//Otthoniak//
- Ezért úgy döntöttél, hogy inkább leütsz… - *összegzi tárgyilagosan, természetesen még mindig azzal a tenyérbemászó kifejezéssel az arcán, de valójában közömbösen.
Persze, nem csak ennyit szűrt le, hanem némi mentséget is talált maga előtt az óriásnak. Nem tudja hova rakni az aggodalmát, de még mindig jobb, ha emiatt, jószándékúan ostobán erőszakoskodik, mintha ténylegesen bántani akarta volna, pusztán azért, mert jól esik neki…
Közben eszébe jut megint, amit a férfi mondott: hogy emlékezteti valakire. És arra gondol, talán emiatt váltott ki aggodalmat az amúgy idegen fickóból.
Zaxdor pedig épp ekkor kezd mesélni a törzsfő lányáról, s e két gondolat összekapcsolódik a fejében, ezért arra következtet így komolyabb megfontolás nélkül, hogy arra a lányra emlékeztetheti a férfit. Ez pedig bizonyos okok miatt csalódás a számára, de ez a gondolat nem fut tovább, mert közben megérkezik Laor, és az események kicsit más fordulatot vesznek…
Mikor Atehaner védelmére kel, a varázslatot elkezdeni is alig tudja, mert a közelmúlt megismétlődik, és ismét egy hatalmas ököl érkezik felé megállíthatatlanul, ezúttal a halántéka felé, s amilyen kótyagos még, esélye sincs kitérni.
Visszahanyatlik a földre, csengő füllel, zúgó fejjel és elsötétedett látótérrel. Épp csak ő mágia nélkül is lát néhány apró csillagot, de ezúttal az eszméleténél marad. A hangok olyan távolinak tűnnek, tompának. Hallja, hogy Daewe is itt van valahol, érzi az érintését, de nem tud válaszolni. Az oldalára fordulva fekszik, kezeivel a fejét fogja és akaratlanul is sír a fájdalomtól, ugyanakkor levegőért kapkod fuldokolva. Vagy az ütés volt túl nagy, vagy a meglepetés, de hirtelen úgy érzi, nem kap levegőt, vagy nem is tudja, hogyan kell venni. Persze ettől megijed, és csak még rosszabb az egész, mert jelentősebb lesz a légszomja.
Erővel igyekszik megnyugodni és visszaszerezni maga fölött az uralmat, főként, hogy nem tudja, mi következik még, s talán veszélyben van. Persze, ez jelen pillanatban inkább csak ösztön, mint tudatos akarat. Emlékszik, hogy valamit csinálni akart, valakit meg akart védeni, de most csak saját magára összpontosulnak gondolatai: a fájdalomra és arra, hogy levegőt tudjon venni.*