//A máglya fénye//
//Óriásválasz//
*Úgy látszik a beszélgetés hosszúra nyúlik, amit ugyan egyáltalán nem bán, de ideje, hogy kényelembe helyezze magát, főleg, hogy az eddig bedöntött szesz is érezteti már hatását. Aenae a mellettük lévő padon foglal helyet, Zax pedig ezúttal a földön. Háton fekve, kezeit a feje alá téve, s bámulja az eget.*
- Hát, mondjuk okosnak nem tartanám magam. *Göcög fel, mert valóban jóval kevesebb intelligenciával bír, mint mondjuk Habrertus, vagy Nestar. Persze azért meg van a magához való esze, de most jelenleg azt gondolja, a lány például okosabb nála, bármennyire is fiatal.*
- Nem lehet, hogy csak keresi a szavakat veled kapcsolatban? Mégsem láttátok egymást nagyon hosszú ideig, s azalatt gyakorlatilag felnőtt nő lettél. Meg kell neki szoknia. Eddig nem volt kihez kedvesnek lennie, amolyan magának való ember. *Vonja meg fektében vállát, majd felül, hogy ismét igyon egyet, ha már elkezdte, miért ne folytatná, hosszú még a nap. Persze másnap meg majd gondolkodhat, de most még úgysem számít.*
- Szerintem egyáltalán nem vagy buta. *Sandít fel a lányra, miközben az üveggel játszik.* Megvan a magadhoz való eszed, csak még nem tudtad kamatoztatni. Pedig veszélyes ám, ha az ész a szépséggel párosul. *Nevet fel.* Nálad pedig, úgy gondolom, mindkettő megvan. Cáfolsz és érvelsz, egy veszélyes óriás előtt ülsz, mégis kiállsz magadért. *Leteszi az üveget, majd a füszálakat kezdi maga előtt birizgálni, egy kicsit el is csendesedik.*
- Csak egy kicsit gyakorolni akartam veled, de látom már nincs szükség több határozottságra. *Mosolyodik el, igazából csak megerősítette, amit az imént mondott, mert ez lassan kezd meggyőződésévé válni. A lány csak elveszett a sok tharg között, igazából soha nem tartozott sehová, valahogy mindig kilógott a sorból.*
- Talán előbb-utóbb otthonod lesz a hely, s apád is másképp tekint rád. Ha majd megszokja a tudatot, hogy van egy lánya. Akkor más lesz minden. *Bólogat, mert valóban így gondolja. El sem tudja képzelni mi történne, ha hirtelen megjelenne egy kis fruska előtte, aki azt mondja, hogy a lánya és mostantól vele fog élni.* Meg végül is, ő kérte, hogy maradj, valamit csak számítasz neki. *Fűzi hozzá, mert emellett sem lehet elmenni.*
- Értem. Nirsnek ezek szerint a családi viszállyal kell megküzdenie. Nem könnyű helyzet. *Hümmögve ismeri el, majd fordul ismét a hátára, nem könnyű tanácsot adni így. De lehet a lány el sem fogadna tőle ilyesmit, talán tényleg csak kedvességre vágyik. Nagyot sóhajtva könyököl fel, majd inkább felül, nem akarja, hogy azt higgye Aenae, hogy nem figyel rá, ennek következtében valóban kitakar mindent.*
- Miért nem mész oda, ha így figyeled? *Hamiskás mosolyra húzódik a szája, látja, hogy Aenaenek nem tanács és nem egy óriás, hanem igazából Nirs kell.*
- Idehozzam? *Furcsa ötlet, de abban a pillanatban jónak tűnik, még vállát is megvonja, neki nem gond, hogy felkapja és ideállítsa.*