//Őrség//
*Taitos meglepetésére az őket bámuló hölgyemény éppen akkor lép oda hozzájuk, amikor már befejezte a varázslatot.*
-Sötét mágussal van dolgunk.
*Jelenti ki teljes meggyőződéssel.*
~Ha átmosta a kancellár meg a gödör őr agyát, így is lesz elég dolgunk.~
*Komorodik el a bent várhatóakon.*
~És még Nel sem biztos, hogy teljesen tiszta a megbabonázottságtól.~
*Bár az, hogy nem változott a fényaura felhúzása után sem hirtelen, elég bizalomgerjesztő a helyzetet tekintve.*
-És ne sértődj meg... Dora, én egyedül a tanácsossá választásán láttam ezt az embert, viszont láttam azt is, hogy a szinte atyámnak tekintett nagytanácsos ugyanilyen démoni üzelmekbe kezdett az elmúlt pár hatban.
*Félrehúzza haját, hogy biztos, ami biztos meg tudja mutatni mit is hagyott homlokán Worenth.*
-Ez annak az átoknak a nyoma, amit ránk szórt, és még vagy két tucat békés városlakóra a Pegazusban.
*Sóhajt, majd a fekete folt elé engedi kócos fürtjeinek végét.*
-Ne menjetek a közelébe! Viszont, ha ráérsz keress egy példányt addig a Vashegy írott törvényeiből, leginkább a fekete mágiára vonatkozó részek érdekelnének.
*Ezzel lépne is el, de az egyetlen biztosan tiszta fejű őr a környéken visszamondja a találkát.*
~Mondjuk ilyen tisztes kiáltozásra én is megnézném ki az.~
*És noha az ikerpengék soha nem sejttettek jót, Taitos csak biccent.*
-Ha nem jövünk vissza hamarosan, fontold meg, hogy bezárod az erőd kapuját.
*Búcsúzik, aztán elindul Nellel oldalán.*
//Gödörbe//
*Egy árnyalattal fényesebben, mint a többiek, vágnak át végül Amon Ruadh egyre növekvő településén, hogy még a mai nap megoldhassák Lorew ügyét.*
~Vajon helyes-e büntetni, elzárni valakit, aki talán maga is áldozat, hogy ne legyen még több tucat másik?~
*Ezen elrágódik egy kicsit magában, majd úgy dönt, Nelnek is ad belőle, hátha tanulhat egy kicsit a tündértől.*
-Nel, szerinted...
*Kezd bele.*
-Mit csináljunk vele?
*Kicsit árnyalja is aggályait.*
-Ha egy mágust börtönbe zársz, és meghagyod a varázsképességét előbb, vagy utóbb kiszabadul, legközelebb pedig, ki tudja mit akar majd tenni.
*Ráncolja homlokát.*
~Holdmágust pedig még annyira sem szabad engedni meglépni.~
*Minden amellett szól, hogy tegyenek valamit amivel megóvhatják a világot, és főleg a környéket az efféle veszélyektől, de Taitos emlékszik még arra, hogy Worenth micsoda egy jó ember volt előtte.*
~És sajnos arra is, hogy mi lett belőle.~
*Ismét ugyanott tart fejben, mint a nyár legelején.*
~Bárcsak vissza lehetne csinálni ezeket az isteneket.~
*De egyelőre úgy tűnik nem lehet. Mert hiába, egy istent megölni eleve nehéz, nem hogy három egymásra fenekedőt. Ilyen gondolatoktól zavartan jutnak el Thargarod bejáratáig.*
~És még varázslat se kellett.~
*Sóhajt magában, és elhatározza, hogy amint átlép azon a kapun megembereli magát.*