//Zhicca, Waldran, őrség//
- Akkor ezt meg is beszéltük. *nevet egy kicsit ő is, miután sikerült egymást kölcsönösen félreérteniük. Kicsit van olyan érzése, mintha valami vásári komédiába csöppent volna. A csepűrágók színdarabjainak kedvelt fordulata, hogy a hős és a hősnő félreértések folyományaként keverednek kalandokba, vagy egymás karjaiba. Utóbbitól most inkább eltekintene. Nem mintha bármi kifogása lenne a lány ellen. Csinos is, értelmesnek, talpraesettnek látszik, a visszafogottsága pedig külön imponáló. Lehet, hogy az a baj, hogy Laor nem Kagan. Ő meglehetős könnyedséggel lendült túl Lea halálán, legalábbis Laor így látta.*
- Jó! *bólint elégedetten, amikor már a fegyverek témáját érintik. Laor bizonyos szempontból konzervatív ember. Noha manapság divat különféle ritka és fura fegyverek forgatásában jeleskedni, úgy véli, hogy a kard az a fegyver ami szinte minden helyzetben megbízható és használható társ.*
- Az persze sohasem baj, ha egy második fegyverhez is ért az ember, de szerintem akkor érdemes azzal foglalkozni, ha az elsődlegessel már hibátlanul tudok bánni.
*Elvigyorodik.*
- Ilyen szintre eljutni pedig egy élet kevés. Ezért sincs a kardomon kívül más fegyverem, csak egy tőr. De hát az ugyanaz a kategória. Ne érts félre, nem akarlak lebeszélni az íjról. Ez csupán magamra értem. Ha valaki ügyes, használja ki. De azt hiszem, én egy óriást sem lennék képes eltalálni három lépés távolságból.
*Eszébe jut az a régi nap Artheniorban, azon a tavaszi vigasságon. Még a céltáblát is alig találta el, pedig nem íjjal kellett lőnie, csupán kis, fűrészporral kitömött labdákat dobált. De most nem fog nekiállni nosztalgiázni.*
- Ne törődj vele! *legyint egyet mosolyogva amikor az őr és a véleménye kerül szóba* Azt hiszem, szilárdan hisz benne, hogy ő a legjobb céllövő. Talán igaz is, fene tudja. De elf, méghozzá a rosszabbik fajtából. Gőgös és öntelt. Meglepett volna, ha nem így mutatkozik be.
*Rh'onhannak valóban lehettek már jobb napjai is. Ezt nemcsak Zhicca veszi észre, de ő szól miatta először. Amit mond, azzal Laor egyet is ért.*
- Kerítek valakit aki levált, te pedig jelentkezel az ispotályban. Még a végén letéped.
*Húzza el a száját amikor az elf íjász gyakran vakargatott testrészére utal. Közben Zhicca visszakapja a fegyvereit, és mielőtt rábólinthatna, hogy körbekalauzolja a lányt a Vashegyen, befut Waldran. Csak bólint kettőt annak mondandójára, hiszen az eszébe sem jut, hogy valami kibúvót keressen.*
- Ahogy kívánod, nagyúr. *bólint végül még egyet. Ez a címzés igazán kijár Waldrannak, ha a hadúr titulust Kaganon kívül nem szívesen alkalmazná másra.*
- Nem tudom. *gondolkodik el egy kicsit Alyo említésére* De gondolom a Seniknél lehet, ha a Vashegyen nincs. Megkeresem.
*Aztán Waldran afelől érdeklődik, hogy mire és kire lenne még szüksége.*
- Varázsitalok mindenképpen jól jönnének. Zöldek nekünk, kék Krestvirnek. És... esetleg Riri.
*A bájitalok rendkívül hasznos készségek, bámulatos képességekkel ruházhatják fel az embert. Ha van rá ideje, hogy felhajtson egyet. De ha nincs, akkor egy alkimista segítsége többet ér, mint az arany. Arról nem is beszélve, hogy Laor, aki vajmi keveset ért ehhez a tudományhoz, úgy gondolja, hogy egy alkimista bárhol és bármikor tud pancsolni az italokkal, hogy a szükségnek megfelelőt állítson elő.*
- És ha nincs ellenedre, Zhicca is velünk tarthatna. *néz egy hirtelen gondolattól vezérelve a lányra. Ugyan nincs tisztában még a képességeivel, és lehet, hogy ez mélyvízbe dobás klasszikus esete lehet, de arra gondol, hogy Alyo legendásan bánik az íjjal, Krestvir az egyik legnagyobb hatalmú mágus a délvidéken, és ő maga is elboldogul a karddal. Hacsak nem történik valami katasztrófa, akkor is biztonságban lehet mellettük, ha Zhicca még bizonytalan a tudásában. Ha pedig így van, akkor tanulhat is. Persze a lány véleményét nem kéri ki. Ebben nem ő fog dönteni.*
- Esetleg... *mosolyodik el a végén, és megvakarja az orrát, bár nem abból az apropóból, amiért a kapuőr vakargatja magát* A fegyvertárban láttam egy artheniori mesterkardot. Magamhoz venném, ha méltónak találsz rá.