//Hubi, végül Effy//
*Dora tényleg nagyon belelovallja magát a versírásba, még ujjával észrevétlenül le is ütögeti a hangsúlyokat, úgy próbálja kitalálni a megfelelően ütemezett ritmust, ami nélkül egy vers nem is lehet igazi vers. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem figyel a felé közeledő léptekre, csak úgy van vele, hogy nem ismer erre senkit, biztosan egy járókelő megy el épp mögötte. Meg is riasztja egy kissé, ahogy egy jól ismert elegáns, tisztán tartott bordó zeke jelenik meg előtte. Megdermed a mozdulatsortól, ujja a levegőben marad egy „ti tá” közben.*
~ Jaj ne. ~
*Lassan felemeli a pillantását, és mindig kedves kancellárja vidám ábrázatával találkozik. Ő is vidám mosolyt erőltet az arcára, habár egy kicsit megviselte, hogy az előbb könnyen hátba szúrhatták volna. Hát hiába, ilyen az igaz barátság.*
- Kancellárom! Jó reggelt, és köszönöm a tegnapi éj… ~ Gratulálok, Dora, ügyes vagy, jól kezded. ~ *Forgatja a szemét.* Köszönöm, hogy tegnap fizetted a szállásomat. *Helyesbít lelkesen, és ölébe teszi a lapokat, aztán emeli kalapját.* Hát te mi járatban vagy erre? *Kérdezi teljesen értetlenül, és igyekszik elnyomni a felháborodás hangját. Alig látott erre embert, ez az üldözés valami ócska trükk, hogy Habrertus félelemben tartsa? Ahogy azonban körültekint, a mögötte lévő furcsa épület ajtajában megpillantja Ephemiát, aki barátnőjével Artheniorból menekült. Kezd neki összeállni a kép, hogy ez lehet az a bizonyos ispotály, amit Jaz takarított ki a lányok számára.*
- Ó, látogatóba jöttél? *Kérdezi, és felölti legbájosabb vonásait, úgy integet oda a lánynak.* Én is meg akartam keresni a hölgyeket, de úgy voltam vele, hogy előbb útbaigazítást kérek tőled. Micsoda véletlen egybeesés! ~ Véletlen, persze! ~ *Dora csak kifogásba kapaszkodik, de egyelőre megteszi. Felugrik a padról, felnyalábolja a lapokat, hogy utolérje Ephemiát.*
- Hogy ez? *Von vállat, és annyira megmutatja a lapokat Habrertusnak, hogy lássa, rövid, többnyire négyes sorokba szedett írásokról van szó.* A verseimmel dolgoztam. Tudod, megígértem, hogy mutatok neked párat. *Kacsint hozzá, de már lépne is ki az ispotály felé.* Ha viszont most megbocsátasz, szeretnék néhány szót szólni Ephemiával. Biztosan lenne miről beszélnünk, úgy tudom, ő is szeret írni. *Ha Habrertus nem tartóztatja fel valamivel Dorát, ő már indul is az épület felé. Még utoljára visszafordul, és odakiált a legártatlanabb lánymosollyal.* A kancellárián találkozunk! *És még integet is, mert úgy látta, annál nincs elragadóbb.*
- Ephemia! Szervusz! *Lép közelebb, és minden erejével azon van, hogy ne pillantson hátra, Habrertus azért üldözi-e, vagy csak beképzeli. Az ablakos eset óta nem csodálkozna rajta.*