// Őrségtől el a Vaskorsó felé //
// Mindenki, főleg Samonyr és Latlie //
// A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz! //
*A szép fehér kendőcskét egy szelíd mosollyal kedvesen visszautasítja, hiszen kézfejének semmi baja, leszámítva a lüktető pirosságot, ami valószínűleg egy nap alatt maradéktalanul elmúlik. Egy árva pofonnak olyan nagy feneket kerít a díszes társaság, hogy kedve lenne nekik is adni egyet-egyet, csak hogy szokták.
Coralynde felháborodása és a két férfi ellenvetése sem rengeti meg lelkivilágát, ez közönyös arckifejezésben meg is mutatkozik, bár mindeközben tagadhatatlanul belül forr a dühtől, hogy holmi jött-ment senkik kritikával merik illetni döntését. Szemeit éppen csak önuralomból nem forgatja, plusz mert félő volna, hogy fennakadnának a modorosság ezen szintjétől, ami már Relaelnek is sok. Samonyrnak még el is nézi, a rangja lévén, de hogy ez a tudomisénki Darenahr mit képzel magáról, nem is érti. Fel is bosszankodik a savanyú képű kereskedőn. Arra a megállapításra jut, hogy túl rendes volt velük az úton, elkapatta őket, de ha ezen múlik ez nem fog többször előfordulni.*
~ Puhapöcsök ~
*Ezek ellenére Sam az aki különösképpen irritálja, viszketni tudna simulékony, leginkább meztelen csigára emlékeztető viselkedésével. Bízik benne, és szeretné is magát abba a hitbe ringatni, hogy több van benne, mint amit mutat feléjük, különben nehezen fognak megférni egymás mellett. Főleg Relael mellette. Végül, aprócska reménysugárhoz hasonlóan megérkezik az ásós megjegyzés, ami valahol mulattatja őt. Persze Corát kedveli, és ez nem vicces, de igazából vicces. Mosolya szélesedik, majdhogynem fel is nevet. Egy jó pont Samonyrnak.*
- Köszönöm nem szükséges. Más módszerekkel élek, egyébként pedig még látok lehetőséget a vadóc leányzóban.
*Sőt, kifejezetten tetszik neki zabolázatlansága, csak azt kéne megtanítsa neki mikor próbálja mégis visszafogni magát. Az említett ember lány szidalmazásai elérik távolabbról, de nem tulajdonít nekik komolyabb jelentőséget azon túl, hogy jót derül rajta, és gyilkos haragjának csak eszelősen csillogó szemei adva jelét.*
~ Ez így igaz. ~
*Egészen felpezsdült a történtek óta, ezért valahol hálás is. Darenahr letett fegyvereit elveszi és átnyújtja neki, azok után is, hogy pimaszkodott vele. Ilyen áldott jó szíve van neki. Kicsit arrébb navigálja a csapatot, miután hálásan megköszöni az őrnek a rendelkezésre állását és az útbaigazítást. Nem szeretné, ha útban lennének, és mivel egyelőre nincs dolguk Amonon, ezért kár foglalniuk a többi érkezőtől a helyet, és délutáni műsort biztosítani másoknak.
Latlie bájossága ismét meghatja, közvetlenül azután, hogy haragja elmúlik, mert csak most tesz neki előzékeny felajánlást. Mivel Rel és az érzései leginkább az időjáráshoz hasonlíthatóak, ezért a benne tomboló orkánok amilyen szeszélyesen támadnak fel, olyan gyorsan le is csillapodnak.*
- Milyen nagyvonalúak vagytok, köszönöm.
*Kicsit meg is bocsátja Samonyrnak az előbbit, Latliet pedig csak még inkább a szívébe zárja, ahogy azt már a kapuban várakozva tette. A lány arca már akkor elárulta annak kincseket érő jellemét.*
- Köszönöm drága Latlie, nagyon drága vagy. Elfogadom a kedvességedet.
*A szolgálóra mosolyog, miközben pedig amaz leveszi cipőjét a nemes férfihoz fordul.*
- Finom anyag volt.
*Tapintja meg a kettévágott mellényt.*
- Kár érte. Ugyanakkor biztosíthatlak afelől, hogy amint alább hagy ez a fejetlenség kárpótollak jóindulatodért.
*Ha pedig semmi akadályba nem ütközik felveszi a szolgálólány cipőjét, és elindulnak Cora után a Vaskorsó felé, akinek gyűlölete talán még inkább tombol, mert nem állította meg, amikor lehetősége volt rá.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.05.14 22:03:21, a következő indokkal:
Világidegen kifejezés.