság kiderülésekor.
~Fél tőlem?~
*A lány testbeszéde is keltheti Hubiban ezt az érzést. Mintha a kence szóba kerülése óta résen lenne, hogy alkalmasint gyorsan kereket oldhasson. Erre az érzésre még ráerősít a törvények felemlegetése.*
- A vashegy kancellárja vagyok, kedvesem. *jóságosnak szánt mosoly terül el a képén* Magától értetődik, hogy megtartom a törvényeket.
*Az egy cseppet sem töri le, hogy Dora nem vonzódik hozzá. Biztos benne, hogy Alyo sem tartja vonzónak, és lám!
~Milyen különös, hogy az kell az embernek, amit aligha kaphat meg.~
Hiszen most, a világos szavak után fordult meg először komolyabban a fejében, hogy Dorával is gyümölcsöző üzleti kapcsolatot alakíthatna ki. Aztán gondolatban megrázza a fejét: nem fogja kupoldává alakítani a Kancelláriát és más sem hiányozna, mint hogy holmi kéjsóvár öreg kecskének tartsa mindenki. Nem mintha nem ez lenne már így is az általános kép.*
- Megegyeztünk. *bólint, majd maga is felkel a székből, megkerüli az asztalt és csak akkor fogadja el a kinyújtott jobbot. Asztal fölött nem illik kezet fogni, és Hubi ismeri az etikettet.*
- Megtisztelő, hogy bölcsnek gondolsz, az pedig különösen az, hogy ravasznak is. Mivel pedig én is a legjobb véleménnyel vagyok rólad, boldoggá tesz, ha továbbra is a segítségemre leszel. Ami pedig a hajlék kérdését illeti... *töprengő arckifejezés mellett babrál egy kicsit a szakállával* Az ár attól függ, hogy mire gondolsz pontosan. Épp nemrég történt, hogy Syoud leánya vásárolt meg jutányos áron egy takaros kis házat a birtokokon atyjának és magának. Az ezerkétszáz aranyat kóstált, de meg kell mondanom, hogy Alyo roppant... khm... ügyesen alkudott. És fájdalmamra attól tartok, hogy hasonló érveket az ár mérséklésére tőled nem fogadhatnék el.
*Persze ki tudja? Elvégre Dora is csak a kencétől kapott majdnem szívszélhűdést, és Alyo úgy érte el a vételár csökkentését, hogy neki sem kellett azzal kapcsolatba kerülnie.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.12 21:09:58
//Dora//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Egy alkalommal szívesen elolvasnám őket, ha nincs ellenedre. Magam is kedvelem a költészetet.
*Ez persze egy kis túlzás. Néha valóban olvasgat költeményeket, de persze nem ismeri betéve a jelesebb poéták összes műveit.*
- Sőt, talán úgy lenne igazi élmény, ha magad szavalnád el valamelyiket.
*Az irodalomtól aztán néhány evezőcsapással hamar veszélyesebb vizekre eveznek, és Hubit valóban mulattatja a lány zavara. A dadogását külön megkapónak találja. Most tűnik igazán emberinek, már ha egy elf esetében ilyesmit egyáltalán lehet gondolni. Azon pedig Hubi meg lenne lepve ha tudná, hogy milyen gondolatok kavarognak Dora fejében, mikor leül. Ő a maga részéről nem támadásnak szánta a kis előadását, csupán helyes megvilágításba akarta helyezni a kérdést. Talán valami hirtelen jött őszinteségi roham állhat a háttérben, mert ezúttal még csak nem is alig burkolt célzásként magyarázta el az anyag valós rendeltetését. Ha elgondolkodna rajta különösnek találná, hogy ezzel a teremtéssel kapcsolatban épp csak érintőlegesen jutott eszébe ilyesmi. Ez még akkor is igaz, ha az imént vallotta be, hogy Dora megpocsíkolása is a terv részét képezte. Persze ha tudná, hogy Dora csak kevéssé idegenkedett a gondolattól, hogy valami módon kedvére tegyen Hubinak, hogy helyzetét megszilárdíthassa, a jó kancellár a fejét verné a falba amiért nem forszírozta jobban a dolgot. De hát így jár a kancellár ha nem gondolatolvasó.*
- Nem kérted, de így éreztem korrektnek. *bólint egyet Dora szavaira* Hihettem, hogy még élvezni kívánod vendégszeretetem, és ha azt a matériát valóban valami fájdalmat enyhítő kenőcsnek gondolod, és magadon alkalmazod mert panaszaid támadtak, úgy sokkal nagyobb, és gondolom kellemetlenebb lett volna a meglepetés az igazság kiderülésekor.
~Fél tőlem?~
*A lány testbeszéde is keltheti Hubiban ezt az érzést. Mintha a kence szóba kerülése óta résen lenne, hogy alkalmasint gyorsan kereket oldhasson. Erre az érzésre még ráerősít a törvények felemlegetése.*
- A vashegy kancellárja vagyok, kedvesem. *jóságosnak szánt mosoly terül el a képén* Magától értetődik, hogy megtartom a törvényeket.
*Az egy cseppet sem töri le, hogy Dora nem vonzódik hozzá. Biztos benne, hogy Alyo sem tartja vonzónak, és lám!
~Milyen különös, hogy az kell az embernek, amit aligha kaphat meg.~
Hiszen most, a világos szavak után fordult meg először komolyabban a fejében, hogy Dorával is gyümölcsöző üzleti kapcsolatot alakíthatna ki. Aztán gondolatban megrázza a fejét: nem fogja kupoldává alakítani a Kancelláriát és más sem hiányozna, mint hogy holmi kéjsóvár öreg kecskének tartsa mindenki. Nem mintha nem ez lenne már így is az általános kép.*
- Megegyeztünk. *bólint, majd maga is felkel a székből, megkerüli az asztalt és csak akkor fogadja el a kinyújtott jobbot. Asztal fölött nem illik kezet fogni, és Hubi ismeri az etikettet.*
- Megtisztelő, hogy bölcsnek gondolsz, az pedig különösen az, hogy ravasznak is. Mivel pedig én is a legjobb véleménnyel vagyok rólad, boldoggá tesz, ha továbbra is a segítségemre leszel. Ami pedig a hajlék kérdését illeti... *töprengő arckifejezés mellett babrál egy kicsit a szakállával* Az ár attól függ, hogy mire gondolsz pontosan. Épp nemrég történt, hogy Syoud leánya vásárolt meg jutányos áron egy takaros kis házat a birtokokon atyjának és magának. Az ezerkétszáz aranyat kóstált, de meg kell mondanom, hogy Alyo roppant... khm... ügyesen alkudott. És fájdalmamra attól tartok, hogy hasonló érveket az ár mérséklésére tőled nem fogadhatnék el.
*Persze ki tudja? Elvégre Dora is csak a kencétől kapott majdnem szívszélhűdést, és Alyo úgy érte el a vételár csökkentését, hogy neki sem kellett azzal kapcsolatba kerülnie.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.12 21:09:58
9872. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-06-12 19:26:24
Üzenet elküldve: 2018-06-12 19:26:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kancellária - Kovácsműhely//
*Na, a könnyű vért sem azért könnyű, mert csupán pihe súlya van. De majd megtudja a fiú és persze az is, aki majd kézbe veszi, hogy harcost faragjon belőle. Papírost kapnak mindketten a kancellártól, a fegyvereiket viszont nem. Végül is nem gond, úgy látta az őr jól elzárta, ott nem lesz baja. Más meg csak nem viszi el? Egyhamar nem tervezi, hogy távozna innen, úgyhogy emiatt nem emel szót. A papírok kiállítása után pedig választ kap kérdéseire. Mivel törpe és északról jött, látott s hallott egyet és mást, ezért egy hosszú házat simán megtalál. Meg hát hosszú is. Az itteni konyha is elégségesnek tűnik, s ha mégsem, van még másik lehetőség, ami mellett el is jött, mikor a hegyre érkezett.*
- Rendben és köszönöm a lehetőséget. Megyek, megkeresem a kovácsműhelyt és bejelentkezek a másik törpénél. Hátha el is kél most egy kis segítség neki.
*Köszön el ezzel és fogva a papír indul is ki a fehér giliszka után. S máris a kovácsműhely keresésére indul, amit nem lesz olyan nehéz megtalálnia. A helyi adottságokat leszámítva a legtöbb kovácsműhely teljesen egyforma. Így mikor azt megleli, jól hallhatóan bekopogtat ajtón, ajtófélfán, majd magán a falon, ha úgy adódik. Kopogás után bekiáltja nevét, s hogy miért is jött.*
- Üdv, Zaziryana vagyok és a Kancellár küldött, hátha akad olyan munka, amiben besegíthetek.
*Na, a könnyű vért sem azért könnyű, mert csupán pihe súlya van. De majd megtudja a fiú és persze az is, aki majd kézbe veszi, hogy harcost faragjon belőle. Papírost kapnak mindketten a kancellártól, a fegyvereiket viszont nem. Végül is nem gond, úgy látta az őr jól elzárta, ott nem lesz baja. Más meg csak nem viszi el? Egyhamar nem tervezi, hogy távozna innen, úgyhogy emiatt nem emel szót. A papírok kiállítása után pedig választ kap kérdéseire. Mivel törpe és északról jött, látott s hallott egyet és mást, ezért egy hosszú házat simán megtalál. Meg hát hosszú is. Az itteni konyha is elégségesnek tűnik, s ha mégsem, van még másik lehetőség, ami mellett el is jött, mikor a hegyre érkezett.*
- Rendben és köszönöm a lehetőséget. Megyek, megkeresem a kovácsműhelyt és bejelentkezek a másik törpénél. Hátha el is kél most egy kis segítség neki.
*Köszön el ezzel és fogva a papír indul is ki a fehér giliszka után. S máris a kovácsműhely keresésére indul, amit nem lesz olyan nehéz megtalálnia. A helyi adottságokat leszámítva a legtöbb kovácsműhely teljesen egyforma. Így mikor azt megleli, jól hallhatóan bekopogtat ajtón, ajtófélfán, majd magán a falon, ha úgy adódik. Kopogás után bekiáltja nevét, s hogy miért is jött.*
- Üdv, Zaziryana vagyok és a Kancellár küldött, hátha akad olyan munka, amiben besegíthetek.
9871. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-06-11 23:11:49
Üzenet elküldve: 2018-06-11 23:11:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Kancellária//
//Hubi//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Több közös van bennünk, mint gondoltam. *Vonja le a lány a kancellár könyvekről szóló mondanivalója után. Várható volt, hogy Habrertus könyvek iránti szeretete nem lehet csekélyebb Doráénál, elvégre ő is tudós ember. * A könyvek csodálatosak, csak akkor bánkódom, ha belegondolok, mennyi mindent nem írt még le senki.
*A kancellár évődését hallgatni már azért is érdekes, mert Dorának maga a kancellár az esettanulmány: figyelmével egyfolytában azon igyekszik, hogy feltérképezze a férfi logikáját, döntéseit, lépéseit. Bár az utolsó pillanatban majdnem mindig felülírta Dora szándékait, ez leginkább a hatalmának volt köszönhető. Ha most is erre készül, a lányt már nem érné akkora meglepetésként. Azért figyel is, igyekszik – most őszintén – reagálni is rá.*
- Érdekes, amit mondasz. Kreatív, a maga különös módján. *Mondja ki.* Néha muszáj elengedni a fantáziát munka közben, én például ilyenkor verseket írok. *Vallja be egyik legféltettebb titkát, ami talán itt, egy tudós ember mellett nem is olyan zavarba ejtő.* Igazából egy városi bárd ragasztotta rám a szokást, és bevált. Tőle van a kalap. *Mutat az ajtó felé, ami mögött még mindig ott pihen a fejfedő az ágyon.*
~ Ó, Rodario, te büdös szemét! ~ *Emlékszik vissza a férfira, akivel többször is összefeküdt a kalapért cserébe, de még úgy se adta oda. Igaz, utána egymásba szerettek, és a kalap is az övé lett. Olyan jól esik most, évtizedek múltán visszaemlékezni ifjúkorára, mintha csak tegnap történt volna az egész. Ebből kizökkenti a csupor rendeltetése, meg Habrertus enyhén szólva gúnyos, vagy inkább önvédő válasza, amikor fény derül rá, a lány pedig zavarba jön. Nem is igazán a kancellár hobbinak tartott elfoglaltsága zavarja, annál jobban megviseli a gondolat, hogy bár nem akart, könyékig nyúlt a Hubi-csupor tartalmába, ahelyett, hogy – ahogy Laor és Pycta már felhívta rá a figyelmét – távol tartotta volna magát a tűztől. Nem is mérlegeli, leüljön-e, meg is teszi. Inkább arra figyel, amiről szó van, türelmesen figyel.
Nem is a helyzet zavarta meg az előbb, sokkal inkább a támadó magatartás. A síkos anyagot sok mindenre lehet használni, habár az elmondottak alapján egészen biztosan nem ajakírnak tartja Habrertus. Amikor azonban a furcsa hobbijáról beszél, Dorában felmerül a gyanú, hogy valami tabubb dologról van szó, de nem tud rájönni, mi az. Csak ezután derül fény rá számára, hogy mi az valójában. Nem is a kancellár szexuális fantáziáitól marad feszült, melyek egyértelmű módon az ő fenekénél is jártak már, hanem mert nem érti ezt a reakciót, nem érti, miért beszél róla, és aggódik, hogy lecsapódhat rajta a dolog, esetleg bántaná is őt a férfi. Úgy dönt, hogy ennek hangot ad, bármennyire is veszélyes játék ez most.*
- Bocsáss meg nekem, de attól tartok, félreértettük egymást! *Kezd bele mondandójába. Most feszélyezi, hogy leült, jobban szeretne védettebb pozícióban lenni, egy ugrásra az ajtóhoz.* Magadtól árultad el a csupor rendeltetését, kancellár uram, én nem kértem – és végképp nem kértem volna, ha azonnal tudom, mi az. Nem akartam belekotnyeleskedni a dolgodba, ha érted, mire célzok. Ettől jöttem zavarba is, szó sincs előítéletről. Azt teszel, amit akarsz, illetve törvényes keretek között! *Teszi hozzá bölcsen, hogy elkerülje a szexuális erőszak lehetőségét, amennyire el lehet.* Én nem ítéllek el. Furcsák vagyunk, de ezt eddig is tudtam. Talán felejtsük is el, hogy ez megtörtént. *Fejezi be végül, és reméli, hogy így lesz.
A folytatás miatt jobban aggódik, mert az eddig tervezett kompromisszum részét képezte volna némi… Testi hozzájárulás is, de így nem biztos benne, hogy vállalná. Ez nem az az eset, mint mikor széttette a lábait egy kalapért, ez egészen más tészta. Csak abban reménykedik, hogy már az is elég lesz neki, ha máshogy igyekszik örömöt szerezni, elvégre nem fordultak itt meg négyesével a nők, mióta megérkezett. Az ágy alatt sem volt egy sem, meg pofon se csapta Dorát valami nőcske az utcán, hogy hogy képzeli elvenni tőle a gyermekei apját. Viszont maradni akar, hatalmat akar.
Gondolatai kattogásától csak úgy tud szabadulni, ha gyorsan túlesik ezen a beszélgetésen. Nagy levegőt vesz, erre…*
- Ó. *Mondja. Ez az első, amit Habrertus monológja után ki tud bökni egy kisebb szünet után.* Ó. *Mondja megint, bár érzi, hogy ezt nem kellene mondania, mert furcsán hathat. Ezzel most választ kapott minden kérdésére, kételyére, meg feloldozást is a rabszolgaság alól.* Ó. ~ Na, ezt már tényleg nem kéne, Dora, hagyd már abba! ~
*Megköszörüli a torkát, és amilyen udvariasan csak tud, válaszol, de közben leplezhetetlenül megjelenik arcán egy kedves mosoly, az a ritka féle.*
- Köszönöm, kancellárom! Ez igazán kedves tőled. És… Biztos vagyok abban, hogy vitathatatlanul férfi vagy, de bevallom, egy csipetnyit sem vonzódom emberekhez. Még soha nem kérdeztem senkit róla, ez normális-e. *Töpreng el.* Nem is tudom. Csak az elfek iránt érzek bármit is. Mindenesetre örülök, hogy megegyeztünk. *Megkönnyebbülten felnevet, és felkel a székből.* Lehet, hogy nem maradok itt, de nem azért, mert nem örülnék annak, hogy felajánlottad a szállást. Ha te érzel valamit irántam, a legkellemetlenebb dolog lenne, ha egy paraván mögött aludnék, fürdenék, tőled karnyújtásnyira. Szeretném, ha a viszonyunk megmaradna olyan, mint eddig, mert nagyon élvezem a társaságodat. *Ha a férfi hagyja, kezet fog vele, hogy megpecsételje az egyezséget.* És ha tudni szeretnéd, nem Vashegy kancellárját látom most, hanem egy bölcs, ravasz embert. *Vigyorodik el cinkosan.*
- Ha megengeded, hogy írnok legyek, megköszönöm. Maradnék is a segítőd ezer örömmel. Egy valamit mondj meg nekem, kérlek: ha hosszútávra berendezkednék Amonon, márpedig szeretnék, akkor mennyiért kapnék egy lakást? Kicsit, tényleg csak akkorát, hogy én magam ellakjak benne, olyat, amelyiknek jobb az állapota. *A lány feltétlen szándéka, hogy komolyan is vegye a kutatását, ha már ekkora utat megtett hozzá, ehhez viszont rendes otthonra lenne szüksége.*
//Hubi//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Több közös van bennünk, mint gondoltam. *Vonja le a lány a kancellár könyvekről szóló mondanivalója után. Várható volt, hogy Habrertus könyvek iránti szeretete nem lehet csekélyebb Doráénál, elvégre ő is tudós ember. * A könyvek csodálatosak, csak akkor bánkódom, ha belegondolok, mennyi mindent nem írt még le senki.
*A kancellár évődését hallgatni már azért is érdekes, mert Dorának maga a kancellár az esettanulmány: figyelmével egyfolytában azon igyekszik, hogy feltérképezze a férfi logikáját, döntéseit, lépéseit. Bár az utolsó pillanatban majdnem mindig felülírta Dora szándékait, ez leginkább a hatalmának volt köszönhető. Ha most is erre készül, a lányt már nem érné akkora meglepetésként. Azért figyel is, igyekszik – most őszintén – reagálni is rá.*
- Érdekes, amit mondasz. Kreatív, a maga különös módján. *Mondja ki.* Néha muszáj elengedni a fantáziát munka közben, én például ilyenkor verseket írok. *Vallja be egyik legféltettebb titkát, ami talán itt, egy tudós ember mellett nem is olyan zavarba ejtő.* Igazából egy városi bárd ragasztotta rám a szokást, és bevált. Tőle van a kalap. *Mutat az ajtó felé, ami mögött még mindig ott pihen a fejfedő az ágyon.*
~ Ó, Rodario, te büdös szemét! ~ *Emlékszik vissza a férfira, akivel többször is összefeküdt a kalapért cserébe, de még úgy se adta oda. Igaz, utána egymásba szerettek, és a kalap is az övé lett. Olyan jól esik most, évtizedek múltán visszaemlékezni ifjúkorára, mintha csak tegnap történt volna az egész. Ebből kizökkenti a csupor rendeltetése, meg Habrertus enyhén szólva gúnyos, vagy inkább önvédő válasza, amikor fény derül rá, a lány pedig zavarba jön. Nem is igazán a kancellár hobbinak tartott elfoglaltsága zavarja, annál jobban megviseli a gondolat, hogy bár nem akart, könyékig nyúlt a Hubi-csupor tartalmába, ahelyett, hogy – ahogy Laor és Pycta már felhívta rá a figyelmét – távol tartotta volna magát a tűztől. Nem is mérlegeli, leüljön-e, meg is teszi. Inkább arra figyel, amiről szó van, türelmesen figyel.
Nem is a helyzet zavarta meg az előbb, sokkal inkább a támadó magatartás. A síkos anyagot sok mindenre lehet használni, habár az elmondottak alapján egészen biztosan nem ajakírnak tartja Habrertus. Amikor azonban a furcsa hobbijáról beszél, Dorában felmerül a gyanú, hogy valami tabubb dologról van szó, de nem tud rájönni, mi az. Csak ezután derül fény rá számára, hogy mi az valójában. Nem is a kancellár szexuális fantáziáitól marad feszült, melyek egyértelmű módon az ő fenekénél is jártak már, hanem mert nem érti ezt a reakciót, nem érti, miért beszél róla, és aggódik, hogy lecsapódhat rajta a dolog, esetleg bántaná is őt a férfi. Úgy dönt, hogy ennek hangot ad, bármennyire is veszélyes játék ez most.*
- Bocsáss meg nekem, de attól tartok, félreértettük egymást! *Kezd bele mondandójába. Most feszélyezi, hogy leült, jobban szeretne védettebb pozícióban lenni, egy ugrásra az ajtóhoz.* Magadtól árultad el a csupor rendeltetését, kancellár uram, én nem kértem – és végképp nem kértem volna, ha azonnal tudom, mi az. Nem akartam belekotnyeleskedni a dolgodba, ha érted, mire célzok. Ettől jöttem zavarba is, szó sincs előítéletről. Azt teszel, amit akarsz, illetve törvényes keretek között! *Teszi hozzá bölcsen, hogy elkerülje a szexuális erőszak lehetőségét, amennyire el lehet.* Én nem ítéllek el. Furcsák vagyunk, de ezt eddig is tudtam. Talán felejtsük is el, hogy ez megtörtént. *Fejezi be végül, és reméli, hogy így lesz.
A folytatás miatt jobban aggódik, mert az eddig tervezett kompromisszum részét képezte volna némi… Testi hozzájárulás is, de így nem biztos benne, hogy vállalná. Ez nem az az eset, mint mikor széttette a lábait egy kalapért, ez egészen más tészta. Csak abban reménykedik, hogy már az is elég lesz neki, ha máshogy igyekszik örömöt szerezni, elvégre nem fordultak itt meg négyesével a nők, mióta megérkezett. Az ágy alatt sem volt egy sem, meg pofon se csapta Dorát valami nőcske az utcán, hogy hogy képzeli elvenni tőle a gyermekei apját. Viszont maradni akar, hatalmat akar.
Gondolatai kattogásától csak úgy tud szabadulni, ha gyorsan túlesik ezen a beszélgetésen. Nagy levegőt vesz, erre…*
- Ó. *Mondja. Ez az első, amit Habrertus monológja után ki tud bökni egy kisebb szünet után.* Ó. *Mondja megint, bár érzi, hogy ezt nem kellene mondania, mert furcsán hathat. Ezzel most választ kapott minden kérdésére, kételyére, meg feloldozást is a rabszolgaság alól.* Ó. ~ Na, ezt már tényleg nem kéne, Dora, hagyd már abba! ~
*Megköszörüli a torkát, és amilyen udvariasan csak tud, válaszol, de közben leplezhetetlenül megjelenik arcán egy kedves mosoly, az a ritka féle.*
- Köszönöm, kancellárom! Ez igazán kedves tőled. És… Biztos vagyok abban, hogy vitathatatlanul férfi vagy, de bevallom, egy csipetnyit sem vonzódom emberekhez. Még soha nem kérdeztem senkit róla, ez normális-e. *Töpreng el.* Nem is tudom. Csak az elfek iránt érzek bármit is. Mindenesetre örülök, hogy megegyeztünk. *Megkönnyebbülten felnevet, és felkel a székből.* Lehet, hogy nem maradok itt, de nem azért, mert nem örülnék annak, hogy felajánlottad a szállást. Ha te érzel valamit irántam, a legkellemetlenebb dolog lenne, ha egy paraván mögött aludnék, fürdenék, tőled karnyújtásnyira. Szeretném, ha a viszonyunk megmaradna olyan, mint eddig, mert nagyon élvezem a társaságodat. *Ha a férfi hagyja, kezet fog vele, hogy megpecsételje az egyezséget.* És ha tudni szeretnéd, nem Vashegy kancellárját látom most, hanem egy bölcs, ravasz embert. *Vigyorodik el cinkosan.*
- Ha megengeded, hogy írnok legyek, megköszönöm. Maradnék is a segítőd ezer örömmel. Egy valamit mondj meg nekem, kérlek: ha hosszútávra berendezkednék Amonon, márpedig szeretnék, akkor mennyiért kapnék egy lakást? Kicsit, tényleg csak akkorát, hogy én magam ellakjak benne, olyat, amelyiknek jobb az állapota. *A lány feltétlen szándéka, hogy komolyan is vegye a kutatását, ha már ekkora utat megtett hozzá, ehhez viszont rendes otthonra lenne szüksége.*
9870. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-06-11 21:10:00
Üzenet elküldve: 2018-06-11 21:10:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Kancellária//
//Dora//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Talán a könyvekkel kellett volna kezdenem.~
*Hubi azt is mondhatná, hogy Dora valósággal felvillanyozódott az írott munkák említésére, ha ismerné ezt a kifejezést. Mosolyogva fordul oldalra a székében ahogy Dora odasétál mellé, hogy a könyvek között mazsolázgasson. Egy megengedő kézmozdulattal jelzi, hogy nyugodtan leveheti a kiválasztott kötetet. "Az váraknak es öregtornyoknak építésérül" Egy bizonyos Ormila Phiwyse nevű gnóm munkája, aki ugyan nőnemű volt, de zsenialitását ezen a téren nehéz lenne elvitatni. Hubi persze csak érdekes csemegeként szokta forgatni tekintve, hogy igen régi műről van szó, azóta új vívmányok az írás egy részét idejétmúlttá tették. Mindenesetre figyelemreméltó, hogy Dora pont ezt választotta ki. Hacsak nem a vaskos kötet és annak díszes, a borító bőrbe égetett mintákkal terhes gerince miatt vette le. Pedig egy polccal feljebb, kicsit balra egy neves lovag, alkalmasint pikáns nyelvezetű szerelmi énekeit tartalmazó könyv is a kezébe akadhatott volna.*
- Valóban. *bólint rá meggyőződéssel Dorának a könyvekre tett megjegyzésére* Úgy vélem, hogy az írás a leghasznosabb mindazon találmányok közül, melyek valaha megjelentek Lanawin világán. A tudás továbbadásának egyetlen biztos módja. Hiszen a szájhagyomán alapján regélt történetek, praktikák változnak, s néha alig pár esztendő is elég hozzá, hogy így a valóságtól elrugaszkodottá váljanak, használhatatlanná silányuljanak. Az írott szó viszont véletlenül nem változhat.
*A szék Dorától távolabbi karfájára könyököl le, és kézfejével megtámasztva az állát néz a lányra.*
- Engem például mindig lenyűgöz, ha rég holt mesterek írásait forgathatom. *elmosolyodik* Talán habókos öregembernek fogsz gondolni, de ilyenkor nemcsak a leírtakra koncentrálok. Gyakran megpróbálom magam elé képzelni a szerzőt. Ki lehetett valójában a tudós mögött, mit szeretett, mi volt mit ki nem állhatott, elégedett volt-e az életével, vagy csak a munkájának élt?... Néha még arcot is képzelek magam elé...
*Egy kicsit kínos mosollyal megrázza fejét és legyint egyet.*
- Eh, valóban habókos öregember lettél, Habrertus.
*A már-már emelkedett pillanatok aztán nagyjából addig tartanak, míg a csupor titkára fény nem derül. Mert lány reakciójából Hubi pontosan látja, hogy felismerhette annak rendeltetését. Talán nem illendő, de Dora zavara határozottan szórakoztatja.*
- Ugyan, kedvesem, csak nincsenek előítéleteid? *neveti el magát* Ennél felvilágosultabb elmének gondollak. Alighanem mindannyiunknak vannak olyan szokásai, kedvtelései amiket egyesek furcsának találhatnak. Mit gondolsz, egy fegyverforgatásból élő zsoldos talán nem érezné furának a könyvek iránti vonzalmad? Talán viszolyogtatónak is gondolná. Haszontalannak.
*Kicsit zavarja, hogy a lány visszatérve az asztal másik felére nem ül le, valahogy feszélyezi, hogy ő pedig kényelmesen terpeszkedik a karszékben. De felállni sincs kedve.*
- Nem foglalnál helyet? Hacsak nem akarsz máris távozni.
*Persze akkor sem kezd el duzzogni, ha a kínálással nem él a másik.*
- Ó, ezek szerint aggodalomra nekem lenne okom? *mosolyodik el a hullákra tett megjegyzésen, és átsiklik azon, hogy a kis leskelődését felemlegetik neki* Még az is lehet, hogy az ajtót nem miattam, hanem miattad kell zárva tartanunk kettőnk között. No de látod, *kap a szón* a holttestek. Vajon lennének-e számosan akik bizarrnak tartanák e vonzalmad? Bizonyára. Még akkor is ha esetleg csupán a tudományos kíváncsiság hajt. Hiszen nem egy helyen számít tabunak az elhalt teste.
*Ismét felnevet, hiszen Dora nem mondta ki, hogy mennyire taszítja az a csupor és amire a kancellár használja a tartalmát, de a reakció Hubi számára világos volt.*
- Vajon ez számít elítélendőnek vagy az, hogy ha a női test nem minden nyílását szeretném rendeltetésének megfelelően használni? Úgy vélem, hogy egyik sem.
*Ritkán fogalmaz ennyire kendőzetlenül, de most nem érzi, hogy cizellálnia kéne a szavait.*
- Kompromisszum, igen. *bólint kicsit később, és arra gondol, hogy ezzel a lánnyal csak kompromisszumokról lehet szó, másról sajnos nem. Legalábbis bevett módszereivel biztosan nem érne célt. Esetleg megpróbálkozhatna hagyományosabb eszközökkel is: széptevés, udvarlás... Csak hát igen kevés kedvet érez hozzá.*
- Azt, hogy megengedtem, hogy maradj, még véletlenül sem kell úgy vedd, hogy csupán megtűrnélek. Ezzel együtt nem vagy kötelezve semmire. Ha más szállás után néznél, elfogadom azt is, és nem kell amiatt aggódnod, hogy megbántanál vele, vagy hálátlansággal vádolnálak.
~Valószínűleg ezzel törődne legkevésbé.~
*Elgondolkodik, kicsit töprengve néz Dorára és még a szakállán is végigsimít, bár emögött most nincsenek hátsó gondolatok.*
- Azt javallom, öntsünk tiszta vizet a pohárba! Nem tagadom, hogy voltak veled terveim, nemcsak mint írnokként tartottam volna számot a szolgálataidra. De azt hiszem, hogy az ablaknál lejátszódott kis jelenet után ez nem ér a meglepetés erejével. Ugyanakkor ha nem tévedek, ~De, most az egyszer tévedjek!~ ha rám nézel, csupán a Vashegy kancellárját látod, a férfit nem. Ezt tiszteletben kell tartanom. Tehát ha úgy döntesz, hogy a Kancelláriát kívánod szolgálni, úgy csak olyasmit várok el tőled, amit írnokként tiszta lelkiismerettel megtehetsz. Semmi egyebet. Erre szavamat adom. Megfelel ez így?
//Dora//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Talán a könyvekkel kellett volna kezdenem.~
*Hubi azt is mondhatná, hogy Dora valósággal felvillanyozódott az írott munkák említésére, ha ismerné ezt a kifejezést. Mosolyogva fordul oldalra a székében ahogy Dora odasétál mellé, hogy a könyvek között mazsolázgasson. Egy megengedő kézmozdulattal jelzi, hogy nyugodtan leveheti a kiválasztott kötetet. "Az váraknak es öregtornyoknak építésérül" Egy bizonyos Ormila Phiwyse nevű gnóm munkája, aki ugyan nőnemű volt, de zsenialitását ezen a téren nehéz lenne elvitatni. Hubi persze csak érdekes csemegeként szokta forgatni tekintve, hogy igen régi műről van szó, azóta új vívmányok az írás egy részét idejétmúlttá tették. Mindenesetre figyelemreméltó, hogy Dora pont ezt választotta ki. Hacsak nem a vaskos kötet és annak díszes, a borító bőrbe égetett mintákkal terhes gerince miatt vette le. Pedig egy polccal feljebb, kicsit balra egy neves lovag, alkalmasint pikáns nyelvezetű szerelmi énekeit tartalmazó könyv is a kezébe akadhatott volna.*
- Valóban. *bólint rá meggyőződéssel Dorának a könyvekre tett megjegyzésére* Úgy vélem, hogy az írás a leghasznosabb mindazon találmányok közül, melyek valaha megjelentek Lanawin világán. A tudás továbbadásának egyetlen biztos módja. Hiszen a szájhagyomán alapján regélt történetek, praktikák változnak, s néha alig pár esztendő is elég hozzá, hogy így a valóságtól elrugaszkodottá váljanak, használhatatlanná silányuljanak. Az írott szó viszont véletlenül nem változhat.
*A szék Dorától távolabbi karfájára könyököl le, és kézfejével megtámasztva az állát néz a lányra.*
- Engem például mindig lenyűgöz, ha rég holt mesterek írásait forgathatom. *elmosolyodik* Talán habókos öregembernek fogsz gondolni, de ilyenkor nemcsak a leírtakra koncentrálok. Gyakran megpróbálom magam elé képzelni a szerzőt. Ki lehetett valójában a tudós mögött, mit szeretett, mi volt mit ki nem állhatott, elégedett volt-e az életével, vagy csak a munkájának élt?... Néha még arcot is képzelek magam elé...
*Egy kicsit kínos mosollyal megrázza fejét és legyint egyet.*
- Eh, valóban habókos öregember lettél, Habrertus.
*A már-már emelkedett pillanatok aztán nagyjából addig tartanak, míg a csupor titkára fény nem derül. Mert lány reakciójából Hubi pontosan látja, hogy felismerhette annak rendeltetését. Talán nem illendő, de Dora zavara határozottan szórakoztatja.*
- Ugyan, kedvesem, csak nincsenek előítéleteid? *neveti el magát* Ennél felvilágosultabb elmének gondollak. Alighanem mindannyiunknak vannak olyan szokásai, kedvtelései amiket egyesek furcsának találhatnak. Mit gondolsz, egy fegyverforgatásból élő zsoldos talán nem érezné furának a könyvek iránti vonzalmad? Talán viszolyogtatónak is gondolná. Haszontalannak.
*Kicsit zavarja, hogy a lány visszatérve az asztal másik felére nem ül le, valahogy feszélyezi, hogy ő pedig kényelmesen terpeszkedik a karszékben. De felállni sincs kedve.*
- Nem foglalnál helyet? Hacsak nem akarsz máris távozni.
*Persze akkor sem kezd el duzzogni, ha a kínálással nem él a másik.*
- Ó, ezek szerint aggodalomra nekem lenne okom? *mosolyodik el a hullákra tett megjegyzésen, és átsiklik azon, hogy a kis leskelődését felemlegetik neki* Még az is lehet, hogy az ajtót nem miattam, hanem miattad kell zárva tartanunk kettőnk között. No de látod, *kap a szón* a holttestek. Vajon lennének-e számosan akik bizarrnak tartanák e vonzalmad? Bizonyára. Még akkor is ha esetleg csupán a tudományos kíváncsiság hajt. Hiszen nem egy helyen számít tabunak az elhalt teste.
*Ismét felnevet, hiszen Dora nem mondta ki, hogy mennyire taszítja az a csupor és amire a kancellár használja a tartalmát, de a reakció Hubi számára világos volt.*
- Vajon ez számít elítélendőnek vagy az, hogy ha a női test nem minden nyílását szeretném rendeltetésének megfelelően használni? Úgy vélem, hogy egyik sem.
*Ritkán fogalmaz ennyire kendőzetlenül, de most nem érzi, hogy cizellálnia kéne a szavait.*
- Kompromisszum, igen. *bólint kicsit később, és arra gondol, hogy ezzel a lánnyal csak kompromisszumokról lehet szó, másról sajnos nem. Legalábbis bevett módszereivel biztosan nem érne célt. Esetleg megpróbálkozhatna hagyományosabb eszközökkel is: széptevés, udvarlás... Csak hát igen kevés kedvet érez hozzá.*
- Azt, hogy megengedtem, hogy maradj, még véletlenül sem kell úgy vedd, hogy csupán megtűrnélek. Ezzel együtt nem vagy kötelezve semmire. Ha más szállás után néznél, elfogadom azt is, és nem kell amiatt aggódnod, hogy megbántanál vele, vagy hálátlansággal vádolnálak.
~Valószínűleg ezzel törődne legkevésbé.~
*Elgondolkodik, kicsit töprengve néz Dorára és még a szakállán is végigsimít, bár emögött most nincsenek hátsó gondolatok.*
- Azt javallom, öntsünk tiszta vizet a pohárba! Nem tagadom, hogy voltak veled terveim, nemcsak mint írnokként tartottam volna számot a szolgálataidra. De azt hiszem, hogy az ablaknál lejátszódott kis jelenet után ez nem ér a meglepetés erejével. Ugyanakkor ha nem tévedek, ~De, most az egyszer tévedjek!~ ha rám nézel, csupán a Vashegy kancellárját látod, a férfit nem. Ezt tiszteletben kell tartanom. Tehát ha úgy döntesz, hogy a Kancelláriát kívánod szolgálni, úgy csak olyasmit várok el tőled, amit írnokként tiszta lelkiismerettel megtehetsz. Semmi egyebet. Erre szavamat adom. Megfelel ez így?
9869. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-06-11 19:47:28
Üzenet elküldve: 2018-06-11 19:47:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Kancellária//
//Hubi//
*Fogadtatása legalább olyan kedves volt, mint általában szokott. Ahhoz képest, hogy kegyelemből van itt, és ahhoz képest, hogy az előbb még a romantikus hősszerelmes pillanatot is kegyetlenül megtörte, Habrertus most sem tágít.*
~ Kitartó ember. ~ *Ismeri be magában, ami vagy jó, vagy rossz, attól függ, honnan nézzük. Mindenesetre Dora szeme hálásan csillan, amint a könyvekről esik szó, ez a gesztus minden szónál többet ér. Tekintete arra is kalandozik, bár már a legtöbb könyv gerincén a feliratot volt alkalma kibetűzni, de amelyiket nem, azzal még akadt volna egy kis tárgyalnivalója.*
- Ó, nagyon köszönöm. *Mondja őszinte meglepetéssel. Úgy kell moderálnia magát, hogy ne ugorjon oda azonnal, mindenesetre részben azért, hogy megmutassa, milyen baráti bizalmat épített ki a kancellárral, részben pedig kíváncsiságból közelebb lép hozzá, és mellette-mögötte állva is böngészni kezd. Rápillant, de hacsak a férfi nem ellenkezik kifejezetten, le is vesz egy vaskosabb kötetet, amit már korábban is felkeltette az érdeklődését. Ez nem jelenti azt, hogy az adott témához feltétlenül sokat konyítana, vagy nekiállna kiolvasni, de élvezet belenézni, hogy a tudomány folyik, gördül keresztül a vastag lapokon.* Nincs lenyűgözőbb a könyveknél. *Jegyzi meg, mert persze egyszerre tud lapozgatni és beszélni, figyelni is.*
- Ami pedig az ágyat illeti, nos… Leesett a kalapom. *Magyarázza, szinte szakértői a beszéde, most, hogy könyvet tart a kezében.* És mikor lehajoltam, megláttam.
~ Vazelin? Hopsz. ~ *Becsukja a könyvet, újra a kancellár felé fordul. Arcán mérhetetlen zavar ütközik ki, mert hát összeáll a kép: a vazelin, az ágy alatt lévő csupor… Örül neki, hogy nem fogta meg az edényt. Nagyra nyitja a száját, becsukja, aztán visszateszi a könyvet a polcra, mintha attól félne, hogy szegény tárgy is meghallja a dolgot, és megrontja őt. Igyekszik visszavarázsolni a komolyságot az arcára, több-kevesebb sikerrel.*
- Hát, ezzel valóban nem tudod kikúrálni a derékfájást. *Ismeri be. Látja, érzi, hogy van, amit még nem talált meg, és valahogy nem is szeretné tudni, mire való.* Csak kíváncsi voltam, hol van olyan holmi, amivel elnyesheted a torkom, amíg alszom. *Teszi hozzá nyugodtan.* De amíg ilyen szívesen kukucskálsz be az ablakon, addig nem kellene aggódnom. Téged nem a holttestek hoznak lázba, ahogy engem. *Vigyorodik el, megtalálva végre a beszédhangot, amit meg szokott ütni. Megkerüli az asztalt, és most megint a másik oldaláról beszél a kancellárhoz, ahonnét szoktak az emberek, csak nem ül le, az egyik szék háttámlájára könyököl.*
- Mielőtt lefeküdtem, kompromisszumokról volt szó. *Mondja komolyabban.* Illetve semmiről nem volt szó. Nem is tudom. Csak megengedted, hogy maradjak. Persze zavarni nem akarlak. *Néz le Habrertus munkájára az asztalon.*
//Hubi//
*Fogadtatása legalább olyan kedves volt, mint általában szokott. Ahhoz képest, hogy kegyelemből van itt, és ahhoz képest, hogy az előbb még a romantikus hősszerelmes pillanatot is kegyetlenül megtörte, Habrertus most sem tágít.*
~ Kitartó ember. ~ *Ismeri be magában, ami vagy jó, vagy rossz, attól függ, honnan nézzük. Mindenesetre Dora szeme hálásan csillan, amint a könyvekről esik szó, ez a gesztus minden szónál többet ér. Tekintete arra is kalandozik, bár már a legtöbb könyv gerincén a feliratot volt alkalma kibetűzni, de amelyiket nem, azzal még akadt volna egy kis tárgyalnivalója.*
- Ó, nagyon köszönöm. *Mondja őszinte meglepetéssel. Úgy kell moderálnia magát, hogy ne ugorjon oda azonnal, mindenesetre részben azért, hogy megmutassa, milyen baráti bizalmat épített ki a kancellárral, részben pedig kíváncsiságból közelebb lép hozzá, és mellette-mögötte állva is böngészni kezd. Rápillant, de hacsak a férfi nem ellenkezik kifejezetten, le is vesz egy vaskosabb kötetet, amit már korábban is felkeltette az érdeklődését. Ez nem jelenti azt, hogy az adott témához feltétlenül sokat konyítana, vagy nekiállna kiolvasni, de élvezet belenézni, hogy a tudomány folyik, gördül keresztül a vastag lapokon.* Nincs lenyűgözőbb a könyveknél. *Jegyzi meg, mert persze egyszerre tud lapozgatni és beszélni, figyelni is.*
- Ami pedig az ágyat illeti, nos… Leesett a kalapom. *Magyarázza, szinte szakértői a beszéde, most, hogy könyvet tart a kezében.* És mikor lehajoltam, megláttam.
~ Vazelin? Hopsz. ~ *Becsukja a könyvet, újra a kancellár felé fordul. Arcán mérhetetlen zavar ütközik ki, mert hát összeáll a kép: a vazelin, az ágy alatt lévő csupor… Örül neki, hogy nem fogta meg az edényt. Nagyra nyitja a száját, becsukja, aztán visszateszi a könyvet a polcra, mintha attól félne, hogy szegény tárgy is meghallja a dolgot, és megrontja őt. Igyekszik visszavarázsolni a komolyságot az arcára, több-kevesebb sikerrel.*
- Hát, ezzel valóban nem tudod kikúrálni a derékfájást. *Ismeri be. Látja, érzi, hogy van, amit még nem talált meg, és valahogy nem is szeretné tudni, mire való.* Csak kíváncsi voltam, hol van olyan holmi, amivel elnyesheted a torkom, amíg alszom. *Teszi hozzá nyugodtan.* De amíg ilyen szívesen kukucskálsz be az ablakon, addig nem kellene aggódnom. Téged nem a holttestek hoznak lázba, ahogy engem. *Vigyorodik el, megtalálva végre a beszédhangot, amit meg szokott ütni. Megkerüli az asztalt, és most megint a másik oldaláról beszél a kancellárhoz, ahonnét szoktak az emberek, csak nem ül le, az egyik szék háttámlájára könyököl.*
- Mielőtt lefeküdtem, kompromisszumokról volt szó. *Mondja komolyabban.* Illetve semmiről nem volt szó. Nem is tudom. Csak megengedted, hogy maradjak. Persze zavarni nem akarlak. *Néz le Habrertus munkájára az asztalon.*
9868. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-06-11 19:15:24
Üzenet elküldve: 2018-06-11 19:15:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Kancellária//
//Dora//
*Ténykedését az ajtó nyitódása szakítja félbe, amire arra pillant és az ajtónyílásban megláthatja Dora bájos, csapzott hajával keretezett arcát. Nem is látta még ilyen rendetlenül, de az összhatáson ez mit sem ront. Ez a "rendetlenség" csak addig élhet benyomásként, amíg Dora be nem lép, mert az öltözéke már rendben van.*
- Örömmel hallom, hogy jót pihentél. *könyököl le az asztalra mosolyogva, a kényelmes nyújtózásra pedig kis híján fel is nevet. Nem tudná megmondani, hogy miért tetszik neki ennyire ez a mozdulat. Talán azért, mert annyira őszintének tűnik.*
- Igazán semmi akadálya nincs, ha ágyban szeretnél olvasgatni. *int kezével a háta mögött a fal mentén elterülő polcrendszer felé. Itt persze nemcsak hivatali iratok és fóliánsok sorakoznak (ezekből itt kevesebb található), hanem tudományos munkák is szép számmal, zömmel építészettel foglalkozók.*
- Sajnos az én könyvtáram nem vetekedhet az artheniori gyűjteményekkel, de ha találsz kedvedre valót, ne habozz elkérni!
*Egy kis, majdnem kínos csend után, amikor Dora talán már készülne magára hagyni Hubit, a kancellár pedig a lány további tervei felől érdeklődne a nap hátralévő részére, az elf egy meglepő észrevétellel áll elő. Hubi pár pillanatig nem is érti, hogy miről beszél, hiszen derékfájdalmaira nincs semmiféle csudálatos hatású kencéje. Aztán csak elneveti magát.*
- Amikor azt mondtam, kedvesem, hogy lepihenhetsz odabent, akkor azt úgy értettem, hogy az ágyon helyezd magad kényelembe. Nem pedig az ágy alatt.
*Tudniillik ama csupor oda volt besuvasztva.*
- Nos, arról nincs tudomásom, hogy ízületi bántalmaimra lenne annak az anyagnak bármi jótékony hatása, legalábbis nem próbáltam még fájdalmat enyhíteni vele. *finoman elmosolyodik* Bár arra szolgál, hogy fájdalmat enyhítsen, pontosabban megelőzzön. Ami az összetételét illeti, arról a nagyasszony tudna nyilatkozni, ő volt olyan kegyes, hogy elkészítette nekem. Alighanem egy vazelin nevű matéria lehet az alapja, mellette tartalmazhat olyan összetevőket melyek a romlását hivatottak lassítani, megdermedését meggátolni. És persze illatos olajokat is adagolt hozzá.
*Elgondolkodik rajta, hogy felvilágosítsa lakótársát az anyag valódi rendeltetéséről, de úgy dönt, hogy kétségbeesetten szánalmas lépés lenne, ha azonnal felajánlaná, hogy bemutatja szakszerű felhasználásának módját. No persze, a leselkedést nem gondolja ilyesminek. Az egyszerű, természetes kíváncsiság.*
- Volt esetleg még valami, ami érdeklődésedre számot tartott a holmijaim közül?
*Nem mérgelődik fel azon, hogy Dora a pihenés idejének egy részét arra használhatta, hogy kutakodjon a lakrészében. Valójában még tetszik is neki ahogy elképzeli, amint az elf csintalan mosollyal az arcán túrja fel a szobát. Nem őrizget ott semmit, ami miatt szégyenkeznie kellene. A csupor sem ilyen, és az ehhez köthető egyéb kellékek sem.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.11 19:17:44
//Dora//
*Ténykedését az ajtó nyitódása szakítja félbe, amire arra pillant és az ajtónyílásban megláthatja Dora bájos, csapzott hajával keretezett arcát. Nem is látta még ilyen rendetlenül, de az összhatáson ez mit sem ront. Ez a "rendetlenség" csak addig élhet benyomásként, amíg Dora be nem lép, mert az öltözéke már rendben van.*
- Örömmel hallom, hogy jót pihentél. *könyököl le az asztalra mosolyogva, a kényelmes nyújtózásra pedig kis híján fel is nevet. Nem tudná megmondani, hogy miért tetszik neki ennyire ez a mozdulat. Talán azért, mert annyira őszintének tűnik.*
- Igazán semmi akadálya nincs, ha ágyban szeretnél olvasgatni. *int kezével a háta mögött a fal mentén elterülő polcrendszer felé. Itt persze nemcsak hivatali iratok és fóliánsok sorakoznak (ezekből itt kevesebb található), hanem tudományos munkák is szép számmal, zömmel építészettel foglalkozók.*
- Sajnos az én könyvtáram nem vetekedhet az artheniori gyűjteményekkel, de ha találsz kedvedre valót, ne habozz elkérni!
*Egy kis, majdnem kínos csend után, amikor Dora talán már készülne magára hagyni Hubit, a kancellár pedig a lány további tervei felől érdeklődne a nap hátralévő részére, az elf egy meglepő észrevétellel áll elő. Hubi pár pillanatig nem is érti, hogy miről beszél, hiszen derékfájdalmaira nincs semmiféle csudálatos hatású kencéje. Aztán csak elneveti magát.*
- Amikor azt mondtam, kedvesem, hogy lepihenhetsz odabent, akkor azt úgy értettem, hogy az ágyon helyezd magad kényelembe. Nem pedig az ágy alatt.
*Tudniillik ama csupor oda volt besuvasztva.*
- Nos, arról nincs tudomásom, hogy ízületi bántalmaimra lenne annak az anyagnak bármi jótékony hatása, legalábbis nem próbáltam még fájdalmat enyhíteni vele. *finoman elmosolyodik* Bár arra szolgál, hogy fájdalmat enyhítsen, pontosabban megelőzzön. Ami az összetételét illeti, arról a nagyasszony tudna nyilatkozni, ő volt olyan kegyes, hogy elkészítette nekem. Alighanem egy vazelin nevű matéria lehet az alapja, mellette tartalmazhat olyan összetevőket melyek a romlását hivatottak lassítani, megdermedését meggátolni. És persze illatos olajokat is adagolt hozzá.
*Elgondolkodik rajta, hogy felvilágosítsa lakótársát az anyag valódi rendeltetéséről, de úgy dönt, hogy kétségbeesetten szánalmas lépés lenne, ha azonnal felajánlaná, hogy bemutatja szakszerű felhasználásának módját. No persze, a leselkedést nem gondolja ilyesminek. Az egyszerű, természetes kíváncsiság.*
- Volt esetleg még valami, ami érdeklődésedre számot tartott a holmijaim közül?
*Nem mérgelődik fel azon, hogy Dora a pihenés idejének egy részét arra használhatta, hogy kutakodjon a lakrészében. Valójában még tetszik is neki ahogy elképzeli, amint az elf csintalan mosollyal az arcán túrja fel a szobát. Nem őrizget ott semmit, ami miatt szégyenkeznie kellene. A csupor sem ilyen, és az ehhez köthető egyéb kellékek sem.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.11 19:17:44
9867. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-06-11 18:12:09
Üzenet elküldve: 2018-06-11 18:12:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vildanae//
*Fél szemével a leányra sandít s megvonja a vállát.*
- Haj, gyermekem, s még tán nem láttál te mindent e földön, ha azt mernéd hinni, ez a legszörnyűbb dolog mit az emberiség elkövetni merészel!
*Megcsóválja a fejét. Szegény leány, meg tudja érteni, mi játszódik le benne. Tovább ügyeskedik kezében a henteseszközökkel, mondhatni a gyomra is egész jól bírja.*
- Na szokjad akkor.
*Ím hagyja, a leány hadd szokja a látványt és a cafatokra darabolódó hús hangját, Tepis meg meglepődik azon, milyen jól bírja ezt a dolgot. Lehet, hogy hentesnek kéne mennie?*
- Mindenki mást hisz, és bizony ám, ez így van jól. Unalmasak lennénk, ha mindenki ugyanazt hinné, nem-e? *Röhög fel.* Körforgás, hmmm, igen. Az igazat meg senki nem tudhatja, mon. Még én sem, pedig Ammunapi sugdolódzik nekem álmomban... Néha.
*Közben sikerül neki jó nagy húsfalatokat kivágni az állatból, s mint aki jól végezte dolgát, lassan felegyenesedik.*
- No, segítesz-é ezeket kihurcolni a medgolykáknak?
*Fél szemével a leányra sandít s megvonja a vállát.*
- Haj, gyermekem, s még tán nem láttál te mindent e földön, ha azt mernéd hinni, ez a legszörnyűbb dolog mit az emberiség elkövetni merészel!
*Megcsóválja a fejét. Szegény leány, meg tudja érteni, mi játszódik le benne. Tovább ügyeskedik kezében a henteseszközökkel, mondhatni a gyomra is egész jól bírja.*
- Na szokjad akkor.
*Ím hagyja, a leány hadd szokja a látványt és a cafatokra darabolódó hús hangját, Tepis meg meglepődik azon, milyen jól bírja ezt a dolgot. Lehet, hogy hentesnek kéne mennie?*
- Mindenki mást hisz, és bizony ám, ez így van jól. Unalmasak lennénk, ha mindenki ugyanazt hinné, nem-e? *Röhög fel.* Körforgás, hmmm, igen. Az igazat meg senki nem tudhatja, mon. Még én sem, pedig Ammunapi sugdolódzik nekem álmomban... Néha.
*Közben sikerül neki jó nagy húsfalatokat kivágni az állatból, s mint aki jól végezte dolgát, lassan felegyenesedik.*
- No, segítesz-é ezeket kihurcolni a medgolykáknak?
9866. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-06-11 02:48:15
Üzenet elküldve: 2018-06-11 02:48:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Kancellária//
//Habrertus//
*A szomszédból végre mindenki távozik, a zajokból ítélve csak Habrertus teszi bent a dolgát. Az nem baj, Dorának esélye se lenne távozni, ha éppen nem lenne nyitva a hivatal – hiába kapott a lakosztályhoz kulcsot, a Kancellária zárt ajtaján így se, úgy se tudna kijutni. Hogy ez a kancellár ördögi terveinek részét képezi-e, tudja a túró. Az ablakon még mindig kimászhat, ha el akar menni vagy meg akar szökni. Csak hát a reputációja, ugye, meg az azon esett sérelmek… Már csak ez hiányozna.
Most szépen, posztókabát és kalap nélkül, meg nedves hajjal, de szokásos eleganciával lép ki az ajtón, csak miután ki is kukucskált, hogy tényleg nincs-e senki a láthatáron. Ezután beengedi magát a szobába.*
- Jó reggelt! *Mondja, mert ez tűnik a leglogikusabb cselekedetnek. Fent van a nap, ő most ébredt… Csak ezután jön rá a tévedésére, és elmosolyodik. Jóízűt nyújtózik.* Lenyűgözött a lakosztályod kényelme, kancellár uram. Tényleg. Úgy elaludtam, mint akit fejbe kólintottak. *Tesz néhány lépést, de most nem azzal a figyelemmel nézelődik, mint eddig – nincs nagyon mit nézni, a tárgyak zömét megjegyezte már. Újra a férfi felé fordul, eltűnődik, mit csinálhat.*
- Bevallom, ezért szerettem a könyvtárban kutatni. Egyszerűen nem bírtam volna ki, hogy néhány lépés válasszon el az ágyamtól munka közben. Amilyen lusta vagyok, először csak belemásznék, hogy majd onnan folytatom, aztán azon kapnám magam, hogy minduntalan elalszom. *Nevet magán egy kicsit.*
*Nem akarja nagyon szóval tartani Habrertust, de azért egy kicsit udvariaskodik, ha már ilyen jót pihent, hála neki. Szeretné ezt hinni. Igazából a kulcsnak volt köszönhető. De mindegy is. Már eljátszik a gondolattal, hogy távozzon, de nem tudja megállni, hogy csavarjon a dolgon még egy kicsit – elvégre a leselkedésért jár még egy fricska.*
- El is felejtettem! Remélem, a derekad jobban van már. A csupros varázskenőcsöd megoldja talán a problémát, bár nem jöttem rá, miből van. *Dora nem is sejti, hogy a „derékfájás” meg az illatos szutymák összefügg, inkább csak arra akar utalni ezzel, hogy természetesen nem buta kislány, mindenhova benézett, ahova csak lehet. Nem is ő lenne, ha nem.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.11 02:49:51
//Habrertus//
*A szomszédból végre mindenki távozik, a zajokból ítélve csak Habrertus teszi bent a dolgát. Az nem baj, Dorának esélye se lenne távozni, ha éppen nem lenne nyitva a hivatal – hiába kapott a lakosztályhoz kulcsot, a Kancellária zárt ajtaján így se, úgy se tudna kijutni. Hogy ez a kancellár ördögi terveinek részét képezi-e, tudja a túró. Az ablakon még mindig kimászhat, ha el akar menni vagy meg akar szökni. Csak hát a reputációja, ugye, meg az azon esett sérelmek… Már csak ez hiányozna.
Most szépen, posztókabát és kalap nélkül, meg nedves hajjal, de szokásos eleganciával lép ki az ajtón, csak miután ki is kukucskált, hogy tényleg nincs-e senki a láthatáron. Ezután beengedi magát a szobába.*
- Jó reggelt! *Mondja, mert ez tűnik a leglogikusabb cselekedetnek. Fent van a nap, ő most ébredt… Csak ezután jön rá a tévedésére, és elmosolyodik. Jóízűt nyújtózik.* Lenyűgözött a lakosztályod kényelme, kancellár uram. Tényleg. Úgy elaludtam, mint akit fejbe kólintottak. *Tesz néhány lépést, de most nem azzal a figyelemmel nézelődik, mint eddig – nincs nagyon mit nézni, a tárgyak zömét megjegyezte már. Újra a férfi felé fordul, eltűnődik, mit csinálhat.*
- Bevallom, ezért szerettem a könyvtárban kutatni. Egyszerűen nem bírtam volna ki, hogy néhány lépés válasszon el az ágyamtól munka közben. Amilyen lusta vagyok, először csak belemásznék, hogy majd onnan folytatom, aztán azon kapnám magam, hogy minduntalan elalszom. *Nevet magán egy kicsit.*
*Nem akarja nagyon szóval tartani Habrertust, de azért egy kicsit udvariaskodik, ha már ilyen jót pihent, hála neki. Szeretné ezt hinni. Igazából a kulcsnak volt köszönhető. De mindegy is. Már eljátszik a gondolattal, hogy távozzon, de nem tudja megállni, hogy csavarjon a dolgon még egy kicsit – elvégre a leselkedésért jár még egy fricska.*
- El is felejtettem! Remélem, a derekad jobban van már. A csupros varázskenőcsöd megoldja talán a problémát, bár nem jöttem rá, miből van. *Dora nem is sejti, hogy a „derékfájás” meg az illatos szutymák összefügg, inkább csak arra akar utalni ezzel, hogy természetesen nem buta kislány, mindenhova benézett, ahova csak lehet. Nem is ő lenne, ha nem.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.11 02:49:51
9865. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-06-11 00:03:48
Üzenet elküldve: 2018-06-11 00:03:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Kancellária//
*Bár a fiú már indult volna, a Kancellár nem csak azt bizonyította be, hogy nem képes felmérni mások képességeit, hanem azt is, hogy türelmes ember, aki piti sérelmekért nem áll bosszút. Legalábbis nem rögtön. Mint elmondja, a felszerelésük egyelőre nem kapják vissza, de ahogy arra a fiatal harcos számított, ő kap majd acélt a kiképzéséhez és felméréséhez. Az lenne meglepő, ha nem kapna, úgyhogy erre a megjegyzésre nem is reagál semmit, csak várja, hogy véget érjen a felesleges szócséplés. Persze a Kancellár valószínűleg ehhez szokott, úgyhogy nem szakítja félbe, türelmesen vár, miközben a férfi még ír egy-egy papírt a törpének és neki, miközben beavatja őket abba is, hogy mire való amit kapnak. Nem mintha Pash el tudná olvasni, felőle aztán azt is írhatná, hogy vágják le a fejét ahogy meglátják. A fehér hajú fiú nem akart szállás felől érdeklődni a kancellárnál, úgy gondolta, hogy majd a felmérése és képzése után tesz fel ilyen kérdéseket, ahogy az étellel kapcsolatban is. Mielőbb jelentkezni akar, még ha megfáradt és éhes is, és bizonyítani, sokkal inkább magának, mint az ittenieknek. Mindenesetre megjegyzi magának a Vaskorsó nevét, olyan helynek tűnik, ahova szívesen betér majd. Amikor a Kancellár int, akkor Pash illedelmes főhajtással búcsúzik. Odakint szó nélkül hagyja faképnél a törpét, aki nem gondolja, hogy akadályozná a távozásában, és sietve indul el a következő őrhöz, aki épp az erőd kapujában áll, ha lehet hinni a kancellár szavainak.*
*Bár a fiú már indult volna, a Kancellár nem csak azt bizonyította be, hogy nem képes felmérni mások képességeit, hanem azt is, hogy türelmes ember, aki piti sérelmekért nem áll bosszút. Legalábbis nem rögtön. Mint elmondja, a felszerelésük egyelőre nem kapják vissza, de ahogy arra a fiatal harcos számított, ő kap majd acélt a kiképzéséhez és felméréséhez. Az lenne meglepő, ha nem kapna, úgyhogy erre a megjegyzésre nem is reagál semmit, csak várja, hogy véget érjen a felesleges szócséplés. Persze a Kancellár valószínűleg ehhez szokott, úgyhogy nem szakítja félbe, türelmesen vár, miközben a férfi még ír egy-egy papírt a törpének és neki, miközben beavatja őket abba is, hogy mire való amit kapnak. Nem mintha Pash el tudná olvasni, felőle aztán azt is írhatná, hogy vágják le a fejét ahogy meglátják. A fehér hajú fiú nem akart szállás felől érdeklődni a kancellárnál, úgy gondolta, hogy majd a felmérése és képzése után tesz fel ilyen kérdéseket, ahogy az étellel kapcsolatban is. Mielőbb jelentkezni akar, még ha megfáradt és éhes is, és bizonyítani, sokkal inkább magának, mint az ittenieknek. Mindenesetre megjegyzi magának a Vaskorsó nevét, olyan helynek tűnik, ahova szívesen betér majd. Amikor a Kancellár int, akkor Pash illedelmes főhajtással búcsúzik. Odakint szó nélkül hagyja faképnél a törpét, aki nem gondolja, hogy akadályozná a távozásában, és sietve indul el a következő őrhöz, aki épp az erőd kapujában áll, ha lehet hinni a kancellár szavainak.*
9864. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-06-10 22:34:38
Üzenet elküldve: 2018-06-10 22:34:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Kancellária//
*A kancellár nem szakavatott szemmel méri végig a kissé szemtelen fiatalember, de ennek ellenére - vagy pont ezért - egyszerűen képtelen elképzelni, hogy Pash komolyabb vasakkal megterhelve akár mozogni is képes lenne, nemhogy harcolni. De különösebben sokat nem vacillál a kérdésen: ha Pash így gondolja, ám legyen. Legfeljebb szerez pár vidám pillanatot a lovagnak.*
- Azonnal indulhattok a dolgotokra mindketten, de ezekre még szükségetek lesz.
*Rutinosan kezd neki elkészíteni az írásokat a törpe és az ember számára.*
- A fegyvereitek egyelőre a kapuőrnél maradnak, *egy pillantást vet Pash-ra* te a thargarodi strázsától kaphatsz olyan pengét amire szükséged lesz a gyakorláshoz. Persze a sajátotokról sem kell lemondanotok, idővel visszakapjátok majd őket.
*Idővel, hiszen még egyiket sem ismerik. Ha végül úgy döntenek, hogy nem kívánnak a Vashegyen maradni, úgy távozáskor azonnal megkapják őket, ha pedig hosszabb távra terveznek, akkor ezért nem lesz akadálya. A most kiállított és az egymás mellett ülő kettősnek átnyújtott papírok is, melyek bizonyítják, hogy jogosan tartózkodnak a városban, csak vendégekként említik őket egyelőre.
A törpe kérdésére bólint, jogos felvetés.*
- Szállást a hosszúházban találhattok.
*Nem részletezi, hogy pontosan mi ez és hol található, könnyen rábukkanhatnak, ha figyeltek a nevére.*
- Nem úri hajlék, de a célnak nagyon is megfelel. Élelmet vagy az erőd konyhájában találtok, oda be fog engedni az őrség az írásotok birtokában, vagy ha inkább a kényelemre voksolnátok, úgy tudom ajánlani a Vaskrosót a hegy lábánál. Kitűnően főznek ott, és az árakra sem lehet nagy panasz.
*Ezután, ha más nincs, tesz egy előzékeny kézmozdulatot, hogy Zaziryana és Pash távozhatnak, majd ha ez megtörtént és becsukódott mögöttük az ajtó, saját lakrésze felé vet egy pillantást.
~Talán üveges ajtóra kéne cseréltetni?~
Elmosolyodik, megrázza a fejét, és rövid ideig még az okmányok iktatásával foglalatoskodik.*
*A kancellár nem szakavatott szemmel méri végig a kissé szemtelen fiatalember, de ennek ellenére - vagy pont ezért - egyszerűen képtelen elképzelni, hogy Pash komolyabb vasakkal megterhelve akár mozogni is képes lenne, nemhogy harcolni. De különösebben sokat nem vacillál a kérdésen: ha Pash így gondolja, ám legyen. Legfeljebb szerez pár vidám pillanatot a lovagnak.*
- Azonnal indulhattok a dolgotokra mindketten, de ezekre még szükségetek lesz.
*Rutinosan kezd neki elkészíteni az írásokat a törpe és az ember számára.*
- A fegyvereitek egyelőre a kapuőrnél maradnak, *egy pillantást vet Pash-ra* te a thargarodi strázsától kaphatsz olyan pengét amire szükséged lesz a gyakorláshoz. Persze a sajátotokról sem kell lemondanotok, idővel visszakapjátok majd őket.
*Idővel, hiszen még egyiket sem ismerik. Ha végül úgy döntenek, hogy nem kívánnak a Vashegyen maradni, úgy távozáskor azonnal megkapják őket, ha pedig hosszabb távra terveznek, akkor ezért nem lesz akadálya. A most kiállított és az egymás mellett ülő kettősnek átnyújtott papírok is, melyek bizonyítják, hogy jogosan tartózkodnak a városban, csak vendégekként említik őket egyelőre.
A törpe kérdésére bólint, jogos felvetés.*
- Szállást a hosszúházban találhattok.
*Nem részletezi, hogy pontosan mi ez és hol található, könnyen rábukkanhatnak, ha figyeltek a nevére.*
- Nem úri hajlék, de a célnak nagyon is megfelel. Élelmet vagy az erőd konyhájában találtok, oda be fog engedni az őrség az írásotok birtokában, vagy ha inkább a kényelemre voksolnátok, úgy tudom ajánlani a Vaskrosót a hegy lábánál. Kitűnően főznek ott, és az árakra sem lehet nagy panasz.
*Ezután, ha más nincs, tesz egy előzékeny kézmozdulatot, hogy Zaziryana és Pash távozhatnak, majd ha ez megtörtént és becsukódott mögöttük az ajtó, saját lakrésze felé vet egy pillantást.
~Talán üveges ajtóra kéne cseréltetni?~
Elmosolyodik, megrázza a fejét, és rövid ideig még az okmányok iktatásával foglalatoskodik.*
9863. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-06-10 19:59:03
Üzenet elküldve: 2018-06-10 19:59:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Szállítmányos szekereknél//
*Svir pontosan így van a szállítmányozás nehézségeivel. Sőt úgy gondolja, hogy még Trodd is megoldotta volna már egyedül. Mivel viszont együtt kell megoldaniuk, és nem is csak hármuknak, hanem legalább hatuknak a probléma máris sokkal nehezebb. Azt hinné az ember, hogy attól csak könnyebb lesz, ha többen látnak hozzá, de Svir tapasztalt vándorként már nagyon jól tudja, hogy az alaposan elgondolt, jól megtervezett dolgok ritkán sikerülnek a gyakorlatban is megfelelően. Ő azért majdnem mindent megtesz a siker érdekében. Carthyria ötletén elneveti magát.*
- Jó ötlet! Kivéve, ha páncélhacuka van a… olyankor máshogy…*Itt észbe kap, hogy valami családi titkot kotyogott ki és inkább nem folytatja. Az a kék ital eszébe juttathat dolgokat, de a nyelvét nem fékezi rögtön. Megköszörüli a torkát és folytatja a beszélgetést, mintha mi sem történt volna.*
- Kár, viszont az igyekezet dicséretes. Kéne neked egy olyan számszeríj, annak csak meg kell húzni a ravaszát. Egyszer a leghülyébb ork is el tudja sütni, közelről pedig még talál is vele. *Ezután még Troddhoz is szól.*
- Addig jó Trodd. *Tovább megy egy következő szekérhez, azt is megnézi.*
- Jól kitalálták ezt nekünk. Én azért értek a fegyverforgatáshoz, de hat szekeret nem védek meg egyedül. Ez meg már van annyi, hogy kiszagolják valami haramiák is a földeken. *Sopánkodik a csapatának.*
*Svir pontosan így van a szállítmányozás nehézségeivel. Sőt úgy gondolja, hogy még Trodd is megoldotta volna már egyedül. Mivel viszont együtt kell megoldaniuk, és nem is csak hármuknak, hanem legalább hatuknak a probléma máris sokkal nehezebb. Azt hinné az ember, hogy attól csak könnyebb lesz, ha többen látnak hozzá, de Svir tapasztalt vándorként már nagyon jól tudja, hogy az alaposan elgondolt, jól megtervezett dolgok ritkán sikerülnek a gyakorlatban is megfelelően. Ő azért majdnem mindent megtesz a siker érdekében. Carthyria ötletén elneveti magát.*
- Jó ötlet! Kivéve, ha páncélhacuka van a… olyankor máshogy…*Itt észbe kap, hogy valami családi titkot kotyogott ki és inkább nem folytatja. Az a kék ital eszébe juttathat dolgokat, de a nyelvét nem fékezi rögtön. Megköszörüli a torkát és folytatja a beszélgetést, mintha mi sem történt volna.*
- Kár, viszont az igyekezet dicséretes. Kéne neked egy olyan számszeríj, annak csak meg kell húzni a ravaszát. Egyszer a leghülyébb ork is el tudja sütni, közelről pedig még talál is vele. *Ezután még Troddhoz is szól.*
- Addig jó Trodd. *Tovább megy egy következő szekérhez, azt is megnézi.*
- Jól kitalálták ezt nekünk. Én azért értek a fegyverforgatáshoz, de hat szekeret nem védek meg egyedül. Ez meg már van annyi, hogy kiszagolják valami haramiák is a földeken. *Sopánkodik a csapatának.*
9862. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-06-10 18:38:48
Üzenet elküldve: 2018-06-10 18:38:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Fenn a hegyen – Őrség//
*Amint megkapja a fegyvereket, intézkedik is a raktárba helyezésükről. Szépen felcimkézve mindent - neki ne cirkuszoljon kifelé menet senki!*
- Tipli befelé, öcskös. *ciccent Pashnak, de beengedi. Legszívesebben felrúgná, a Kancellárral meg a többi majomivadék embercsótánnyal együtt, de nem teheti. Oda lenne az egzisztenciája, meg hát nem is az a fajta.*
*Kifelé menet Kilvard Guldraen visszakapja fegyvereit és mehet a dolgára.*
- Jó utat. *biccent a fickónak, aztán útjára engedi. Utána úgy dönt, hogy tesz egy rövid kört ThargArodban, mielőtt újra felveszi az őrséget.*
~ Nekem is jár egy kis ebédszünet! ~
*Amint megkapja a fegyvereket, intézkedik is a raktárba helyezésükről. Szépen felcimkézve mindent - neki ne cirkuszoljon kifelé menet senki!*
- Tipli befelé, öcskös. *ciccent Pashnak, de beengedi. Legszívesebben felrúgná, a Kancellárral meg a többi majomivadék embercsótánnyal együtt, de nem teheti. Oda lenne az egzisztenciája, meg hát nem is az a fajta.*
*Kifelé menet Kilvard Guldraen visszakapja fegyvereit és mehet a dolgára.*
- Jó utat. *biccent a fickónak, aztán útjára engedi. Utána úgy dönt, hogy tesz egy rövid kört ThargArodban, mielőtt újra felveszi az őrséget.*
~ Nekem is jár egy kis ebédszünet! ~
9861. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-06-10 13:07:23
Üzenet elküldve: 2018-06-10 13:07:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Szállítmányos szekereknél//
*A másik megjegyzésére Trodd a megszokott nyugalmával válaszolt.*
-Meghallgatta őket aztán elküldte. Nem mondta mit döntött. Csak nem engedi el.
*Az azért nem kicsi hiba lenne még szerinte is. Ő maga nem egy vérszomjas alak, de aki embereket ölt és nem önvédelemből vagy egyéb megérthető okokból tette, azt nem szabad elengedni. Vagy kivégzés vagy örök életére a bányába menjen. Bár szerencséjére az ilyesmit nem neki kell eldöntenie. Ő csak egy sima pásztor. A szekereket elnézegeti, de egyébként nem szól bele a dolgokba. Ő is szárított húst szokott magával vinni mikor sokáig kint van a jószággal és nem is tervez egy jó darabig visszamenni. Jobb a jószágnak a szabad ég alatt.*
*A másik megjegyzésére Trodd a megszokott nyugalmával válaszolt.*
-Meghallgatta őket aztán elküldte. Nem mondta mit döntött. Csak nem engedi el.
*Az azért nem kicsi hiba lenne még szerinte is. Ő maga nem egy vérszomjas alak, de aki embereket ölt és nem önvédelemből vagy egyéb megérthető okokból tette, azt nem szabad elengedni. Vagy kivégzés vagy örök életére a bányába menjen. Bár szerencséjére az ilyesmit nem neki kell eldöntenie. Ő csak egy sima pásztor. A szekereket elnézegeti, de egyébként nem szól bele a dolgokba. Ő is szárított húst szokott magával vinni mikor sokáig kint van a jószággal és nem is tervez egy jó darabig visszamenni. Jobb a jószágnak a szabad ég alatt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11715-11734