//Nell, Kilvard//
*Minthogy teljesen belemerül gondolataiba a jeges szellőt illetően (már olyan mélységekbe is lejut, mint "talán valami tragédia előjele", vagy "második istenek eljövetele"), szinte álmából riad, amikor valaki hirtelen megszólítja. Fel sem fogja, mit mondanak neki, csak rávágja:*
- Ö... igen! *majd a fickóra pillant, cseppet sem ismerős neki, de hát biztos valami olyasmit kérdezhetett, hogy "Ön Lorew Mazoral, a legendás mágus, a tanács tagja?", gyakran megesik... Aztán amaz szabadkozni kezd, hogy biztos összekeverte valakivel, mire a szerzetes még mindig kissé zavartan, de erőltetett magabiztossággal megjegyzi:*
- Nem, dehogy, valóban én vagyok Lorew Mazoral, a nagy mágus, a tanács tagja, meg minden, aminek elhordott. Elnézést csak kicsit... elmélyedtem a...
*Ebben a pillanatban akad meg a tekintete a kis tündéren. A mondat belefagy, Kilvard pedig úgy egyszerűen megszűnik létezni. Persze nem azért, mert olyan rossz ember volna, vele együtt minden megszűnik létezni Lorew számára, egyedül Nell nem. Ő csak egy picit halványabb lesz, ahogy kissé elmosódik a látása a hirtelen felgyorsult szívverésének hála. Persze ez csak egy pillanatig tart, de a szerzetes már attól tartott, menten elájul. Mad gyorsan féltérdre ereszkedik, így bár a fejük még mindig nincs egy magasságban, de már közelebb van hozzá. Viszont ekkor kap csak észbe, mintha Nell félne tőle, ami hát... valahol érthető is.*
- Csak nyugalom... *jegyzi meg, hangja kicsit talán rekedtes, mivel az izgalomtól teljesen kiszáradt a torka* Sosem bántanálak.
*Szépen lassan előrenyújtja a kezét, nem úgy, mintha meg akarná érinteni a tündért (esélye sem lenne rá a távolság miatt), inkább mintha csak finoman próbálná magához hívni a lányt. A keze enyhén remeg, de nem tud mit kezdeni vele. Fél, nagyon fél, hogy Nell el fog szaladni. Most, hogy nincs abban a helyzetben, hogy csak úgy elkábítsa, minden sokkal bonyolultabb és ijesztőbb.*