Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 536 (10701. - 10720. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
10720. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-12-09 13:21:14
Üzenet elküldve: 2018-12-09 13:21:14
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//NAPVÁLTÁS//
//Krenkaland... helyet egy remek és izgalmas másik feladat//
*Amíg várakozik, addig van ideje felmérni a környezetet. Pislog is kettőt, mert bár a holtháborúk óta folyamatosan vannak menekültek Amonon, ennyi lerozzant bolhás földönfutót még nem látott itt.*
~ Hiába, leromlott a minőség. ~ *és beteget sem. Lanawin világában elvétve vannak betegségek, csak Mynát és testvérét vitte el a rossebb és a bélpoklosság. Meg néha fosnak a népek, mert hashajtót kapnak, de az szigorúan véve nem betegség. Hiába no, Arthenior szegénynegyede is úgy néz ki, mint egy patika: vízelvezető, tisztes csóróság meg a többi.*
- Hogy meghágjam. *válaszol oda sem figyelje Kaehylának, mert hát ez az igazság.*
- Állj meg, Kaehyla... nem megyünk sehova. *nem jó egy thargnak kimozdulni otthonról, mert bármikor leeshet a lóról, vagy mindenféle állványok és tárgyak támadják meg.*
- Új a parancs. Segítsetek a Kancellárnak rendet tenni. Nem tetszik, ami itt folyik. Rakjatok rendet! *fontos fenntartani az ilyesmit. Ő maga megfordul, majd visszamegy ThargArodra. Nem érzi magát túl jó, le kell dőlnie egy kicsit. Bizonyosan a korral jár.*
//Krenkaland... helyet egy remek és izgalmas másik feladat//
*Amíg várakozik, addig van ideje felmérni a környezetet. Pislog is kettőt, mert bár a holtháborúk óta folyamatosan vannak menekültek Amonon, ennyi lerozzant bolhás földönfutót még nem látott itt.*
~ Hiába, leromlott a minőség. ~ *és beteget sem. Lanawin világában elvétve vannak betegségek, csak Mynát és testvérét vitte el a rossebb és a bélpoklosság. Meg néha fosnak a népek, mert hashajtót kapnak, de az szigorúan véve nem betegség. Hiába no, Arthenior szegénynegyede is úgy néz ki, mint egy patika: vízelvezető, tisztes csóróság meg a többi.*
- Hogy meghágjam. *válaszol oda sem figyelje Kaehylának, mert hát ez az igazság.*
- Állj meg, Kaehyla... nem megyünk sehova. *nem jó egy thargnak kimozdulni otthonról, mert bármikor leeshet a lóról, vagy mindenféle állványok és tárgyak támadják meg.*
- Új a parancs. Segítsetek a Kancellárnak rendet tenni. Nem tetszik, ami itt folyik. Rakjatok rendet! *fontos fenntartani az ilyesmit. Ő maga megfordul, majd visszamegy ThargArodra. Nem érzi magát túl jó, le kell dőlnie egy kicsit. Bizonyosan a korral jár.*
10719. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-12-08 16:52:50
Üzenet elküldve: 2018-12-08 16:52:50
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Shenci és Shuncysa//
*Az óriás megenyhülni látszik, talán csak a vér buzgott még az agyában, vagy abban, amit az óriások agy helyett hordanak a koponyájukban, azért ordibált, mint a veszett, mert kedves mosollyal kezdi a választ, ami aztán mégis artikulált morranássá alakul át végül.*
- Nem valami kedves. *motyogja az orra alatt Sheni a nem túl segítőkész válaszra, majd fejével int Ysának, hogy induljanak inkább.*
- Jobb, hogy eljöttünk, mert nem köszönte volna meg, amit tőlem kap. Szétszedtem volna, mint nullum a lábtörlőt. *int hátra, ahogy távolodnak, aztán végül csak sikerül szállást találni éjszakára, ahol álomra hajthatják a fejüket.*
//NAPVÁLTÁS//
//Krenkaland//
*Reggel felébredve a reggeli könnyítés után, alaposan megmosakszik, ha teheti, utána felöltözik rendesen, felszerelésbe, meg minden, majd elindul kifelé, hogy megkeressen valakit a tegnapi bandából. Ha minden igaz, akkor ma valami küldetésféle lesz a kapitánnyal, meg a két csajszival.
Teljes menetfelszerelésben, fegyverek, vértek és védőeszközök, kis zsákja a hátán, minden, ami egy jó kis kiránduláshoz szükséges. Már rendes keretek között. Persze jó volna valami flamó is, de arról minden bizonnyal valaki gondoskodni fog.
Az udvaron amolyan céltalanul kóborol, míg bele nem fut valakibe, aki hadba állítja.*
*Az óriás megenyhülni látszik, talán csak a vér buzgott még az agyában, vagy abban, amit az óriások agy helyett hordanak a koponyájukban, azért ordibált, mint a veszett, mert kedves mosollyal kezdi a választ, ami aztán mégis artikulált morranássá alakul át végül.*
- Nem valami kedves. *motyogja az orra alatt Sheni a nem túl segítőkész válaszra, majd fejével int Ysának, hogy induljanak inkább.*
- Jobb, hogy eljöttünk, mert nem köszönte volna meg, amit tőlem kap. Szétszedtem volna, mint nullum a lábtörlőt. *int hátra, ahogy távolodnak, aztán végül csak sikerül szállást találni éjszakára, ahol álomra hajthatják a fejüket.*
//NAPVÁLTÁS//
//Krenkaland//
*Reggel felébredve a reggeli könnyítés után, alaposan megmosakszik, ha teheti, utána felöltözik rendesen, felszerelésbe, meg minden, majd elindul kifelé, hogy megkeressen valakit a tegnapi bandából. Ha minden igaz, akkor ma valami küldetésféle lesz a kapitánnyal, meg a két csajszival.
Teljes menetfelszerelésben, fegyverek, vértek és védőeszközök, kis zsákja a hátán, minden, ami egy jó kis kiránduláshoz szükséges. Már rendes keretek között. Persze jó volna valami flamó is, de arról minden bizonnyal valaki gondoskodni fog.
Az udvaron amolyan céltalanul kóborol, míg bele nem fut valakibe, aki hadba állítja.*
10718. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-12-08 15:21:01
Üzenet elküldve: 2018-12-08 15:21:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Shenci, Ysa//
*A morcos óriás nem valami segítőkész, ettől függetlenül Ysa szépen mosolyogva megköszöni a... nos, a semmit. Thargarodból kiérve még egy darabig kóvályognak, míg valaki végül megkönyörül rajtuk és végre találnak maguknak alvóhelyet. Hosszú nap volt ez, alaposan elfáradt, nem is csoda hát, hogy az ágyhoz érve úgy dől el, mint egy zsák krumpli és szinte egyből el is nyomja az álom.*
//NAPVÁLTÁS//
//Krenkaland//
*Reggel amint magához tér, az első dolga, hogy alaposan megmosakszik. Kitudja ugyanis, hogy mikor lesz rá legközelebb lehetősége. Rossz előérzete van az egész úttal kapcsolatban és egyre inkább úgy érzi, nem kellett volna idejönnie.
Gondosan befonja hosszú, fekete haját, jobb híján magára ölti tegnapi ruházatát majd elindul, hogy felkeresse társait.*
*A morcos óriás nem valami segítőkész, ettől függetlenül Ysa szépen mosolyogva megköszöni a... nos, a semmit. Thargarodból kiérve még egy darabig kóvályognak, míg valaki végül megkönyörül rajtuk és végre találnak maguknak alvóhelyet. Hosszú nap volt ez, alaposan elfáradt, nem is csoda hát, hogy az ágyhoz érve úgy dől el, mint egy zsák krumpli és szinte egyből el is nyomja az álom.*
//NAPVÁLTÁS//
//Krenkaland//
*Reggel amint magához tér, az első dolga, hogy alaposan megmosakszik. Kitudja ugyanis, hogy mikor lesz rá legközelebb lehetősége. Rossz előérzete van az egész úttal kapcsolatban és egyre inkább úgy érzi, nem kellett volna idejönnie.
Gondosan befonja hosszú, fekete haját, jobb híján magára ölti tegnapi ruházatát majd elindul, hogy felkeresse társait.*
10717. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-12-07 16:35:32
Üzenet elküldve: 2018-12-07 16:35:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//NAPVÁLTÁS//
//Krenkaland//
*A dicséretre biccent, bár nem teljesen biztos benne, hogy a Hadúr nem cinizmusnak szánta. Mindegy is, őt aztán nem foglalkoztatja nagyon, hogy az volt-e vagy sem. Úgyis a fekete szukájával hempereg az ágyban, és Kaehyla reméli, hogy ez nem fog változni. Legalábbis nem olyan irányba, ami őt érintené.*
~Há' milyen öreg ez már hozzám...~
- Van nekem lovam, azzal jöttem. Az tökéletes lesz.
*A világért sem cserélné le a kancát. Sokszor bebizonyosodott már, hogy annál jobb lovat nem is kívánhatna.*
- Shenci meg Sunci tegnap együtt ment el valamerre. Aztán az este már nem láttam őket. *mondja miután kimosolyogta magát a találó beceneveken.*
- De te Kagan? Azt a nőt minek visszük magunkkal? Nem úgy néz ki, mint aki rendesen meg tud forgatni egy kardot, márpedig én biztos nem védem be a hátsóját!
*Ha választ kapott a kérdésére, elindul az istálló felé, hogy összeszedje a négy lovat.*
//Krenkaland//
*A dicséretre biccent, bár nem teljesen biztos benne, hogy a Hadúr nem cinizmusnak szánta. Mindegy is, őt aztán nem foglalkoztatja nagyon, hogy az volt-e vagy sem. Úgyis a fekete szukájával hempereg az ágyban, és Kaehyla reméli, hogy ez nem fog változni. Legalábbis nem olyan irányba, ami őt érintené.*
~Há' milyen öreg ez már hozzám...~
- Van nekem lovam, azzal jöttem. Az tökéletes lesz.
*A világért sem cserélné le a kancát. Sokszor bebizonyosodott már, hogy annál jobb lovat nem is kívánhatna.*
- Shenci meg Sunci tegnap együtt ment el valamerre. Aztán az este már nem láttam őket. *mondja miután kimosolyogta magát a találó beceneveken.*
- De te Kagan? Azt a nőt minek visszük magunkkal? Nem úgy néz ki, mint aki rendesen meg tud forgatni egy kardot, márpedig én biztos nem védem be a hátsóját!
*Ha választ kapott a kérdésére, elindul az istálló felé, hogy összeszedje a négy lovat.*
10716. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-12-06 21:09:08
Üzenet elküldve: 2018-12-06 21:09:08
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//NAPVÁLTÁS//
//Krenkaland//
*Kaehyla egyre gyorsul, és ezt Kagan értékeli. Például azzal, hogy nem nyaklevessel, hanem üdvözlő biccentéssel indítja a napot.*
- Jó reggelt. *dörmögi, majd végigméri a haját éppen felkötő lányt.*
- Jól nézel ki. Menj, hozd a lovakat. Az enyém... *leírja neki a saját lovát.*
- Meg három utazólovat magadnak meg a többieknek. *erdei és barlangi küldetésre indulnak, nem fognak kelleni fürge síksági lovak vagy kemény hegyi hátasok.*
- Aztán a birtokon felvesszük még, ami kell. *tekintete Shent és Ysaneet keresi, de őket nem látja egyelőre.*
- Láttad valahol a két jómadarat? Tegnapról... tudod, az elfet meg a nőt... a Shencit meg a Suncit? *hiába no, feketeleves előtt van, a viccei is olyanok.*
10715. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-12-06 18:51:25
Üzenet elküldve: 2018-12-06 18:51:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//NAPVÁLTÁS//
//Krenkaland//
*Előző nap már összekészítette a legfontosabb dolgait és fegyvereit. Kardja és számszeríja ott pihent ágya mellett egész éjszaka kifényesítve, megtisztogatva, így reggel már csak annyi dolga van, hogy egyiket hátára, másikat övére csatolja.
Már elindult kifelé, mikor Kagan elordítja magát az ő nevét kiabálva. Már meg sem lepődik rajta. Nagyot sóhajtva és fejét ingatva indul el irányába, lépteit még véletlenül sem gyorsítva fel.*
~Anyám valagának futok majd én...~
*Haját menet közben igyekszik varkocsba fonni. Ujjai már gyakorlottak, így nagy gondot nem okoz neki.*
- Jó reggelt! *Préseli ki ajkain, majd kiveszi szájából a pántot, hogy összefogja vele a haját.*
- Hallom hívtál. Mondjuk... Heh, szerintem egész Amon hallotta, hogy hívtál.
*Közben körbepillant a raktárban, hátha talál még valami hasznos felszerelést.*
//Krenkaland//
*Előző nap már összekészítette a legfontosabb dolgait és fegyvereit. Kardja és számszeríja ott pihent ágya mellett egész éjszaka kifényesítve, megtisztogatva, így reggel már csak annyi dolga van, hogy egyiket hátára, másikat övére csatolja.
Már elindult kifelé, mikor Kagan elordítja magát az ő nevét kiabálva. Már meg sem lepődik rajta. Nagyot sóhajtva és fejét ingatva indul el irányába, lépteit még véletlenül sem gyorsítva fel.*
~Anyám valagának futok majd én...~
*Haját menet közben igyekszik varkocsba fonni. Ujjai már gyakorlottak, így nagy gondot nem okoz neki.*
- Jó reggelt! *Préseli ki ajkain, majd kiveszi szájából a pántot, hogy összefogja vele a haját.*
- Hallom hívtál. Mondjuk... Heh, szerintem egész Amon hallotta, hogy hívtál.
*Közben körbepillant a raktárban, hátha talál még valami hasznos felszerelést.*
10714. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-12-06 14:10:54
Üzenet elküldve: 2018-12-06 14:10:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Menekültek és kapu környékén tartózkodók//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Frandr el akarta kerülni ezt, mivel amennyit az itteni emberekről már tud, az az, hogy se a gyávaságot, se a banditákat nem értékelik nagyra. Ezért rövidre is fogja mondanivalóját.*
-Eleinte a falvat védtem banditáktól. Aztán éhezés tört ki, mástól kellett elvenni az élelmet, hogy ne haljunk meg. Addig maradtam, amíg azt vettük el, amit kellett. Mikor aztán azok, akik korábban barátaim voltak, egy anyát és két gyereket megerőszakoltak és megöltek, elmentem.
Megöltem, aki utánam jött.
*Nem kerüli el a figyelmét, hogy picit megrándul beszélgetőpartnere, de mivel a másikat sem nagyon érdekli, ő is pár másodpercen belül elfelejti.*
-Csak annyit, amennyit a menekültek mondtak. Valami hadúr, elvileg nemrég meg is látogatta azt a várost ott északra. Vitte az ajtót is, ahogy hallom.
*Nem feltétlen tudja, kinek mit jelent Kagan neve, így nem csoda, hogy csak így le valami hadurazta.*
-Harcosféle volnék. És nem is épp városi. Azt meg nem tudom, mi az a ténta, vagy mi, nem is hiszem, hogy azt nyalogatnám.
*Keletre nem épp hagyomány a tintával írás, aki tud olvasni, az is inkább a rovásírást ismeri. Frandr viszont rúnákat is csak nehézséggel tud olvasni, és a tintát sem ismeri.
Ekkor jön a közelbe egy nő, sötét bőrrel és arrogáns tartásal. Bár Frandr pár fajt felismer, míg keleten embereken kívül nagyon ritkán fordult meg más, az is csak átutazóban, sötételffel még nem találkozott, nem is hallott felőlük.
A mellette haladó nő sokkal kevésbé öntelt. Azt mondja, gyógyfüvekért megy, de ha nem lenne elég hatásos az érv, megspékeli egy egész szép summa pénzzel.
Az arrogáns nő fenyegetőzni kezd, de Rh'onran egy kevés nyálon kívül nem sokra méltatja. Bezsebeli az aranyat, és beengedi az érkezőket.
Ahogy az őr visszafordul felé, Frandr válaszol is.*
-Rendben, akkor bemennék. Van valami hely itt, ahol ledőlhetek, és esetleg haraphatok valamit? És majd kivel kell beszélnem valami munkáért?
*Teszi fel utolsó kérdéseit, miközben fokosát, pajzsát és kardját előkészíti átadásra.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.06 14:23:36
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Frandr el akarta kerülni ezt, mivel amennyit az itteni emberekről már tud, az az, hogy se a gyávaságot, se a banditákat nem értékelik nagyra. Ezért rövidre is fogja mondanivalóját.*
-Eleinte a falvat védtem banditáktól. Aztán éhezés tört ki, mástól kellett elvenni az élelmet, hogy ne haljunk meg. Addig maradtam, amíg azt vettük el, amit kellett. Mikor aztán azok, akik korábban barátaim voltak, egy anyát és két gyereket megerőszakoltak és megöltek, elmentem.
Megöltem, aki utánam jött.
*Nem kerüli el a figyelmét, hogy picit megrándul beszélgetőpartnere, de mivel a másikat sem nagyon érdekli, ő is pár másodpercen belül elfelejti.*
-Csak annyit, amennyit a menekültek mondtak. Valami hadúr, elvileg nemrég meg is látogatta azt a várost ott északra. Vitte az ajtót is, ahogy hallom.
*Nem feltétlen tudja, kinek mit jelent Kagan neve, így nem csoda, hogy csak így le valami hadurazta.*
-Harcosféle volnék. És nem is épp városi. Azt meg nem tudom, mi az a ténta, vagy mi, nem is hiszem, hogy azt nyalogatnám.
*Keletre nem épp hagyomány a tintával írás, aki tud olvasni, az is inkább a rovásírást ismeri. Frandr viszont rúnákat is csak nehézséggel tud olvasni, és a tintát sem ismeri.
Ekkor jön a közelbe egy nő, sötét bőrrel és arrogáns tartásal. Bár Frandr pár fajt felismer, míg keleten embereken kívül nagyon ritkán fordult meg más, az is csak átutazóban, sötételffel még nem találkozott, nem is hallott felőlük.
A mellette haladó nő sokkal kevésbé öntelt. Azt mondja, gyógyfüvekért megy, de ha nem lenne elég hatásos az érv, megspékeli egy egész szép summa pénzzel.
Az arrogáns nő fenyegetőzni kezd, de Rh'onran egy kevés nyálon kívül nem sokra méltatja. Bezsebeli az aranyat, és beengedi az érkezőket.
Ahogy az őr visszafordul felé, Frandr válaszol is.*
-Rendben, akkor bemennék. Van valami hely itt, ahol ledőlhetek, és esetleg haraphatok valamit? És majd kivel kell beszélnem valami munkáért?
*Teszi fel utolsó kérdéseit, miközben fokosát, pajzsát és kardját előkészíti átadásra.*
A hozzászólás írója (Frandr'd Gruad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.06 14:23:36
10713. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-12-06 12:03:52
Üzenet elküldve: 2018-12-06 12:03:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Menekültek és kapu környékén tartózkodók//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ahhha. Keleti puszták felől. Mi történt ott?
*Érdeklődik elfünk csevegő hangnemben. Ekkor érzi a csípést a vállán, állával megvakarná, ha nem lenne vértben, így csak bosszankodik egy sort, hogy micsoda dolgok vannak itten, fél pillanattal később meg el is felejti az egészet.*
- Nos itten Kagan Thargodar a főnök. Róla csak hallottál már, nem? Mindenki hallott róla.
*Valaki azt, hogy mekkora hős, férfiak megmentője, asszonyok felvidítója, gyermekek gyámolítója. Valaki meg azt, hogy férfiak gyilkosa, nők megbecstelenítője és gyermekek rabszíjra fűzője.*
- Hát harcosokra mindég szükség van. Meg olyanokra, akik nem csak ilyen városi tintanyaló népség. Nem tűnsz tintanyalónak.
*Fejét félrebillentve méregeti a fickót. Idősebb már, valamit tudhat, ha túlélte a fiatalabb éveit.
Közben érkezik Dora és vele egy sötételf szuka. Egy pillanatra elgondolkodik azon, hogy hol is van ilyenkor Syoud, a hírhedt sötételf pocsíkoló. Mondjuk ő maga is megcsinálná a kormos ringyót, ha nagyon részeg lenne.*
- Ha megbocsátanál egy pillanatra.
*Néz a bekéretőző fickóra, tekintete átsiklik a kikéretőző Dorára és társnőjére, de Dorán állapodik meg. Következő pillanatban Esti lába elé köp egy hegyeset, jelezve, hogy jobb lesz ha befogja és nem fenyegetőzik itt. Első felindulásában majdnem káromkodik is egy ízeset, amiben felemlegeti a sötételf valamennyi nőági rokonát és foglalkozásukat, de Dora kis csúszópénze befogja a száját. A csúszópénz pedig be is csusszan a zsebébe, ezzel együtt pedig utat enged a két nősténynek. Dora hátsóját méregeti is, ahogyan az távozik, elégedett, hogy lehúzza zsebét egy kis pénzmag. Visszafordul a férfi felé.*
- Szóval? Kimenni csak kancellári engedéllyel lehet majd...
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ahhha. Keleti puszták felől. Mi történt ott?
*Érdeklődik elfünk csevegő hangnemben. Ekkor érzi a csípést a vállán, állával megvakarná, ha nem lenne vértben, így csak bosszankodik egy sort, hogy micsoda dolgok vannak itten, fél pillanattal később meg el is felejti az egészet.*
- Nos itten Kagan Thargodar a főnök. Róla csak hallottál már, nem? Mindenki hallott róla.
*Valaki azt, hogy mekkora hős, férfiak megmentője, asszonyok felvidítója, gyermekek gyámolítója. Valaki meg azt, hogy férfiak gyilkosa, nők megbecstelenítője és gyermekek rabszíjra fűzője.*
- Hát harcosokra mindég szükség van. Meg olyanokra, akik nem csak ilyen városi tintanyaló népség. Nem tűnsz tintanyalónak.
*Fejét félrebillentve méregeti a fickót. Idősebb már, valamit tudhat, ha túlélte a fiatalabb éveit.
Közben érkezik Dora és vele egy sötételf szuka. Egy pillanatra elgondolkodik azon, hogy hol is van ilyenkor Syoud, a hírhedt sötételf pocsíkoló. Mondjuk ő maga is megcsinálná a kormos ringyót, ha nagyon részeg lenne.*
- Ha megbocsátanál egy pillanatra.
*Néz a bekéretőző fickóra, tekintete átsiklik a kikéretőző Dorára és társnőjére, de Dorán állapodik meg. Következő pillanatban Esti lába elé köp egy hegyeset, jelezve, hogy jobb lesz ha befogja és nem fenyegetőzik itt. Első felindulásában majdnem káromkodik is egy ízeset, amiben felemlegeti a sötételf valamennyi nőági rokonát és foglalkozásukat, de Dora kis csúszópénze befogja a száját. A csúszópénz pedig be is csusszan a zsebébe, ezzel együtt pedig utat enged a két nősténynek. Dora hátsóját méregeti is, ahogyan az távozik, elégedett, hogy lehúzza zsebét egy kis pénzmag. Visszafordul a férfi felé.*
- Szóval? Kimenni csak kancellári engedéllyel lehet majd...
10712. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-12-06 11:07:33
Üzenet elküldve: 2018-12-06 11:07:33
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//NAPVÁLTÁS//
//Krenkaland//
*Amon Ruadhra kiérve egy pillanatra megtorpan - az erődváros képe nem ugyanazt mutatja, mint amit előző nap otthagyott. Nem tud egyelőre semmit a kórról, neki nem szóltak, de azért feltűnik egy s más.*
- Mmm... *mérgelődik röviden, majd tekintete Shent, Kaehylát és Ysaneet keresi; a kis csapatot, akikkel elindulni tervez.*
- KAEHYLA! *rendeli magához a folyton máshol lévő testőrlányt, és csípőre tett kézzel várja a hatást. Amikor ezt elunja, akkor elindul a raktár felé, hogy az üvegcséknek rendes, bélelt nyeregtáskát találjon, meg hogy tovább bővítse a felszerelések listáját, amit vinni akar.*
//Krenkaland//
*Amon Ruadhra kiérve egy pillanatra megtorpan - az erődváros képe nem ugyanazt mutatja, mint amit előző nap otthagyott. Nem tud egyelőre semmit a kórról, neki nem szóltak, de azért feltűnik egy s más.*
- Mmm... *mérgelődik röviden, majd tekintete Shent, Kaehylát és Ysaneet keresi; a kis csapatot, akikkel elindulni tervez.*
- KAEHYLA! *rendeli magához a folyton máshol lévő testőrlányt, és csípőre tett kézzel várja a hatást. Amikor ezt elunja, akkor elindul a raktár felé, hogy az üvegcséknek rendes, bélelt nyeregtáskát találjon, meg hogy tovább bővítse a felszerelések listáját, amit vinni akar.*
10711. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-12-06 10:28:30
Üzenet elküldve: 2018-12-06 10:28:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nestar//
*Kilépvén az erődből a félhomályba, egy kellemetlen látvány tárul a szemei elé: feltehetően megbetegedett emberek, menekültek sokaságát látja újból, kik a Staardhal felé igyekeznek a kancellárral. Behunyja a szemét néhány pillanatra. Mintha megoldódna azzal minden, hogy nem néz oda és megpróbál nem tudomást venni róluk. Szeretne rajtuk segíteni, de hogyan tenné? Ha közéjük megy, ő is megbetegszik. Ezt nem kockáztathatja meg. Míg keresi Nestart, addig is igyekszik következetesen elkerülni őket, s ha Tizio vele van, szól neki, hogy tegyen ő is így.*
*Amikor hosszas keresgélés után rátalál a mesterre, nem húzza sokáig az időt.*
- Jó estét, Nestar mester! Egy megrendelést hoztam a Hadúrtól.
*Már ha ezt megrendelésnek lehet nevezni. Inkább parancs az, hogy készítse el a szükséges italokat. Átadja hát neki a papírost, amit Kagantól kapott, s odaadja neki az üvegcsékkel teli táskákat, melyeknek tartalma 13 Sötétkék varázsital Nestar Erefiz-nek,
130 Világoskék varázsital Nestar Erefiznek, 1 Azúrkék varázsital Nestar Erefiznek, 1 Aranysárga varázsital Nestar Erefiznek, 1 Citromsárga varázsital Nestar Erefiznek, 12 Fakósárga varázsital Nestar Erefiznek, 1 Sötétzöld varázsital Nestar Erefiznek, 18 Világoszöld varázsital Nestar Erefiznek, 8 db Halványlila varázsital Nestar Erefiznek, 36 Világosbarna varázsital Nestar Erefiznek, 1 Mandulabarna varázsital Nestar Erefiznek, 1 Korallvörös varázsital Nestar Erefiznek, 31 Piros varázsital Nestar Erefiznek, . Nestar mester tehát az új birtokosa minden üvegcsének, melyet a raktárban megkapott.*
- Ennyi volna. Holnap reggelre kellenének az ezekből kikeverendő bájitalok.
*Még átnézi a táskáját, s ha mindent átadott, akkor biccent felé egyet.*
- További szép estét!
*Vet még reá egy együtt érző pillantást, hisz ezeknek a kikeverése alighanem egy egész éjszakás folyamat lehet, főleg ha holnap reggelre már kellenek Kagannak.
El szeretne még menni a kancellárhoz, hogy átadja neki az imént az erődben elhangzott információkat, de jobbnak látja ezt most hanyagolni. Talán holnap sort kerít rá. Ránéz még utoljára az ég felé gomolygó füstcsóvára, de nem gondol bele inkább, mit égetnek most ezekben a pillanatokban. Csendben visszasétál hát Thargarodra, hogy vacsorázzon valamit és végre ő is nyugovóra térjen.*
A hozzászólás írója (Ephemia d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.06 10:29:20
*Kilépvén az erődből a félhomályba, egy kellemetlen látvány tárul a szemei elé: feltehetően megbetegedett emberek, menekültek sokaságát látja újból, kik a Staardhal felé igyekeznek a kancellárral. Behunyja a szemét néhány pillanatra. Mintha megoldódna azzal minden, hogy nem néz oda és megpróbál nem tudomást venni róluk. Szeretne rajtuk segíteni, de hogyan tenné? Ha közéjük megy, ő is megbetegszik. Ezt nem kockáztathatja meg. Míg keresi Nestart, addig is igyekszik következetesen elkerülni őket, s ha Tizio vele van, szól neki, hogy tegyen ő is így.*
*Amikor hosszas keresgélés után rátalál a mesterre, nem húzza sokáig az időt.*
- Jó estét, Nestar mester! Egy megrendelést hoztam a Hadúrtól.
*Már ha ezt megrendelésnek lehet nevezni. Inkább parancs az, hogy készítse el a szükséges italokat. Átadja hát neki a papírost, amit Kagantól kapott, s odaadja neki az üvegcsékkel teli táskákat, melyeknek tartalma 13 Sötétkék varázsital Nestar Erefiz-nek,
130 Világoskék varázsital Nestar Erefiznek, 1 Azúrkék varázsital Nestar Erefiznek, 1 Aranysárga varázsital Nestar Erefiznek, 1 Citromsárga varázsital Nestar Erefiznek, 12 Fakósárga varázsital Nestar Erefiznek, 1 Sötétzöld varázsital Nestar Erefiznek, 18 Világoszöld varázsital Nestar Erefiznek, 8 db Halványlila varázsital Nestar Erefiznek, 36 Világosbarna varázsital Nestar Erefiznek, 1 Mandulabarna varázsital Nestar Erefiznek, 1 Korallvörös varázsital Nestar Erefiznek, 31 Piros varázsital Nestar Erefiznek, . Nestar mester tehát az új birtokosa minden üvegcsének, melyet a raktárban megkapott.*- Ennyi volna. Holnap reggelre kellenének az ezekből kikeverendő bájitalok.
*Még átnézi a táskáját, s ha mindent átadott, akkor biccent felé egyet.*
- További szép estét!
*Vet még reá egy együtt érző pillantást, hisz ezeknek a kikeverése alighanem egy egész éjszakás folyamat lehet, főleg ha holnap reggelre már kellenek Kagannak.
El szeretne még menni a kancellárhoz, hogy átadja neki az imént az erődben elhangzott információkat, de jobbnak látja ezt most hanyagolni. Talán holnap sort kerít rá. Ránéz még utoljára az ég felé gomolygó füstcsóvára, de nem gondol bele inkább, mit égetnek most ezekben a pillanatokban. Csendben visszasétál hát Thargarodra, hogy vacsorázzon valamit és végre ő is nyugovóra térjen.*
A hozzászólás írója (Ephemia d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.06 10:29:20
10710. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-12-04 21:29:44
Üzenet elküldve: 2018-12-04 21:29:44
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Menekültek- Gyógymód//
//A kapunál//
*Ismeretségük talán nem indult a legjobban, de most már egyre határozottabban kezdi kedvelni Dorát, ezért, bár nem világos számára, hogy a kancellár vagy a betegség elkapásáról beszélt-e, van annyira tapintatos, hogy erre most ne kérdezzen rá*
- Én is remélem! *marad inkább ennyinél, ahogy igyekszik lépést tartani a lánnyal* Persze, még szép, hogy veled tartok! *jelenti ki határozottan, ugyanis furcsamód kezd attól tartani, ha nem figyel rá, Dora egyszer csak sikítva szalad majd egy sarok felé, hogy oda lekuporodjon és a térdeit ölelgetve zokogjon. ~Szedd össze magad, kislány!~ gondolja magában, mivel ő maga közel sem tud annyit a betegségek kezeléséről, mint Dora, így nemigen tehet mást, mint hogy igyekszik tartani benne a lelket, és segíteni a munkáját, amiben csak tudja. Például, hogy kijussanak. Kissé felvont szemöldökkel nézi, míg a lány az őrrel tárgyal, végül ő is közbeszól, hogy megmutassa, hogy is kell ezt*
- A kancellár személyes utasítását teljesítjük. Ha akadályozol minket, az ő parancsainak szegülsz ellen! *jelenti ki határozottan, miközben Dorára kacsint. ~Csak keményen, kislány, nem érünk rá könyörögni!~ üzeni neki, magában már a következő lépést fontolgatva, ha ez mégse lenne elég. Ha pedig kijutottak, megragadja a sétálás nyújtotta alkalmat arra, hogy tovább mélyítse tudását a gyógynövények körében*
- Amiket a kancellár említett növények... mik is voltak? Mire is jók pontosan? És honnan tudsz ennyi mindent a különböző nyavalyákról? *kíváncsiskodik, részint tényleges érdeklődése miatt, részint hogy elterelje a lány figyelmét az aggodalmaskodásról és egyéb gyengéd érzelmekről.*
//A kapunál//
*Ismeretségük talán nem indult a legjobban, de most már egyre határozottabban kezdi kedvelni Dorát, ezért, bár nem világos számára, hogy a kancellár vagy a betegség elkapásáról beszélt-e, van annyira tapintatos, hogy erre most ne kérdezzen rá*
- Én is remélem! *marad inkább ennyinél, ahogy igyekszik lépést tartani a lánnyal* Persze, még szép, hogy veled tartok! *jelenti ki határozottan, ugyanis furcsamód kezd attól tartani, ha nem figyel rá, Dora egyszer csak sikítva szalad majd egy sarok felé, hogy oda lekuporodjon és a térdeit ölelgetve zokogjon. ~Szedd össze magad, kislány!~ gondolja magában, mivel ő maga közel sem tud annyit a betegségek kezeléséről, mint Dora, így nemigen tehet mást, mint hogy igyekszik tartani benne a lelket, és segíteni a munkáját, amiben csak tudja. Például, hogy kijussanak. Kissé felvont szemöldökkel nézi, míg a lány az őrrel tárgyal, végül ő is közbeszól, hogy megmutassa, hogy is kell ezt*
- A kancellár személyes utasítását teljesítjük. Ha akadályozol minket, az ő parancsainak szegülsz ellen! *jelenti ki határozottan, miközben Dorára kacsint. ~Csak keményen, kislány, nem érünk rá könyörögni!~ üzeni neki, magában már a következő lépést fontolgatva, ha ez mégse lenne elég. Ha pedig kijutottak, megragadja a sétálás nyújtotta alkalmat arra, hogy tovább mélyítse tudását a gyógynövények körében*
- Amiket a kancellár említett növények... mik is voltak? Mire is jók pontosan? És honnan tudsz ennyi mindent a különböző nyavalyákról? *kíváncsiskodik, részint tényleges érdeklődése miatt, részint hogy elterelje a lány figyelmét az aggodalmaskodásról és egyéb gyengéd érzelmekről.*
10709. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-12-04 19:05:20
Üzenet elküldve: 2018-12-04 19:05:20
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Menekültek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ivor kirohanása után, egy darabig nézik kölcsönösen a tüzet, talán mentsvár a tisztító máglya, s Ivor szemében felszáradnak lassan a könnyek. Persze szomorú még, nem mondhatni, hogy a kancellár szavai megvigasztalják, de tekintetén látszik, hogy jól esnek neki. A lángok hamarost belemarnak a legtöbb ruhába, s mi eddig apró lyuk volt, az egyre terebélyesedik, majd végül teljesen körbeér, s a ruha megszűnik ruhának lenni. Hogy ez mennyiben segítség és mennyiben nem, azt csak a jövő fogja megmondani, mindenesetre Ivor, önmarcangolása végén kissé határozottabban néz fel Habrertusra:*
- Nem hibáztál. A szívedre hallgattál, ahogyan én is. Már holtak lennénk valahol, legalább a gyerekek egyszer forró vízben fürödhettek meg. *Nevet fel kényszeredetten és fájdalmasan, s a kancellár lassan felé forduló tekintetét állja.*
- Vitatkoznék, kettőnk közül melyikünk a jobb, de egy szolga nem tesz ilyet. *Rázza meg fejét szomorúan, majd engedelmesen félrehúzza gyolcsot felsőtestéről. Az állkapcsa alatti körülbelül három, négy ujjnyi fekete foltoktól eltekintve, már hóna alatt is látszik néhány, jóllehet úgy látszik erről Ivor nem tud, mert nem különösebben szemléli, inkább csak nyakát hajtja fel, hogy ott jobban látszódjon. Háta is telítődik lassan, igaz, ott még csak kettő három lassan terjedő gubó gyűlik.*
- Milyen? Nagyon szörnyű, ugye? *Kérdezi előredőlve, s némán tűri, hogy a kancellár megvizsgálja.* Szerintem most először szökött fel a lázam, legalábbis előtte nem éreztem, bár lehet a hűvös szél az oka. *Vonja meg vállát, miközben öltözködni kezd.* Ott bent, az irodádban, rohamom volt? *Kerekedik el a szeme. Majd csodálkozva néz a kancellár hirtelen pálfordulására, s izgatottságára maga is azzá válik.*
- Füst? Gondolod, hogy az segíthetne? *Kérdezi felcsillanó szemekkel.* De... de ne rajtam! Ott vannak a betegek! *Mutat az ispotály felé.* Ha megijednek, akkor megnyugtatom őket. *Bólogat bőszen, majd immár mosolyogva indul a kancellárral, hogy a három holttestet az alvók közül kihurcolják. Mindenki alszik már, a sors fintora, hogy békésen és nyugodtan. Hallatszik ugyan, hogy néhány gyermek felköhög, de őket anyjuk rögtön magához húzza. Egy-két felnőtt párnájába fojtja, nehogy felébressze a többieket. Ivor és a kancellár sikeresen és némán dolgozik, hamarosan ismét az ispotály előtt állnak, előttük a három lefektetett tetemmel. Ha a kancellár megvizsgálja őket, egyikük még nyirkos az izzadtságtól, a testüket beborító fekete kelések nem fakadtak ki, arcuk és nyakuk szinte eltorzult a duzzanatoktól. Egyikük sem szívderítő látvány. De nem ez a legérdekesebb. Közelebbről megnézve, mintha valamik nyüzsögnének a testeken, s néha hirtelen a levegőbe pattannának. Ez felkeltheti figyelmét. Ha mégsem, Ivor legyintésére felfigyelhet.*
- Rohadt bolhák. Megkeserítik az ember életét még holtukban is. *Csóválja a fejét szomorúan.* Élősködő egy társaság.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ivor kirohanása után, egy darabig nézik kölcsönösen a tüzet, talán mentsvár a tisztító máglya, s Ivor szemében felszáradnak lassan a könnyek. Persze szomorú még, nem mondhatni, hogy a kancellár szavai megvigasztalják, de tekintetén látszik, hogy jól esnek neki. A lángok hamarost belemarnak a legtöbb ruhába, s mi eddig apró lyuk volt, az egyre terebélyesedik, majd végül teljesen körbeér, s a ruha megszűnik ruhának lenni. Hogy ez mennyiben segítség és mennyiben nem, azt csak a jövő fogja megmondani, mindenesetre Ivor, önmarcangolása végén kissé határozottabban néz fel Habrertusra:*
- Nem hibáztál. A szívedre hallgattál, ahogyan én is. Már holtak lennénk valahol, legalább a gyerekek egyszer forró vízben fürödhettek meg. *Nevet fel kényszeredetten és fájdalmasan, s a kancellár lassan felé forduló tekintetét állja.*
- Vitatkoznék, kettőnk közül melyikünk a jobb, de egy szolga nem tesz ilyet. *Rázza meg fejét szomorúan, majd engedelmesen félrehúzza gyolcsot felsőtestéről. Az állkapcsa alatti körülbelül három, négy ujjnyi fekete foltoktól eltekintve, már hóna alatt is látszik néhány, jóllehet úgy látszik erről Ivor nem tud, mert nem különösebben szemléli, inkább csak nyakát hajtja fel, hogy ott jobban látszódjon. Háta is telítődik lassan, igaz, ott még csak kettő három lassan terjedő gubó gyűlik.*
- Milyen? Nagyon szörnyű, ugye? *Kérdezi előredőlve, s némán tűri, hogy a kancellár megvizsgálja.* Szerintem most először szökött fel a lázam, legalábbis előtte nem éreztem, bár lehet a hűvös szél az oka. *Vonja meg vállát, miközben öltözködni kezd.* Ott bent, az irodádban, rohamom volt? *Kerekedik el a szeme. Majd csodálkozva néz a kancellár hirtelen pálfordulására, s izgatottságára maga is azzá válik.*
- Füst? Gondolod, hogy az segíthetne? *Kérdezi felcsillanó szemekkel.* De... de ne rajtam! Ott vannak a betegek! *Mutat az ispotály felé.* Ha megijednek, akkor megnyugtatom őket. *Bólogat bőszen, majd immár mosolyogva indul a kancellárral, hogy a három holttestet az alvók közül kihurcolják. Mindenki alszik már, a sors fintora, hogy békésen és nyugodtan. Hallatszik ugyan, hogy néhány gyermek felköhög, de őket anyjuk rögtön magához húzza. Egy-két felnőtt párnájába fojtja, nehogy felébressze a többieket. Ivor és a kancellár sikeresen és némán dolgozik, hamarosan ismét az ispotály előtt állnak, előttük a három lefektetett tetemmel. Ha a kancellár megvizsgálja őket, egyikük még nyirkos az izzadtságtól, a testüket beborító fekete kelések nem fakadtak ki, arcuk és nyakuk szinte eltorzult a duzzanatoktól. Egyikük sem szívderítő látvány. De nem ez a legérdekesebb. Közelebbről megnézve, mintha valamik nyüzsögnének a testeken, s néha hirtelen a levegőbe pattannának. Ez felkeltheti figyelmét. Ha mégsem, Ivor legyintésére felfigyelhet.*
- Rohadt bolhák. Megkeserítik az ember életét még holtukban is. *Csóválja a fejét szomorúan.* Élősködő egy társaság.
10708. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-12-03 22:03:39
Üzenet elküldve: 2018-12-03 22:03:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Menekültek – Gyógymód//
*Dora dühöt érez, keserves dühöt, kétségbeeséssel vegyítve, de a tárgyát nem találja. Hiszen sem Ivor nem hibás, sem Habrertus, ő maga pedig egyáltalán nem befolyásolta a kialakuló helyzetet, itt sem volt. Mindenki jót akart, és lám, most ez lett a sorsuk.*
~ Mindig csak megártott, ha jó voltam. ~ *Gondolja, de valahol az önzés mögött érzi, hogy a szívének mégis igaza van: nem megoldás elküldeni azokat, akiknek segítségre van szükségük, ahogy az sem megoldás, hogy megfertőzzék az egész várost. Megbánhatná, hogy egyáltalán betette ide a lábát, de mégis minek, ha úgyis jön, aminek jönnie kell? Inkább ki kell állnia a jó ügyért, ami lehet – és ez Dora számára jelenleg Habrertus meggyógyításában merül ki, na meg abban, hogy ne haljon meg ő is. A többi egészen mellékes. Ezért persze hajlandó is tenni, szórakozottan hallgatja a sötételf szavait, miközben kilép a tiszta esti levegőre, és a többieket is haladásra noszogatja.*
- Szóval bájital… Remélem, hasznát vesszük. *Töpreng félhangosan. Nem sokat tud Estanellariáról és a kúriáról sem, de bízik benne, hogy segíthet, elvégre ő is kulcsszereplő Habrertus történetében. Annyira elkalandozik a gyógyitalok világában, és a gyógyvér kérdésében, hogy csak ezután eszmél rá a sötételf óvatos baráti próbálkozására.*
- Ó! *Pislog rá, arca még mindig sápadt, borzasztó összpontosításról árulkodik, ami részben kizárja a külvilágot.* Az most nem számít, hogy vagyok. Egyelőre. Ha elkapom, majd beszélünk róla. *Először a folytatást elhallgatná, de végül is a lány is hallotta a vallomást, nincs hova titkolni.* Segítenem kell a kancelláron, és be kell szereznem a füveket, amiket kért. Ez borzasztóan sürgős, az idő pereg. Velem tartasz? *Kérdezi. Megértené, ha Estanellaria nemet mondana, ugyanis olyan tempót diktál, miközben átvág a kapu felé, hogy azt nehéz követni. Ott lefékez, az őr éppen beenged valakit – no meg persze közli vele, hogy kifelé nem mehet senki.*
//A kapunál//
*Dora megfelelő távolságra helyezkedik el az őrtől, hogy még véletlenül se fertőződjön meg, ha esetleg beteg, és ezt tartja is.*
- Tudom, hogy mit szeretnél mondani. *Fog bele a magyarázatba. Hangjából nem a kétségbeesés hallatszik, inkább határozottan szól.* Tudom, hogy nem mehetünk ki, de ismersz, tudod, hogy a kancellár jobb keze vagyok, és gyógyító. *Emlékezteti a hasmenéses esetre, ahol a saját pénzén megvendégelte az őrt egy gnóm retkes löttyre.* Ha nem léphetek most rögtön a gyógyfüvekért, akkor… Akkor baj lesz. Minden perc számít. Kérlek! Nemsokára visszatérünk.
*Hogy kivételt tegyen vele az őr, kérését pénzzel is megspékeli: amikor egy környéken járó sem figyel, egy zacskóban 200 aranyat dob Rh'onhan Heli'otis [KKK] felé.*
- Ha nemsokára visszaengedsz, még ugyanennyit adok. *Ígéri. Drága dolog, de az idő még drágább.*
*Dora dühöt érez, keserves dühöt, kétségbeeséssel vegyítve, de a tárgyát nem találja. Hiszen sem Ivor nem hibás, sem Habrertus, ő maga pedig egyáltalán nem befolyásolta a kialakuló helyzetet, itt sem volt. Mindenki jót akart, és lám, most ez lett a sorsuk.*
~ Mindig csak megártott, ha jó voltam. ~ *Gondolja, de valahol az önzés mögött érzi, hogy a szívének mégis igaza van: nem megoldás elküldeni azokat, akiknek segítségre van szükségük, ahogy az sem megoldás, hogy megfertőzzék az egész várost. Megbánhatná, hogy egyáltalán betette ide a lábát, de mégis minek, ha úgyis jön, aminek jönnie kell? Inkább ki kell állnia a jó ügyért, ami lehet – és ez Dora számára jelenleg Habrertus meggyógyításában merül ki, na meg abban, hogy ne haljon meg ő is. A többi egészen mellékes. Ezért persze hajlandó is tenni, szórakozottan hallgatja a sötételf szavait, miközben kilép a tiszta esti levegőre, és a többieket is haladásra noszogatja.*
- Szóval bájital… Remélem, hasznát vesszük. *Töpreng félhangosan. Nem sokat tud Estanellariáról és a kúriáról sem, de bízik benne, hogy segíthet, elvégre ő is kulcsszereplő Habrertus történetében. Annyira elkalandozik a gyógyitalok világában, és a gyógyvér kérdésében, hogy csak ezután eszmél rá a sötételf óvatos baráti próbálkozására.*
- Ó! *Pislog rá, arca még mindig sápadt, borzasztó összpontosításról árulkodik, ami részben kizárja a külvilágot.* Az most nem számít, hogy vagyok. Egyelőre. Ha elkapom, majd beszélünk róla. *Először a folytatást elhallgatná, de végül is a lány is hallotta a vallomást, nincs hova titkolni.* Segítenem kell a kancelláron, és be kell szereznem a füveket, amiket kért. Ez borzasztóan sürgős, az idő pereg. Velem tartasz? *Kérdezi. Megértené, ha Estanellaria nemet mondana, ugyanis olyan tempót diktál, miközben átvág a kapu felé, hogy azt nehéz követni. Ott lefékez, az őr éppen beenged valakit – no meg persze közli vele, hogy kifelé nem mehet senki.*
//A kapunál//
*Dora megfelelő távolságra helyezkedik el az őrtől, hogy még véletlenül se fertőződjön meg, ha esetleg beteg, és ezt tartja is.*
- Tudom, hogy mit szeretnél mondani. *Fog bele a magyarázatba. Hangjából nem a kétségbeesés hallatszik, inkább határozottan szól.* Tudom, hogy nem mehetünk ki, de ismersz, tudod, hogy a kancellár jobb keze vagyok, és gyógyító. *Emlékezteti a hasmenéses esetre, ahol a saját pénzén megvendégelte az őrt egy gnóm retkes löttyre.* Ha nem léphetek most rögtön a gyógyfüvekért, akkor… Akkor baj lesz. Minden perc számít. Kérlek! Nemsokára visszatérünk.
*Hogy kivételt tegyen vele az őr, kérését pénzzel is megspékeli: amikor egy környéken járó sem figyel, egy zacskóban 200 aranyat dob Rh'onhan Heli'otis [KKK] felé.
*- Ha nemsokára visszaengedsz, még ugyanennyit adok. *Ígéri. Drága dolog, de az idő még drágább.*
10707. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-12-03 20:57:46
Üzenet elküldve: 2018-12-03 20:57:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Menekültek//
*Hubi hamar eligazítja a menekültek csapatát, ám közben kevés ideje marad arra, hogy a kapunál gyülekezőkkel foglalkozzon. Kisebb gondja is nagyobb most ennél. Meg aztán meg szokták találni, ha akarnak valamit tőle. A kapuőr ebben a kérdésben elég megbízható, tudja, hogy kit, milyen ügyben, kihez kell irányítania.
Közben persze próbálja felmérni a helyzetet. Úgy látja, hogy vannak akik már a betegség előrehaladott stádiumában leledzenek, és vannak olyanok is, akikről első pillantásra nem is feltételezné a pestist. Megítélése szerint Ivor valahol félúton lehet. Figyeli a férfit, és alig-alig kell neki is közbe avatkoznia. Kezdi érteni, hogy miért őt választották a menekültek vezetőjüknek. Talán nem a legokosabb, bizonyára nem is tanult ember, de arra a kancellár már rájöhetett, hogy tele van jó szándékkal, segítőkész, és vidám természetű férfi. Adott esetben ez is érhet annyit, mint a tudás. Néha többet is. És önzetlen is. A kancellár jól emlékszik rá, hogy magát tette utolsó helyre a gyógyszerre várók sorában. Pedig annyit biztos ő is sejt, hogy minél később jut orvossághoz, annál kisebb az esélye, hogy segítsen rajta. Talán meg sem éri, hogy rá kerüljön a sor. És ahogy most ott állnak az égő ruhák kupaca mellett, Hubi hirtelen azt érzi, hogy kimondhatatlanul irigy Ivorra. Ő sohasem tudott ilyen lenni.*
- Nagyot tévedtél, igen. *bólint lassan, még mindig a lángokba meredve* De hibát nem követtél el. Tetted amire felkértek, és azt hiszem, hogy legjobb tudásod szerint tetted. A betegségről nem tehetsz, nem azért terjedt el a ragály a tieid között, mert valamit rosszul tettél volna.
*Sóhajt egyet, kicsit elmosolyodik, de még mindig a tüzet figyeli.*
- Tudom, hogy mit érzel, hasonlóan érzek én is. Én is tévedtem, lehet hibáztam. Hiszen ha nem engedlek be titeket a falakon belülre, akkor a thargokat nem teszem ki veszélynek. Talán ha tudom, hogy betegek vagytok... nem tudom...
*Tényleg nem tudja. Nem tudja, hogy hagyta volna-e a Vashegy alatt nyomorultan pusztuljanak el a városból menekültek? Ez lett volna a logikus döntés, még ha embertelen is, márpedig Hubi nagyra becsüli a tiszta, hideg logikát. Hogy most mégsem tudja teljes szívből magát okolni a helyzetért, annak csak egy része magyarázható azzal, hogy az emberek szeretnek tévedéseikért máshol, másban keresni a felelősséget. Maga előtt látja a riadtan édesanyjába kapaszkodó kislány arcát, ahogy bizalommal néz Ivorra, és szeretné elhinni neki, hogy minden rendben lesz.*
- Azt hiszed, hogy az egyik halálból a másikba vezetted az embereket. Ne hidd! Te a legjobbat akartad, és ha nem is így sikerült, arra vajmi kevés ráhatásod lehetett.
*Most fordul a férfi felé.*
- Jó ember vagy, barátom. Irigyellek.
*Meghallgatja Ivort arról, hogy miként ment a beköltözés a Staardhalba, és keserűen veszi tudomásul, hogy máris vannak halottak. Újabb halottak.*
- Jól tetted. *bólint arra, hogy a férfi nem akarta a többiek szeme láttára kivonszolni a testeket. Aztán úgy dönt, hogy kivételesen őszinte lesz, amikor Ivor a kilátásokról kérdezi.*
- Nem tudom. Túl lehet élni a pestist, de... keveseknek sikerül. Mutasd csak!
*Ismét szemügyre venné Ivor keléseit, és ha a férfi tiltakozna, mint nemrég a Radkraalban, csak legyint egyet.*
- Már nem számít. Mióta elindultatok Artheniorból, volt már ilyen lázrohamod? Érezted már magad lázasnak, gyengének, elesettnek? Vagy ez az első alkalom? Őszinte leszek veled. Az elsőt általában túlélik a betegek. A második általában elviszi őket. Viszont aki átvészeli a másodikat, jó eséllyel felépül. Ezért mondtam, hogy az idő fontos tényező most. Az idő, és az erő. Minél többen, minél erősebbek, annál többen maradhatnak életben. Az orvosságok ebben sokat fognak segíteni.
*Ebben nem teljesen biztos, de úgy érzi, hogy most nagy szükség van a bizakodásra. A zsebéhez nyúl, valamit érez ott. Hát persze, a pipa. Azt magához vette. Erről eszébe jut valami.*
- A füst... *dünnyögi maga elé, és ismét a tűzre pillant* A füst!
*Hiszen ha úgy van, hogy ő gondolja, és a fertőzött levegő terjeszti a kórt, a füst megtisztíthatja azt. Ha pedig az elf tudósnak van igaza, a füst a vérszívókat is elpusztíthatja. Vagy legalább elűzheti.*
- Ha a fehér qartan bogyójának nem a levét préseljük ki, hanem kiszárítva parázson füstöljük el...
*Úgy néz Ivorra, mintha tanácsot várna arra nézvést, hogy a fertőtlenítő hatású növény ilyen felhasználása – amivel tudomása szerint még senki nem próbálkozott – hatásos lehet-e, majd elmosolyodik.*
- Talán több a remény, mint gondoltam, barátom. *hittel bólogat* Igen. Nem így lesz vége. Nem így.
*Elnéz a Staardhal felé. Talán már a lepihent menekültek, a fáradság és a kór hatására alszanak.*
- Menjünk! Hozzuk ki a meghaltakat!
*És a nagy kancellár ebben az emelkedett pillanatban semmi kivetnivalót nem talál abban, hogy holttestek összegyűjtése is az ő dolga lett.*
*Hubi hamar eligazítja a menekültek csapatát, ám közben kevés ideje marad arra, hogy a kapunál gyülekezőkkel foglalkozzon. Kisebb gondja is nagyobb most ennél. Meg aztán meg szokták találni, ha akarnak valamit tőle. A kapuőr ebben a kérdésben elég megbízható, tudja, hogy kit, milyen ügyben, kihez kell irányítania.
Közben persze próbálja felmérni a helyzetet. Úgy látja, hogy vannak akik már a betegség előrehaladott stádiumában leledzenek, és vannak olyanok is, akikről első pillantásra nem is feltételezné a pestist. Megítélése szerint Ivor valahol félúton lehet. Figyeli a férfit, és alig-alig kell neki is közbe avatkoznia. Kezdi érteni, hogy miért őt választották a menekültek vezetőjüknek. Talán nem a legokosabb, bizonyára nem is tanult ember, de arra a kancellár már rájöhetett, hogy tele van jó szándékkal, segítőkész, és vidám természetű férfi. Adott esetben ez is érhet annyit, mint a tudás. Néha többet is. És önzetlen is. A kancellár jól emlékszik rá, hogy magát tette utolsó helyre a gyógyszerre várók sorában. Pedig annyit biztos ő is sejt, hogy minél később jut orvossághoz, annál kisebb az esélye, hogy segítsen rajta. Talán meg sem éri, hogy rá kerüljön a sor. És ahogy most ott állnak az égő ruhák kupaca mellett, Hubi hirtelen azt érzi, hogy kimondhatatlanul irigy Ivorra. Ő sohasem tudott ilyen lenni.*
- Nagyot tévedtél, igen. *bólint lassan, még mindig a lángokba meredve* De hibát nem követtél el. Tetted amire felkértek, és azt hiszem, hogy legjobb tudásod szerint tetted. A betegségről nem tehetsz, nem azért terjedt el a ragály a tieid között, mert valamit rosszul tettél volna.
*Sóhajt egyet, kicsit elmosolyodik, de még mindig a tüzet figyeli.*
- Tudom, hogy mit érzel, hasonlóan érzek én is. Én is tévedtem, lehet hibáztam. Hiszen ha nem engedlek be titeket a falakon belülre, akkor a thargokat nem teszem ki veszélynek. Talán ha tudom, hogy betegek vagytok... nem tudom...
*Tényleg nem tudja. Nem tudja, hogy hagyta volna-e a Vashegy alatt nyomorultan pusztuljanak el a városból menekültek? Ez lett volna a logikus döntés, még ha embertelen is, márpedig Hubi nagyra becsüli a tiszta, hideg logikát. Hogy most mégsem tudja teljes szívből magát okolni a helyzetért, annak csak egy része magyarázható azzal, hogy az emberek szeretnek tévedéseikért máshol, másban keresni a felelősséget. Maga előtt látja a riadtan édesanyjába kapaszkodó kislány arcát, ahogy bizalommal néz Ivorra, és szeretné elhinni neki, hogy minden rendben lesz.*
- Azt hiszed, hogy az egyik halálból a másikba vezetted az embereket. Ne hidd! Te a legjobbat akartad, és ha nem is így sikerült, arra vajmi kevés ráhatásod lehetett.
*Most fordul a férfi felé.*
- Jó ember vagy, barátom. Irigyellek.
*Meghallgatja Ivort arról, hogy miként ment a beköltözés a Staardhalba, és keserűen veszi tudomásul, hogy máris vannak halottak. Újabb halottak.*
- Jól tetted. *bólint arra, hogy a férfi nem akarta a többiek szeme láttára kivonszolni a testeket. Aztán úgy dönt, hogy kivételesen őszinte lesz, amikor Ivor a kilátásokról kérdezi.*
- Nem tudom. Túl lehet élni a pestist, de... keveseknek sikerül. Mutasd csak!
*Ismét szemügyre venné Ivor keléseit, és ha a férfi tiltakozna, mint nemrég a Radkraalban, csak legyint egyet.*
- Már nem számít. Mióta elindultatok Artheniorból, volt már ilyen lázrohamod? Érezted már magad lázasnak, gyengének, elesettnek? Vagy ez az első alkalom? Őszinte leszek veled. Az elsőt általában túlélik a betegek. A második általában elviszi őket. Viszont aki átvészeli a másodikat, jó eséllyel felépül. Ezért mondtam, hogy az idő fontos tényező most. Az idő, és az erő. Minél többen, minél erősebbek, annál többen maradhatnak életben. Az orvosságok ebben sokat fognak segíteni.
*Ebben nem teljesen biztos, de úgy érzi, hogy most nagy szükség van a bizakodásra. A zsebéhez nyúl, valamit érez ott. Hát persze, a pipa. Azt magához vette. Erről eszébe jut valami.*
- A füst... *dünnyögi maga elé, és ismét a tűzre pillant* A füst!
*Hiszen ha úgy van, hogy ő gondolja, és a fertőzött levegő terjeszti a kórt, a füst megtisztíthatja azt. Ha pedig az elf tudósnak van igaza, a füst a vérszívókat is elpusztíthatja. Vagy legalább elűzheti.*
- Ha a fehér qartan bogyójának nem a levét préseljük ki, hanem kiszárítva parázson füstöljük el...
*Úgy néz Ivorra, mintha tanácsot várna arra nézvést, hogy a fertőtlenítő hatású növény ilyen felhasználása – amivel tudomása szerint még senki nem próbálkozott – hatásos lehet-e, majd elmosolyodik.*
- Talán több a remény, mint gondoltam, barátom. *hittel bólogat* Igen. Nem így lesz vége. Nem így.
*Elnéz a Staardhal felé. Talán már a lepihent menekültek, a fáradság és a kór hatására alszanak.*
- Menjünk! Hozzuk ki a meghaltakat!
*És a nagy kancellár ebben az emelkedett pillanatban semmi kivetnivalót nem talál abban, hogy holttestek összegyűjtése is az ő dolga lett.*
10706. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-12-03 19:10:11
Üzenet elküldve: 2018-12-03 19:10:11
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Menekültek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Habrertus, egy kis Krestvir, Ephemia, Tizio, Frandr'd//
- Tényleg... én... én úgy sajnálom. *Nyöszörgi Ivor, bágyadt tekintettel, s szemeibe könnyek is gyűlnek, bár jelen pillanatában nem lehet tudni, hogy az öklendezéstől, vagy valóban mélyen érintette tehetetlensége. Ahogy megkapja a rongyot és a vödröt természetesen azonnal takarítani kezd, nyakán kidagadnak az inak az erőlködéstől, s homloka gyöngyözni kezd. Alaposan csutakolja, közben magában motyog:*
- Segíteni akarnak... én meg... én nem... de megcsinálom, meg bizony, Ivor mindig gondos szolga volt! Apám, nem hozok szégyent rád, ígérem, drága jó apám! *Pillant fel egy pillanatra a mennyezetre, hogy aztán bőszen folytassa, míg valóban nedves ugyan, de kristálytiszta legyen az asztal. Homlokát törli meg kézfejével, s a hányástól bűzlik. A rongyot gondosan többször megmártja, majd kicsavarja. Mikor átmennek a fürdőbe, többé-kevésbé saját lábán teszi, majd engedelmesen áll neki megmosdani, közben közvetlenül kezd beszélgetésbe, mit sem véve észre a kancellár aggodalmából:*
- Pestis? Soha nem hallottam még róla. *Rázza szomorúan fejét.* Az komoly? *Kérdezi.* De biztos van rá gyógyszer... ugye? Te és a barátaid nagyon okosak vagytok, pikk-pakk kitaláltok valamit és jól lesznek a gyerekek, ugye? *Mosolyodik el felegyenesedve, vidáman. Látszik a remény a szemében, bízik a kancellárban és tudásában, hisz ő csak egy egyszerű szolga, miért ne tenné? Követni kezdi engedelmesen, s szédelegve bár, de szórakozottan kezd beszélgetni, még, ha választ nem is kap rá, akkor is.*
- Először a gyerekek kapjanak gyógyszert, aztán az asszonyok. *Bólogat kedélyesen.* Aztán a többiek, engem hagyjatok utoljára, *Legyint látványosan.* erős vagyok, mint a bivaly! *Emeli fel ványadt kezeit válla fölé, s befeszíti. Persze mondani sem kell, hogy sok izom nincs rajta, a férfi sorvadt és gyenge, csupán akarata viszi előre, egészen addig, míg el nem kapja egy köhögésroham. Egyik kezével a falnak támaszkodik, másikkal feltartja tenyerét a kancellár felé:*
- Ne... nincs baj. Nehogy te is elkapd! *Ennyit már tanult, jótevőjével nem akar rosszat. Miután összeszedi magát továbbindul, s hamarosan Amon kapujához érnek.*
- Ivor! Ivor! Ftitti beteg! *Hangzik fel hirtelen a kétségbeesett női hang, s egy lány, vállán ifjú gyermekével Ivorhoz szalad.* Rosszul lett... nem is evett! *Sírja el magát.* De hát olyan kicsi még... mi baja van?
*Ivor nem szól, leinti a lányt, egyelőre csak végighallgatja, míg a kancellár összecsődíti a tömeget. Némán nézi végig, ahogyan lassan mindenki odasiet, kivéve azt a férfit, arccal a porban. Halkan sóhajt fel, majd a kancellárra függeszti tekintetét. Megvárja, míg Habrertus ránéz, úgy kezdi el:*
- Csak egy kis nátha... Tika... rendben lesz minden. *Mosolyogva simítja meg a nő haját, majd hirtelen kezére meredve gyorsan engedi le maga mellé.*
- Tegyétek, ami mondanak. Nem lesz baj. *Ereszti ki egy kicsit a hangját.
Frandr'd, Krestvir, Ephemia és Tizio környékén nincsenek emberek, a férfiak és a két lány sikeresen elkerülik őket, köszönhetően a kapuőrök hathatós közreműködésének. A kancellár utasítására a porban heverő testet két férfi kapja fel, majd nyögve hurcolják magukkal. A csődület szép lassan felsorakozik, majd engedelmesen követi Habrertust az ispotályba. Rettegő tekintetek, anyák, kik gyermeküket ölelik magukhoz, férfiak, kik családjuk védelméért éltek eddig, most alig vonszolják magukat. A tömegből több helyütt felhangzik a köhögés és az öklendezés hangja, akkor is, amikor elkezdenek vetkőzni. Nincs helye szeméremnek, az utasítás egyértelmű, így a csoport egymást kezdi mosdatni, persze olykor egy-két asszony, pironkodva és zavartan tartja maga elé rongyos ruhadarabjait, míg el nem veszik azt tőle.*
- Jól van, barátaim... nem lesz semmi baj. *Ivor szinte mindenkit végigjár, mindenkihez van egy-két mosolygós szava, vagy simogatása, apró barack a kisfiúkobakokra, s tapsolás a kislányokkal. Többször elkapja a köhögés, s egyre rosszabbul néz ki, de kitart, valahogy Habrertus segédjévé, közvetítőjévé vált. Tisztában van helyzetükkel, mégsem mond senkinek semmit, ha megkérdezik, csupán nevetve legyint, bár néhányszor zavartan fordul el, hogy szemét törölje meg valamiért. Többször megtámaszkodik térdein, de addig nem helyezi magát nyugalomba, míg mindenki el nem foglalja kijelölt helyét. Az emberek gyorsan elalszanak, Ivor még párszor körbefuttatja tekintetét a csapaton, majd a máglya előtt álló kancellár mellé áll. Nem néz rá, csak a tüzet figyeli, vékony gyolcsdarabban, mi rajta van, hangtalanul didereg, majd kezében tartott ruháit lassú mozdulattal a tűzre veti.*
- Uram... ketten meghaltak. Akkor vettem észre, mikor betakartam őket... nem lélegeznek már. Nem... nem akartam így elhozni őket a többiek előtt. Olyan, mintha csak aludnának. *Sóhajt fel, majd letörli orráról a könnycseppeket.*
- Mennyi időm van? A családom... Artheniorban maradt. Felkértek vezetőnek, hát jöttem... gondoltam itt biztonságban leszünk és nem érhet bennünket baj. *Néz fel rázkódó vállakkal és szeméből patakzó könnyekkel nevetve. Majd kezeit széttárja.* Elég... nagyot tévedtem... igaz, uram?
//Rh'onhan Heli'otis//
*Nem tudni miért. Talán a tetőtől talpig bőrrel borított test az oka, de Rh'onhan függetlenül attól, hogy az emberek érkezésükkor körbevették, aranyat fogadtak el tőle, egészen eddig semmi váratlan nem éri. A történés persze most sem nevezhető túlságosan váratlannak, hiszen csupán egy egészen pici kis csípést érez a vállán. Épp csak akkorát, hogy mérgesen fújtatva kapja oda tekintetét. Valószínűleg nem is törődik vele, ettől jóval keményebb harcos hírében áll. A csípéstől eltekintve mást, egyelőre nem tapasztal.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.03 19:18:56
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Habrertus, egy kis Krestvir, Ephemia, Tizio, Frandr'd//
- Tényleg... én... én úgy sajnálom. *Nyöszörgi Ivor, bágyadt tekintettel, s szemeibe könnyek is gyűlnek, bár jelen pillanatában nem lehet tudni, hogy az öklendezéstől, vagy valóban mélyen érintette tehetetlensége. Ahogy megkapja a rongyot és a vödröt természetesen azonnal takarítani kezd, nyakán kidagadnak az inak az erőlködéstől, s homloka gyöngyözni kezd. Alaposan csutakolja, közben magában motyog:*
- Segíteni akarnak... én meg... én nem... de megcsinálom, meg bizony, Ivor mindig gondos szolga volt! Apám, nem hozok szégyent rád, ígérem, drága jó apám! *Pillant fel egy pillanatra a mennyezetre, hogy aztán bőszen folytassa, míg valóban nedves ugyan, de kristálytiszta legyen az asztal. Homlokát törli meg kézfejével, s a hányástól bűzlik. A rongyot gondosan többször megmártja, majd kicsavarja. Mikor átmennek a fürdőbe, többé-kevésbé saját lábán teszi, majd engedelmesen áll neki megmosdani, közben közvetlenül kezd beszélgetésbe, mit sem véve észre a kancellár aggodalmából:*
- Pestis? Soha nem hallottam még róla. *Rázza szomorúan fejét.* Az komoly? *Kérdezi.* De biztos van rá gyógyszer... ugye? Te és a barátaid nagyon okosak vagytok, pikk-pakk kitaláltok valamit és jól lesznek a gyerekek, ugye? *Mosolyodik el felegyenesedve, vidáman. Látszik a remény a szemében, bízik a kancellárban és tudásában, hisz ő csak egy egyszerű szolga, miért ne tenné? Követni kezdi engedelmesen, s szédelegve bár, de szórakozottan kezd beszélgetni, még, ha választ nem is kap rá, akkor is.*
- Először a gyerekek kapjanak gyógyszert, aztán az asszonyok. *Bólogat kedélyesen.* Aztán a többiek, engem hagyjatok utoljára, *Legyint látványosan.* erős vagyok, mint a bivaly! *Emeli fel ványadt kezeit válla fölé, s befeszíti. Persze mondani sem kell, hogy sok izom nincs rajta, a férfi sorvadt és gyenge, csupán akarata viszi előre, egészen addig, míg el nem kapja egy köhögésroham. Egyik kezével a falnak támaszkodik, másikkal feltartja tenyerét a kancellár felé:*
- Ne... nincs baj. Nehogy te is elkapd! *Ennyit már tanult, jótevőjével nem akar rosszat. Miután összeszedi magát továbbindul, s hamarosan Amon kapujához érnek.*
- Ivor! Ivor! Ftitti beteg! *Hangzik fel hirtelen a kétségbeesett női hang, s egy lány, vállán ifjú gyermekével Ivorhoz szalad.* Rosszul lett... nem is evett! *Sírja el magát.* De hát olyan kicsi még... mi baja van?
*Ivor nem szól, leinti a lányt, egyelőre csak végighallgatja, míg a kancellár összecsődíti a tömeget. Némán nézi végig, ahogyan lassan mindenki odasiet, kivéve azt a férfit, arccal a porban. Halkan sóhajt fel, majd a kancellárra függeszti tekintetét. Megvárja, míg Habrertus ránéz, úgy kezdi el:*
- Csak egy kis nátha... Tika... rendben lesz minden. *Mosolyogva simítja meg a nő haját, majd hirtelen kezére meredve gyorsan engedi le maga mellé.*
- Tegyétek, ami mondanak. Nem lesz baj. *Ereszti ki egy kicsit a hangját.
Frandr'd, Krestvir, Ephemia és Tizio környékén nincsenek emberek, a férfiak és a két lány sikeresen elkerülik őket, köszönhetően a kapuőrök hathatós közreműködésének. A kancellár utasítására a porban heverő testet két férfi kapja fel, majd nyögve hurcolják magukkal. A csődület szép lassan felsorakozik, majd engedelmesen követi Habrertust az ispotályba. Rettegő tekintetek, anyák, kik gyermeküket ölelik magukhoz, férfiak, kik családjuk védelméért éltek eddig, most alig vonszolják magukat. A tömegből több helyütt felhangzik a köhögés és az öklendezés hangja, akkor is, amikor elkezdenek vetkőzni. Nincs helye szeméremnek, az utasítás egyértelmű, így a csoport egymást kezdi mosdatni, persze olykor egy-két asszony, pironkodva és zavartan tartja maga elé rongyos ruhadarabjait, míg el nem veszik azt tőle.*
- Jól van, barátaim... nem lesz semmi baj. *Ivor szinte mindenkit végigjár, mindenkihez van egy-két mosolygós szava, vagy simogatása, apró barack a kisfiúkobakokra, s tapsolás a kislányokkal. Többször elkapja a köhögés, s egyre rosszabbul néz ki, de kitart, valahogy Habrertus segédjévé, közvetítőjévé vált. Tisztában van helyzetükkel, mégsem mond senkinek semmit, ha megkérdezik, csupán nevetve legyint, bár néhányszor zavartan fordul el, hogy szemét törölje meg valamiért. Többször megtámaszkodik térdein, de addig nem helyezi magát nyugalomba, míg mindenki el nem foglalja kijelölt helyét. Az emberek gyorsan elalszanak, Ivor még párszor körbefuttatja tekintetét a csapaton, majd a máglya előtt álló kancellár mellé áll. Nem néz rá, csak a tüzet figyeli, vékony gyolcsdarabban, mi rajta van, hangtalanul didereg, majd kezében tartott ruháit lassú mozdulattal a tűzre veti.*
- Uram... ketten meghaltak. Akkor vettem észre, mikor betakartam őket... nem lélegeznek már. Nem... nem akartam így elhozni őket a többiek előtt. Olyan, mintha csak aludnának. *Sóhajt fel, majd letörli orráról a könnycseppeket.*
- Mennyi időm van? A családom... Artheniorban maradt. Felkértek vezetőnek, hát jöttem... gondoltam itt biztonságban leszünk és nem érhet bennünket baj. *Néz fel rázkódó vállakkal és szeméből patakzó könnyekkel nevetve. Majd kezeit széttárja.* Elég... nagyot tévedtem... igaz, uram?
//Rh'onhan Heli'otis//
*Nem tudni miért. Talán a tetőtől talpig bőrrel borított test az oka, de Rh'onhan függetlenül attól, hogy az emberek érkezésükkor körbevették, aranyat fogadtak el tőle, egészen eddig semmi váratlan nem éri. A történés persze most sem nevezhető túlságosan váratlannak, hiszen csupán egy egészen pici kis csípést érez a vállán. Épp csak akkorát, hogy mérgesen fújtatva kapja oda tekintetét. Valószínűleg nem is törődik vele, ettől jóval keményebb harcos hírében áll. A csípéstől eltekintve mást, egyelőre nem tapasztal.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.03 19:18:56
10705. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-12-03 11:48:18
Üzenet elküldve: 2018-12-03 11:48:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Menekültek és kapu környékén tartózkodók//
*Páran szállingóznak befelé a kapun, a menekültek, mint kiderült, súlyos betegségben szenvednek, Frandr pedig kezdi unni az egészet. Pár őr van a közelben, látható módon ők tartják fenn a rendet.
Egyikük, aki valamilyen okból az összes bőrfelületét takarja valamivel, megszólítja.*
-Viszont.
~Jó magas fickó, azt meg kell hagyni. Ezeket hívják elfeknek itt nyugaton?~
*Az őr közben tisztázza a szabályokat. Bemenni lehet, kijönni nem. Kezdi érteni, miért, ha valami nyavalya van itt, azt jó lehet itt tartani. Legalábbis ő erre következtet.
A fegyverei leadásának említésére felmordul, de mást nem mond. Mielőtt még legtöbb lehetőségét az önvédelemre valaki olyan kezébe adná, akit nem is ismer, biztos lesz pár kérdése.*
-Keleti puszták felől jövök. Elegem lett abból, ami ott történt, úgy tudtam, nyugatra több van, mint keletre. Az úton meg hallottam a városi helyzetről, ezért a másik irányba mentem.
*Foglalja össze röviden a történetét. Nem részletezi a keleti helyzetet, nem büszke arra, hogy milyen későn jött el onnan.*
-Ki itt a főnök, egyébként? Mit lehet itt csinálni?
*Teszi fel saját kérdéseit is. Valami Kaganról hallott, de nem tud róla sokat. Ezen kívül persze egy ok is kell ahhoz, hogy belépjen a városba.
Reméli, hogy nem hiába jött ide. Valójában neki már egy nyitott fogadó, vagy valami alkalom, hogy megmozgassa izmait is elég lenne ahhoz, hogy bemenjen, ha nem valami erőszaktevőkből álló rablóbanda tanyájába lép be érte.*
*Páran szállingóznak befelé a kapun, a menekültek, mint kiderült, súlyos betegségben szenvednek, Frandr pedig kezdi unni az egészet. Pár őr van a közelben, látható módon ők tartják fenn a rendet.
Egyikük, aki valamilyen okból az összes bőrfelületét takarja valamivel, megszólítja.*
-Viszont.
~Jó magas fickó, azt meg kell hagyni. Ezeket hívják elfeknek itt nyugaton?~
*Az őr közben tisztázza a szabályokat. Bemenni lehet, kijönni nem. Kezdi érteni, miért, ha valami nyavalya van itt, azt jó lehet itt tartani. Legalábbis ő erre következtet.
A fegyverei leadásának említésére felmordul, de mást nem mond. Mielőtt még legtöbb lehetőségét az önvédelemre valaki olyan kezébe adná, akit nem is ismer, biztos lesz pár kérdése.*
-Keleti puszták felől jövök. Elegem lett abból, ami ott történt, úgy tudtam, nyugatra több van, mint keletre. Az úton meg hallottam a városi helyzetről, ezért a másik irányba mentem.
*Foglalja össze röviden a történetét. Nem részletezi a keleti helyzetet, nem büszke arra, hogy milyen későn jött el onnan.*
-Ki itt a főnök, egyébként? Mit lehet itt csinálni?
*Teszi fel saját kérdéseit is. Valami Kaganról hallott, de nem tud róla sokat. Ezen kívül persze egy ok is kell ahhoz, hogy belépjen a városba.
Reméli, hogy nem hiába jött ide. Valójában neki már egy nyitott fogadó, vagy valami alkalom, hogy megmozgassa izmait is elég lenne ahhoz, hogy bemenjen, ha nem valami erőszaktevőkből álló rablóbanda tanyájába lép be érte.*
10704. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-12-03 10:47:15
Üzenet elküldve: 2018-12-03 10:47:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Menekültek és kapu környékén tartózkodók//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A vezér macája, meg a fivére behaladnak, a menekültek meg folytatják kicsit odébb a nem túl csendes halódást. Elfünket lelombozza az ilyesmi és erősíti az emberekről alkotott véleményét is, miszerint ~Göthös fajzatok.~
A kancellár érkezik és saját fontossága teljes tudatában intézkedni kezd.*
- Éééértem. Befelé lehet, de kifelé nem. Há' gyáó.
*Kapu bezár, miután levonult a helyszínről a kancellár, meg a kehes artheniori népség. ~Városiak, pfejj...~ Amúgy is jön hamarosan az éjszaka, szóval amúgy is bezárták volna mára a kócerájt.*
- 'Stét!
*Szól még oda az utoljára érkezett fickónak (Frandr'd Gruad), aki szemlátomást nem a göthös városi népséggel érkezett.*
- Bemenni még bemehetsz, de kijönni már nem lehet. És a fegyvereidet ide kell adnod nekem. Amúgy mi szél fújt ide?
*Elfünk szokatlanul nyájas. Tőle szokatlanul. Kicsit feldobta a kancellár szemmel látható nyomora.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A vezér macája, meg a fivére behaladnak, a menekültek meg folytatják kicsit odébb a nem túl csendes halódást. Elfünket lelombozza az ilyesmi és erősíti az emberekről alkotott véleményét is, miszerint ~Göthös fajzatok.~
A kancellár érkezik és saját fontossága teljes tudatában intézkedni kezd.*
- Éééértem. Befelé lehet, de kifelé nem. Há' gyáó.
*Kapu bezár, miután levonult a helyszínről a kancellár, meg a kehes artheniori népség. ~Városiak, pfejj...~ Amúgy is jön hamarosan az éjszaka, szóval amúgy is bezárták volna mára a kócerájt.*
- 'Stét!
*Szól még oda az utoljára érkezett fickónak (Frandr'd Gruad), aki szemlátomást nem a göthös városi népséggel érkezett.*
- Bemenni még bemehetsz, de kijönni már nem lehet. És a fegyvereidet ide kell adnod nekem. Amúgy mi szél fújt ide?
*Elfünk szokatlanul nyájas. Tőle szokatlanul. Kicsit feldobta a kancellár szemmel látható nyomora.*
10703. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-12-02 21:56:14
Üzenet elküldve: 2018-12-02 21:56:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Menekültek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Frandr a tömegből már kezdi gyanítani, hogy nem lesz minden olyan egyszerű, ahogy gondolja. Kicsit belehallgat a kiáltozásba, és még épp elkap egy félmondatot, miszerint is senki nem hagyhatja el a várost.*
~Ó, hogy baszódnék keresztbe... Semmi sem olyan egyszerű, amilyennek szeretném~
*Nem érti a helyzetet, nem ismeri a helyieket, és nincs kifejezetten tisztában a helyi hírekkel sem. Az már kezd derengeni neki, hogy a városba nem érdemes bemennie, viszont a fogadó, amire ilyen helyzetekben általában számítani lehetne, szintén zárva van. Az emberek csak kicsivel tudnak többet a helyzetről, mint ő, de cserébe nagyon széles a repertoárjuk a különféle verziókból.
Valami betegséget emlegetnek, ami nem hangzik jól, de senki sincs, aki felvilágosítsa, hogy pontosan mi a helyzet.
Így tanácstalanul vár a kapu közelében, hátha lesz még egy bejelentés, fejlemény, vagy valami hasonló, ami picit felvilágosítja.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Frandr a tömegből már kezdi gyanítani, hogy nem lesz minden olyan egyszerű, ahogy gondolja. Kicsit belehallgat a kiáltozásba, és még épp elkap egy félmondatot, miszerint is senki nem hagyhatja el a várost.*
~Ó, hogy baszódnék keresztbe... Semmi sem olyan egyszerű, amilyennek szeretném~
*Nem érti a helyzetet, nem ismeri a helyieket, és nincs kifejezetten tisztában a helyi hírekkel sem. Az már kezd derengeni neki, hogy a városba nem érdemes bemennie, viszont a fogadó, amire ilyen helyzetekben általában számítani lehetne, szintén zárva van. Az emberek csak kicsivel tudnak többet a helyzetről, mint ő, de cserébe nagyon széles a repertoárjuk a különféle verziókból.
Valami betegséget emlegetnek, ami nem hangzik jól, de senki sincs, aki felvilágosítsa, hogy pontosan mi a helyzet.
Így tanácstalanul vár a kapu közelében, hátha lesz még egy bejelentés, fejlemény, vagy valami hasonló, ami picit felvilágosítja.*
10702. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-12-02 11:47:48
Üzenet elküldve: 2018-12-02 11:47:48
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
//Még a menekültek érkezése előtt//
*Komoran baktat el a kapuhoz felé vezető útra, ha valaki köszön is rá, nem veszi észre, gondolataiba temetkezve halad célirányosan a gyakorlótér irányába. Talán a városba is benéz, még nem tudja hogyan tovább, de nincs kedve társasághoz. Szerencsére sok mindenkivel nem találkozik, így akadálytalanul haladhat előre. A kapuban őrködőnek csak biccent, kezét emelve, fegyvereit neki nem kell leadnia, hiszen hűséget esküdött a nagyúrnak. Ki épp nem rég rabolta el tőle Krestvirt, valami veszélyes küldetésre.*
- Üdv! *Veti oda az őrnek majd lassan továbbhalad, szerencsére nem állítják meg, elképzelhető, hogy pofonnal díjazná, ha valaki bármivel kedveskedne.*
//Még a menekültek érkezése előtt//
*Komoran baktat el a kapuhoz felé vezető útra, ha valaki köszön is rá, nem veszi észre, gondolataiba temetkezve halad célirányosan a gyakorlótér irányába. Talán a városba is benéz, még nem tudja hogyan tovább, de nincs kedve társasághoz. Szerencsére sok mindenkivel nem találkozik, így akadálytalanul haladhat előre. A kapuban őrködőnek csak biccent, kezét emelve, fegyvereit neki nem kell leadnia, hiszen hűséget esküdött a nagyúrnak. Ki épp nem rég rabolta el tőle Krestvirt, valami veszélyes küldetésre.*
- Üdv! *Veti oda az őrnek majd lassan továbbhalad, szerencsére nem állítják meg, elképzelhető, hogy pofonnal díjazná, ha valaki bármivel kedveskedne.*
10701. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2018-12-01 21:16:54
Üzenet elküldve: 2018-12-01 21:16:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Menekültek és kapu környékén tartózkodók//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Már a Stardhaal felől igyekszik vissza a Radkraal felé, amikor észreveszi a csoportosulást a kapunál. A menekültek azok, és még páran, akiket épp most evett erre a fene. Hubi a kapu felé indul, de tisztes távolban megáll. Akár a hegyesfülű kollégának van igaza, akár neki, az efféle elővigyázatosságból nem lehet baj.*
- Akik Artheniorból menekültek, azok jöjjenek ide! *ereszti ki a hangját, és még integet is* Igyekezzünk, kérem, ne húzzuk az időt!
*Ha a csoport megindul felé, jó kancellárnak feltűnik, hogy nem mindenki tesz így.*
- Őt is hozzátok! *nyújtja ki a karját a porban hasaló szerencsétlen felé. És valóban, mások is ácsorognak a kapunál. Hubi pedig átgondolja korábbi rendelkezését.*
-Rh'onhan! *kajabál újfent* Az amoni kapu zárva van mindenkinek, aki el akarja hagyni a várost. Aki be akar lépni, megteheti. De amíg a Hadúr vagy én másként nem rendelkezik, senki, érted? senki nem távozhat.
*Ezután röviden tájékoztatja a csoportot, hogy sajnálatos módon megbetegedtek – nekik nem árulja el a pontos kórismét – és a hatásos gyógyításhoz elengedhetetlen, hogy megtisztálkodjanak, ruháikat hátra hagyják, és a hamarosan megkezdődő gyógykezelést a Staardhalban vegyék.
Ha pedig a társaság megfürdött és elhelyezkedett az ispotályban, az addig a folyamatot felügyelő és szükség szerint segítő kancellár maga is megfürdik. Annyi kiváltságot élvez, hogy saját ruhát húzhat magára. Ez persze messze nem olyan díszes, mint amit eddig viselt, és amit most vet a Radkraal előtt felhalmozott kupacra. Kis mécsesolajat locsol, majd tüzet vet rá. És a büszke kancellár most inkább tűnik megtört öregembernek, aki könnyezve nézi a hevenyészett máglyát. Lehet, hogy a füst csípi a szemét.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Már a Stardhaal felől igyekszik vissza a Radkraal felé, amikor észreveszi a csoportosulást a kapunál. A menekültek azok, és még páran, akiket épp most evett erre a fene. Hubi a kapu felé indul, de tisztes távolban megáll. Akár a hegyesfülű kollégának van igaza, akár neki, az efféle elővigyázatosságból nem lehet baj.*
- Akik Artheniorból menekültek, azok jöjjenek ide! *ereszti ki a hangját, és még integet is* Igyekezzünk, kérem, ne húzzuk az időt!
*Ha a csoport megindul felé, jó kancellárnak feltűnik, hogy nem mindenki tesz így.*
- Őt is hozzátok! *nyújtja ki a karját a porban hasaló szerencsétlen felé. És valóban, mások is ácsorognak a kapunál. Hubi pedig átgondolja korábbi rendelkezését.*
-Rh'onhan! *kajabál újfent* Az amoni kapu zárva van mindenkinek, aki el akarja hagyni a várost. Aki be akar lépni, megteheti. De amíg a Hadúr vagy én másként nem rendelkezik, senki, érted? senki nem távozhat.
*Ezután röviden tájékoztatja a csoportot, hogy sajnálatos módon megbetegedtek – nekik nem árulja el a pontos kórismét – és a hatásos gyógyításhoz elengedhetetlen, hogy megtisztálkodjanak, ruháikat hátra hagyják, és a hamarosan megkezdődő gyógykezelést a Staardhalban vegyék.
Ha pedig a társaság megfürdött és elhelyezkedett az ispotályban, az addig a folyamatot felügyelő és szükség szerint segítő kancellár maga is megfürdik. Annyi kiváltságot élvez, hogy saját ruhát húzhat magára. Ez persze messze nem olyan díszes, mint amit eddig viselt, és amit most vet a Radkraal előtt felhalmozott kupacra. Kis mécsesolajat locsol, majd tüzet vet rá. És a büszke kancellár most inkább tűnik megtört öregembernek, aki könnyezve nézi a hevenyészett máglyát. Lehet, hogy a füst csípi a szemét.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11715-11734