//Kancellária, majd az előtt//
//Hubi//
- A tharg szokásokat? Mármint azokat a tharg szokásokat, amik alapján a gyilkost egy… _a_ Gödörben kell tartani? *Kérdezi Dora.* Hát nem tagadom, elég furcsa szokásaik vannak, tudnék velük vitatkozni. De éppen eleget hallottam róluk, hogy ne tegyem. *Nevet fel bonyolult gondolatmenetén.* Ostoba lennék, ha nem néznék fel rájuk, fogalmazzunk így, mert aki nem tiszteli a hatalmat, az elvész tőle. És mikor a kapuban megláttam ma Thargarod erődjét, akkor értettem meg, hogy mi az igazi hatalom. *Azt már nem teszi hozzá, hogy ez adott ihletet, hogy a Tűtoronyban megfenyegesse Habrertust.*
~ Nem mindig az erő a hatalom ugyanis, sokszor elég egy csinos kis fenék hozzá. Ma is tanultam valamit. ~
*Aztán a kancellár még egyet is ért vele, hát Dora lelkesen bólogat, és még az sem zavarja, hogy gyermekének nevezi őt a férfi. Már nem veszi magára, csak eddig volt furcsa. Vigyorog, hogy ilyen gyümölcsöző kis barátságuk lett hirtelen a semmiből. De ez már csak így működik, a vonzalom, még ha baráti is, ilyen hirtelen és szép dolog.*
- Nagyon köszönöm! *Feleli az ajánlatra. Ő is az ablak felé pillant, csak ekkor tűnik fel neki, hogy lassan lemegy a nap.* Nézzenek oda! *Mondja meglepetten.* Életem leghosszabb napja mindjárt véget ér. És még túl is éltem! Érted ezt? *Fordul a kancellárhoz. Ekkor kerül szóba a szállás is, és hogy maradhat a Kancellárián. Dora egészen meglepődik.*
- Ó, nem, szó sem lehet róla! Erre az egy estére igazán elég lesz a fogadó is. Szeretném, ha te is alhatnál, kényelmesen. *Mondja, és kivételesen tényleg udvarias, mert ha van kivel, az is tud lenni. Nem is hajlandó vitázni, leteszi az üres borospoharat, és már lép is a szobához, pakolja össze a holmiját. Az ágyat már korábban elintézte, már csak a kiakasztott kabátja hiányzik a felszereléséhez, az övtáskája, meg persze az elmaradhatatlan kalap. Felgöngyöli a ruhamosásra használt szalagot és elrakja. Ezután a kabátzsebbe rejti a Fontos Amoni Iratokat, meg minden más elöl hagyott papirost is, és hátára csapja a zsákot. Az egész egy percbe sem telik, máris ott áll Habrertus előtt készen, kalaposan.*
- Mehetünk. *Mondja, és az ajtó felé veszi az irányt. Ha a kancellár követi, közben hátraszól.* Mindig éhes vagyok. Ha mindig ennék is, csak baj lenne belőle. *Azért azt megvárja, melyik irányba kell indulni. Fogalma sincs róla, merre az a híres-neves Vaskorsó, de mivel gyakorlatilag a Pegazus volt az otthona, kíváncsi rá, mennyire hasonlítanak. A levegő végre-valahára hűlni kezd, a mai nap először esik jól, hogy kabátot is visel.*