//Csak egy bukott vérmágus...//
//Még előző nap este//
*Rosszul érzi magát, hogy Atehanert így vezetik, megkötözve, kipeckelt szájjal, főleg ha a férfi arcára néz. Lehet, hogy ez szükséges óvatosság, de attól még bűntudata támad. Szót azonban nem emel a bánásmód ellen, mert bízik mestere ítélőképességében, s egyébként sem hiszi, hogy sokat számítana a kérése ez esetben.*
- Nem igazán, de ő is Synmirán élt egy ideig, ebben biztos vagyok. Daewe is ismerte... Hogy most hogyan találkoztunk a városban... azt már hallottad. - *válaszol Taitosnak. Többet nem beszél, mert bár sok mondanivalója volna, előbb szeretne a most következőkön túlesni.
Megérkeznek a választott helyre, s ő Taitos mellett áll meg néhány lépésre, úgy, hogy neki is, Atehanernek is szemben álljon.
Az őrrel sokat nem törődik, mert Taitos válaszol neki, s ezzel ő is egyetért. Amennyire lehetséges, jó volna, ha Raughaal megfelelően helyezkedne, hogy ne rajtuk kelljen keresztüllőnie, amennyiben ez szükséges volna. Az már más kérdés, hogy eléggé tart tőle, hogy a fickó esetleg nem lesz kellően megfontolt és ok nélkül is lőhet, de ez megint olyasmi, ami ellen nem tud tenni.
Feszülten, szomorúan álldogál, de igyekszik most félretenni érzelmeit egy mély levegővétellel, s míg Taitos varázsolni kezd, ő is felkészül, hogy közbelépjen, ha kell.
A születő varázslatot érdeklődéssel figyeli. Ez napvarázslat volna? Azt az ágat még nem ismeri, csak néhány leírásból, így ennek a varázslatnak sem lehet biztos a hatásában.
A látvány magával ragadja, de küzd ellene, egyrészt mert Taitos figyelmezteti őket, hogy ne nézzenek a fénybe, másrészt mert neki most máshová kellene figyelnie, vagyis nagyjából az összes jelenlévő között kellene megosztania a figyelmét.
Kezével leárnyékolja hát maga elől a gyönyörű látkép fénylő szegletét, s inkább a három férfi arcát és mozdulatait figyeli.*