//A máglya fénye//
//Riq, Nestar//
*A részvétet kis fejbiccentéssel veszi tudomásul, máshogy nem kívánja kommentálni, ám a beszélgetés további alakulása határozottan kezdi felkelteni az érdeklődését*
- Tudom, miről beszélsz! *produkálja a horkantás és a nevetés különös egyvelegét a lány válaszára. ~Régi ismerősök, csak a baj van velük...~ morogja magában* Ha csak lehet, igyekszem kerülni őket. De az újakra mindig nyitott vagyok. Estanellaria Dwirinthalen. *mutatkozik be a vöröskének, koccintásra emelve poharát, majd ha már felemelte, iszik is belőle. Mielőtt azonban folytatódhatna kis csevejük, máris új társaságuk akad*
- Ó, ön lenne a híres Nestar? *fordul érdeklődve a férfihoz* Már sokat hallottam önről, örülök, hogy végre személyesen is találkozhattunk, még ha ilyen szomorú körülmények között is... *fejezi be őszinte sajnálattal a hangjában, egyszerre értve ezalatt Leandana halotti torát és a Dwirinthalen-ház gyors vezetőváltásának apropóját*
- Igazán nagylelkű ajánlat, egyszer még mindenképp szaván fogom! *mosolyog a férfira, hiszen bár eddig nem tulajdonított túl nagy jelentőséget a mágiának, a városban történtek után elgondolkodott rajta, talán hasznos lenne, ha ilyen módon is képes lenne megvédeni magát az esetleges támadásoktól*
- Erről jut eszembe! *kap észbe hirtelen, és leveszi a nyakában lóg függőt* Ezt a Kúriából hoztam el, úgy hiszem, Soraya azt szerette volna, hogy visszajusson önhöz. Remélem, megbocsájtja, hogy eddig viseltem, de hát ez egy igazán szép darab... *próbálkozik meg egy bűnbánó mosollyal, ám szeme csillogása elárulhatja, közel sem érdekli, mit szól hozzá a férfi, hogy ezidáig a nyakában volt. Tetszik neki és kész. ~Örüljön, hogy visszakapja!~ gondolja, ahogy az asztalra, vagy ha nyúl felé, a férfi kezébe helyezi az amulettet.* Sajnálom, hogy ő már nem tudta személyesen visszaadni! *vált újra kicsit komorabb hangnemre, ismételten egy korty italba fojtva bánatát. Ivás közben tekintete és figyelme újra a vöröskére terelődik. ~Te? A városból? Hát persze...~ kétkedik magában, vajon mennyi igazságot tartalmaznak a lány szavai, azonban ez nem gátolja meg abban, hogy válaszoljon neki*
- Csak az, aminek már itt volt az ideje, még ha nem is egészen ilyen formában... A szegények fellázadtak a gazdagok ellen, csak sajnos nem épp a legproduktívabb módját választották ennek. Fosztogatni, rabolni kezdtek, betörtek a házakba, bántalmazták a nemeseket. A legnagyobb harcok a Kúria körül alakultak ki és ez sajnos számos életet követelt. Leandana is ott vesztette életét. *teszi hozzá mintegy mellékesen, hisz feltételezi, a lány már biztosan tud erről, ha egyszer itt van a toron*
- Szóval ha az ismerősei nemesek, akkor valószínű, már nem élnek, vagy legalábbis már nem gazdagok, ha pedig szegények, akkor sosem volt jobb életük! *fejezi be rövid összefoglalóját az artheniori helyzetről, mely néhol talán bántóan őszintére sikerült, ám a vöröske nem tűnik olyannak, aki előtt cifrázni vagy leplezni kéne az igazságot. ~Meg tud birkózni vele!~ véli magában, ám azért a szeme sarkából kíváncsian figyeli a lányt, nem lőtt-e mégis túl a célon a nyerseséggel*
- Ugyanakkor ha csak nem nagyon jó ismerősökről van szó, nem ajánlom most senkinek a visszatérést! *jegyzi meg, hogy ha a lánynak esetleg ilyen tervei lennének, akkor elvegye tőle a kedvét, hisz az, hogy sikerült elmenekülniük a Kúriából, inkább köszönhető a szerencsének, mint annak, hogy a városban visszatért az élet a rendes kerékvágásba, szóval ő a maga részéről nem igazán híve egy azonnali visszatérésnek.*