Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 534 (10661. - 10680. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
10680. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-11-15 15:25:49
Üzenet elküldve: 2018-11-15 15:25:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Karheia és Nozarin//
* Prexi várakozó mosollyal a képén figyeli a felnőtteket, aztán szélesebbre húzza arcán a vigyort, amikor eldöntetik, hogy Csatangló velük jöhet. *
- Köszönöm - * lelkendezik élénken, aztán Nozaranra néz, akiről kiderül, hogy nem is így hívják, hanem Nozarinnak. Akkor emiatt tűnt olyan furának kimondva a név. *
- Bocsánat - * szabadkozik röviden, bár nem igazán szégyelli magát, de azért ilyenkor illik ilyesmit mondani. A lovagláson még elgondolkozik, így hümmög egyet, aztán megvonja a vállát. * - Hát, jó, talán megpróbálhatjuk, hátha nem haragszik meg - * Csatangló amúgy igazán rendes ló, ha valaki átok módon nem csapja meg a farát, megijesztve a hátast, akkor talán nem lesz semmi baj, és nem fogja megutálni Prexit.
A fiú a fogadó felé tekint, aztán bólint, majd a nőre néz, és kissé furcsállja, hogy miért ne lenne egy fogadó neki való hely, de túlteszi magát a nő aggodalmán. Nem egy csehóban fordult már meg, persze vagy az apja fogadásait kötötte, vagy az apját kereste, aki utóbbi esetre már leitta magát a sárga földig. Prexi önszántából nyilván nem keresi az ilyen helyeket.
A gyerek aztán elnyargal, megtalálja Learont, engedélyt kér, majd visszatér örömittas ábrázattal. *
- Úh, én is! Már alig várom, hogy elköltsem az aranyam - * a lelkesedés csak úgy vibrál Prexi egész lényében. Igazából mindkettejüknek hálás, még akkor is, ha csak Nozarintól kapott pénzt. Karheia nélkül azonban fel sem merülhetett volna a piacozás. *
- Igen, igen, szeretném! - * néz a nőre fülig érő szájjal, közben már megy is a lóhoz, hogy elkösse. Nem akarja megijeszteni, ezért óvatosan végzi a szükséges műveleteket, majd amikor végez a kantárszárat a kezébe veszi és kedves szavakkal noszogatja a hátast. * - Gyere Csatangló, megyünk vásárfiát nézni - * ha a beszéd nem ösztönzi a lovat, akkor óvatosan maga felé húzza a szárat, és reméli, hogy Csatangló megindul.
Amikor az állat is útra kész, elindulnak négyesben. Prexi egyelőre nem ül fel Csatanglóra, előbb jussanak túl a kapun, és a tömegen. Nem szeretné, ha a hátas hirtelen megiramodva elsodorna valakit. *
* Prexi várakozó mosollyal a képén figyeli a felnőtteket, aztán szélesebbre húzza arcán a vigyort, amikor eldöntetik, hogy Csatangló velük jöhet. *
- Köszönöm - * lelkendezik élénken, aztán Nozaranra néz, akiről kiderül, hogy nem is így hívják, hanem Nozarinnak. Akkor emiatt tűnt olyan furának kimondva a név. *
- Bocsánat - * szabadkozik röviden, bár nem igazán szégyelli magát, de azért ilyenkor illik ilyesmit mondani. A lovagláson még elgondolkozik, így hümmög egyet, aztán megvonja a vállát. * - Hát, jó, talán megpróbálhatjuk, hátha nem haragszik meg - * Csatangló amúgy igazán rendes ló, ha valaki átok módon nem csapja meg a farát, megijesztve a hátast, akkor talán nem lesz semmi baj, és nem fogja megutálni Prexit.
A fiú a fogadó felé tekint, aztán bólint, majd a nőre néz, és kissé furcsállja, hogy miért ne lenne egy fogadó neki való hely, de túlteszi magát a nő aggodalmán. Nem egy csehóban fordult már meg, persze vagy az apja fogadásait kötötte, vagy az apját kereste, aki utóbbi esetre már leitta magát a sárga földig. Prexi önszántából nyilván nem keresi az ilyen helyeket.
A gyerek aztán elnyargal, megtalálja Learont, engedélyt kér, majd visszatér örömittas ábrázattal. *
- Úh, én is! Már alig várom, hogy elköltsem az aranyam - * a lelkesedés csak úgy vibrál Prexi egész lényében. Igazából mindkettejüknek hálás, még akkor is, ha csak Nozarintól kapott pénzt. Karheia nélkül azonban fel sem merülhetett volna a piacozás. *
- Igen, igen, szeretném! - * néz a nőre fülig érő szájjal, közben már megy is a lóhoz, hogy elkösse. Nem akarja megijeszteni, ezért óvatosan végzi a szükséges műveleteket, majd amikor végez a kantárszárat a kezébe veszi és kedves szavakkal noszogatja a hátast. * - Gyere Csatangló, megyünk vásárfiát nézni - * ha a beszéd nem ösztönzi a lovat, akkor óvatosan maga felé húzza a szárat, és reméli, hogy Csatangló megindul.
Amikor az állat is útra kész, elindulnak négyesben. Prexi egyelőre nem ül fel Csatanglóra, előbb jussanak túl a kapun, és a tömegen. Nem szeretné, ha a hátas hirtelen megiramodva elsodorna valakit. *
10679. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-11-14 22:27:48
Üzenet elküldve: 2018-11-14 22:27:48
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Karheia és Prexiar//
*Az elején még nem akart beleszólni, de ha másért nem, a nevét kijavítani kötelezőnek érzi. Aztán, ha már itt van, akár ráveheti arra a népet, amit igazából mindenki akar.*
-NozaRIN... és szerintem, Csatangló nagyon kedves, barátságos állat, főleg, ha Karheia is veled utazik. Fel kéne szállnod, főleg ha még nem lovagoltál.
*Karheia lehet túl tisztességes, hogy ilyen trükkökhöz nyúljon, de Nozarin örömmel hat a gyerek bűntudatára. Ez pedig nem lenne az ezer legaljasabb dolog között, amit valaha tett, de talán még a milliós listára se férne fel ilyen apróság.*
-Az ott.
*Azt, hogy a Vaskorsó nem gyereknek való vidék lenne, nem hallott, bár Karheia biztos többet tudhat a törzsi háttérről. Bár van egy sejtése, hogy inkább Karheia túlságosan is aggódik a Prexiarért és elmosolyodik kissé a gondolatra.*
-Igric, csibész, mostanában milyen sok szakmám lett hirtelen. És mondd csak, most így kettesben vagyunk.
*Hangja pajkossá válik, szemében gonosz láng él, Rheiát szép lassan cserkészi a falhoz.*
-Mikor akartál szólni arról, hogy itten rivális hódolókat gyűjtesz a hátam mögött? Azt hitted, hogy szó nélkül hagyom?
*Karheia sejtheti, hogy miféle büntetést szánt neki a bárd, az egyik kedvenc büntetési módja ez, kegyetlen szemeire ki van írva, hogy itt senki se hallja majd a nevetését. Vagy mindenki. Nyilván nem csak erre hagyott maguknak ennyi időt, de számára jogos sérelmeinek "megtorlása" most elsőbbséget élvez, ha Karheia nem kínál fel valami jobbat.*
*Prexiar visszaér egy jó hírrel, még ha Nozarin számára ez azt jelenti, hogy Karheia figyelmében újra más fürödhet. Legalább most kigyerekezi magát és Nozarinnak marad az, hogy ezeket a hormonális izgalmakat levezettesse rajta.*
-Na, akkor induljunk is!
*Ez nyilván nem magának szólt, és, ha Prexiar úgy dönt, hogy lovon megy, akkor a bárd segít felrakni az állatra.*
*Az elején még nem akart beleszólni, de ha másért nem, a nevét kijavítani kötelezőnek érzi. Aztán, ha már itt van, akár ráveheti arra a népet, amit igazából mindenki akar.*
-NozaRIN... és szerintem, Csatangló nagyon kedves, barátságos állat, főleg, ha Karheia is veled utazik. Fel kéne szállnod, főleg ha még nem lovagoltál.
*Karheia lehet túl tisztességes, hogy ilyen trükkökhöz nyúljon, de Nozarin örömmel hat a gyerek bűntudatára. Ez pedig nem lenne az ezer legaljasabb dolog között, amit valaha tett, de talán még a milliós listára se férne fel ilyen apróság.*
-Az ott.
*Azt, hogy a Vaskorsó nem gyereknek való vidék lenne, nem hallott, bár Karheia biztos többet tudhat a törzsi háttérről. Bár van egy sejtése, hogy inkább Karheia túlságosan is aggódik a Prexiarért és elmosolyodik kissé a gondolatra.*
-Igric, csibész, mostanában milyen sok szakmám lett hirtelen. És mondd csak, most így kettesben vagyunk.
*Hangja pajkossá válik, szemében gonosz láng él, Rheiát szép lassan cserkészi a falhoz.*
-Mikor akartál szólni arról, hogy itten rivális hódolókat gyűjtesz a hátam mögött? Azt hitted, hogy szó nélkül hagyom?
*Karheia sejtheti, hogy miféle büntetést szánt neki a bárd, az egyik kedvenc büntetési módja ez, kegyetlen szemeire ki van írva, hogy itt senki se hallja majd a nevetését. Vagy mindenki. Nyilván nem csak erre hagyott maguknak ennyi időt, de számára jogos sérelmeinek "megtorlása" most elsőbbséget élvez, ha Karheia nem kínál fel valami jobbat.*
*Prexiar visszaér egy jó hírrel, még ha Nozarin számára ez azt jelenti, hogy Karheia figyelmében újra más fürödhet. Legalább most kigyerekezi magát és Nozarinnak marad az, hogy ezeket a hormonális izgalmakat levezettesse rajta.*
-Na, akkor induljunk is!
*Ez nyilván nem magának szólt, és, ha Prexiar úgy dönt, hogy lovon megy, akkor a bárd segít felrakni az állatra.*
10678. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-11-14 20:43:51
Üzenet elküldve: 2018-11-14 20:43:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Nozarin és Prexiar //
*Prexiar nagyon bájos, ahogy kötődik az állathoz és hogy gondol a férfire is, akit nyilván nem fenyeget a túlterhelés veszélye tapasztalatai szerint.*
- Ha ennyire szeretnéd, akkor vihetjük magunkkal.
*Vonja meg vállait, mert igazából neki aztán édes mindegy, és bár kedveli az állatot, de a lista elején a két szép szőke ember trónol, velük akar minél több időt tölteni.
Azzal ugyan nem is lenne gondja, hogy Prexiar megkeresse Learont, bár nincs elragadtatva tőle. Azzal már inkább, hogy Nozarin ajánlgatja neki a Vaskorsót.*
- Miiii? Nem. Gyermeknek nincs ott helye.
*Ingatja fejét rosszallóan. Hamar rá is jön az ötlet valódi céljára, amikor Nozarin a szokásos komisz tekintetével pillant rá, amiből semmi jó nem származhat. Szemöldökei először feljebb húzódnak, meg összevonja őket kissé szigorúan. Kicsit szomorú, hogy várniuk kell és még nem is ehetnek közben, nem is tudja hirtelen, hogy mivel köthetnék le addig magukat.*
- Javíthatatlanul csibész vagy.
*Állapítja meg mikor csak kettesben vannak, de hát továbbra sem tud haragudni hosszútávon, és egy visszafogott mosollyal arcán puszit nyom a férfi szájára. Meg egyébként szereti Nozarin csibészségét, felpezsdíti.
Végül Prexiar megérkezik és jó hírt hoz Karheia számára.*
- Jaj, de nagyon jó, örülök neki!
*Valóban, mosolya még inkább kiszélesedik.*
- Na, ha nem is akarsz ráülni, szeretnéd te vezetni Csatanglót? Egy kis almáért cserébe biztos nagyon szívesen kísérne téged.
*Természetesen Karheia óvó tekintetének felügyeletével, nem is azért, mert az állat direkt agresszív lenne, de méretbeli különbségekből fakadóan azért félti az aprócska gyermeket.*
*Prexiar nagyon bájos, ahogy kötődik az állathoz és hogy gondol a férfire is, akit nyilván nem fenyeget a túlterhelés veszélye tapasztalatai szerint.*
- Ha ennyire szeretnéd, akkor vihetjük magunkkal.
*Vonja meg vállait, mert igazából neki aztán édes mindegy, és bár kedveli az állatot, de a lista elején a két szép szőke ember trónol, velük akar minél több időt tölteni.
Azzal ugyan nem is lenne gondja, hogy Prexiar megkeresse Learont, bár nincs elragadtatva tőle. Azzal már inkább, hogy Nozarin ajánlgatja neki a Vaskorsót.*
- Miiii? Nem. Gyermeknek nincs ott helye.
*Ingatja fejét rosszallóan. Hamar rá is jön az ötlet valódi céljára, amikor Nozarin a szokásos komisz tekintetével pillant rá, amiből semmi jó nem származhat. Szemöldökei először feljebb húzódnak, meg összevonja őket kissé szigorúan. Kicsit szomorú, hogy várniuk kell és még nem is ehetnek közben, nem is tudja hirtelen, hogy mivel köthetnék le addig magukat.*
- Javíthatatlanul csibész vagy.
*Állapítja meg mikor csak kettesben vannak, de hát továbbra sem tud haragudni hosszútávon, és egy visszafogott mosollyal arcán puszit nyom a férfi szájára. Meg egyébként szereti Nozarin csibészségét, felpezsdíti.
Végül Prexiar megérkezik és jó hírt hoz Karheia számára.*
- Jaj, de nagyon jó, örülök neki!
*Valóban, mosolya még inkább kiszélesedik.*
- Na, ha nem is akarsz ráülni, szeretnéd te vezetni Csatanglót? Egy kis almáért cserébe biztos nagyon szívesen kísérne téged.
*Természetesen Karheia óvó tekintetének felügyeletével, nem is azért, mert az állat direkt agresszív lenne, de méretbeli különbségekből fakadóan azért félti az aprócska gyermeket.*
10677. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-11-14 01:19:23
Üzenet elküldve: 2018-11-14 01:19:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Karheia, Nozarin//
* A helyzet roppant egyszerű, mert Karheia él-hal a gyereksimogatásért és bár Prexinek elég lenne csak hátrahúznia a fejét, hogy a nő hagyja már ezt abba, mégsem teszi, mivel az anyja már egy ideje meghalt, az apjától ilyesmit nem szokott kapni, Learon pedig, amikor hozzáér nem ilyen kedvesen teszi, ezért a fiú hagyja, és úgy érzi ez teljesen jól van így. Karheia is örül, Prexi is. Kinek árt ez? Meg egyébként sem látja egyetlen barátja sem. Mondjuk már nincsenek is barátai, amióta nem járkál a városba. Persze kérdéses, hogy az utcai suhancok, akikkel régebben találkozott barát kategóriába estek-e. *
- Nekem megfelel - * jelenti ki a piacozásra. A szó Csatanglóra terelődik, és szeretne is rajta lovagolni, de még túl korainak érzi ismeretségüket, hogy a ló meg ne sértődjön. Adott neki almákat, meg egy kicsit gondozta is, de az még nem elég. *
- Talán - * néz kedvesen a lóra, aztán vissza Karheiára, aki olyat mond, amit azért nem kéne tényleg megtenni. * - De - * tekint némi ijedtséggel a nőre. * - Ha itt hagyjuk, akkor nem tudunk barátkozni, na meg, ha a piacon veszel valami nehezet, akkor Nozarannak kell cipekednie. - * A férfi túlságosan kedves ahhoz, hogy ilyen terhet rójon Prexi a vállára, így inkább maradjon a lovaglás, ha ezzel Csatangló is velük jöhet. Fura módon kimondva Nazaran nevét egy pillanatra elbizonytalanodik. ~ Mintha tegnap jobb csengése lett volna ~ morfondírozik magában. *
- Rendben, akkor... - * be is fejezné mondatát, ami az üzenethagyás jóváhagyásából állna, de Karheia barátja jobb ötlettel áll elő. * - Vaskorsó? Amelyik a szerpentinnél van? - * néz kíváncsian a férfire, tökéletesen ártatlan képpel. A puha ágy említése egy kicsit fájó gondolat, tekintve, hogy az éjszakát nem túl kényelmes helyen töltötte, de túlteszi magát rajta, elvégre a lantos biztos nem akarna direkt rossz emlékeket szülni benne. Mindenesetre a tanácsot megfogadja, és a kapu felé siet, ahol valami szedett-vedett társaság lármázik. A legnagyobb hanggal Learon van, akihez oda is megy, és engedélyt kér piacozni menni a tegnap megismert nő kíséretében. A pásztormágus felelős döntést hoz, és elengedi a fiút, aki boldogon rohan vissza Kerheiáékhoz. *
- Elengedett, mehetek veletek! - * kiáltja örömittasan, széles vigyorral a képén. Már amennyiben tényleg tartották a szavukat és megvárták őt a lovaknál, azalatt a fél fertály óra alatt, amíg oda volt Learont megkeresni. *
* A helyzet roppant egyszerű, mert Karheia él-hal a gyereksimogatásért és bár Prexinek elég lenne csak hátrahúznia a fejét, hogy a nő hagyja már ezt abba, mégsem teszi, mivel az anyja már egy ideje meghalt, az apjától ilyesmit nem szokott kapni, Learon pedig, amikor hozzáér nem ilyen kedvesen teszi, ezért a fiú hagyja, és úgy érzi ez teljesen jól van így. Karheia is örül, Prexi is. Kinek árt ez? Meg egyébként sem látja egyetlen barátja sem. Mondjuk már nincsenek is barátai, amióta nem járkál a városba. Persze kérdéses, hogy az utcai suhancok, akikkel régebben találkozott barát kategóriába estek-e. *
- Nekem megfelel - * jelenti ki a piacozásra. A szó Csatanglóra terelődik, és szeretne is rajta lovagolni, de még túl korainak érzi ismeretségüket, hogy a ló meg ne sértődjön. Adott neki almákat, meg egy kicsit gondozta is, de az még nem elég. *
- Talán - * néz kedvesen a lóra, aztán vissza Karheiára, aki olyat mond, amit azért nem kéne tényleg megtenni. * - De - * tekint némi ijedtséggel a nőre. * - Ha itt hagyjuk, akkor nem tudunk barátkozni, na meg, ha a piacon veszel valami nehezet, akkor Nozarannak kell cipekednie. - * A férfi túlságosan kedves ahhoz, hogy ilyen terhet rójon Prexi a vállára, így inkább maradjon a lovaglás, ha ezzel Csatangló is velük jöhet. Fura módon kimondva Nazaran nevét egy pillanatra elbizonytalanodik. ~ Mintha tegnap jobb csengése lett volna ~ morfondírozik magában. *
- Rendben, akkor... - * be is fejezné mondatát, ami az üzenethagyás jóváhagyásából állna, de Karheia barátja jobb ötlettel áll elő. * - Vaskorsó? Amelyik a szerpentinnél van? - * néz kíváncsian a férfire, tökéletesen ártatlan képpel. A puha ágy említése egy kicsit fájó gondolat, tekintve, hogy az éjszakát nem túl kényelmes helyen töltötte, de túlteszi magát rajta, elvégre a lantos biztos nem akarna direkt rossz emlékeket szülni benne. Mindenesetre a tanácsot megfogadja, és a kapu felé siet, ahol valami szedett-vedett társaság lármázik. A legnagyobb hanggal Learon van, akihez oda is megy, és engedélyt kér piacozni menni a tegnap megismert nő kíséretében. A pásztormágus felelős döntést hoz, és elengedi a fiút, aki boldogon rohan vissza Kerheiáékhoz. *
- Elengedett, mehetek veletek! - * kiáltja örömittasan, széles vigyorral a képén. Már amennyiben tényleg tartották a szavukat és megvárták őt a lovaknál, azalatt a fél fertály óra alatt, amíg oda volt Learont megkeresni. *
10676. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-11-13 23:59:25
Üzenet elküldve: 2018-11-13 23:59:25
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Karheia és Prexiar//
*Nos, a gyereknek csak van egy valamirevaló rokona, aminek a bárd magában mosolyog, bár nem épp a legszentebb indokokból. Van egy olyan érzése, hogy amióta Karheia megismerte a gyereket ő jócskán háttérbe van szorítva, aminek nem örül. És ezt oly igényei szenvedik meg, melyeket csak a szükség szokott elnyomni, most pedig nincs szűkében semminek.*
-Talán a legjobb, ha itt megvárunk, amíg megkeresed Learont és megbeszéled vele. Útközben beeshetsz a Vaskorsóba is, hisz ott sokan szállnak meg a kiváló ételek és a kényelmes ágyak között.
*Sunyin Rheia felé néz, kifejezetten komisz kedvében van és élvezettel játszik el ilyeneket a gyerek feje felett. Majd, a pillanatnak vége szakad és mintha mi sem történt volna, figyelme újra a kis Prexiaré.*
-És, ha elenged vagy sem, akkor szólj nekünk róla, ahogy mondtam, itt megvárunk és addig figyelünk a lovakra, nehogy bajuk essék!
*Karheiára néz, most ennyi várakozás elvisel a szívük.*
*Nos, a gyereknek csak van egy valamirevaló rokona, aminek a bárd magában mosolyog, bár nem épp a legszentebb indokokból. Van egy olyan érzése, hogy amióta Karheia megismerte a gyereket ő jócskán háttérbe van szorítva, aminek nem örül. És ezt oly igényei szenvedik meg, melyeket csak a szükség szokott elnyomni, most pedig nincs szűkében semminek.*
-Talán a legjobb, ha itt megvárunk, amíg megkeresed Learont és megbeszéled vele. Útközben beeshetsz a Vaskorsóba is, hisz ott sokan szállnak meg a kiváló ételek és a kényelmes ágyak között.
*Sunyin Rheia felé néz, kifejezetten komisz kedvében van és élvezettel játszik el ilyeneket a gyerek feje felett. Majd, a pillanatnak vége szakad és mintha mi sem történt volna, figyelme újra a kis Prexiaré.*
-És, ha elenged vagy sem, akkor szólj nekünk róla, ahogy mondtam, itt megvárunk és addig figyelünk a lovakra, nehogy bajuk essék!
*Karheiára néz, most ennyi várakozás elvisel a szívük.*
10675. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-11-13 22:26:49
Üzenet elküldve: 2018-11-13 22:26:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Kagan, Kaehyla, Ysanee//
*Ysa szándékosan félreérthető szavai úgy látszik nem nyerték el a barbár leányzó tetszését, de erre persze számított, egyébként is nehezen jön ki a saját nemével. Mindig csak ugyanazokat a dolgokat mondja vagy kérdezi mindegyik: "te céda" meg "mégis mit képzelsz" vagy esetleg "miért adtál hodarilt a férjemnek, zsebelted ki és állítottál kést a combjába". Eddig csak egyetlen nővel jött ki életében, annak is nagy fogai voltak, nagy varjúszárnyai, többnyire nem volt magánál és nem mellesleg itt ismerte meg a menekülttáborban.
A szöszi megjegyzésén felvonja szemöldökét, de ő sem tud mást csinálni, csak mosolyogni. Mondtak már rá rosszabbat is.*
-Köszönöm Hadúr!
*Pillant végül Kaganra, aki szerencsére beleegyezett abba, hogy maradhasson, majd az első feladatát hallva határozottan bólint és meg is indul az említett irányba.
A kapu környéke azonban az őrt leszámítva egészen efltelen, viszont hirtelen megtelik a városból érkezett menekültekkel. Tesz még egy gyors kört, de így sem leli a hosszúfülűt, jobb ötlet híján pedig megindul Thargarod felé.*
*Ysa szándékosan félreérthető szavai úgy látszik nem nyerték el a barbár leányzó tetszését, de erre persze számított, egyébként is nehezen jön ki a saját nemével. Mindig csak ugyanazokat a dolgokat mondja vagy kérdezi mindegyik: "te céda" meg "mégis mit képzelsz" vagy esetleg "miért adtál hodarilt a férjemnek, zsebelted ki és állítottál kést a combjába". Eddig csak egyetlen nővel jött ki életében, annak is nagy fogai voltak, nagy varjúszárnyai, többnyire nem volt magánál és nem mellesleg itt ismerte meg a menekülttáborban.
A szöszi megjegyzésén felvonja szemöldökét, de ő sem tud mást csinálni, csak mosolyogni. Mondtak már rá rosszabbat is.*
-Köszönöm Hadúr!
*Pillant végül Kaganra, aki szerencsére beleegyezett abba, hogy maradhasson, majd az első feladatát hallva határozottan bólint és meg is indul az említett irányba.
A kapu környéke azonban az őrt leszámítva egészen efltelen, viszont hirtelen megtelik a városból érkezett menekültekkel. Tesz még egy gyors kört, de így sem leli a hosszúfülűt, jobb ötlet híján pedig megindul Thargarod felé.*
10674. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-11-13 18:55:09
Üzenet elküldve: 2018-11-13 18:55:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Menekültek//
//Learon, Arnulf, Rh'onhan, Habrertus//
*Learon elmondja a maga ajánlatát, miközben máris megkapja az első rosszalló szavakat, méghozzá Arnulf atyától. Arra hirtelenjében nem emlékszik, hogy beszélt-e már a férfival életében, vagy csak Trodd elbeszéléséből emlékszik rá, de az biztos, hogy eddig jó benyomása volt a férfiról. Ez idáig. Ő csak elmondta, hogy szüksége lenne segítségre, és ezeknek az ágrólszakadtaknak is. Nem is érti mi ezzel a probléma. Aztán pedig a jó Kancellár is kéri, hogy hagyja pihenni az embereket. Ezt a pásztormágus sem gondolta egyébként máshogyan, csak mindig az emberi rosszallás ütközik ki, akárhányszor valami jót próbál tenni az ember.* ~Hogy ez miért is lehet így? Pedig én mindig lelkes támogatója és segítője voltam a rászorulóknak!~ *Fel is húzza szemöldökét egy pillanatra, de aztán gyorsan átrendezi az arcát mosolyba, amint meglátja a feleséggel és két tündéri gyermekkel az oldalán felszólaló embert.*
-Üdvözöllek Norenn Fortas! *Biccenti meg ő maga is kissé a fejét. Nevezhető ez meghajlásnak is, de arra gondosan ügyel, hogy ne hajoljon olyan mélyre, mint a férfi. Azzal még megsértené őt.*
-És a családodat is üdvözlöm! *Mosolyog a nőre és a gyermekekre.*
-Nos, talán igazad van, tényleg alá lőttem kissé a bérezéssel, elnézésedet kérem! *Aztán végig méri tekintetével rendesen a két fiút.*
-Nos, már van egy fiú a birtokomon, remélem jól ki fogtok vele jönni! *Aztán előhalássza erszényét, és előhalászik belőle 200 aranyat és a Norenn (Mesélő (Nyíl)) kezébe nyomja.
*
-Nyugodtan pihenjetek le, és ebből a pénzből pedig vegyetek pár ruhát. Tudom, hogy nem sok így elsőre, de ígérem, hogy a ruhára és az ételre nem lesz gond. Nekem most még van egy kis elintéznivalóm, de nemsokára visszatérek és akkor megmutatom a házam és a birtokot! *Azzal a többiek felé fordul.*
-Jó szerencsét! A Vashegy Kagan Vezér oltalma alatt van, már mindenki biztonságban lesz! *Ezzel megfordul és ha nincs több kérdés, akkor elindul a Taverna irányába.*
//Learon, Arnulf, Rh'onhan, Habrertus//
*Learon elmondja a maga ajánlatát, miközben máris megkapja az első rosszalló szavakat, méghozzá Arnulf atyától. Arra hirtelenjében nem emlékszik, hogy beszélt-e már a férfival életében, vagy csak Trodd elbeszéléséből emlékszik rá, de az biztos, hogy eddig jó benyomása volt a férfiról. Ez idáig. Ő csak elmondta, hogy szüksége lenne segítségre, és ezeknek az ágrólszakadtaknak is. Nem is érti mi ezzel a probléma. Aztán pedig a jó Kancellár is kéri, hogy hagyja pihenni az embereket. Ezt a pásztormágus sem gondolta egyébként máshogyan, csak mindig az emberi rosszallás ütközik ki, akárhányszor valami jót próbál tenni az ember.* ~Hogy ez miért is lehet így? Pedig én mindig lelkes támogatója és segítője voltam a rászorulóknak!~ *Fel is húzza szemöldökét egy pillanatra, de aztán gyorsan átrendezi az arcát mosolyba, amint meglátja a feleséggel és két tündéri gyermekkel az oldalán felszólaló embert.*
-Üdvözöllek Norenn Fortas! *Biccenti meg ő maga is kissé a fejét. Nevezhető ez meghajlásnak is, de arra gondosan ügyel, hogy ne hajoljon olyan mélyre, mint a férfi. Azzal még megsértené őt.*
-És a családodat is üdvözlöm! *Mosolyog a nőre és a gyermekekre.*
-Nos, talán igazad van, tényleg alá lőttem kissé a bérezéssel, elnézésedet kérem! *Aztán végig méri tekintetével rendesen a két fiút.*
-Nos, már van egy fiú a birtokomon, remélem jól ki fogtok vele jönni! *Aztán előhalássza erszényét, és előhalászik belőle 200 aranyat és a Norenn (Mesélő (Nyíl)) kezébe nyomja.
*-Nyugodtan pihenjetek le, és ebből a pénzből pedig vegyetek pár ruhát. Tudom, hogy nem sok így elsőre, de ígérem, hogy a ruhára és az ételre nem lesz gond. Nekem most még van egy kis elintéznivalóm, de nemsokára visszatérek és akkor megmutatom a házam és a birtokot! *Azzal a többiek felé fordul.*
-Jó szerencsét! A Vashegy Kagan Vezér oltalma alatt van, már mindenki biztonságban lesz! *Ezzel megfordul és ha nincs több kérdés, akkor elindul a Taverna irányába.*
10673. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-11-13 06:26:19
Üzenet elküldve: 2018-11-13 06:26:19
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Menekültek//
//Learon, Arnulf, Rh'onhan, Habrertus//
*A férfi mélyen meghajol, a kedves szavakra, mintha egy kő esne le a szívéről.*
- Köszönjük, kancellár! *Mondja csendesen, majd a hátrébb álló néhány családra tekintve folytatja, immár halkabban.* A barakk robbanása után Elinor férje meghalt, s immár egyedül neveli gyermekeit, a Hapotek családnak a legkisebb gyermeke és házuk veszett oda. Sokan a hirtelen felélénkülő sötét alakok miatt veszítették el házukat. Nem akartunk a szakadék túloldalára költözni, máris gyilkosságokról szólnak a hírek. Nincstelenek lettünk, minden segítséget hálás szívvel fogadunk. *Bólint, s némi halvány mosoly azért játszik szája szegletében. Időközben egy látszólag gazda is érkezik, aki rögtön ajánlatot is tesz. Ám mielőtt a férfi kinyitná a száját, a csoportból kiválik egy férfi, látható rövidebb tanácskozás után, majd Ivorhoz siet. Némi pusmogást követően, Ivor bólint, eztán a férfi Learonhoz lép.*
- Üdv néked, jóuram! *Hajol meg ő is.* Norenn Fortas vagyok, s a családommal jöttem. *Kezével egy nő és a mellette annak ruháját markolászó két gyermekre mutat. Az egyik amolyan kamaszodó forma, a másikuk még kisebb, de láthatóan hat-hét évet tudhat már maga mögött.*
- Nem vagyok abban a helyzeteben, hogy alkudozzak, de a családom megélhetésének biztosítása mindennél fontosabb. *Bólint.* Amennyiben havonta 150 aranyat fizetsz nekünk, s lesz hol laknunk, ennünk, abban az esetben, *Fordul vissza Ivorhoz.* eltekintenénk a pihenéstől és veled tartanánk. Megtisztelő, hogy egy földesúrnál helyezkedhetünk el. Magam értek a földműveléshez, feleségem pedig az állatokhoz, el tudná látni a teendőket. A gyerekeket életre neveltem, bár már többet tapasztaltak belőle, mint én az ő korukban. *Hajtja le a fejét.* Felfogadsz bennünket? *Kérdezi reménykedve. Ivor közben a marcona kapuőrtől fogadja el a pénzt, lám, még a legkérgesebb szív is tud néha dobogni.*
- Hálásak vagyunk! *Biccent, s valóban arcára íródik, amit gondol. Arnulf szavaira, többen a csapatból már nem tudják türtőztetni magukat, s a férfi elé borulnak. Persze a kancellár is kap a szeretetből, így bársonyszegéllyel hímzett ruházata minden bizonnyal kissé törődött lesz.*
- Köszönjük! Köszönjük! * Az emberekben feltámad a remény, mi eddig hírből sem volt ismert. Ételt, s szállást kapnak, van, aki már el is helyezkedett. Az élet talán újraindul. Talán csak egy kis kitérő volt.*
//Learon, Arnulf, Rh'onhan, Habrertus//
*A férfi mélyen meghajol, a kedves szavakra, mintha egy kő esne le a szívéről.*
- Köszönjük, kancellár! *Mondja csendesen, majd a hátrébb álló néhány családra tekintve folytatja, immár halkabban.* A barakk robbanása után Elinor férje meghalt, s immár egyedül neveli gyermekeit, a Hapotek családnak a legkisebb gyermeke és házuk veszett oda. Sokan a hirtelen felélénkülő sötét alakok miatt veszítették el házukat. Nem akartunk a szakadék túloldalára költözni, máris gyilkosságokról szólnak a hírek. Nincstelenek lettünk, minden segítséget hálás szívvel fogadunk. *Bólint, s némi halvány mosoly azért játszik szája szegletében. Időközben egy látszólag gazda is érkezik, aki rögtön ajánlatot is tesz. Ám mielőtt a férfi kinyitná a száját, a csoportból kiválik egy férfi, látható rövidebb tanácskozás után, majd Ivorhoz siet. Némi pusmogást követően, Ivor bólint, eztán a férfi Learonhoz lép.*
- Üdv néked, jóuram! *Hajol meg ő is.* Norenn Fortas vagyok, s a családommal jöttem. *Kezével egy nő és a mellette annak ruháját markolászó két gyermekre mutat. Az egyik amolyan kamaszodó forma, a másikuk még kisebb, de láthatóan hat-hét évet tudhat már maga mögött.*
- Nem vagyok abban a helyzeteben, hogy alkudozzak, de a családom megélhetésének biztosítása mindennél fontosabb. *Bólint.* Amennyiben havonta 150 aranyat fizetsz nekünk, s lesz hol laknunk, ennünk, abban az esetben, *Fordul vissza Ivorhoz.* eltekintenénk a pihenéstől és veled tartanánk. Megtisztelő, hogy egy földesúrnál helyezkedhetünk el. Magam értek a földműveléshez, feleségem pedig az állatokhoz, el tudná látni a teendőket. A gyerekeket életre neveltem, bár már többet tapasztaltak belőle, mint én az ő korukban. *Hajtja le a fejét.* Felfogadsz bennünket? *Kérdezi reménykedve. Ivor közben a marcona kapuőrtől fogadja el a pénzt, lám, még a legkérgesebb szív is tud néha dobogni.*
- Hálásak vagyunk! *Biccent, s valóban arcára íródik, amit gondol. Arnulf szavaira, többen a csapatból már nem tudják türtőztetni magukat, s a férfi elé borulnak. Persze a kancellár is kap a szeretetből, így bársonyszegéllyel hímzett ruházata minden bizonnyal kissé törődött lesz.*
- Köszönjük! Köszönjük! * Az emberekben feltámad a remény, mi eddig hírből sem volt ismert. Ételt, s szállást kapnak, van, aki már el is helyezkedett. Az élet talán újraindul. Talán csak egy kis kitérő volt.*
10672. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-11-12 22:13:04
Üzenet elküldve: 2018-11-12 22:13:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Nozarin és Prexiar //
*Prexiar olyan szépen megköszönni a neki felkínált pénzt, hogy Karheia megint megsimogatja arcát, ha engedi neki, mert fontos a pozitív visszajelzés. Mivel a kisfiú nem nagyon reagál arra, hogy hova menjenek és mit csináljanak, így ez a feladat rájuk hárul. Szíve szerint a piacra menne, de szíve szerint enne is még, ugyanakkor úgy gondolja, hogy egy Tavernában egy gyermeknek – főleg aki még ilyen fiatal – nincs semmi keresnivalója.*
- Szerintem akkor piacozzunk egyet.
*Hangzik el végül a válasz hosszú pillanatokig tartó csend után. A bolháktól nem retten el, neki is voltak, és boldog, hogy már rég megszabadult tőlük, ami nem is volt könnyű feladat. Szívós és makacs kis paraziták azok.*
- Hát, ahogy gondolod, de biztos jól összebarátkoztatok már.
*Nem erőlteti, ha ennyire nem szeretné.*
- Viszont, hacsak a piacig megyünk lehet itt is hagyhatom.
*Nozarinra pillant, hogy esetleg van egyéb terve, mert elmondása alapján annyira nagyon messze nem lehet, aztán ha mégis, akkor majd szól.*
- Learon? Nem, nem láttam a máglya óta. Szerintem elég ha hagysz neki üzenetet.
*Kedvesen mosolyog hátha az meggyőzőbb, mert nem szeretné ha Prexiar beszélni a pásztorral és az esetleg nem engedné el, vagy feltartaná őket. Türelmesen megvárja amíg eleget tesz ennek Prexi, bár nem tudja, hogy kívánja ezt kivitelezni, mert nem hinné, hogy papír és íróeszköz van nála, vagy tudna írni és olvasni, szóval egyszerre kíváncsi is.
Annak reményében, hogy ez hamar megoldódik kettejükre néz. Egy pillanatra megáll, jól megnézi és megjegyzi ezt a képet, ami nagyon kedves a számára és szerinte szép is. Egy életerős férfi, valaki akihez már kötődik, és egy gyönyörű gyermek tele lehetőségekkel.*
- Akkor mehetünk?
*Prexiar olyan szépen megköszönni a neki felkínált pénzt, hogy Karheia megint megsimogatja arcát, ha engedi neki, mert fontos a pozitív visszajelzés. Mivel a kisfiú nem nagyon reagál arra, hogy hova menjenek és mit csináljanak, így ez a feladat rájuk hárul. Szíve szerint a piacra menne, de szíve szerint enne is még, ugyanakkor úgy gondolja, hogy egy Tavernában egy gyermeknek – főleg aki még ilyen fiatal – nincs semmi keresnivalója.*
- Szerintem akkor piacozzunk egyet.
*Hangzik el végül a válasz hosszú pillanatokig tartó csend után. A bolháktól nem retten el, neki is voltak, és boldog, hogy már rég megszabadult tőlük, ami nem is volt könnyű feladat. Szívós és makacs kis paraziták azok.*
- Hát, ahogy gondolod, de biztos jól összebarátkoztatok már.
*Nem erőlteti, ha ennyire nem szeretné.*
- Viszont, hacsak a piacig megyünk lehet itt is hagyhatom.
*Nozarinra pillant, hogy esetleg van egyéb terve, mert elmondása alapján annyira nagyon messze nem lehet, aztán ha mégis, akkor majd szól.*
- Learon? Nem, nem láttam a máglya óta. Szerintem elég ha hagysz neki üzenetet.
*Kedvesen mosolyog hátha az meggyőzőbb, mert nem szeretné ha Prexiar beszélni a pásztorral és az esetleg nem engedné el, vagy feltartaná őket. Türelmesen megvárja amíg eleget tesz ennek Prexi, bár nem tudja, hogy kívánja ezt kivitelezni, mert nem hinné, hogy papír és íróeszköz van nála, vagy tudna írni és olvasni, szóval egyszerre kíváncsi is.
Annak reményében, hogy ez hamar megoldódik kettejükre néz. Egy pillanatra megáll, jól megnézi és megjegyzi ezt a képet, ami nagyon kedves a számára és szerinte szép is. Egy életerős férfi, valaki akihez már kötődik, és egy gyönyörű gyermek tele lehetőségekkel.*
- Akkor mehetünk?
10671. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-11-12 21:51:39
Üzenet elküldve: 2018-11-12 21:51:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Menekültek//
- Jellegzetes? *néz egy nagyot az arcát érintő megjegyzésre. Arról épp lekésett, hogy az orcátlan hegyesfülű nem átallotta kecskeképűnek nevezni, de a csoport vezetőjének szavaiból arra is következtethet, hogy nem a neki kijáró tisztelet hangján emlékezett meg róla. Ennek megfelelően vet egy lesújtó pillantást az őrre. Mert bizony a magafajta bürokrata is meg tudja keseríteni a harcos életét, még ha nem is a Párbaj Körében. Úgy látszik, hogy már ez a pillantás is elégséges hozzá, hogy az elf észbe kapjon, és némi adománnyal igyekezzen jóvátenni amit elkövetett. Ezt Hubi egy bólintással nyugtázza.*
- Üdvözöllek a Vashegyen, Ivor, és társaid is. *mosolyog nyájasan a férfire* A nevem Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr, Kagan Tahrgodar nemesúr, e vidék urának kancellárja vagyok. Bizony, hozzánk is eljutottak a szomorú hírek Artheniorból. Ezért először is fogadd őszinte együttérzésem a titeket ért veszteségek miatt. A Vashegy, mint mindig is, kész segítséget és menedéket nyújtani mindazoknak, akik igaztalan üldöztetésnek és nélkülözésnek vannak kitéve.
*Megérkezik Learon is, akinek munkáskezekre van szüksége a birtokán. Hubi a maga részéről semmi kivetnivalót nem talál az ajánlatban. Akik mindenüket, eddigi életüket elveszítették, biztosan örömmel veszik, ha hasznosnak érezhetik magukat, és megélhetésük is biztosítva lesz. Persze Learon is jól jár, de hol van az megírva, hogy ne így legyen? Valószínűleg Arnulfnál, hiszen nem túl hízelgő a véleménye a dologról. Hubi szerencsére nem hallotta a sakálokat emlegető dünnyögést, mert ezt rögtön erre a nem túlzottan megnyerő külsejű emberre vonatkoztatná, aki a menekültek ürügyén máris némi gyorskölcsön reményében találja meg a kancellárt.*
- Bár amennyire igazad van! *fordul az állítólagos egyházfihez egy hamis mosollyal* Menj hát, jó Arnulf, megbízlak, hogy a Vaskorsó konyhája készüljön fel rá, hogy e szegény embereket jól tartsa. Téged nem gondolnálak ölyvnek, aki zsákmányra éhesen körözne, épp ellenkezőleg, gondoskodó kotlósnak, ezért úgy vélem, hogy a dolog anyagi vonzatára később is visszatérhetünk, nincs igazam? Akkor, amikor tételes elszámolással jelentkezel a Kancellárián.
* Közben észreveszi Kagant is, aki őket nézi. Már éppen jelezne neki, hogy olyasmi történt a Vashegyen amiről tudnia kéne, a Hadúr hátat fordít, és elindul az erőd felé. Úgy látszik, hogy ezt egyedül kell intéznie. Valóban, mi is lenne itt nélküle? Valószínűleg a nők nyugodtabban aludnának, de ez most nem érdekes. Hubi, bármennyire is lelkes híve a bürokráciának, összeborzad a gondolatra, hogy az összes menekültnek le kell körmölnie egy írást arról, hogy jog szerint tartózkodnak Amon Ruadh-on, a Vashegy vendégszeretetét élvezve. Erről eszébe jut írnoka, pontosabban Dora hiánya. Kénytelen lesz valami büntetést kieszelni az elfnek. De ez még a jövő zenéje, most Learonhoz fordul.*
- Úgy gondolom, barátom, hogy egy-két napig még nélkülözni tudod a segítséget. Hagyjunk egy kis időt, hogy vendégeink kipihenjék mindazt a sok borzalmat, amit kénytelenek voltak átélni.
*Már csak az a kérdés, hogy a jövevényeket ideiglenesen hol szállásolják el? Szerencsére nincsenek olyan sokan, és a hosszúház mostanság szinte üres.*
- Azt hiszem, hogy átmeneti hajléknak megfelelőnek fogjátok találni a hosszúházat. *mutatja az Ivor nevezetűnek a jelzett épületet* Akár máris elfoglalhatjátok szállásotokat, enni és innivalóhoz, hála Arnulf barátunk jólelkűségének, a Vashegyre vezető ösvény alján, Vaskorsó Tavernában juthattok. Előtte téged arra kérlek, hogy kísérj el hivatalomba, hogy elláthassalak tartózkodásra jogosító pátenssel, és ott mesélhetsz is arról, hogy mik a további terveitek, mihez értetek...
*Egy kézmozdulattal mutatja az utat Ivornak, és öszvérét vezetve el is indul a Radkraal felé.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.12 21:54:13
- Jellegzetes? *néz egy nagyot az arcát érintő megjegyzésre. Arról épp lekésett, hogy az orcátlan hegyesfülű nem átallotta kecskeképűnek nevezni, de a csoport vezetőjének szavaiból arra is következtethet, hogy nem a neki kijáró tisztelet hangján emlékezett meg róla. Ennek megfelelően vet egy lesújtó pillantást az őrre. Mert bizony a magafajta bürokrata is meg tudja keseríteni a harcos életét, még ha nem is a Párbaj Körében. Úgy látszik, hogy már ez a pillantás is elégséges hozzá, hogy az elf észbe kapjon, és némi adománnyal igyekezzen jóvátenni amit elkövetett. Ezt Hubi egy bólintással nyugtázza.*
- Üdvözöllek a Vashegyen, Ivor, és társaid is. *mosolyog nyájasan a férfire* A nevem Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr, Kagan Tahrgodar nemesúr, e vidék urának kancellárja vagyok. Bizony, hozzánk is eljutottak a szomorú hírek Artheniorból. Ezért először is fogadd őszinte együttérzésem a titeket ért veszteségek miatt. A Vashegy, mint mindig is, kész segítséget és menedéket nyújtani mindazoknak, akik igaztalan üldöztetésnek és nélkülözésnek vannak kitéve.
*Megérkezik Learon is, akinek munkáskezekre van szüksége a birtokán. Hubi a maga részéről semmi kivetnivalót nem talál az ajánlatban. Akik mindenüket, eddigi életüket elveszítették, biztosan örömmel veszik, ha hasznosnak érezhetik magukat, és megélhetésük is biztosítva lesz. Persze Learon is jól jár, de hol van az megírva, hogy ne így legyen? Valószínűleg Arnulfnál, hiszen nem túl hízelgő a véleménye a dologról. Hubi szerencsére nem hallotta a sakálokat emlegető dünnyögést, mert ezt rögtön erre a nem túlzottan megnyerő külsejű emberre vonatkoztatná, aki a menekültek ürügyén máris némi gyorskölcsön reményében találja meg a kancellárt.*
- Bár amennyire igazad van! *fordul az állítólagos egyházfihez egy hamis mosollyal* Menj hát, jó Arnulf, megbízlak, hogy a Vaskorsó konyhája készüljön fel rá, hogy e szegény embereket jól tartsa. Téged nem gondolnálak ölyvnek, aki zsákmányra éhesen körözne, épp ellenkezőleg, gondoskodó kotlósnak, ezért úgy vélem, hogy a dolog anyagi vonzatára később is visszatérhetünk, nincs igazam? Akkor, amikor tételes elszámolással jelentkezel a Kancellárián.
* Közben észreveszi Kagant is, aki őket nézi. Már éppen jelezne neki, hogy olyasmi történt a Vashegyen amiről tudnia kéne, a Hadúr hátat fordít, és elindul az erőd felé. Úgy látszik, hogy ezt egyedül kell intéznie. Valóban, mi is lenne itt nélküle? Valószínűleg a nők nyugodtabban aludnának, de ez most nem érdekes. Hubi, bármennyire is lelkes híve a bürokráciának, összeborzad a gondolatra, hogy az összes menekültnek le kell körmölnie egy írást arról, hogy jog szerint tartózkodnak Amon Ruadh-on, a Vashegy vendégszeretetét élvezve. Erről eszébe jut írnoka, pontosabban Dora hiánya. Kénytelen lesz valami büntetést kieszelni az elfnek. De ez még a jövő zenéje, most Learonhoz fordul.*
- Úgy gondolom, barátom, hogy egy-két napig még nélkülözni tudod a segítséget. Hagyjunk egy kis időt, hogy vendégeink kipihenjék mindazt a sok borzalmat, amit kénytelenek voltak átélni.
*Már csak az a kérdés, hogy a jövevényeket ideiglenesen hol szállásolják el? Szerencsére nincsenek olyan sokan, és a hosszúház mostanság szinte üres.*
- Azt hiszem, hogy átmeneti hajléknak megfelelőnek fogjátok találni a hosszúházat. *mutatja az Ivor nevezetűnek a jelzett épületet* Akár máris elfoglalhatjátok szállásotokat, enni és innivalóhoz, hála Arnulf barátunk jólelkűségének, a Vashegyre vezető ösvény alján, Vaskorsó Tavernában juthattok. Előtte téged arra kérlek, hogy kísérj el hivatalomba, hogy elláthassalak tartózkodásra jogosító pátenssel, és ott mesélhetsz is arról, hogy mik a további terveitek, mihez értetek...
*Egy kézmozdulattal mutatja az utat Ivornak, és öszvérét vezetve el is indul a Radkraal felé.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.12 21:54:13
10670. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-11-12 14:51:14
Üzenet elküldve: 2018-11-12 14:51:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Menekültek//
*Elfünk vérbeli elf és mint vérbeli elf, nagyon magasról lesajnálja az embereket. A kancellár meg nem az a tipikus férfiszépség, még embernek is rusnya szegény és igen, kecskeképű.*
- De bizony ám, hogy ő az!
*Hangzik a nagyképű válasz. Nem fél ő a kancellártól, a tintanyalók mind gyávák és hát most mit mondogassa, hogy nem Hubiról van szó, mikor pontosan róla van szó.
Érkezik Learon, aki rögtön lecsapna az olcsó munkaerőre, meg érkezik Arnulf is, aki rögtön felajánlja, hogy némi honoráriumért cserébe megeteti az érkezőket. Elfünk meg természetesen nincsen kőből a szíve.*
- Arnulf! Nesze itt van pár peták, megtámogatom ezeknek a csóringereknek az evését. Ne mondja senki, hogy a Vashegyen ilyen smucig népek élnek.
*Azzal át is ad a családfőnek (Mesélő (Nyíl)) 35 aranyat. *
A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.11.12 17:40:35, a következő indokkal:
Játékos kérésére javítva.
*Elfünk vérbeli elf és mint vérbeli elf, nagyon magasról lesajnálja az embereket. A kancellár meg nem az a tipikus férfiszépség, még embernek is rusnya szegény és igen, kecskeképű.*
- De bizony ám, hogy ő az!
*Hangzik a nagyképű válasz. Nem fél ő a kancellártól, a tintanyalók mind gyávák és hát most mit mondogassa, hogy nem Hubiról van szó, mikor pontosan róla van szó.
Érkezik Learon, aki rögtön lecsapna az olcsó munkaerőre, meg érkezik Arnulf is, aki rögtön felajánlja, hogy némi honoráriumért cserébe megeteti az érkezőket. Elfünk meg természetesen nincsen kőből a szíve.*
- Arnulf! Nesze itt van pár peták, megtámogatom ezeknek a csóringereknek az evését. Ne mondja senki, hogy a Vashegyen ilyen smucig népek élnek.
*Azzal át is ad a családfőnek (Mesélő (Nyíl)) 35 aranyat.
*A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.11.12 17:40:35, a következő indokkal:
Játékos kérésére javítva.
10669. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-11-12 12:59:14
Üzenet elküldve: 2018-11-12 12:59:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Menekültek//
*Mivel megkapta a pátenst és az engedélyt, így sűrű hajbókolás közepette elhagyja a Radkraalt. Odakint azonban megtorpan, mert igen sok szerencsétlen toporog a kapuban, illetve sorjázik befelé. Természetesen a háborúnak mindig vannak szerencsétlen áldozatai, és mindig vannak, akik ezeket a szerencsétleneket ki akarják használni.*
- Sakálok. Sakálok mindenütt. *morogja az orra alá.*
- Arnulf atya vagyok. *emeli áldásra a mancsát, majd tisztelettudóan megvárja, amíg a Kancellár kinyilatkozik.*
- Kancellár uram, ha gondolja, pár aranyból főzhetek nekik egy kondér Sűrű Barnát, meg a családi receptúrából egy kis Csóró Kárbonárót, ami egyfajta sajtos tészta. Szükségük lenne rá, főleg a kölykeknek, mielőtt rájuk veti magát a háborúnak eme buzgó ölyve... *hunyorít rosszindulatúan Learonra.*
- Bizton hálásak lennének Amon Ruadhnak és a Kancellár uramnak... *pengeti meg a húrokat a végén, ha szükséges.*
*Mivel megkapta a pátenst és az engedélyt, így sűrű hajbókolás közepette elhagyja a Radkraalt. Odakint azonban megtorpan, mert igen sok szerencsétlen toporog a kapuban, illetve sorjázik befelé. Természetesen a háborúnak mindig vannak szerencsétlen áldozatai, és mindig vannak, akik ezeket a szerencsétleneket ki akarják használni.*
- Sakálok. Sakálok mindenütt. *morogja az orra alá.*
- Arnulf atya vagyok. *emeli áldásra a mancsát, majd tisztelettudóan megvárja, amíg a Kancellár kinyilatkozik.*
- Kancellár uram, ha gondolja, pár aranyból főzhetek nekik egy kondér Sűrű Barnát, meg a családi receptúrából egy kis Csóró Kárbonárót, ami egyfajta sajtos tészta. Szükségük lenne rá, főleg a kölykeknek, mielőtt rájuk veti magát a háborúnak eme buzgó ölyve... *hunyorít rosszindulatúan Learonra.*
- Bizton hálásak lennének Amon Ruadhnak és a Kancellár uramnak... *pengeti meg a húrokat a végén, ha szükséges.*
10668. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-11-12 08:16:11
Üzenet elküldve: 2018-11-12 08:16:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Menekültek//
*Learon miután megbeszélte a dolgait a Vezérrel, már nem nagyon csinál mást, csak iszik egy kis teát a saját készletéből, és azon gondolkodik, hogy talán rá kéne gyújtania a pipájára, hiszen abban még mindig van egy fél adag, amit még tegnap kapott az öreg szakállastól. Aztán mire elszánná magát és tényleg füstölöghetne, zsivajt hall a kapu felől. Elteszi papáját és odasétál, hogy megnézze a hang forrását.* ~Újabb menekültek.~ *Nyugtázza magában és már nem is törődne vele tovább, amikor eljut az agyáig a férfi szava.* ~A családnak, akinél szolgáltunk, vége.~ *Mondja el újra magában, és aztán egy gyermek arcára téved a tekintete. Elég régóta akar magának segítséget a birtokon, és persze Prexi tényleg sokat segít, a fiút mégsem hagyhatja egyedül a földjén, hogy dolgozzon. Nem lenne tisztességes. Ezeknek meg talán az lenne a legjobb, ha lenne valami lehetőségük újra megtelepedni. Aztán ha nem fogadják el az ajánlatát, akkor sem vesztett semmit. Ezzel odalépdel a csoporthoz, és int nekik.*
-Üdv nektek! *Kér szót ezzel a köszöntéssel.*
-Helyi gazda vagyok, tíz hektárnyi birtokkal, és éppen szükségem lenne egy kis munkaerőre. Egy asszonyra, aki házamat, konyhámat és zöldségeskertemet rendben tartja, egy férfira, aki a jövőre segít a vetésnél és a gabonaföldnél, krumplinál segít, és ha van gyermekük, az csak jó, mert tudnék venni libákat. Persze ezt nem ingyen adnám. Egy teljes hektárnyi földet adnék érte bérbe saját használatra, valamint évi ezer aranyat egyben, vagy elosztva hónapokra, valamint tetőt a fejük fölé. *Ennyi. Többet nem szeretne mást mondani rögtön, hiszen még ez is több, mint amit jelenleg kaphatnának. A munka jó dolog, reméli élni fog vele valaki.*
*Learon miután megbeszélte a dolgait a Vezérrel, már nem nagyon csinál mást, csak iszik egy kis teát a saját készletéből, és azon gondolkodik, hogy talán rá kéne gyújtania a pipájára, hiszen abban még mindig van egy fél adag, amit még tegnap kapott az öreg szakállastól. Aztán mire elszánná magát és tényleg füstölöghetne, zsivajt hall a kapu felől. Elteszi papáját és odasétál, hogy megnézze a hang forrását.* ~Újabb menekültek.~ *Nyugtázza magában és már nem is törődne vele tovább, amikor eljut az agyáig a férfi szava.* ~A családnak, akinél szolgáltunk, vége.~ *Mondja el újra magában, és aztán egy gyermek arcára téved a tekintete. Elég régóta akar magának segítséget a birtokon, és persze Prexi tényleg sokat segít, a fiút mégsem hagyhatja egyedül a földjén, hogy dolgozzon. Nem lenne tisztességes. Ezeknek meg talán az lenne a legjobb, ha lenne valami lehetőségük újra megtelepedni. Aztán ha nem fogadják el az ajánlatát, akkor sem vesztett semmit. Ezzel odalépdel a csoporthoz, és int nekik.*
-Üdv nektek! *Kér szót ezzel a köszöntéssel.*
-Helyi gazda vagyok, tíz hektárnyi birtokkal, és éppen szükségem lenne egy kis munkaerőre. Egy asszonyra, aki házamat, konyhámat és zöldségeskertemet rendben tartja, egy férfira, aki a jövőre segít a vetésnél és a gabonaföldnél, krumplinál segít, és ha van gyermekük, az csak jó, mert tudnék venni libákat. Persze ezt nem ingyen adnám. Egy teljes hektárnyi földet adnék érte bérbe saját használatra, valamint évi ezer aranyat egyben, vagy elosztva hónapokra, valamint tetőt a fejük fölé. *Ennyi. Többet nem szeretne mást mondani rögtön, hiszen még ez is több, mint amit jelenleg kaphatnának. A munka jó dolog, reméli élni fog vele valaki.*
10667. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-11-11 23:23:09
Üzenet elküldve: 2018-11-11 23:23:09
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Menekültek//
*A férfi alázatosan tekint az őrre, persze a mondat végén azért meghökkenve hátranéz, hogy mely lyukas gúnya tekinthető fegyvernek látszó tárgynak. Mindenesetre kötözködni nem akar, így mikor visszafordul, arca immár ismét a régi fájdalmas színezetét sejteti.*
- Nincs nálunk fegyver, uram. *Hajtja le fejét, s motyogja csendesen.* Köszönjük az útbaigazítást. *Másrészt pedig arra gondol, hogy fogalma sincs, hogy bent merrefelé keresse, azonban a csapatnak int, hogy kövessék. Tekintve, hogy az őr úgy gondolta, hogyha kell, akkor átkutatja őket, a férfi pedig nem gondolatolvasó, így ezt már nem várja meg. A kapun átlépve azonban határozott léptekre és szavakra lesz figyelmes, s azonnal felismeri azt az embert, akiről az őr beszélt. Az őr kedvességét szinte azonnal meg szeretné neki köszönni, ezért így szól:*
- Jó uram! Ugye ő az? Rá értette, hogy kecskeképű? *Kérdezi ártatlanul, majd inge szélét markolászva lép a kecskeképű kancellár elé:*
- Bocsáss meg nekünk jó uram, bár neved nem mondták, azt igen, hogy meglehetősen jellegzetes arccal rendelkezel, így azonnal felismertelek. A nevem Ivor. Ők pedig *mutat körbe a zilált csapaton.* a menekültek. Bebocsátást kérünk, nincs hová mennünk, a családnak, kinél szolgáltunk vége. A gazdagnegyednek vége... bizonyára már régen tudod... a barakk... *Sóhajt fel és hajtja le fejét, látható, hogy erős érzelmeket vált ki belőle minden szó. Immár az is kiderül, hogy nem nemesek, csak egyszerű szolgálók.*
*A férfi alázatosan tekint az őrre, persze a mondat végén azért meghökkenve hátranéz, hogy mely lyukas gúnya tekinthető fegyvernek látszó tárgynak. Mindenesetre kötözködni nem akar, így mikor visszafordul, arca immár ismét a régi fájdalmas színezetét sejteti.*
- Nincs nálunk fegyver, uram. *Hajtja le fejét, s motyogja csendesen.* Köszönjük az útbaigazítást. *Másrészt pedig arra gondol, hogy fogalma sincs, hogy bent merrefelé keresse, azonban a csapatnak int, hogy kövessék. Tekintve, hogy az őr úgy gondolta, hogyha kell, akkor átkutatja őket, a férfi pedig nem gondolatolvasó, így ezt már nem várja meg. A kapun átlépve azonban határozott léptekre és szavakra lesz figyelmes, s azonnal felismeri azt az embert, akiről az őr beszélt. Az őr kedvességét szinte azonnal meg szeretné neki köszönni, ezért így szól:*
- Jó uram! Ugye ő az? Rá értette, hogy kecskeképű? *Kérdezi ártatlanul, majd inge szélét markolászva lép a kecskeképű kancellár elé:*
- Bocsáss meg nekünk jó uram, bár neved nem mondták, azt igen, hogy meglehetősen jellegzetes arccal rendelkezel, így azonnal felismertelek. A nevem Ivor. Ők pedig *mutat körbe a zilált csapaton.* a menekültek. Bebocsátást kérünk, nincs hová mennünk, a családnak, kinél szolgáltunk vége. A gazdagnegyednek vége... bizonyára már régen tudod... a barakk... *Sóhajt fel és hajtja le fejét, látható, hogy erős érzelmeket vált ki belőle minden szó. Immár az is kiderül, hogy nem nemesek, csak egyszerű szolgálók.*
10666. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-11-11 23:09:13
Üzenet elküldve: 2018-11-11 23:09:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Karheia, Nozarin//
- Ja, hogy nem Amonon - * világosság gyúl a sötétkék szemekben, de ez nem veszi igazán kedvét, hiszen Nozaran csak pár órás utat említ, ráadásul a kapott pénz, ami ott csücsül a markában igazán figyelemre méltó összeg a fiú számára, ráadásul vissza sem kell szolgáltatni, ami határozottan a piacozás mellett szóló érvelés. Prexi széles vigyorral néz a férfire. *
- Ez igaz - * nevetgél a nyilvánvaló viccen. * - Akkor nagyon szépen köszönöm! - * amúgy baromi csalódott lenne, ha mégis vissza kellett volna adnia, de szerencsére Nozaran nem fukarkodik a pénzzel. *
- Hú, már alig várom, hogy... - * egy pillanatra elakad. Való igaz, hogy vehetne magának valami finomat, vagy szépet csak épp nem tudja, hogy mire is költhetné. Valószínűleg kajára, mert farkaséhes.
Prexi nem válaszol a férfi kérdésére, mivel úgy látja, hogy ezt eldönteni Karheiának a reszortja, viszont az ingyen kaja minden kisfiú szívügye, így összepréseli ajkait és próbál másfelé nézni, nehogy Nozaran túlságosan könnyen olvashasson az arcáról. Szegény Prexi azt hiszi a férfi kedveli őt, és nem akarja kihasználni ezt. Már így is egy csomó pénzt kapott tőle. *
- Egy kicsit, de nem volt vészes, de azt hiszem összeszedtem néhány bolhát - * ébredéskor legalábbis még viszketett a lábán valami, de azóta már elmúlt. Amúgy is lehet, hogy szúnyog volt, nem bolha.
Prexi egy pillanatra elmereng a kérdésen, aztán elhúzza a száját. *
- Áh, nem, még nem vagyunk olyan jóban, hogy ráüljek. Majd, ha jobban megszeret, akkor esetleg - * nem a leeséstől fél, hanem attól, hogy a lovaglás miatt Csatangló nem fogja kedvelni.
A fiú arcán a lelkesedés egy pillanatra alábbhagy, mert eszébe jut egy apróság. *
- Nem láttátok Learont? Szólnom kellene neki, hogy veletek megyek a piacra. De - * pillant a szekérre. * - Akár hagyhatok neki üzenetet is, ha nagyon siettek - * mindig ez az előzékenység, na meg a tévképzet, hogy Learon első dolga lesz a szekéren nyomokat keresni Prexi holléte felől. Kérdőn néz Karheiára, hogy vajon melyik változat lépjen életbe. Üzenet, vagy Learon kutató hadművelet. *
- Ja, hogy nem Amonon - * világosság gyúl a sötétkék szemekben, de ez nem veszi igazán kedvét, hiszen Nozaran csak pár órás utat említ, ráadásul a kapott pénz, ami ott csücsül a markában igazán figyelemre méltó összeg a fiú számára, ráadásul vissza sem kell szolgáltatni, ami határozottan a piacozás mellett szóló érvelés. Prexi széles vigyorral néz a férfire. *
- Ez igaz - * nevetgél a nyilvánvaló viccen. * - Akkor nagyon szépen köszönöm! - * amúgy baromi csalódott lenne, ha mégis vissza kellett volna adnia, de szerencsére Nozaran nem fukarkodik a pénzzel. *
- Hú, már alig várom, hogy... - * egy pillanatra elakad. Való igaz, hogy vehetne magának valami finomat, vagy szépet csak épp nem tudja, hogy mire is költhetné. Valószínűleg kajára, mert farkaséhes.
Prexi nem válaszol a férfi kérdésére, mivel úgy látja, hogy ezt eldönteni Karheiának a reszortja, viszont az ingyen kaja minden kisfiú szívügye, így összepréseli ajkait és próbál másfelé nézni, nehogy Nozaran túlságosan könnyen olvashasson az arcáról. Szegény Prexi azt hiszi a férfi kedveli őt, és nem akarja kihasználni ezt. Már így is egy csomó pénzt kapott tőle. *
- Egy kicsit, de nem volt vészes, de azt hiszem összeszedtem néhány bolhát - * ébredéskor legalábbis még viszketett a lábán valami, de azóta már elmúlt. Amúgy is lehet, hogy szúnyog volt, nem bolha.
Prexi egy pillanatra elmereng a kérdésen, aztán elhúzza a száját. *
- Áh, nem, még nem vagyunk olyan jóban, hogy ráüljek. Majd, ha jobban megszeret, akkor esetleg - * nem a leeséstől fél, hanem attól, hogy a lovaglás miatt Csatangló nem fogja kedvelni.
A fiú arcán a lelkesedés egy pillanatra alábbhagy, mert eszébe jut egy apróság. *
- Nem láttátok Learont? Szólnom kellene neki, hogy veletek megyek a piacra. De - * pillant a szekérre. * - Akár hagyhatok neki üzenetet is, ha nagyon siettek - * mindig ez az előzékenység, na meg a tévképzet, hogy Learon első dolga lesz a szekéren nyomokat keresni Prexi holléte felől. Kérdőn néz Karheiára, hogy vajon melyik változat lépjen életbe. Üzenet, vagy Learon kutató hadművelet. *
10665. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-11-11 20:52:55
Üzenet elküldve: 2018-11-11 20:52:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Menekültek//
*Mindent egybevetve, a derék kancellár elégedetten léptet hazafelé hű öszvére hátán. Sikerült megvennie amit szeretett volna, és amit Alyonak ígért. Sőt, a kis ezüsttükör külön jókedvre deríti. Úgy véli, hogy egy ilyen gáláns ráadás igazán megér egy kis extra kedvességet a félvér részéről. Ráadásnak itt a cvikker, amit fel is tol az arcára, és ha már úgyis kéznél van egy tükör, meg is szemléli benne az összhatást. Mi tagadás, módfelett meg van elégedve a látottakkal. Az emelkedett hangulatot megkoronázandó, pipára is gyújtana, de már a dohányos szütyő kézbevételekor cifrán elkáromkodja magát. Sfetts mester eléggé el nem ítélhető módon magáévá tette dohánykészlete tetemes részét, és elfelejtette pótolni a hiányt a piacon. Alig két tömésnyi maradt. Ha szűken méri, esetleg három. És szűken méri. Mire a kapuhoz ér, már vidoran pöfékel a pipából, és a falakon belülre érve, meghökkenve fogja vissza öszvérét. Mert odabent nagy gyülekezetet talál. Meglehetősen szedett-vedett társaságnak látszik, és tippje szerint nem is idevalósiak. Leszáll Átok hátáról, és a jószágot száron vezetve próbál magának utat törni.*
- Szabad lesz? Szabad? *türelmetlenkedik, fogai és a pipaszár között szűrve a szót. Ha sikerül eljutnia a kapuőrig, kérdő pillantást vet rá, és arra az ismeretlen férfira akinek éppen a fegyverviselésre vonatkozó tilalmakat adja elő.*
- Mi folyik itt?
*Jellemző. Alig teszi ki a lábát a Vashegyről, és mire visszatér, teljes felfordulást talál. Végigpillant a tömegen, és nem ő lenne ő, ha nem azt latolgatná, hogy az út pora alatt hol bújhat meg szemrevaló arc.*
*Mindent egybevetve, a derék kancellár elégedetten léptet hazafelé hű öszvére hátán. Sikerült megvennie amit szeretett volna, és amit Alyonak ígért. Sőt, a kis ezüsttükör külön jókedvre deríti. Úgy véli, hogy egy ilyen gáláns ráadás igazán megér egy kis extra kedvességet a félvér részéről. Ráadásnak itt a cvikker, amit fel is tol az arcára, és ha már úgyis kéznél van egy tükör, meg is szemléli benne az összhatást. Mi tagadás, módfelett meg van elégedve a látottakkal. Az emelkedett hangulatot megkoronázandó, pipára is gyújtana, de már a dohányos szütyő kézbevételekor cifrán elkáromkodja magát. Sfetts mester eléggé el nem ítélhető módon magáévá tette dohánykészlete tetemes részét, és elfelejtette pótolni a hiányt a piacon. Alig két tömésnyi maradt. Ha szűken méri, esetleg három. És szűken méri. Mire a kapuhoz ér, már vidoran pöfékel a pipából, és a falakon belülre érve, meghökkenve fogja vissza öszvérét. Mert odabent nagy gyülekezetet talál. Meglehetősen szedett-vedett társaságnak látszik, és tippje szerint nem is idevalósiak. Leszáll Átok hátáról, és a jószágot száron vezetve próbál magának utat törni.*
- Szabad lesz? Szabad? *türelmetlenkedik, fogai és a pipaszár között szűrve a szót. Ha sikerül eljutnia a kapuőrig, kérdő pillantást vet rá, és arra az ismeretlen férfira akinek éppen a fegyverviselésre vonatkozó tilalmakat adja elő.*
- Mi folyik itt?
*Jellemző. Alig teszi ki a lábát a Vashegyről, és mire visszatér, teljes felfordulást talál. Végigpillant a tömegen, és nem ő lenne ő, ha nem azt latolgatná, hogy az út pora alatt hol bújhat meg szemrevaló arc.*
10664. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-11-11 20:18:21
Üzenet elküldve: 2018-11-11 20:18:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Menekültek//
* Amikor azt hiszi, hogy már a fél város Amonra menekült, akkor bebizonyosodik, hogy ez csak most lesz igaz. Bosszankodva nézi a bagázst, ami nem titkolja jövetelét, elég hangos zsivajjal közelítik meg a kaput. Az őr bosszankodva sétál ki eléjük.*
- Na akkor... kezdetnek mindenki tegye le a fegyverét, mert fegyverestül senki nem megy be. * Kezdi meg a beszédet, amit már sokadszor kell elmondjon, már ha az elmúlt pár hatot nézi.*
- Másodszor, odabent keressétek a Kancellárt, ő majd tudja, hogy mi legyen veletek. *Sóhajt. * Rendbontás nincs, viselkedés van. A Kancellár az a kecskeképű, messziről felismerhető. *Teszi még hozzá, és várja, hogy lepakoljanak. Nehezen hinné el, hogy ilyen hosszú utat ilyen szedett vetett társaság megtenne bármiféle önvédelmi eszköz nélkül, úgyhogy ha kell, akkor át is kutatja a csoportot, hogy biztosra menjen. *
* Amikor azt hiszi, hogy már a fél város Amonra menekült, akkor bebizonyosodik, hogy ez csak most lesz igaz. Bosszankodva nézi a bagázst, ami nem titkolja jövetelét, elég hangos zsivajjal közelítik meg a kaput. Az őr bosszankodva sétál ki eléjük.*
- Na akkor... kezdetnek mindenki tegye le a fegyverét, mert fegyverestül senki nem megy be. * Kezdi meg a beszédet, amit már sokadszor kell elmondjon, már ha az elmúlt pár hatot nézi.*
- Másodszor, odabent keressétek a Kancellárt, ő majd tudja, hogy mi legyen veletek. *Sóhajt. * Rendbontás nincs, viselkedés van. A Kancellár az a kecskeképű, messziről felismerhető. *Teszi még hozzá, és várja, hogy lepakoljanak. Nehezen hinné el, hogy ilyen hosszú utat ilyen szedett vetett társaság megtenne bármiféle önvédelmi eszköz nélkül, úgyhogy ha kell, akkor át is kutatja a csoportot, hogy biztosra menjen. *
10663. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-11-11 20:15:24
Üzenet elküldve: 2018-11-11 20:15:24
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Karheia és Prexiar//
-Lentebb a közeli faluban. Pár óra járás.
*Emlékezteti magát, hogy ha elviszik, akkor lehet vissza is kell hozni, vagy nem tudja, hogy mik lehetnek Rheia tervei. Valamint bárhogy erőlködik, sajnos semmit nem tud a gyerekről a nevén meg a lovakkal való foglalkozásán kívül.*
-Dehogynem tarthatod meg, nincs ráírva a nevem.
*Neki ez igazán aprópénz, de jobb, ha egyikük se tudja, hogy most vastagon tömve van a zsebe. Az kéne még, hogy szétvásárolják magukat a kontóján. De a kézfogásnak örül, lop egy pillantást Karheia felé, aki még inkább boldog, bár sajnos pont az öröm oka, ki miatt ezt nem tudja átváltani jutalmazásra.*
-Csak körbenézünk, esetleg finomságokat. De akkor a Vaskorsóba menjünk előbb vagy egyenesen a piacra?
*Végül is egy szerény reggelin vannak csak túl, ha még visszamennének egy keveset enni, nem bánja.*
-Ha a Vaskorsóba mentek, fizetem a kaját.
*Ez Karheiát nem lepheti meg, mindig ő fizeti az étkezést, de Prexinek újdonság lehet.*
-Lentebb a közeli faluban. Pár óra járás.
*Emlékezteti magát, hogy ha elviszik, akkor lehet vissza is kell hozni, vagy nem tudja, hogy mik lehetnek Rheia tervei. Valamint bárhogy erőlködik, sajnos semmit nem tud a gyerekről a nevén meg a lovakkal való foglalkozásán kívül.*
-Dehogynem tarthatod meg, nincs ráírva a nevem.
*Neki ez igazán aprópénz, de jobb, ha egyikük se tudja, hogy most vastagon tömve van a zsebe. Az kéne még, hogy szétvásárolják magukat a kontóján. De a kézfogásnak örül, lop egy pillantást Karheia felé, aki még inkább boldog, bár sajnos pont az öröm oka, ki miatt ezt nem tudja átváltani jutalmazásra.*
-Csak körbenézünk, esetleg finomságokat. De akkor a Vaskorsóba menjünk előbb vagy egyenesen a piacra?
*Végül is egy szerény reggelin vannak csak túl, ha még visszamennének egy keveset enni, nem bánja.*
-Ha a Vaskorsóba mentek, fizetem a kaját.
*Ez Karheiát nem lepheti meg, mindig ő fizeti az étkezést, de Prexinek újdonság lehet.*
10662. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-11-11 19:25:36
Üzenet elküldve: 2018-11-11 19:25:36
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Menekültek//
*A csapat nem nagy, szinte szemmel megszámolható. Elgyötört, sérült, vánszorgó szedett-vedett csoportnak tűnik inkább, mintsem boldog vándorok gyülekezetének. Férfiak, nők, gyermekek vegyesen, látszólag ugyan céltalanul, mégis egyértelműen az amoni kapu irányába tartanak. Fegyver nincs náluk, ahogyan sokak ruházata is hiányos, némelyikük keze, lába, vagy feje horzsolásokkal, nyílt sebekkel tele. A csapatot egy erősebb testalkatú férfi vezeti, legalábbis ő halad az élen, s az amoni őr láthatja, amint olykor hátrafordulva sarkallja gyorsabb léptekre a csapatot.*
- Igyekezzetek! *Szól erőteljesen, de mégis csendesen.* Napnyugtára oda kell érnünk, a gyerekek éhesek és szomjasak! *Hangzik el a rövid, de velős utasítás, mely jól jellemezheti akár céljukat is. Olyan közel érnek, amennyire csak engedik, majd a kapu előtt türelmesen gyűlnek össze, s szinte táboroznak le, néha gyermekek sírása hallik. A férfi halkan megköszörüli torkát, s az őr elé lépked:*
- Bebocsátásért esedezünk. A gyermekek sérültek és éhesek. Nincs hová mennünk. *Foglalja össze, ennél több mondandója nincs, türelmesen elhallgat.*
*A csapat nem nagy, szinte szemmel megszámolható. Elgyötört, sérült, vánszorgó szedett-vedett csoportnak tűnik inkább, mintsem boldog vándorok gyülekezetének. Férfiak, nők, gyermekek vegyesen, látszólag ugyan céltalanul, mégis egyértelműen az amoni kapu irányába tartanak. Fegyver nincs náluk, ahogyan sokak ruházata is hiányos, némelyikük keze, lába, vagy feje horzsolásokkal, nyílt sebekkel tele. A csapatot egy erősebb testalkatú férfi vezeti, legalábbis ő halad az élen, s az amoni őr láthatja, amint olykor hátrafordulva sarkallja gyorsabb léptekre a csapatot.*
- Igyekezzetek! *Szól erőteljesen, de mégis csendesen.* Napnyugtára oda kell érnünk, a gyerekek éhesek és szomjasak! *Hangzik el a rövid, de velős utasítás, mely jól jellemezheti akár céljukat is. Olyan közel érnek, amennyire csak engedik, majd a kapu előtt türelmesen gyűlnek össze, s szinte táboroznak le, néha gyermekek sírása hallik. A férfi halkan megköszörüli torkát, s az őr elé lépked:*
- Bebocsátásért esedezünk. A gyermekek sérültek és éhesek. Nincs hová mennünk. *Foglalja össze, ennél több mondandója nincs, türelmesen elhallgat.*
10661. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-11-11 09:00:39
Üzenet elküldve: 2018-11-11 09:00:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Nozarin és Prexiar //
*Kicsit elbizonytalanodik a férfi szavain, hiszen tényleg ha van mód rá nem szeretne kárt tenni az állatban, végtére is rokonszenves neki. Ugyanonnan jöttek, ugyanolyan rossz körülmények közül és ez ugyanúgy mindkettejükön meglátszik. Bár abban biztos, hogy az állatot többször is jócskán túlterhelték, mégis itt van szívós mivoltának köszönhetően, Karheia viszont szeretne jól bánni vele, ahogy Nozarin is jól bánik ő vele.*
- Talán igazad van.
*Inkább le is mond erről az ötletről, és akkor már menjenek mindketten gyalog.
Felbátorodik azon, hogy Prexiar nem húzza el a száját és nem utasítja el, ezért a kisfiú jó eséllyel számíthat arra, hogy ezentúl minden alkalommal meg fogja simogatni kedves kis arcocskáját. A kérdésre csak Nozarinra pillant, mert erre ő sem tudja a választ.
Teljesen el van ragadtatva attól amit lát. Oda meg vissza van a kedves gesztustól, és attól, hogy a férfinek ilyen gyengéd oldala is létezik, amit már saját bőrén megtapasztalt, de ilyen formában nem. Teljesen megnyeri magának abban a pillanatban, és kedve lenne egy szenvedélyes csókkal honorálni, de Prexiar előtt uralkodik ilyen megmozdulásain. Azért kezével megkeresi a férfiét, és megszorítja azt, majd ha rápillant sokat sejtetően rámosolyog. Ha így folytatja, akkor kellemes elbánásban lehet része este.*
- Nincs konkrét elképzelés, csak nézelődni megyünk. De most már te is vehetsz magadnak valami szépet, vagy finomat.
*Prexiar helyében inkább utóbbit tenné.*
- Na és hogy aludtál az éjszaka? Nem volt túl hideg?
*Megint terelődik figyelme a gyermekre, és megint kezdi az utólag aggódást, ahogy korábban Nozarinnál is történt. Gondolkodik, hogy végül vigye akkor a lovat, vagy sem, aztán arra jut, hogy döntse el Prexi.*
- Szeretnél felülni Csatanglóra?
*Bár picit nagy neki az állat, de ebben az esetben az a felállás lenne, amit a bárd is kezdeményezett, hiszen Karheia a világért sem szeretné, hogy Prexi egyedül üljön fel rá és még a végén leessen róla. A szíve is apró darabokra hasadna, ahogy valószínűleg a kisfiú minden csontja.*
*Kicsit elbizonytalanodik a férfi szavain, hiszen tényleg ha van mód rá nem szeretne kárt tenni az állatban, végtére is rokonszenves neki. Ugyanonnan jöttek, ugyanolyan rossz körülmények közül és ez ugyanúgy mindkettejükön meglátszik. Bár abban biztos, hogy az állatot többször is jócskán túlterhelték, mégis itt van szívós mivoltának köszönhetően, Karheia viszont szeretne jól bánni vele, ahogy Nozarin is jól bánik ő vele.*
- Talán igazad van.
*Inkább le is mond erről az ötletről, és akkor már menjenek mindketten gyalog.
Felbátorodik azon, hogy Prexiar nem húzza el a száját és nem utasítja el, ezért a kisfiú jó eséllyel számíthat arra, hogy ezentúl minden alkalommal meg fogja simogatni kedves kis arcocskáját. A kérdésre csak Nozarinra pillant, mert erre ő sem tudja a választ.
Teljesen el van ragadtatva attól amit lát. Oda meg vissza van a kedves gesztustól, és attól, hogy a férfinek ilyen gyengéd oldala is létezik, amit már saját bőrén megtapasztalt, de ilyen formában nem. Teljesen megnyeri magának abban a pillanatban, és kedve lenne egy szenvedélyes csókkal honorálni, de Prexiar előtt uralkodik ilyen megmozdulásain. Azért kezével megkeresi a férfiét, és megszorítja azt, majd ha rápillant sokat sejtetően rámosolyog. Ha így folytatja, akkor kellemes elbánásban lehet része este.*
- Nincs konkrét elképzelés, csak nézelődni megyünk. De most már te is vehetsz magadnak valami szépet, vagy finomat.
*Prexiar helyében inkább utóbbit tenné.*
- Na és hogy aludtál az éjszaka? Nem volt túl hideg?
*Megint terelődik figyelme a gyermekre, és megint kezdi az utólag aggódást, ahogy korábban Nozarinnál is történt. Gondolkodik, hogy végül vigye akkor a lovat, vagy sem, aztán arra jut, hogy döntse el Prexi.*
- Szeretnél felülni Csatanglóra?
*Bár picit nagy neki az állat, de ebben az esetben az a felállás lenne, amit a bárd is kezdeményezett, hiszen Karheia a világért sem szeretné, hogy Prexi egyedül üljön fel rá és még a végén leessen róla. A szíve is apró darabokra hasadna, ahogy valószínűleg a kisfiú minden csontja.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11720-11739