Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 530 (10581. - 10600. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
10600. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-29 10:58:15
Üzenet elküldve: 2018-10-29 10:58:15
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
*Az őrség teszi a dolgát, ezt még a szeme sarkából is jól látja. Azt viszont teljes látszélességgel nézi végig, hogy Ephemia némi bágyadt kódorgás után megrohanja az egyik érkezőt, egy ványadt fickót.*
~ Legalább nem az öreg kopaszt. ~ *ez is valami, de azért savanyú ízt hagy a szájában, hogy jegyese mindenféle alakokat ölelget. Tisztára, mint Lea.*
~ Na jól van akkor. Azt hiszem ma meg kell tárgyalnom azt a borászbirtok dolgot azzal a két fehérnéppel. ~ *duzzog magában sértődötten, majd tekintetét egy közeledő elf vonja magára.*
*Sajnos Kaehyla kevés dologra jó, és még fekete levest sem tud szerezni, a Kancellár meg talán éppen öklözőzsírt keres valahol a fészerben, így Shen'eriel Shianon egy frissen ébredt, kezdődő féltékenységgel és koffeinhiánnyal küzdő, mogorva hadúrral kapja szembe magát.*
- Neved van? *érdeklődik kelletlenül, miközben egy bottal a hamut piszkálja, hátha akad még valamennyi zsarátnok, hogy tüzet csinálhasson. Azon pedig kávét főzzön, mert sejti, hogy máshogy nem lesz itt olyan.*
- KANCELLÁR! *bődül el figyelmeztetés nélkül újra, mert a beste gyerekmolesztáló csak nem kerül elő.*
- Honnan jöttél?
~ Legalább nem az öreg kopaszt. ~ *ez is valami, de azért savanyú ízt hagy a szájában, hogy jegyese mindenféle alakokat ölelget. Tisztára, mint Lea.*
~ Na jól van akkor. Azt hiszem ma meg kell tárgyalnom azt a borászbirtok dolgot azzal a két fehérnéppel. ~ *duzzog magában sértődötten, majd tekintetét egy közeledő elf vonja magára.*
*Sajnos Kaehyla kevés dologra jó, és még fekete levest sem tud szerezni, a Kancellár meg talán éppen öklözőzsírt keres valahol a fészerben, így Shen'eriel Shianon egy frissen ébredt, kezdődő féltékenységgel és koffeinhiánnyal küzdő, mogorva hadúrral kapja szembe magát.*
- Neved van? *érdeklődik kelletlenül, miközben egy bottal a hamut piszkálja, hátha akad még valamennyi zsarátnok, hogy tüzet csinálhasson. Azon pedig kávét főzzön, mert sejti, hogy máshogy nem lesz itt olyan.*
- KANCELLÁR! *bődül el figyelmeztetés nélkül újra, mert a beste gyerekmolesztáló csak nem kerül elő.*
- Honnan jöttél?
10599. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-28 17:51:48
Üzenet elküldve: 2018-10-28 17:51:48
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Effy//
*Tizio zsebében van ugyan egy erősen elhasználódott zsebkendő, de ezt nem adja át húgának, maga sem törölné már bele a könnyeit, Effy arcát a kezei közé fogja, hüvelykujjaival törli le a lány könnyeit. A kérdésre csak a fejét rázza.*
- Nyoma veszett. Zivonnak és Lestielnek is. És mostanra Briwalnak is. *A zavargás napján indult el bátyjával atyjuk és öccseik keresésére, miután Effy bemutatta nekik a testőrét. Emlékszik arra a beszélgetésre a kínpadról és arról, hogy Briwalnek legalább van kit rákötnie. Nem sokkal utána felbolydult a nép a negyedben, ő pedig kérte Kaiykót, hogy tartsa húgát a kúriában.*
- Hol van a lány, akit atyánk felfogadott, hogy vigyázzon rád? Meg kell köszönjem neki, hogy mégsem tartott otthon. *Újra átöleli Effyt, talán még sosem volt ennyire őszinte ez a gesztus tőle, azelőtt megölelte, mert néha kötelező volt, de úgy tűnik, hogy Effy az egyetlen testvére, félre kell tenni minden ellenszenvet hát.* - Briwallal elvesztettük egymást. Hiba volt elválnunk. Miért is erőltettem?!
*Tizio zsebében van ugyan egy erősen elhasználódott zsebkendő, de ezt nem adja át húgának, maga sem törölné már bele a könnyeit, Effy arcát a kezei közé fogja, hüvelykujjaival törli le a lány könnyeit. A kérdésre csak a fejét rázza.*
- Nyoma veszett. Zivonnak és Lestielnek is. És mostanra Briwalnak is. *A zavargás napján indult el bátyjával atyjuk és öccseik keresésére, miután Effy bemutatta nekik a testőrét. Emlékszik arra a beszélgetésre a kínpadról és arról, hogy Briwalnek legalább van kit rákötnie. Nem sokkal utána felbolydult a nép a negyedben, ő pedig kérte Kaiykót, hogy tartsa húgát a kúriában.*
- Hol van a lány, akit atyánk felfogadott, hogy vigyázzon rád? Meg kell köszönjem neki, hogy mégsem tartott otthon. *Újra átöleli Effyt, talán még sosem volt ennyire őszinte ez a gesztus tőle, azelőtt megölelte, mert néha kötelező volt, de úgy tűnik, hogy Effy az egyetlen testvére, félre kell tenni minden ellenszenvet hát.* - Briwallal elvesztettük egymást. Hiba volt elválnunk. Miért is erőltettem?!
10598. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-28 10:13:44
Üzenet elküldve: 2018-10-28 10:13:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Tizio//
*Milyen érdekes, hogy pont mikorra minden remény elhagyja, hogy valaha is újra láthatja családtagjait, akkor bukkan fel Tizio. Egyszerre boldog most és szomorú is. Örül, hogy láthatja fivérét, de rossz gondolatokat ébreszt benne az, hogy csak egyedül van.*
- Én... Én annak örülök, hogy te épségben vagy.
*Hosszasan öleli még fivérét és kizokogja magát a kabátjára hajolva, melynek állapota sokat elárul Tizio eddigi útjáról. Mikorra kisírja magát, megtörölgeti vászoningének ujjával vöröslő szemeit s újból a férfi arcára tekint.*
- A többiek... Atyánk?
*Nagy az esély, hogy Tizio sem tud többet nála, de amennyiben igen, úgy felkészíti magát az esetleges válaszra. Valahol legbelül amúgy is tökéletesen tisztában van vele, hogy a történtek után nem sokan maradtak életben azok közül, kik az Aquista nevet viselik.*
*Milyen érdekes, hogy pont mikorra minden remény elhagyja, hogy valaha is újra láthatja családtagjait, akkor bukkan fel Tizio. Egyszerre boldog most és szomorú is. Örül, hogy láthatja fivérét, de rossz gondolatokat ébreszt benne az, hogy csak egyedül van.*
- Én... Én annak örülök, hogy te épségben vagy.
*Hosszasan öleli még fivérét és kizokogja magát a kabátjára hajolva, melynek állapota sokat elárul Tizio eddigi útjáról. Mikorra kisírja magát, megtörölgeti vászoningének ujjával vöröslő szemeit s újból a férfi arcára tekint.*
- A többiek... Atyánk?
*Nagy az esély, hogy Tizio sem tud többet nála, de amennyiben igen, úgy felkészíti magát az esetleges válaszra. Valahol legbelül amúgy is tökéletesen tisztában van vele, hogy a történtek után nem sokan maradtak életben azok közül, kik az Aquista nevet viselik.*
10597. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-28 06:56:26
Üzenet elküldve: 2018-10-28 06:56:26
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Effy//
*Tizio arcán az évek alatt begyakorolt mosoly. ~Hogy gebednél meg te gyökér, lombzabáló!~ Az őr "kedvessége" egy tiszta pillanatában éri, ha be lenne állva, akkor kötözködne, betépve ritkán méri fel az ember a cselekedetei esetleges következményeit, ezzel pedig Tizio is így van.*
- Igazán előzékeny, köszönöm. *Ezt a megjegyzést már akkor teszi, mikor meglátja húgát közeledni, kardját átnyújtja az elfnek, és Effy felé lép, hogy a karjaiba zárja a húgocskáját, aki úgy tűnik, hogy az egyetlen megmaradt testvére. Szoros az ölelés, egy szerető fivér ölelése ez, egyik keze vigasztalóan cirógatja a síró leány haját, kicsit lehajtja a fejét, hogy csókot nyomhasson a zokogó húg feje búbjára.*
- Sajnálom Eff, sajnálom. *Suttogja a lány hajába, szorosabbra vonja az ölelést, nyomorultul érzi magát, tudja, hogy hibázott legutóbb, mikor csak távolról kifigyelte a húgát, hírt kellett volna adnia magáról és Briwalról is, noha Briwallal azóta elvesztették egymást, amitől Tizio szintén nyomorultul érzi magát. Effyvel hosszú évek óta ez az első szeretetteljes pillanatuk, ezért egyelőre nem ereszti.*
- Örülök, hogy épségben vagy. *Effy hajának mondja ezt, Tiziot az elmúlt időszak láthatóan megviselte, haja kissé megnőtt, borostás arca mintha keskenyebb lenne, lovaglókabátján sokkal több por van, mint máskor lenni szokott, csizmája sincsen fényesre suvickolva, kézelője nincsen, nyakkendője csak lóg a nyakában, nincs megkötve.*
*Tizio arcán az évek alatt begyakorolt mosoly. ~Hogy gebednél meg te gyökér, lombzabáló!~ Az őr "kedvessége" egy tiszta pillanatában éri, ha be lenne állva, akkor kötözködne, betépve ritkán méri fel az ember a cselekedetei esetleges következményeit, ezzel pedig Tizio is így van.*
- Igazán előzékeny, köszönöm. *Ezt a megjegyzést már akkor teszi, mikor meglátja húgát közeledni, kardját átnyújtja az elfnek, és Effy felé lép, hogy a karjaiba zárja a húgocskáját, aki úgy tűnik, hogy az egyetlen megmaradt testvére. Szoros az ölelés, egy szerető fivér ölelése ez, egyik keze vigasztalóan cirógatja a síró leány haját, kicsit lehajtja a fejét, hogy csókot nyomhasson a zokogó húg feje búbjára.*
- Sajnálom Eff, sajnálom. *Suttogja a lány hajába, szorosabbra vonja az ölelést, nyomorultul érzi magát, tudja, hogy hibázott legutóbb, mikor csak távolról kifigyelte a húgát, hírt kellett volna adnia magáról és Briwalról is, noha Briwallal azóta elvesztették egymást, amitől Tizio szintén nyomorultul érzi magát. Effyvel hosszú évek óta ez az első szeretetteljes pillanatuk, ezért egyelőre nem ereszti.*
- Örülök, hogy épségben vagy. *Effy hajának mondja ezt, Tiziot az elmúlt időszak láthatóan megviselte, haja kissé megnőtt, borostás arca mintha keskenyebb lenne, lovaglókabátján sokkal több por van, mint máskor lenni szokott, csizmája sincsen fényesre suvickolva, kézelője nincsen, nyakkendője csak lóg a nyakában, nincs megkötve.*
10596. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-27 13:01:33
Üzenet elküldve: 2018-10-27 13:01:33
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A máglya fénye//
//Riqelie//
- Hókuszpókusz? Szép megfogalmazás! *mosolyodik el kissé. Őt magát egy teljesen más istennő imádására nevelték, így sose mélyedt bele igazán a hármak témájába, ám bármiről is van szó, ő egyikben se tud igazán hinni pusztán mesék alapján. ~Hiszem, ha látom!~ ez volt mindig is a mottója, és mivel eddig senkivel nem találkozott, akire ráillene az isten jelző, így nem is hisz semmiféle felsőbb hatalomban. Riqelie története azonban elgondolkodtatja.*
- Káosz? Mi történt pontosan? *érdeklődik a részletek felől* Előző éjszaka még úton voltam a város felé, így nem láttam vagy hallottam semmi furcsaságot... *emlékezik vissza, hogy aznap este még épp magányos útját rótta a város felé, hogy mihamarabb odaérjen Sorayához, és senki nem akadt az útjába, hajnalban pedig, mikor a Kúriához érkezett, Arthenior népének nagy része még az igazak álmát aludta.*
- Mindenesetre, ha az ő kezük van a dologban, kíváncsi lennék, mi volt a szándékuk ezzel az egésszel? És hogy sikerült-e elérniük, amit szerettek volna? *mondja ki hangosan is, amit gondol, bár kétli, hogy akár Riqelie, akár bárki más tudna válaszolni rájuk. A végeláthatatlan töprengés helyett azonban hamar sokkal kézzelfoghatóbb dolgokra terelődik a beszélgetés*
- Pontosan! *helyesel lelkesen a lány szavaira* Egy tőr és más semmi! *mosolyodik el sokatmondóan, hiszen eddig is csak végszükség esetén folyamodott fegyverhasználathoz, mindig is úgy vélte, a nőknek sokkal kifinomultabb eszközök is a rendelkezésükre állnak, hogy elérjék, amit szeretnének. ~Ha pedig ez már kevés, akkor épp elég egy tőr is a szükséges hatás kiváltásához...~ mosolyodik el, kicsit sajnálva azokat, akik azt hiszik, fegyverek terén a méret a lényeg.*
- Igazán kíváncsi lennék rájuk! *harap rá lelkesen az ötletre, ám az este folytán talán most először, megszólal a józan esze is* Bár ez amilyen érdekfeszítő, olyan részletes és alapos megfontolást igénylő témának tűnik, talán egy másik alkalommal jobb lenne megvitatni, nem? *próbálja halasztani a beszélgetést, hisz félne, az ital és a jó társaság hatására felelőtlenül belemenni bármilyen üzletbe, ám be kell látnia, most már nem csak saját vágyaival kell foglalkoznia, hanem a családi érdekekkel, ez pedig megkívánja, hogy tiszta fejjel gondoljon végig minden döntést, főleg, ami a kiadásokat illeti. ~És így legalább van ok egy újabb találkozóra!~ nyugtázza magában a dolgot, ahogy egyre jobban az éjszakába nyúlik beszélgetésük*
- Syoud? *ismétli meg az iménti nevet, ami bár semmit nem mond neki, határozottan férfiasan cseng a fülének* Ő is pazar társaság? *csillan fel huncutul a szeme, legfőképp arra kíváncsian, hogy esetleg más értelemben vett révbe érkezés is volt-e a kis útjuk során.*
- A kancellár volt olyan nagylelkű, és átengedte a szobáját a számomra. *ferdíti el kicsit az igazságot, mikor a szálláshelyekre terelődik a szó, kihagyva azt a kis apróságot, hogy a kancellár végül mégis ott töltötte el az éjszakát vele együtt* De igazán nem szeretnék sokáig visszaélni a vendégszeretetével, ma pedig már nagyon késő van, vagyis inkább korán, hogy visszatérjek oda, még esetleg megzavarnám alvás közben. Nagyon rossz a hosszú ház? *pillant töprengve Riqeliere, azon morfondírozva, vajon nem lenne-e jobb ötlet, ha ő is ott pihenné ki magát, mint hogy megzavarja a már esetlegesen alvó kancellárt.*
//Riqelie//
- Hókuszpókusz? Szép megfogalmazás! *mosolyodik el kissé. Őt magát egy teljesen más istennő imádására nevelték, így sose mélyedt bele igazán a hármak témájába, ám bármiről is van szó, ő egyikben se tud igazán hinni pusztán mesék alapján. ~Hiszem, ha látom!~ ez volt mindig is a mottója, és mivel eddig senkivel nem találkozott, akire ráillene az isten jelző, így nem is hisz semmiféle felsőbb hatalomban. Riqelie története azonban elgondolkodtatja.*
- Káosz? Mi történt pontosan? *érdeklődik a részletek felől* Előző éjszaka még úton voltam a város felé, így nem láttam vagy hallottam semmi furcsaságot... *emlékezik vissza, hogy aznap este még épp magányos útját rótta a város felé, hogy mihamarabb odaérjen Sorayához, és senki nem akadt az útjába, hajnalban pedig, mikor a Kúriához érkezett, Arthenior népének nagy része még az igazak álmát aludta.*
- Mindenesetre, ha az ő kezük van a dologban, kíváncsi lennék, mi volt a szándékuk ezzel az egésszel? És hogy sikerült-e elérniük, amit szerettek volna? *mondja ki hangosan is, amit gondol, bár kétli, hogy akár Riqelie, akár bárki más tudna válaszolni rájuk. A végeláthatatlan töprengés helyett azonban hamar sokkal kézzelfoghatóbb dolgokra terelődik a beszélgetés*
- Pontosan! *helyesel lelkesen a lány szavaira* Egy tőr és más semmi! *mosolyodik el sokatmondóan, hiszen eddig is csak végszükség esetén folyamodott fegyverhasználathoz, mindig is úgy vélte, a nőknek sokkal kifinomultabb eszközök is a rendelkezésükre állnak, hogy elérjék, amit szeretnének. ~Ha pedig ez már kevés, akkor épp elég egy tőr is a szükséges hatás kiváltásához...~ mosolyodik el, kicsit sajnálva azokat, akik azt hiszik, fegyverek terén a méret a lényeg.*
- Igazán kíváncsi lennék rájuk! *harap rá lelkesen az ötletre, ám az este folytán talán most először, megszólal a józan esze is* Bár ez amilyen érdekfeszítő, olyan részletes és alapos megfontolást igénylő témának tűnik, talán egy másik alkalommal jobb lenne megvitatni, nem? *próbálja halasztani a beszélgetést, hisz félne, az ital és a jó társaság hatására felelőtlenül belemenni bármilyen üzletbe, ám be kell látnia, most már nem csak saját vágyaival kell foglalkoznia, hanem a családi érdekekkel, ez pedig megkívánja, hogy tiszta fejjel gondoljon végig minden döntést, főleg, ami a kiadásokat illeti. ~És így legalább van ok egy újabb találkozóra!~ nyugtázza magában a dolgot, ahogy egyre jobban az éjszakába nyúlik beszélgetésük*
- Syoud? *ismétli meg az iménti nevet, ami bár semmit nem mond neki, határozottan férfiasan cseng a fülének* Ő is pazar társaság? *csillan fel huncutul a szeme, legfőképp arra kíváncsian, hogy esetleg más értelemben vett révbe érkezés is volt-e a kis útjuk során.*
- A kancellár volt olyan nagylelkű, és átengedte a szobáját a számomra. *ferdíti el kicsit az igazságot, mikor a szálláshelyekre terelődik a szó, kihagyva azt a kis apróságot, hogy a kancellár végül mégis ott töltötte el az éjszakát vele együtt* De igazán nem szeretnék sokáig visszaélni a vendégszeretetével, ma pedig már nagyon késő van, vagyis inkább korán, hogy visszatérjek oda, még esetleg megzavarnám alvás közben. Nagyon rossz a hosszú ház? *pillant töprengve Riqeliere, azon morfondírozva, vajon nem lenne-e jobb ötlet, ha ő is ott pihenné ki magát, mint hogy megzavarja a már esetlegesen alvó kancellárt.*
10595. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-27 01:12:22
Üzenet elküldve: 2018-10-27 01:12:22
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
*Egész gyorsan sorra kerül és a mogorvának nem mondható őr máris válaszra méltatja. Megtudja, hogy úgy juthat be, ha leadja a fegyvereit. Üres tegezére néz, mintha azt kérdezné némán, hogy tényleg adjon le egy íjat, ha nincs nyila? De aztán rájön, felesleges akadékoskodni apróságokon és nekikezd leoldani magáról a tegzet, levenni az íjat, a fegyverövéről a rövidkardot és az alkarvédő tokjaiból a dobótőröket. Ezeket mind odaadja az őrnek vagy elhelyezi a fegyverállványon, ahová mutatják, majd immáron fegyvertelenül indul meg a mutatott személy felé.*
//Kagan//
*Fel se fogja, hogy az őr mit mondott neki valójában. "Vezér". Gondolja, valami kiképző lehet, vagy a harcosok vezetője, de mivel sohasem találkozott a thargok vezérével, de még olyannal se, aki találkozott már vele, így tök közönyösen sétál oda az éppen egy padra leülő, láthatóan parancsoláshoz szokott férfihez.*
- Kellemes reggelt! *köszön derűsen, bár az elbődülés nem volt az ínyére.*
- Az az őr hozzád küldött, azt mondja, a harcosok vezére vagy, én pedig csatlakozni szeretnék a thargokhoz. Íjász vagyok, bár a fickó csak úgy engedett be, ha leadtam a cókmókom, úgyhogy most csak a szavam van. *mondja barátságos hangon. Tökéletesen nincs tisztában azzal az aprócska részlettel, hogy az őr nem a harcosok vezetőjeként definiálta a férfit, hanem "egyszerűen" csak vezérként.
Normális esetben nem gondolná, hogy a nagyfővezérhajjaekend az, akihez csatalakozási ügyben irányítják.*
*Egész gyorsan sorra kerül és a mogorvának nem mondható őr máris válaszra méltatja. Megtudja, hogy úgy juthat be, ha leadja a fegyvereit. Üres tegezére néz, mintha azt kérdezné némán, hogy tényleg adjon le egy íjat, ha nincs nyila? De aztán rájön, felesleges akadékoskodni apróságokon és nekikezd leoldani magáról a tegzet, levenni az íjat, a fegyverövéről a rövidkardot és az alkarvédő tokjaiból a dobótőröket. Ezeket mind odaadja az őrnek vagy elhelyezi a fegyverállványon, ahová mutatják, majd immáron fegyvertelenül indul meg a mutatott személy felé.*
//Kagan//
*Fel se fogja, hogy az őr mit mondott neki valójában. "Vezér". Gondolja, valami kiképző lehet, vagy a harcosok vezetője, de mivel sohasem találkozott a thargok vezérével, de még olyannal se, aki találkozott már vele, így tök közönyösen sétál oda az éppen egy padra leülő, láthatóan parancsoláshoz szokott férfihez.*
- Kellemes reggelt! *köszön derűsen, bár az elbődülés nem volt az ínyére.*
- Az az őr hozzád küldött, azt mondja, a harcosok vezére vagy, én pedig csatlakozni szeretnék a thargokhoz. Íjász vagyok, bár a fickó csak úgy engedett be, ha leadtam a cókmókom, úgyhogy most csak a szavam van. *mondja barátságos hangon. Tökéletesen nincs tisztában azzal az aprócska részlettel, hogy az őr nem a harcosok vezetőjeként definiálta a férfit, hanem "egyszerűen" csak vezérként.
Normális esetben nem gondolná, hogy a nagyfővezérhajjaekend az, akihez csatalakozási ügyben irányítják.*
10594. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-27 00:49:33
Üzenet elküldve: 2018-10-27 00:49:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A máglya fénye//
//Karheia és Nozarin//
- Mifélék? Mármint a történetek - * kérdi először a nőre, majd a férfira nézve, mert a mesék azok mindig jók, és ha Nozarinnek van elviselhetője, akkor azt talán érdemes meghallgatni. Learon történetei is elég jók, bár néha túlságosan hihetetlenek. Talán a lantos kicsit visszafogottabban fog mesélni, amit könnyebb megemésztenie a fiúnak. *
- Unalmas dolognak tartod Karheiát meglátogatni? Ez nem túl szép tőled - * hát lehet, hogy nem így értette, de túlságosan jó mókának tűnt kicsavargatni a szavait, és persze Prexi csak viccel, erről árulkodik széles vigyora is, meg az enyhén pimasz mimikája. * - Amúgy a zsoldoskodás milyen, nem túl veszélyes? - * a fiú szerint elég veszélyes, mert ha valaki pénzért háborúzik, akkor az harcba keveredik. Persze lehet, hogy csak testőr, nem pedig katona, úgy azért talán nem olyan veszélyes. *
- Szépen szól - * ismeri el a fiú csak úgy mellékesen, de azért még mindig nem vetemedik rá, hogy elkérje, pedig biztos remek lenne kipróbálni. Sebaj, ha úgyis visszajönnek, ahogy Karheia mondja, akkor holnap is lesz ideje elkunyerálni. *
- A nem olyan rég mit jelent? Két év, három? - * kíváncsiskodik a fiú tovább, nem mintha bármi szándéka lenne az információval, csupán érdeklődik. * - És miért akarsz a barátunk lenni? - * tekintve, hogy Prexi kapott tharg levelet, így úgy van vele, hogy nyugodtan kérdezhet így, hiszen a thargokhoz tartozik. Karheia is megerősíti, hogy nem a thargok ellensége a férfi, és ez igaz is lehet, hiszen akkor nem engednék csak úgy ide be.
Prexi egy pillanatra ijedt képet vág, amikor a fahéjevés kerül szóba, de próbálja elrejteni reakcióját, mert nem szeretne fahéjat enni, de ha a férfi kínálná, akkor talán muszáj lenne, mert vadidegent nem annyira udvarias tett visszautasítani, mint Karheiát, akit azért már jó néhány órája ismer. Így meg is nyugszik valamelyest, amikor a nő joga lesz a kínálás. Őt visszautasíthatja nyugodt szívvel, elvégre almát is adott neki, meg a lovának. Mondjuk az Learon termése volt. ~ Francba, bonyolódik ~ gondolja tanácstalanul. *
- Nem, még nem - * mondja habozva. Persze a kíváncsiság is feléled benne, főleg miután a nő is megkóstolja azt a fura anyagot. Prexi arcán természetesen érdeklődéssel vegyes enyhe undor jelenik meg. Orrát kissé felhúzza, de igyekszik mosolyt erőltetni magára, nehogy Karheiát megsértse. ~ Ha ő belekóstolt, annyira nem lehet rossz, viszont a felnőttek néha szörnyen rossz dolgokra is azt mondják, hogy jó, aztán borzalmat etetnek a gyanútlanokkal ~ Prexi természetesen saját magára gondol gyanútlanként, hiszen ezt a trükköt a szülei már eljátszották vele. ~ Talán nem halok bele ~ morfondírozik magában, aztán ő is belenyúl a fűszerbe, hogy óvatosan megnyalja utána az ujját. ~ Hát, ez valami borzalom ~ *
- Óh, hát ez nagyon finom - * közli mosolyogva, majd egy fél lépést hátrál, nehogy ismét ki kelljen próbálnia a fa héját. *
- Az étkekből? - * pillant az asztalra. * - Szerintem nem, ha a fogadós nem látja meg - * vonja meg a vállát a fiú, bár fogalma sincs, hogy az itteni fogadós mennyi örül a hozott ételnek. Ha nincs elég kajája, akkor nem bánja, de ha ráromlik, akkor meg lehet rossz néven veszi, ha az ott alvók nem a házi kosztot fogyasztják. Mondjuk a halotti tor miatt valószínű, hogy nem számít túlságosan sok falatozóra a csehójában. *
A hozzászólás írója (Prexiar Beldion) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.27 01:39:24
//Karheia és Nozarin//
- Mifélék? Mármint a történetek - * kérdi először a nőre, majd a férfira nézve, mert a mesék azok mindig jók, és ha Nozarinnek van elviselhetője, akkor azt talán érdemes meghallgatni. Learon történetei is elég jók, bár néha túlságosan hihetetlenek. Talán a lantos kicsit visszafogottabban fog mesélni, amit könnyebb megemésztenie a fiúnak. *
- Unalmas dolognak tartod Karheiát meglátogatni? Ez nem túl szép tőled - * hát lehet, hogy nem így értette, de túlságosan jó mókának tűnt kicsavargatni a szavait, és persze Prexi csak viccel, erről árulkodik széles vigyora is, meg az enyhén pimasz mimikája. * - Amúgy a zsoldoskodás milyen, nem túl veszélyes? - * a fiú szerint elég veszélyes, mert ha valaki pénzért háborúzik, akkor az harcba keveredik. Persze lehet, hogy csak testőr, nem pedig katona, úgy azért talán nem olyan veszélyes. *
- Szépen szól - * ismeri el a fiú csak úgy mellékesen, de azért még mindig nem vetemedik rá, hogy elkérje, pedig biztos remek lenne kipróbálni. Sebaj, ha úgyis visszajönnek, ahogy Karheia mondja, akkor holnap is lesz ideje elkunyerálni. *
- A nem olyan rég mit jelent? Két év, három? - * kíváncsiskodik a fiú tovább, nem mintha bármi szándéka lenne az információval, csupán érdeklődik. * - És miért akarsz a barátunk lenni? - * tekintve, hogy Prexi kapott tharg levelet, így úgy van vele, hogy nyugodtan kérdezhet így, hiszen a thargokhoz tartozik. Karheia is megerősíti, hogy nem a thargok ellensége a férfi, és ez igaz is lehet, hiszen akkor nem engednék csak úgy ide be.
Prexi egy pillanatra ijedt képet vág, amikor a fahéjevés kerül szóba, de próbálja elrejteni reakcióját, mert nem szeretne fahéjat enni, de ha a férfi kínálná, akkor talán muszáj lenne, mert vadidegent nem annyira udvarias tett visszautasítani, mint Karheiát, akit azért már jó néhány órája ismer. Így meg is nyugszik valamelyest, amikor a nő joga lesz a kínálás. Őt visszautasíthatja nyugodt szívvel, elvégre almát is adott neki, meg a lovának. Mondjuk az Learon termése volt. ~ Francba, bonyolódik ~ gondolja tanácstalanul. *
- Nem, még nem - * mondja habozva. Persze a kíváncsiság is feléled benne, főleg miután a nő is megkóstolja azt a fura anyagot. Prexi arcán természetesen érdeklődéssel vegyes enyhe undor jelenik meg. Orrát kissé felhúzza, de igyekszik mosolyt erőltetni magára, nehogy Karheiát megsértse. ~ Ha ő belekóstolt, annyira nem lehet rossz, viszont a felnőttek néha szörnyen rossz dolgokra is azt mondják, hogy jó, aztán borzalmat etetnek a gyanútlanokkal ~ Prexi természetesen saját magára gondol gyanútlanként, hiszen ezt a trükköt a szülei már eljátszották vele. ~ Talán nem halok bele ~ morfondírozik magában, aztán ő is belenyúl a fűszerbe, hogy óvatosan megnyalja utána az ujját. ~ Hát, ez valami borzalom ~ *
- Óh, hát ez nagyon finom - * közli mosolyogva, majd egy fél lépést hátrál, nehogy ismét ki kelljen próbálnia a fa héját. *
- Az étkekből? - * pillant az asztalra. * - Szerintem nem, ha a fogadós nem látja meg - * vonja meg a vállát a fiú, bár fogalma sincs, hogy az itteni fogadós mennyi örül a hozott ételnek. Ha nincs elég kajája, akkor nem bánja, de ha ráromlik, akkor meg lehet rossz néven veszi, ha az ott alvók nem a házi kosztot fogyasztják. Mondjuk a halotti tor miatt valószínű, hogy nem számít túlságosan sok falatozóra a csehójában. *
A hozzászólás írója (Prexiar Beldion) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.27 01:39:24
10593. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-26 18:12:42
Üzenet elküldve: 2018-10-26 18:12:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// A máglya fénye //
*Elgondolkodik azon, hogy Prexiar azt hiszi neki szólt a meghívás. Igazából ő szívesen látná ott a kisfiút, bár van egy sejtése, hogy ezzel egyedül van így, ezért nem erőlteti. Most még.*
- Majd holnap jövünk úgy is vissza, Nozarnak pedig van sok érdekes története. Biztos tetszene neked.
*Jár a kárpótlás a kisfiúnak, az pedig nem érdekli, hogy a férfinek ehhez mennyi kedve lenne, ami egyértelmű, hiszen rajongó tekintetét le sem veszi a kisfiúról.*
- Nem.
*Csak ekkor veszi le tekintetét a szőke gyermekről, és pillant Nozarinra, aki részben válaszol helyette is. Kicsit elidőzik a férfi arcának tanulmányozásával, ami mintha minden alkalommal egyre kedvesebb lenne a számára.*
- Ó, ez egy nagyon jó ötlet!
*Lelkesedik fel hirtelen, és fél térdre ereszkedik, majd a szütyő száját széttárja Prexiar előtt, szabad utat adva kíváncsi ujjainak.*
- Kóstold csak meg! Ettél már valaha fahéjat?
*Hogy bátorítsa a gyermeket saját ujját óvatosan beledugja a fűszerbe és nyelve hegyére helyezi. Picit ízlelgeti, majd elégedetten mosolyogva néz fel a férfire.*
- Hű, ez... ez egészen különleges.
*Újra belemártja ujját ha éppen nincs útban a gyermek kézfeje. Még egy kóstolót vesz.*
- De érdekes.
*Csodálkozik rá és még egyszer utoljára megismétli ezt a mozdulatot. Félő, hogy addig kóstolgat míg a végére semmi sem marad.*
- Nagyon tetszik.
*Ez idő alatt a kisfiúnak is volt alkalma megkóstolnia a fűszert, így Karheia lassan feláll és boldog arccal bámulja Nozarint. Szíve szerint máris kipróbálná, és kísérletezgetne, hogy vajon milyen ételekkel a legfinomabb, de ez még egyelőre várat magára. Visszazárja a szütyő száját és arra koncentrál amit most meg tudnak enni.*
- Szerinted...
*Kezd bele picit bizonytalanul mélykék íriszei lopva Nozarinra szegeződnek.*
- Nagy baj lenne ha vinnénk magunkkal is?
*Elgondolkodik azon, hogy Prexiar azt hiszi neki szólt a meghívás. Igazából ő szívesen látná ott a kisfiút, bár van egy sejtése, hogy ezzel egyedül van így, ezért nem erőlteti. Most még.*
- Majd holnap jövünk úgy is vissza, Nozarnak pedig van sok érdekes története. Biztos tetszene neked.
*Jár a kárpótlás a kisfiúnak, az pedig nem érdekli, hogy a férfinek ehhez mennyi kedve lenne, ami egyértelmű, hiszen rajongó tekintetét le sem veszi a kisfiúról.*
- Nem.
*Csak ekkor veszi le tekintetét a szőke gyermekről, és pillant Nozarinra, aki részben válaszol helyette is. Kicsit elidőzik a férfi arcának tanulmányozásával, ami mintha minden alkalommal egyre kedvesebb lenne a számára.*
- Ó, ez egy nagyon jó ötlet!
*Lelkesedik fel hirtelen, és fél térdre ereszkedik, majd a szütyő száját széttárja Prexiar előtt, szabad utat adva kíváncsi ujjainak.*
- Kóstold csak meg! Ettél már valaha fahéjat?
*Hogy bátorítsa a gyermeket saját ujját óvatosan beledugja a fűszerbe és nyelve hegyére helyezi. Picit ízlelgeti, majd elégedetten mosolyogva néz fel a férfire.*
- Hű, ez... ez egészen különleges.
*Újra belemártja ujját ha éppen nincs útban a gyermek kézfeje. Még egy kóstolót vesz.*
- De érdekes.
*Csodálkozik rá és még egyszer utoljára megismétli ezt a mozdulatot. Félő, hogy addig kóstolgat míg a végére semmi sem marad.*
- Nagyon tetszik.
*Ez idő alatt a kisfiúnak is volt alkalma megkóstolnia a fűszert, így Karheia lassan feláll és boldog arccal bámulja Nozarint. Szíve szerint máris kipróbálná, és kísérletezgetne, hogy vajon milyen ételekkel a legfinomabb, de ez még egyelőre várat magára. Visszazárja a szütyő száját és arra koncentrál amit most meg tudnak enni.*
- Szerinted...
*Kezd bele picit bizonytalanul mélykék íriszei lopva Nozarinra szegeződnek.*
- Nagy baj lenne ha vinnénk magunkkal is?
10592. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-26 17:04:48
Üzenet elküldve: 2018-10-26 17:04:48
![>Sfetts F'iux [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11328_1543704826_gnom_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A máglya fénye//
//Rel, Sfetts, Learon, Trodd//
*Motyorászva hortyog tovább, csak Rel érintésére mosolyodik el egy picit, de aztán visszaáll kótyagos arca az alapállapotba. A gnómnak hosszú volt a nap, ahogyan igazából a hét is. A hosszú évek alatt sem ment ennyit, mint mostanában. A folytatott beszélgetésből nem sokat hall, immár álmaiban jár, hol Trodd házát építik, majd Rellel szed virágokat egy takaros kis mezőn. Learon is ott van, a nyáját őrzi, a távolban Nirs és Aenae kergetőzik. Kedves is álom, olykor meg is mosolyogja. Kiváló nap volt, pompás zárással, nem is kívánhatna ettől jobbat. Persze várják a teendők is, újabb kilátások, újabb kalandok. Nem bánta meg, hogy idekerült, a Vaserdőben bizonyára sokkal unalmasabb lett volna. Csak félig nyitja ki a szemeit, mikor Trodd hozzászól, de nem mozdul, engedelmesen tűri, hogy fölvegyék, s eligyék, csak botját kapja fel kezével. Alaposan felöntött a garatra, de még épp időben megy aludni. Cseppet sem szédül, hányingere sincs, csak fáradtra itta magát. Keze, s lába is lifeg, mint a szomorú kutya füle, csak egy pillanatra emelkedik fel bágyadtan:*
- Jó éjt, barátaim! *Motyorássza félhangosan, aztán visszanyaklik a feje.*
//Napváltás//
//Háztűznéző//
//Trodd//
*Puha ágyban, s párnák között ébred. Ugyan szalmával tömött az aljrész, mégis nagyon jót aludt. Ami azt illeti friss és kipihent, csak a szája száradt ki kissé, de még épp elviselhető az állapot, szóval különösebb problémája nincs. Halvány emlékei vannak, hogy, mintha Trodd is itt feküdt volna le valahol, ezért a maga módján kezdi keresni.*
- Trooooodd!!! Trooooooood!!!! Merre vagy, fiam? Vár a házépítés, hahóóóóó! *Kiabálja torka szakadtából, így, ha a pásztor valahol a mellette lévő ágyakon fekszik, elég erőteljesen hallhatja az ordítást.*
- Hol a pipám, meg a botom? *Néz körbe, mert arra már végképp nem emlékszik, hogy hol hagyhatta, egyáltalán elhozta-e magával. Aztán mikor meglátja az ágy mellett, megnyugszik.*
- Áááááá! Itt van! Troooooodd! Ébresztőőőő! Vagy fenn vagy máááááár? *Most már biztosan. Megmosná a fejét, de nem akar egyedül elindulni.*
A hozzászólás írója (Sfetts F'iux) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.26 19:03:03
//Rel, Sfetts, Learon, Trodd//
*Motyorászva hortyog tovább, csak Rel érintésére mosolyodik el egy picit, de aztán visszaáll kótyagos arca az alapállapotba. A gnómnak hosszú volt a nap, ahogyan igazából a hét is. A hosszú évek alatt sem ment ennyit, mint mostanában. A folytatott beszélgetésből nem sokat hall, immár álmaiban jár, hol Trodd házát építik, majd Rellel szed virágokat egy takaros kis mezőn. Learon is ott van, a nyáját őrzi, a távolban Nirs és Aenae kergetőzik. Kedves is álom, olykor meg is mosolyogja. Kiváló nap volt, pompás zárással, nem is kívánhatna ettől jobbat. Persze várják a teendők is, újabb kilátások, újabb kalandok. Nem bánta meg, hogy idekerült, a Vaserdőben bizonyára sokkal unalmasabb lett volna. Csak félig nyitja ki a szemeit, mikor Trodd hozzászól, de nem mozdul, engedelmesen tűri, hogy fölvegyék, s eligyék, csak botját kapja fel kezével. Alaposan felöntött a garatra, de még épp időben megy aludni. Cseppet sem szédül, hányingere sincs, csak fáradtra itta magát. Keze, s lába is lifeg, mint a szomorú kutya füle, csak egy pillanatra emelkedik fel bágyadtan:*
- Jó éjt, barátaim! *Motyorássza félhangosan, aztán visszanyaklik a feje.*
//Napváltás//
//Háztűznéző//
//Trodd//
*Puha ágyban, s párnák között ébred. Ugyan szalmával tömött az aljrész, mégis nagyon jót aludt. Ami azt illeti friss és kipihent, csak a szája száradt ki kissé, de még épp elviselhető az állapot, szóval különösebb problémája nincs. Halvány emlékei vannak, hogy, mintha Trodd is itt feküdt volna le valahol, ezért a maga módján kezdi keresni.*
- Trooooodd!!! Trooooooood!!!! Merre vagy, fiam? Vár a házépítés, hahóóóóó! *Kiabálja torka szakadtából, így, ha a pásztor valahol a mellette lévő ágyakon fekszik, elég erőteljesen hallhatja az ordítást.*
- Hol a pipám, meg a botom? *Néz körbe, mert arra már végképp nem emlékszik, hogy hol hagyhatta, egyáltalán elhozta-e magával. Aztán mikor meglátja az ágy mellett, megnyugszik.*
- Áááááá! Itt van! Troooooodd! Ébresztőőőő! Vagy fenn vagy máááááár? *Most már biztosan. Megmosná a fejét, de nem akar egyedül elindulni.*
A hozzászólás írója (Sfetts F'iux) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.10.26 19:03:03
10591. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-26 16:02:33
Üzenet elküldve: 2018-10-26 16:02:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kagan//
*A születését illető körülményekre csak a szemét forgatja. Érti ő a célzást, nem hülye, és Kagan nagyon rosszul hiszi, ha ezt gondolja. Nyilván azért tesz érte, hogy elbizonytalanítsa az embert, de jócskán szorult gógyi a fejébe, még ha ezt nem is mutatja meg sokszor... Vagyis hát, inkább szinte soha.
Mindenesetre ha már megváratta a Hadurat, vissza nem szól, és bólintva követi őt pár lépéssel lemaradva.*
- Ezek a fegyverek is csodákra képesek, de nem tiltakozom!
*Annál rosszabbakkal tanult meg harcolni, mint amik nála vannak. Kiegyenlítetlen volt a súlyozás, életlenek voltak és egy akkor még gyerek számára nehéznek is bizonyult jócskán. A félkezes kardot sokáig nem is tudta csak a másik kezével kisegítve megforgatni, olyankor meg mindig kapott a karjára pálcával, hogy azt nem használhatja.*
- De a szemszeríjam nagyon menő. Azt valami vagyonos hadnagy félétől szereztem *inkább lopta*, elég szép darab.
*A kiképzést illetően csak megvonja a vállát. Kapott már, jó sokat, elég ügyes is harcban, de fejlődni mindig van hová. Ráadásul szeretne is.
Mikor Kagan kijelenti, hogy kéne neki kávé és jelentőségteljes pillantást vet a lányra, az csak meredten néz rá vissza, majd nagyot sóhajtva lehuppan a férfi mellé.*
- Hát tudod, az nekem is!
*Érti ő, hogy most haptákban vissza kéne rohannia aztán egy jó meleg kávéval állni ismét a Hadúr elé, de nem igazán tervezett eszerint cselekedni.*
~Nehogy már megint vissza menjek, most jöttem onnan!~
*Ezt azért Kagan is észreveszi - nem mintha nagy megfigyelőnek kéne hozzá lenni -, és inkább más nevét kiabálja, hogy szerezzen egy önkéntes csicskát.*
*A születését illető körülményekre csak a szemét forgatja. Érti ő a célzást, nem hülye, és Kagan nagyon rosszul hiszi, ha ezt gondolja. Nyilván azért tesz érte, hogy elbizonytalanítsa az embert, de jócskán szorult gógyi a fejébe, még ha ezt nem is mutatja meg sokszor... Vagyis hát, inkább szinte soha.
Mindenesetre ha már megváratta a Hadurat, vissza nem szól, és bólintva követi őt pár lépéssel lemaradva.*
- Ezek a fegyverek is csodákra képesek, de nem tiltakozom!
*Annál rosszabbakkal tanult meg harcolni, mint amik nála vannak. Kiegyenlítetlen volt a súlyozás, életlenek voltak és egy akkor még gyerek számára nehéznek is bizonyult jócskán. A félkezes kardot sokáig nem is tudta csak a másik kezével kisegítve megforgatni, olyankor meg mindig kapott a karjára pálcával, hogy azt nem használhatja.*
- De a szemszeríjam nagyon menő. Azt valami vagyonos hadnagy félétől szereztem *inkább lopta*, elég szép darab.
*A kiképzést illetően csak megvonja a vállát. Kapott már, jó sokat, elég ügyes is harcban, de fejlődni mindig van hová. Ráadásul szeretne is.
Mikor Kagan kijelenti, hogy kéne neki kávé és jelentőségteljes pillantást vet a lányra, az csak meredten néz rá vissza, majd nagyot sóhajtva lehuppan a férfi mellé.*
- Hát tudod, az nekem is!
*Érti ő, hogy most haptákban vissza kéne rohannia aztán egy jó meleg kávéval állni ismét a Hadúr elé, de nem igazán tervezett eszerint cselekedni.*
~Nehogy már megint vissza menjek, most jöttem onnan!~
*Ezt azért Kagan is észreveszi - nem mintha nagy megfigyelőnek kéne hozzá lenni -, és inkább más nevét kiabálja, hogy szerezzen egy önkéntes csicskát.*
10590. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-26 14:07:43
Üzenet elküldve: 2018-10-26 14:07:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 853
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 853
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
// A máglya fénye //
// Sfetts, Learon, Trodd //
*Ámulva figyeli a gnóm kis szerkezetét, és mindazt, mind pedig Learon mágiáját lelkesen megtapsolja. Ez igen, mindketten levették a lábáról. Kedve lenne közelebbről is megtanulmányozni Sfetts rejtélyes tűzcsináló eszközét, de a bácsi még mindig elég lelkes és képtelen egy helyben ülni. Az érzelmes kis monológ után úgy tűnik Sfetts számára elég volt mára a szórakozás, mert lassan neki dől, ami nem zavarja, ezért el sem húzódik tőle, ennek következtében nemsokára fejét már combjain pihenteti.*
- Ó jaj, szegény bácsika.
*Motyog is valamit, illetve érti is mit, de nem tulajdonít neki jelentőséget, hiszen abban a hitben van, hogy biztos álmában töri a fejét valamin. Kedvesen mosolyogva megsimogatja Sfetts arcát, amikor Trodd már fel is ajánlja segítségét. Hálásan pillant rá, és biccent.
Jut eszébe annyira lekötötte a becsiccsentett idős tudós, hogy el is felejtett érdemben válaszolni a pásztormágusnak.*
- Köszönöm Learon. Szívesen szemtanúja lennék, nagyon érdekel.
*Körbenéz a megfogyatkozott csapaton, és már kezdi úgy érezni, hogy neki sem sok maradása van, különösen ha időközben Trodd és Sfetts is probléma nélkül elvonulnak.*
- Lassan én is elindulok, elfáradtam és majd akad egy két teendőm. Köszönöm a kedvességeteket.
*Mondja Learonnak, eközben lassan feláll. Kivételesen tényleg hálás a rendes bánásmódért, jól esik neki, hogy ilyen elfogadóan állnak hozzá. Örül ennek addig amíg tart, hiszen ha rájönnek, hogy milyen züllött természete van úgysem fognak majd vele szóba állni.*
- Akkor a borkóstolón mindenképpen találkozunk. Szép estét!
*Már ha addig nem gondolja meg magát Learon és visszavonja az invitálást. Most viszont lassan elköszön és elindul az őrség felé, hogy átvegye letett fegyvereit.*
// Sfetts, Learon, Trodd //
*Ámulva figyeli a gnóm kis szerkezetét, és mindazt, mind pedig Learon mágiáját lelkesen megtapsolja. Ez igen, mindketten levették a lábáról. Kedve lenne közelebbről is megtanulmányozni Sfetts rejtélyes tűzcsináló eszközét, de a bácsi még mindig elég lelkes és képtelen egy helyben ülni. Az érzelmes kis monológ után úgy tűnik Sfetts számára elég volt mára a szórakozás, mert lassan neki dől, ami nem zavarja, ezért el sem húzódik tőle, ennek következtében nemsokára fejét már combjain pihenteti.*
- Ó jaj, szegény bácsika.
*Motyog is valamit, illetve érti is mit, de nem tulajdonít neki jelentőséget, hiszen abban a hitben van, hogy biztos álmában töri a fejét valamin. Kedvesen mosolyogva megsimogatja Sfetts arcát, amikor Trodd már fel is ajánlja segítségét. Hálásan pillant rá, és biccent.
Jut eszébe annyira lekötötte a becsiccsentett idős tudós, hogy el is felejtett érdemben válaszolni a pásztormágusnak.*
- Köszönöm Learon. Szívesen szemtanúja lennék, nagyon érdekel.
*Körbenéz a megfogyatkozott csapaton, és már kezdi úgy érezni, hogy neki sem sok maradása van, különösen ha időközben Trodd és Sfetts is probléma nélkül elvonulnak.*
- Lassan én is elindulok, elfáradtam és majd akad egy két teendőm. Köszönöm a kedvességeteket.
*Mondja Learonnak, eközben lassan feláll. Kivételesen tényleg hálás a rendes bánásmódért, jól esik neki, hogy ilyen elfogadóan állnak hozzá. Örül ennek addig amíg tart, hiszen ha rájönnek, hogy milyen züllött természete van úgysem fognak majd vele szóba állni.*
- Akkor a borkóstolón mindenképpen találkozunk. Szép estét!
*Már ha addig nem gondolja meg magát Learon és visszavonja az invitálást. Most viszont lassan elköszön és elindul az őrség felé, hogy átvegye letett fegyvereit.*
10589. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-26 12:33:28
Üzenet elküldve: 2018-10-26 12:33:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Tizio//
*Lassú léptekkel hagyja el az erődöt, miközben könyvét nézegeti, melybe teendőit jegyezte fel. Megjegyzi magának, hogy még lehetőleg a mai nap folyamán kellene firkantania egy hirdetést a házvezetőnő ügyén, esetleg többet is, aztán ki kellene szögelnie azokat valahol a környéken.
~Talán a piactéren.~
Benyúl a táskájába és előkutatja a tintás üvegcséjét, melyet még a kancellár adott neki. Abban ami volt, az is beleszáradt az aljába.
~Remek.~
Elsőre arra gondol, hogy kérnie kellene megint a kancellártól, de aztán rájön, hogy célszerűbb volna megint meglátogatnia a piacot. Hisz ha már ott van, akár mást is vásárolhat magának. Elteszi hát könyvecskéjét az üres üvegcsével együtt, aztán a kapuhoz igyekszik.
A városban történtek miatt szégyelli magának bevallani is, de élvezi ezt a szabadságot és egyben biztonságot, amit a Vashegy nyújt neki. Sokkalta jobb neki itt, mint a kúria börtönszerű falai között volt. Habár az élete egyik pillanatról a másikra fordult fel, hosszabb távon talán mégis jól járt. Talán mostanra megszabadult a múlt árnyaitól.*
*És lőn. Alighogy átjárja őt ez az felszabadult életérzés, máris visszatér a múlt egyik démona kísérteni őt. Ahogy megpillantja a férfiút a kapuban, eszébe jut az a pár héttel ezelőtti eset, amikor azt hitte, Briwalt látja a távolban. Most nem hagyja becsapni magát.
Persze pár lépés kell csak, hogy közelebb érjen hozzá. Annyi már talán elég, hogy leessen neki, nem a szeme világa csalja meg őt megint, hanem tényleg egyik fivére az.*
- ...Tizio?
*Igen, most már biztosan ő az. Odamegy hozzá, de nem futólépésben vagy sietősen, hanem inkább indulatosan. Mint aki jól fel akarja pofozni azt a nyálas képét, hogy hol a francban volt eddig, mi tartott ilyen sokáig. Hisz valóban. Ha keresték is őt, az olyan sokáig tartott, hogy már majdnem a Hadúr felesége is lett közben.
Elhalad az éppen fivérével társalgó őr mellett s mikor bátyja elé ér, megáll előtte és szúrós tekintettel néz rá, de csak rövidke ideig. Nem pofozza fel, még csak nem is kéri számon távollétét, hanem fogja magát és átöleli őt. Arcát Tizio ruházatába temeti, mert nem akarja, hogy lássák a könnyeit, melyek igencsak megindultak mostanra. Sok dolgot akar most kérdezni tőle és mondani neki, amelyek az elmúlt hetekben egyre gyűltek benne, de későbbre tartogatja őket. Most csak hagyja, hogy könnyei beszéljenek a szavak helyett.*
*Lassú léptekkel hagyja el az erődöt, miközben könyvét nézegeti, melybe teendőit jegyezte fel. Megjegyzi magának, hogy még lehetőleg a mai nap folyamán kellene firkantania egy hirdetést a házvezetőnő ügyén, esetleg többet is, aztán ki kellene szögelnie azokat valahol a környéken.
~Talán a piactéren.~
Benyúl a táskájába és előkutatja a tintás üvegcséjét, melyet még a kancellár adott neki. Abban ami volt, az is beleszáradt az aljába.
~Remek.~
Elsőre arra gondol, hogy kérnie kellene megint a kancellártól, de aztán rájön, hogy célszerűbb volna megint meglátogatnia a piacot. Hisz ha már ott van, akár mást is vásárolhat magának. Elteszi hát könyvecskéjét az üres üvegcsével együtt, aztán a kapuhoz igyekszik.
A városban történtek miatt szégyelli magának bevallani is, de élvezi ezt a szabadságot és egyben biztonságot, amit a Vashegy nyújt neki. Sokkalta jobb neki itt, mint a kúria börtönszerű falai között volt. Habár az élete egyik pillanatról a másikra fordult fel, hosszabb távon talán mégis jól járt. Talán mostanra megszabadult a múlt árnyaitól.*
*És lőn. Alighogy átjárja őt ez az felszabadult életérzés, máris visszatér a múlt egyik démona kísérteni őt. Ahogy megpillantja a férfiút a kapuban, eszébe jut az a pár héttel ezelőtti eset, amikor azt hitte, Briwalt látja a távolban. Most nem hagyja becsapni magát.
Persze pár lépés kell csak, hogy közelebb érjen hozzá. Annyi már talán elég, hogy leessen neki, nem a szeme világa csalja meg őt megint, hanem tényleg egyik fivére az.*
- ...Tizio?
*Igen, most már biztosan ő az. Odamegy hozzá, de nem futólépésben vagy sietősen, hanem inkább indulatosan. Mint aki jól fel akarja pofozni azt a nyálas képét, hogy hol a francban volt eddig, mi tartott ilyen sokáig. Hisz valóban. Ha keresték is őt, az olyan sokáig tartott, hogy már majdnem a Hadúr felesége is lett közben.
Elhalad az éppen fivérével társalgó őr mellett s mikor bátyja elé ér, megáll előtte és szúrós tekintettel néz rá, de csak rövidke ideig. Nem pofozza fel, még csak nem is kéri számon távollétét, hanem fogja magát és átöleli őt. Arcát Tizio ruházatába temeti, mert nem akarja, hogy lássák a könnyeit, melyek igencsak megindultak mostanra. Sok dolgot akar most kérdezni tőle és mondani neki, amelyek az elmúlt hetekben egyre gyűltek benne, de későbbre tartogatja őket. Most csak hagyja, hogy könnyei beszéljenek a szavak helyett.*
10588. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-26 12:16:46
Üzenet elküldve: 2018-10-26 12:16:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//NAPVÁLTÁS//
//Őrség//
//Shianon, Kilvard, Tizio//
*A népek be, a népek ki. Amon Ruadh forgalmas város, pedig a thargok mindent megtesznek, hogy az átutazók immár elkerüljék a fellegvárat, és inkább a Kufárváros vagy a Taverna felé menjenek tovább.*
- Üdv neked is! *int Shianonnak, majd a bejelentkezésre először némi szkepticizmussal reagál, majd alaposabban megszemleli a tisztavérűt. Kagan, Laor és a többi veterán bizonnyal meg tudná állapítani, hogy Shianon milyen képeségekkel rendelkezik, Rhonan viszont csak megelőlegezni tudja, hogy tényleg ért az íjhoz.*
- Fegyvereket tedd le, aztán bemehetsz. *biccent jóváhagyólag, majd elfordul és ThargArod felé néz.*
- Ott a vezér. Vele kell beszélned. *a harcosok Kagan alá tartoznak, őket nem gyilkolná a Kancellárral.*
*Az érkező Kilvard menetrendszerűen visszakapja a cuccait és már mehet is.*
- Hogy mi? *húzza fel a szemöldökét a kérésre, aztán eszébe jut, hogy ez az a fickó, akiről a fösvény sóherséget elnevezték.*
- Ja, átadom. *biccent végül, és hát lehet, hogy tényleg átadja. Vagy lehet, hogy eszébe jut, milyen szűkmarkú egy fickó kérte és nem tesz semmit. Vagy elküldi Taitost a Krenkataurba.*
*Újabb érkező, újabb hangzatos előadás.*
- Üdv. Nem érdekel. Nem tudom. Nem foglak. *válaszolgat lakonikusan, mert igazából fogalma sincs, ki ez a figura, és nem fogja kiadni neki a vezér új nőjét csak úgy.*
- Beszélj a vezérrel, ott. *biccent a háta mögé.*
- Ha van fegyvered, tedd le itt. *közben Kagan a Kancellár után kezd rikoltozni, szóval bizonyosan összehordja a szemetet a szél.*
//Őrség//
//Shianon, Kilvard, Tizio//
*A népek be, a népek ki. Amon Ruadh forgalmas város, pedig a thargok mindent megtesznek, hogy az átutazók immár elkerüljék a fellegvárat, és inkább a Kufárváros vagy a Taverna felé menjenek tovább.*
- Üdv neked is! *int Shianonnak, majd a bejelentkezésre először némi szkepticizmussal reagál, majd alaposabban megszemleli a tisztavérűt. Kagan, Laor és a többi veterán bizonnyal meg tudná állapítani, hogy Shianon milyen képeségekkel rendelkezik, Rhonan viszont csak megelőlegezni tudja, hogy tényleg ért az íjhoz.*
- Fegyvereket tedd le, aztán bemehetsz. *biccent jóváhagyólag, majd elfordul és ThargArod felé néz.*
- Ott a vezér. Vele kell beszélned. *a harcosok Kagan alá tartoznak, őket nem gyilkolná a Kancellárral.*
*Az érkező Kilvard menetrendszerűen visszakapja a cuccait és már mehet is.*
- Hogy mi? *húzza fel a szemöldökét a kérésre, aztán eszébe jut, hogy ez az a fickó, akiről a fösvény sóherséget elnevezték.*
- Ja, átadom. *biccent végül, és hát lehet, hogy tényleg átadja. Vagy lehet, hogy eszébe jut, milyen szűkmarkú egy fickó kérte és nem tesz semmit. Vagy elküldi Taitost a Krenkataurba.*
*Újabb érkező, újabb hangzatos előadás.*
- Üdv. Nem érdekel. Nem tudom. Nem foglak. *válaszolgat lakonikusan, mert igazából fogalma sincs, ki ez a figura, és nem fogja kiadni neki a vezér új nőjét csak úgy.*
- Beszélj a vezérrel, ott. *biccent a háta mögé.*
- Ha van fegyvered, tedd le itt. *közben Kagan a Kancellár után kezd rikoltozni, szóval bizonyosan összehordja a szemetet a szél.*
10587. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-26 11:00:14
Üzenet elküldve: 2018-10-26 11:00:14
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
*Amon Ruadhra kilépve még éppen látja távozni Waldran osztagát és gyülekezni Laor csapatát.*
~ Helyes. ~ *egyébként minden olyan, amilyen szokott lenni. Lassú, komótos léptekkel halad lefelé, miközben igyekszik átgondolni a napi teendőit, a fontossági sorrendet.*
- Kelleni fog neked majd egy rendesebb felszerelés. Meg kiképzés. *pillant Kaehylára, mert mindenkinek kell a továbbképzés, a Hadúr testőrének pedig rendes felszerelésre is szüksége lesz.*
*A tegnapi tor maradványai még szerteszét hevernek, így Kagan le tud telepedni az egyik padra. Az ülőalkalmatosság halkan megnyikordul alatta, miközben a vezér komoran bámulja a máglya maradványait.*
- Kellene egy kis kávé. *pillant Kaehylára, majd arra jut, hogy ha a lányt bízza meg vele, akkor majd egy óra múlva kap valamit, amit Kaehyla talál.*
- KANCELLÁR! *bődül el, mert nem járja, hogy nem jut kávéhoz.*
- Dora!
~ Helyes. ~ *egyébként minden olyan, amilyen szokott lenni. Lassú, komótos léptekkel halad lefelé, miközben igyekszik átgondolni a napi teendőit, a fontossági sorrendet.*
- Kelleni fog neked majd egy rendesebb felszerelés. Meg kiképzés. *pillant Kaehylára, mert mindenkinek kell a továbbképzés, a Hadúr testőrének pedig rendes felszerelésre is szüksége lesz.*
*A tegnapi tor maradványai még szerteszét hevernek, így Kagan le tud telepedni az egyik padra. Az ülőalkalmatosság halkan megnyikordul alatta, miközben a vezér komoran bámulja a máglya maradványait.*
- Kellene egy kis kávé. *pillant Kaehylára, majd arra jut, hogy ha a lányt bízza meg vele, akkor majd egy óra múlva kap valamit, amit Kaehyla talál.*
- KANCELLÁR! *bődül el, mert nem járja, hogy nem jut kávéhoz.*
- Dora!
10586. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-26 08:48:45
Üzenet elküldve: 2018-10-26 08:48:45
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A máglya fénye//
//Rel, Sfetts, Learon, Trodd//
*Trodd is csak elismerően hümmög Learon és Sfetts bácsi praktikáin. Ő egyszerűbb módszerekkel csihol tüzet mikor kell. Az öreg kérdésére a maga egyszerűségével válaszol mire Sfetts bácsi bölcsnek nevezi. Trodd nem hiszi magát bölcsnek. Ő csak egy egyszerű pásztorember akinek van ideje megrágni a dolgokat. Nem siet ő úgy mint a városiak. Ha meg van idő megfontolni akkor könnyű okos döntéseket hozni.*
-Ugyan Sfetts bácsi.
*Az öreg elég őszinte alak. Trodd kicsit irigykedik is rá meg kicsit zavarban is van időnként tőle. A következő kijelentésre is csak halványan, de őszintén elmosolyodik.*
-Én is örülök, hogy megismerhettem Sfetts bácsi.
*A Szellemjáróval vannak emlékei, de annyira nem ismerte a nőt. Sose kellett hozzáfordulnia semmivel. Sfetts bácsit viszont örül, hogy megismerhette. Kedves öregnek gondolja. A verekedéssel nem foglalkozik. Thargföldön megesik, hogy ha isznak akkor egy-egy pofon elcsattan. Trodd olyat is látott már, hogy egy óriás amiért nem tudott inni azért lett ideges és egy egész asztalt hozzávágott szegény Arnulf atyához. Szerencse, hogy hallgatott a jó szóra és abbahagyta a hőzöngést. Miután az öreg felvilágosítja őket a legújabb párról akikről Trodd, azt se tudja kicsodák a lány hozzá fordul. Ő meg egyszerűen megvonja a vállát.*
-Csak egy egyszerű vályogház kisasszony. Három szobával. Sfetts bácsi tud csinálni kemencét.
*Nincs azon mit magyarázni. Azt, fel se ajánlja, hogy a lány is szívesen van látva az építésnél mert valószínűleg nem érdekelné olyan egyszerű mulatság meg munka. Persze ha érdekelné Trodd őt is szívesen látná ahogy Sfetts bácsit. Aki úgy tűnik elfáradt kicsit mert el kíván aludni a kisasszony ölében. Trodd segítőkészen feláll és oda is megy az öreghez.*
-Sfetts bácsi! A hosszú házban jobban lehet aludni. Nekem is kicsit a fejembe szállt. Elkísérem.
*Ha az öreg még eléggé magánál van akkor Trodd, aki szintén kicsit dülöngél elkíséri az egyik házhoz ahol jót aludhat. Ha nem akarna felkelni a pásztor akkor se jön zavarba. A karjába kapja az öreget mint egy gyereket és úgy megy vele. Aztán magának is keres egy helyet ahol aludhat mert őt se kell sokáig altatni. Tényleg elfáradt maga is.*
//Rel, Sfetts, Learon, Trodd//
*Trodd is csak elismerően hümmög Learon és Sfetts bácsi praktikáin. Ő egyszerűbb módszerekkel csihol tüzet mikor kell. Az öreg kérdésére a maga egyszerűségével válaszol mire Sfetts bácsi bölcsnek nevezi. Trodd nem hiszi magát bölcsnek. Ő csak egy egyszerű pásztorember akinek van ideje megrágni a dolgokat. Nem siet ő úgy mint a városiak. Ha meg van idő megfontolni akkor könnyű okos döntéseket hozni.*
-Ugyan Sfetts bácsi.
*Az öreg elég őszinte alak. Trodd kicsit irigykedik is rá meg kicsit zavarban is van időnként tőle. A következő kijelentésre is csak halványan, de őszintén elmosolyodik.*
-Én is örülök, hogy megismerhettem Sfetts bácsi.
*A Szellemjáróval vannak emlékei, de annyira nem ismerte a nőt. Sose kellett hozzáfordulnia semmivel. Sfetts bácsit viszont örül, hogy megismerhette. Kedves öregnek gondolja. A verekedéssel nem foglalkozik. Thargföldön megesik, hogy ha isznak akkor egy-egy pofon elcsattan. Trodd olyat is látott már, hogy egy óriás amiért nem tudott inni azért lett ideges és egy egész asztalt hozzávágott szegény Arnulf atyához. Szerencse, hogy hallgatott a jó szóra és abbahagyta a hőzöngést. Miután az öreg felvilágosítja őket a legújabb párról akikről Trodd, azt se tudja kicsodák a lány hozzá fordul. Ő meg egyszerűen megvonja a vállát.*
-Csak egy egyszerű vályogház kisasszony. Három szobával. Sfetts bácsi tud csinálni kemencét.
*Nincs azon mit magyarázni. Azt, fel se ajánlja, hogy a lány is szívesen van látva az építésnél mert valószínűleg nem érdekelné olyan egyszerű mulatság meg munka. Persze ha érdekelné Trodd őt is szívesen látná ahogy Sfetts bácsit. Aki úgy tűnik elfáradt kicsit mert el kíván aludni a kisasszony ölében. Trodd segítőkészen feláll és oda is megy az öreghez.*
-Sfetts bácsi! A hosszú házban jobban lehet aludni. Nekem is kicsit a fejembe szállt. Elkísérem.
*Ha az öreg még eléggé magánál van akkor Trodd, aki szintén kicsit dülöngél elkíséri az egyik házhoz ahol jót aludhat. Ha nem akarna felkelni a pásztor akkor se jön zavarba. A karjába kapja az öreget mint egy gyereket és úgy megy vele. Aztán magának is keres egy helyet ahol aludhat mert őt se kell sokáig altatni. Tényleg elfáradt maga is.*
10585. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-26 06:39:59
Üzenet elküldve: 2018-10-26 06:39:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//A máglya fénye//
//Rel, Sfetts, Learon, Trodd//
*Trodd szokásához híven keveset beszél. Mondjuk ezt már kezdi furcsállni Learon, hiszen mindig akkor hallgat el, amikor a pásztor megjelenik, addig szépen eldiskurálgat mindenkivel. Ha nem is úgy, ahogy azt a Sajt-mester tenné, hosszú mondatokkal, de azért bővebben, mint amikor ő ott van.* ~Na nem gondolok én semmire inkább!~ *Az almák ügyében bólogat nagyon, hiszen jó dolog, ha látják, hogy dolgozik ő is, és letesz valamit arra a bizonyos asztalra.*
-Bizony, hogy úgy! Elültetek egy magot, az kinő, és leszüreteljük! Szerencsére abban van segítségem, mert nagyon sokáig tartana ennyi almával végezni! *Mutat ujjával Prexi felé, aki akkor még javában beszélget volt útitársukkal.*
-Ebben az a jó, hogy nem kell várni sok évet, hogy jóltermő fákká cseperedjenek, hanem elég pár másodperc. Aztán majd, ha azok kiöregszenek, elég lesz csak kivágni a halott fákat, és ültetni újakat! *Az is megfordult a fejében, hogy ezt a varázslatot terjesztenie kéne ingyen. Nem túl bonyolult mágia, talán egy kis tanulással sokan tudnák alkalmazni.*
-Persze! Nyugodtan! Majd akkor, ha arra jár, megmutatom! Szívesen látok mindenkit bármikor! *Utal itt a borkóstolásra, ivászatra is, ami osztatlan sikert ér el, mindenki fellelkesül az ötleten. Nagyon úgy néz ki, hogy félreismerte ezt a nemes lányt, mert ahogy így beszél vele, egyáltalán nem szolgált rá az előítéletekre.* ~Persze lehet, hogy megjátssza magát, hogy támogatókat találjon itt! A nemesek már csak ilyenek! Vagy a személyes varázsomnak tudható be, hogy velem mindenki kedves! Ahogy a mondás tartja, add azt, amit szeretnél kapni! Én meg csak a jót adom ugye!~ *A bácsi tüzes pálcikájára a pásztor is ugyan olyan képet vág, mint amit előbb a szakállas. Ő nem ismert ilyen trükköket, és ha ez mágia, hát akkor annak valami nagyon furcsa fajtája, mert ritka az olyan varázslat, amihez más tárgyak is kellenek. Ebből szűri le, hogy ez valami tudósság lehet. Olyan, mint a nagy házak, vagy hidak felépítése, amihez ő nem ért.*
-Ez aztán a tűzcsiholás! Milyen jól jött volna ez amikor még nem tudtam varázsolni!
*Már kezdené is mesélni egyébként Trodd házát, de aztán hagyja inkább, hagy szóljon barátja is. Még a végén elfelejtene beszélni! Egyénként a bácsi nagy elérzékenyülésére csak bárgyúan mosolyog. Az öregek mindig is furcsák voltak számára, és saját nagyszülei is mindig morogtak ilyesmiken, hogy egyedül vannak, és senki nem beszélget velük és olyanok, mint a remeték, holott kettő lépésre tőlük ott volt minden unoka. Valahogy hetven év felett már jól esik az embernek sajnáltatni magát. Lehet, hogy Sfetts bácsi tényleg magányban él, az pedig igen szomorú lenne, hiszen a Thargok igen befogadók és viszonylag barátságosak mindenkivel. Ha az ember nem önként vonul el, itt aztán nehéz egyedül lenni.*
//Rel, Sfetts, Learon, Trodd//
*Trodd szokásához híven keveset beszél. Mondjuk ezt már kezdi furcsállni Learon, hiszen mindig akkor hallgat el, amikor a pásztor megjelenik, addig szépen eldiskurálgat mindenkivel. Ha nem is úgy, ahogy azt a Sajt-mester tenné, hosszú mondatokkal, de azért bővebben, mint amikor ő ott van.* ~Na nem gondolok én semmire inkább!~ *Az almák ügyében bólogat nagyon, hiszen jó dolog, ha látják, hogy dolgozik ő is, és letesz valamit arra a bizonyos asztalra.*
-Bizony, hogy úgy! Elültetek egy magot, az kinő, és leszüreteljük! Szerencsére abban van segítségem, mert nagyon sokáig tartana ennyi almával végezni! *Mutat ujjával Prexi felé, aki akkor még javában beszélget volt útitársukkal.*
-Ebben az a jó, hogy nem kell várni sok évet, hogy jóltermő fákká cseperedjenek, hanem elég pár másodperc. Aztán majd, ha azok kiöregszenek, elég lesz csak kivágni a halott fákat, és ültetni újakat! *Az is megfordult a fejében, hogy ezt a varázslatot terjesztenie kéne ingyen. Nem túl bonyolult mágia, talán egy kis tanulással sokan tudnák alkalmazni.*
-Persze! Nyugodtan! Majd akkor, ha arra jár, megmutatom! Szívesen látok mindenkit bármikor! *Utal itt a borkóstolásra, ivászatra is, ami osztatlan sikert ér el, mindenki fellelkesül az ötleten. Nagyon úgy néz ki, hogy félreismerte ezt a nemes lányt, mert ahogy így beszél vele, egyáltalán nem szolgált rá az előítéletekre.* ~Persze lehet, hogy megjátssza magát, hogy támogatókat találjon itt! A nemesek már csak ilyenek! Vagy a személyes varázsomnak tudható be, hogy velem mindenki kedves! Ahogy a mondás tartja, add azt, amit szeretnél kapni! Én meg csak a jót adom ugye!~ *A bácsi tüzes pálcikájára a pásztor is ugyan olyan képet vág, mint amit előbb a szakállas. Ő nem ismert ilyen trükköket, és ha ez mágia, hát akkor annak valami nagyon furcsa fajtája, mert ritka az olyan varázslat, amihez más tárgyak is kellenek. Ebből szűri le, hogy ez valami tudósság lehet. Olyan, mint a nagy házak, vagy hidak felépítése, amihez ő nem ért.*
-Ez aztán a tűzcsiholás! Milyen jól jött volna ez amikor még nem tudtam varázsolni!
*Már kezdené is mesélni egyébként Trodd házát, de aztán hagyja inkább, hagy szóljon barátja is. Még a végén elfelejtene beszélni! Egyénként a bácsi nagy elérzékenyülésére csak bárgyúan mosolyog. Az öregek mindig is furcsák voltak számára, és saját nagyszülei is mindig morogtak ilyesmiken, hogy egyedül vannak, és senki nem beszélget velük és olyanok, mint a remeték, holott kettő lépésre tőlük ott volt minden unoka. Valahogy hetven év felett már jól esik az embernek sajnáltatni magát. Lehet, hogy Sfetts bácsi tényleg magányban él, az pedig igen szomorú lenne, hiszen a Thargok igen befogadók és viszonylag barátságosak mindenkivel. Ha az ember nem önként vonul el, itt aztán nehéz egyedül lenni.*
10584. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-25 13:52:16
Üzenet elküldve: 2018-10-25 13:52:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
* Pashtra kissé álmosan, de jóval kipihentebben jelenik meg a kapuban. A Hosszúházból egyből a Radkraal felé vette az irányt, de rá kellett jöjjön, hogy a Kancellárt aligha szeretné meglovagolni, úgyhogy inkább a Staardhal felé változtatott. Miután Kókusz megfelelő viseletbe kerül, egyből a kapu felé vezeti, ahol már várja őt egy tündér, és persze Laor. *
- Jó reggelt! * Kiabál fel a férfinak a falra, miközben kezével árnyékolja a szeme elől a nap fényét. * Mit szólsz, milyen lovat szereztem még tegnap?
* Veregeti meg boldogan és büszkén Kókusz oldalát, persze vigyázva rá, hogy nehogy túl erőset üssön. Arról fogalma sincs, hogy a tündér velük tart vagy sem, Amon elég nagy város, és a lakóinak joguk van bárhol várakozni. Viszont mintha Laor felé igyekezne, szóval lehet, hogy mégis velük tart. De majd úgyis kiderül, nem is foglalkozik ezzel, inkább a lovának dőlve várja, hogy összeálljon a csapat. Lázasan gondolkodik, hogy mi is lesz a dolguk, talán mondta este Laor, de most a világért nem jut az eszébe. Végül is, túl fáradt volt tegnap. *
* Pashtra kissé álmosan, de jóval kipihentebben jelenik meg a kapuban. A Hosszúházból egyből a Radkraal felé vette az irányt, de rá kellett jöjjön, hogy a Kancellárt aligha szeretné meglovagolni, úgyhogy inkább a Staardhal felé változtatott. Miután Kókusz megfelelő viseletbe kerül, egyből a kapu felé vezeti, ahol már várja őt egy tündér, és persze Laor. *
- Jó reggelt! * Kiabál fel a férfinak a falra, miközben kezével árnyékolja a szeme elől a nap fényét. * Mit szólsz, milyen lovat szereztem még tegnap?
* Veregeti meg boldogan és büszkén Kókusz oldalát, persze vigyázva rá, hogy nehogy túl erőset üssön. Arról fogalma sincs, hogy a tündér velük tart vagy sem, Amon elég nagy város, és a lakóinak joguk van bárhol várakozni. Viszont mintha Laor felé igyekezne, szóval lehet, hogy mégis velük tart. De majd úgyis kiderül, nem is foglalkozik ezzel, inkább a lovának dőlve várja, hogy összeálljon a csapat. Lázasan gondolkodik, hogy mi is lesz a dolguk, talán mondta este Laor, de most a világért nem jut az eszébe. Végül is, túl fáradt volt tegnap. *
10583. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-25 12:38:23
Üzenet elküldve: 2018-10-25 12:38:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
* Korán elment aludni, így hát viszonylag korán talpon is van, de nem is bánja, mert legalább leelenőrizhet mindent, amit vinni akar. Kicsit izgul, soha nem csinált még ilyesmit, ám helyt akar állni, megmenteni akit és ahányat csak lehet a haláltól, a fájdalomtól és a kíntól.
Amikor biztos benne, hogy minden amire szükséve van bepakolt magára kanyarítja palástját, fejére húzza a csuklyát és elindul megkeresni a többieket.
Először Laor pillantja meg, aki felé integetve megindul. *
- Itt vagyok, itt vagyok, indulásra készen! - * jelenti. *
* Korán elment aludni, így hát viszonylag korán talpon is van, de nem is bánja, mert legalább leelenőrizhet mindent, amit vinni akar. Kicsit izgul, soha nem csinált még ilyesmit, ám helyt akar állni, megmenteni akit és ahányat csak lehet a haláltól, a fájdalomtól és a kíntól.
Amikor biztos benne, hogy minden amire szükséve van bepakolt magára kanyarítja palástját, fejére húzza a csuklyát és elindul megkeresni a többieket.
Először Laor pillantja meg, aki felé integetve megindul. *
- Itt vagyok, itt vagyok, indulásra készen! - * jelenti. *
10582. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-25 08:43:28
Üzenet elküldve: 2018-10-25 08:43:28
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A máglya fénye//
//Rel, Sfetts, Learon, Trodd//
*Akaratlanul is figyeli közben, amit Learon és Rel beszélget, s a pásztormágus szavaira csodálkozva hümmög, s húzza el a száját. Soha nem hallott még hasonlóról, olvasni olvasott persze, de valaki olyan szájából hallani ezeket a varázslatokat, aki meg is tudja csinálni. Nahát, az az igazán lenyűgöző. Learon láthatja, ahogyan az öreg reagál, arcára az elismerés és az öröm van írva. Mert természetesen az öröm, az sohasem maradhat el. Az invitálásra már ismét bőszen bólogatva reagál, s ültében izgatottan a levegőbe bokszol:*
- Boooor! Elsőőőőő! Megbontaniiiii! *Akaratlanul is ismételgeti Learon szavait, valószínűleg egy kissé már megártott neki a bevitt mennyiség, de nem foglalkozik vele, még egyelőre nem szédül.*
- Hát ez csodás, cimbora! Természetesen, amint befejeztük Trodd barátom házát, szívesen elmegyek, köszönöm a meghívást! *Mondja vidáman, s közben lopva Relre is néz. Reméli a lány is eljön, lenne sok kérdése, de nem akarja lerohanni, bizonyára sokkal érdekesebb társasága is akad, mint egy öreg gnóm. Ezután már álmélkodva figyeli, ahogyan a pásztormágus egy csettintéssel szikrát varázsol:*
- Aztaaaa! Ez igen, Learon! Nekem csak ilyenem van. *Mondja, s csuhájából egy apró pálcikát vesz ki, melyet Rel, Trodd és Learon előtt végighúz egy érdesebb kövön, s a láng azonnal fellobban a pálcika végén. Így képez szép harmóniát egy tudós és egy mágus. Sfetts büszkén nézi a lobogó lángokat, körbemutatja mindenkinek, aztán szórakozottan nevetve elrázza. Nem szered büszkélkedni, de ezúttal nem tudta kihagyni. Trodd válaszára békésen hümmög, nem akart ő szavakat kihúzni az emberből, csak, ha valaki nagyon hallgat, mindig késztetést érez, hogy felvidítsa, felkarolja, mert azt hiszi rossz kedve van:*
- Bölcs vagy te, Trodd! Bölcs. *Mondja csendesen és komolyan is gondolja. A férfi egyszerű pásztorember, magányhoz szokott, de sokszor sokkal többet mond néhány néma perc, mint a telebeszélt órák. Szemei csillognak, mikor a társaságra néz. Egy kicsit jobban, mikor Relre, de csak egy egész kicsit. Főleg mikor a lány azt mondja, ott lesz Learonnál a nagy ünnepségen. Talán alkalma nyílik rá, hogy beszélgessen vele, hirtelen annyi terve és lehetősége lett, még egy picit el is érzékenyül, amit nem tud véka alá rejteni:*
- Tudjátok! *Fordul oda mindenkihez.* Én a vaserdei remetelakomban nem gondoltam volna, hogy valamikor egy gyönyörű lánnyal, egy csodákra képes pásztormágussal és egy bölcs, dolgos pásztoremberrel fogok iszogatni. Oly szomorú ez a nap, s mégis nekem, annyira jó. *Mondja a máglyafényben merengve, mely lassan leég.* Soha nem felejtem el, ezt a napot! *Még szipog is egyet, vélhetően a bor valóban megártott neki, alaposan bele is mélyed ismét a pohárba, lassan a fenekére néz. Szórakozottan közelebb húzódik Relhez, már kicsit dülöngélősre veszi a figurát, s, ha lehetősége nyílik rá, a lány oldalához hajtja a fejét, csak onnan motyogva válaszol, miközben kényelembe helyezi magát, vigyázva persze, hogy Relnek ne nyomja az oldalát:*
- Hát... Nirs és Aenae kisasszony... *Kicsit még közelebb bújik, mert nem fér el a szakállától, majd hatalmasat ásít.*
- Ők a szerelmesek... *Hümmögi, s kezét leejti maga mellé. Ha Rel, nem löki el, vagy nem fordítja át a másik oldalra, akkor csak úgy, lassan az ölébe hajtott fejjel kezd el halkan hortyogni. Egy pillanattal később azért még motyog, leejtett keze satnyán indul meg felfelé, hogy aprót a levegőbe bokszoljon, persze alig tudja már felemelni:*
- Sokan vesznek körbe, mégis miért vagy oly magányos... ? *Kérdezi csendesen, nem lehet tudni, hogy pontosan kire gondol, magára vagy esetleg másra. Mindenki a kedve szerint értelmezheti, mert a gnóm további magyarázatot nem fűz hozzá. Halkan, diszkréten hortyog tovább, ha a helyzet nem változott, egy csodálatosan szép nemes lány ölében.*
//Rel, Sfetts, Learon, Trodd//
*Akaratlanul is figyeli közben, amit Learon és Rel beszélget, s a pásztormágus szavaira csodálkozva hümmög, s húzza el a száját. Soha nem hallott még hasonlóról, olvasni olvasott persze, de valaki olyan szájából hallani ezeket a varázslatokat, aki meg is tudja csinálni. Nahát, az az igazán lenyűgöző. Learon láthatja, ahogyan az öreg reagál, arcára az elismerés és az öröm van írva. Mert természetesen az öröm, az sohasem maradhat el. Az invitálásra már ismét bőszen bólogatva reagál, s ültében izgatottan a levegőbe bokszol:*
- Boooor! Elsőőőőő! Megbontaniiiii! *Akaratlanul is ismételgeti Learon szavait, valószínűleg egy kissé már megártott neki a bevitt mennyiség, de nem foglalkozik vele, még egyelőre nem szédül.*
- Hát ez csodás, cimbora! Természetesen, amint befejeztük Trodd barátom házát, szívesen elmegyek, köszönöm a meghívást! *Mondja vidáman, s közben lopva Relre is néz. Reméli a lány is eljön, lenne sok kérdése, de nem akarja lerohanni, bizonyára sokkal érdekesebb társasága is akad, mint egy öreg gnóm. Ezután már álmélkodva figyeli, ahogyan a pásztormágus egy csettintéssel szikrát varázsol:*
- Aztaaaa! Ez igen, Learon! Nekem csak ilyenem van. *Mondja, s csuhájából egy apró pálcikát vesz ki, melyet Rel, Trodd és Learon előtt végighúz egy érdesebb kövön, s a láng azonnal fellobban a pálcika végén. Így képez szép harmóniát egy tudós és egy mágus. Sfetts büszkén nézi a lobogó lángokat, körbemutatja mindenkinek, aztán szórakozottan nevetve elrázza. Nem szered büszkélkedni, de ezúttal nem tudta kihagyni. Trodd válaszára békésen hümmög, nem akart ő szavakat kihúzni az emberből, csak, ha valaki nagyon hallgat, mindig késztetést érez, hogy felvidítsa, felkarolja, mert azt hiszi rossz kedve van:*
- Bölcs vagy te, Trodd! Bölcs. *Mondja csendesen és komolyan is gondolja. A férfi egyszerű pásztorember, magányhoz szokott, de sokszor sokkal többet mond néhány néma perc, mint a telebeszélt órák. Szemei csillognak, mikor a társaságra néz. Egy kicsit jobban, mikor Relre, de csak egy egész kicsit. Főleg mikor a lány azt mondja, ott lesz Learonnál a nagy ünnepségen. Talán alkalma nyílik rá, hogy beszélgessen vele, hirtelen annyi terve és lehetősége lett, még egy picit el is érzékenyül, amit nem tud véka alá rejteni:*
- Tudjátok! *Fordul oda mindenkihez.* Én a vaserdei remetelakomban nem gondoltam volna, hogy valamikor egy gyönyörű lánnyal, egy csodákra képes pásztormágussal és egy bölcs, dolgos pásztoremberrel fogok iszogatni. Oly szomorú ez a nap, s mégis nekem, annyira jó. *Mondja a máglyafényben merengve, mely lassan leég.* Soha nem felejtem el, ezt a napot! *Még szipog is egyet, vélhetően a bor valóban megártott neki, alaposan bele is mélyed ismét a pohárba, lassan a fenekére néz. Szórakozottan közelebb húzódik Relhez, már kicsit dülöngélősre veszi a figurát, s, ha lehetősége nyílik rá, a lány oldalához hajtja a fejét, csak onnan motyogva válaszol, miközben kényelembe helyezi magát, vigyázva persze, hogy Relnek ne nyomja az oldalát:*
- Hát... Nirs és Aenae kisasszony... *Kicsit még közelebb bújik, mert nem fér el a szakállától, majd hatalmasat ásít.*
- Ők a szerelmesek... *Hümmögi, s kezét leejti maga mellé. Ha Rel, nem löki el, vagy nem fordítja át a másik oldalra, akkor csak úgy, lassan az ölébe hajtott fejjel kezd el halkan hortyogni. Egy pillanattal később azért még motyog, leejtett keze satnyán indul meg felfelé, hogy aprót a levegőbe bokszoljon, persze alig tudja már felemelni:*
- Sokan vesznek körbe, mégis miért vagy oly magányos... ? *Kérdezi csendesen, nem lehet tudni, hogy pontosan kire gondol, magára vagy esetleg másra. Mindenki a kedve szerint értelmezheti, mert a gnóm további magyarázatot nem fűz hozzá. Halkan, diszkréten hortyog tovább, ha a helyzet nem változott, egy csodálatosan szép nemes lány ölében.*
10581. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-10-25 08:40:06
Üzenet elküldve: 2018-10-25 08:40:06
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Napváltás//
*Nem mondható, hogy koránkelő típus. Hacsak valami rosszakarója fel nem háborgatja, akkor bizony délig húzza a lóbőrt. Egy jó kufárnak kipihentnek kell lenni, ez a jó üzlet és egyben a hosszú élet titka. Mindazonáltal délben nem átallik pár szitokszót kiejteni a száján. Az alvás ugyan hosszúra sikerült, a kényelem viszont a fránya őr miatt elúszott.*
~Hogy döfné hátba magát!~
*Hiába ingyen van a szállás, a kényelemért még lehet fizetett is volna, ha ezt tudja. Ekkor villan be a világot megváltó ötlete.*
~Szereznem kell egy papírost attól a kancellártól és máris meglesz a kényelem.~
*Dörzsölgeti tenyerét a remek ötleten.*
~Pár aranyért talán hajlandó adni egyet, csak úgy…~
*A másik kérdése lenne, hogy mikor szokás itt felszolgálni a reggelit? Már tegnap is furcsállotta, hogy magának kellett a kaját összeszednie és senki nem adagolta a szájába. Ez egyszer még kibírható volt, de sorozatba katasztrófa lenne. Ilyesmihez nem lehet hozzászokni, egyszerűen képtelenség, még ilyen borzasztó barbár körülmények között sem. Feltétlenül szereznie kell egy szolgát, hogy a hely ezen súlyos hibáit orvosolni tudja. Szolga híján magának kell mosdania és minden efféle alantas munkát elvégeznie. A tegnapi tor maradékából azért sikerül tele enni magát, így azt sem kell kuncsorognia. Valahol el kellene csípnie a főméltóságos barbárkirályt is, hogy pontot tehessenek az alkalmazása kezdetére. Azt sem ártana kideríteni, hogy miből fakad a helyiek tündér és/vagy menekült gyűlölete és/vagy kufár gyűlölete. Felkerekedik megkeresni a hadúrt és majdan utána azt a bizonyos papírost beszerezni a kancellártól.*
*Nem mondható, hogy koránkelő típus. Hacsak valami rosszakarója fel nem háborgatja, akkor bizony délig húzza a lóbőrt. Egy jó kufárnak kipihentnek kell lenni, ez a jó üzlet és egyben a hosszú élet titka. Mindazonáltal délben nem átallik pár szitokszót kiejteni a száján. Az alvás ugyan hosszúra sikerült, a kényelem viszont a fránya őr miatt elúszott.*
~Hogy döfné hátba magát!~
*Hiába ingyen van a szállás, a kényelemért még lehet fizetett is volna, ha ezt tudja. Ekkor villan be a világot megváltó ötlete.*
~Szereznem kell egy papírost attól a kancellártól és máris meglesz a kényelem.~
*Dörzsölgeti tenyerét a remek ötleten.*
~Pár aranyért talán hajlandó adni egyet, csak úgy…~
*A másik kérdése lenne, hogy mikor szokás itt felszolgálni a reggelit? Már tegnap is furcsállotta, hogy magának kellett a kaját összeszednie és senki nem adagolta a szájába. Ez egyszer még kibírható volt, de sorozatba katasztrófa lenne. Ilyesmihez nem lehet hozzászokni, egyszerűen képtelenség, még ilyen borzasztó barbár körülmények között sem. Feltétlenül szereznie kell egy szolgát, hogy a hely ezen súlyos hibáit orvosolni tudja. Szolga híján magának kell mosdania és minden efféle alantas munkát elvégeznie. A tegnapi tor maradékából azért sikerül tele enni magát, így azt sem kell kuncsorognia. Valahol el kellene csípnie a főméltóságos barbárkirályt is, hogy pontot tehessenek az alkalmazása kezdetére. Azt sem ártana kideríteni, hogy miből fakad a helyiek tündér és/vagy menekült gyűlölete és/vagy kufár gyűlölete. Felkerekedik megkeresni a hadúrt és majdan utána azt a bizonyos papírost beszerezni a kancellártól.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11715-11734