// A máglya fénye //
// Prexiar és Nozarin //
*A történetek milyenségéről leginkább Nozarin tud érdemi választ adni, ezért át is engedi neki eme nemes feladatot. Nem is lenne ezzel semmi probléma, ha éppen nem célozgatnának rá. Szúrós pillantással néz a bárdra, kedve lenne meg is csípni vagy könyökét oldalába mélyeszteni, de megmarad csak a csúnya nézésnél.
Prexi komisz viselkedésén meglepődik, bár nem ismeri elég rég, de nem sejtette, hogy ilyen kis csibész is tud lenni a fiúcska. Csupán szelíden mosolyog a hallottakra és az erre való reagálást is átengedi a férfinak. A csóknak örül, közvetlen utána már boldogan mosolyog is orra alatt.
Felhorkant.*
- Évek, kicsit túlzás lenne.
*Lehet nem is fogják olyan sokáig ismerni egymást, különösen ha Nozar nem változtat az életmódján. Homlokát ráncolva töpreng ezen, de nem ássa bele túlzottan magát, hiszen nem ismerik olyan régóta egymást, még azért korai lenne ennyire aggódni. Mindenesetre azért bízik, hogy ismeretségük legalább egy pár évet meg fog érni.
Nozarin szokásához híven megint nem bír magával, amivel nem is lenne gond, talán ha nem egy kisgyerek társaságában lennének még kuncogna is rajta, így viszont megint csak egy megrovó pillantást kap válaszul. Jól tudja, hogy bár a gyerekek sok mindent nem értenek, de nem teljesen hülyék, így ha a huncut utalásokat nem is értik teljesen, de felfogják, és kellemetlen tud a számukra lenni. A gyerekek pedig mindig prioritást élveznek, legalábbis nála igen.*
- Karamell?
*Kíváncsian kapja fejét a bárd felé. Édesség, az jó, azt is szereti, meg úgy általában minden ételt.*
- Ó, de jól hangzik.
*Ennyit a prioritásokról, amint az étel szóba kerül máris lelkes és minden figyelme arra terelődik, jelen esetben Nozarinra aki beszél róluk. Ha pedig már ételek, akkor ideje az elcsenésükre koncentrálni, amire mondhatni engedélyt kapott. Most viszont kuncog a kacsintásra, és bele is harap alsó ajkába ahogy elkezdi átgondolni lehetőségeiket. Ettől a sok beszélgetéstől csak még éhesebb lett, így el is kezdi a hadműveletet azzal, hogy pár falatot szájába vesz és nyammogni kezd rajta. Elégedett felnyög, amint leér a hasába.*
- Jaj olyan finom.
*Szorgosan el is kezdi egy tálra felpakolni a dolgokat, ha rajta múlna egészen addig amíg le nem borul róla minden. Majdnem így is történik, púposra pakolja az ennivalót.*
- Lehet ez így nem lesz jó.
*Megáll egy picit, nézegeti, majd megrántja vállát.*
- Nem baj, éhes vagyok.
*Ha Nozar úgy érzi ez nem lesz működőképes még igazíthat az elrendezésen, aztán siethetnek a Vaskorsóba, mert már alig várja, hogy a meleg takaró alá bújva felfalhassa az egészet. Az ágyban evés olyan kiváltságos új dolog, amit biztosan nem fog egyhamar megunni.*