Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 529 (10561. - 10580. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
10580. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-25 00:41:37
Üzenet elküldve: 2018-10-25 00:41:37
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A máglya fénye//
//Karheia és Prexi//
-Vándorzenész és kalandor vagyok, részben Karheiát meglátogatni jöttem. És egyéb unalmas dolgok, zsoldoskodás, meg hasonló, amire most a hadúrnak nem volt ideje. Nem a menekültekkel, hanem útba esett és még pár hónapig maradni is fogok.
*Kacsint Karheiára, ha érti a célzást.*
-De igen, a zenéhez is értek.
*Egyet penget a hangszeren, csak úgy jelezvén, hogy kellemes hangokat tud belőle előcsalni, hisz ezzel még Karheia előtt se kérkedett. Más kvalitásairól viszont már ismeri, így csak ilyen ráadás lesz a dolog. A kérdésre nem válaszol, de kékségei megnyugtatóan néznek és magabiztosan bólogat, hogy igen, az övé. És, ha már jelenetet rendeznek, akkor szépet fognak, így ringatóznak egy kicsit, miközben a szabad kezével átöleli ő is, miközben cirógatja. Most már amúgy se tudnak úgy tenni, mintha nem lenne itt semmi, szerencsére kevesen maradtak ilyen későig, hogy ezt észre is vegyék. Köztük van Prexiar is, aki újabb kérdéseket vet fel, nem nehezeket szerencsére.*
-Én a Thargok jövőbeli barátja vagyok, mondhatni. És nem olyan régről ismerjük egymást.
*Igazából szőr, pontosabban Karheia mentén fog csak hozzájuk kötődni valamelyest, de ennyi már elég ahhoz, hogy békésen meglegyenek. Így egy kicsit furcsán néz rá az ellenség miatt, némán érdeklődvén. Amikor elengedik, összehúzza a szütyőt és a nő kezébe adja, hisz milyen is lenne már, ha az ajándéka csak díszelegne nála.*
-Én előtte belekóstolnék ebbe is. Talán Prexiar is hősiességéért kaphat belőle, bár erről már nem dönthetek, hisz a tiéd.
*Jobb is, ha Karheia ajándékozza meg a gyereket, mert Nozarin nem nagyon akar atyáskodni és mivel nem a fattya, nem is kell. Emiatt valamennyivel jobban is szereti a gyereket, hisz nem nyűg.*
-Én még nem is ettem igazából, szóval meggyőzhető vagyok.
//Karheia és Prexi//
-Vándorzenész és kalandor vagyok, részben Karheiát meglátogatni jöttem. És egyéb unalmas dolgok, zsoldoskodás, meg hasonló, amire most a hadúrnak nem volt ideje. Nem a menekültekkel, hanem útba esett és még pár hónapig maradni is fogok.
*Kacsint Karheiára, ha érti a célzást.*
-De igen, a zenéhez is értek.
*Egyet penget a hangszeren, csak úgy jelezvén, hogy kellemes hangokat tud belőle előcsalni, hisz ezzel még Karheia előtt se kérkedett. Más kvalitásairól viszont már ismeri, így csak ilyen ráadás lesz a dolog. A kérdésre nem válaszol, de kékségei megnyugtatóan néznek és magabiztosan bólogat, hogy igen, az övé. És, ha már jelenetet rendeznek, akkor szépet fognak, így ringatóznak egy kicsit, miközben a szabad kezével átöleli ő is, miközben cirógatja. Most már amúgy se tudnak úgy tenni, mintha nem lenne itt semmi, szerencsére kevesen maradtak ilyen későig, hogy ezt észre is vegyék. Köztük van Prexiar is, aki újabb kérdéseket vet fel, nem nehezeket szerencsére.*
-Én a Thargok jövőbeli barátja vagyok, mondhatni. És nem olyan régről ismerjük egymást.
*Igazából szőr, pontosabban Karheia mentén fog csak hozzájuk kötődni valamelyest, de ennyi már elég ahhoz, hogy békésen meglegyenek. Így egy kicsit furcsán néz rá az ellenség miatt, némán érdeklődvén. Amikor elengedik, összehúzza a szütyőt és a nő kezébe adja, hisz milyen is lenne már, ha az ajándéka csak díszelegne nála.*
-Én előtte belekóstolnék ebbe is. Talán Prexiar is hősiességéért kaphat belőle, bár erről már nem dönthetek, hisz a tiéd.
*Jobb is, ha Karheia ajándékozza meg a gyereket, mert Nozarin nem nagyon akar atyáskodni és mivel nem a fattya, nem is kell. Emiatt valamennyivel jobban is szereti a gyereket, hisz nem nyűg.*
-Én még nem is ettem igazából, szóval meggyőzhető vagyok.
10579. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-24 23:18:27
Üzenet elküldve: 2018-10-24 23:18:27
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
//A máglya fénye//
//Estanellaria//
*Minél többet beszélgetnek, annál inkább folytatná az eszmecserét. Szimpatikus neki a mélységi, mivel olyasmit lát benne, amit a hegyen lévők között nem igen talál, elsősorban társaságot és kellő iróniát.*
- Nem tudom, főleg mivel engem még egy új isten hókuszpókusza se győzött meg.
*Húzza el a száját a hármakra. Az eszméik már sokkal érdekesebbek, de hogy higgyen is bennük teljes szívvel és lélekkel... nem, ez egyáltalán nem igaz.*
- Ellenben a lázongásokat megelőző éjszaka több volt mint furcsa. Itt a Vashegyen eluralkodott a káosz. Nem artheniori értelemben, de ha ez a városban is hasonlóan történt, akkor igen. Elképzelhetőnek tartom, hogy azért fajultak odáig a dolgok ahova, mert több löket volt bennük, mint gondolnánk.
*Ez a gondolat már a kikötőbe menet megfogalmazódott benne, de egészen idáig senkivel nem tudta megosztani.
A tőrök dicséretén halványan elmosolyodik. Csak Esti lesz az ő embere vagy épp sötételfe.*
- Jó választás.
*Bólint is hozzá nagy szakértelemmel.*
- Egy nőnek szerintem nem is kell több.
*Minden más, nagyobb acél jobban áll férfi kézben. A harcos nőket ugyan nem veti meg, de nem is akarja megérteni az utat, amivel a kardokig és vértekig jutottak. Bizonyára komplexusokkal kikövezett történetük lehet, amire viszont Riq egyáltalán nem kíváncsi.*
- Ami azt illeti, volna néhány tippem.
*Dől hátra, amennyire azt a körülmények megengedik és fürkésző mosollyal figyeli Esti gesztusait. Kíváncsi, hogy érnek-e a nőnek annyit a tőrök, hogy rákérdez a részletekre.*
- Ó, nem is thargokkal voltam!
*Vigyorodik el látványosan.*
- Bár Syoud annak számít.
*Vág olyan fejet, mint aki épp nagyon eltűnődik ennek a jelentőségén, de végül csak megrántja a vállát, mivel hogy igazából nem izgatják az ilyesfajta részletek.*
- A társaság pedig igen pazar. Csupa jó küllemű, kikötői galeri.
*Jellemzi a patkányokat a lehető legfinomabb tálalással.
Lichanechról egyelőre nem szól többet, inkább csak figyelmesen végighallgatja Esti őszinte véleményét, aminek jó részével azonosulni is tud. Neki például kifejezetten sok volt az a város. Szinte fellélegzett, mikor körútjáról visszatért Artheniorba.*
- Tegnap. Eddig a hosszú házhoz volt szerencsém, de nem a legkényelmesebb szálláshely.
*Nem is aludt egy fikarcnyit sem.*
- Miért? Neked hol akadt szállásod? Nyilván kitüntetőbb figyelmet élvezel matrónaként még itt is.
//Estanellaria//
*Minél többet beszélgetnek, annál inkább folytatná az eszmecserét. Szimpatikus neki a mélységi, mivel olyasmit lát benne, amit a hegyen lévők között nem igen talál, elsősorban társaságot és kellő iróniát.*
- Nem tudom, főleg mivel engem még egy új isten hókuszpókusza se győzött meg.
*Húzza el a száját a hármakra. Az eszméik már sokkal érdekesebbek, de hogy higgyen is bennük teljes szívvel és lélekkel... nem, ez egyáltalán nem igaz.*
- Ellenben a lázongásokat megelőző éjszaka több volt mint furcsa. Itt a Vashegyen eluralkodott a káosz. Nem artheniori értelemben, de ha ez a városban is hasonlóan történt, akkor igen. Elképzelhetőnek tartom, hogy azért fajultak odáig a dolgok ahova, mert több löket volt bennük, mint gondolnánk.
*Ez a gondolat már a kikötőbe menet megfogalmazódott benne, de egészen idáig senkivel nem tudta megosztani.
A tőrök dicséretén halványan elmosolyodik. Csak Esti lesz az ő embere vagy épp sötételfe.*
- Jó választás.
*Bólint is hozzá nagy szakértelemmel.*
- Egy nőnek szerintem nem is kell több.
*Minden más, nagyobb acél jobban áll férfi kézben. A harcos nőket ugyan nem veti meg, de nem is akarja megérteni az utat, amivel a kardokig és vértekig jutottak. Bizonyára komplexusokkal kikövezett történetük lehet, amire viszont Riq egyáltalán nem kíváncsi.*
- Ami azt illeti, volna néhány tippem.
*Dől hátra, amennyire azt a körülmények megengedik és fürkésző mosollyal figyeli Esti gesztusait. Kíváncsi, hogy érnek-e a nőnek annyit a tőrök, hogy rákérdez a részletekre.*
- Ó, nem is thargokkal voltam!
*Vigyorodik el látványosan.*
- Bár Syoud annak számít.
*Vág olyan fejet, mint aki épp nagyon eltűnődik ennek a jelentőségén, de végül csak megrántja a vállát, mivel hogy igazából nem izgatják az ilyesfajta részletek.*
- A társaság pedig igen pazar. Csupa jó küllemű, kikötői galeri.
*Jellemzi a patkányokat a lehető legfinomabb tálalással.
Lichanechról egyelőre nem szól többet, inkább csak figyelmesen végighallgatja Esti őszinte véleményét, aminek jó részével azonosulni is tud. Neki például kifejezetten sok volt az a város. Szinte fellélegzett, mikor körútjáról visszatért Artheniorba.*
- Tegnap. Eddig a hosszú házhoz volt szerencsém, de nem a legkényelmesebb szálláshely.
*Nem is aludt egy fikarcnyit sem.*
- Miért? Neked hol akadt szállásod? Nyilván kitüntetőbb figyelmet élvezel matrónaként még itt is.
10578. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-24 21:19:18
Üzenet elküldve: 2018-10-24 21:19:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 854
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 854
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
// A mágyla fénye //
// Sfetts, Learon és Trodd //
*Ő maga jót nevet Sfetts ijedtségén, ahogy maga a gnóm is teszi, bár Relael fejében is megfordul, hogy egy ilyen korú emberrel már kockázatos ezt tenni. Szerencsére nem lesz baj, úgyhogy nyugodtan társaloghat Learonnal, addig pedig Sfetts úgy tűnik Troddhoz fordul.*
- Tényleg? Akkor az a nagy szekér alma is így lett?
*Érdeklődve pillant a termés irányába, majd vissza a pásztorra.*
- Ó nagyon kíváncsi lennék én erre. Egyszer majd mehetnék megnézni, hogy hogyan működik a gyakorlatban.
*Valóban kíváncsi, bár sosem gondolt arra, hogy maga is mágiát tanuljon, pedig ideje mint a tenger. Talán Learon majd meghozza a kedvét, hogy egyszer majd nagysokára kitanuljon pár trükköt. Addig pedig csodálattal figyeli a hozzáértőket.*
- Jaj de csodálatos, én nagyon szívesen mennék! A bort meg ki ne szeretné?
*Lelkesen bólogat és bele is kortyol italába, mintha tudatalatt előbbi állítását szeretné alátámasztani. Kérdőn a többiekre pillant ls reméli, hogy ők is benne vannak egy kis összeülésben. Ha másért nem, de legalább Sfetts bácsiért már megérné elmenni, plusz a kapcsolatokat mindig jó és érdemes ápolgatni. Már éppen fordulna Troddhoz, hogy kicsit vele is társalogjon hátha beszédre tudja bírni, amikor a bácsi felhívja figyelmüket a háttérben zajló jelenetre. Lelke mélyén bánja, hogy lemaradt róla, arcán viszont meglepettség és ártatlan tanácstalanság ül.*
- Ki a szívszerelme?
*Kérdez rá csak úgy véletlenszerűen és jobban megnézi magának a társaságot. Feltehetően nem az óriás, aki lekérte tőlük Aenaet. Következtethetne egyből a leányra, de annyian vannak még a hamvasztáson és egyébként is a bor már kicsit megártott a logikus gondolkodásának.*
- Na és Trodd, miféle házról van szó? Vannak már elképzelések?
*Tekintetét nem veszi le a férfiról legfeljebb csak annyi időre, hogy csipegessen magának valamiféle ételt. Úgy látja a nép eltávozóban van, ezért felkészül arra, hogy lassan ők is indulnak, de mivel nem siet úgy véli egy kis rövid társalgás belefér még.*
// Sfetts, Learon és Trodd //
*Ő maga jót nevet Sfetts ijedtségén, ahogy maga a gnóm is teszi, bár Relael fejében is megfordul, hogy egy ilyen korú emberrel már kockázatos ezt tenni. Szerencsére nem lesz baj, úgyhogy nyugodtan társaloghat Learonnal, addig pedig Sfetts úgy tűnik Troddhoz fordul.*
- Tényleg? Akkor az a nagy szekér alma is így lett?
*Érdeklődve pillant a termés irányába, majd vissza a pásztorra.*
- Ó nagyon kíváncsi lennék én erre. Egyszer majd mehetnék megnézni, hogy hogyan működik a gyakorlatban.
*Valóban kíváncsi, bár sosem gondolt arra, hogy maga is mágiát tanuljon, pedig ideje mint a tenger. Talán Learon majd meghozza a kedvét, hogy egyszer majd nagysokára kitanuljon pár trükköt. Addig pedig csodálattal figyeli a hozzáértőket.*
- Jaj de csodálatos, én nagyon szívesen mennék! A bort meg ki ne szeretné?
*Lelkesen bólogat és bele is kortyol italába, mintha tudatalatt előbbi állítását szeretné alátámasztani. Kérdőn a többiekre pillant ls reméli, hogy ők is benne vannak egy kis összeülésben. Ha másért nem, de legalább Sfetts bácsiért már megérné elmenni, plusz a kapcsolatokat mindig jó és érdemes ápolgatni. Már éppen fordulna Troddhoz, hogy kicsit vele is társalogjon hátha beszédre tudja bírni, amikor a bácsi felhívja figyelmüket a háttérben zajló jelenetre. Lelke mélyén bánja, hogy lemaradt róla, arcán viszont meglepettség és ártatlan tanácstalanság ül.*
- Ki a szívszerelme?
*Kérdez rá csak úgy véletlenszerűen és jobban megnézi magának a társaságot. Feltehetően nem az óriás, aki lekérte tőlük Aenaet. Következtethetne egyből a leányra, de annyian vannak még a hamvasztáson és egyébként is a bor már kicsit megártott a logikus gondolkodásának.*
- Na és Trodd, miféle házról van szó? Vannak már elképzelések?
*Tekintetét nem veszi le a férfiról legfeljebb csak annyi időre, hogy csipegessen magának valamiféle ételt. Úgy látja a nép eltávozóban van, ezért felkészül arra, hogy lassan ők is indulnak, de mivel nem siet úgy véli egy kis rövid társalgás belefér még.*
10577. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-24 20:21:51
Üzenet elküldve: 2018-10-24 20:21:51
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Őrség//
*Tudja már, hogy mi a módi. Fegyvert leadni és akkor tulajdonképpen nem piszkálja az embert a mogorva elf. Fivére lovát a legutóbbi látogatásakor itt hagyta az istállóban. Viszont Briwal nem volt ott a megbeszélt időpontban a megbeszélt helyen, pedig elég sokat várt rá, mikor bátyja órákkal a találkozó után sem érkezett meg, akkor a keresésére indult. A feldúlt városban olyan volt, mintha tűt keresne a szénakazalban, nem lelte meg sem őt, sem atyját és öccseit. Egyetlen vigasza az volt, hogy a tubákosszelencét fel tudta tölteni, mert a rosszarcú szegénynegyedi és a készletei is megúszták a lázongást. Ezután két napot mákonyos lázálomban töltött, három napot kereste a családját, eztán vigasztalódott egy szajha karjaiban, újratöltötte készleteit, aztán úgy döntött, hogy ideje, hogy felvegye a húgával a kapcsolatot, mivel jelen pillanatban nagyon úgy tűnik, hogy a családjából csak Ephemia maradt. Effyvel nem egymás szíve csücskei, de a család miatt félre kell tenniük minden acsarkodást, Tizionak mindenképpen.*
- Üdv. *Megérkezve leszáll a lováról és egyből át is adja a kardját az őrnek, amint az végre vele foglalkozik.* - A húgomhoz jöttem. Ephemia d'Aquista a neve és legutóbb itt volt. Ha már nincs itt, akkor remélem, hogy fel tud világosítani arról, hogy merre indulhatott. *Ha Ephemia még mindig itt dekkol, akkor hatalmas szerencséje van, ha időközben továbbállt innen, akkor kezdheti elölről az elmúlt idők minden tortúráját. ~Francba, Eff, remélem, hogy nem szívódtál fel, mert akkor kardomba dőlök!~*
*Tudja már, hogy mi a módi. Fegyvert leadni és akkor tulajdonképpen nem piszkálja az embert a mogorva elf. Fivére lovát a legutóbbi látogatásakor itt hagyta az istállóban. Viszont Briwal nem volt ott a megbeszélt időpontban a megbeszélt helyen, pedig elég sokat várt rá, mikor bátyja órákkal a találkozó után sem érkezett meg, akkor a keresésére indult. A feldúlt városban olyan volt, mintha tűt keresne a szénakazalban, nem lelte meg sem őt, sem atyját és öccseit. Egyetlen vigasza az volt, hogy a tubákosszelencét fel tudta tölteni, mert a rosszarcú szegénynegyedi és a készletei is megúszták a lázongást. Ezután két napot mákonyos lázálomban töltött, három napot kereste a családját, eztán vigasztalódott egy szajha karjaiban, újratöltötte készleteit, aztán úgy döntött, hogy ideje, hogy felvegye a húgával a kapcsolatot, mivel jelen pillanatban nagyon úgy tűnik, hogy a családjából csak Ephemia maradt. Effyvel nem egymás szíve csücskei, de a család miatt félre kell tenniük minden acsarkodást, Tizionak mindenképpen.*
- Üdv. *Megérkezve leszáll a lováról és egyből át is adja a kardját az őrnek, amint az végre vele foglalkozik.* - A húgomhoz jöttem. Ephemia d'Aquista a neve és legutóbb itt volt. Ha már nincs itt, akkor remélem, hogy fel tud világosítani arról, hogy merre indulhatott. *Ha Ephemia még mindig itt dekkol, akkor hatalmas szerencséje van, ha időközben továbbállt innen, akkor kezdheti elölről az elmúlt idők minden tortúráját. ~Francba, Eff, remélem, hogy nem szívódtál fel, mert akkor kardomba dőlök!~*
10576. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-24 18:25:38
Üzenet elküldve: 2018-10-24 18:25:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
*A gondolatai ismételten csak az elhangzottak körül járnak. A kancellár ismét csak ködösített, ez bizonyos. Mindenesetre annyira bizonyára jutott kérdésével, hogy bizonyítsa, a Mágustorony szeme nem vak. Itt természetesen Abogr mesterre gondol, semmi szín alatt nem tekintené saját magát a torony szemének.*
-Á.
*Biccent az őr felé megérkezvén, ki ugyan épp le van foglalva a frissen érkezett elffel, de azért jól láthatóan áll meg a kapuban, hogy jelezze, távozni készül.*
-Távozom.
*Megy azért biztosra a dologgal.*
-Kérem, amennyiben látná Taitos mestert, adja át neki Abogr mester meghívását a Mágustoronyba.
*Szólal meg könnyeden, gondosan levéve lelkéről a terhet. Ő megcselekedte, mit megkövetelt a Torony.*
*A gondolatai ismételten csak az elhangzottak körül járnak. A kancellár ismét csak ködösített, ez bizonyos. Mindenesetre annyira bizonyára jutott kérdésével, hogy bizonyítsa, a Mágustorony szeme nem vak. Itt természetesen Abogr mesterre gondol, semmi szín alatt nem tekintené saját magát a torony szemének.*
-Á.
*Biccent az őr felé megérkezvén, ki ugyan épp le van foglalva a frissen érkezett elffel, de azért jól láthatóan áll meg a kapuban, hogy jelezze, távozni készül.*
-Távozom.
*Megy azért biztosra a dologgal.*
-Kérem, amennyiben látná Taitos mestert, adja át neki Abogr mester meghívását a Mágustoronyba.
*Szólal meg könnyeden, gondosan levéve lelkéről a terhet. Ő megcselekedte, mit megkövetelt a Torony.*
10575. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-24 14:55:12
Üzenet elküldve: 2018-10-24 14:55:12
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
*Komótosan battyog fel a kőfalhoz, ahol a bejáratot, kaput sejti. Mondjuk nem nehéz eltéveszteni, úgyhogy céltudatosan halad felfelé, miközben igyekszik feltérképezni a környezetét.
Az erdei élet után most enyhe feszültséggel a gyomrában halad előre, a torka is kiszárad kicsit, rá kell döbbennie, hogy előző csapata mellett kicsit elkényelmesedett. Ezek a népek nem úgy néznek ki, mint az erdei békés erőd lakói.
A kapu elé érve türelemmel kivárja a sorát, majd amikor a szolgálatos őr figyelme rá terelődik, elé lép és határozott hangon közli jövetelének okát.*
- Üdv! Azt hallottam, errefelé szívesen látják a jól képzett íjászokat. Kivel kell tárgyalnom erről? *áll meg az őr előtt egyenes tartással. Persze senki se tudhatja biztosan, hogy valóban jól lő-e vagy csak a szája nagy, de a látvány megvan hozzá. A füle hegyes, íja is van, bár a tegeze üres, ám ettől még egész hihető a mesélje.*
*Komótosan battyog fel a kőfalhoz, ahol a bejáratot, kaput sejti. Mondjuk nem nehéz eltéveszteni, úgyhogy céltudatosan halad felfelé, miközben igyekszik feltérképezni a környezetét.
Az erdei élet után most enyhe feszültséggel a gyomrában halad előre, a torka is kiszárad kicsit, rá kell döbbennie, hogy előző csapata mellett kicsit elkényelmesedett. Ezek a népek nem úgy néznek ki, mint az erdei békés erőd lakói.
A kapu elé érve türelemmel kivárja a sorát, majd amikor a szolgálatos őr figyelme rá terelődik, elé lép és határozott hangon közli jövetelének okát.*
- Üdv! Azt hallottam, errefelé szívesen látják a jól képzett íjászokat. Kivel kell tárgyalnom erről? *áll meg az őr előtt egyenes tartással. Persze senki se tudhatja biztosan, hogy valóban jól lő-e vagy csak a szája nagy, de a látvány megvan hozzá. A füle hegyes, íja is van, bár a tegeze üres, ám ettől még egész hihető a mesélje.*
10574. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-24 14:43:56
Üzenet elküldve: 2018-10-24 14:43:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A máglya fénye//
//Karheia és Nozarin//
* Prexi természetesen semmi szokatlant nem lát abban, hogy érdeklődik a lány alvási helye felől, hiszen, ha igényli, akkor elalhat a szekéren. Nem túl kényelmes, de jobb a semminél, és legalább a földdel ellentétben nem annyira hideg. Az ismeretlen hangra a fiú összeráncolja a homlokát és a férfi felé fordul, gondterheltem vizslatja, majd megvonja a vállát. *
- Felőlem - * igazából lövése sincs, hogy miért kérdi meg tőle, hiszen semmi közük egymáshoz, azon kívül, hogy összefutottak útban idejövet, aztán elmereng rajta, hogy talán nem is neki szánta a kérdést a fickó, hanem Karheianak. Erre enged következtetni az is, hogy a nő válaszol. Kicsit azért sajnálja. Biztos jó lett volna éjszakáig beszélgetni, de ha nem, hát nem. Hosszú út után biztos jobban esik a fogadó melege, mint egy szekér szerénysége. *
- Tényleg? - * vidul fel a fiú a hős jelző hallatán, aztán persze ki is húzza magát és határozottan bólint. * - Prexiar Beldion a teljes nevem, de lehet csak Prexinek is szólítani. Te miért vagy itt? A menekültekkel jöttél? Zenész vagy? - * hangjában egyszerű kíváncsiság lapul, semmi egyéb. Persze szívesen megnézné a férfi lantját, de nem meri elkérni, és amúgy is biztos nemet mondana.
A nő reakciója igen furcsa. Miért örül annyira a fa héjának? Ez érthetetlen. Prexi próbál néhány kósza pillantást vetni a fahéjra, de nem jár sikerrel, így inkább visszatér a kezében lévő hús marcangolásához. *
- Régről ismeritek egymást? Te is a Thargok ellensége vagy? - * a kérdéseit nem igazán gondolja át, csak úgy jönnek kíváncsiságából adódóan, hiszen valójában nem ellenség volt Karheia családja, csak... nem kívánatos? Jobban kellett volna a Learon és közte lévő beszélgetésre figyelnie. Sebaj, majd előbb-utóbb kideríti mi az igazság, most amúgy is fontosabb az étkezés. *
//Karheia és Nozarin//
* Prexi természetesen semmi szokatlant nem lát abban, hogy érdeklődik a lány alvási helye felől, hiszen, ha igényli, akkor elalhat a szekéren. Nem túl kényelmes, de jobb a semminél, és legalább a földdel ellentétben nem annyira hideg. Az ismeretlen hangra a fiú összeráncolja a homlokát és a férfi felé fordul, gondterheltem vizslatja, majd megvonja a vállát. *
- Felőlem - * igazából lövése sincs, hogy miért kérdi meg tőle, hiszen semmi közük egymáshoz, azon kívül, hogy összefutottak útban idejövet, aztán elmereng rajta, hogy talán nem is neki szánta a kérdést a fickó, hanem Karheianak. Erre enged következtetni az is, hogy a nő válaszol. Kicsit azért sajnálja. Biztos jó lett volna éjszakáig beszélgetni, de ha nem, hát nem. Hosszú út után biztos jobban esik a fogadó melege, mint egy szekér szerénysége. *
- Tényleg? - * vidul fel a fiú a hős jelző hallatán, aztán persze ki is húzza magát és határozottan bólint. * - Prexiar Beldion a teljes nevem, de lehet csak Prexinek is szólítani. Te miért vagy itt? A menekültekkel jöttél? Zenész vagy? - * hangjában egyszerű kíváncsiság lapul, semmi egyéb. Persze szívesen megnézné a férfi lantját, de nem meri elkérni, és amúgy is biztos nemet mondana.
A nő reakciója igen furcsa. Miért örül annyira a fa héjának? Ez érthetetlen. Prexi próbál néhány kósza pillantást vetni a fahéjra, de nem jár sikerrel, így inkább visszatér a kezében lévő hús marcangolásához. *
- Régről ismeritek egymást? Te is a Thargok ellensége vagy? - * a kérdéseit nem igazán gondolja át, csak úgy jönnek kíváncsiságából adódóan, hiszen valójában nem ellenség volt Karheia családja, csak... nem kívánatos? Jobban kellett volna a Learon és közte lévő beszélgetésre figyelnie. Sebaj, majd előbb-utóbb kideríti mi az igazság, most amúgy is fontosabb az étkezés. *
10573. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-24 12:27:45
Üzenet elküldve: 2018-10-24 12:27:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//NAPVÁLTÁS//
//Őrség//
//Lanzri, Arnulf, Laor//
*Miközben a kapuban gyülekezni kezd a nép, a tharg harci egységek is felkészülnek az indulásra. Természetesen ők elsőbbséget élveznek, de őrünknek az érkezőkkel is foglalkoznia kell.*
- Remek. *biccent Lanzrinak és Arnulfnak, utóbbit egyből be is engedi, előbbinek azonban kérdése is van.*
- Hát... nem vagy nő, így elég, ha csak nem vagy túl pökhendi a Kancellárral. Megtévesztő alak, szóval érdemes vele csínján bánni. Arra lesz, a Radkraalban. *int a Tanácsháza felé, majd Lanzrit is beengedi, miután átnézte, nincs-e nála valami rejtett fegyver.*
- Jó reggelt neked is, Laor... *int az érkező Hadmesternek, akinek merengeni támad kedve a lőréseknél. Csak tegye. Ő pedig közben azon van, hogy megkönnyítse a kijutást a két csapatnak.*
//Őrség//
//Lanzri, Arnulf, Laor//
*Miközben a kapuban gyülekezni kezd a nép, a tharg harci egységek is felkészülnek az indulásra. Természetesen ők elsőbbséget élveznek, de őrünknek az érkezőkkel is foglalkoznia kell.*
- Remek. *biccent Lanzrinak és Arnulfnak, utóbbit egyből be is engedi, előbbinek azonban kérdése is van.*
- Hát... nem vagy nő, így elég, ha csak nem vagy túl pökhendi a Kancellárral. Megtévesztő alak, szóval érdemes vele csínján bánni. Arra lesz, a Radkraalban. *int a Tanácsháza felé, majd Lanzrit is beengedi, miután átnézte, nincs-e nála valami rejtett fegyver.*
- Jó reggelt neked is, Laor... *int az érkező Hadmesternek, akinek merengeni támad kedve a lőréseknél. Csak tegye. Ő pedig közben azon van, hogy megkönnyítse a kijutást a két csapatnak.*
10572. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-24 12:13:22
Üzenet elküldve: 2018-10-24 12:13:22
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A máglya fénye//
//Kriyon//
*Az elhangzottakra csak rövid pislogás a válasz, majd egy hangosabb...*
- Váó. Végre valami! *az aranyra már szélesebb vigyor a válasz.*
- Hát, szerintem mi ketten megyünk tanulni, szóóóval... a seggére is verhetünk, hmm? *a munka kérdésére elhúzza a száját, kaján és nagyon perverz vigyorra, de aztán rájön, hogy tényleg munkáról van szó. Mondjuk legalább szája íze szerinti munkáról.*
- Rendben, rendben... de... remélem, nem lesz hálátlan a megrendelő! *húzódik közelebb, a mézesmadzagot meg bekajálja, mint gyöngytyúk a taknyot.*
- Ajh... némi földmágiát is kell tanulnom. Nem láttad azt a parasztmágust valamerre?
//Napváltás//
//A Mágustorony felé tartó csoport//
*Kielégült és kiélt fejjel érkezik, de legalább tiszta ruhában, legnagyobb sajnálatára lóval, alaposan felkészülve.*
- Szevasztok. *int a kis csapatnak, és érdeklődve méregeti, akikkel együtt kell utaznia.*
- Kriyon vagyok, én biztosítom a tűzfedezetet, he?
A hozzászólás írója (Kriyon con Althabarad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.24 12:15:02
10571. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-24 11:03:35
Üzenet elküldve: 2018-10-24 11:03:35
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// A máglya fénye //
*A hátrányos megkülönböztetés falait nem sikerül első körben ledöntenie, ez az érzés kering benne a méltósága szavai nyomán. Egy sikert azért elkönyvelhet. Meghívja a hadúr egy ingyen éjszakai szállásra és ingyen kajára, ami elég nagy siker egy kisemmizett kereskedőnek.*
- Köszönöm hadúr, élek a lehetőséggel.
*Kaján vigyor ül ki a képére mert egy újabb napot túlél, ráadásul tele hassal. Meghajlása után hagyja a hadurat egyéb teendői végzésében. Meingráncs hősünk egy újabb kör zabálásba kezd. Megpakolja tányérját roskadásig, fincsi, szaftos hússal. Miután ezt letunkolja, egy nagy kupa bort húz le, majd még egyet. Evett, ivott, jól lakott, most ideje lenne nyugovóra térni. Valahol aludni is lehet itt, elvégre meghívott vendég. Elindul felfedező útjára a hálókörletek felé, vagy amit így két kupa bor után annak vél.*
*A hátrányos megkülönböztetés falait nem sikerül első körben ledöntenie, ez az érzés kering benne a méltósága szavai nyomán. Egy sikert azért elkönyvelhet. Meghívja a hadúr egy ingyen éjszakai szállásra és ingyen kajára, ami elég nagy siker egy kisemmizett kereskedőnek.*
- Köszönöm hadúr, élek a lehetőséggel.
*Kaján vigyor ül ki a képére mert egy újabb napot túlél, ráadásul tele hassal. Meghajlása után hagyja a hadurat egyéb teendői végzésében. Meingráncs hősünk egy újabb kör zabálásba kezd. Megpakolja tányérját roskadásig, fincsi, szaftos hússal. Miután ezt letunkolja, egy nagy kupa bort húz le, majd még egyet. Evett, ivott, jól lakott, most ideje lenne nyugovóra térni. Valahol aludni is lehet itt, elvégre meghívott vendég. Elindul felfedező útjára a hálókörletek felé, vagy amit így két kupa bor után annak vél.*
10570. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-24 00:46:15
Üzenet elküldve: 2018-10-24 00:46:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// A máglya fénye //
// Nozarin és Prexiar //
*Jókat vidul és kacarászik Prexiar szavaira, és biccentve megköszöni neki az információt, de mire már a tharg vezérhez érkezik a kisfiú eltűnik és ott marad egyedül egy visszautasítással. Mindjárt csalódottan kezdi az itt létet, ez nem túl biztató, de nem búslakodik sokat, mert a szőke gyermek hamar visszatér hozzá. Széles mosollyal és csillogó szemekkel nézi a számára kedves kis arcot ahogy lelkesen rágcsálja a szájában lévő falatot.*
- Nagyon kedves tőled, köszönöm.
*Ami azt illeti ő is éhes – mint majdnem mindig – így most, hogy a tárgyalás lehetősége elúszott az étkezését nem mulasztaná el. Tekintete elkalandozik az ételek irányába, kissé modortalanul fel sem fogja, hogy hozzá intézik a kérdést, csak akkor eszmélve fel, amikor egy ismerős hang helyette is válaszol. Elszégyelli magát, hogy a gyermek és az étel társaságában elfeledkezett arról, hogy Nozarin is itt van, aki úgy tűnik szintén nem beszélgetett sokat azzal az öregemberrel.*
- A társaság ígéretesnek tűnik, tehát lehet róla szó.
*Mosolyog a bárdra ezzel is jelezve, hogy ez nem is hangzana rosszul, ha már megint nem egy fogadóban kötnének ki együtt.*
- Ő Prexiar amúgy, sokat segített nekem, egy igazi kis hős.
*Kedve lenne tovább áradozni, de nem szeretne túlzásba esni, mert az könnyen taszító is lehet.
Nem is készült fel arra, hogy meglepetést fog kapni, ezért a váratlanság miatt sokkal jobban meg is érinti, hogy ajándékot kap. Értetlenkedve pillant a férfi arcára, majd a fahéjra, ami apróság, de elképesztően jól esik neki.*
- Ez tényleg az enyém? Komolyan?
*Még szerencse, hogy Nozarin felkészült, hiszen Karheia az elvártnak megfelelően omlik a karjaiba, na nem olyan hevesen, de lelkesen szorítva magához egy ölelés formájában. Megint hajlandó volt időt, pénzt és energiát áldozni erre csak miatta, nem is felejtette el és egyébként is még mindig itt van, pedig nem sejtette, hogy egy kósza kalandnál tovább tartana ismeretségük. Persze örül, hogy Nozarin itt van, nem is örülhetne jobban.*
- Óóó nagyon nagyon nagyon köszönöm.
*Minden nagyon szó után egy puszit nyom a borostás arcra, majd fékezve magát végre elszakad tőle. Nem szeretné ha megbámulnák.*
- De még mielőtt megyünk.
*Megfordul tengelye körül és tekintetét végigfutattja az asztalokon.*
- Menten éhen veszek.
// Nozarin és Prexiar //
*Jókat vidul és kacarászik Prexiar szavaira, és biccentve megköszöni neki az információt, de mire már a tharg vezérhez érkezik a kisfiú eltűnik és ott marad egyedül egy visszautasítással. Mindjárt csalódottan kezdi az itt létet, ez nem túl biztató, de nem búslakodik sokat, mert a szőke gyermek hamar visszatér hozzá. Széles mosollyal és csillogó szemekkel nézi a számára kedves kis arcot ahogy lelkesen rágcsálja a szájában lévő falatot.*
- Nagyon kedves tőled, köszönöm.
*Ami azt illeti ő is éhes – mint majdnem mindig – így most, hogy a tárgyalás lehetősége elúszott az étkezését nem mulasztaná el. Tekintete elkalandozik az ételek irányába, kissé modortalanul fel sem fogja, hogy hozzá intézik a kérdést, csak akkor eszmélve fel, amikor egy ismerős hang helyette is válaszol. Elszégyelli magát, hogy a gyermek és az étel társaságában elfeledkezett arról, hogy Nozarin is itt van, aki úgy tűnik szintén nem beszélgetett sokat azzal az öregemberrel.*
- A társaság ígéretesnek tűnik, tehát lehet róla szó.
*Mosolyog a bárdra ezzel is jelezve, hogy ez nem is hangzana rosszul, ha már megint nem egy fogadóban kötnének ki együtt.*
- Ő Prexiar amúgy, sokat segített nekem, egy igazi kis hős.
*Kedve lenne tovább áradozni, de nem szeretne túlzásba esni, mert az könnyen taszító is lehet.
Nem is készült fel arra, hogy meglepetést fog kapni, ezért a váratlanság miatt sokkal jobban meg is érinti, hogy ajándékot kap. Értetlenkedve pillant a férfi arcára, majd a fahéjra, ami apróság, de elképesztően jól esik neki.*
- Ez tényleg az enyém? Komolyan?
*Még szerencse, hogy Nozarin felkészült, hiszen Karheia az elvártnak megfelelően omlik a karjaiba, na nem olyan hevesen, de lelkesen szorítva magához egy ölelés formájában. Megint hajlandó volt időt, pénzt és energiát áldozni erre csak miatta, nem is felejtette el és egyébként is még mindig itt van, pedig nem sejtette, hogy egy kósza kalandnál tovább tartana ismeretségük. Persze örül, hogy Nozarin itt van, nem is örülhetne jobban.*
- Óóó nagyon nagyon nagyon köszönöm.
*Minden nagyon szó után egy puszit nyom a borostás arcra, majd fékezve magát végre elszakad tőle. Nem szeretné ha megbámulnák.*
- De még mielőtt megyünk.
*Megfordul tengelye körül és tekintetét végigfutattja az asztalokon.*
- Menten éhen veszek.
10569. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-23 22:17:25
Üzenet elküldve: 2018-10-23 22:17:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
//A Mágustorony felé tartó csoport//
*Aenae koránkelő, ezt a szokást még az erdőmélyi erődben vette fel és azóta sem tudja elhagyni, pedig néha szeretné. Annak ellenére is viszonylag korán ébred, hogy az éjjel sétált egy kicsinyég az erődben. Azóta ég Waldran tenyerének lenyomata az arcán, bár ennek látható nyoma nincsen.
Még az éjjel megmosakodott, közvetlenül azelőtt, hogy beleszaladt volna Waldranba és a pofonjába. Most is elönti a pulykaméreg, ha rágondol. Inkább nem is gondol rá, mert van más, amire gondolhat, és ami miatt igen bizarr álmai voltak fél éjszaka, amik miatt teljesen csatakosan ébred.
Jó lenne tovább álmodni az álmot, esetleg felébredve átültetni valós cselekvésekbe, de ezt most nem lehet. Ezt egy sóhajjal veszi tudomásul, inkább az álmot próbálja kitörölni a szeméből. Szótlanul öltözködik, szerez be a konyhából elemózsiát és vizet. Hátizsákjában az enni- és innivaló mellett még meleg holminak is jut hely, szokásos bőrből készült poncsójával egészül ki az öltözéke.
Nirs intézte a lovakat, ő meg az ételt és italt vállalta magára, így ezt oda is adja a fiúnak, mikor az istálló előtt újra találkoznak.
Halkan üdvözli a kis csapatot, aztán a lova mellett ülve várja, hogy induljanak.*
//A Mágustorony felé tartó csoport//
*Aenae koránkelő, ezt a szokást még az erdőmélyi erődben vette fel és azóta sem tudja elhagyni, pedig néha szeretné. Annak ellenére is viszonylag korán ébred, hogy az éjjel sétált egy kicsinyég az erődben. Azóta ég Waldran tenyerének lenyomata az arcán, bár ennek látható nyoma nincsen.
Még az éjjel megmosakodott, közvetlenül azelőtt, hogy beleszaladt volna Waldranba és a pofonjába. Most is elönti a pulykaméreg, ha rágondol. Inkább nem is gondol rá, mert van más, amire gondolhat, és ami miatt igen bizarr álmai voltak fél éjszaka, amik miatt teljesen csatakosan ébred.
Jó lenne tovább álmodni az álmot, esetleg felébredve átültetni valós cselekvésekbe, de ezt most nem lehet. Ezt egy sóhajjal veszi tudomásul, inkább az álmot próbálja kitörölni a szeméből. Szótlanul öltözködik, szerez be a konyhából elemózsiát és vizet. Hátizsákjában az enni- és innivaló mellett még meleg holminak is jut hely, szokásos bőrből készült poncsójával egészül ki az öltözéke.
Nirs intézte a lovakat, ő meg az ételt és italt vállalta magára, így ezt oda is adja a fiúnak, mikor az istálló előtt újra találkoznak.
Halkan üdvözli a kis csapatot, aztán a lova mellett ülve várja, hogy induljanak.*
10568. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-23 21:12:59
Üzenet elküldve: 2018-10-23 21:12:59
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
//A Mágustorony felé tartó csoport//
*Senki sem szeret hajnalok hajnalán ébredni. Ő sem. De a morcosság csak pár pillanatig tart, míg meg nem látja maga mellett a párnán Aenae békés arcát, miközben halkan szuszogva alszik. Ez olyan látvány amivel estig is ellenne, de dolguk van. Nirs pedig azt hitte, hogy annyira korán ébredtek, hogy nekik kell majd Waldrant kirángatni Kaehyla lábai közül. Ezért bizonyos csalódottsággal veszi, hogy Waldran már ott őgyeleg a kapunál. Talán ha jöhettek volna egyenesen ide, akkor megelőzik. De Nirs az istálló felé tett egy kitérőt, ahol felnyergelte Aenae lovát, és magának is egyet, de a lánynak is volt tennivalója indulás előtt. A kapuhoz aztán már együtt érkeznek, Nirs száron vezeti a két lovat, a kapu környékén tartózkodóknak visszafogottan köszön. Különösen a rokonnak. Nem szeretné adni a lovat Waldran alá, hiszen a gondolattól is irtózik, hogy a rokon kaján vigyorral kezd érdeklődni, vajon megfogadta-e a tanácsokat?*
//A Mágustorony felé tartó csoport//
*Senki sem szeret hajnalok hajnalán ébredni. Ő sem. De a morcosság csak pár pillanatig tart, míg meg nem látja maga mellett a párnán Aenae békés arcát, miközben halkan szuszogva alszik. Ez olyan látvány amivel estig is ellenne, de dolguk van. Nirs pedig azt hitte, hogy annyira korán ébredtek, hogy nekik kell majd Waldrant kirángatni Kaehyla lábai közül. Ezért bizonyos csalódottsággal veszi, hogy Waldran már ott őgyeleg a kapunál. Talán ha jöhettek volna egyenesen ide, akkor megelőzik. De Nirs az istálló felé tett egy kitérőt, ahol felnyergelte Aenae lovát, és magának is egyet, de a lánynak is volt tennivalója indulás előtt. A kapuhoz aztán már együtt érkeznek, Nirs száron vezeti a két lovat, a kapu környékén tartózkodóknak visszafogottan köszön. Különösen a rokonnak. Nem szeretné adni a lovat Waldran alá, hiszen a gondolattól is irtózik, hogy a rokon kaján vigyorral kezd érdeklődni, vajon megfogadta-e a tanácsokat?*
10567. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-23 19:47:55
Üzenet elküldve: 2018-10-23 19:47:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
*Az istálló felé tart a jut eszébe az óriás. Furcsa figura, de vannak értékelhető tulajdonságai. Például az, hogy képes belátni ha hibázott. Ez ritka dolog a legtöbb embernél vagy óriásnál, mindenképp elismerésre méltó. És bár nem csépelték egymást előző este sokáig, úgy vette észre, hogy fegyveres tudásában is okkal bízhat. Akár Artheniorban is hasznát vennék. Itt a karjára pillant, amin összehajtva pihen az a viseltes városőr köpeny, amit Kagan még előző nap nyomott a kezébe. Este, miután visszavonult, még nekifogott, hogy valamennyire helyrehozza, kevés sikerrel. Ezzel együtt, ha a vállára teríti, egy artheniori hiheti azt, hogy egy rendfenntartóval áll szemben. Ha elég sötét van. És az illető félvak. Aztán megtorpan. Eredetileg azért indult Staardhal felé, hogy Lea hátasát nyergelje fel saját maga számára. Csak most jut eszébe, hogy a fekete-fehér kancát nem is látta. Elhúzza a száját, sóhajt egyet, aztán a kovácsműhely felé indul. Korai az óra még munkával zaklatni a kovácsot, de Hrothgaar úgyis velük tart, és azzal a kis munkával is biztosan végzett már, amivel tegnap megbízta. Magához veszi a fegyvereit, aztán a kapunál várja be a kis kompánia még hiányzó tagjait. Lovat pedig ráér szerezni a piacon. Sőt! A lónál jobb ötlete támad, kicsit el is vigyorodik. Felmászik a kapunál az őr mellé a falra, aránylag barátságosan kíván jó reggelt, aztán elnéz Arthenior felé. És várja a többieket.*
*Az istálló felé tart a jut eszébe az óriás. Furcsa figura, de vannak értékelhető tulajdonságai. Például az, hogy képes belátni ha hibázott. Ez ritka dolog a legtöbb embernél vagy óriásnál, mindenképp elismerésre méltó. És bár nem csépelték egymást előző este sokáig, úgy vette észre, hogy fegyveres tudásában is okkal bízhat. Akár Artheniorban is hasznát vennék. Itt a karjára pillant, amin összehajtva pihen az a viseltes városőr köpeny, amit Kagan még előző nap nyomott a kezébe. Este, miután visszavonult, még nekifogott, hogy valamennyire helyrehozza, kevés sikerrel. Ezzel együtt, ha a vállára teríti, egy artheniori hiheti azt, hogy egy rendfenntartóval áll szemben. Ha elég sötét van. És az illető félvak. Aztán megtorpan. Eredetileg azért indult Staardhal felé, hogy Lea hátasát nyergelje fel saját maga számára. Csak most jut eszébe, hogy a fekete-fehér kancát nem is látta. Elhúzza a száját, sóhajt egyet, aztán a kovácsműhely felé indul. Korai az óra még munkával zaklatni a kovácsot, de Hrothgaar úgyis velük tart, és azzal a kis munkával is biztosan végzett már, amivel tegnap megbízta. Magához veszi a fegyvereit, aztán a kapunál várja be a kis kompánia még hiányzó tagjait. Lovat pedig ráér szerezni a piacon. Sőt! A lónál jobb ötlete támad, kicsit el is vigyorodik. Felmászik a kapunál az őr mellé a falra, aránylag barátságosan kíván jó reggelt, aztán elnéz Arthenior felé. És várja a többieket.*
10566. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-23 19:08:52
Üzenet elküldve: 2018-10-23 19:08:52
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A máglya fénye//
//Riqelie//
- Ó, bár mondtad volna ezt pár évvel korábban! Rengeteg csalódástól kíméltél volna meg! *neveti el magát teljes szívéből. Bizony, a férfiakról szóló tanács telibe találta. Hiába gyors észjárású az élet egyéb területein, ha férfiakról van szó, képes a legbődületesebb hibákat elkövetni, csak azért, hogy később újra megismételje azokat.*
- Próbálkoztak vele... csak sajnos, kevés sikerrel. *felel a lázongást illető felvetésre, ám szavaival ellentétben, szája sarkában továbbra egy kis fölényes mosoly bujkál. ~Szegény Rynizz és a kis kísérlete, hogy lecsillapítsa a dühödt tömeget...~ mereng el a történteken. ~Annyit ért, mint halottnak a csók~ kuncog magában, hisz különlegesen viccesnek találja a hasonlatot annak fényében, hogy a hím már ténylegesen halott. A család egyetlen tagja, akitől nem sajnálja ezt az állapotot.*
- Hidd el, ha egy kis szikrából láng lesz, az csak akkor huny ki, ha már nincs több éghető anyag a közelben. Vagy ha az égből jön az áldás! *jegyzi meg, egyszerre utalva az esőre, ami a tényleges tüzet kioltaná, és valamiféle isteni közbeavatkozásra, ami lecsillapítaná az embereket, még ha ő maga nem is igazán hisz egyik istenben sem. Ezután, talán részint az ital hatására, a szokásosnál nagyobb figyelemmel kíséri a pénzérme útját Riqelie ujjai közt, aprólékosan megfigyelve, ahogy a fény megcsillant az érmén. Mikor azonban a lány elhajítja az érmét, kissé megrázza a fejét, hogy összeszedje a gondolatait.*
- Hogy érted pontosan? *húzza össze kicsit a szemét, amíg próbálja feldolgozni a hallottakat* Szerinted volt valami harmadik erő, ami beleszólt a dolgok alakulásába? *érdeklődik, hiszen Riqelie szavaiból azt szűri le, a lány szerint a szegények és a nemesek önmagukban nem lettek volna elegek a városbeli állapot kialakulásához. Mielőtt azonban túlságosan komollyá válna a téma, sokkal kellemesebb dolgok kerülnek szóba*
- Volt már szerencsém igen sokféle fegyvert kipróbálni, ám a kedvenceim továbbra is a tőrök. Praktikus, könnyen elrejthető és felhasználható, a megfelelő kezekben pedig halálos. *mosolyog szinte nosztalgikus mosollyal*
- Sajnos a kúriai összecsapásban elhagytam a kedvenceimet. Nem túl flancos darabok, de kifejezetten jók a maguk nemében. Esetleg van ötleted, hol tudnám megtalálni méltó utódjukat? *könyököl ő is az asztalra, kíváncsian várva Riqelie válaszát. Mivel részben még mindig homályos számára a lány foglalkozása, kicsit fél, hogy ez túlságosan jelentéktelen feladatnak bizonyul majd a számára, és inkább passzolja a felkérést, mindenesetre azért reménykedik a kedvező végkimenetelben. Akkor is ebben a pozícióba marad, míg Kagan kerül szóba, majd amikor Riqelie befejezte, hátradől kissé*
- Á, a vízi közlekedésnek is megvannak a maga szépségei! *sóhajt fel mindentudóan* Nem rossz, csak hát nagyon sok minden múlik a társaságon! *neveti el magát, elvégre ha folyamatosan össze van zárva valakikkel, jobb, ha már bírja is az illetőket*
- Ugyanakkor eddig még egy tharggal se találkoztam a szárazföldön kívül máshol... *jegyzi meg kíváncsi hangnemben, remélve, hogy megtudhat esetleg többet is, finoman figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy eddig alapjában véve sem találkozott túl sok tharggal*
- Az már igaz! Még szerencse, hogy nekem nem sokat kellett ezzel foglalkozni! *neveti el magát, hisz amennyire csak tudta, eddig igyekezett távol tartani magát mindenféle bürokratikus hóbelevanctól, most viszont szomorúan kell belátnia, hogy az elkövetező időkben valószínűleg sokkal több ilyesmiben lesz része*
- Az eszme tényleg csodálnivaló, csak mint Artheniornál, a megvalósítás itt is hagy némi kívánnivalót maga után. Bár nem tudom, létezik-e egyáltalán tökéletesen alkalmas rendszer egy város irányítására? *mereng el kicsit* Giccses? Talán egy kicsit, igen, de az a helyzet, a mi házunk amolyan külvárosi részen volt, hogy úgy mondjam, így nem éltem magában a városban, mikor pedig valamiért mégis be kellett mennem, inkább olyan undorral vegyes lenyűgözés fogott el. Mintha csak egy különleges bogarat szemlélnél... valahol szép, de valahol kifejezetten taszító is. *fintorodik el kicsit saját hasonlatától, remélve, hogy a lány is érti, mire gondol. Beszéd közben neki is feltűnik, hogy a tor résztvevői lassan nyugovóra térnek*
- Mikor érkeztél? Van hol töltened az éjszakát? *érdeklődik Riqelie szándékai felől. Bár ő maga is csak a kancellár jóindulatából aludhat ott, ahol, szívesen kisegítené a lányt alvóhely tekintetében, ha nincs hová mennie. Biztos benne, a férfi nem bánná az extra társaságot, ő maga pedig örömmel folytatná a csevejt Riqelievel akár most, akár holnap, amikor már jobban fog mindkettejük agya.*
//Riqelie//
- Ó, bár mondtad volna ezt pár évvel korábban! Rengeteg csalódástól kíméltél volna meg! *neveti el magát teljes szívéből. Bizony, a férfiakról szóló tanács telibe találta. Hiába gyors észjárású az élet egyéb területein, ha férfiakról van szó, képes a legbődületesebb hibákat elkövetni, csak azért, hogy később újra megismételje azokat.*
- Próbálkoztak vele... csak sajnos, kevés sikerrel. *felel a lázongást illető felvetésre, ám szavaival ellentétben, szája sarkában továbbra egy kis fölényes mosoly bujkál. ~Szegény Rynizz és a kis kísérlete, hogy lecsillapítsa a dühödt tömeget...~ mereng el a történteken. ~Annyit ért, mint halottnak a csók~ kuncog magában, hisz különlegesen viccesnek találja a hasonlatot annak fényében, hogy a hím már ténylegesen halott. A család egyetlen tagja, akitől nem sajnálja ezt az állapotot.*
- Hidd el, ha egy kis szikrából láng lesz, az csak akkor huny ki, ha már nincs több éghető anyag a közelben. Vagy ha az égből jön az áldás! *jegyzi meg, egyszerre utalva az esőre, ami a tényleges tüzet kioltaná, és valamiféle isteni közbeavatkozásra, ami lecsillapítaná az embereket, még ha ő maga nem is igazán hisz egyik istenben sem. Ezután, talán részint az ital hatására, a szokásosnál nagyobb figyelemmel kíséri a pénzérme útját Riqelie ujjai közt, aprólékosan megfigyelve, ahogy a fény megcsillant az érmén. Mikor azonban a lány elhajítja az érmét, kissé megrázza a fejét, hogy összeszedje a gondolatait.*
- Hogy érted pontosan? *húzza össze kicsit a szemét, amíg próbálja feldolgozni a hallottakat* Szerinted volt valami harmadik erő, ami beleszólt a dolgok alakulásába? *érdeklődik, hiszen Riqelie szavaiból azt szűri le, a lány szerint a szegények és a nemesek önmagukban nem lettek volna elegek a városbeli állapot kialakulásához. Mielőtt azonban túlságosan komollyá válna a téma, sokkal kellemesebb dolgok kerülnek szóba*
- Volt már szerencsém igen sokféle fegyvert kipróbálni, ám a kedvenceim továbbra is a tőrök. Praktikus, könnyen elrejthető és felhasználható, a megfelelő kezekben pedig halálos. *mosolyog szinte nosztalgikus mosollyal*
- Sajnos a kúriai összecsapásban elhagytam a kedvenceimet. Nem túl flancos darabok, de kifejezetten jók a maguk nemében. Esetleg van ötleted, hol tudnám megtalálni méltó utódjukat? *könyököl ő is az asztalra, kíváncsian várva Riqelie válaszát. Mivel részben még mindig homályos számára a lány foglalkozása, kicsit fél, hogy ez túlságosan jelentéktelen feladatnak bizonyul majd a számára, és inkább passzolja a felkérést, mindenesetre azért reménykedik a kedvező végkimenetelben. Akkor is ebben a pozícióba marad, míg Kagan kerül szóba, majd amikor Riqelie befejezte, hátradől kissé*
- Á, a vízi közlekedésnek is megvannak a maga szépségei! *sóhajt fel mindentudóan* Nem rossz, csak hát nagyon sok minden múlik a társaságon! *neveti el magát, elvégre ha folyamatosan össze van zárva valakikkel, jobb, ha már bírja is az illetőket*
- Ugyanakkor eddig még egy tharggal se találkoztam a szárazföldön kívül máshol... *jegyzi meg kíváncsi hangnemben, remélve, hogy megtudhat esetleg többet is, finoman figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy eddig alapjában véve sem találkozott túl sok tharggal*
- Az már igaz! Még szerencse, hogy nekem nem sokat kellett ezzel foglalkozni! *neveti el magát, hisz amennyire csak tudta, eddig igyekezett távol tartani magát mindenféle bürokratikus hóbelevanctól, most viszont szomorúan kell belátnia, hogy az elkövetező időkben valószínűleg sokkal több ilyesmiben lesz része*
- Az eszme tényleg csodálnivaló, csak mint Artheniornál, a megvalósítás itt is hagy némi kívánnivalót maga után. Bár nem tudom, létezik-e egyáltalán tökéletesen alkalmas rendszer egy város irányítására? *mereng el kicsit* Giccses? Talán egy kicsit, igen, de az a helyzet, a mi házunk amolyan külvárosi részen volt, hogy úgy mondjam, így nem éltem magában a városban, mikor pedig valamiért mégis be kellett mennem, inkább olyan undorral vegyes lenyűgözés fogott el. Mintha csak egy különleges bogarat szemlélnél... valahol szép, de valahol kifejezetten taszító is. *fintorodik el kicsit saját hasonlatától, remélve, hogy a lány is érti, mire gondol. Beszéd közben neki is feltűnik, hogy a tor résztvevői lassan nyugovóra térnek*
- Mikor érkeztél? Van hol töltened az éjszakát? *érdeklődik Riqelie szándékai felől. Bár ő maga is csak a kancellár jóindulatából aludhat ott, ahol, szívesen kisegítené a lányt alvóhely tekintetében, ha nincs hová mennie. Biztos benne, a férfi nem bánná az extra társaságot, ő maga pedig örömmel folytatná a csevejt Riqelievel akár most, akár holnap, amikor már jobban fog mindkettejük agya.*
10565. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-23 14:16:46
Üzenet elküldve: 2018-10-23 14:16:46
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap reggel, úton útfélen//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Iszonyatos fejfájással ébred. Már a nap is jócskán a szemébe tűz. Két horkolás között a szájába szálló kis bogártól majdnem megfullad, majd harákolva ül fel hirtelen. Nem lát maga körül senkit, ami kissé megkönnyebbülés is, mert nem látták ezt a gyalázatos, köpködéses ébredést. Két kezével fejét megmarkolva próbálja elnyomni a fájdalmat:*
- Ú, bassza meg! *Ebben a káromkodásban minden benne volt, a szép este, a vidám beszélgetések, az edzés és a mértéktelen ivászat miatti önutálat. Lassan feltápászkodik, hogy valahonnan kerítsen egy vödör jeges vizet, de éppen sehol nem talál. Vagy széthordták már a többiek, vagy nem is volt errefelé, Thargarodra meg a fenének van kedve ilyen fejjel betévelyegni. Nincsenek illúziói, vélhetően mindenki más hasonlóan ébred abból a díszes csapatból, s kissé felkuncog, amikor Nirs hányásszagú leheletére gondol.*
- Lehet ő csinálta jól, a kiskomám. *Göcög fel, majd ismét a fejébe hasít az irtózatos fájdalom. Enni és inni kellene valamit, de semmi kedve hozzá. Amúgy is, valószínűleg emésztetlenül kötne ki ismét a földön, úgyhogy erről letesz. Tegnapi napot Synmirával zárta, s most a velős káromkodást követően ismét az jut eszébe, előtte azonban el kell még intéznie valamit. Nestar házat ígért neki, ami a pletykák szerint, ha nem is teljesen de immár fékész állapotban várja. Azt kell megnéznie, a saját portáján. Szerencsére nincs messze Synmirától, így gyakorlatilag csak az utat kell folytatnia, ha oda akar indulni. ~ Talán ott lesz ásott kút. ~ Reménykedik, bár ahogyan Nestarral elváltak egymástól nem valószínű, hogy a férfi odafigyelt az ilyen apró kis luxusokra, mint például a kút, vagy a kis téglával kirakott kandalló, medvebőrrel felette. Nem is baj, ezeket Zaxdor, majd megcsinálja magának.*
- Szevasz Leja! Majd fent találkozunk! *Int egy utolsót a halottnak, kinek hamuját vélhetően már elfújt a szél, majd nekivág a birtokok felé, hasogató fejjel.*
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Iszonyatos fejfájással ébred. Már a nap is jócskán a szemébe tűz. Két horkolás között a szájába szálló kis bogártól majdnem megfullad, majd harákolva ül fel hirtelen. Nem lát maga körül senkit, ami kissé megkönnyebbülés is, mert nem látták ezt a gyalázatos, köpködéses ébredést. Két kezével fejét megmarkolva próbálja elnyomni a fájdalmat:*
- Ú, bassza meg! *Ebben a káromkodásban minden benne volt, a szép este, a vidám beszélgetések, az edzés és a mértéktelen ivászat miatti önutálat. Lassan feltápászkodik, hogy valahonnan kerítsen egy vödör jeges vizet, de éppen sehol nem talál. Vagy széthordták már a többiek, vagy nem is volt errefelé, Thargarodra meg a fenének van kedve ilyen fejjel betévelyegni. Nincsenek illúziói, vélhetően mindenki más hasonlóan ébred abból a díszes csapatból, s kissé felkuncog, amikor Nirs hányásszagú leheletére gondol.*
- Lehet ő csinálta jól, a kiskomám. *Göcög fel, majd ismét a fejébe hasít az irtózatos fájdalom. Enni és inni kellene valamit, de semmi kedve hozzá. Amúgy is, valószínűleg emésztetlenül kötne ki ismét a földön, úgyhogy erről letesz. Tegnapi napot Synmirával zárta, s most a velős káromkodást követően ismét az jut eszébe, előtte azonban el kell még intéznie valamit. Nestar házat ígért neki, ami a pletykák szerint, ha nem is teljesen de immár fékész állapotban várja. Azt kell megnéznie, a saját portáján. Szerencsére nincs messze Synmirától, így gyakorlatilag csak az utat kell folytatnia, ha oda akar indulni. ~ Talán ott lesz ásott kút. ~ Reménykedik, bár ahogyan Nestarral elváltak egymástól nem valószínű, hogy a férfi odafigyelt az ilyen apró kis luxusokra, mint például a kút, vagy a kis téglával kirakott kandalló, medvebőrrel felette. Nem is baj, ezeket Zaxdor, majd megcsinálja magának.*
- Szevasz Leja! Majd fent találkozunk! *Int egy utolsót a halottnak, kinek hamuját vélhetően már elfújt a szél, majd nekivág a birtokok felé, hasogató fejjel.*
10564. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-23 02:45:36
Üzenet elküldve: 2018-10-23 02:45:36
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
//A máglya fénye//
//Estanellaria//
*A véletlenek ilyenfajta összefüggéseit már ő sem bírja ki nevetés nélkül. Mit meg nem adna azért, ha ez valóban így lenne!*
- Sosem késő esélyt adni senkinek.
*Néz somolyogva, titkokat tudó tekintettel a mélységire.*
- Kivéve, ha férfi az illető és a második esély reményében mindenre megesküszik.
*Húzódnak vigyorra vörös ajkai, ahogy előbbi mondatát kiegészíti. Nos igen, ezt komolyan így gondolja. Különben is, már rég feladta, hogy az életben találjon magának valami normális fószert, hiszen aki ránéz, csak egy csinos arcot és töménytelen vöröset lát, anélkül hogy tudnák, mi is van emögött az egész mögött.*
- Bah... ez a förtelmes manipuláció.
*Csóválja meg üstökét hanyag rosszallással.*
- Ennyi erővel a nemesek is elhitethettek volna velük valamit, sőt, valószínűleg meg is próbálták, mikor a lázongást tüzet kapott és mégis...
*Erszényéből szinte észrevétlenül előhalászik egy érmét, amit prezentálásképpen elkezd billegetni a mutatóujján egyensúlyozva.*
- Ahogy ez az érme itt az ujjamon hegyén egyensúlyozik... Ha megmozdítom a kezemet, billegni kezd. De nézd csak, a művelet során az egész kézfejem megmozdul, nem tudom az érmét egy ujjal billegtetni. Ezért amit az imént mondtál, nagyon is igaz, mármint, hogy mindkét fél rossz döntései és tettei okozták ezeket a szörnyűségeket.
*Ekkor viszont a tenyerét hirtelen összezárja, az érme pedig elrepül, valahova a háta mögé.*
- Ehhez a mozdulathoz azonban egyikőjüket se tartom elegendőnek.
*Elég nyakatekert példa, főleg így az esti órákban, lankadó máglyafénynél, két hosszú nappal a háta mögött, de a mélységi hátha megérti belőle a lényeget.*
- Igen? Bővebben?
*Könyököl az asztalra, mozdulatával kifigurázva az artheniori kereskedőket, akik ha üzletet sejtenek, máris felpakolják végtagjaikat a leendő ügyfél "asztalára."
Az ezután következő nagyon is logikus következtetés viszont kellemesen meglepi. Kissé olyan arccal is nézhet most Estire, mint aki épp most lelt írástudóra a parasztok között, azaz leplezetlenül mosolyog.*
- A nagy Kagan Thargodarnak mindig szüksége van valamire, legyen az az égen, a földön vagy a vízen...
*Szándékosan hagyja a vizet utoljára, mert így végül is nem mondott semmi konkrétat, de ha mélységi valóban olyan okos, mint amilyennek tűnik, homályos képet kaphat kikötői zarándoklata céljáról.
Lihanech említésére nagyon sóhajt.*
- Jártam bizony. Még egy ilyen lassú igazgatási rendszert nem láttam, mint ott.
*Szavait azonban merengő mosoly kíséri és egyetértő bólintások, ami az italait illeti.*
- Ennek ellenére csodálom az eszmét, amit képvisel. Tényleg! Sötételfként nem volt túl... giccses az egész?
*Mindeközben Riq egyszer csak arra lesz figyelmes, hogy a népek lassacskán elszivárognak. Neki is aludnia kéne, már ha tud valamit, pedig ezt az eszmecsér még szívesen folytatná egy darabig.*
//Estanellaria//
*A véletlenek ilyenfajta összefüggéseit már ő sem bírja ki nevetés nélkül. Mit meg nem adna azért, ha ez valóban így lenne!*
- Sosem késő esélyt adni senkinek.
*Néz somolyogva, titkokat tudó tekintettel a mélységire.*
- Kivéve, ha férfi az illető és a második esély reményében mindenre megesküszik.
*Húzódnak vigyorra vörös ajkai, ahogy előbbi mondatát kiegészíti. Nos igen, ezt komolyan így gondolja. Különben is, már rég feladta, hogy az életben találjon magának valami normális fószert, hiszen aki ránéz, csak egy csinos arcot és töménytelen vöröset lát, anélkül hogy tudnák, mi is van emögött az egész mögött.*
- Bah... ez a förtelmes manipuláció.
*Csóválja meg üstökét hanyag rosszallással.*
- Ennyi erővel a nemesek is elhitethettek volna velük valamit, sőt, valószínűleg meg is próbálták, mikor a lázongást tüzet kapott és mégis...
*Erszényéből szinte észrevétlenül előhalászik egy érmét, amit prezentálásképpen elkezd billegetni a mutatóujján egyensúlyozva.*
- Ahogy ez az érme itt az ujjamon hegyén egyensúlyozik... Ha megmozdítom a kezemet, billegni kezd. De nézd csak, a művelet során az egész kézfejem megmozdul, nem tudom az érmét egy ujjal billegtetni. Ezért amit az imént mondtál, nagyon is igaz, mármint, hogy mindkét fél rossz döntései és tettei okozták ezeket a szörnyűségeket.
*Ekkor viszont a tenyerét hirtelen összezárja, az érme pedig elrepül, valahova a háta mögé.*
- Ehhez a mozdulathoz azonban egyikőjüket se tartom elegendőnek.
*Elég nyakatekert példa, főleg így az esti órákban, lankadó máglyafénynél, két hosszú nappal a háta mögött, de a mélységi hátha megérti belőle a lényeget.*
- Igen? Bővebben?
*Könyököl az asztalra, mozdulatával kifigurázva az artheniori kereskedőket, akik ha üzletet sejtenek, máris felpakolják végtagjaikat a leendő ügyfél "asztalára."
Az ezután következő nagyon is logikus következtetés viszont kellemesen meglepi. Kissé olyan arccal is nézhet most Estire, mint aki épp most lelt írástudóra a parasztok között, azaz leplezetlenül mosolyog.*
- A nagy Kagan Thargodarnak mindig szüksége van valamire, legyen az az égen, a földön vagy a vízen...
*Szándékosan hagyja a vizet utoljára, mert így végül is nem mondott semmi konkrétat, de ha mélységi valóban olyan okos, mint amilyennek tűnik, homályos képet kaphat kikötői zarándoklata céljáról.
Lihanech említésére nagyon sóhajt.*
- Jártam bizony. Még egy ilyen lassú igazgatási rendszert nem láttam, mint ott.
*Szavait azonban merengő mosoly kíséri és egyetértő bólintások, ami az italait illeti.*
- Ennek ellenére csodálom az eszmét, amit képvisel. Tényleg! Sötételfként nem volt túl... giccses az egész?
*Mindeközben Riq egyszer csak arra lesz figyelmes, hogy a népek lassacskán elszivárognak. Neki is aludnia kéne, már ha tud valamit, pedig ezt az eszmecsér még szívesen folytatná egy darabig.*
10563. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-23 00:16:21
Üzenet elküldve: 2018-10-23 00:16:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
//Kagan, Effy//
*Waldrannal korán elmegy, akkor még a nő az ágyban hempereg. Ugyan felébred rá, de egy intésnél és egy elégedett mosolynál többet nem szán rá, hisz igazából az éjszaka sem jelentett ennél többet. Nirs én Aenae sem állított be hozzá, hogy éljenek a lehetőséggel, amin őszintén szólva, nagyon nincs meglepődve, sőt!
Még egy fél órát megenged magának, a mulatozás után ennyi belefér. Kagan sem dörömbölt még az ajtaján, ahogy előző nap tette, na nem mintha panaszkodna miatta.
Szépen lassan aztán kikászálódik és felöltözik, de csak azért, hogy a vacsoráról valami maradék kaját összekotorjon reggelire. A Hadúr ajtaja előtt azért egy pillanatra megáll, arcára széles mosoly ül ki.*
~Elvégre a testőre vagyok, nem így van?~
*Közelebb lép, még egy pillanatig gondolkodik, de aztán csak megrántja a vállát és jó hangosan dörömbölni kezd az ajtón. Valahogy úgy, ahogyan tegnap tette Kagan, vagy egy kicsit hangosabban, hogy biztosan meghallja és felébredjen rá szeretett rokona, akármit is csináljon.*
- Én vagyok az, Kaehyla!
*Kiabálja be ezt is jóval hangosabban a kelleténél, majd még egyszer megzörgeti az ajtót.*
~Anyám, mit fogok én ezért kapni!~
- Csak azért jöttem, hogy teljesítsem testőre kötelességeim, és megkérdezzem, élsz-e még, vagy mehetek gödröt ásni és gyilkost kutatni.
*Ha esetleg Kagan ajtót nyitna egy pillanat alatt eltünteti arcáról a széles mosolyt, és úgy vágja magát vigyázzba, mintha tényleg egy kötelességtudatos testőr lenne.*
//Kagan, Effy//
*Waldrannal korán elmegy, akkor még a nő az ágyban hempereg. Ugyan felébred rá, de egy intésnél és egy elégedett mosolynál többet nem szán rá, hisz igazából az éjszaka sem jelentett ennél többet. Nirs én Aenae sem állított be hozzá, hogy éljenek a lehetőséggel, amin őszintén szólva, nagyon nincs meglepődve, sőt!
Még egy fél órát megenged magának, a mulatozás után ennyi belefér. Kagan sem dörömbölt még az ajtaján, ahogy előző nap tette, na nem mintha panaszkodna miatta.
Szépen lassan aztán kikászálódik és felöltözik, de csak azért, hogy a vacsoráról valami maradék kaját összekotorjon reggelire. A Hadúr ajtaja előtt azért egy pillanatra megáll, arcára széles mosoly ül ki.*
~Elvégre a testőre vagyok, nem így van?~
*Közelebb lép, még egy pillanatig gondolkodik, de aztán csak megrántja a vállát és jó hangosan dörömbölni kezd az ajtón. Valahogy úgy, ahogyan tegnap tette Kagan, vagy egy kicsit hangosabban, hogy biztosan meghallja és felébredjen rá szeretett rokona, akármit is csináljon.*
- Én vagyok az, Kaehyla!
*Kiabálja be ezt is jóval hangosabban a kelleténél, majd még egyszer megzörgeti az ajtót.*
~Anyám, mit fogok én ezért kapni!~
- Csak azért jöttem, hogy teljesítsem testőre kötelességeim, és megkérdezzem, élsz-e még, vagy mehetek gödröt ásni és gyilkost kutatni.
*Ha esetleg Kagan ajtót nyitna egy pillanat alatt eltünteti arcáról a széles mosolyt, és úgy vágja magát vigyázzba, mintha tényleg egy kötelességtudatos testőr lenne.*
10562. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-22 22:56:23
Üzenet elküldve: 2018-10-22 22:56:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//A máglya fénye//
//Kriyon//
*Kriyon irányába indul meg, hogy csatlakozzon hozzá a vacsora hátramaradt részében. Leül mellé az üres helyre, hátradől, és lábait keresztbe rakva figyeli a népet. Akár még nosztalgikus érzése is lehetne, eszébe jutnak az Artheniori bálok, akár csak azok, amiket ő maguk rendeztek saját kúriájukban. Hatalmas embertömeg, rengeteg étel, ital... De ezt itt olyannak érzi, mintha a koldusok és útonállók mulatozása közepére esett volna be.*
- Hm? *kapja fejét hirtelen a mágus felé. Na igen, régen a kísérője sem egy lecsúszott bagós volt, aki egy rongyba, vagy mibe törli a kezét. E bizonyos mozdulatra azért megmerevedik egy pillanatra tekintete, de aztán csak inkább elengedi, és iszik még egy pohár bort. Kriyont még egy ideig maga mellett kell tartania, jelenleg ő a legfontosabb kulcs ahhoz, hogy a nem is olyan távoli jövőben jelentsen valamit a Cray'ra név Amonon is.* Máris mennél? Hát... Jól van, menjünk. Már megvan, amiért jöttem.
*Azzal feláll, és ha a férfi is követi, elindulnak kifelé, vissza Synmirára.
Hallva megjegyzésében a féltékenység enyhe jeleit, Nai arcán halvány mosoly jelenik meg, de ügyesen el is tünteti, mielőtt Kriyonnak feltűnhetne.*
- Ő fogja a csapatot kísérni a toronyhoz. Holnap reggel vár minket a kapunál. Ja meg... *Előveszi a zacskót, amit Waldran adott neki, benne az 1200 arannyal, és átadja Kriyon con Althabaradnak.
* Mondta, hogy osszam szét a mágusok között, akik jönnek tanulni. Én inkább rád bízom, te jobban tudod, kinek kell adni és mennyit. És még valami! Lesz egy kis munkám a számodra!
*Most mosolya kiszélesedik, és önelégült pillantást vet Kriyonra.*
- Szereztem egy birtokot, csak még kicsit szépíteni kell. Le kéne égetni a bozótost. Nem tudom, áll-e rajta valami, de ha nem, majd építtetek rá a egy kúriát, és ott fogom kialakítani az új birtokot. Persze... Téged mindig nagyon szívesen látlak majd ott is!
*Így utoljára muszájnak érezte belógatni a mézesmadzagot, mielőtt még Kriyonra újabb féltékenységi roham törne rá, hogy Nairada ott akarja hagyni. Ha így történne sem nagyon fájna a nőnek a hiánya, de egyelőre előnyösebb, ha az ellenkezőjét hiszi a mágus.*
//Napváltás//
//A Mágustorony felé tartó csoport//
*Reggel már Waldran a kapuban vár egy elffel együtt, mikor Nairada megérkezik, remélhetőleg Kriyon kíséretében.*
- Szép jó reggelt!
*Köszönti a két férfit, ahogy odaér hozzájuk. Éppen Waldran éjszakáját tárgyalják ki a tor után, ami úgy tűnik, igen csak jól ért véget a férfinak.*
//Kriyon//
*Kriyon irányába indul meg, hogy csatlakozzon hozzá a vacsora hátramaradt részében. Leül mellé az üres helyre, hátradől, és lábait keresztbe rakva figyeli a népet. Akár még nosztalgikus érzése is lehetne, eszébe jutnak az Artheniori bálok, akár csak azok, amiket ő maguk rendeztek saját kúriájukban. Hatalmas embertömeg, rengeteg étel, ital... De ezt itt olyannak érzi, mintha a koldusok és útonállók mulatozása közepére esett volna be.*
- Hm? *kapja fejét hirtelen a mágus felé. Na igen, régen a kísérője sem egy lecsúszott bagós volt, aki egy rongyba, vagy mibe törli a kezét. E bizonyos mozdulatra azért megmerevedik egy pillanatra tekintete, de aztán csak inkább elengedi, és iszik még egy pohár bort. Kriyont még egy ideig maga mellett kell tartania, jelenleg ő a legfontosabb kulcs ahhoz, hogy a nem is olyan távoli jövőben jelentsen valamit a Cray'ra név Amonon is.* Máris mennél? Hát... Jól van, menjünk. Már megvan, amiért jöttem.
*Azzal feláll, és ha a férfi is követi, elindulnak kifelé, vissza Synmirára.
Hallva megjegyzésében a féltékenység enyhe jeleit, Nai arcán halvány mosoly jelenik meg, de ügyesen el is tünteti, mielőtt Kriyonnak feltűnhetne.*
- Ő fogja a csapatot kísérni a toronyhoz. Holnap reggel vár minket a kapunál. Ja meg... *Előveszi a zacskót, amit Waldran adott neki, benne az 1200 arannyal, és átadja Kriyon con Althabaradnak.
* Mondta, hogy osszam szét a mágusok között, akik jönnek tanulni. Én inkább rád bízom, te jobban tudod, kinek kell adni és mennyit. És még valami! Lesz egy kis munkám a számodra!*Most mosolya kiszélesedik, és önelégült pillantást vet Kriyonra.*
- Szereztem egy birtokot, csak még kicsit szépíteni kell. Le kéne égetni a bozótost. Nem tudom, áll-e rajta valami, de ha nem, majd építtetek rá a egy kúriát, és ott fogom kialakítani az új birtokot. Persze... Téged mindig nagyon szívesen látlak majd ott is!
*Így utoljára muszájnak érezte belógatni a mézesmadzagot, mielőtt még Kriyonra újabb féltékenységi roham törne rá, hogy Nairada ott akarja hagyni. Ha így történne sem nagyon fájna a nőnek a hiánya, de egyelőre előnyösebb, ha az ellenkezőjét hiszi a mágus.*
//Napváltás//
//A Mágustorony felé tartó csoport//
*Reggel már Waldran a kapuban vár egy elffel együtt, mikor Nairada megérkezik, remélhetőleg Kriyon kíséretében.*
- Szép jó reggelt!
*Köszönti a két férfit, ahogy odaér hozzájuk. Éppen Waldran éjszakáját tárgyalják ki a tor után, ami úgy tűnik, igen csak jól ért véget a férfinak.*
10561. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-22 22:15:40
Üzenet elküldve: 2018-10-22 22:15:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
//A Mágustorony felé tartó csoport//
*A nap első sugarai átbuknak a párkányon a szoba padlójára festve az ablak elé húzott függöny mintázatát. Néhány percen belül elérik Syv lehunyt szemhéjait felébresztve a szunyókáló elfet. Két könyökére támaszkodik, pár másodpercig hunyorogva bámul maga elé majd egy vaskos ásítás közepette feltápászkodik ágyából. A fal mellé húzott asztalhoz lép, ahol előre kikészítve egy tál víz várja. Arcához érve a hideg folyadék először halántékát hűti le, majd a frissítő érzés a folyamatosan lehűlő vér keringésének nyomán teste összes pontjába eljut. Pár perc alatt felöltözik és indulásra kész. Ütemes léptekkel indul útnak, először a fegyvertár felé, ahol az őröktől felveszi ikerszablyáit. Pengéi birtokában máris sokkal jobban érzi magát, arcán széles mosollyal indul a Vashegy kapuja felé.
Hamar a korábban megbeszélt kiindulópontra ér, ahol a reggeli nap fényében Waldran már menetre készen várja a többieket. Tekintetét gyorsan körbe futtatja a találkozó helyszínén, halvány mosollyal nyugtázza, hogy másodikként érkezik. Néhány lépés távolságból már int a várakozó férfi felé.*
- Reggelt Waldran! *Üdvözli Syv odaérve elsőként érkező útitársát.* - Jól alakult az este az északi szőkével? *Kacsint Waldranra az elf, aztán gondolatai az ifjú Nirs felé kalandoznak.* - Remélhetőleg hős szerelmesünk nem keveredett balhéba. Késleltetné az indulást. *Nevet fel íves félmosolyt húzva arcára.*
A hozzászólás írója (Syv Co'rax) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.22 22:18:02
//A Mágustorony felé tartó csoport//
*A nap első sugarai átbuknak a párkányon a szoba padlójára festve az ablak elé húzott függöny mintázatát. Néhány percen belül elérik Syv lehunyt szemhéjait felébresztve a szunyókáló elfet. Két könyökére támaszkodik, pár másodpercig hunyorogva bámul maga elé majd egy vaskos ásítás közepette feltápászkodik ágyából. A fal mellé húzott asztalhoz lép, ahol előre kikészítve egy tál víz várja. Arcához érve a hideg folyadék először halántékát hűti le, majd a frissítő érzés a folyamatosan lehűlő vér keringésének nyomán teste összes pontjába eljut. Pár perc alatt felöltözik és indulásra kész. Ütemes léptekkel indul útnak, először a fegyvertár felé, ahol az őröktől felveszi ikerszablyáit. Pengéi birtokában máris sokkal jobban érzi magát, arcán széles mosollyal indul a Vashegy kapuja felé.
Hamar a korábban megbeszélt kiindulópontra ér, ahol a reggeli nap fényében Waldran már menetre készen várja a többieket. Tekintetét gyorsan körbe futtatja a találkozó helyszínén, halvány mosollyal nyugtázza, hogy másodikként érkezik. Néhány lépés távolságból már int a várakozó férfi felé.*
- Reggelt Waldran! *Üdvözli Syv odaérve elsőként érkező útitársát.* - Jól alakult az este az északi szőkével? *Kacsint Waldranra az elf, aztán gondolatai az ifjú Nirs felé kalandoznak.* - Remélhetőleg hős szerelmesünk nem keveredett balhéba. Késleltetné az indulást. *Nevet fel íves félmosolyt húzva arcára.*
A hozzászólás írója (Syv Co'rax) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.22 22:18:02
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11720-11739