//Ha nincs más//
*Marin mérges, s nyomorúságos szívvel hagyta el korábbi bajtársait, kikkel nem tudott belefogni a Talmid által felvázolt események felgöngyölésére. Szerencsétlen vízi lény túl öreg, és kimerült volt, de az is lehet, hogy szárazföldön túl sokat eltöltött idő lett a végzete. Marinék nem tudták hogyan kéne illő módon elbúcsúztatni, de mégsem dobhatták a kutyáknak, így jobb ötlet híján visszaküldték otthonába, a végtelen óceán mélységeibe.
Az esetet követően ugyan felajánlották a hajózást, kétes mivoltát tekintve a testőr inkább nem fogadta el, na meg nem hagyhatta magára Tarsist sem. Bár ami most ütött szöget a fejében, lehet egy hangyányit sem jobb ötlet.
A kikötő környékén amúgy is sok a pletyka, de mostanság túl sok szól egy olyan helyről, melynek létezésére tucatnyian esküdöznek. A barbár törzs, amiről szó van, embereket toboroz, s Marin bármennyire is húzta a száját, kénytelen volt belátni, hogy tennie kell velük egy próbát. A városba amúgy sem tudnak visszajutni, hisz arra sincsen pénzük. A talmiddal együtt a pénz ígérete is elúszott.
Tarsis Gregóriusz úrnál maradt, ki régebben is jó társaságra lelt benne. Megígérte, hogy gondját viseli a férfinak, míg Marin vissza nem tér, s örökre, ha nem térne vissza, Talán ez lenne az alkalom, hogy Marin köddé váljon, ezzel biztosítva urának a nyugalmat hátralevő napjaiban, de őt nem arra nevelték, hogy elhagyja gazdáját. Eddig is kitartott, ezután is ki fog.
A barbár törzs, ahogy a kikötőben nevezik őket, igazán impozáns erődöt tákolt össze magának. Már csak ebből is az tűnik ki, hogy nem egy nomád rablóbandáról van szó. De akkor minek toboroznak embereket, s miért ilyen feltűnően? Amennyire tudja ez a terület már nem tartozik Artheniorhoz, de azért túlzás lenne azt képzelni, szövetségbe akarnának lépni a várossal. Azt meg végképp, hogy csatározásra adnák a fejüket a szél városával.
Marin a kapura emeli tekinteték, s megrázza a fejét, mikor arra gondol, hogy kopogni kezd rajta. Persze fogalma sincs az effajta népek szokásairól, de feltehetően nem pont ugyanazok a normák, mint odahaza a nemességnél. Fejét inkább a kovácsbódé felé fordítja, s lábait is arra indítja. Nem szeretne vakon besétálni az oroszlán barlangjába, hisz a barbároktól az is kitelik, hogy leütik, elveszik a holmiját, és fültől-fülig vágott torokkal kidobják a dögevőknek.*
-