Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 563 (11241. - 11260. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
11260. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2020-07-29 19:36:51
Üzenet elküldve: 2020-07-29 19:36:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az őrség figyelmébe//
*Szokatlan, de igaz: Fint még soha nem járt a városban. Még előtte, a fogadónál szemmel verte az a mélységi nőszemély, és elcsábította, de most, hogy néhány percre, kelletlenül is, de kikerült a bűvhálója alól, eljött az ideje, hogy járjon egyet, intézzen egy s mást. Persze a lelke mélyén a kancellárt is elintézné, de ismeri annyira az udvari intrikákat, hogy tudja, ennek nem lenne jó vége. Pedig csak elég lenne felidézni az öreget, miközben Estivel és a barátnőjével hetyegett, hogy Fintnek ökölbe szoruljon a keze.
Bár ő maga sem egy szép szerzet, nem mai gyerek, arcát nem kevés barázda szántja, és mogorvasága az arcán is kiütközik, ahogy felkapaszkodik a bejárathoz. Zsoldos ugyan, de azért megcsodálja a védelmet, persze az őrt is észreveszi.*
- Üdv, pajtás. A kancellárt merre találom? *Szól oda reszelős hangján a magas elfnek. A nagy pajtásság csak abból ered, hogy valószínűleg a pasas is tud fegyvert forgatni. Az ilyesmi sokkal becsülendő, mint a nemesi sallangok. Persze, mivel most jár itt először, ha útbaigazítást kap, azonnal el is indulna a megfelelő irányba.*
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.29 19:37:32
*Szokatlan, de igaz: Fint még soha nem járt a városban. Még előtte, a fogadónál szemmel verte az a mélységi nőszemély, és elcsábította, de most, hogy néhány percre, kelletlenül is, de kikerült a bűvhálója alól, eljött az ideje, hogy járjon egyet, intézzen egy s mást. Persze a lelke mélyén a kancellárt is elintézné, de ismeri annyira az udvari intrikákat, hogy tudja, ennek nem lenne jó vége. Pedig csak elég lenne felidézni az öreget, miközben Estivel és a barátnőjével hetyegett, hogy Fintnek ökölbe szoruljon a keze.
Bár ő maga sem egy szép szerzet, nem mai gyerek, arcát nem kevés barázda szántja, és mogorvasága az arcán is kiütközik, ahogy felkapaszkodik a bejárathoz. Zsoldos ugyan, de azért megcsodálja a védelmet, persze az őrt is észreveszi.*
- Üdv, pajtás. A kancellárt merre találom? *Szól oda reszelős hangján a magas elfnek. A nagy pajtásság csak abból ered, hogy valószínűleg a pasas is tud fegyvert forgatni. Az ilyesmi sokkal becsülendő, mint a nemesi sallangok. Persze, mivel most jár itt először, ha útbaigazítást kap, azonnal el is indulna a megfelelő irányba.*
A hozzászólás írója (Komor Fintarret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.29 19:37:32
11259. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2020-07-12 13:54:10
Üzenet elküldve: 2020-07-12 13:54:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Rh'onhan elismerő pillantással jutalmazza, ahogy a barbár egy kisebb arzenált pakol ki. Már épp nyúlna is a kupac fegyverért, mikor újabb pillantást vet az egyikre a sok közül. Egy pillanatra elkerekedik a szeme, ahogy látja, hogy mintha villám cikázna a méretes fegyver pengéjén. Arcán egyértelmű a kérdés, ami foglalkoztatja, ám végül nem teszi fel, nem vár a válaszra.
Óvatosan nyúl a fegyverhez, hogy még véletlenül se érjen hozzá a pengéhez, majd másik kezével felnyalábolja a többi fegyvert is.*
-Leszarom, hogy hol hagyod a lovad, ha elkószál, vagy ellopják, nem keresem meg neked. Nekem csak annyi a dolgom, hogy a fegyvereidet a kapun kívül tartsam. Amúgy van bent istálló.
*Az utolsó mondatot már a válla fölött mondja, ahogy a férfi fegyvereivel elindul a kaputorony felé.*
-De ha nem jegyzed meg, akkor nem volt értelme elmondanom. Hülyékre meg nem szeretem vesztegetni a levegőm.
*Na ez mondjuk mocskos nagy hazugság, hiszen élete kevés örömei közé tartozik, hogy kicsesz azokkal, akiket hülyének tart, vagy épp nem tetszik a pofájuk, vagy esetleg sötételfek, esetleg üzletvezetői ambíciókkal rendelkeznek.
Épp azon gondolkozik, hogy tovább sértegesse-e a nagydarab látogatót, vagy inkább zavarja beljebb, mikor megérkezik valaki, aki épp úgy tűnik, távozni készül.
Rorkir kijelentése után ő is kimondja, amit gondol.*
-Tőlem akár kussban is maradhat, vagy ha zenél, akkor kevésbé hamisan tegye, mint te.
*Ahogy aztán Yagnar előadja ambícióit, az elf unott arccal hallgatja a dolgot. Ahogy ő látja, számára maximum pár dühös artheniori diplomatát vagy katonát hozhat ez a muzsika, akikből a helyzettől függően sündisznót csinálhat.*
~Szokás szerint kimaradok a muriból, mert kell, aki itt rohadjon a kapuban.~
-Döntsd már el, hogy mit akarsz.
*Kiköp, majd visszaindul a barbár fegyvereiért. Mikor odaér, ha Rorkir nem veszi át az arzenálját elég gyorsan, akkor a porból gyűjtheti őket össze. Rh'onhan nem szereti, ha ok nélkül ugráltatják, és ez az arckifejezésén is látszik.*
-Örülj, hogy nem zavarlak el kilépési engedélyért a kecskéhez.
*Morogja, majd mikor aztán elindul a páros, az elf előhúz valahonnan egy kendőt, amiről ránézésre meg lehet állapítani, hogy sok, nem éppen higiénikus helyen járt már, és csatába induló férjüket búcsúztató asszonyokat imitálva, gunyoros arckifejezéssel int búcsút a kettősnek.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Rh'onhan elismerő pillantással jutalmazza, ahogy a barbár egy kisebb arzenált pakol ki. Már épp nyúlna is a kupac fegyverért, mikor újabb pillantást vet az egyikre a sok közül. Egy pillanatra elkerekedik a szeme, ahogy látja, hogy mintha villám cikázna a méretes fegyver pengéjén. Arcán egyértelmű a kérdés, ami foglalkoztatja, ám végül nem teszi fel, nem vár a válaszra.
Óvatosan nyúl a fegyverhez, hogy még véletlenül se érjen hozzá a pengéhez, majd másik kezével felnyalábolja a többi fegyvert is.*
-Leszarom, hogy hol hagyod a lovad, ha elkószál, vagy ellopják, nem keresem meg neked. Nekem csak annyi a dolgom, hogy a fegyvereidet a kapun kívül tartsam. Amúgy van bent istálló.
*Az utolsó mondatot már a válla fölött mondja, ahogy a férfi fegyvereivel elindul a kaputorony felé.*
-De ha nem jegyzed meg, akkor nem volt értelme elmondanom. Hülyékre meg nem szeretem vesztegetni a levegőm.
*Na ez mondjuk mocskos nagy hazugság, hiszen élete kevés örömei közé tartozik, hogy kicsesz azokkal, akiket hülyének tart, vagy épp nem tetszik a pofájuk, vagy esetleg sötételfek, esetleg üzletvezetői ambíciókkal rendelkeznek.
Épp azon gondolkozik, hogy tovább sértegesse-e a nagydarab látogatót, vagy inkább zavarja beljebb, mikor megérkezik valaki, aki épp úgy tűnik, távozni készül.
Rorkir kijelentése után ő is kimondja, amit gondol.*
-Tőlem akár kussban is maradhat, vagy ha zenél, akkor kevésbé hamisan tegye, mint te.
*Ahogy aztán Yagnar előadja ambícióit, az elf unott arccal hallgatja a dolgot. Ahogy ő látja, számára maximum pár dühös artheniori diplomatát vagy katonát hozhat ez a muzsika, akikből a helyzettől függően sündisznót csinálhat.*
~Szokás szerint kimaradok a muriból, mert kell, aki itt rohadjon a kapuban.~
-Döntsd már el, hogy mit akarsz.
*Kiköp, majd visszaindul a barbár fegyvereiért. Mikor odaér, ha Rorkir nem veszi át az arzenálját elég gyorsan, akkor a porból gyűjtheti őket össze. Rh'onhan nem szereti, ha ok nélkül ugráltatják, és ez az arckifejezésén is látszik.*
-Örülj, hogy nem zavarlak el kilépési engedélyért a kecskéhez.
*Morogja, majd mikor aztán elindul a páros, az elf előhúz valahonnan egy kendőt, amiről ránézésre meg lehet állapítani, hogy sok, nem éppen higiénikus helyen járt már, és csatába induló férjüket búcsúztató asszonyokat imitálva, gunyoros arckifejezéssel int búcsút a kettősnek.*
11258. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2020-07-12 10:42:11
Üzenet elküldve: 2020-07-12 10:42:11
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja//
*Némi lemondással és egészséges kíváncsisággal vizsgálja a férfit, ahogy mozdulatlanul áll ott, akár egy kőszikla a dühös viharban. Ahogy hallja azonban a férfi szavait, mintha a szíve különösen dobbanna, valahogy máshogy, valahogy erősebben. Szinte érzi, ahogy a vér hevesebben kezd el futkosni ereiben, s ajka is önkéntelen mosolyra húzódik.*
-A rabolt kincsnek nagy az ára, mindig vérrel fizetik meg.
*Mondja az ősi bölcsességet, s teljes mellszélességel a férfi felé fordul.*
-Rorkir vagyok, a vérgőzös klánból, s én mondom, ma éjjel vér fog folyni!
*Akár még hallhatott is róla, vagy nem, fene tudja milyen pletykásak erre a népek. Bár nem tudja, hogy miféle ember is a másik, semmit nem tud róla, s bolond lenne csak úgy a hinni neki, de kétségtelen, hogy erre várt már jó pár hatja, hogy történjen valami. Bármi. És ha ő egy ilyen csábító ajánlattal áll elő, nem fog kérdezősködni. Még ha csak valami csapdába vezetné is, vagy kirabolni óhajtana, az is megfelel.*
-A fegyvereim. Kérem. Azt hiszem mégsem keresem fel most a kovácsot.
*Mondja, s reméli, hogy a kellő szavak vonatkozásában visszakapja a holmijait, főleg Durogaar szellemével átitatott pallosát.*
-Rabolt kincsnek nagy az ára, mindig vérrel fizetik meg.
*Hagyja el száját az ősi bölcsesség, s látszik, hogy az aurája szinten lángol, mintha kicserélték volna a barbárt, és elillant volna a szomorúság.*
*Némi lemondással és egészséges kíváncsisággal vizsgálja a férfit, ahogy mozdulatlanul áll ott, akár egy kőszikla a dühös viharban. Ahogy hallja azonban a férfi szavait, mintha a szíve különösen dobbanna, valahogy máshogy, valahogy erősebben. Szinte érzi, ahogy a vér hevesebben kezd el futkosni ereiben, s ajka is önkéntelen mosolyra húzódik.*
-A rabolt kincsnek nagy az ára, mindig vérrel fizetik meg.
*Mondja az ősi bölcsességet, s teljes mellszélességel a férfi felé fordul.*
-Rorkir vagyok, a vérgőzös klánból, s én mondom, ma éjjel vér fog folyni!
*Akár még hallhatott is róla, vagy nem, fene tudja milyen pletykásak erre a népek. Bár nem tudja, hogy miféle ember is a másik, semmit nem tud róla, s bolond lenne csak úgy a hinni neki, de kétségtelen, hogy erre várt már jó pár hatja, hogy történjen valami. Bármi. És ha ő egy ilyen csábító ajánlattal áll elő, nem fog kérdezősködni. Még ha csak valami csapdába vezetné is, vagy kirabolni óhajtana, az is megfelel.*
-A fegyvereim. Kérem. Azt hiszem mégsem keresem fel most a kovácsot.
*Mondja, s reméli, hogy a kellő szavak vonatkozásában visszakapja a holmijait, főleg Durogaar szellemével átitatott pallosát.*
-Rabolt kincsnek nagy az ára, mindig vérrel fizetik meg.
*Hagyja el száját az ősi bölcsesség, s látszik, hogy az aurája szinten lángol, mintha kicserélték volna a barbárt, és elillant volna a szomorúság.*
11257. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2020-07-11 22:45:17
Üzenet elküldve: 2020-07-11 22:45:17
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja//
*Csak felhorkan a férfi szavaira, miközben megtorpanva méri végig egy pillantással. Első ránézésre mérget merne venni rá, hogy a thargok közül való. Mi más lenne?*
-Zenére bírjuk, ha úgy akarjuk. Messzire viszi majd hangját az éj, s még a süket is meghallja majd muzsikáját. *Egy pillanatra elhallgat, de egy gondolatnyi szünet után újra szólásra nyitja száját.*
-Tán szintén muzsikus vagy, úgy csapj fel mellém. Ma éjjel lángolnak majd mezők az énekünktől és táncra perdül élő és holt. Végigfosztjuk a szántókat, úgy, ahogy apáink idejében volt. Egy egész csapatnyi férfiember vár a folyó túlsó oldalán, készen arra, hogy felforgassák a vidéket a folyótól a szántókon át, amerre csak a szem ellát. Ezek a parasztok azt is elfeledték már jólétükben, hogy emeljék fel a kapát. Jó zsákmány jut mindenkinek. Mit szólsz?
*Karba fonja kezeit, úgy mered a másikra. Pont ilyen fickókra van szüksége, mint ez itt. Akkor pedig miért ne próbálná meg bevenni a mókába? Nincs veszítenivalója.*
A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.11 22:46:06
*Csak felhorkan a férfi szavaira, miközben megtorpanva méri végig egy pillantással. Első ránézésre mérget merne venni rá, hogy a thargok közül való. Mi más lenne?*
-Zenére bírjuk, ha úgy akarjuk. Messzire viszi majd hangját az éj, s még a süket is meghallja majd muzsikáját. *Egy pillanatra elhallgat, de egy gondolatnyi szünet után újra szólásra nyitja száját.*
-Tán szintén muzsikus vagy, úgy csapj fel mellém. Ma éjjel lángolnak majd mezők az énekünktől és táncra perdül élő és holt. Végigfosztjuk a szántókat, úgy, ahogy apáink idejében volt. Egy egész csapatnyi férfiember vár a folyó túlsó oldalán, készen arra, hogy felforgassák a vidéket a folyótól a szántókon át, amerre csak a szem ellát. Ezek a parasztok azt is elfeledték már jólétükben, hogy emeljék fel a kapát. Jó zsákmány jut mindenkinek. Mit szólsz?
*Karba fonja kezeit, úgy mered a másikra. Pont ilyen fickókra van szüksége, mint ez itt. Akkor pedig miért ne próbálná meg bevenni a mókába? Nincs veszítenivalója.*
A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.11 22:46:06
11256. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2020-07-09 19:56:00
Üzenet elküldve: 2020-07-09 19:56:00
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja//
*Ahogy ott tanácskozik a nem túl kedves kapuőrrel, hogy mi legyen a holmijaival, egy férfit lát meg kifelé jönni a hatalmas kapun. Furcsa rezgést érez, ahogy közeledik, mintha csak egy Vérgőzös lenne, vagy legalábbis majdnem. A mozgása, az aurája. Majd mikor meghallja a szavakat csak szomorúan és lesajnálóan sóhajt.*
-Bárcsak zenélne... Másra sem vágyom.
*Mondja a férfinak, jó hangosan, hogy ha messzebb is lenne, úgy is hallja. Akár egy élét vesztett fegyver áll ott a barbár, s önkéntelenül nyúl a fekete, jéghideg bőréhez a mellkasán. ~Hogy jutok így büszkén az őseim elé a csarnokokba?~ Gondolkodik el, már kifogása sem lehet, hogy miért nem tesz valami méltót, ahelyett, hogy pihenne és sajnáltatná magát. A kunyhó már régen kész van, a sebei is begyógyultak, amik be tudtak. Persze bízik a szellemekben, hogy vezetik útján, s tudja, hogy mindig ott van, ahol lennie kell, még ha nem is tűnik éppen úgy.*
*Ahogy ott tanácskozik a nem túl kedves kapuőrrel, hogy mi legyen a holmijaival, egy férfit lát meg kifelé jönni a hatalmas kapun. Furcsa rezgést érez, ahogy közeledik, mintha csak egy Vérgőzös lenne, vagy legalábbis majdnem. A mozgása, az aurája. Majd mikor meghallja a szavakat csak szomorúan és lesajnálóan sóhajt.*
-Bárcsak zenélne... Másra sem vágyom.
*Mondja a férfinak, jó hangosan, hogy ha messzebb is lenne, úgy is hallja. Akár egy élét vesztett fegyver áll ott a barbár, s önkéntelenül nyúl a fekete, jéghideg bőréhez a mellkasán. ~Hogy jutok így büszkén az őseim elé a csarnokokba?~ Gondolkodik el, már kifogása sem lehet, hogy miért nem tesz valami méltót, ahelyett, hogy pihenne és sajnáltatná magát. A kunyhó már régen kész van, a sebei is begyógyultak, amik be tudtak. Persze bízik a szellemekben, hogy vezetik útján, s tudja, hogy mindig ott van, ahol lennie kell, még ha nem is tűnik éppen úgy.*
11255. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2020-07-09 01:45:56
Üzenet elküldve: 2020-07-09 01:45:56
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja//
*Öles léptekkel szeli át a várost, nem kíván időzni immáron. A nap már rég az égen, s nekik még annyi teendőjük akad, mint égen a csillag.*
-Lángoló dér, fehér éj,
Fekete vér hull s acél zenél.
*Dúdolja az ősrégi strófát mély baritonján, miközben a kapuhoz ér. Biccent az őr felé, miközben azon morfondírozik, hogy vaj' megvárta-e a jónép az ivóban. Bárhogy is, első útja oda fog vezetni, s csak aztán a folyópartra, ahol a "csibék" tanyáznak.
Most, hogy így magában bandukol lefelé a kaptatón, eszébe jut, hogy bizony okos dolog lett volna hátast is kérni magának. Úgy megszokta már a kutyagolást, hogy szinte el is feledte, mily könnyebbség négy lábon.
Nem felejtette el ígéretét a tengerésznek sem, de egyszerre csak egy dologgal óhajt foglalkozni. Ez pedig acél, lángok és vér. Nincs kétsége afelől, hogy a megszobrult hadúr is biztosan vele tartana, ha módja lenne rá... Nagy kár érte. A vére viszont, kit a Vashegy Úrnőjének neveznek s talán sosem látta atyáik földjét, nem ismerheti az ősi szokásokat és hitükkel sem lehet tisztában... Látni akarja. A saját szemével akar megbizonyosodni róla, hogy méltó arra, hogy népük vezesse. Mert erre rendeltette az Ősök Szelleme, vélekedjen bárhogy.* ~Kár most ezen gondolni.~ *S igaz is, neki egészen más doga lesz ma éjjel.*
*Öles léptekkel szeli át a várost, nem kíván időzni immáron. A nap már rég az égen, s nekik még annyi teendőjük akad, mint égen a csillag.*
-Lángoló dér, fehér éj,
Fekete vér hull s acél zenél.
*Dúdolja az ősrégi strófát mély baritonján, miközben a kapuhoz ér. Biccent az őr felé, miközben azon morfondírozik, hogy vaj' megvárta-e a jónép az ivóban. Bárhogy is, első útja oda fog vezetni, s csak aztán a folyópartra, ahol a "csibék" tanyáznak.
Most, hogy így magában bandukol lefelé a kaptatón, eszébe jut, hogy bizony okos dolog lett volna hátast is kérni magának. Úgy megszokta már a kutyagolást, hogy szinte el is feledte, mily könnyebbség négy lábon.
Nem felejtette el ígéretét a tengerésznek sem, de egyszerre csak egy dologgal óhajt foglalkozni. Ez pedig acél, lángok és vér. Nincs kétsége afelől, hogy a megszobrult hadúr is biztosan vele tartana, ha módja lenne rá... Nagy kár érte. A vére viszont, kit a Vashegy Úrnőjének neveznek s talán sosem látta atyáik földjét, nem ismerheti az ősi szokásokat és hitükkel sem lehet tisztában... Látni akarja. A saját szemével akar megbizonyosodni róla, hogy méltó arra, hogy népük vezesse. Mert erre rendeltette az Ősök Szelleme, vélekedjen bárhogy.* ~Kár most ezen gondolni.~ *S igaz is, neki egészen más doga lesz ma éjjel.*
11254. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2020-07-07 19:50:43
Üzenet elküldve: 2020-07-07 19:50:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pitypangos kert//
*A jó kancellár mindig hitte, hogy hatással van a nőkre. Igaz, nem pont olyan érzésre gondol, mint ami most épp Aenae-t környékezi, de ez is valami. Még mindig jobb, mint ha közömbös lenne, ugyebár. Most pedig szegény lány fülig vörösödik, ahogy visszaismétli Hubi szándékosan kétértelmű szavait. Ennek láttán a kancellárnak minden rutinjára szüksége van, hogy palástolja az arcára kívánkozó kaján és bizony kéjenc mosolyát. Elvégre Aenae is igen vonzó teremtés és bár mostanában szépen gömbölyödik, Hubit az ilyesmi csak kevéssé zavarná. Eggyel több ok arra, hogy ne járt utakon próbálkozzék.*
- Így van. *bólint tökéletesen ártatlan ábrázattal* A tanulás, új ismeretek elsajátítása tiszta főt követel, s az ellazult, zavaró gondolatoktól mentes elme megkönnyíti a tudományokban való elmélyedést.
*Már a nyelvén van a kérdés, hogy "Te talán másra gondoltál?" de ezt mégis túlzásnak tartaná. Épp elég, hogy sikerült zavarba hoznia a lányt. Egyszer pedig - ki tudja? - talán együtt mélyedhetnek el. Pontosabban ő. Mert abban egészen biztos, hogy lényegesen többet mutathatna, mint az a Thargodrym fiú. Aki szemmel láthatóan nem vesztegette az idejét a nászéjszakán.*
- Rólam? *kérdez vissza egy kicsit meglepetten, mert készületlenül érte ez a hirtelen váltás. De gyorsan visszazökken a kerékvágásba.*
- Igazán megtisztelő kitüntető érdeklődésed szerény személyem iránt.
*Ismét meghajtja magát, ezúttal sallangmentesen.*
- A családom nemesi vérrel büszkélkedhet, valaha Arthenior vezető rétegéhez tartozó férfiúkat adott. De sajnos a szerencsecsillagunk rég leáldozott, már az én születésemkor is a régmúlt idők ködébe veszett az a dicsőség ami egykor a Ruuhrijehreké volt. Igaz, ha nem így történik, akkor sem nagyon lett volna belőlem más, mint ami, esetleg pap. Két fivérem is volt, harmadik fiúként sem nagy vagyonra, se hatalomra nem számíthattam volna. Tanulmányaim során kötöttem jó barátságot egy bizonyos Achim Eshaakar nevű úrral, aki később atyád szolgálta kancellárként. Ekkoriban történt, hogy levélben keresett meg és méltó elfoglaltságot kínált számomra mellette a Kancellárián. Mivel nem sokkal korábban tértem meg Pirtianes-ből, úgy éreztem, hogy az ott szerzett ismereteket jól kamatoztathatom a Vashegy szolgálatában. Tragikus véletlen, hogy mire megérkeztem, Achim barátom már megtért az őseihez. Magam leltem rá dicső tetemére, mondhatom, szörnyű élmény volt.
*Ezúttal valóban úgy van, ahogy mondja. Bár nem a veszteség miatt hűlt meg a vér ereiben amikor meglelte a holttestet a Kancellárián, nem barátja elvesztése okozta gyász sújtotta le. Sokkal inkább az, hogy finoman szólva is gyanús lehetett, hogy egy éppen érkezett idegen viszi a vashegyieknek a halálhírt és mivel senki más nem volt jelen amikor Achim halálra itta magát, szinte adta magát a következtetés, hogy Hubi keze is benne lehet a dologban. De akkor szerencséje volt, elhitték, hogy nem ő ölte meg az elődjén (mint ahogy valóban nem) és ha jobban belegondol, ez a szerencse azóta sem igazán hagyta el.*
- A Hadúr felismerte képességeim és lojalitásom és engem tett meg Achim utódául. Ezzel pedig soha el nem múló hálára kötelezett, mely hála természetesen szomorú halála után sem enyészett el. Ugyanúgy megilleti utódait is. Bár úgy érzem, hogy Waldran nagyúr nem rokonszenvez velem - az istenek látják lelkem, soha nem tettem semmit ellene - boldoggá tesz, hogy te továbbra is számítasz szolgálataimra.
*Ezúttal atyailag mosolyodik el, és a pillantás ahogy végigméri Aenae gömbölyded alakját, az sem tolakodó vagy bizalmaskodó.*
- Talán megengedhetem magamnak azt a merészséget, hogy úgy gondoljam: mely szolgálatokra még nagyobb szükség lesz, most hogy hamarosan örömteli esemény elé nézel. Mely alkalomból, kérlek, fogadd őszinte jókívánságaim!
//Pitypangos kert//
*A jó kancellár mindig hitte, hogy hatással van a nőkre. Igaz, nem pont olyan érzésre gondol, mint ami most épp Aenae-t környékezi, de ez is valami. Még mindig jobb, mint ha közömbös lenne, ugyebár. Most pedig szegény lány fülig vörösödik, ahogy visszaismétli Hubi szándékosan kétértelmű szavait. Ennek láttán a kancellárnak minden rutinjára szüksége van, hogy palástolja az arcára kívánkozó kaján és bizony kéjenc mosolyát. Elvégre Aenae is igen vonzó teremtés és bár mostanában szépen gömbölyödik, Hubit az ilyesmi csak kevéssé zavarná. Eggyel több ok arra, hogy ne járt utakon próbálkozzék.*
- Így van. *bólint tökéletesen ártatlan ábrázattal* A tanulás, új ismeretek elsajátítása tiszta főt követel, s az ellazult, zavaró gondolatoktól mentes elme megkönnyíti a tudományokban való elmélyedést.
*Már a nyelvén van a kérdés, hogy "Te talán másra gondoltál?" de ezt mégis túlzásnak tartaná. Épp elég, hogy sikerült zavarba hoznia a lányt. Egyszer pedig - ki tudja? - talán együtt mélyedhetnek el. Pontosabban ő. Mert abban egészen biztos, hogy lényegesen többet mutathatna, mint az a Thargodrym fiú. Aki szemmel láthatóan nem vesztegette az idejét a nászéjszakán.*
- Rólam? *kérdez vissza egy kicsit meglepetten, mert készületlenül érte ez a hirtelen váltás. De gyorsan visszazökken a kerékvágásba.*
- Igazán megtisztelő kitüntető érdeklődésed szerény személyem iránt.
*Ismét meghajtja magát, ezúttal sallangmentesen.*
- A családom nemesi vérrel büszkélkedhet, valaha Arthenior vezető rétegéhez tartozó férfiúkat adott. De sajnos a szerencsecsillagunk rég leáldozott, már az én születésemkor is a régmúlt idők ködébe veszett az a dicsőség ami egykor a Ruuhrijehreké volt. Igaz, ha nem így történik, akkor sem nagyon lett volna belőlem más, mint ami, esetleg pap. Két fivérem is volt, harmadik fiúként sem nagy vagyonra, se hatalomra nem számíthattam volna. Tanulmányaim során kötöttem jó barátságot egy bizonyos Achim Eshaakar nevű úrral, aki később atyád szolgálta kancellárként. Ekkoriban történt, hogy levélben keresett meg és méltó elfoglaltságot kínált számomra mellette a Kancellárián. Mivel nem sokkal korábban tértem meg Pirtianes-ből, úgy éreztem, hogy az ott szerzett ismereteket jól kamatoztathatom a Vashegy szolgálatában. Tragikus véletlen, hogy mire megérkeztem, Achim barátom már megtért az őseihez. Magam leltem rá dicső tetemére, mondhatom, szörnyű élmény volt.
*Ezúttal valóban úgy van, ahogy mondja. Bár nem a veszteség miatt hűlt meg a vér ereiben amikor meglelte a holttestet a Kancellárián, nem barátja elvesztése okozta gyász sújtotta le. Sokkal inkább az, hogy finoman szólva is gyanús lehetett, hogy egy éppen érkezett idegen viszi a vashegyieknek a halálhírt és mivel senki más nem volt jelen amikor Achim halálra itta magát, szinte adta magát a következtetés, hogy Hubi keze is benne lehet a dologban. De akkor szerencséje volt, elhitték, hogy nem ő ölte meg az elődjén (mint ahogy valóban nem) és ha jobban belegondol, ez a szerencse azóta sem igazán hagyta el.*
- A Hadúr felismerte képességeim és lojalitásom és engem tett meg Achim utódául. Ezzel pedig soha el nem múló hálára kötelezett, mely hála természetesen szomorú halála után sem enyészett el. Ugyanúgy megilleti utódait is. Bár úgy érzem, hogy Waldran nagyúr nem rokonszenvez velem - az istenek látják lelkem, soha nem tettem semmit ellene - boldoggá tesz, hogy te továbbra is számítasz szolgálataimra.
*Ezúttal atyailag mosolyodik el, és a pillantás ahogy végigméri Aenae gömbölyded alakját, az sem tolakodó vagy bizalmaskodó.*
- Talán megengedhetem magamnak azt a merészséget, hogy úgy gondoljam: mely szolgálatokra még nagyobb szükség lesz, most hogy hamarosan örömteli esemény elé nézel. Mely alkalomból, kérlek, fogadd őszinte jókívánságaim!
11253. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2020-07-07 11:09:28
Üzenet elküldve: 2020-07-07 11:09:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pitypangos kert//
*A kancellár mosolyog és Aenae ugyanezt csinálja. Van Habrertus mosolyában - és az egész személyében - valami, amitől a lány hátán feláll a szőr.*
- Bizonyára.
*Habrertus biztosítja arról, hogy minden beleegyezéssel történik. Bár ezeknél a barbár népeknél sosem lehet tudni, de Habrertus nem a vadbarbár archetípusa. Bólint jelezze, hogy tudomásul vette.*
- Mondd csak kancellár, honnét származol?
*Teszi fel a leány hát hirtelen a kérést, ami felmerül még benne ezzel az egésszel kapcsolatban, de ez csak olyan pillanatnyi kitekintés, ugyanis Habrertus sajnos tovább magyarázza a tégely használatának előnyeit. Aenae meg érzi, hogy fülig vörösödik.*
- Olajozottabbá. Az újdonság befogadását. Értem.
*Nem, egyáltalán nem érti, sőt nem is akarja érteni. Abban viszont egészen bizonyos, hogy ő a maga részéről semmi újdonságot nem akarna befogadni - nemhogy a kancellártól, de senkitől -, akkor sem, ha olajozottan menne a dolog. Az már csak a hab a tortán, hogy a férfit ez a mosoly pont olyanná teszi, mint amilyen férfiakkal a lányokat ijesztgetik: a leányrabló kéjenc cukros bácsi. Aenae nem tudja és nem is akarja elfojtani a mosolyt, ami arcára kúszik annak a gondolatnak a nyomán, hogy Habrertus nem cukros bácsi, hanem tégelyes bácsi.*
- Tudod kancellár, igazából kicsit zavar, hogy nem is tudok rólad semmit.
*Azt is csak az imént kérdezte meg, hogy honnét származik. Mondjuk a szexuális preferenciáiról meg rögtön sokkal többet tudott meg, mint amennyire valójában kíváncsi volt. Ami azt illeti boldogabb volt, amíg nem hallotta egy mondatban az "olajozott" és a "befogadás" szavakat.*
- A családodról, arról, hogy hogyan kerültél a Vashegyre és hogyan emelkedtél ilyen pozícióba?
*Jó, ezt nem nehéz kitalálni, Aenae tudja, hogy a barbárok többsége - például Waldran is - analfabéta. Valószínűleg városi mánia lehet, hogy a gyermekeket írni-olvasni tanítják, egy barbár ifjúnak egészen más képességeket kell elsajátítania. Szép is lenne, ha a városi gyerekek is a hátrafelé nyilazást tanulnák, nem pedig a társas táncokat.*
//Pitypangos kert//
*A kancellár mosolyog és Aenae ugyanezt csinálja. Van Habrertus mosolyában - és az egész személyében - valami, amitől a lány hátán feláll a szőr.*
- Bizonyára.
*Habrertus biztosítja arról, hogy minden beleegyezéssel történik. Bár ezeknél a barbár népeknél sosem lehet tudni, de Habrertus nem a vadbarbár archetípusa. Bólint jelezze, hogy tudomásul vette.*
- Mondd csak kancellár, honnét származol?
*Teszi fel a leány hát hirtelen a kérést, ami felmerül még benne ezzel az egésszel kapcsolatban, de ez csak olyan pillanatnyi kitekintés, ugyanis Habrertus sajnos tovább magyarázza a tégely használatának előnyeit. Aenae meg érzi, hogy fülig vörösödik.*
- Olajozottabbá. Az újdonság befogadását. Értem.
*Nem, egyáltalán nem érti, sőt nem is akarja érteni. Abban viszont egészen bizonyos, hogy ő a maga részéről semmi újdonságot nem akarna befogadni - nemhogy a kancellártól, de senkitől -, akkor sem, ha olajozottan menne a dolog. Az már csak a hab a tortán, hogy a férfit ez a mosoly pont olyanná teszi, mint amilyen férfiakkal a lányokat ijesztgetik: a leányrabló kéjenc cukros bácsi. Aenae nem tudja és nem is akarja elfojtani a mosolyt, ami arcára kúszik annak a gondolatnak a nyomán, hogy Habrertus nem cukros bácsi, hanem tégelyes bácsi.*
- Tudod kancellár, igazából kicsit zavar, hogy nem is tudok rólad semmit.
*Azt is csak az imént kérdezte meg, hogy honnét származik. Mondjuk a szexuális preferenciáiról meg rögtön sokkal többet tudott meg, mint amennyire valójában kíváncsi volt. Ami azt illeti boldogabb volt, amíg nem hallotta egy mondatban az "olajozott" és a "befogadás" szavakat.*
- A családodról, arról, hogy hogyan kerültél a Vashegyre és hogyan emelkedtél ilyen pozícióba?
*Jó, ezt nem nehéz kitalálni, Aenae tudja, hogy a barbárok többsége - például Waldran is - analfabéta. Valószínűleg városi mánia lehet, hogy a gyermekeket írni-olvasni tanítják, egy barbár ifjúnak egészen más képességeket kell elsajátítania. Szép is lenne, ha a városi gyerekek is a hátrafelé nyilazást tanulnák, nem pedig a társas táncokat.*
11252. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2020-07-05 20:00:25
Üzenet elküldve: 2020-07-05 20:00:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pitypangos kert//
*Hubi úgy mosolyog, mintha nem lenne holnap. Hogy ez a mosoly nem teljesen őszinte, azt reményei szerint csak ő tudja. Aenae elég látványosan átzuhant a ló túlsó oldalára. Egy uralkodó, legyen az király, fejedelem vagy a thargok úrnője, úgy jár el helyesen, ha főségét nem érezteti úton-útfélen alattvalóival. Főleg tulajdon kancellárjával. Mindenesetre az bizonyos, hogy erről nem itt fog kiselőadást tartani Aenae-nek. Esetleg kölcsönadja neki a jeles gnóm tudós, Ermin Yosgrim "Az kerálokrúl es uralkodásokrúl" című munkáját, amit a kissé öntelt leány bizonyára nagy haszonnal forgathatna.*
- Bocsáss meg, bizonyára rosszul fogalmaztam.
*Finoman mosolyodik el, mert azt azért mégsem kérdezheti, hogy mit keres a Vashegy élén az, aki egy bővített mondatot sem tud értelmezni?*
- Szó sincs semmi ilyesmiről. A magam részéről igen nagyra becsülöm a szebbik nemet és soha nem tennék olyasmit, ami ellenükre van.
*Bizonyos szempontból ez igaz is. Hubi nem vetemedne arra, hogy valakit erővel pocsíkoljon meg. Mélyen méltóságán alulinak érezné az ilyesmit, meg hát a kora, ugye. Na de manipulációval, finomabb zsarolással rávenni valakit, hogy engedje közelebbi ismeretségbe kerülni a hátsóját a tégellyel... az már más dolog.*
- Csupán arra céloztam, hogy sokan tartanak az új dolgoktól, az ismeretlen élményektől még akkor is, ha maguk vágynak rá és aggodalmuknak sincs racionális oka. Ilyen esetekben segít ellazítani az elmét az illat és maga a krém... khm... olajozottabbá teszi az újdonság befogadását.
*A jó kancellár olyan ártatlanul mosolyog ahogy csak tud. Arra pedig igazán nem tehet, hogy pont ilyenkor néz ki leginkább úgy mint egy kedves, ámbár vén és valószínűleg ártalmatlan, tehetetlen kéjenc. Aztán az is meglehet, hogy Hubi ezzel tökéletesen tisztában van és veszélytelenségének látszatát tudatosan használja bizonyos helyzetekben.*
- Biztosíthatlak, kisasszony, hogy nincs okod az aggodalomra. Irántad való feltétlen tiszteletem amúgy sem engedné, hogy olyasmit kérjek tőled, amit később esetleg bűnös dolgokra használhatnék. Nem venném a bátorságot, hogy így sértselek meg.
*Egy kis főhajtással veszi tudomásul, hogy Aenae másról most nem kíván többet elárulni. Persze az, hogy nem lelkendezik, ahogy friss házastól várható lenne, elárul egyet, s mást a kancellár számára. Vannak persze olyanok, akik meglehetős sikerrel lesznek úrrá érzelmeiken és nagy boldogságuk is ügyesen leplezik, de Hubi számára Aenae nem tűnik ilyennek. Mindenesetre ezt most nem fogja tovább erőltetni.*
- Óhajod szerint.
*Kiegyenesedik és várja, hogy Aenae további kérdéseket tegyen fel, instrukciókkal lássa el vagy útjára engedje.*
//Pitypangos kert//
*Hubi úgy mosolyog, mintha nem lenne holnap. Hogy ez a mosoly nem teljesen őszinte, azt reményei szerint csak ő tudja. Aenae elég látványosan átzuhant a ló túlsó oldalára. Egy uralkodó, legyen az király, fejedelem vagy a thargok úrnője, úgy jár el helyesen, ha főségét nem érezteti úton-útfélen alattvalóival. Főleg tulajdon kancellárjával. Mindenesetre az bizonyos, hogy erről nem itt fog kiselőadást tartani Aenae-nek. Esetleg kölcsönadja neki a jeles gnóm tudós, Ermin Yosgrim "Az kerálokrúl es uralkodásokrúl" című munkáját, amit a kissé öntelt leány bizonyára nagy haszonnal forgathatna.*
- Bocsáss meg, bizonyára rosszul fogalmaztam.
*Finoman mosolyodik el, mert azt azért mégsem kérdezheti, hogy mit keres a Vashegy élén az, aki egy bővített mondatot sem tud értelmezni?*
- Szó sincs semmi ilyesmiről. A magam részéről igen nagyra becsülöm a szebbik nemet és soha nem tennék olyasmit, ami ellenükre van.
*Bizonyos szempontból ez igaz is. Hubi nem vetemedne arra, hogy valakit erővel pocsíkoljon meg. Mélyen méltóságán alulinak érezné az ilyesmit, meg hát a kora, ugye. Na de manipulációval, finomabb zsarolással rávenni valakit, hogy engedje közelebbi ismeretségbe kerülni a hátsóját a tégellyel... az már más dolog.*
- Csupán arra céloztam, hogy sokan tartanak az új dolgoktól, az ismeretlen élményektől még akkor is, ha maguk vágynak rá és aggodalmuknak sincs racionális oka. Ilyen esetekben segít ellazítani az elmét az illat és maga a krém... khm... olajozottabbá teszi az újdonság befogadását.
*A jó kancellár olyan ártatlanul mosolyog ahogy csak tud. Arra pedig igazán nem tehet, hogy pont ilyenkor néz ki leginkább úgy mint egy kedves, ámbár vén és valószínűleg ártalmatlan, tehetetlen kéjenc. Aztán az is meglehet, hogy Hubi ezzel tökéletesen tisztában van és veszélytelenségének látszatát tudatosan használja bizonyos helyzetekben.*
- Biztosíthatlak, kisasszony, hogy nincs okod az aggodalomra. Irántad való feltétlen tiszteletem amúgy sem engedné, hogy olyasmit kérjek tőled, amit később esetleg bűnös dolgokra használhatnék. Nem venném a bátorságot, hogy így sértselek meg.
*Egy kis főhajtással veszi tudomásul, hogy Aenae másról most nem kíván többet elárulni. Persze az, hogy nem lelkendezik, ahogy friss házastól várható lenne, elárul egyet, s mást a kancellár számára. Vannak persze olyanok, akik meglehetős sikerrel lesznek úrrá érzelmeiken és nagy boldogságuk is ügyesen leplezik, de Hubi számára Aenae nem tűnik ilyennek. Mindenesetre ezt most nem fogja tovább erőltetni.*
- Óhajod szerint.
*Kiegyenesedik és várja, hogy Aenae további kérdéseket tegyen fel, instrukciókkal lássa el vagy útjára engedje.*
11251. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2020-07-03 21:08:09
Üzenet elküldve: 2020-07-03 21:08:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pitypangos kert//
- Helyes.
*Helyesel komoly arccal, sikerrel úrrá lett ugyanis az iménti mosolyon, ami az imént majdnem elárulta. A tökéletes meghajlásra hümment. Meglehetősen hülyén érzi magát ettől a hajbókolástól, túlzónak érzi és nem is gondolja különösebben őszintének, de annyi baj legyen, mert legalább szórakoztató.*
- Jóságos a szívem, így megbocsátok.
*Kezét úgy emeli Habrertus irányába, mint az egyszeri hittérítő a hívek felé, áldást osztván.*
- Hálára kötelezlek, nagyon jól látod. Gondolom, hogy ez így normális, hogy az alattvalóim hálásak azért, hogy az alattvalóim lehetnek, pláne ha még egyéb kegyeket is gyakorlok.
*Például kis prezentációt a legújabban elsajátított képességeiről, amik egy heveny hasmenésben manifesztálódnak. Ez a gondolat mulattatja és lehet, hogy pusztán szórakozásból ki is próbálja a drágalátos kancelláron. Végtére is messze földön híres pestisdoktor, egy kis gyomorrontást csak kikúrál és sosem tudja meg, hogy az ő keze volt benne.*
- Tehát ha jól értem, akkor azért kell a szagos kenőcs, hogy enyhítse a hóbortod által kiváltott félelem okozta görcsöket?
*Ezúttal nincsen semmi játékosság a kérdésében.*
- Remélem, hogy nem az okozza a félelmet, hogy nem egyeztek előzőleg bele, hanem csak a furcsa hóbortod.
*Szörnyű lenne, ha kiderülne, hogy a Vashegy magas rangú tisztviselője olyan dolgokat csinál, amibe mások nem egyeztek bele. Ilyesmiben Aenae értelemszerűen nem szeretne részt venni. Bár az is igaz, hogy kénytelen lesz elhinni, ha a kancellár azt mondja, hogy minden beleegyezéssel történik. Legalábbis addig a pontig amíg valaki nem állítja az ellenkezőjét.*
- A Vashegy kancellárja vagy, így mindenről tudsz, vagy tudni fogsz. Az esetleges problémákról is.
*Egyszer úgyis kibukik ez a dolog, bár Aenaenek egyelőre nincs bátorsága előállni a farbával, Effynek persze szívesen elmondaná, de valahogy nem sikerül eljutnia az Aquista birtokra. Pedig nagyon nyomja a szívét. De már elhatározta, hogy elodázza amíg lehet, addig pedig morzsánként összegyűjt az ehhez szükséges bátorságot. Mert ahhoz bátorság kell, hogy elmondja Nirsnek, hogy csupán Kagant akarta vele bosszantani, de Kagan halálával mindez okafogyottá vált. Igaz ugyan, hogy jól érezte magát, kedveli a fiút, de azért annyira nem.*
//Pitypangos kert//
- Helyes.
*Helyesel komoly arccal, sikerrel úrrá lett ugyanis az iménti mosolyon, ami az imént majdnem elárulta. A tökéletes meghajlásra hümment. Meglehetősen hülyén érzi magát ettől a hajbókolástól, túlzónak érzi és nem is gondolja különösebben őszintének, de annyi baj legyen, mert legalább szórakoztató.*
- Jóságos a szívem, így megbocsátok.
*Kezét úgy emeli Habrertus irányába, mint az egyszeri hittérítő a hívek felé, áldást osztván.*
- Hálára kötelezlek, nagyon jól látod. Gondolom, hogy ez így normális, hogy az alattvalóim hálásak azért, hogy az alattvalóim lehetnek, pláne ha még egyéb kegyeket is gyakorlok.
*Például kis prezentációt a legújabban elsajátított képességeiről, amik egy heveny hasmenésben manifesztálódnak. Ez a gondolat mulattatja és lehet, hogy pusztán szórakozásból ki is próbálja a drágalátos kancelláron. Végtére is messze földön híres pestisdoktor, egy kis gyomorrontást csak kikúrál és sosem tudja meg, hogy az ő keze volt benne.*
- Tehát ha jól értem, akkor azért kell a szagos kenőcs, hogy enyhítse a hóbortod által kiváltott félelem okozta görcsöket?
*Ezúttal nincsen semmi játékosság a kérdésében.*
- Remélem, hogy nem az okozza a félelmet, hogy nem egyeztek előzőleg bele, hanem csak a furcsa hóbortod.
*Szörnyű lenne, ha kiderülne, hogy a Vashegy magas rangú tisztviselője olyan dolgokat csinál, amibe mások nem egyeztek bele. Ilyesmiben Aenae értelemszerűen nem szeretne részt venni. Bár az is igaz, hogy kénytelen lesz elhinni, ha a kancellár azt mondja, hogy minden beleegyezéssel történik. Legalábbis addig a pontig amíg valaki nem állítja az ellenkezőjét.*
- A Vashegy kancellárja vagy, így mindenről tudsz, vagy tudni fogsz. Az esetleges problémákról is.
*Egyszer úgyis kibukik ez a dolog, bár Aenaenek egyelőre nincs bátorsága előállni a farbával, Effynek persze szívesen elmondaná, de valahogy nem sikerül eljutnia az Aquista birtokra. Pedig nagyon nyomja a szívét. De már elhatározta, hogy elodázza amíg lehet, addig pedig morzsánként összegyűjt az ehhez szükséges bátorságot. Mert ahhoz bátorság kell, hogy elmondja Nirsnek, hogy csupán Kagant akarta vele bosszantani, de Kagan halálával mindez okafogyottá vált. Igaz ugyan, hogy jól érezte magát, kedveli a fiút, de azért annyira nem.*
11250. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2020-07-03 20:01:35
Üzenet elküldve: 2020-07-03 20:01:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pitypangos kert//
*A jó kancellár most egy kicsit el van keseredve. Mostanában kezdi felismerni, hogy nem talán, hanem ténylegesen alábecsülte a lányt. Talán fiatalka még, talán nem is kapott rangjához méltó neveltetést, de megvan a magához való esze. Hogy pedig humorérzéknek sincs híján, az egyszerre rokonszenves és lehangoló Hubi számára. Lehangoló, hiszen terveiben még véletlenül sem szerepel olyasmi, hogy esetleg megkedveli Aenae-t. Persze ez nem fordulhat elő, csak így nehezebb dolga lesz. Mert Aenae nem gondolhatja komolyan ezt a kis ledorongolást. Ennyire gyorsan csak nem fejlődik...*
- Megkívánja és olyan vakmerő, de különösen olyan ostoba nem vagyok, hogy ezt figyelmen kívül merjem hagyni.
*A jó kancellár arcán még egy rejtegetni kívánt mosolyt sem lehet felfedezni, komoly a hangja és az ábrázata is. Szembe fordul Aenae-vel, bal lábbal kissé előrelép, jobb lábát valamelyest behajlítva hátrább tolva hajol meg, miközben jobb kezét mellkasához emeli, balját pedig vállmagasságban, kinyújtva, oldalt tartja el magától. Van valami tagadhatatlan elegancia ebben a mozdulatban, látható, hogy nem először csinálja.*
- Nem állt szándékomban meggondolatlan szavaimmal megsérteni téged. Ezért fogadd őszinte bocsánatkérésem és köszönetem. Köszönetem, amiért egy magamfajta öregember olyan úrnőt szolgálhat, aki méltó a tiszteletre és a Vashegy trónjára.
*Csak akkor egyenesedik ki, amikor Aenae Kagant említi. Nyilvánvaló, hogy még feltételezéseinél is fagyosabb lehetett köztük a viszony, így Hubi arra jut, hogy nem szerencsés a kisasszony előtt felemlegetni a Hadúr érdemeit. A Hadurat, úgy általában.*
- Mivel nem érdemeltem ki hozzám való jóságod, hálára kötelezel.
*Akár ezt is lehetne csipkelődésnek venni ahogy a kancellár arra reagál, hogy Aenae vele osztja majd meg elsőként a vajákosságban elért eredményeit, de Hubi arca és hangja olyan komoly, hogy ehhez azért meglehetős rosszindulatra lenne szükség. A magasztos pillanatok addig tartanak, míg Hubi készleteinek felfrissítésére nem terelődik a szó. És bár a kancellárt, akit egyesek - az istenek tudják, miért, mocskos vénemberként emlegetnek - módfelett szórakoztatja a lány zavara, ennek semmi jelét nem mutatja. A finom mosoly sem kaján, inkább elnézést kérő.*
- Persze, hogy nem. Fogalmazzunk úgy, hogy ez csak az én hóbortom. Kedvelem a kellemes illatokat. Hiszem, hogy oldott állapotot teremthetnek, oldják a félelmek okozta görcsöket és így könnyebben hatolhatunk akár kényes területek mélyére is.
*Hubi sajnos az a fajta, aki szereti az elméletet átültetni gyakorlatba. Ennek okán késztetést érez, hogy ne virágnyelven beszéljen, hanem tégelye maradék tartalmának terhére bevezesse Aenae-t a testi szerelem egy általa még nem ismert változatába. Ő maga pedig valami mást vezethessen be. De mivel a kancellár arra is mindig kínosan ügyel, hogy a kéjvágy ne homályosítsa el tisztánlátását, eszébe sem jut, hogy ezzel ilyen nyíltan próbálkozzon. Talán majd egyszer, ha elnyerte a lány bizalmát.*
- Csupán azért bátorkodtam megkérdezni, mert rég láttam a fiatalurat. *bólint a válaszra egy mosollyal* Örömmel hallom, hogy minden rendben van... mindazonáltal a Vashegy kancellárjaként bármi probléma esetén legjobb tudásom szerint leszek a segítségedre.
*Ezt muszáj volt hozzátennie. Egyrészt Aenae hangja ezúttal mintha nem csengett volna őszintén, másrészt minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy ama bizalmat elnyerje. Melynek, érzése szerint, egyelőre nincs birtokában.*
- És természetesen akkor is, ha a gondok örvendetes módon elkerülnek. Állok rendelkezésedre.
*Kis szünetet tart, hogy Aenae előadhassa, ha bármiben a kancellár segítségét kérné. A szőröstalpú már nyilvánvalóvá tette, hogy nála hibába kereskedik ilyesmivel, ami persze Waldran baja. De a lány minden bizonnyal megfontoltabb és inkább szívén viseli a Vashegy sorsát. Ha pedig így van, Hubi megkerülhetetlen. Legalábbis a kancellár szerint.*
//Pitypangos kert//
*A jó kancellár most egy kicsit el van keseredve. Mostanában kezdi felismerni, hogy nem talán, hanem ténylegesen alábecsülte a lányt. Talán fiatalka még, talán nem is kapott rangjához méltó neveltetést, de megvan a magához való esze. Hogy pedig humorérzéknek sincs híján, az egyszerre rokonszenves és lehangoló Hubi számára. Lehangoló, hiszen terveiben még véletlenül sem szerepel olyasmi, hogy esetleg megkedveli Aenae-t. Persze ez nem fordulhat elő, csak így nehezebb dolga lesz. Mert Aenae nem gondolhatja komolyan ezt a kis ledorongolást. Ennyire gyorsan csak nem fejlődik...*
- Megkívánja és olyan vakmerő, de különösen olyan ostoba nem vagyok, hogy ezt figyelmen kívül merjem hagyni.
*A jó kancellár arcán még egy rejtegetni kívánt mosolyt sem lehet felfedezni, komoly a hangja és az ábrázata is. Szembe fordul Aenae-vel, bal lábbal kissé előrelép, jobb lábát valamelyest behajlítva hátrább tolva hajol meg, miközben jobb kezét mellkasához emeli, balját pedig vállmagasságban, kinyújtva, oldalt tartja el magától. Van valami tagadhatatlan elegancia ebben a mozdulatban, látható, hogy nem először csinálja.*
- Nem állt szándékomban meggondolatlan szavaimmal megsérteni téged. Ezért fogadd őszinte bocsánatkérésem és köszönetem. Köszönetem, amiért egy magamfajta öregember olyan úrnőt szolgálhat, aki méltó a tiszteletre és a Vashegy trónjára.
*Csak akkor egyenesedik ki, amikor Aenae Kagant említi. Nyilvánvaló, hogy még feltételezéseinél is fagyosabb lehetett köztük a viszony, így Hubi arra jut, hogy nem szerencsés a kisasszony előtt felemlegetni a Hadúr érdemeit. A Hadurat, úgy általában.*
- Mivel nem érdemeltem ki hozzám való jóságod, hálára kötelezel.
*Akár ezt is lehetne csipkelődésnek venni ahogy a kancellár arra reagál, hogy Aenae vele osztja majd meg elsőként a vajákosságban elért eredményeit, de Hubi arca és hangja olyan komoly, hogy ehhez azért meglehetős rosszindulatra lenne szükség. A magasztos pillanatok addig tartanak, míg Hubi készleteinek felfrissítésére nem terelődik a szó. És bár a kancellárt, akit egyesek - az istenek tudják, miért, mocskos vénemberként emlegetnek - módfelett szórakoztatja a lány zavara, ennek semmi jelét nem mutatja. A finom mosoly sem kaján, inkább elnézést kérő.*
- Persze, hogy nem. Fogalmazzunk úgy, hogy ez csak az én hóbortom. Kedvelem a kellemes illatokat. Hiszem, hogy oldott állapotot teremthetnek, oldják a félelmek okozta görcsöket és így könnyebben hatolhatunk akár kényes területek mélyére is.
*Hubi sajnos az a fajta, aki szereti az elméletet átültetni gyakorlatba. Ennek okán késztetést érez, hogy ne virágnyelven beszéljen, hanem tégelye maradék tartalmának terhére bevezesse Aenae-t a testi szerelem egy általa még nem ismert változatába. Ő maga pedig valami mást vezethessen be. De mivel a kancellár arra is mindig kínosan ügyel, hogy a kéjvágy ne homályosítsa el tisztánlátását, eszébe sem jut, hogy ezzel ilyen nyíltan próbálkozzon. Talán majd egyszer, ha elnyerte a lány bizalmát.*
- Csupán azért bátorkodtam megkérdezni, mert rég láttam a fiatalurat. *bólint a válaszra egy mosollyal* Örömmel hallom, hogy minden rendben van... mindazonáltal a Vashegy kancellárjaként bármi probléma esetén legjobb tudásom szerint leszek a segítségedre.
*Ezt muszáj volt hozzátennie. Egyrészt Aenae hangja ezúttal mintha nem csengett volna őszintén, másrészt minden lehetőséget meg kell ragadni, hogy ama bizalmat elnyerje. Melynek, érzése szerint, egyelőre nincs birtokában.*
- És természetesen akkor is, ha a gondok örvendetes módon elkerülnek. Állok rendelkezésedre.
*Kis szünetet tart, hogy Aenae előadhassa, ha bármiben a kancellár segítségét kérné. A szőröstalpú már nyilvánvalóvá tette, hogy nála hibába kereskedik ilyesmivel, ami persze Waldran baja. De a lány minden bizonnyal megfontoltabb és inkább szívén viseli a Vashegy sorsát. Ha pedig így van, Hubi megkerülhetetlen. Legalábbis a kancellár szerint.*
11249. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2020-07-03 11:52:34
Üzenet elküldve: 2020-07-03 11:52:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pitypangos kert//
- Ühüm.
*Bólint a lány a kancellár válaszára, ami hát elég kézenfekvő, Aenae meg nyilván nem akar vájkálni és nem is igazán gondol arra, hogy lenne miben vájkálnia.*
- Ténymegállapítás, persze. Azonban az udvariasság és a közöttünk lévő rend- és rangbeli különbség megkívánná, hogy álszerénységgel vádolj és dicsőítsd a képességeim.
*Ugyan egyetlen szót sem gondol komolyan, de komolyan fejlődni akar abban, hogy leplezni tudja az érzelmeit, így próbálja mindezt úgy előadni, hogy Habrertus komolyan vehesse. Komoly arccal, rezzenéstelen tekintettel, tulajdonképpen egészen jól sikerül az előadás, csak a szájának egy kis rándulása árulhatja el, ha a kancellárnak sikerül kiszúrnia a gyorsan megzabolázott mosolyt.*
- Ha úgy gondolod, hogy atyám igazságos volt, akkor őrizd meg így az emlékezetedben.
*Aenae túlságosan is haragszik rá ahhoz, hogy az igazságosságnak akárcsak a szikráját is felfedezze benne. Viszont nem akar vitába szállni erről és meggyőzni sem óhajtja Habrertust - vagy akárki mást - ennek ellenkezőjéről.*
- Amint eljutok erre a szintre, magam is remélem, hogy ez minél hamarabb bekövetkezik, téged értesítelek legelőször.
*Aenae fejében az a nem túl kedves gondolat fordul meg, hogy esetleg egy enyhébb gyomorrontást idézhetne a kancellárra, hogy ezzel adja a tudtára, hogy milyen magas szintre vitte a tudományát. A másik gondolata az, hogy a férfi miért a kancellári és miért nem a hivatásos talpnyalói szerepet tölti be? Merthogy hízelgésben igazán remek, nagyon magas szinten űzi.
Szerencsére nem tudja, hogy a kancellárnak milyen gondolatok fordulnak meg a fejében, ha tudná, akkor valószínűleg nagyon messzire futna és nagyon gyorsan, a drágalátos Habrertus pedig utol sem érné. Kora okán.*
- Ja igen, az illata miatt.
*Meggyőződése ugyan, hogy a férfi gúnyolódik rajta, mikor kikezdhetetlen logikáját dicséri, de régen megfogadta már, hogy nem kap agyérgörcsöt, ha valakik gúnyolódnak rajta. Szerencse is, mert így tud a folytatásra figyelni és meg tud döbbenni azon, hogy emberek kenőcsökkel kenegetik egymást az ágyban.*
- Őőő nem, nem kenünk egymásra ilyesmiket.
*Nyögi ki végül nagy nehezen, zavarba jön az ilyen dolgoktól. Úgy is zavarba tud ettől jönni, ha ott van az adott szituációban, hát még úgy, ha beszélnek róla.*
- Jól van. Gondolom. Nem tudom.
*Ennél fájdalmasabb, hogy nem is igazán érdekli.*
- Nem, nincsen probléma. Milyen probléma lehetne?
*Mármint azon túl, hogy Aenae egyáltalán nem szereti és mégis összeköti őket egy átkozott papír, amit a lány valami gyenge pillanatában aláírt. Tán ki kéne puhatolni Habrertustól, hogy ama bizonyos papír hogyan semmisülhetne meg?*
//Pitypangos kert//
- Ühüm.
*Bólint a lány a kancellár válaszára, ami hát elég kézenfekvő, Aenae meg nyilván nem akar vájkálni és nem is igazán gondol arra, hogy lenne miben vájkálnia.*
- Ténymegállapítás, persze. Azonban az udvariasság és a közöttünk lévő rend- és rangbeli különbség megkívánná, hogy álszerénységgel vádolj és dicsőítsd a képességeim.
*Ugyan egyetlen szót sem gondol komolyan, de komolyan fejlődni akar abban, hogy leplezni tudja az érzelmeit, így próbálja mindezt úgy előadni, hogy Habrertus komolyan vehesse. Komoly arccal, rezzenéstelen tekintettel, tulajdonképpen egészen jól sikerül az előadás, csak a szájának egy kis rándulása árulhatja el, ha a kancellárnak sikerül kiszúrnia a gyorsan megzabolázott mosolyt.*
- Ha úgy gondolod, hogy atyám igazságos volt, akkor őrizd meg így az emlékezetedben.
*Aenae túlságosan is haragszik rá ahhoz, hogy az igazságosságnak akárcsak a szikráját is felfedezze benne. Viszont nem akar vitába szállni erről és meggyőzni sem óhajtja Habrertust - vagy akárki mást - ennek ellenkezőjéről.*
- Amint eljutok erre a szintre, magam is remélem, hogy ez minél hamarabb bekövetkezik, téged értesítelek legelőször.
*Aenae fejében az a nem túl kedves gondolat fordul meg, hogy esetleg egy enyhébb gyomorrontást idézhetne a kancellárra, hogy ezzel adja a tudtára, hogy milyen magas szintre vitte a tudományát. A másik gondolata az, hogy a férfi miért a kancellári és miért nem a hivatásos talpnyalói szerepet tölti be? Merthogy hízelgésben igazán remek, nagyon magas szinten űzi.
Szerencsére nem tudja, hogy a kancellárnak milyen gondolatok fordulnak meg a fejében, ha tudná, akkor valószínűleg nagyon messzire futna és nagyon gyorsan, a drágalátos Habrertus pedig utol sem érné. Kora okán.*
- Ja igen, az illata miatt.
*Meggyőződése ugyan, hogy a férfi gúnyolódik rajta, mikor kikezdhetetlen logikáját dicséri, de régen megfogadta már, hogy nem kap agyérgörcsöt, ha valakik gúnyolódnak rajta. Szerencse is, mert így tud a folytatásra figyelni és meg tud döbbenni azon, hogy emberek kenőcsökkel kenegetik egymást az ágyban.*
- Őőő nem, nem kenünk egymásra ilyesmiket.
*Nyögi ki végül nagy nehezen, zavarba jön az ilyen dolgoktól. Úgy is zavarba tud ettől jönni, ha ott van az adott szituációban, hát még úgy, ha beszélnek róla.*
- Jól van. Gondolom. Nem tudom.
*Ennél fájdalmasabb, hogy nem is igazán érdekli.*
- Nem, nincsen probléma. Milyen probléma lehetne?
*Mármint azon túl, hogy Aenae egyáltalán nem szereti és mégis összeköti őket egy átkozott papír, amit a lány valami gyenge pillanatában aláírt. Tán ki kéne puhatolni Habrertustól, hogy ama bizonyos papír hogyan semmisülhetne meg?*
11248. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2020-07-02 19:09:21
Üzenet elküldve: 2020-07-02 19:09:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pitypangos kert//
- Ahol számos, hasznosan eltöltött esztendőt éltem le.
*Aenae visszakérdezésére tulajdonképpen megakadás nélkül folytatja a félbehagyott mondatot. Akár egy kis gúnyos mosolyt is megengedne magának ha arra gondolna, hogy a lány valamiféle próba elé állította volna. De Hubi ebben a pillanatban csak egy fiatal fruska kíváncsiságának tudja be a dolgot. És bár a kancellár talán kicsit le is becsüli a Vashegy örökösét, természetesen elég óvatos hozzá, hogy a játékos feddést is komolyan vegye.*
- Nem vád lett volna az, kisasszony, hanem ténymegállapítás. Még úgy is, hogy csak szerénységről beszélhetünk, nem holmi mesterkélt megjátszásról. Ugyanakkor szabadjon megjegyeznem, hogy egy úrnak, illetve esetedben hölgynek, számos erénye lehet. Bölcsesség, mértékletesség, vitézség, jóság... de talán ezeknél is fontosabb az igazságosság, amivel együtt jár az igazság elfogadásának üdvös képessége is. Igen nagy kegy ez, miben az elöljáró alantasát részesítheti. Jó atyádat például számosan tartották nyers, kíméletlen és kemény férfiúnak, de az elvitathatatlan, hogy az igazság sohasem bántotta és másokat sem bántott miatta.
*Arról is vannak értesülései, hogy Kagan Thargodar és leánya között a viszony nem volt felhőtlen, hogy finoman fogalmazzunk, ezért veszélyes lehet a néhai tharg vezérrel példálóznia. Azonban Hubi már akkor a megtévesztés mesterségét gyakorolta - többek közt - amikor Aenae kósza gondolat sem volt. És hát nem véletlenül aratott zajos sikert a színpadon, egy emlékezetes artheniori fesztiválon.*
- Elképesztő!
*Ezúttal van őszinteség az álmélkodásában, hiszen tudományos kíváncsiság is motoszkál benne. Nem egy helyről hallotta már, nem egy fóliánsban olvasta, hogy az igazán kiemelkedő képességű vajákosoknak szinte már valami mágikus hatalmuk is van. De hiába voltak az írások aránylag megbízhatóak és az elbeszélők szavahihetők, az igazi tudós mégis csak annak hisz igazán amit a saját szemével lát. Felmerülhet a kérdés, hogy Hubi miért nem elégítette ki eme tudományos érdeklődését, amíg alkalma nyílt rá. A magyarázat igen egyszerű. A jó kancellár előbb folytatott volna erkölcstelen viszont egy maihhin bikával, előbb magolta volna be Koldard Swoss - akit értő körökben méltán neveznek a valaha élt és a jövőben valaha élő költők legpocsékabbikának - összes műveit vagy egyszerűen csak előbb harapta volna le a saját nyelvét, mintsem Leától ilyen bemutatót kérjen. Meg úgy egyáltalán: bármit kérjen.*
- Ebben nem kételkedem, kisasszony. Hiszem, hogy eljutsz erre a kiemelkedő szintre és amikor ez bekövetkezik - forrón remélem, hogy minél hamarabb - akkor ragaszkodnom kell majd hozzá, hogy ezt a páratlan képességet megmutasd nekem.
*Hangyányit szégyellősen mosolyodik el.*
- Bizonyára tudod, nemcsak a Vashegy kancellárja vagyok, de tudós is. Nem is kell hát magyaráznom, hogy honnan a kíváncsiság a sosem látott, sosem tapasztalt érdekességek iránt.
*Nem sokkal később Hubi elég jól felvázolja Aenae-nek séta közben, hogy milyen segítségre gondol, de a lány láthatóan nem érti.
~Ó, milyen ártatlan! Milyen tiszta!~
A jó kancellár nyugodtan gondolhatja ezt, elvégre nincs tudomása bizonyos erdőszéli fantomok övön aluli támadásairól és éppen ezért magától értetődik, hogy hirtelen heves vágy keríti hatalmába, hogy ezen a szent helyen szaggassa le a ruhát Aenae-ről és pocsíkolja meg. Természetesen a józan ész és a kor győz.*
- Valóban nem. *hümmög egy kicsit, majd picit félrebiccentett fejjel néz a lányra, elmosolyodik és ujjával pattint egyet* Az illat miatt gondolod ezt, nem igaz? Szavamra, kikezdhetetlen logika! Számosan vannak akik ennél egyértelműbb jeleket sem vesznek észre. Fogadd elismerésem! De nem venném magamnak a bátorságot, hogy kérdésed megválaszolatlanul hagyjam. Eme kence, krém, nevezzük ahogy akarjuk, olyan célokat szolgálna, melyekről nem illő előkelő és ifjú hölgyek társaságában szót ejteni. Természetesen a szerelemmel, annak testi oldalával kapcsolatos... talán fiatal hitvesed tud erről beszélni neked. Bár megfogadtam, hogy tanácsaimmal szolgállak, de a hálószobátokba nem merészkednék be.
~Legfeljebb akkor, ha nincs ott az a fattyú Thargodrym.~
- Apropó... hogy van tiszteletreméltó urad? Fájdalmasan rég láttam. Ugye nincs semmi probléma?
//Pitypangos kert//
- Ahol számos, hasznosan eltöltött esztendőt éltem le.
*Aenae visszakérdezésére tulajdonképpen megakadás nélkül folytatja a félbehagyott mondatot. Akár egy kis gúnyos mosolyt is megengedne magának ha arra gondolna, hogy a lány valamiféle próba elé állította volna. De Hubi ebben a pillanatban csak egy fiatal fruska kíváncsiságának tudja be a dolgot. És bár a kancellár talán kicsit le is becsüli a Vashegy örökösét, természetesen elég óvatos hozzá, hogy a játékos feddést is komolyan vegye.*
- Nem vád lett volna az, kisasszony, hanem ténymegállapítás. Még úgy is, hogy csak szerénységről beszélhetünk, nem holmi mesterkélt megjátszásról. Ugyanakkor szabadjon megjegyeznem, hogy egy úrnak, illetve esetedben hölgynek, számos erénye lehet. Bölcsesség, mértékletesség, vitézség, jóság... de talán ezeknél is fontosabb az igazságosság, amivel együtt jár az igazság elfogadásának üdvös képessége is. Igen nagy kegy ez, miben az elöljáró alantasát részesítheti. Jó atyádat például számosan tartották nyers, kíméletlen és kemény férfiúnak, de az elvitathatatlan, hogy az igazság sohasem bántotta és másokat sem bántott miatta.
*Arról is vannak értesülései, hogy Kagan Thargodar és leánya között a viszony nem volt felhőtlen, hogy finoman fogalmazzunk, ezért veszélyes lehet a néhai tharg vezérrel példálóznia. Azonban Hubi már akkor a megtévesztés mesterségét gyakorolta - többek közt - amikor Aenae kósza gondolat sem volt. És hát nem véletlenül aratott zajos sikert a színpadon, egy emlékezetes artheniori fesztiválon.*
- Elképesztő!
*Ezúttal van őszinteség az álmélkodásában, hiszen tudományos kíváncsiság is motoszkál benne. Nem egy helyről hallotta már, nem egy fóliánsban olvasta, hogy az igazán kiemelkedő képességű vajákosoknak szinte már valami mágikus hatalmuk is van. De hiába voltak az írások aránylag megbízhatóak és az elbeszélők szavahihetők, az igazi tudós mégis csak annak hisz igazán amit a saját szemével lát. Felmerülhet a kérdés, hogy Hubi miért nem elégítette ki eme tudományos érdeklődését, amíg alkalma nyílt rá. A magyarázat igen egyszerű. A jó kancellár előbb folytatott volna erkölcstelen viszont egy maihhin bikával, előbb magolta volna be Koldard Swoss - akit értő körökben méltán neveznek a valaha élt és a jövőben valaha élő költők legpocsékabbikának - összes műveit vagy egyszerűen csak előbb harapta volna le a saját nyelvét, mintsem Leától ilyen bemutatót kérjen. Meg úgy egyáltalán: bármit kérjen.*
- Ebben nem kételkedem, kisasszony. Hiszem, hogy eljutsz erre a kiemelkedő szintre és amikor ez bekövetkezik - forrón remélem, hogy minél hamarabb - akkor ragaszkodnom kell majd hozzá, hogy ezt a páratlan képességet megmutasd nekem.
*Hangyányit szégyellősen mosolyodik el.*
- Bizonyára tudod, nemcsak a Vashegy kancellárja vagyok, de tudós is. Nem is kell hát magyaráznom, hogy honnan a kíváncsiság a sosem látott, sosem tapasztalt érdekességek iránt.
*Nem sokkal később Hubi elég jól felvázolja Aenae-nek séta közben, hogy milyen segítségre gondol, de a lány láthatóan nem érti.
~Ó, milyen ártatlan! Milyen tiszta!~
A jó kancellár nyugodtan gondolhatja ezt, elvégre nincs tudomása bizonyos erdőszéli fantomok övön aluli támadásairól és éppen ezért magától értetődik, hogy hirtelen heves vágy keríti hatalmába, hogy ezen a szent helyen szaggassa le a ruhát Aenae-ről és pocsíkolja meg. Természetesen a józan ész és a kor győz.*
- Valóban nem. *hümmög egy kicsit, majd picit félrebiccentett fejjel néz a lányra, elmosolyodik és ujjával pattint egyet* Az illat miatt gondolod ezt, nem igaz? Szavamra, kikezdhetetlen logika! Számosan vannak akik ennél egyértelműbb jeleket sem vesznek észre. Fogadd elismerésem! De nem venném magamnak a bátorságot, hogy kérdésed megválaszolatlanul hagyjam. Eme kence, krém, nevezzük ahogy akarjuk, olyan célokat szolgálna, melyekről nem illő előkelő és ifjú hölgyek társaságában szót ejteni. Természetesen a szerelemmel, annak testi oldalával kapcsolatos... talán fiatal hitvesed tud erről beszélni neked. Bár megfogadtam, hogy tanácsaimmal szolgállak, de a hálószobátokba nem merészkednék be.
~Legfeljebb akkor, ha nincs ott az a fattyú Thargodrym.~
- Apropó... hogy van tiszteletreméltó urad? Fájdalmasan rég láttam. Ugye nincs semmi probléma?
11247. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2020-07-01 19:37:06
Üzenet elküldve: 2020-07-01 19:37:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pitypangos kert//
*Aenae azért elég jó megfigyelő tud lenni és bizonyos hangszín- vagy arckifejezésbeli változások nem kerülik el a figyelmét. És hát kíváncsi természet is.*
- Pirtianes-ben, ahol?
*Nem törődik azonban sokáig a témával, mert Habrertus nem mulaszt el mindezek előtt egy tanáccsal szolgálni. Vannak ugye a kéretlen tanácsok. És vannak az olyan kéretlen tanácsok, amik nem szolgálnak az újdonság erejével. Például tökéletesen tisztában van azzal, hogy örökké minden az arcára van írva, ezért kicsit bosszantja, hogy az orra alá dörgölik.*
- Szerintem sokat fejlődtem, mióta...
*Nagyot sóhajt, nem fejezi be a mondatot, de a hangjában van valami negédes, ami egyszerre rendkívül Kaganos is. Mióta Cha'ysszal hetyeg, azóta valóban sokat fejlődött, az érzelmei elleplezésében és abban is, hogy ne mondjon ki minden hülyeséget egyből, ami csak eszébe jut. Cha'yss jó hatással van rá és egyszerre nagyon rosszal is.
Kicsit megrázza a fejét, jobbjának mutatóujját fenyegetően emeli fel.*
- Habrertus, kicsit messzire mész, nem gondolod? Illett volna álszerénységgel vádolnod.
*Ha már Kagannak és a nejének még holtukban is kinyalja a hátsóját, akkor talán neki is juthatna egy kis dicséret.*
- Ó nyugodtan hihetsz ennek a mérges mesének, a vajákos pont az ilyesmik mestere. Remélem, hogy egyszer én is eljuthatok erre a szintre. Egyelőre csak gyakorlom, sajnos nekem még kellenek a főzetek, de afelől ne legyenek kétségeid, hogy a haragosaim simán el tudom intézni, csak tán kevésbé elegánsan.
*Csevegő hangnemben beszél, közben pedig eltávolodik kissé a borostyánszobortól, bár egy bosszús pillantást vet még felé.*
- Jöjj, sétáljunk egyet.
*Arra, csak bólint, hogy a Vasheggyel a háta mögött mi mindent tehetne meg. Igazság szerint nem óhajt a Vashegy forrásaihoz nyúlni, főleg azért mert nem akarja, hogy szó érje a ház elejét. De egy földtúró fattyát szívesen segítené, ha tehetséges.
Habrertus séta közben végre belekezdhet abba, hogy mit is akar. Aenae újfent meglepődik, de csak hümmentéssel reagál.*
- Gondolom, hogy nem a kancellária nyikorgó ajtaját akarod kenni vele.
*Jegyzi meg végül, mintegy konklúzióképpen. Hiszen ha valóban a kenetlen zsanért akarná megzsírozni, akkor nem számítana az illata. Kivéve ha az illatozó zsanér valami pirtianesi hóbort.*
//Pitypangos kert//
*Aenae azért elég jó megfigyelő tud lenni és bizonyos hangszín- vagy arckifejezésbeli változások nem kerülik el a figyelmét. És hát kíváncsi természet is.*
- Pirtianes-ben, ahol?
*Nem törődik azonban sokáig a témával, mert Habrertus nem mulaszt el mindezek előtt egy tanáccsal szolgálni. Vannak ugye a kéretlen tanácsok. És vannak az olyan kéretlen tanácsok, amik nem szolgálnak az újdonság erejével. Például tökéletesen tisztában van azzal, hogy örökké minden az arcára van írva, ezért kicsit bosszantja, hogy az orra alá dörgölik.*
- Szerintem sokat fejlődtem, mióta...
*Nagyot sóhajt, nem fejezi be a mondatot, de a hangjában van valami negédes, ami egyszerre rendkívül Kaganos is. Mióta Cha'ysszal hetyeg, azóta valóban sokat fejlődött, az érzelmei elleplezésében és abban is, hogy ne mondjon ki minden hülyeséget egyből, ami csak eszébe jut. Cha'yss jó hatással van rá és egyszerre nagyon rosszal is.
Kicsit megrázza a fejét, jobbjának mutatóujját fenyegetően emeli fel.*
- Habrertus, kicsit messzire mész, nem gondolod? Illett volna álszerénységgel vádolnod.
*Ha már Kagannak és a nejének még holtukban is kinyalja a hátsóját, akkor talán neki is juthatna egy kis dicséret.*
- Ó nyugodtan hihetsz ennek a mérges mesének, a vajákos pont az ilyesmik mestere. Remélem, hogy egyszer én is eljuthatok erre a szintre. Egyelőre csak gyakorlom, sajnos nekem még kellenek a főzetek, de afelől ne legyenek kétségeid, hogy a haragosaim simán el tudom intézni, csak tán kevésbé elegánsan.
*Csevegő hangnemben beszél, közben pedig eltávolodik kissé a borostyánszobortól, bár egy bosszús pillantást vet még felé.*
- Jöjj, sétáljunk egyet.
*Arra, csak bólint, hogy a Vasheggyel a háta mögött mi mindent tehetne meg. Igazság szerint nem óhajt a Vashegy forrásaihoz nyúlni, főleg azért mert nem akarja, hogy szó érje a ház elejét. De egy földtúró fattyát szívesen segítené, ha tehetséges.
Habrertus séta közben végre belekezdhet abba, hogy mit is akar. Aenae újfent meglepődik, de csak hümmentéssel reagál.*
- Gondolom, hogy nem a kancellária nyikorgó ajtaját akarod kenni vele.
*Jegyzi meg végül, mintegy konklúzióképpen. Hiszen ha valóban a kenetlen zsanért akarná megzsírozni, akkor nem számítana az illata. Kivéve ha az illatozó zsanér valami pirtianesi hóbort.*
11246. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2020-07-01 18:52:15
Üzenet elküldve: 2020-07-01 18:52:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pitypangos kert//
*A jó kancellár jóságosan mosolyog. Egy kicsit talán még mulattatja is Aenae látványos meglepődése, amikor rákérdez arra, hogy a lány mivel is szeret foglalatoskodni szabad óráiban.*
- Engedd meg, hogy máris egy jó tanáccsal szolgáljak: bizonyos helyzetekben nem szerencsés, ha érzelmeid könnyedén leolvashatók az arcodról. Gyakran erény ugyan az őszinte szív, de könnyedén előnyt kovácsolhatnak belőle gonosz lelkek.
*Ha Aenae újfent meglepett képet vágnak, széles mosollyal legyint egy aprót.*
- Ugyan, kisasszony! A Vashegy kancellárja vagyok. Feladatom, hogy mindenről tudjak ami a Vashegyen történik, és mindent észrevegyek. Ezt még ifjabb éveimben tanultam meg Pirtianes-ben, ahol... no, de ne kanyarodjunk el ennyire sehova sem vezető ösvényekre!
*Pedig érdekes kis ösvény az, amennyiben a kancellár múltjának titkolni igyekezett epizódjához vezet. A korban már benne járó kancellár alig lehetett húsz éves legényke, amikor már Pirtianes-ben igyekezett boldogulni. Tehetségének és szorgalmának köszönhetően nem is rosszul. És ezt ma már talán csak kevesek mernék megkockáztatni, de a szebbik nemnél is sikere volt. Akkoriban még jóképűnek számított. Történetesen ennek köszönhette azt is, hogy a meglehetősen matriarchális mélységi városban sem csak ólak vagy tanyák tervezésével kellett megelégednie. Így esett, hogy a veszett hírű Pirtianesi Titkosszolgálat (PiTi - így is emlegették a céget egyesek. Akik nem sokkal később kitolt szemmel és kivágott nyelvvel elmélkedtek egyes tréfák káros hatásain.) fejének is megakadt rajta a szeme. Xyi Pai'danerr tapintatos volt a fiatal Hubival, tudta, hogy mi fán terem a férfibüszkeség, nem rohanta le egyből. De a későbbi kancellárt nem ejtették a fejére, hamar átlátta, hogy mire megy ki a játék. Karrier, felemelkedés, titkos információk, melyek gyakran az aranynál is értékesebbek, cselszövés... Így aztán amikor Xyi előjött a farbával, Hubi belement az alkuba. Ezzel csak egy apró probléma volt. Az ifjú Habrertus-nak volt olyan peche, hogy a hagyományosan nőuralom felé tendáló sötételf közösségben a kémfőnök férfi volt. Alighanem innen datálható a jó kancellár terheltsége a hátsók iránt és érdeklődése a testi szerelem unortodox formái iránt.*
- Hm... ebben biztos vagyok.
*Arcátlanságnak is hathat Hubi helyeslése arra, hogy Aenae mesterségbeli tudása nem érhet fel Leáéhoz. Még akkor is, ha ez valóban így lehet. Hubi nem kedvelte Kagan hitvesét, pontosabban félt tőle, mint a tűztől. Ez azonban nem jelentette azt, hogy tudását el ne ismerte és ne csodálta volna.*
- A nagyasszony nem mindennapi tudással rendelkezett, ami a vajákosságot illeti. Egyesek azt is rebesgették, hogy mindenféle főzet nélkül is mérget tudott idézni a körmeire, ha úgy akarta. De attól tartok, hogy ez csak egyike a jellemző paraszti babonáknak.
*Atyailag rámosolyog a lányra, csak utána fordul a szobor felé megint.*
- De te még oly fiatal vagy! Bármit elérhetsz amit szeretnél. Kemény munka, kitartás árán természetesen. De az sem elhanyagolható, hogy mögötted áll az egész Vashegy, ami nem is könnyebbséget jelenthet. Hiszen hol adatik meg ilyesmi egy földtúró fattyának? Csak hinned kell magadban és akarnod, hogy az álmaid valóra váljanak!
*Szembe fordul a lánnyal és ezúttal úgy mosolyodik el, hogy talán ez lepi meg legjobban Aenae-t. Őszintén.*
- Ne aggódj, hasznos tanácsokkal is tudok szolgálni, ha méltónak tartasz rá, nemcsak üres közhelyekkel.
*Aenae-vel szemben állva meghajol kicsit.*
- Hálára kötelezel. Azt hiszem, valóban kérnék tőled valamit, olyasmit amit eddig a nagyasszonytól kaptam meg.
*Elneveti magát, legyint.*
- Ne érts félre, nem voltam én a kapcája. Volt neki arra más jelöltje a Vashegyen. A kérésem szakmai lenne, a te szakmádba vágó. A nagyasszony készített nekem régebben egy tégelynyi különleges anyagot. *megvonja a vállát* Talán beszélt is valamit holmi petrolátumról, szénhidrogénekről, de megvallom, az alkímia igencsak fehér folt a műveltségemen. A lényeg az, hogy eme anyag gélszerű, színtelen, szagtalan, íz sincs, a víz nem oldja, ellenben szinte bárminemű felületet igencsak sikamlóssá tesz. Mivel pedig a nagyasszony fájdalmasan régen nincs közöttünk, készleteim igencsak megcsappantak. Remélem, hogy hevenyészett leírásom nem nehezíti meg túlságosan a dolgod és kegyeskedsz teljesíteni egy öregember kérését.
*Bár nem sokkal ezelőtt intette a lányt, hogy vigyázzon azzal, mi tükröződik az arcán, most neki rándul megy egy ideg a szeme alatt.*
- Még egy kérés, ha nem tekinted szemtelenségnek: a nagyasszony annak idején kérdezte, hogy mivel illatosítsa? Azt feleltem, hogy ezt rábízom, csak mósusszal ne. Annak nem állhatom a szagát.
*Hja... bizonyos pirtianes-i emlékek...*
//Pitypangos kert//
*A jó kancellár jóságosan mosolyog. Egy kicsit talán még mulattatja is Aenae látványos meglepődése, amikor rákérdez arra, hogy a lány mivel is szeret foglalatoskodni szabad óráiban.*
- Engedd meg, hogy máris egy jó tanáccsal szolgáljak: bizonyos helyzetekben nem szerencsés, ha érzelmeid könnyedén leolvashatók az arcodról. Gyakran erény ugyan az őszinte szív, de könnyedén előnyt kovácsolhatnak belőle gonosz lelkek.
*Ha Aenae újfent meglepett képet vágnak, széles mosollyal legyint egy aprót.*
- Ugyan, kisasszony! A Vashegy kancellárja vagyok. Feladatom, hogy mindenről tudjak ami a Vashegyen történik, és mindent észrevegyek. Ezt még ifjabb éveimben tanultam meg Pirtianes-ben, ahol... no, de ne kanyarodjunk el ennyire sehova sem vezető ösvényekre!
*Pedig érdekes kis ösvény az, amennyiben a kancellár múltjának titkolni igyekezett epizódjához vezet. A korban már benne járó kancellár alig lehetett húsz éves legényke, amikor már Pirtianes-ben igyekezett boldogulni. Tehetségének és szorgalmának köszönhetően nem is rosszul. És ezt ma már talán csak kevesek mernék megkockáztatni, de a szebbik nemnél is sikere volt. Akkoriban még jóképűnek számított. Történetesen ennek köszönhette azt is, hogy a meglehetősen matriarchális mélységi városban sem csak ólak vagy tanyák tervezésével kellett megelégednie. Így esett, hogy a veszett hírű Pirtianesi Titkosszolgálat (PiTi - így is emlegették a céget egyesek. Akik nem sokkal később kitolt szemmel és kivágott nyelvvel elmélkedtek egyes tréfák káros hatásain.) fejének is megakadt rajta a szeme. Xyi Pai'danerr tapintatos volt a fiatal Hubival, tudta, hogy mi fán terem a férfibüszkeség, nem rohanta le egyből. De a későbbi kancellárt nem ejtették a fejére, hamar átlátta, hogy mire megy ki a játék. Karrier, felemelkedés, titkos információk, melyek gyakran az aranynál is értékesebbek, cselszövés... Így aztán amikor Xyi előjött a farbával, Hubi belement az alkuba. Ezzel csak egy apró probléma volt. Az ifjú Habrertus-nak volt olyan peche, hogy a hagyományosan nőuralom felé tendáló sötételf közösségben a kémfőnök férfi volt. Alighanem innen datálható a jó kancellár terheltsége a hátsók iránt és érdeklődése a testi szerelem unortodox formái iránt.*
- Hm... ebben biztos vagyok.
*Arcátlanságnak is hathat Hubi helyeslése arra, hogy Aenae mesterségbeli tudása nem érhet fel Leáéhoz. Még akkor is, ha ez valóban így lehet. Hubi nem kedvelte Kagan hitvesét, pontosabban félt tőle, mint a tűztől. Ez azonban nem jelentette azt, hogy tudását el ne ismerte és ne csodálta volna.*
- A nagyasszony nem mindennapi tudással rendelkezett, ami a vajákosságot illeti. Egyesek azt is rebesgették, hogy mindenféle főzet nélkül is mérget tudott idézni a körmeire, ha úgy akarta. De attól tartok, hogy ez csak egyike a jellemző paraszti babonáknak.
*Atyailag rámosolyog a lányra, csak utána fordul a szobor felé megint.*
- De te még oly fiatal vagy! Bármit elérhetsz amit szeretnél. Kemény munka, kitartás árán természetesen. De az sem elhanyagolható, hogy mögötted áll az egész Vashegy, ami nem is könnyebbséget jelenthet. Hiszen hol adatik meg ilyesmi egy földtúró fattyának? Csak hinned kell magadban és akarnod, hogy az álmaid valóra váljanak!
*Szembe fordul a lánnyal és ezúttal úgy mosolyodik el, hogy talán ez lepi meg legjobban Aenae-t. Őszintén.*
- Ne aggódj, hasznos tanácsokkal is tudok szolgálni, ha méltónak tartasz rá, nemcsak üres közhelyekkel.
*Aenae-vel szemben állva meghajol kicsit.*
- Hálára kötelezel. Azt hiszem, valóban kérnék tőled valamit, olyasmit amit eddig a nagyasszonytól kaptam meg.
*Elneveti magát, legyint.*
- Ne érts félre, nem voltam én a kapcája. Volt neki arra más jelöltje a Vashegyen. A kérésem szakmai lenne, a te szakmádba vágó. A nagyasszony készített nekem régebben egy tégelynyi különleges anyagot. *megvonja a vállát* Talán beszélt is valamit holmi petrolátumról, szénhidrogénekről, de megvallom, az alkímia igencsak fehér folt a műveltségemen. A lényeg az, hogy eme anyag gélszerű, színtelen, szagtalan, íz sincs, a víz nem oldja, ellenben szinte bárminemű felületet igencsak sikamlóssá tesz. Mivel pedig a nagyasszony fájdalmasan régen nincs közöttünk, készleteim igencsak megcsappantak. Remélem, hogy hevenyészett leírásom nem nehezíti meg túlságosan a dolgod és kegyeskedsz teljesíteni egy öregember kérését.
*Bár nem sokkal ezelőtt intette a lányt, hogy vigyázzon azzal, mi tükröződik az arcán, most neki rándul megy egy ideg a szeme alatt.*
- Még egy kérés, ha nem tekinted szemtelenségnek: a nagyasszony annak idején kérdezte, hogy mivel illatosítsa? Azt feleltem, hogy ezt rábízom, csak mósusszal ne. Annak nem állhatom a szagát.
*Hja... bizonyos pirtianes-i emlékek...*
11245. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2020-07-01 12:14:01
Üzenet elküldve: 2020-07-01 12:14:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pitypangos kert//
*A lány olyannyira el van merülve a saját gondolataiban, és abban, hogy ezeknek hangot adjon, hogy nem hallja meg a közeledőt. Ezek fényében nem csoda, hogy összerezzen, mikor Habrertus megszólítja, meglepetésében aztán nyomban felpattan és mivel a városban nevelkedett, ezért még egy pukedlit is bemutat, vagyis pukedliszerűséget. Merthogy ha az ember barbárföldön él, akkor levetkőzik néhányat a városi manírjaiból. Azért egy képzelt ráncot megpróbál elsimítani a ruháján, ezzel is próbálva kifogástalanná tenni a megjelenését, de mivel tudja, hogy ez veszett fejsze nyele, így kezét sután le is ejti teste mellé.
Némán hallgatja a férfi szavait, szerencse, hogy képes arra, hogy egyszerre több dologra is figyeljen, így nem okoz neki problémát sem az, hogy felfogja Habrertus szavait, sem pedig az, hogy közben azon elmélkedjen, hogy vajon mennyi időt tölthet a tükör előtt, a szakállát igazgatva?*
- Köszönöm, nagyon kedves tőled.
*Nem fejti ki, hogy mire is gondol konkrétan, végül is Habrertus több olyan dolgot is felvetett a kis beszéde folyamán, amire ez kiváló válasz. Még egy mosolyt is odaerőltet az arcára, hogy leplezni próbálja azt, hogy a hideg is kirázza a drága kancellártól. Bár konkrétan nem tudná megmondani, hogy miért is érez így, de valamiért - talán teljesen ok nélkül - visszataszítónak találja a férfit. Az mondjuk benne lehet a dologban, hogy megítélése szerint a kancellár túlságosan is sokat beszél - talán szereti hallani a saját hangját -, illetve olyan nehezen ér a mondandója végére, mert olyan kurflikban halad.
A kérdés egészen meglepi és ez látszik is az arcán. Főleg azért lepődik meg, mert egy pillanatig nem gondolta volna, hogy a kancellár - vagy bárki más - tisztában van azzal, hogy milyen dolgokkal szeret foglalkozni.*
- Elmélyedtem bizonyos dolgokban valóban, de sosem merném állítani, hogy ezeknek a mestere vagyok, vagy olyan szinten űzöm őket, mint a nagyasszony űzte.
*Nem mintha a legkisebb fogalma is lenne arról, hogy az említett mennyire volt a mestere a dolognak, vagy mennyire nem. Abban mondjuk biztos, hogy Habrertus kissé eltúlozza a dolgot.*
- Ha képességeim engedik, akkor szívesen segítek.
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.01 12:16:08
//Pitypangos kert//
*A lány olyannyira el van merülve a saját gondolataiban, és abban, hogy ezeknek hangot adjon, hogy nem hallja meg a közeledőt. Ezek fényében nem csoda, hogy összerezzen, mikor Habrertus megszólítja, meglepetésében aztán nyomban felpattan és mivel a városban nevelkedett, ezért még egy pukedlit is bemutat, vagyis pukedliszerűséget. Merthogy ha az ember barbárföldön él, akkor levetkőzik néhányat a városi manírjaiból. Azért egy képzelt ráncot megpróbál elsimítani a ruháján, ezzel is próbálva kifogástalanná tenni a megjelenését, de mivel tudja, hogy ez veszett fejsze nyele, így kezét sután le is ejti teste mellé.
Némán hallgatja a férfi szavait, szerencse, hogy képes arra, hogy egyszerre több dologra is figyeljen, így nem okoz neki problémát sem az, hogy felfogja Habrertus szavait, sem pedig az, hogy közben azon elmélkedjen, hogy vajon mennyi időt tölthet a tükör előtt, a szakállát igazgatva?*
- Köszönöm, nagyon kedves tőled.
*Nem fejti ki, hogy mire is gondol konkrétan, végül is Habrertus több olyan dolgot is felvetett a kis beszéde folyamán, amire ez kiváló válasz. Még egy mosolyt is odaerőltet az arcára, hogy leplezni próbálja azt, hogy a hideg is kirázza a drága kancellártól. Bár konkrétan nem tudná megmondani, hogy miért is érez így, de valamiért - talán teljesen ok nélkül - visszataszítónak találja a férfit. Az mondjuk benne lehet a dologban, hogy megítélése szerint a kancellár túlságosan is sokat beszél - talán szereti hallani a saját hangját -, illetve olyan nehezen ér a mondandója végére, mert olyan kurflikban halad.
A kérdés egészen meglepi és ez látszik is az arcán. Főleg azért lepődik meg, mert egy pillanatig nem gondolta volna, hogy a kancellár - vagy bárki más - tisztában van azzal, hogy milyen dolgokkal szeret foglalkozni.*
- Elmélyedtem bizonyos dolgokban valóban, de sosem merném állítani, hogy ezeknek a mestere vagyok, vagy olyan szinten űzöm őket, mint a nagyasszony űzte.
*Nem mintha a legkisebb fogalma is lenne arról, hogy az említett mennyire volt a mestere a dolognak, vagy mennyire nem. Abban mondjuk biztos, hogy Habrertus kissé eltúlozza a dolgot.*
- Ha képességeim engedik, akkor szívesen segítek.
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.01 12:16:08
11244. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2020-06-30 22:58:02
Üzenet elküldve: 2020-06-30 22:58:02
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 388
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja//
//Rh'onhan//
*Ebből a megközelítésből nem is gondol a dologra, hogy esetleg lenne bárki, aki ilyesmivel akarna imponálni egy másik személynek, s valószínűleg amíg ezt egy nála bölcsebb ember nem fejti ki neki, soha nem is fogja tudni. Az őr szavai pedig teljesen érhetők, biztos forgalmas környék ez, bár mikor Rorkir erre járt éppen nem látott nagy tömeget, de ez nem zárja ki, hogy egyébként ne járnának sokkal-sokkal többen ide ki-be. Az is lehet, hogy csak szimplán a figyelme általában másfelé irányul. Értését kifejezvén bólint egyet. A fegyverek átadásához még mindig nem fűlik a foga, de tudja, hogy egyébként nehezebb dolga lenne bejutni. Nem lehetetlen, de meglehetősen nehezebb. ~Bár ha lenne még vagy két-három pajzsfivérem.~ Morfondírozik el magában egy kósza pillanat erejéig, de hamar visszazökkenti magát a valóságba. Sem a hely, sem az idő nem megfelelő most erre.*
-Rendben van.
*Azzal elkezdi kipakolni minden holmiját, a csatabárdját, a hosszúkardot, a bumerángot is, és persze a különleges pallost is, melyen ide-oda cikázik a villámló fény. Ezt adja át a legnehezebb szívvel, de már más jár a fejében, s kicsit elbizonytalanodik.*
-Tudod van egy csomó szerszámom is, a lóra pokrócozva. Azt is adjam? Kalapács, fejsze ilyesmik. Vagy ha itt hagyom lovastól megfelel? Ha megkötöm nem kószál el, nem tervezek sokat bent lenni.
*Tényleg nem tudja, hogy mi lenne a helyes lépés, illetve az olvadt pengéjű kardnál végképp megáll a tudománya. Tényleg meg kellene szabadulnia pár holmitól, mert teljesen felesleges mindig ennyi mindent cipelnie magával.*
-Rh'onhan Heli'otis.
*Kissé felhúzza ajkait a csipkelődő mondatra, de leginkább egy furcsa mosolyra hasonlíthat.*
-Ha megjegyzem, ha nem, attól még az leszel.
*Valahogy közel sincs ilyen értelmi szinten a barbár, hogy megértse az ilyen dolgokat, gyakran inkább mindent szó szerint értelmez.*
//Rh'onhan//
*Ebből a megközelítésből nem is gondol a dologra, hogy esetleg lenne bárki, aki ilyesmivel akarna imponálni egy másik személynek, s valószínűleg amíg ezt egy nála bölcsebb ember nem fejti ki neki, soha nem is fogja tudni. Az őr szavai pedig teljesen érhetők, biztos forgalmas környék ez, bár mikor Rorkir erre járt éppen nem látott nagy tömeget, de ez nem zárja ki, hogy egyébként ne járnának sokkal-sokkal többen ide ki-be. Az is lehet, hogy csak szimplán a figyelme általában másfelé irányul. Értését kifejezvén bólint egyet. A fegyverek átadásához még mindig nem fűlik a foga, de tudja, hogy egyébként nehezebb dolga lenne bejutni. Nem lehetetlen, de meglehetősen nehezebb. ~Bár ha lenne még vagy két-három pajzsfivérem.~ Morfondírozik el magában egy kósza pillanat erejéig, de hamar visszazökkenti magát a valóságba. Sem a hely, sem az idő nem megfelelő most erre.*
-Rendben van.
*Azzal elkezdi kipakolni minden holmiját, a csatabárdját, a hosszúkardot, a bumerángot is, és persze a különleges pallost is, melyen ide-oda cikázik a villámló fény. Ezt adja át a legnehezebb szívvel, de már más jár a fejében, s kicsit elbizonytalanodik.*
-Tudod van egy csomó szerszámom is, a lóra pokrócozva. Azt is adjam? Kalapács, fejsze ilyesmik. Vagy ha itt hagyom lovastól megfelel? Ha megkötöm nem kószál el, nem tervezek sokat bent lenni.
*Tényleg nem tudja, hogy mi lenne a helyes lépés, illetve az olvadt pengéjű kardnál végképp megáll a tudománya. Tényleg meg kellene szabadulnia pár holmitól, mert teljesen felesleges mindig ennyi mindent cipelnie magával.*
-Rh'onhan Heli'otis.
*Kissé felhúzza ajkait a csipkelődő mondatra, de leginkább egy furcsa mosolyra hasonlíthat.*
-Ha megjegyzem, ha nem, attól még az leszel.
*Valahogy közel sincs ilyen értelmi szinten a barbár, hogy megértse az ilyen dolgokat, gyakran inkább mindent szó szerint értelmez.*
11243. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2020-06-30 21:30:16
Üzenet elküldve: 2020-06-30 21:30:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pitypangos kert//
*Hubi alkalmasint kis sétákat szokott tenni a Vashegyen, amolyan ellenőrző körutakat. Szeret saját maga megbizonyosodni arról, hogy minden rendben van, ha ideje engedi. Ezáltal első kézből értesülhet esetleges rendellenességekről, intézkedési tervet készíthet kisebb problémák megoldására vagy azonnali cselekvésre is lehetősége nyílik, ha az adott probléma megoldása nem tűr halasztást. Így jutott most el a Pitypangoskertbe is, ahová tulajdonképpen csak a pedantéria hozta. Hiszen itt csak afféle gondok lehetnek, hogy kaszálni kell a megnőtt füvet vagy lemosni a verebek illetlenkedésének nyomait Kagan szobráról. Azonban az események merőben más fordulatot vehetnek, amikor még tisztes távolból megpillantja Aenae-t a Hadúr szobra előtt. Igyekszik nesztelenül közelebb osonni, hogy hallhassa is. Hiszen mintha beszélne a szoborhoz.*
- Khm... *köhint egyet diszkréten végül és ha Aeane felé fordul, kedves mosoly terül el az arcán* Bocsáss meg nekem, nem akartalak megzavarni, még kevésbé hallgatózni. ~Frászt nem.~ De akaratlanul is fültanúja lehettem pár szónak. Engedd meg, kisasszony, hogy vitába szálljak veled! Csupán korodból fakadóan vagy tapasztalatlan és talán atyád - kinek boldog és dicső az emléke - elmulasztott beavatni mindazon ismeretekbe, melyek egy kisebb birodalom vezetéséhez szükségeltetnek. És míg az ostobaságon, minek még véletlenül sem neveznélek, nem lehet segíteni, az ismeretek hiányán igen. Boldoggá tennél ha megtisztelnél bizalmaddal és abban a kegyben részesítenél, hogy - amennyire tőlem telik - én lehessek az, aki ezen ismereteket átadja neked.
*Közelebb lép, megáll ő is Kagan szobra előtt, felfelé mélázik a szakállas arcba tekintve.*
- A Hadúr... dicső harcos és körmönfont stratéga volt, de attól tartok - rossz néven ne vedd - ami az érzelmeket illeti, voltak hiányosságai. Vagy, ki tudja, csak nem tudta kimutatni azokat. Talán amiatt aggódott, hogy ez nem férne össze a róla kialakult, egyébként fényes képpel. No de... *fordul Aenae felé egy széles mosollyal* hiábavaló dolog az elmúlt idők dicsősége felett elmélkedni, még inkább az ha régi hibákon kesergünk. A helyes amit tehetünk az, ha kijavítjuk őket és igyekszünk nem elkövetni újakat. Mint pedig, hogy atyád trónja jog szerint téged illet, ebben bízvást számíthatsz szerény támogatásomra.
*Persze jár még valami a fejében azóta, hogy megpillantotta itt Aenae-t, de stílustalannak érezte azonnal előjönni a farbával. Meg aztán nem ő lenne ő, ha kihagyta volna a lehetőséget néhány körmondatra. De most már igazán nincs akadálya, hogy a Vashegy vezetésének embert próbáló feladatán túl másról is csevegjenek. Már ha Aenae is úgy akarja.*
- Ha megengedsz nekem egy más természetű kérdést... *mosolyodik el ismét, és mivel úgy akarja, ez a mosoly majdhogynem szégyellős* Úgy tudom, hogy hasonló tudományokban mélyedtél el mielőtt a Vashegyre érkeztél, mint amelyeknek a nagyasszony - legyen áldott haló porában is! - valóságos mestere volt. Ugye jók az értesüléseim?
//Pitypangos kert//
*Hubi alkalmasint kis sétákat szokott tenni a Vashegyen, amolyan ellenőrző körutakat. Szeret saját maga megbizonyosodni arról, hogy minden rendben van, ha ideje engedi. Ezáltal első kézből értesülhet esetleges rendellenességekről, intézkedési tervet készíthet kisebb problémák megoldására vagy azonnali cselekvésre is lehetősége nyílik, ha az adott probléma megoldása nem tűr halasztást. Így jutott most el a Pitypangoskertbe is, ahová tulajdonképpen csak a pedantéria hozta. Hiszen itt csak afféle gondok lehetnek, hogy kaszálni kell a megnőtt füvet vagy lemosni a verebek illetlenkedésének nyomait Kagan szobráról. Azonban az események merőben más fordulatot vehetnek, amikor még tisztes távolból megpillantja Aenae-t a Hadúr szobra előtt. Igyekszik nesztelenül közelebb osonni, hogy hallhassa is. Hiszen mintha beszélne a szoborhoz.*
- Khm... *köhint egyet diszkréten végül és ha Aeane felé fordul, kedves mosoly terül el az arcán* Bocsáss meg nekem, nem akartalak megzavarni, még kevésbé hallgatózni. ~Frászt nem.~ De akaratlanul is fültanúja lehettem pár szónak. Engedd meg, kisasszony, hogy vitába szálljak veled! Csupán korodból fakadóan vagy tapasztalatlan és talán atyád - kinek boldog és dicső az emléke - elmulasztott beavatni mindazon ismeretekbe, melyek egy kisebb birodalom vezetéséhez szükségeltetnek. És míg az ostobaságon, minek még véletlenül sem neveznélek, nem lehet segíteni, az ismeretek hiányán igen. Boldoggá tennél ha megtisztelnél bizalmaddal és abban a kegyben részesítenél, hogy - amennyire tőlem telik - én lehessek az, aki ezen ismereteket átadja neked.
*Közelebb lép, megáll ő is Kagan szobra előtt, felfelé mélázik a szakállas arcba tekintve.*
- A Hadúr... dicső harcos és körmönfont stratéga volt, de attól tartok - rossz néven ne vedd - ami az érzelmeket illeti, voltak hiányosságai. Vagy, ki tudja, csak nem tudta kimutatni azokat. Talán amiatt aggódott, hogy ez nem férne össze a róla kialakult, egyébként fényes képpel. No de... *fordul Aenae felé egy széles mosollyal* hiábavaló dolog az elmúlt idők dicsősége felett elmélkedni, még inkább az ha régi hibákon kesergünk. A helyes amit tehetünk az, ha kijavítjuk őket és igyekszünk nem elkövetni újakat. Mint pedig, hogy atyád trónja jog szerint téged illet, ebben bízvást számíthatsz szerény támogatásomra.
*Persze jár még valami a fejében azóta, hogy megpillantotta itt Aenae-t, de stílustalannak érezte azonnal előjönni a farbával. Meg aztán nem ő lenne ő, ha kihagyta volna a lehetőséget néhány körmondatra. De most már igazán nincs akadálya, hogy a Vashegy vezetésének embert próbáló feladatán túl másról is csevegjenek. Már ha Aenae is úgy akarja.*
- Ha megengedsz nekem egy más természetű kérdést... *mosolyodik el ismét, és mivel úgy akarja, ez a mosoly majdhogynem szégyellős* Úgy tudom, hogy hasonló tudományokban mélyedtél el mielőtt a Vashegyre érkeztél, mint amelyeknek a nagyasszony - legyen áldott haló porában is! - valóságos mestere volt. Ugye jók az értesüléseim?
11242. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2020-06-30 21:04:56
Üzenet elküldve: 2020-06-30 21:04:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pitypangos kert//
*Aenae alapvetően magányos lélek, nemigen szeret fecserészni, napokig is ellenne anélkül, hogy bárkihez egy szót szóljon. Most azonban beszélhetnékje volt. A sérelmeit akarná elmondani, sérelme ugyanis bőven van.
Kagan szobrának a talpazatán ül, hátát a borostyánnak veti.*
- Tudod, számtalanszor kiszúrtál velem. De gondolom másokkal is.
*Aenae-féle flegma vállrándítás kíséretében néz fel a szoborra.*
- Elárvult thargok úrnője. Ezen minden nap röhögök, tudod? Főleg magamon, hogy hogy hihettem ebben akár egy percre is. Ostoba voltam. De hát te is megmondtad, hogy az vagyok.
*Újabb vállrándítás.*
- De ez, hogy megszobrulsz. Komolyan, mi ez a baromság, hogy megszobrulsz? Hogy jutott egyáltalán eszedbe? Gondolom, hogy jót röhögsz a markodba, hogy hogy kiszúrtál mindenkivel. Az ostoba lánykákat ügyesen csőbe húztad. Effyt, meg engem. Sosem kellett volna idejönnöm. Igazad volt, egy sárga szempár még nem jelenti azt, hogy a családhoz tartozom. Nem tartozom. Olyan messze vagyok tőle... Ha kicsit vetted volna a fáradtságot arra, hogy valami támpontot adj, már azonkívül, hogy folyton pocskondiáztál. Áhh. Miért is beszélek hozzád? Ugyanolyan süket vagy a szavaimra, mint akkor, mikor még élő voltál...
//Pitypangos kert//
*Aenae alapvetően magányos lélek, nemigen szeret fecserészni, napokig is ellenne anélkül, hogy bárkihez egy szót szóljon. Most azonban beszélhetnékje volt. A sérelmeit akarná elmondani, sérelme ugyanis bőven van.
Kagan szobrának a talpazatán ül, hátát a borostyánnak veti.*
- Tudod, számtalanszor kiszúrtál velem. De gondolom másokkal is.
*Aenae-féle flegma vállrándítás kíséretében néz fel a szoborra.*
- Elárvult thargok úrnője. Ezen minden nap röhögök, tudod? Főleg magamon, hogy hogy hihettem ebben akár egy percre is. Ostoba voltam. De hát te is megmondtad, hogy az vagyok.
*Újabb vállrándítás.*
- De ez, hogy megszobrulsz. Komolyan, mi ez a baromság, hogy megszobrulsz? Hogy jutott egyáltalán eszedbe? Gondolom, hogy jót röhögsz a markodba, hogy hogy kiszúrtál mindenkivel. Az ostoba lánykákat ügyesen csőbe húztad. Effyt, meg engem. Sosem kellett volna idejönnöm. Igazad volt, egy sárga szempár még nem jelenti azt, hogy a családhoz tartozom. Nem tartozom. Olyan messze vagyok tőle... Ha kicsit vetted volna a fáradtságot arra, hogy valami támpontot adj, már azonkívül, hogy folyton pocskondiáztál. Áhh. Miért is beszélek hozzád? Ugyanolyan süket vagy a szavaimra, mint akkor, mikor még élő voltál...
11241. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2020-06-30 20:05:38
Üzenet elküldve: 2020-06-30 20:05:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök útja//
//Rorkir//
*Ha az ember le akarta nyűgözni a kis bemutatójával, akkor nem járt sikerrel. Természetes, hogy egy magára valamit is adó harcos karban tudja tartani a fegyvereit. Egyszerű kötekedés volt az iménti a részéről, de hát őt ezért szeretik.*
- Nekem is ismerős a képed, de ez nem jelent semmit. Egyrészt annyian járnak errefelé, hogy szét is hasadna a fejem ha mindenki fizimiskáját vagy nevét meg akarnám jegyezni. Másrészt mivel nincs háború, a bejárás szabad. Persze néhány formaság megtartása mellett, amiket már jól ismerhetsz ha jártál erre ezelőtt.
*Az is meglehet, hogy mindkettejükkel játszik az emlékezete és Rorkir teljesen idegen errefelé, ezért egy vigyorral még hozzáteszi.*
- Fegyveresen nem léphetsz be. De megígérem, hogy vigyázni fogok rájuk. És még az élüket sem veszem el.
*Bár a másik illemtudóan megmondta a nevét, az elf hasonló indíttatásból nem érezne erre kényszert. De mivel újabb froclira adhat lehetőséget, hát ő is bemutatkozik.*
- Rh'onhan Heli'otis. Már ha meg tudod jegyezni.
//Rorkir//
*Ha az ember le akarta nyűgözni a kis bemutatójával, akkor nem járt sikerrel. Természetes, hogy egy magára valamit is adó harcos karban tudja tartani a fegyvereit. Egyszerű kötekedés volt az iménti a részéről, de hát őt ezért szeretik.*
- Nekem is ismerős a képed, de ez nem jelent semmit. Egyrészt annyian járnak errefelé, hogy szét is hasadna a fejem ha mindenki fizimiskáját vagy nevét meg akarnám jegyezni. Másrészt mivel nincs háború, a bejárás szabad. Persze néhány formaság megtartása mellett, amiket már jól ismerhetsz ha jártál erre ezelőtt.
*Az is meglehet, hogy mindkettejükkel játszik az emlékezete és Rorkir teljesen idegen errefelé, ezért egy vigyorral még hozzáteszi.*
- Fegyveresen nem léphetsz be. De megígérem, hogy vigyázni fogok rájuk. És még az élüket sem veszem el.
*Bár a másik illemtudóan megmondta a nevét, az elf hasonló indíttatásból nem érezne erre kényszert. De mivel újabb froclira adhat lehetőséget, hát ő is bemutatkozik.*
- Rh'onhan Heli'otis. Már ha meg tudod jegyezni.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11715-11734