//A máglya fénye//
//Rel, Sfetts, Learon, Trodd//
*Trodd barátja hamarost feléjük veszi az irányt, s Sfetts is abbahagyhatja a rikoltozást, láthatóan már észrevette őket. Közben azért Troddnak is válaszol:*
- Ugyan, Trodd, ugyan, hát ugyanazt a nyelvet beszéli, nem igaz? Miben lenne más, ami miatt nem tudnánk vele szót érteni? *Mosolyog Troddra, s lágyan csóválja a fejét. Sfettsnek fogalma sincs az
úri körökről, vagy választékos beszédmódról, ami a szívén az a száján, eddig még nem bántott meg vele senkit. Persze talán azért, mert általában ezek kedves és törődő szavak egy vidám gnóm szájából.*
- Fát növeszteni?! *Hüledezik, de nem sokáig, mert úgy látszik a pásztor utat talál a tömegben, s egyenest feléjük tart. Persze az arcára szorult bőséges mosolyból még bőven adatik, ugyan, csak ritkásan látszik a dús, fehér szakáll mögött.*
- Hoztak az istenek, cimbora! Sfetts F'iux szolgálatodra, Learon, igaz? Trodd már mesélt rólad, nagyon kedves szavakkal illetett. *Nyújtja rögtön a kezét a másik pásztor felé, s ha már Trodd sörrel, ő bizony hellyel kínálja, minél többen vannak, annál jobb.*
- Hát... engem már ismersz, nyugodtan tekints ismerősnek! *Rikkant fel Sfetts, majd rögtön a borát húzza meg, s vidám ráncokba simuló tekintettel fordul vissza a tömeg felé. Bizonyára másokat a köhögés kapna el, esetleg zavartan vörösödve fordulnának másik irányba, ha egyébként véleményük szerint maga az égi tünemény érkezne hozzájuk, de Sfetts nem ilyen. Életében sokszor vágyta a csodát, s meg is kapta nem egyszer, hát tudja értékelni is azt, hát még felismerni. Így csak szájáról leveszi az üveget, s boldog mosollyal fordul a férfiak felé, hangja vidáman és egyáltalán nem halkan cseng:*
- Trodd, Learon, nézzétek! Ide jön, pont hozzánk! Hát megismerhetem végre!! *Ha Rel megérkezik, bizony boldog és sugárzó szemekkel találkozhat, melyeket kedves szavak kísérnek, őszinték és cseppet sem sejtelmesek, vagy félreérthetők:*
- Szia! *A változatosság kedvéért még integet is pipájával, hiszen kezet mégsem foghat a lánnyal.*
- Egész este rólad érdeklődtem! Éppen kérdeztem kedves Trodd komámat, hogy vajon ki lehet az a lány ott a hadúrnál, olyan szépnek és kedvesnek tűnik, hogy feltétlen meg kell ismernem. Aztán most látom... mondom nézd már... azt a rongyba tekert hónaljmankót, hát pont idejön hozzánk! Lám most itt vagy! Nagyon örülünk neked! Igaz cimborák?! *Jelentőségteljes pillantás Trodd és Learon felé, mely azt sugallja, hogy bősz bólogatásba kell kezdeni.*
- Még arra is gondol... *Aztán szavait félbeszakítva meglepve fordul vissza, hisz a lány máris kíván tőle valamit:*
- Mármint... mármint, hogy az enyém? Vagy... vagy biztos Learoné.* Szontyolodik el, de aztán végiggondolva a helyzetet mégis arra a következtetésre jut, hogy csak róla lehet szó. Egy picit azért zavarba jön, halványan talán még el is pirul és motyogósra vált, de még érthető.*
- Hááát... ha szeretnéd... *Persze zavartságával nem egyenértékű, hogy szinte máris odadugja képét a leülő lány keze ügyébe, még kicsit ágaskodik is.* Magam növesztettem! *Rikkant fel vidoran, de most nem bokszol a levegőbe, csak türelmesen és csillogó szemekkel áll és vár.*
A hozzászólás írója (Sfetts F'iux) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.16 20:37:34