//A pestis//
//Küldöttek//
*Aenae-nek végül elfogy a türelme, és véget vetne a beszélgetésnek. Még a kapuőrt is ugrasztja, valószínűleg biztos ami biztos alapon. Hubi ugyan nem hiszi, hogy szükség lenne fegyverekre, de nem mond ellent. Most mégis Aenae az egyik vezére a törzsnek. És a látszatra adni kell. Ekkor kapcsolódik be a fordulatos társalgásba az eddig háttérbe húzódó másik követ, akinek lehet respektje a másik előtt, mert hamar elhallgattatja. Ez a másik férfi pedig sokkal inkább a jó kancellár kedvére való. Feszült vonásai lassan megenyhülnek a másik szavaira. Lám, így beszél az, akinek van érzéke a diplomáciához! Persze a diplomácia nem más, mint színjáték. Udvarias szavakba csomagolják a fenyegetést, fényes mázt kap a zsarolás, de bizony akkor is szükség van rá, ha valóban jó szándék vezeti mindkét felet. Hubi pedig még a formás női hátsóknál is jobban élvezi ezt a játékot. Időközben felcsatlakozik a hívásra hozzájuk lépett elf íjász is, a maga faragatlan tónusában. Hubi csak egy pillantást vet rá, így láthatja, hogy nem egyedül érkezett. Arról persze fogalma sem lehet, hogy a társaságában érkezettek is őt keresik, így mindössze egy kézmozdulattal jelzi Rh'onhannak, hogy értékes szolgálataira mégsem tartanak igényt. Habrertust, többek között, a kevély, leereszkedő modoráért is imádhatják.*
- Biztos vagyok benne, hogy a kisasszony nem kívánja azt, hogy ártatlanok bűnhődjenek másik gaztettei miatt.
*Kicsit meg is riasztja a másik önfeláldozása. Ugyan valószínűsíti, hogy ez csupán egy gesztus a követ részéről, de ha valóban jártas a nagypolitikában, mint azt Hubi sejti, akkor tudhatja, hogy a tharg nehezen kiszámítható népség. Még a szaván is foghatják. Amint pedig gyanúja beigazolódni látszik, az nemhogy eloszlatná a furcsaságokat, épp ellenkezőleg. Növeli azok számát. Ezek szerint a vele szemben álló férfi írta a kezében tartott levelet, és jelenleg őt tekinthetik Arthenior első emberének. Messziről jött ember, persze, azt mond amit akar, de ha valóban így van, akkor miért írta le kívánságait, ha maga jött el a Vashegyre? Vagy megfordítva: miért saját kezűleg hozta el a levelet? Esetleg csak arról lehet szó, hogy olyan nagy barátja a bürokráciának, mint a kancellár. A lányhoz intézett szavait nagy megelégedéssel hallja. A maga részéről nem rokonszenvezett a talán csak átmenetileg boldogult Hadúr kardcsörtető politikájával, még ha annak indítékait értette, és némileg meg is értette. De talán a lánya jobban hajlik a békés megoldásokra. Kellő ravaszsággal és ügyességgel ezzel is lehet annyit nyerni, mint háborúskodással. Talán többet is.*
- Örömömre szolgál, hogy megismerhetlek, Safrin uram. *hajtja meg magát kissé a másik felé* Bár tragédia, szavamra, tragédia ami Artheniorban és Artheniorral történt, de bízvást mondhatom, hogy jó kezekbe került a vezetés. Nemcsak az arthenioriak érdeke, hogy a városban helyre álljon a béke és a nyugalom, de a Vashegyé is, hogy a szomszédságában ne a káosz legyen az úr.
*reméli, hogy Aenae indulatból vagy dacból nem utasítja vissza az egészen más hangnemben elhangzott szavakat is, de a biztonság kedvéért úgy érzi, hogy mielőtt döntést hozna, beszélnie kell vele.*
- Ha megengeditek *beszél most már mindkét követhez* váltanék néhány szót a kisasszonnyal. Addig kérlek titeket, kegyeskedjetek türelemmel várni. Nem tart sokáig. Kérlek!
*Ez utóbbi szó már a lánynak szól, egy kézmozdulat kíséretében, amivel jelzi, hogy tegyenek pár lépést. Ha Aenae vele tart, akkor már hallótávolságon kívül folytatja.*
- Én teljes szívemből megértem, hogy bosszúért kiáltanál. *mondja fojtott hangon* Noha keveset értek a hadakozáshoz, feltételezem, hogy addig kéne ütni Artheniort, amíg a felfordulástól és a ragálytól gyenge. De vannak más szempontok is, egyike pont a kórság. Már csak azzal is szörnyű dolgokat ereszthetünk szabadon, ha nem teszünk semmit.
*Ez magyarázatra szorulhat, Hubi pedig nem késlekedik kifejteni érveit.*
- A Hadúr mindig meghallgatta a tanácsaimat.
*Ez történetesen igaz, még akkor is ha Hubi azt már nem teszi hozzá, hogy Kagan gyakran magasan tojt rájuk.* Csupán ennyit kérek tőled most, hallgasd meg te is! A városban úgy tudják, hogy a Vashegy ismeri a gyógyírt. Ha magukra hagyjuk őket, nem küldünk segítséget, de legalább a reményt nem hagyjuk meg nekik, könnyen megeshet, hogy maguk jönnek el hozzánk a gyógyulásért. Nem ketten, nem tucatnyian, de ezrével.
*Mintha sejtené a lány gondolatait, egy megengedő kézmozdulatot tesz.*
- Amon Ruadh falai és kapuja erősek. Sem azokon, sem fegyvereinken nem juthatnának át. Az emberek *itt persze minden, Artheniort lakó értelmes lényre utal* semmiképp. De hozni fogják magukkal mindazt, ami a betegség terjedésének kedvez. A patkányaikat, a bolháikat, a rossz levegőt.
*Hubi még mindig nem tudja elengedni, hogy a betegséget bizony a fertőzött lég is hordozza.*
- Nem kaphatunk el minden rágcsálót, nem üthetünk agyon minden bolhát, és a a szélnek még atyád sem parancsolhatott. Ne tegyük ki népünket ily veszélynek! Azt javaslom, hogy osszuk meg velük az eredményeinket. Már jó szándékunk bizonyításával is hálára kötelezhetjük őket. A továbbiakon pedig ráérünk holnap is gondolkodni.
*Érezni lehet, hogy a holnap kifejezést nem szó szerint, hanem átvitt értelemben gondolja.*
- Minden jel szerint az az Arthenior amit mi ismertünk, amivel annyi gondunk volt, nem létezik többé. A régi romjain pedig egy új erősödik. Ha ezt a felemelkedést úgy irányíthatjuk, ahogy a mi érdekeink kívánják, az komoly lehetőség. A régi Artheniornak fennhatósága volt a Vashegy fölött. Az újat mi irányíthatnánk.
*Ő is érzi, hogy egy picit elragadtatta magát, és olyasmiről beszél ami még a távoli jövő zenéje. De a lehetőséget látja, és nem szeretné elszalasztani. Magától értetődik, hogy ebben az új rendben magának is komoly pozíciót képzel el. Már csak ezért is kedves neki a gondolat, hogy a betegség pusztítását kihasználva, a megmentő szerepében feltűnve olyan alkut csikarhassanak ki a várostól, ami megfordítja az eddigi erőviszonyokat.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.21 20:55:13