//Pitypangkoskert és Kagan béketér, rekreációs központ építő bizottság//
*Learonnak eszébe sem jutott mindenkit felsorolni név szerint, akiben lehetőséget lát arra, hogy mágus legyen, hiszen ezekből folyót lehet rekeszteni és lassan már azt sem tudja, hogy kik a törzs tagjai. Régen könnyű volt, mert egy nagyobb tüzet körül tudtak ülni mindannyian, akik fontosabbak voltak, meg ott volt a rúna az ember testén, ami utalt arra, hogy kihez tartozik, de most napi szinten jönnek ismeretlen emberek, akiknek még a nevét sem tudja. Nehéz ügy ez így, főleg egy olyan idős embernek, mint a pásztor. Meg mióta leütötték, a memóriája sem a régi.*
-Érdemes megismerni. Okos asszony! *Egyébként értelmes nőkből jóval több van a Vashegyen mint bárhol máshol, de hát ilyen ez. Ha nem egész nap csak hímezni kell a nőknek, akkor fejlődnek jellemileg és észben is.*
-Na, ha már itt tartunk én azt sem tudom már, hogy kik a törzs tagjai! Nekem van ilyenem! *Mutat a tenyerében lévő tharg jelre.*
-Meg Troddnak is! Azoknak, akik az utóbbi négy évben jöttek viszont már nincs. Szerinted ki számít a törzs tagjának? Mert eddig úgy volt, hogy teljes jogú tag csak akkor lehet az ember, ha a vérszövetséget megköti. Most, hogy állunk? *Hangja sokkal inkább kérdő, mint számonkérő, bár abból is van egy pici benne. Egy kissé összekuszálódtak a Sajt-mester feje felett a hullámok és jobb tudni valamit, mint mindenféle elméleteket gyártani. Ezután megissza a kupájában lévő maradék bort.*
-Rendben! Ezután, ha jön hozzám valaki a Szilánkoktól akkor így teszek majd. *Egyezik bele, bár, ha neki is tud valamit tanítani az, akinek ő tanít, az a legtisztább és legcélravezetőbb. Azonban a pásztormágus azt vette észre az utóbbi időben, hogy sokkal több a nagyravágyó mágustanonc aki semmit sem tud még, mint az olyanok, mint Taitos, aki cserébe tud valamit adni a tudásért.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására pillanatok alatt emberöltőnyi korú fát növeszt egy elvetett magból.