//Hárman párban//
- A kalapod? *vonja fel a szemöldökét a lány javaslatára, hiszen ezúttal őszintén nem érti, honnan jött ez az ötlete, bár ha már ilyen magas labdát kapott, nem tudja nem lecsapni azt* Kösz, nem, nekem nem kell mások levetett holmija! *fordul hátra egy pillanatra, hogy egy negédes mosolyt villantson a lányra, már egyáltalán nem a ruhákról beszélve. Azonban ő is érzi, lassan kezdi átlépni az illendőség határát, valamint Habrertus megjegyzése is óvatosságra inti, így inkább a ruhaaljakat illetően nem szól semmit, bár biztos benne, többen is vannak, akiknek egyáltalán nem lenne ellenére, ha egy cipőkötéshez is levetkőzne a lány*
- Ha újra látom, átadom neki szíves meghívásod! *hagyja inkább, hogy más irányba, nevezetesen Grotg felé terelődjön a téma, bár ha őszinte akar lenni, ő maga annyira nem szívesen találkozna vele* Örülni fog, ha tudsz rá szakítani egy kis időt bokros teendőid között! *pillant hálásan a kancellárra, majd röviden megvillantja tekintetét Dora felé, csak hogy a lány is érezze a törődést, és hogy mit is ért pontosan bokros teendők alatt*
- Remélem, mihamarabb sor kerül rá! *cseveg tovább az esküvővel kapcsolatban, kíváncsian várva, az egyik fontos amoni személy esküvőjét vajon mikor követi két másiké. Egyelőre azonban ezt a témát is hanyagolja érdeklődés hiányában, bár az az érzése, Dora annyira nem tiltakozna a folytatás ellen*
- A Hadúr szobra? Hol van kiállítva? *kérdez vissza érdeklődve, hiszen még az ő információforrásai se terjednek ki mindenre* Esetleg ha visszatértünk, valamelyikőtök megmutathatná! Még nem jártam ott, pedig mindig is lenyűgözőnek találtam a nyomasztóan szép helyeket... *próbálkozik meg egy ártatlannak és segélykérőnek szánt pillantással előbb Habrertus, majd Dora felé. Biztos benne, a lány hamarabb fog önként ajánlkozni, mint hogy egy pillanatra is kettesben hagyja őt a kancellárral. Az a szerencsés helyzet állt elő azonban, hogy kicsit se bánja, bármelyikük jelentkezik, hiszen mindkettővel igen kellemesen el tud csevegni. ~Vagyis, az egyikükkel kölcsönösen kellemesen, a másikukkal bosszantóan kellemesen~ somolyog magában, ahogy lassan a közlekedés módjára terelődik a szó*
- Valóban. *nyugtázza, hogy tisztában van vele, Dorának is van lova, pusztán az udvariasság kedvéért kérdezte meg. ~Meg mert gondoltam, nem emlegetem fel, mennyire nem tudsz báni vele... ~ gondolja magában egy lemondó fejcsóválás kíséretében, ahogy nézi, amint egy dobozról próbál felkászálódni szegény ló hátára a lány. Nem sokáig bírja azonban a jelenetet, így inkább elindul, hogy saját lova után nézzen, azonban a rutinnak vagy a nagyobb kipihentségnek köszönhetően neki sikerül kikerülne az állatok friss termését, pár pillanattal később viszont tisztán hallja a semmivel nem összetéveszthető hangot, ahogy egy csizma mélyen cuppan a lócitromban*
- Azért szerintem ez a Hadúr nélkül is létrejöhetett... *próbálja visszafojtani kacagását, bár azt nem bírja megakadályozni, hogy egy széles mosoly ne terüljön el az arcán, mely akkor is megmarad, mikor saját lovát szerszámozza. A kapu felé haladva azonban az előzőektől eltérően igyekszik úgy helyezkedni, hogy ő legyen az utolsó a sorban, hiszen az őrökkel eddig nem igazán sikerült baráti viszonyt kialakítania, és nem most tenné próbára, milyen is pontosan a kapcsolatuk természete, így a másik kettőre bízza a velük való beszélgetést, hogy gond nélkül kijuthassanak az erődből*
- Mit szólnátok egy versenyhez? Az nyer, aki a leghamarabb ér az ispotályhoz! *veti fel közben a javaslatot, hiszen a friss levegő meghozza a kedvét az ilyesmihez. Tisztában van vele, a kancellár öszvére persze nehezen tudja felvenni a versenyt a lovakkal, ám a tisztességes játék nevében hajlandó lenne előnyt adni neki, már ha a férfi nem tartja méltóságán alulinak az ilyesféle időtöltést*
- Könnyen hozzá lehet szokni! *kacsint a lányra, mikor a mozgás hátrányos következményeiről kezd beszélni* De egy kis izomláz csak nem lehet akadály... *fűzi hozzá, hiszen biztos benne, ezzel csak fokozza Dora lelkesedését, hisz mi sem okozna neki nagyobb örömet, ha fájdalmai ellenére is lepipálhatná a versenyben. ~Na persze nem mintha ezt hagynám!~ fűzi hozzá magában, kíváncsian várva, milyen fogadtatásra talál majd javaslata.*