//Őrség, majd megint Ispotály//
//A gyógyír//
- A fél város? *Azért még Dorát is meg lehet lepni. Hogyhogy ő nem… khm?* Nem, nincs meg, de köszönöm, hogy szóltál.
~ Előző este a kancellárral vacsoráztam a Vaskorsóban, és reggelit is csak ott ettem. Valami lehet az ételben, ami nem kellett volna belekerüljön. ~ *Jut eszébe. Hiába, azért csak előjön a paranoia, ha valami baj van, mindenki a saját bőréért is aggódik.* ~ Vajon a kancellár tudta ezt? Elég ravasz fickó. Vagy már tudja? ~
*Mindegy, úgyis meg kell látogatnia ezzel a sok vacakkal, amit cipel. Odabiccent az őrnek, mert csak a fejét tudja megmozdítani a sok vacaktól, és felemelve a zsákjait ballag tovább a régi ispotály felé.*
~ Remélem, Jaz él még. Különben hogy legyek hős? ~
*Dora nem tudja, hogy mekkora nyugalom süt a két gyógyító lánykából az ispotályban. A lány leharcolt állapotban robban be a szobába, lecsapja a zsákjait, és nem is törődik a többiekkel, azonnal munkához lát. A kezelőágyon görcsben fekvő fiatalembert megkerülve egy kis asztalkához lép, oda pakolja ki a borospalackokat, és kigördíti a retkeket.
Ezután jön a lényeg. Dora felderíti a többi edénykét, és el is mos belőlük. Kisebb-nagyobb tároló edénykékbe porciózza ki a bort. Vízben megmossa a retkeket, aztán övén lógó éles, kipattintós kése segítségével apró darabokra szeli, és ujjával belehúzogatja az üvegcsékbe, szemmérték szerint. A végeredményt bedugaszolja, a masszív üvegeket nagyon nehéz lenne eltörni, ebben egészen biztos. Egy viszonylag nagyot odatesz Jaz mellé, amelyet már állni hagyott egy ideje.*
- Idefigyelj! *Mondja neki.* Igyál ebből, olyan íze lesz, mint valami aromás bornak. Ha elkortyolgatod, akkor jobban lesz a hasad, megígérem. Lassan idd, nehogy kijöjjön felül!
*Ezután a többiekhez fordul.*
- Ne hashajtózzátok és ne hashajtó elleni szerezzétek! A hasának magától kell megnyugodnia, kiépíteni a védelmét. Ez majd segít neki, és ha kell még, szóljatok.
*Ezután felveszi a maradék holmiját, és elindul megint pont olyan morcos határozottsággal, ahogy eddig tette. Bár a méltóságán csorbít egy kicsit, hogy úgy néz ki most, mint valami teknőc, ahogy kissé meggörnyedve járja az utcát. A Radkraal felé veszi az irányt.*