//A máglya fénye//
//Riq, Nestar//
*Nestar megjegyzése kapcsán nosztalgikus mosolyra húzza a száját. ~Á, a régi szép idők!~ gondolja magában ~Amikor még ezer és egy oka lehetett volna annak a vérfoltnak az amuletten...~ mereng el kicsit, sajnálva beismerni, hogy most valószínűleg a Kúriából való menekülés során szennyeződött be az ékszer, és nem valami izgalmas kaland közben.*
- Igazán nincs mit! *biccenti meg kicsit a fejét, figyelmen kívül hagyva az esetleges kölcsönkérést, hisz az előbbi, mágiatanítással kapcsolatos felajánláshoz képest ezt inkább véli csak üres udvariaskodásnak, mint komoly ajánlatnak. A rövid közjáték után amúgy is inkább a vöröske köti le a figyelmét, akivel megérzése szerint sokkal több a közös témájuk. ~Riqelie... különleges név~ egy pillanatig gondolkodik rajta, hogy ezt hangosan is megjegyzi, ám jó eséllyel a lánynak kevés beleszólása volt abba, hogy is hívják majd, így a dicséretnek se látja túl sok értelmét*
- Szólíts csak Estinek. Így hívnak a barátok, az ellenségek, és mindenki, aki a kettő között van! *neveti el magát kicsit, hisz tényleg elég széles skálán mozognak az ismerősei, magában pedig azt fontolgatja, vajon hová is helyezze el rajta Riqeliet. Bár szimpatikus neki a lány, az az érzése vele kapcsolatban, hogy ha egy szakadék szélén állnának, nyugodt szívvel lelökné őt a mélybe, ha attól neki jobb lenne. Ez pedig egyszerre tölti el óvatossággal és csigázza fel érdeklődését. A lány őszintesége azonban meglepően üdítően hat rá ennyi alakoskodás közepette.*
- Magam sem mondhattam volna szebben. *mosolyodik el* Talán ezért se szerettem soha Artheniorba járni... kerültem, ahogy tudtam, erre hosszú idő óta először megyek oda és bumm, lázadás! *ecseteli a kelleténél talán kicsit nagyobb lelkesedéssel a történteket* Talán jobb lett volna, ha oda se megyek! *ez a megjegyzés már kicsit komorabb hangvételűre sikerül, hisz bár tudja, a városba érkezésének és a lázadás kitörésének semmi köze egymáshoz, egy pillanatra eltöpreng azon, mi lett volna, ha mégse teszi be a lábát abba az átkozott városba. Merengését azonban igyekszik ivással leplezni, így párszor az ajkához emeli a poharát, miközben tovább hallgatja Riqeliet.*
- Megértelek. Ha hallom, lehet, én se hinném el, de sajnos ezúttal igazak a pletykák és csak kicsit túloznak. *jegyzi meg egy kacsintás kíséretében, hisz természetesen a szájról szájra terjedő információk mindig túloznak kicsit, így azért mégse kell mindent elhinni, amit hall az ember, az azonban tényleg igaz, hogy nem biztonságos most visszamenni.*
- Nem tudom, mitől jött meg hozzá a bátorságuk, de mindenesetre valahol mélyen lenyűgöz, hogy képesek voltak erre... *teszi hozzá elmélázva, hisz ha a lány esetleg arra lenne kíváncsi, hogyan is kezdődött pontosan, arra ő sem tudna válaszolni, jobban belegondolva azonban elképesztőnek tartja, hogy az egész lázadás létrejött és ekkora erővel csapott le. ~Ráadásul ki tudja, mi történt, mióta eljöttünk onnan... ~ jut eszébe, hogy vajon mi történhetett még Artheniorban a Kúriából való menekülésük óta.*
- Fontos ügy? Ez izgalmasan hangzik, mesélj még! Még a végén lehet, csatlakozom! *feleli egyik könyökét az asztalra támasztva, állát tenyerébe helyezve, miközben kíváncsi szemekkel mered Riqeliere.* És hagyd ezt az udvarias blablát, épp eleget hallgatom egész nap, hogy úrnőm... *rázkódik bele kicsit még az emlegetésbe is. Bár igyekszik beleszokni az új helyzetbe és titulusba, még mindig kissé természetellenesnek tűnik számára a megszólítás, és vadóc természete nehezen viseli az ilyen fajta kötöttségeket. ~Kár, hogy nem előbb találkoztunk... akkoriban vagy a legjobb barátok, vagy a legjobb ellenségek lettünk volna~ mosolyog magában, miközben Riqeliere pillant. Van benne valami, ami önmagára emlékezteti, valami olyan szikra, amit eddig csak kevés emberben látott, ezért szinte sajnálni kezdi, hogy a lány hamarosan távozni akar.*
- Ó, ez nagyon kedves, köszönöm, de az igazán fontos dolgokat már elhoztam magammal. *hárítja el mosolyogva az ajánlatot, legfőképp azért, mert közel sem biztos benne, hogy minden ideérne hozzá, amit Riqelie találna a házban, így biztonságosabbnak érzi egyszer majd személyesen visszamenni a Kúriába, és átkutatni a romokat. ~Úgy hiszem, azért van még ott egy-két érdekes dolog...~ gyanakodik, hisz alig volt ideje felkapni ezt-azt, azonban hallott pletykákat a Kúriáról is, melyek okot adnak egy újbóli látogatásra.*
- Hogy ízlik? *pillant Riqelie poharára, hiszen az ő ízlelőbimbói már hevesen tiltakoznak minden újabb korty ital ellen, így ivás helyett inkább a beszélgetés mellett dönt, akkor pedig már megpróbálja jobban megismerni újdonsült ismerősét.*