Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 567 (11321. - 11340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
11340. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2021-02-24 16:59:00
Üzenet elküldve: 2021-02-24 16:59:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Ysa, Rel//
*Meg is egyeznek abban, hogy Rel értesíti majd, ha kell. Igazából ez a mondat így nem hangzik el, de abból, ahogy a lány reagál a mondottakra, a Sajt-mester csak erre tud gondolni. A közeledő lánnyal Relael nagy kebelbarátságban van, amin meg sem lepődik a pásztor. Ez a nemes pont olyannak tűnik, mint aki rengeteg jó ismerőst szerzett már maga köré.* ~Mint a nemesek általában!~ *A köztük kialakuló beszélgetésre annyira nem is figyel, sőt tervezi, hogy el is köszön lassan, amikor elhangzik a kérdés a borára vonatkozóan.*
-Alma! Jobb, mint a szőlőborok, majd meglátja! *Bólogat mindentudóan, de hát nincs takargatnivalója, tényleg jobb, mint az itteni lőrék általában. Annál, amit a kikötő vagy a város fogadójában adtak, mindenképpen.*
-Akkor a mielőbbi viszont látásra, Relael! *Biccent egy kicsit és utána megcsóválja a fejét.*
-Nem kell, elég lesz a szavad is. *Mosolyog kedvesen mindkettőjükre, majd hátára dobva a táskáját, és oldalára az erszényét, el is indul hazafelé, hogy kicsit lógathassa a lábát otthon és mesélhessen odahaza a többieknek, hogy mi is történt vele. A fiúk biztosan addig se engedik, hogy a lábát megmossa, már a nyakán lesznek.*
-Szép napot lányok, a Szellemek legyenek veletek! *Emeli fel csak úgy elballagás közben a kezét, amolyan intésféleképpen.*
*Meg is egyeznek abban, hogy Rel értesíti majd, ha kell. Igazából ez a mondat így nem hangzik el, de abból, ahogy a lány reagál a mondottakra, a Sajt-mester csak erre tud gondolni. A közeledő lánnyal Relael nagy kebelbarátságban van, amin meg sem lepődik a pásztor. Ez a nemes pont olyannak tűnik, mint aki rengeteg jó ismerőst szerzett már maga köré.* ~Mint a nemesek általában!~ *A köztük kialakuló beszélgetésre annyira nem is figyel, sőt tervezi, hogy el is köszön lassan, amikor elhangzik a kérdés a borára vonatkozóan.*
-Alma! Jobb, mint a szőlőborok, majd meglátja! *Bólogat mindentudóan, de hát nincs takargatnivalója, tényleg jobb, mint az itteni lőrék általában. Annál, amit a kikötő vagy a város fogadójában adtak, mindenképpen.*
-Akkor a mielőbbi viszont látásra, Relael! *Biccent egy kicsit és utána megcsóválja a fejét.*
-Nem kell, elég lesz a szavad is. *Mosolyog kedvesen mindkettőjükre, majd hátára dobva a táskáját, és oldalára az erszényét, el is indul hazafelé, hogy kicsit lógathassa a lábát otthon és mesélhessen odahaza a többieknek, hogy mi is történt vele. A fiúk biztosan addig se engedik, hogy a lábát megmossa, már a nyakán lesznek.*
-Szép napot lányok, a Szellemek legyenek veletek! *Emeli fel csak úgy elballagás közben a kezét, amolyan intésféleképpen.*
11339. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2021-02-24 14:55:41
Üzenet elküldve: 2021-02-24 14:55:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Rel, Learon//
-Ysanee Farnelis.
*Szól derűsen a bemutatkozó férfihoz, tekintete sietve szalad végig rajta. Nem látta még itt a fickót, s őszintén, nem is igazán tűnik thargnak. Elvégre rendesen fel van öltözve, tekintete pedig inkább tűnik szelídnek, nem dereng ott benne a barbárokra oly jellemző vérszomj. Talán ő is a városi nemesekkel érkezett Amonra, de akármennyire is érdekli, ki is lehet ez a Learon, kék szemeit inkább kedves barátnéja vonzza. Mosolyogva fogadja a gyors, jóleső ölelést majd a kérdésen elkuncogja magát.*
-Reméltem, hogy te meg tudod mondani. Úgy rémlik te hívtál meg még a Pintyben, bár őszintén nem csodálkozom, hogy nem emlékszel. ~Vagy azon sem, ha én rosszul~
*Be kell látni, elég sűrű, borgőzös és vigyorfüstös este volt, vannak olyan jelenetek, amiket a mai napig nem tud felidézni. Úgy dereng neki, az elf már a mulatság elején a fellegek között járt, de hát ki tudja érte hibáztatni. Bár a tolvaj sem volt józan, nem kerülte el figyelmét, hogy valami nyomaszthatta a szépséges hosszúéltű lelkét.*
-Ó!
*Emeli víg pillantásait a hosszúhajú férfira a bort emlegetve. Fontos, hogy az ember mindig jóba legyen azzal, akinél alkohol van. Főleg, ha ilyen nagy mennyiségben.*
-Vörös netán fehér?
*Érdeklődik udvariasan, persze nála jóformán egyre megy. Ha egy árnyalattal is ihatóbb, mint amilyen lőrét a Rumosban vesztegettek egészen pontosan hat aranyért, akkor ő bizony megissza, az csak kellemes jutalom, ha még finom is.*
-Minél többször teszi meg az ember, annál hosszabbnak tűnik.
*Ingatja fejét sóhajtva, bár ez az utazás most jóval békésebben zajlott, mint az eddigiek. Elvégre nem volt láncra verve, nem viselt koszos -s talán bogaras- rabruhát és kivételesen rendesen fel volt öltözve a hideg ellen, nem úgy, mint mikor elhagyta a Senkik házát. És még társasága is akadt, aki rendhagyó módon most nem valami morcos városőr volt.
Bár nagyon ügyesen leplezi, átkozottul kavarog a gyomra az izgalomtól, alig várja, hogy kettesben maradhassanak, s gyorsan felkészíthesse a lányt, mi is vár rá odakint.*
-Ysanee Farnelis.
*Szól derűsen a bemutatkozó férfihoz, tekintete sietve szalad végig rajta. Nem látta még itt a fickót, s őszintén, nem is igazán tűnik thargnak. Elvégre rendesen fel van öltözve, tekintete pedig inkább tűnik szelídnek, nem dereng ott benne a barbárokra oly jellemző vérszomj. Talán ő is a városi nemesekkel érkezett Amonra, de akármennyire is érdekli, ki is lehet ez a Learon, kék szemeit inkább kedves barátnéja vonzza. Mosolyogva fogadja a gyors, jóleső ölelést majd a kérdésen elkuncogja magát.*
-Reméltem, hogy te meg tudod mondani. Úgy rémlik te hívtál meg még a Pintyben, bár őszintén nem csodálkozom, hogy nem emlékszel. ~Vagy azon sem, ha én rosszul~
*Be kell látni, elég sűrű, borgőzös és vigyorfüstös este volt, vannak olyan jelenetek, amiket a mai napig nem tud felidézni. Úgy dereng neki, az elf már a mulatság elején a fellegek között járt, de hát ki tudja érte hibáztatni. Bár a tolvaj sem volt józan, nem kerülte el figyelmét, hogy valami nyomaszthatta a szépséges hosszúéltű lelkét.*
-Ó!
*Emeli víg pillantásait a hosszúhajú férfira a bort emlegetve. Fontos, hogy az ember mindig jóba legyen azzal, akinél alkohol van. Főleg, ha ilyen nagy mennyiségben.*
-Vörös netán fehér?
*Érdeklődik udvariasan, persze nála jóformán egyre megy. Ha egy árnyalattal is ihatóbb, mint amilyen lőrét a Rumosban vesztegettek egészen pontosan hat aranyért, akkor ő bizony megissza, az csak kellemes jutalom, ha még finom is.*
-Minél többször teszi meg az ember, annál hosszabbnak tűnik.
*Ingatja fejét sóhajtva, bár ez az utazás most jóval békésebben zajlott, mint az eddigiek. Elvégre nem volt láncra verve, nem viselt koszos -s talán bogaras- rabruhát és kivételesen rendesen fel volt öltözve a hideg ellen, nem úgy, mint mikor elhagyta a Senkik házát. És még társasága is akadt, aki rendhagyó módon most nem valami morcos városőr volt.
Bár nagyon ügyesen leplezi, átkozottul kavarog a gyomra az izgalomtól, alig várja, hogy kettesben maradhassanak, s gyorsan felkészíthesse a lányt, mi is vár rá odakint.*
11338. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2021-02-23 22:34:36
Üzenet elküldve: 2021-02-23 22:34:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 854
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 854
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
//Ysa, Learon//
- Oh hát ez igazán nagyon önzetlen tőled Learon.
*Meghatottan szívére teszi kezét, kifejezve, hogy mennyire nagyon hálás ezért a férfinak. Az ilyen kijelentéseket pedig érdemes jól észben tartani, mert ki tudja mikor lehet szüksége egy szívességre, különösen egy olyan embertől, aki láthatóan szereti ha szívességeket kérnek tőle. Persze ki ne szeretné, hogy valaki tartozzon neki, és a szükség órájában ezt be is hajthassa.
Már éppen szólásra nyílnának ajkai, hogy reagáljon a pásztor megjegyzésére - ami egyébként igencsak imponáló vélemény a számára -, amikor nevét hallja meg kicsit távolabbról. Nem számított rá, hogy pont „rákiabálnak”, ezért összerezzenve, kissé ijedten pillant hátra, de bájos arca rögvest felderül ahogy ráeszmél, hogy kedves régi ismerősét látja.*
- Ysanee!
*Üdvözli a lányt kitörő lelkesedéssel, és már lép is oda hozzá, hogy egy rövid öleléssel fogadja őt. A szép lány mindig kellemes meglepetés számára, és nem csak azért, mert jó pihentetni rajta szemeit, hanem mert kedvére való a jelleme is.*
- Nohát, de örülök neked! Hát mi szél hozott erre? Éppen most beszéltem Learonnal arról, hogy rendelnék tőle finom bort, hogy kedves vendégeim kedvében járhassak.
*Bizalmas mosolya, amit a rövidéletűre vet, egészen olyan mintha valóban az ő kedvéért rendelné az italt, és nem saját magának.*
- Hosszú volt az út, ugye? Ne is ácsorogjunk tovább, biztos szükséged van némi pihenésre.
*Már éppen kedvesen ösztökélni kezdené Ysaneet, hogy induljon csak bátran meg, amikor eszébe jut Learon is.*
- Oh, elnézésedet kérem Learon, de a drága Sfetts bácsi ügyét és a borkóstolót megint csak halasszuk el, ha neked sem okoz különösebb gondot. De amit megbeszéltünk, ahhoz tartom magam, ha kell a kezemet is adom rá.
*Mintha ez az üres gesztus bármit is jelentene Relael számára, viszont az elf lány jól tudja, hogy a Learonhoz hasonló egyenes, egyszerű embereknek már annál több jelentőséggel bír.*
- Oh hát ez igazán nagyon önzetlen tőled Learon.
*Meghatottan szívére teszi kezét, kifejezve, hogy mennyire nagyon hálás ezért a férfinak. Az ilyen kijelentéseket pedig érdemes jól észben tartani, mert ki tudja mikor lehet szüksége egy szívességre, különösen egy olyan embertől, aki láthatóan szereti ha szívességeket kérnek tőle. Persze ki ne szeretné, hogy valaki tartozzon neki, és a szükség órájában ezt be is hajthassa.
Már éppen szólásra nyílnának ajkai, hogy reagáljon a pásztor megjegyzésére - ami egyébként igencsak imponáló vélemény a számára -, amikor nevét hallja meg kicsit távolabbról. Nem számított rá, hogy pont „rákiabálnak”, ezért összerezzenve, kissé ijedten pillant hátra, de bájos arca rögvest felderül ahogy ráeszmél, hogy kedves régi ismerősét látja.*
- Ysanee!
*Üdvözli a lányt kitörő lelkesedéssel, és már lép is oda hozzá, hogy egy rövid öleléssel fogadja őt. A szép lány mindig kellemes meglepetés számára, és nem csak azért, mert jó pihentetni rajta szemeit, hanem mert kedvére való a jelleme is.*
- Nohát, de örülök neked! Hát mi szél hozott erre? Éppen most beszéltem Learonnal arról, hogy rendelnék tőle finom bort, hogy kedves vendégeim kedvében járhassak.
*Bizalmas mosolya, amit a rövidéletűre vet, egészen olyan mintha valóban az ő kedvéért rendelné az italt, és nem saját magának.*
- Hosszú volt az út, ugye? Ne is ácsorogjunk tovább, biztos szükséged van némi pihenésre.
*Már éppen kedvesen ösztökélni kezdené Ysaneet, hogy induljon csak bátran meg, amikor eszébe jut Learon is.*
- Oh, elnézésedet kérem Learon, de a drága Sfetts bácsi ügyét és a borkóstolót megint csak halasszuk el, ha neked sem okoz különösebb gondot. De amit megbeszéltünk, ahhoz tartom magam, ha kell a kezemet is adom rá.
*Mintha ez az üres gesztus bármit is jelentene Relael számára, viszont az elf lány jól tudja, hogy a Learonhoz hasonló egyenes, egyszerű embereknek már annál több jelentőséggel bír.*
11337. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2021-02-23 09:13:24
Üzenet elküldve: 2021-02-23 09:13:24
ÚJ
![>Rh'onhan Heli'otis [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg){kind=avatar}
Rang: Játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A kapuban//
*Viszonylag gyorsan átengedi az embernőt a kapun, majd korábbi terveihez hűen bezárja azt, és behúzza a reteszt. Az utolsó képe így a csuklyás idegenről az, hogy amaz elkezdi kinyújtani a kezét a kapu felé, és valamit motyog, amit valószínűleg értene is, ha ténylg odafigyelne.
Ám nem figyel, és miután csattanva zárul a retesz, azután már hiába is figyelne, hacsak amaz nem emeli fel a hangját. Még az elf füleknek sem könnyű feladat egy vastag, zárt kapun keresztül meghallani valaki mormogását, a szavak értelmezését pedig el is lehet felejteni.*
-Beszélj hangosabban, vagy kussolj.
*Jelenti ki teljesen tárgyilagos hangon, majd dolga végeztével visszatér az öregtoronyba, ahol folytatja további tevékenységét, az esőfelhőket bámulva. Ha Salwar nem távolodik el a kaputól, akkor abból a szögből nem is láthatja az elfet. Pár perc múlva aztán egy pillantás erejéig közelebb megy az a lőréshez, és lenéz, hogy még ott van-e a csuklyás alak, majd szinte rögtön ellép az ablaknyílástól, hogy a látványtól függően vagy folytassa eddigi elfoglaltságát, vagy újat találjon.*
*Viszonylag gyorsan átengedi az embernőt a kapun, majd korábbi terveihez hűen bezárja azt, és behúzza a reteszt. Az utolsó képe így a csuklyás idegenről az, hogy amaz elkezdi kinyújtani a kezét a kapu felé, és valamit motyog, amit valószínűleg értene is, ha ténylg odafigyelne.
Ám nem figyel, és miután csattanva zárul a retesz, azután már hiába is figyelne, hacsak amaz nem emeli fel a hangját. Még az elf füleknek sem könnyű feladat egy vastag, zárt kapun keresztül meghallani valaki mormogását, a szavak értelmezését pedig el is lehet felejteni.*
-Beszélj hangosabban, vagy kussolj.
*Jelenti ki teljesen tárgyilagos hangon, majd dolga végeztével visszatér az öregtoronyba, ahol folytatja további tevékenységét, az esőfelhőket bámulva. Ha Salwar nem távolodik el a kaputól, akkor abból a szögből nem is láthatja az elfet. Pár perc múlva aztán egy pillantás erejéig közelebb megy az a lőréshez, és lenéz, hogy még ott van-e a csuklyás alak, majd szinte rögtön ellép az ablaknyílástól, hogy a látványtól függően vagy folytassa eddigi elfoglaltságát, vagy újat találjon.*
11336. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2021-02-21 15:53:05
Üzenet elküldve: 2021-02-21 15:53:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Ysa, Rel//
-Semmi hús. *Ismétli meg a saját mondatát, csak hogy nyomatékosítsa, de szerencsére Relael nem kezd el akadékoskodni, mint sokan mások. Ilyenkor szokták teljesen hülyének nézni a pásztort mindenféle népek. A nemesek azért, mert a húsevés a gazdagok kiváltsága és ostobaság nem lemondani róla, a szegények meg azért, mert nem eszik meg valamit, ami az orra előtt van.*
-Nem vágom le az állataimat. *Vonja meg a vállát, és egy kicsit megdöbben, hogy másnak is van ilyen szokása. Eddig csak egyszer hallott olyanról, aki nem szik húst, az is valami furcsa hitközösség tagja volt. Már amennyire emlékszik. Persze lehet, hogy más is volt, de az kiment a fejéből.*
-Örülök, hogy ebben egyetértünk! Ha esetleg van egy sötételf akivel meggyűlik a bajod, csak küldj értem, segítek amiben tudok! *Neveti el magát amolyan gonoszul, ami annyira idegen tőle és az átlagos arckifejezésétől.*
-Nem zavarna, ha egy kicsit feketébbre kéne égetnem a bőrüket a szokásosnál. *Amikor már rögtön egyezne bele, hogy menjenek és keressék meg az apókát, egy újabb hang csendül fel a közelükben, aki Relaelt keresi.* ~Milyen kapós itt valaki!~ *Láthatóan egy újabb szép lány, akinek a mágus rögtön oda is köszön, de látva, hogy milyen fontos dologról lehet szó, igyekszik nem talp alatt lenni. Egy jó fél méterrel arrébb is áll.*
-Üdvözlöm! Learon Derin. *Kezet ezúttal nem nyújt.*
-Semmi hús. *Ismétli meg a saját mondatát, csak hogy nyomatékosítsa, de szerencsére Relael nem kezd el akadékoskodni, mint sokan mások. Ilyenkor szokták teljesen hülyének nézni a pásztort mindenféle népek. A nemesek azért, mert a húsevés a gazdagok kiváltsága és ostobaság nem lemondani róla, a szegények meg azért, mert nem eszik meg valamit, ami az orra előtt van.*
-Nem vágom le az állataimat. *Vonja meg a vállát, és egy kicsit megdöbben, hogy másnak is van ilyen szokása. Eddig csak egyszer hallott olyanról, aki nem szik húst, az is valami furcsa hitközösség tagja volt. Már amennyire emlékszik. Persze lehet, hogy más is volt, de az kiment a fejéből.*
-Örülök, hogy ebben egyetértünk! Ha esetleg van egy sötételf akivel meggyűlik a bajod, csak küldj értem, segítek amiben tudok! *Neveti el magát amolyan gonoszul, ami annyira idegen tőle és az átlagos arckifejezésétől.*
-Nem zavarna, ha egy kicsit feketébbre kéne égetnem a bőrüket a szokásosnál. *Amikor már rögtön egyezne bele, hogy menjenek és keressék meg az apókát, egy újabb hang csendül fel a közelükben, aki Relaelt keresi.* ~Milyen kapós itt valaki!~ *Láthatóan egy újabb szép lány, akinek a mágus rögtön oda is köszön, de látva, hogy milyen fontos dologról lehet szó, igyekszik nem talp alatt lenni. Egy jó fél méterrel arrébb is áll.*
-Üdvözlöm! Learon Derin. *Kezet ezúttal nem nyújt.*
11335. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2021-02-20 18:11:42
Üzenet elküldve: 2021-02-20 18:11:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Úton a Relaelhez//
//A kapuban//
* A férfi szívesen beszélgetne még a lánnyal, és nehéz a szíve, amiért el kell válniuk egymással, de bízik benne, hogy még találkoznak majd. A figyelmeztetés csak még jobban felkorbácsolja amúgy is rossz kedvéből származó haragját, de nem adná ennek hangját, ha a hosszúéletű nem kezdene kekeckedni vele. *
- Te meg. * Nyújtja kezét a kapu felé fenyegetően, de ügyelve rá, hogy még így se látszódjon meg a bőrszíne, azt továbbra is fedje a köpeny. * Jobb teszed, saját érdekedben, ha a kapun belül maradsz. Nem szenvedhetem, ha fenyegetnek, főleg akkor nem, ha ilyen átkozott hosszúéltű fűmajom teszi azt. * Válaszol a kapuőrnek, hangja épp annyira hangos, hogy még hallhatja az elf, ha figyel rá, és nem mással foglalkozik. Nyugodt, kellemesen mély baritonú hang ez, érzelmeit nem tükrözi a hanglejtése, de testtartása egyenes és határozott, ahogy a csuklya takarásában baljával az ébenfekete tőr markolatát szorítja. Tudja, hogy nehezen jelentene komoly ostromló erőt egy ilyen akadállyal szemben, de azt is, hogy a rés, amin az elf kifelé beszélt, nem éppen arra lett kitalálva, hogy fürgén mozgó, egyedül álló célpontot támadjanak meg vele. Ha számszeríja van a másiknak, amivel könnyedén kilőhet, akkor a töltés közben kihasználhatja az alkalmat, hogy közelebb kerüljön, és bedobja a fegyverét, remélhetőleg egyenesen a pimaszkodó homlokba állítva a pengét. Ha viszont tényleges íjat használ, azzal nehezebb célozni, és kifelé lőni, amit szintén előnyére fordíthat. Egyelőre kivár, hogy mi lesz a történet folytatása. Csak remélni tudja, hogy a várfalon jelenik meg a férfi, még könnyebb lehetőséget adva arra, hogy tőrével elvegye a kedvét a szemtelenkedéstől, lehetőség szerint az életével együtt. Ha rá lőnek, akkor kitér, erre nagyon figyel. Mondhatni már-már koncentrál rá. *
A hozzászólás írója (Salwar Caleihaisan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.20 19:30:31
//A kapuban//
* A férfi szívesen beszélgetne még a lánnyal, és nehéz a szíve, amiért el kell válniuk egymással, de bízik benne, hogy még találkoznak majd. A figyelmeztetés csak még jobban felkorbácsolja amúgy is rossz kedvéből származó haragját, de nem adná ennek hangját, ha a hosszúéletű nem kezdene kekeckedni vele. *
- Te meg. * Nyújtja kezét a kapu felé fenyegetően, de ügyelve rá, hogy még így se látszódjon meg a bőrszíne, azt továbbra is fedje a köpeny. * Jobb teszed, saját érdekedben, ha a kapun belül maradsz. Nem szenvedhetem, ha fenyegetnek, főleg akkor nem, ha ilyen átkozott hosszúéltű fűmajom teszi azt. * Válaszol a kapuőrnek, hangja épp annyira hangos, hogy még hallhatja az elf, ha figyel rá, és nem mással foglalkozik. Nyugodt, kellemesen mély baritonú hang ez, érzelmeit nem tükrözi a hanglejtése, de testtartása egyenes és határozott, ahogy a csuklya takarásában baljával az ébenfekete tőr markolatát szorítja. Tudja, hogy nehezen jelentene komoly ostromló erőt egy ilyen akadállyal szemben, de azt is, hogy a rés, amin az elf kifelé beszélt, nem éppen arra lett kitalálva, hogy fürgén mozgó, egyedül álló célpontot támadjanak meg vele. Ha számszeríja van a másiknak, amivel könnyedén kilőhet, akkor a töltés közben kihasználhatja az alkalmat, hogy közelebb kerüljön, és bedobja a fegyverét, remélhetőleg egyenesen a pimaszkodó homlokba állítva a pengét. Ha viszont tényleges íjat használ, azzal nehezebb célozni, és kifelé lőni, amit szintén előnyére fordíthat. Egyelőre kivár, hogy mi lesz a történet folytatása. Csak remélni tudja, hogy a várfalon jelenik meg a férfi, még könnyebb lehetőséget adva arra, hogy tőrével elvegye a kedvét a szemtelenkedéstől, lehetőség szerint az életével együtt. Ha rá lőnek, akkor kitér, erre nagyon figyel. Mondhatni már-már koncentrál rá. *
A hozzászólás írója (Salwar Caleihaisan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.20 19:30:31
11334. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2021-02-20 17:28:38
Üzenet elküldve: 2021-02-20 17:28:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Úton a Relaelhez//
//A kapuban//
//Learon, Rel//
-Majd megtanítalak, meglátod micsoda mókából maradtál ki az évek alatt.
*Hangjában a gúny finoman csendül, s szíve szerint még fűzné is tovább az eszmecserét, de megpillantja az őrt. A tolvaj jól emlékszik rá, akkor is itt volt már, mikor a Hadúrhoz érkezett, nem valami kedves fickó.*
-Maradj! És eszedbe se jusson a hosszúéltűhöz szólni!
*Halkan beszél, szeme sarkából a közeledő elf felé pillant sokatmondóan, nyomatékot adva szavainak, aztán máris legbájosabb mosolyát öltve fordul az érkezőhöz.*
-Szép napot!
*Szól még, s máris illedelmesen pakolja is le tőrét és kardját az elhangzottaknak megfelelően, s mivel az elf nem is akadékoskodik tovább, már lép is be Amon Ruadhra.*
-Sietek.
*Ígéri még gyorsan, aztán már indul is a szépséges Relael keresésére. Lopva persze néha maga mögé néz, tekintetével Calet keresve, reméli, hogy távol tartja magát a kaputól és az őrtől, nem szeretné, hogy baja essen.
Furcsa újra a Vashegyen lenni. Ott kavarog egy kellemetlen, szorító érzés gyomrában, ahogy az ismerős épületeket szemléli, megannyi viszonylag tűrhető és különösen kellemetlen emlék rohanja meg. Annyi év után, most, hogy eszébe jut az őrmester, már nem neheztel rá a történtek miatt. Megbocsátása persze nem könyörületességének köszönhető, messze áll tőle az irgalom, de biztosra veszi, hogy a városőr teste már rég a föld alatt rohad, s ez a gondolat sokat segített a bosszúvágya csillapításában. Próbál észrevétlen maradni, nem sok kedve van belebotlani pár ismerősbe, iparkodik, hogy minél hamarabb körbejárhassa a helyet.
A Kovácsműhelyhez érve végül megtalálja, akit keres. Arca jól láthatóan felderül a hosszúfülű leányt látva, egy pillanatra teljesen figyelmen kívül hagyva a Relaellel cseverésző férfit igyekszik hozzájuk.*
-Rel!
*Szólítja meg, kicsit talán túl hangosan is, szája sarka levakarhatatlan mosolyra görbül.*
//A kapuban//
//Learon, Rel//
-Majd megtanítalak, meglátod micsoda mókából maradtál ki az évek alatt.
*Hangjában a gúny finoman csendül, s szíve szerint még fűzné is tovább az eszmecserét, de megpillantja az őrt. A tolvaj jól emlékszik rá, akkor is itt volt már, mikor a Hadúrhoz érkezett, nem valami kedves fickó.*
-Maradj! És eszedbe se jusson a hosszúéltűhöz szólni!
*Halkan beszél, szeme sarkából a közeledő elf felé pillant sokatmondóan, nyomatékot adva szavainak, aztán máris legbájosabb mosolyát öltve fordul az érkezőhöz.*
-Szép napot!
*Szól még, s máris illedelmesen pakolja is le tőrét és kardját az elhangzottaknak megfelelően, s mivel az elf nem is akadékoskodik tovább, már lép is be Amon Ruadhra.*
-Sietek.
*Ígéri még gyorsan, aztán már indul is a szépséges Relael keresésére. Lopva persze néha maga mögé néz, tekintetével Calet keresve, reméli, hogy távol tartja magát a kaputól és az őrtől, nem szeretné, hogy baja essen.
Furcsa újra a Vashegyen lenni. Ott kavarog egy kellemetlen, szorító érzés gyomrában, ahogy az ismerős épületeket szemléli, megannyi viszonylag tűrhető és különösen kellemetlen emlék rohanja meg. Annyi év után, most, hogy eszébe jut az őrmester, már nem neheztel rá a történtek miatt. Megbocsátása persze nem könyörületességének köszönhető, messze áll tőle az irgalom, de biztosra veszi, hogy a városőr teste már rég a föld alatt rohad, s ez a gondolat sokat segített a bosszúvágya csillapításában. Próbál észrevétlen maradni, nem sok kedve van belebotlani pár ismerősbe, iparkodik, hogy minél hamarabb körbejárhassa a helyet.
A Kovácsműhelyhez érve végül megtalálja, akit keres. Arca jól láthatóan felderül a hosszúfülű leányt látva, egy pillanatra teljesen figyelmen kívül hagyva a Relaellel cseverésző férfit igyekszik hozzájuk.*
-Rel!
*Szólítja meg, kicsit talán túl hangosan is, szája sarka levakarhatatlan mosolyra görbül.*
11333. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2021-02-19 13:27:25
Üzenet elküldve: 2021-02-19 13:27:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A kapuban//
*Rh'onhan unottan vár a kaputoronyban, a szürke eget figyelve. Már hetek óta nem látott napsütést, és ez, lévén elfről van szó, meglehetősen letargikussá teszi. Teljesen jó elfoglaltságnak érzi azt, hogy csak ül, néz ki a fejéből, időnként megvakarva magát a lábai között, legalábbis egészen addig, amíg valami, vagy valaki ki nem rázza a letargiájából.
Ezúttal egy érkező páros teszi ezt meg. A csinos arcú embernő az, aki megközelíti a kaput, míg a csuklyába bugyolált ábrázatú társa hátramarad. Rh'onhan egy sóhaj kíséretében feláll, lemegy a kapuhoz, ahol kinyitva a reteszt unott hangon ledarálja a szövegét.*
-Ha be akartok jönni, adjátok át a fegyvereiteket. A társad így *a csuklyára mutat* nem jöhet be. Ha meg akármelyikőtök is kint maradna, a saját érdeketekben az íjam hatótávján kívül tegye.
*Tényleg el tudná képzelni magáról, hogy unalmában egy mozgó célpont elleni céllövészetet kezdene gyakorolni.
Ha megtörténik a fegyverátadás, szélesebbre tárja a kaput, hogy beengedje azt, aki be akar jönni, aztán újra bezárja azt, és visszamegy a kaputoronyba folytatni korábbi elfoglaltságát.*
*Rh'onhan unottan vár a kaputoronyban, a szürke eget figyelve. Már hetek óta nem látott napsütést, és ez, lévén elfről van szó, meglehetősen letargikussá teszi. Teljesen jó elfoglaltságnak érzi azt, hogy csak ül, néz ki a fejéből, időnként megvakarva magát a lábai között, legalábbis egészen addig, amíg valami, vagy valaki ki nem rázza a letargiájából.
Ezúttal egy érkező páros teszi ezt meg. A csinos arcú embernő az, aki megközelíti a kaput, míg a csuklyába bugyolált ábrázatú társa hátramarad. Rh'onhan egy sóhaj kíséretében feláll, lemegy a kapuhoz, ahol kinyitva a reteszt unott hangon ledarálja a szövegét.*
-Ha be akartok jönni, adjátok át a fegyvereiteket. A társad így *a csuklyára mutat* nem jöhet be. Ha meg akármelyikőtök is kint maradna, a saját érdeketekben az íjam hatótávján kívül tegye.
*Tényleg el tudná képzelni magáról, hogy unalmában egy mozgó célpont elleni céllövészetet kezdene gyakorolni.
Ha megtörténik a fegyverátadás, szélesebbre tárja a kaput, hogy beengedje azt, aki be akar jönni, aztán újra bezárja azt, és visszamegy a kaputoronyba folytatni korábbi elfoglaltságát.*
11332. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2021-02-17 23:33:46
Üzenet elküldve: 2021-02-17 23:33:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Úton a Relaelhez//
//A kapuban//
- Ha egyszer rettenetesen, átkozottul, piszkosul unatkozni fogunk, és a legjobb dolgunk egy ilyen játék lesz, akkor szerintem el kell beszélgetnünk néhány dologról, mert valami ott félre ment. * Mondja a mélységi a felvetésre, mert nem tudja elképzelni, hogy valaha annyira ne tudnának mit kezdeni, hogy ilyesmivel üssék el az időt. *
- De ha szeretnéd, megtaníthatsz rá valamikor. * Adja be a derekát egy vállvonás keretében. Ahogy felfelé mennek, igyekszik arra figyelni, hogy nehogy a mélység nyelje el a mélységi testét, és ez annyira leköti a figyelmét, hogy nem is szól semmit, amíg a kapuba nem érnek. Ott aztán a lányra pillant, és halkan szól hozzá. *
- Szerintem az lenne a legjobb, ha idekint megvárnálak. Menj csak be, keresd meg, én itt leszek addig. Gondolom erre jöttök ki úgyis. És az lenne ha legjobb, ha nem csatangolnék odabent, mint kéretlen egyed. Amúgy se hiszem, hogy így rejtve magamat átengednének. Ha pedig kiderül, hogy mi vagyok, hát azt nem szeretném, hogy pont itt történjen meg, ahol mögöttem a szakadék, és előttem egy nyamvadt erődfal. De szerintem te is megérted. * Súgja, és ha a tolvaj eléggé ismeri, és figyel rá, akkor olyan dolgot hallhat kicsengeni a hangjából, amit még talán soha. A bárd fél, ha nem lenne rajta ennyi ruha, talán még az is látszódna, hogy reszket alattuk. A szíve a torkában dobog, de nem jó értelemben. *
- Csak arra kérlek, hogy siess. Tényleg kérlek.
//A kapuban//
- Ha egyszer rettenetesen, átkozottul, piszkosul unatkozni fogunk, és a legjobb dolgunk egy ilyen játék lesz, akkor szerintem el kell beszélgetnünk néhány dologról, mert valami ott félre ment. * Mondja a mélységi a felvetésre, mert nem tudja elképzelni, hogy valaha annyira ne tudnának mit kezdeni, hogy ilyesmivel üssék el az időt. *
- De ha szeretnéd, megtaníthatsz rá valamikor. * Adja be a derekát egy vállvonás keretében. Ahogy felfelé mennek, igyekszik arra figyelni, hogy nehogy a mélység nyelje el a mélységi testét, és ez annyira leköti a figyelmét, hogy nem is szól semmit, amíg a kapuba nem érnek. Ott aztán a lányra pillant, és halkan szól hozzá. *
- Szerintem az lenne a legjobb, ha idekint megvárnálak. Menj csak be, keresd meg, én itt leszek addig. Gondolom erre jöttök ki úgyis. És az lenne ha legjobb, ha nem csatangolnék odabent, mint kéretlen egyed. Amúgy se hiszem, hogy így rejtve magamat átengednének. Ha pedig kiderül, hogy mi vagyok, hát azt nem szeretném, hogy pont itt történjen meg, ahol mögöttem a szakadék, és előttem egy nyamvadt erődfal. De szerintem te is megérted. * Súgja, és ha a tolvaj eléggé ismeri, és figyel rá, akkor olyan dolgot hallhat kicsengeni a hangjából, amit még talán soha. A bárd fél, ha nem lenne rajta ennyi ruha, talán még az is látszódna, hogy reszket alattuk. A szíve a torkában dobog, de nem jó értelemben. *
- Csak arra kérlek, hogy siess. Tényleg kérlek.
11331. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2021-02-17 23:24:31
Üzenet elküldve: 2021-02-17 23:24:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Úton a Relaelhez//
*A tolvaj, bár más helyzetben minden bizonnyal osztaná a bárd nézeteit, jelen esetben semmi sem áll tőle távolabb, mint a vakon az ismeretlenbe ugrás. Aggályainak most nem ad hangot, talán nem is fog, azzal el kellene ismernie, hogy fél, annak pedig nem itt és most van az ideje. Szerencsére a messzire szaladó gondolatokból gyorsan kizökkenti a virgonc csapás, melyre hamisan feddő pillantásokkal és erőtlen kézre ütéssel felel.*
-Még sohasem játszottál?
*Pillant hitetlenkedve a csuklyásra, bár az vélhetőleg nem látja tekintetét. Azt gondolná az ember, ezt a végtelenül ostoba játékot már minden földi halandó játszotta.*
-Gondolni kell valamire és a másiknak ki kell találnia. Majd ha egyszer rettenetesen, átkozottul, piszkosul unatkozunk kipróbáljuk.
*Tesz gyors ígéretet, bár számtalan sokkal jobb szabadidős tevékenység jut eszébe a kitalálósdinál. Arcán végigszalad egy mosoly a rövid önjellemzést hallva, talán okosabb lenne nem így látnia, de talál valami vonzót a férfi fösvénységében.
A kérést összevont szemöldökkel hallgatja, de halványan bólintva veszi tudomásul. Megérti a döntést, noha nem ért egyet teljesen a rejtegetéssel, reméli utólag majd a hosszúfülű is belátja, miért volt szükség erre az aprócska füllentésre.*
//A kapuban//
*Amon kapujába érve felszakad belőle egy alig hallható sóhaj. Tekintetével az őrt keresi, hogy előadhassák jöttük okát, s minél hamarabb távozhassanak remélhetőleg már Rel társaságában.*
*A tolvaj, bár más helyzetben minden bizonnyal osztaná a bárd nézeteit, jelen esetben semmi sem áll tőle távolabb, mint a vakon az ismeretlenbe ugrás. Aggályainak most nem ad hangot, talán nem is fog, azzal el kellene ismernie, hogy fél, annak pedig nem itt és most van az ideje. Szerencsére a messzire szaladó gondolatokból gyorsan kizökkenti a virgonc csapás, melyre hamisan feddő pillantásokkal és erőtlen kézre ütéssel felel.*
-Még sohasem játszottál?
*Pillant hitetlenkedve a csuklyásra, bár az vélhetőleg nem látja tekintetét. Azt gondolná az ember, ezt a végtelenül ostoba játékot már minden földi halandó játszotta.*
-Gondolni kell valamire és a másiknak ki kell találnia. Majd ha egyszer rettenetesen, átkozottul, piszkosul unatkozunk kipróbáljuk.
*Tesz gyors ígéretet, bár számtalan sokkal jobb szabadidős tevékenység jut eszébe a kitalálósdinál. Arcán végigszalad egy mosoly a rövid önjellemzést hallva, talán okosabb lenne nem így látnia, de talál valami vonzót a férfi fösvénységében.
A kérést összevont szemöldökkel hallgatja, de halványan bólintva veszi tudomásul. Megérti a döntést, noha nem ért egyet teljesen a rejtegetéssel, reméli utólag majd a hosszúfülű is belátja, miért volt szükség erre az aprócska füllentésre.*
//A kapuban//
*Amon kapujába érve felszakad belőle egy alig hallható sóhaj. Tekintetével az őrt keresi, hogy előadhassák jöttük okát, s minél hamarabb távozhassanak remélhetőleg már Rel társaságában.*
11330. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2021-02-17 00:44:00
Üzenet elküldve: 2021-02-17 00:44:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 854
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 854
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
//Learon//
*Relael bölcsen megtartja magának véleményét Learon lováról, aki úgy tűnik még válogat is. Az elf lány nem kötődik kifejezetten az állatokhoz, viszont Learonról - talán mert sok időt tölt el velük - úgy tűnik igen, és nem kívánja megbántani a pásztort, aki ráadásul nagy terhet venne le a válláról a vásárlásokat illetően.*
- Semmi hús?
*Ismétli meg a kurta mondatot kiegészítve egy kérdő hangsúllyal. Jó emberismerő ugyan, de azt igazán nem sejtheti még ő sem, hogy a másik ennyire elzárkózik a hús fogyasztásától. Talán más esetben ezt gyengeségnek róná fel, de ezúttal elnézőbb, mert ez egy számára nagyon fontos személyre emlékezteti.*
- Azt hittem csupán a nővérem szerzett ilyen furcsa szokásokat magának.
*Hangja megint olyan szeretetteljessé válik, mint amikor gyermekéről beszélt, és szép arcára is lágy, kedves érzelem ül ki. Valea nélkül állandóan mardossa az a borzasztó magány, és talán csak Samonyr és Syoud mellett érezte azt, hogy valakik látják a rejtett oldalát is, és megértik őt. Kár, hogy ezek a személyek nm túl egészségesek ránézve.*
- Természetesen elfogadom, és köszönöm a tanácsot, lehet majd felkeresem ezzel Troddot.
*Nem kergeti a tharg, ezért a beszélgetés ezen részét le is zárja.*
- Milyen bölcs mondás, tetszik.
*Hevesen bólogat arra is, hogy a patkányokban több békés és jószándék szorult, mint mélységi társaiba. Örül, hogy valaki más is osztozik meglátásaiban, és sajnálja, hogy odáig nem jutottak el Syouddal, hogy pár trófeát hozzon neki ajándékba, például sötételfbőr könyvet.*
~ Kénytelen leszek magam szerezni olyat. Mennyire fárasztó. ~
- Oh, ugyan.
*Legyint udvariasan a bókra, ami látszólag kedvére való, valójában annyi ehhez hasonlót hallott egykoron, hogy semmit sem jelent számára, üres szavak csupán.*
- Hümm, akkor nem marad más, körbe kell kérdezni. Szerintem a Vaskorsóban kezdem, aztán a piacon folytatom, talán ezek a legforgalmasabb helyek.
*Persze ha már ott van a Vaskorsóban, akkor remélhetőleg csillapítja is szomjúságát alkoholra, amiről annyit beszéltek már, és aminek olyan régóta a rabja.*
- Velem tartasz, vagy folytatod azt, amiben olyan modortalanul megzavartalak?
*Relael bölcsen megtartja magának véleményét Learon lováról, aki úgy tűnik még válogat is. Az elf lány nem kötődik kifejezetten az állatokhoz, viszont Learonról - talán mert sok időt tölt el velük - úgy tűnik igen, és nem kívánja megbántani a pásztort, aki ráadásul nagy terhet venne le a válláról a vásárlásokat illetően.*
- Semmi hús?
*Ismétli meg a kurta mondatot kiegészítve egy kérdő hangsúllyal. Jó emberismerő ugyan, de azt igazán nem sejtheti még ő sem, hogy a másik ennyire elzárkózik a hús fogyasztásától. Talán más esetben ezt gyengeségnek róná fel, de ezúttal elnézőbb, mert ez egy számára nagyon fontos személyre emlékezteti.*
- Azt hittem csupán a nővérem szerzett ilyen furcsa szokásokat magának.
*Hangja megint olyan szeretetteljessé válik, mint amikor gyermekéről beszélt, és szép arcára is lágy, kedves érzelem ül ki. Valea nélkül állandóan mardossa az a borzasztó magány, és talán csak Samonyr és Syoud mellett érezte azt, hogy valakik látják a rejtett oldalát is, és megértik őt. Kár, hogy ezek a személyek nm túl egészségesek ránézve.*
- Természetesen elfogadom, és köszönöm a tanácsot, lehet majd felkeresem ezzel Troddot.
*Nem kergeti a tharg, ezért a beszélgetés ezen részét le is zárja.*
- Milyen bölcs mondás, tetszik.
*Hevesen bólogat arra is, hogy a patkányokban több békés és jószándék szorult, mint mélységi társaiba. Örül, hogy valaki más is osztozik meglátásaiban, és sajnálja, hogy odáig nem jutottak el Syouddal, hogy pár trófeát hozzon neki ajándékba, például sötételfbőr könyvet.*
~ Kénytelen leszek magam szerezni olyat. Mennyire fárasztó. ~
- Oh, ugyan.
*Legyint udvariasan a bókra, ami látszólag kedvére való, valójában annyi ehhez hasonlót hallott egykoron, hogy semmit sem jelent számára, üres szavak csupán.*
- Hümm, akkor nem marad más, körbe kell kérdezni. Szerintem a Vaskorsóban kezdem, aztán a piacon folytatom, talán ezek a legforgalmasabb helyek.
*Persze ha már ott van a Vaskorsóban, akkor remélhetőleg csillapítja is szomjúságát alkoholra, amiről annyit beszéltek már, és aminek olyan régóta a rabja.*
- Velem tartasz, vagy folytatod azt, amiben olyan modortalanul megzavartalak?
11329. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2021-02-13 22:06:53
Üzenet elküldve: 2021-02-13 22:06:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Küldetésben//
//A kapunál és még tovább//
*Dora nem kételkedik benne, hogy Denjaar ezzel bebiztosította magát a Vashegyen, főleg, ha a lány elmeséli Habrertusnak, hogy pontosan hogyan keveredett haza. És ha néhány mosollyal is megtűzdeli, nehogy a drága jó kancellár félreértse az incidenst, és netán azt higgye, még Dora fizetett az útért… a bájaival, mondjuk. Adósnak lenni sem a legjobb dolog, de amíg biztonságban van a saját otthonában, a város falai között, nem fog emiatt idegeskedni.*
- A mifélénk azt mondják, aki a vezér tollát markolja, az bármit megtehet. *Mosolyodik el, és Denjaarra bízza, hogy magától vegye észre a mondatban a pajzán humort. A kijelentés így is, meg pajzán olvasatban is helytálló, ő már csak tudja. De azért hogy ne essen csorba a kancellár saját erényein, inkább nem áll neki bizonygatni, hogy tényleg remek fickó, csak szerényen mosolyog. Ó, de várja már a találkozást!*
- Hát legyen. *Nyugtázza, hogy Denjaar hamarabb elengedné, mint hogy a kapuhoz érjenek. Azért arra nem számít, hogy komolyan is gondolja, ezért egy pillanatig habozva nézi a férfi tarkóját, mikor a ló tényleg megtorpan. Hát, úgy tűnik, még cammognia kell egy keveset.*
- Innen megoldom. Köszö… Illetve… Viszlát, Denjaar. *Mosolyodik el a lány, és esetlenül megpaskolja a férfi karját. Ezután egy lassú folyamat következik. Először lenéz a mélységbe, amelybe le kell ereszkednie, majd megint a férfira néz, és ismét vissza. Végül nagy nehezen ráveszi magát, hogy Denjaarba kapaszkodva átlendítse a lábát a nyergen, és szép lassan, óvatosan és minden méltóságot nélkülözve lecsusszan. Amikor a lába végre a földre ér, nagyot sóhajt.*
- Egyre jobban megy! *Újságolja lelkesen felhunyorogva a férfira, hátha így, hogy hangosan kimondja, hihetőbb. Aztán már nem maradt más, mint levenni a kis holmijait, az üstöt, a kis edénykéket, a jó szolgálatot tett, igazán puha takarót, és persze a batyuját.*
- Minden jót! *Integet a férfinak a kalapjával, végül pedig nem néz vissza, már battyog is a kapu felé. Az út során semmi sem változott, talán csak Dora lett egy kicsit porosabb, mint eddig, na és persze a lova, a jó Bors ott maradt a Kalmárban. Majd egyszer hazakeveredik. Bízik benne, hogy a kapuőr már épp eleget látta életében, hogy megismerje, ezért csak int fajtársa felé egyet, és indul is tovább, a Radkraal felé.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.13 22:07:06
//A kapunál és még tovább//
*Dora nem kételkedik benne, hogy Denjaar ezzel bebiztosította magát a Vashegyen, főleg, ha a lány elmeséli Habrertusnak, hogy pontosan hogyan keveredett haza. És ha néhány mosollyal is megtűzdeli, nehogy a drága jó kancellár félreértse az incidenst, és netán azt higgye, még Dora fizetett az útért… a bájaival, mondjuk. Adósnak lenni sem a legjobb dolog, de amíg biztonságban van a saját otthonában, a város falai között, nem fog emiatt idegeskedni.*
- A mifélénk azt mondják, aki a vezér tollát markolja, az bármit megtehet. *Mosolyodik el, és Denjaarra bízza, hogy magától vegye észre a mondatban a pajzán humort. A kijelentés így is, meg pajzán olvasatban is helytálló, ő már csak tudja. De azért hogy ne essen csorba a kancellár saját erényein, inkább nem áll neki bizonygatni, hogy tényleg remek fickó, csak szerényen mosolyog. Ó, de várja már a találkozást!*
- Hát legyen. *Nyugtázza, hogy Denjaar hamarabb elengedné, mint hogy a kapuhoz érjenek. Azért arra nem számít, hogy komolyan is gondolja, ezért egy pillanatig habozva nézi a férfi tarkóját, mikor a ló tényleg megtorpan. Hát, úgy tűnik, még cammognia kell egy keveset.*
- Innen megoldom. Köszö… Illetve… Viszlát, Denjaar. *Mosolyodik el a lány, és esetlenül megpaskolja a férfi karját. Ezután egy lassú folyamat következik. Először lenéz a mélységbe, amelybe le kell ereszkednie, majd megint a férfira néz, és ismét vissza. Végül nagy nehezen ráveszi magát, hogy Denjaarba kapaszkodva átlendítse a lábát a nyergen, és szép lassan, óvatosan és minden méltóságot nélkülözve lecsusszan. Amikor a lába végre a földre ér, nagyot sóhajt.*
- Egyre jobban megy! *Újságolja lelkesen felhunyorogva a férfira, hátha így, hogy hangosan kimondja, hihetőbb. Aztán már nem maradt más, mint levenni a kis holmijait, az üstöt, a kis edénykéket, a jó szolgálatot tett, igazán puha takarót, és persze a batyuját.*
- Minden jót! *Integet a férfinak a kalapjával, végül pedig nem néz vissza, már battyog is a kapu felé. Az út során semmi sem változott, talán csak Dora lett egy kicsit porosabb, mint eddig, na és persze a lova, a jó Bors ott maradt a Kalmárban. Majd egyszer hazakeveredik. Bízik benne, hogy a kapuőr már épp eleget látta életében, hogy megismerje, ezért csak int fajtársa felé egyet, és indul is tovább, a Radkraal felé.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.13 22:07:06
11328. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2021-02-13 07:48:13
Üzenet elküldve: 2021-02-13 07:48:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Küldetésben//
-Jutalom, ha? *Elmosolyodik szakálla alatt, bár ezt a mögötte zötykölődő elf aligha láthatja. Hogy miért nem vette magához elképzelt "jutalmát" út közben, annak egyedül Dora az oka.*
-Talán nagyobb jutalom a Vashegy lekötelezettsége, mint bármi más. Vagy ha az nem, akkor az írnokáé. *Nem ereszti bő lére a magyarázatot. Talán egyszer majd ő is kér valamit... És Dora immáron hivatkozási alapként is szolgálhat hozzá.
Figyelmesen hallgatja a programtervezetet, noha sokat nem mondanak számára az elhangzottak.* -Add át üdvözletem ennek a kancellárnak. Bizonyára lenyűgöző ember. *Nem nehéz kihallani szavai közül a cinizmust. Nem sokra tartja a hivatalnokokat, noha Dora némileg árnyalta a róluk ábrázolt képét. Csatát, háborút még sosem nyertek pennával és pergamennel. Noha ha mást nem is, azt megtanulta az artheniori kapitánykodása alatt, hogy az efféle munka is elengedhetetlen a rendszer fenntartásához. Még is vonakodik elismerni ennek jelentőségét.*
-Talán. *Válaszolja meg kurtán az úti célját firtató kérdést. Ahogy másban, úgy az elfben sincs meg a túlzott bizadalma, közös utazás ide vagy oda. A terveihez elengedhetetlen, hogy magában tartsa céljait, kiváltképp igaz ez a Vashegy tekintetében.*
-Le foglak rakni a kapu közelében. Nem áll szándékomban kikérdezésre kerülni senki által. *A lelépésének híre még aligha érhetett messzire, jóformán csak most hagyta el Artheniort. Azonban magára húzta már a bürokrácia zubbonyát, a "fent ülők" pedig előbb-utóbb tudomást szereznek róla, hogy lelécelt. Ő pedig nem kíván feleslegesen nyomot hagyni maga után.*
-Megfelel, írnok asszony? *Áll meg a lóval, a kapu pedig jóval látótávolságon belül. Félig hátrafordul a nyeregben, várva, hogy rakománya elhagyja a hajót. Véletlenül sem szállna le a ló hátáról, ezt a Dorának alighanem egyedül kell megoldania.*
-Ég áldjon, Dora. És ne köszönj semmit. Be fogom hajtani. *Zárja rövidre a búcsúzást egy félmosoly kíséretében, miközben már fordítja is a hátast az ellenkező irányba. Persze csak akkor, ha a lány cókmókjával együtt lekászálódott.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.13 07:48:28
-Jutalom, ha? *Elmosolyodik szakálla alatt, bár ezt a mögötte zötykölődő elf aligha láthatja. Hogy miért nem vette magához elképzelt "jutalmát" út közben, annak egyedül Dora az oka.*
-Talán nagyobb jutalom a Vashegy lekötelezettsége, mint bármi más. Vagy ha az nem, akkor az írnokáé. *Nem ereszti bő lére a magyarázatot. Talán egyszer majd ő is kér valamit... És Dora immáron hivatkozási alapként is szolgálhat hozzá.
Figyelmesen hallgatja a programtervezetet, noha sokat nem mondanak számára az elhangzottak.* -Add át üdvözletem ennek a kancellárnak. Bizonyára lenyűgöző ember. *Nem nehéz kihallani szavai közül a cinizmust. Nem sokra tartja a hivatalnokokat, noha Dora némileg árnyalta a róluk ábrázolt képét. Csatát, háborút még sosem nyertek pennával és pergamennel. Noha ha mást nem is, azt megtanulta az artheniori kapitánykodása alatt, hogy az efféle munka is elengedhetetlen a rendszer fenntartásához. Még is vonakodik elismerni ennek jelentőségét.*
-Talán. *Válaszolja meg kurtán az úti célját firtató kérdést. Ahogy másban, úgy az elfben sincs meg a túlzott bizadalma, közös utazás ide vagy oda. A terveihez elengedhetetlen, hogy magában tartsa céljait, kiváltképp igaz ez a Vashegy tekintetében.*
-Le foglak rakni a kapu közelében. Nem áll szándékomban kikérdezésre kerülni senki által. *A lelépésének híre még aligha érhetett messzire, jóformán csak most hagyta el Artheniort. Azonban magára húzta már a bürokrácia zubbonyát, a "fent ülők" pedig előbb-utóbb tudomást szereznek róla, hogy lelécelt. Ő pedig nem kíván feleslegesen nyomot hagyni maga után.*
-Megfelel, írnok asszony? *Áll meg a lóval, a kapu pedig jóval látótávolságon belül. Félig hátrafordul a nyeregben, várva, hogy rakománya elhagyja a hajót. Véletlenül sem szállna le a ló hátáról, ezt a Dorának alighanem egyedül kell megoldania.*
-Ég áldjon, Dora. És ne köszönj semmit. Be fogom hajtani. *Zárja rövidre a búcsúzást egy félmosoly kíséretében, miközben már fordítja is a hátast az ellenkező irányba. Persze csak akkor, ha a lány cókmókjával együtt lekászálódott.*
A hozzászólás írója (Denjaar Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.13 07:48:28
11327. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2021-02-10 15:54:27
Üzenet elküldve: 2021-02-10 15:54:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Rel//
-Tökéletes így! *Egyezik bele szinte rögtön a vásárba, hiszen ez azzal kecsegteti, hogy a jövőben lesz egy állandó vásárlója. Most, hogy vannak munkásai, egészen nagy tételben is tud majd termelni, bort elrakni. Persze annak idején segített neki Prexi, de a fiú most nincs itt és amúgy is csak egy ember volt, most meg itt van rögtön négy.* ~Azért Prexi mégiscsak Prexi volt, nem ugyanolyan nélküle!~ *A ló kérdésére bólogat, már ezen is látszik, hogy igazat ad a lánynak.*
-Nem minden ló való szekér elé. Az az igazság, hogy az én lovam meg azt nem szereti, ha a hátára ülnek. Csak gyerekektől viseli el igazán. *Redul igazi ízig-vérig igásló, nem is lehet az ilyeneket felróni neki. Egyedül Learon és a szőke kisfiú ült a hátán még, ha jól emlékszik a pásztor.* ~Meg talán Mofeta, de abban már nem vagyok biztos.~ *Azonban a következőkre egyből elutasítóbb lesz, még kezét is maga elé rántja hirtelenjében, hogy ezzel is mutassa, mennyire elzárkózik az ötlettől.*
-Semmi hús! A többiben meg tudunk egyezni persze, de állatot nem vágok le! Szeretnék egy tucat csirkét is idén, szóval tojás is lesz, ha a Szellemek úgy akarják, de hús kell, ajánlom inkább Trodd cimborámat. *Ennyit megtehet a barátjáért, hogy Relael figyelmébe ajánlja, de többre nem hajlandó, mert ő bizony nem lesz a sok-sok állat levágásáért felelős.*
-Akkor jó! Tudod van nálunk egy mondás a faluba. Egész egyszerű mondás. Ne engedj mélységit a házadba, mert olyan, mint a patkány. Mire felébredsz, lerágja a gyereked lábujját vagy valami ilyesmi, bár azért patkányból már láttam kedveset, aki senkit nem bántana, amazokból meg még nem. *Mint kiderül Latlie nem olyan gonosz lény, akinek gondolta a férfi és ezzel máris szerez a pásztormágusnál egy jó pontot magának, ahogy a bőre színével is, hiszen a Sajt-mester egyik barátjának Grotgnak is sötét a bőre és így alapjáraton is valami jó kisugárzást kapcsol ehhez.*
-Van egy ismerősöm, akinek már-már sötétbarna a bőre, ő is jó ember, vagyis jó óriás. Megnézném magamnak, biztos szemrevaló teremtés! *Nem akarja, hogy Relael ebből valami rossz következtetést vonjon le, de szavait már nem tudja megmásítani és talán ennyi közönségeséget megengedhet magának az ember fia.*
-Oh, hogy a lányod! *Neveti el magát a pásztormágus.*
-Nos, ha olyan szép lesz, mint te vagy, akkor bizony jó sokáig úgy fog történni minden, ahogy ő akarja! *Kuncog még magában egy kicsit, de ahogy a bácsira terelődik a szó, egyből tanácstalanság ül ki az arcára.*
-Régebben gyakran láttam a piac környékén mászkálni, de a tor óta mintha eltűnt volna. Sajnos nem tudom hol lakik.
-Tökéletes így! *Egyezik bele szinte rögtön a vásárba, hiszen ez azzal kecsegteti, hogy a jövőben lesz egy állandó vásárlója. Most, hogy vannak munkásai, egészen nagy tételben is tud majd termelni, bort elrakni. Persze annak idején segített neki Prexi, de a fiú most nincs itt és amúgy is csak egy ember volt, most meg itt van rögtön négy.* ~Azért Prexi mégiscsak Prexi volt, nem ugyanolyan nélküle!~ *A ló kérdésére bólogat, már ezen is látszik, hogy igazat ad a lánynak.*
-Nem minden ló való szekér elé. Az az igazság, hogy az én lovam meg azt nem szereti, ha a hátára ülnek. Csak gyerekektől viseli el igazán. *Redul igazi ízig-vérig igásló, nem is lehet az ilyeneket felróni neki. Egyedül Learon és a szőke kisfiú ült a hátán még, ha jól emlékszik a pásztor.* ~Meg talán Mofeta, de abban már nem vagyok biztos.~ *Azonban a következőkre egyből elutasítóbb lesz, még kezét is maga elé rántja hirtelenjében, hogy ezzel is mutassa, mennyire elzárkózik az ötlettől.*
-Semmi hús! A többiben meg tudunk egyezni persze, de állatot nem vágok le! Szeretnék egy tucat csirkét is idén, szóval tojás is lesz, ha a Szellemek úgy akarják, de hús kell, ajánlom inkább Trodd cimborámat. *Ennyit megtehet a barátjáért, hogy Relael figyelmébe ajánlja, de többre nem hajlandó, mert ő bizony nem lesz a sok-sok állat levágásáért felelős.*
-Akkor jó! Tudod van nálunk egy mondás a faluba. Egész egyszerű mondás. Ne engedj mélységit a házadba, mert olyan, mint a patkány. Mire felébredsz, lerágja a gyereked lábujját vagy valami ilyesmi, bár azért patkányból már láttam kedveset, aki senkit nem bántana, amazokból meg még nem. *Mint kiderül Latlie nem olyan gonosz lény, akinek gondolta a férfi és ezzel máris szerez a pásztormágusnál egy jó pontot magának, ahogy a bőre színével is, hiszen a Sajt-mester egyik barátjának Grotgnak is sötét a bőre és így alapjáraton is valami jó kisugárzást kapcsol ehhez.*
-Van egy ismerősöm, akinek már-már sötétbarna a bőre, ő is jó ember, vagyis jó óriás. Megnézném magamnak, biztos szemrevaló teremtés! *Nem akarja, hogy Relael ebből valami rossz következtetést vonjon le, de szavait már nem tudja megmásítani és talán ennyi közönségeséget megengedhet magának az ember fia.*
-Oh, hogy a lányod! *Neveti el magát a pásztormágus.*
-Nos, ha olyan szép lesz, mint te vagy, akkor bizony jó sokáig úgy fog történni minden, ahogy ő akarja! *Kuncog még magában egy kicsit, de ahogy a bácsira terelődik a szó, egyből tanácstalanság ül ki az arcára.*
-Régebben gyakran láttam a piac környékén mászkálni, de a tor óta mintha eltűnt volna. Sajnos nem tudom hol lakik.
11326. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2021-02-07 13:27:06
Üzenet elküldve: 2021-02-07 13:27:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 854
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 854
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
//Learon//
*Relael természetesen nem sokallja az árat, de csak mert ő nem egy kereskedő, aki mindenkit meg tud győzni szemérmetlenül alacsony árakról. Annál kényelmesebb pedig, hogy a pegazusban törje magát pár aranyért olcsóbb borért, és nagyjából ott is hasonló árakkal számolnak, mint Learon. Az már inkább megmosolyogtatja, hogy rögvest a szállításra is lenne Learonnak alternatívája, ami természetesen plusz aranyat is jelentene.*
- Lehet róla szó, Learon. Még nem tudom biztosan, de majd visszatérünk rá. A bort viszont biztosan megveszem, számíthatsz rám. Így megfelel?
*Learon lovának említésére Relael csupán bólogat.*
- Nekem is akad lovam, de az nem éppen az erejéről híres, ellenben kiemelkedő a gyorsasága. Már egészen a szívemhez nőtt, így nem terhelném ilyennel feleslegesen, még a végén baja esne.
*Persze annyira nem nőtt a szívéhez, hogy nevet is adjon neki, de Relael úgy véli, hogy a Ló tökéletesen illik rá, így kár erre időt szánnia.*
- Ó dehogynem!
*Feleli lelkesen, és örül, hogy Learon előhozakodott ezzel az ajánlattal, mert ő maga kissé tolakodónak érezte volna, ha ezeket a terheket is a pásztormágusra helyezi.*
- Igazából bárminek örülnék. Hús, zöldség, sajt, mindig jól jöhet, és örömmel fogadnám, hogyha időnként tudnál ilyenekkel szolgálni. Mégiscsak szívesebben adja az ember az aranyát egy ismerősnek. No meg persze kényelmesebb is, mint a zsúfolt piacon válogatni.
*Learon kérdése egészen váratlanul éri, hiszen a férfi barátságos természete miatt nem sejtett semmi előítéletet. Persze a nemesek körében megszokta az esetleges félrevezető viselkedést, de az már régen volt és itt nem is számított erre. Meglepettségét követően röviden felkacag, láthatóan a férfi szimpatikusabbá vált a szemében csupán egy mondatnak hála.*
- Nem, nem az, egy mélyégit nem engednék a házamba a gyermekem közelébe. Nem is olyan napbarnított mint általában...
*Már éppen mondaná is, hogy pórnépnek, de eszébe jut, hogy lehet ez Learonnál nem lenne egy szerencsés kijelentés, ezért egy barátságosabb kifejezéshez fordul.*
- A keményen dolgozó munkásoknak. Feltehetően valamelyik szülőjének sötétebb volt a bőre, így az övé ilyen bronzos lett. Egészen kellemes látvány, már csak a szokatlanságából adódóan is.
*Relael szeret elidőzni Latlie kedves gesztusain, és szépségén. Egy időben kedve is lett volna bemocskolni őt valaki társaságában, de ezen vágyai lelohadtak - mint mindenféle vágya mostanság - és csak élvezi a leány üdítő társaságát.
Relael kezdi átértékelni azt, hogy mennyire fogalmaz érthetően, vagy Learon mennyire szeret dolgokat másképp értelmezni.*
- Nem nem, Latlie ilyeneket nem csinál, nagyon illedelmes lány. Ellenben a kislányom még nem ismeri a jó modort sajnos, és megszokta, hogy minden a kedve szerint történik.
*Biccent a pásztornak, hiszen ideje éppenséggel mindig akad.*
- Merre szokott megfordulni gyakran Sfetts bácsi? Vagy merre található az otthona?
*Relael természetesen nem sokallja az árat, de csak mert ő nem egy kereskedő, aki mindenkit meg tud győzni szemérmetlenül alacsony árakról. Annál kényelmesebb pedig, hogy a pegazusban törje magát pár aranyért olcsóbb borért, és nagyjából ott is hasonló árakkal számolnak, mint Learon. Az már inkább megmosolyogtatja, hogy rögvest a szállításra is lenne Learonnak alternatívája, ami természetesen plusz aranyat is jelentene.*
- Lehet róla szó, Learon. Még nem tudom biztosan, de majd visszatérünk rá. A bort viszont biztosan megveszem, számíthatsz rám. Így megfelel?
*Learon lovának említésére Relael csupán bólogat.*
- Nekem is akad lovam, de az nem éppen az erejéről híres, ellenben kiemelkedő a gyorsasága. Már egészen a szívemhez nőtt, így nem terhelném ilyennel feleslegesen, még a végén baja esne.
*Persze annyira nem nőtt a szívéhez, hogy nevet is adjon neki, de Relael úgy véli, hogy a Ló tökéletesen illik rá, így kár erre időt szánnia.*
- Ó dehogynem!
*Feleli lelkesen, és örül, hogy Learon előhozakodott ezzel az ajánlattal, mert ő maga kissé tolakodónak érezte volna, ha ezeket a terheket is a pásztormágusra helyezi.*
- Igazából bárminek örülnék. Hús, zöldség, sajt, mindig jól jöhet, és örömmel fogadnám, hogyha időnként tudnál ilyenekkel szolgálni. Mégiscsak szívesebben adja az ember az aranyát egy ismerősnek. No meg persze kényelmesebb is, mint a zsúfolt piacon válogatni.
*Learon kérdése egészen váratlanul éri, hiszen a férfi barátságos természete miatt nem sejtett semmi előítéletet. Persze a nemesek körében megszokta az esetleges félrevezető viselkedést, de az már régen volt és itt nem is számított erre. Meglepettségét követően röviden felkacag, láthatóan a férfi szimpatikusabbá vált a szemében csupán egy mondatnak hála.*
- Nem, nem az, egy mélyégit nem engednék a házamba a gyermekem közelébe. Nem is olyan napbarnított mint általában...
*Már éppen mondaná is, hogy pórnépnek, de eszébe jut, hogy lehet ez Learonnál nem lenne egy szerencsés kijelentés, ezért egy barátságosabb kifejezéshez fordul.*
- A keményen dolgozó munkásoknak. Feltehetően valamelyik szülőjének sötétebb volt a bőre, így az övé ilyen bronzos lett. Egészen kellemes látvány, már csak a szokatlanságából adódóan is.
*Relael szeret elidőzni Latlie kedves gesztusain, és szépségén. Egy időben kedve is lett volna bemocskolni őt valaki társaságában, de ezen vágyai lelohadtak - mint mindenféle vágya mostanság - és csak élvezi a leány üdítő társaságát.
Relael kezdi átértékelni azt, hogy mennyire fogalmaz érthetően, vagy Learon mennyire szeret dolgokat másképp értelmezni.*
- Nem nem, Latlie ilyeneket nem csinál, nagyon illedelmes lány. Ellenben a kislányom még nem ismeri a jó modort sajnos, és megszokta, hogy minden a kedve szerint történik.
*Biccent a pásztornak, hiszen ideje éppenséggel mindig akad.*
- Merre szokott megfordulni gyakran Sfetts bácsi? Vagy merre található az otthona?
11325. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2021-02-02 09:17:56
Üzenet elküldve: 2021-02-02 09:17:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Rel//
*Ahogy a lánytól elhangzik, hogy ez egy egész jó ár, egyből visszagondol a Wegtoren csóró-bárójára, akire úgy emlékszik, hogy háromszáz aranyat akart kérni és arra is azt mondta, hogy nem biztos, hogy el tudja majd adni a bort. Relael pedig egyre szimpatikusabbá válik számára.* ~Hiba no! Attól, hogy nemes volt, még lehet jó szándékú, de majd kiderül.~ *Ahogy pedig tovább beszél és kiderül, hogy nincs lova és szekere, a Sajt-mester egyből pénzt szimatol.*
-Hát, ha gondolod, nekem van lovam és szekerem meg személyzetem is. *Vakarja meg bajuszát az orra alatt.*
-Megegyezhetünk, hogy csekély huszonöt aranyért hordónként, az emberem Fortas úr meg a fia elviszi a bort oda, ahova kéred! *Bajusza vakargatásáról áttér összegubancolódott hajának, ujjaival való szétfésülgetésének.*
-Úgy emlékszem akarnak egy új asztalt Fortas asszonynak, szóval jól jönne nekik ez a mellékes. *Persze ennyiből maximum az alapanyagokat veszik meg és nekik kell majd összerakni az asztalt, de hát a Sajt-mester sem egy mindenható munkakerítő.*
-Vagy ha van bármi egyéb, amihez hirtelen szekér és ló kell, pár aranyért segíthetünk. Kevés olyan erős lovat találsz, mint az enyém! *Aztán hogy elébe menjen a dolognak, felvet egyebet is, hátha kapós lesz rá a nő.*
-Nincs esetleg szükséged másra? Egy kis sajt vagy bármi, ami egy birtokon megterem? Ha olyan sok vendéget fogadsz, lehet érdemes lenne keresni egy megbízható termelőt! *Bohókásan mutat magára, hiszen pár ilyen kis munka jól jönne neki is. Ugyan nem asztalt akar, de egy-két hektárral növelné a földjét a folyó felé. Ha így megy, az ilyesmikből pár év alatt ki is jönne az-az arany. Aztán a már említett lányra terelődik a szó és egy kis részlet megüti a fülét, amire nem rest azonnal rákérdezni, nehogy később derüljön fény erre a részletre.*
-Sötét bőr és kék szem? *Húzza fel a szemöldökét.*
-Ugye nem egy mélységi? *Itt már egy kis homlokráncolás is közrejátszik, habár nem gondolná, hogy a lány ilyen alantas rabszolgákat tartana, de jobb előre szaladni és megsérteni valakit, mint utána bajba kerülni. Aztán ahogy a szakállak markolászása merül fel, hiába a nagy varázslóagy, ami legendásan okos, nem tud átkapcsolni az elképzelt szolgálólányról vissza a gyerekre. Hirtelen még a lélegzete is elakad.*
-Nehéz lehet így bevásárolni a szolgálóddal, hogy megfogdos mindenkit! *Ha az előbbi kételyére a bőrszínnel kapcsolatban felszaladt a szemöldöke, most akkorát ráncol rajta, hogy az szinte eltűnik a haja között.*
-Persze, ha ennyire tetszik neki a dolog, szívesen beáldozom a szakállam. *Kacsint cinkosan újdonsült komaasszonya felé.*
-Menjünk, persze, ha nincs jobb dolgod és ráérsz!
*Ahogy a lánytól elhangzik, hogy ez egy egész jó ár, egyből visszagondol a Wegtoren csóró-bárójára, akire úgy emlékszik, hogy háromszáz aranyat akart kérni és arra is azt mondta, hogy nem biztos, hogy el tudja majd adni a bort. Relael pedig egyre szimpatikusabbá válik számára.* ~Hiba no! Attól, hogy nemes volt, még lehet jó szándékú, de majd kiderül.~ *Ahogy pedig tovább beszél és kiderül, hogy nincs lova és szekere, a Sajt-mester egyből pénzt szimatol.*
-Hát, ha gondolod, nekem van lovam és szekerem meg személyzetem is. *Vakarja meg bajuszát az orra alatt.*
-Megegyezhetünk, hogy csekély huszonöt aranyért hordónként, az emberem Fortas úr meg a fia elviszi a bort oda, ahova kéred! *Bajusza vakargatásáról áttér összegubancolódott hajának, ujjaival való szétfésülgetésének.*
-Úgy emlékszem akarnak egy új asztalt Fortas asszonynak, szóval jól jönne nekik ez a mellékes. *Persze ennyiből maximum az alapanyagokat veszik meg és nekik kell majd összerakni az asztalt, de hát a Sajt-mester sem egy mindenható munkakerítő.*
-Vagy ha van bármi egyéb, amihez hirtelen szekér és ló kell, pár aranyért segíthetünk. Kevés olyan erős lovat találsz, mint az enyém! *Aztán hogy elébe menjen a dolognak, felvet egyebet is, hátha kapós lesz rá a nő.*
-Nincs esetleg szükséged másra? Egy kis sajt vagy bármi, ami egy birtokon megterem? Ha olyan sok vendéget fogadsz, lehet érdemes lenne keresni egy megbízható termelőt! *Bohókásan mutat magára, hiszen pár ilyen kis munka jól jönne neki is. Ugyan nem asztalt akar, de egy-két hektárral növelné a földjét a folyó felé. Ha így megy, az ilyesmikből pár év alatt ki is jönne az-az arany. Aztán a már említett lányra terelődik a szó és egy kis részlet megüti a fülét, amire nem rest azonnal rákérdezni, nehogy később derüljön fény erre a részletre.*
-Sötét bőr és kék szem? *Húzza fel a szemöldökét.*
-Ugye nem egy mélységi? *Itt már egy kis homlokráncolás is közrejátszik, habár nem gondolná, hogy a lány ilyen alantas rabszolgákat tartana, de jobb előre szaladni és megsérteni valakit, mint utána bajba kerülni. Aztán ahogy a szakállak markolászása merül fel, hiába a nagy varázslóagy, ami legendásan okos, nem tud átkapcsolni az elképzelt szolgálólányról vissza a gyerekre. Hirtelen még a lélegzete is elakad.*
-Nehéz lehet így bevásárolni a szolgálóddal, hogy megfogdos mindenkit! *Ha az előbbi kételyére a bőrszínnel kapcsolatban felszaladt a szemöldöke, most akkorát ráncol rajta, hogy az szinte eltűnik a haja között.*
-Persze, ha ennyire tetszik neki a dolog, szívesen beáldozom a szakállam. *Kacsint cinkosan újdonsült komaasszonya felé.*
-Menjünk, persze, ha nincs jobb dolgod és ráérsz!
11324. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2021-02-01 22:04:04
Üzenet elküldve: 2021-02-01 22:04:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 854
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 854
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
//Learon//
*Sejtette, hogy a Learon-féle hagyománytisztelő thargok hiányolni fogják a régi szépidőket, amit Relael csupán sejthet, és aminek csak az utolsó pillanatait csodálhatta meg, mint a lemenő nap utolsó sugarait. Relael természetesen nem tud elszakadni múltjától, és a városi léttől sem teljesen, ami folyamatosan megmutatkozik rajta, ugyanakkor a rugalmasság és nyitottság is a barbárok felé. Sok apróság mutatja, amiket akár Learon is észlelhet, hogy rövid itt léte alatt számtalan szokást magáévá tett már.*
- Ó, az egészen jó ár, majd igényt tartanék rá. Most viszont se aranyam, se lovam, és lehet egy szekér sem ártana hozzá.
*Megoldandó apróságok, de az idő szerencsére igazán nem sürgeti, hiszen akad még ital bőségesen Alyo csinos kis házában.*
- Igen, az meg az idő segít majd rajta. Már most sokkal jobb. Az a vizesedés valami szörnyen kellemetlen volt.
*Sóhajt, ahogy visszaemlékszik a számtalan kellemetlenségre. A tomboló hormonok talán a kisebb gondot jelentették, de egy ponton valóban terhesnek érezte magát, amikor minden mozdulat elfárasztotta, nehezére esett, és minden végtagja sajgott. A gyermeksírás még mindig kellemesebb ennél.*
- Hüm, nem tudom, hogy találkoztatok e már.
*Próbál visszaemlékezni, de hirtelen semmi sem jut eszébe.*
- A lázadáskor jött velem. A városban volt szolgáló valami nemesi családnál. Egy tünemény, még a cipőjét is odaadta akkor nekem. Kicsit sötétebb árnyalatú a bőre, szeplős arcú és kékszemű. Páratlan teremtés.
*Egészen Relael szívéhez nőtt a szolgálólány, akit természetesen már saját tulajdonának is tekint. Még szerencse, hogy a kedves Latlie olyan lojális és türelmes, ez Relael szerencséje is, hogy valaki mellette van és támogatja, és Latlié is, hiszen az elf leány meglehetősen indulatos tud lenni időnként.*
- Rendben van. Akkor majd amikor a borért eljövök felszerelkezve, hozom őt is. Már előre látom, hogy oda lesz érted. A piacra sem tudunk úgy elmenni, hogy ne markolásszon a férfiak szakálla után.
*Röviden felnevet, és akaratlanul is megváltozik mosolya, illetve zöld szemeinek ragyogása, ahogy gyermekére gondol.*
- Akkor felkutatjuk Sfetts bácsit is, vagy azt elnapoljuk most?
*Sejtette, hogy a Learon-féle hagyománytisztelő thargok hiányolni fogják a régi szépidőket, amit Relael csupán sejthet, és aminek csak az utolsó pillanatait csodálhatta meg, mint a lemenő nap utolsó sugarait. Relael természetesen nem tud elszakadni múltjától, és a városi léttől sem teljesen, ami folyamatosan megmutatkozik rajta, ugyanakkor a rugalmasság és nyitottság is a barbárok felé. Sok apróság mutatja, amiket akár Learon is észlelhet, hogy rövid itt léte alatt számtalan szokást magáévá tett már.*
- Ó, az egészen jó ár, majd igényt tartanék rá. Most viszont se aranyam, se lovam, és lehet egy szekér sem ártana hozzá.
*Megoldandó apróságok, de az idő szerencsére igazán nem sürgeti, hiszen akad még ital bőségesen Alyo csinos kis házában.*
- Igen, az meg az idő segít majd rajta. Már most sokkal jobb. Az a vizesedés valami szörnyen kellemetlen volt.
*Sóhajt, ahogy visszaemlékszik a számtalan kellemetlenségre. A tomboló hormonok talán a kisebb gondot jelentették, de egy ponton valóban terhesnek érezte magát, amikor minden mozdulat elfárasztotta, nehezére esett, és minden végtagja sajgott. A gyermeksírás még mindig kellemesebb ennél.*
- Hüm, nem tudom, hogy találkoztatok e már.
*Próbál visszaemlékezni, de hirtelen semmi sem jut eszébe.*
- A lázadáskor jött velem. A városban volt szolgáló valami nemesi családnál. Egy tünemény, még a cipőjét is odaadta akkor nekem. Kicsit sötétebb árnyalatú a bőre, szeplős arcú és kékszemű. Páratlan teremtés.
*Egészen Relael szívéhez nőtt a szolgálólány, akit természetesen már saját tulajdonának is tekint. Még szerencse, hogy a kedves Latlie olyan lojális és türelmes, ez Relael szerencséje is, hogy valaki mellette van és támogatja, és Latlié is, hiszen az elf leány meglehetősen indulatos tud lenni időnként.*
- Rendben van. Akkor majd amikor a borért eljövök felszerelkezve, hozom őt is. Már előre látom, hogy oda lesz érted. A piacra sem tudunk úgy elmenni, hogy ne markolásszon a férfiak szakálla után.
*Röviden felnevet, és akaratlanul is megváltozik mosolya, illetve zöld szemeinek ragyogása, ahogy gyermekére gondol.*
- Akkor felkutatjuk Sfetts bácsit is, vagy azt elnapoljuk most?
11323. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2021-01-28 12:34:05
Üzenet elküldve: 2021-01-28 12:34:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Rel//
*Learonnak fel sem tűnik, hogy a lány ilyen érzékenyen reagál a rossz őseire, mert ha tudná, hogy mi folyik a háttérben, biztosan beajánlaná őt saját nagyanyja kegyeibe, aki busás vagyonhoz és jó férjhez juttatná a lányt, hiszen az öregasszony ebben volt igazán jó. Feleségkeresésben már annyira nem volt ügyes, de ez látszik is azon, hogy Learon túl az ötvenen még mindig egyedülálló.*
-Nos igen. A városi istenek mindig csak kérnek és kérnek, de kézzelfoghatót nem adnak, csak ha az ember még meg is hal értük! *Erre a Sajt-mester az újra-élő példa, hiszen a legtöbb városi papot még csak meg se hallgatja az istene, de egy pásztort, aki elindult és meghalt érte, azt elég gyakran a kegyeibe veszi.*
-Nagyon megértelek! *Húzza el a száját arra a kijelentésre, hogy néha olyan, mint a városban.*
-Főleg, hogy az itt lakók egy része egyszerűen Artheniorból jött át, hozva magukkal mindent. A szokásaikat is. *Ez nem lenne baj, ha ezek a maradványok beleolvadtak volna a tharg hit- és szokásvilágba, de pont fordítva történt. Egyszerűen leuralták a barbár modort. Aztán a borra térve át, Learon egy kicsit elgondolkodik, majd válaszol.*
-Azt az egy hordót szívesen odaadom 350 aranyért, de a hordót kérem majd vissza, ha kifogyott. Szükségem lesz rá jövőre, de ha hozol nekem helyette egy ürest, az is jó! *Nem tudja, hogy most mennyibe kerül egy üres, de az biztos, hogy megvan pár száz arany.*
-A lábaid helyre jönnek idővel, csak sokat kell mozogni! Rendbe kell rakni, hogy olyan sokat pihentek eddig! *Persze az is lehet, hogy az ellenkezője történt és még várandósan is túlhajtotta magát a lány, így viszont a mágus pont rossz tanácsot ad, de hát ki tudhatja ezt?*
-Latlie? Ismerős a név, de így hirtelen nem ugrik be. *Véli a pásztor, de csak azért, mert azt gondolja, hogy nagyjából mindenkit ismer errefelé, pedig nem.*
-Akkor ezt megbeszéltük! Ha kell egy kis nyugalom, hozd át a lurkót és vigyázunk rá! *Vigyorog a lányra és egy kicsit örül, hogy így még egy kis élet és mozgás kerülhet a birtokra.*
*Learonnak fel sem tűnik, hogy a lány ilyen érzékenyen reagál a rossz őseire, mert ha tudná, hogy mi folyik a háttérben, biztosan beajánlaná őt saját nagyanyja kegyeibe, aki busás vagyonhoz és jó férjhez juttatná a lányt, hiszen az öregasszony ebben volt igazán jó. Feleségkeresésben már annyira nem volt ügyes, de ez látszik is azon, hogy Learon túl az ötvenen még mindig egyedülálló.*
-Nos igen. A városi istenek mindig csak kérnek és kérnek, de kézzelfoghatót nem adnak, csak ha az ember még meg is hal értük! *Erre a Sajt-mester az újra-élő példa, hiszen a legtöbb városi papot még csak meg se hallgatja az istene, de egy pásztort, aki elindult és meghalt érte, azt elég gyakran a kegyeibe veszi.*
-Nagyon megértelek! *Húzza el a száját arra a kijelentésre, hogy néha olyan, mint a városban.*
-Főleg, hogy az itt lakók egy része egyszerűen Artheniorból jött át, hozva magukkal mindent. A szokásaikat is. *Ez nem lenne baj, ha ezek a maradványok beleolvadtak volna a tharg hit- és szokásvilágba, de pont fordítva történt. Egyszerűen leuralták a barbár modort. Aztán a borra térve át, Learon egy kicsit elgondolkodik, majd válaszol.*
-Azt az egy hordót szívesen odaadom 350 aranyért, de a hordót kérem majd vissza, ha kifogyott. Szükségem lesz rá jövőre, de ha hozol nekem helyette egy ürest, az is jó! *Nem tudja, hogy most mennyibe kerül egy üres, de az biztos, hogy megvan pár száz arany.*
-A lábaid helyre jönnek idővel, csak sokat kell mozogni! Rendbe kell rakni, hogy olyan sokat pihentek eddig! *Persze az is lehet, hogy az ellenkezője történt és még várandósan is túlhajtotta magát a lány, így viszont a mágus pont rossz tanácsot ad, de hát ki tudhatja ezt?*
-Latlie? Ismerős a név, de így hirtelen nem ugrik be. *Véli a pásztor, de csak azért, mert azt gondolja, hogy nagyjából mindenkit ismer errefelé, pedig nem.*
-Akkor ezt megbeszéltük! Ha kell egy kis nyugalom, hozd át a lurkót és vigyázunk rá! *Vigyorog a lányra és egy kicsit örül, hogy így még egy kis élet és mozgás kerülhet a birtokra.*
11322. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2021-01-25 23:01:40
Üzenet elküldve: 2021-01-25 23:01:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 854
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 854
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
//Learon//
*Relael nagyon igyekszik, hogy ne fejezze ki kelletlenségét az ősök tiszteletével szemben, hiszen sajátjaiban nem túl sok tisztelendő tulajdonság volt. Főleg igaz ez édesapjára, aki előszeretettel verte őket csak úgy szórakozás kedvéért, és természetesen mindig egy jóságos tanításba burkolva nem túl szép szándékait. Relael a mai napig el is hiszi, hogy megérdemelte az atyai pofonokat, hiszen indok mindig volt rájuk, neki pedig meg sem fordult a fejében, hogy gyermekként ezeket megkérdőjelezze.
A bölcs asszonyok emlegetésére eszébe jut nyámnyila, betegeskedő anyja, akit mindenki szelídnek nevezett, Relael viszont a mai napig szörnyen haragszik rá gyengesége miatt. Ahogy a pásztor mesél ezekről az ősökről, úgy kezd az elf leány jó hangulata is lassan elpárologni ahogy eszébe jut a múltja. Most pedig nincs it kéznél ital, amivel elnyomhatná.*
- Ez a hitvilág némileg szimpatikusabb számomra, mint a városi istenségeké.
*Jut erre a megállapításra, egyelőre viszont nem tesz felelőtlen kijelentéseket, hiszen még csak ismerkedik a szokásokkal ennyi idő után is.*
- Igen, ez szörnyen sajnálatos. Kagan óta nem is történik semmi itt, és egyébként is azért hagytam el Artheniort, mert taszított, de lassa azt érzem, mintha ugyanott lennék csak nem olyan ismerősek az utcák.
*Nyilván ez túlzó kijelentés, de Relael szeret kicsit mindent a szélsőségek felé terelni, köztük a panaszkodást is. Arról nem is beszélve, hogy a kagani időkből is csupán a tort tapasztalhatta meg, ami lássuk be, nem valami sok.*
- Hümm, hát.
*Igencsak el kell gondolkodjon, hiszen ő maga is nagy borfogyasztó, nem beszélve a társaságáról akiket annyira szívesen lát maga mellett.*
- Gyakran látok vendégeket, de talán kettő hordó elég kell legyen.
*Bizonytalanságában alsó ajkában rágcsálgatásába kezd.*
- Egy becsült árat tudnál rá mondani? Lehet az segítene eldönteni a mennyiséget.
*Learon elismerő szavai őszintén jól esnek a számára, hiszen mása sincs, csak a szépsége. Apja is mindig azt tanította, hogy ne legyen se okos, se különösebben ügyes, csak kellemes társaság és dekoratív. Édesapja ügyelt is mindig arra, hogy az arcát csak mérsékelten üsse, hiszen Relael egészen ártatlannak tűnő vonásai teszik ki minden jó tulajdonságát.*
- Szerencsére nem híztam el, még csak az kellett volna, így is annyira fájnak még a lábaim és a derekam.
*Kezd bele ismételten a panaszkodásba.*
- Emellett a ház körül akad teendő, és Latlie sokat segít, ezért kellőképpen aktív vagyok, de nem túlzottan leterhelt. Talán ez lehet az oka.
*Azt már igazán nem teszi hozzá, hogy ez a fakóság semmi ahhoz képest amilyen artheniori időszakában tündökölt. Igyekszik odafigyelni magára, de mégiscsak változott, és ez nem feltétlenül baj, Relael mégis visszafejlődésnek éli meg.*
- Biztos nem lenne ellenére. Egyébként sem sok férfit lát, lehet jót is tenne neki.
*Relael nagyon igyekszik, hogy ne fejezze ki kelletlenségét az ősök tiszteletével szemben, hiszen sajátjaiban nem túl sok tisztelendő tulajdonság volt. Főleg igaz ez édesapjára, aki előszeretettel verte őket csak úgy szórakozás kedvéért, és természetesen mindig egy jóságos tanításba burkolva nem túl szép szándékait. Relael a mai napig el is hiszi, hogy megérdemelte az atyai pofonokat, hiszen indok mindig volt rájuk, neki pedig meg sem fordult a fejében, hogy gyermekként ezeket megkérdőjelezze.
A bölcs asszonyok emlegetésére eszébe jut nyámnyila, betegeskedő anyja, akit mindenki szelídnek nevezett, Relael viszont a mai napig szörnyen haragszik rá gyengesége miatt. Ahogy a pásztor mesél ezekről az ősökről, úgy kezd az elf leány jó hangulata is lassan elpárologni ahogy eszébe jut a múltja. Most pedig nincs it kéznél ital, amivel elnyomhatná.*
- Ez a hitvilág némileg szimpatikusabb számomra, mint a városi istenségeké.
*Jut erre a megállapításra, egyelőre viszont nem tesz felelőtlen kijelentéseket, hiszen még csak ismerkedik a szokásokkal ennyi idő után is.*
- Igen, ez szörnyen sajnálatos. Kagan óta nem is történik semmi itt, és egyébként is azért hagytam el Artheniort, mert taszított, de lassa azt érzem, mintha ugyanott lennék csak nem olyan ismerősek az utcák.
*Nyilván ez túlzó kijelentés, de Relael szeret kicsit mindent a szélsőségek felé terelni, köztük a panaszkodást is. Arról nem is beszélve, hogy a kagani időkből is csupán a tort tapasztalhatta meg, ami lássuk be, nem valami sok.*
- Hümm, hát.
*Igencsak el kell gondolkodjon, hiszen ő maga is nagy borfogyasztó, nem beszélve a társaságáról akiket annyira szívesen lát maga mellett.*
- Gyakran látok vendégeket, de talán kettő hordó elég kell legyen.
*Bizonytalanságában alsó ajkában rágcsálgatásába kezd.*
- Egy becsült árat tudnál rá mondani? Lehet az segítene eldönteni a mennyiséget.
*Learon elismerő szavai őszintén jól esnek a számára, hiszen mása sincs, csak a szépsége. Apja is mindig azt tanította, hogy ne legyen se okos, se különösebben ügyes, csak kellemes társaság és dekoratív. Édesapja ügyelt is mindig arra, hogy az arcát csak mérsékelten üsse, hiszen Relael egészen ártatlannak tűnő vonásai teszik ki minden jó tulajdonságát.*
- Szerencsére nem híztam el, még csak az kellett volna, így is annyira fájnak még a lábaim és a derekam.
*Kezd bele ismételten a panaszkodásba.*
- Emellett a ház körül akad teendő, és Latlie sokat segít, ezért kellőképpen aktív vagyok, de nem túlzottan leterhelt. Talán ez lehet az oka.
*Azt már igazán nem teszi hozzá, hogy ez a fakóság semmi ahhoz képest amilyen artheniori időszakában tündökölt. Igyekszik odafigyelni magára, de mégiscsak változott, és ez nem feltétlenül baj, Relael mégis visszafejlődésnek éli meg.*
- Biztos nem lenne ellenére. Egyébként sem sok férfit lát, lehet jót is tenne neki.
11321. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2021-01-20 14:37:19
Üzenet elküldve: 2021-01-20 14:37:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Rel//
*Learon tudja, hogy a thargok is az Ősök Szellemit tisztelik, ami nem is olyan váratlan dolog, hiszen az ő faluja is ott volt, ahonnan a thargok jöttek, de mint minden más is, ez is lehet, hogy egy kicsit megváltozott náluk a sokféle jövevény és más vallások hatására, úgyhogy ennek tisztázásával kezdi a férfi.*
-Nos, nem biztos, hogy ugyanabban hiszek pontosan, mint a többi tharg, hiszen én nem a pusztán születtem, hanem csak a vérszerződés köt ide jó pár éve. *Aztán megpróbálja összefoglalni nagyon konyhanyelven azt, amiben hisz.*
-De az alapvető, hogy a halott őseinket tisztelni kell. Beszélni hozzájuk és énekelni hozzájuk. Így meghallgatnak. Az összes ősöm nevét tudom, de vannak különösen nagyok köztük, akiket tisztelek és akik keze munkáját észreveszem még így a haláluk után is, hogy segítenek nekem. Például a nagyanyámét és ükanyámét. Ők nagyon bölcs asszonyok voltak. Erősek és okosak és már gyerekkorom óta úgy irányítanak, ahogy még most is néha. Vezetik a kezem bizonyos döntésekben, minthogy idejöttem a Vashegyre, azt is nekik köszönhetem. *Aztán áttér egyebekre is.*
-De ha igazán kedvezni akarunk nekik, áldozhatunk is. Vannak olyan szövegek, amikben az Ősök vért kérnek áldozatul és emberéleteket, de ez általában harcos házak szellemei. Biztos a Thargoknál is van, aki akkor segít, ha embert áldozol neki, hiszen életében is az emberek halálának örült. Aztán van olyan, hogy a te házad ősei között senkit nem találsz méltónak, így kereshetsz mást, akinek a segítségét kéred. *Úgy véli elmondott elég sok mindent, ha Relnek kérdése van, úgyis felteszi majd. Aztán egyszer csak feltartja tenyerét a lány szeme elé.*
-Úgy emlékszem utoljára akkor osztottak rúnát amikor én megkötöttem a vérszerződésem Troddékkal együtt. Gondolom ez a hagyomány is elhalt, mint szép sorjában minden itt mióta városiasodunk. *Látszik rajta a szomorúság emiatt, hiszen azért jött ide, hogy úgy élhessen, mint anno a pusztán és a falujában, de már nem sok minden különbözteti meg a Vashegy környékét Arthenior újonnan kialakult Polgárnegyedétől.*
-Biztosan a beltenyészet miatt. A thargoknál a sárga szem, nálunk a faluban meg a görbe láb és a barna haj öröklődött! Ezért is tetszenek annyira a vörös lányok, mert egész kamaszkoromig egyet se láttam! *Neveti el magát a gondolatra, ami eddig fel se tűnt neki, de valamiért betegesen vonzódik a vörösekhez. Legyenek azok férfiasak, félszeműek vagy olyan magasak, hogy csak sámliról éri el őket. Aztán amikor a lány mellé lép, kedve lenne rögtön ráfeszíteni a karjára, hogy az még nagyobbnak látszódják és ezzel még jobb színben tűntesse fel a szerelmét, de aztán legyőzi ezt az ingert és hagyja, hagy viszonyítsa össze kettejük karját Rel.*
-Mindegyükben van valami elemi szilajság, mint az igáslóban, de azért biztos satnyulni fognak a következő generációk, ha itt élnek. Ez a hely puhányságot fog okozni egy idővel. Más ez, mint fosztogatásból és vándorlásból élni. *Mondja ezt a Sajt-mester, aki sosem fosztogatott, de már a faluban is jóval mostohább körülmények voltak, mint itt. Ott is farkastörvény uralkodott, még ha barátságosak és kedvesek is voltak egymással az emberek.*
-Már csak egy hordó van bontatlanul, de a jövő évi termésből annyit csinálok amennyi kell. Hány hordóra volna szükség? Nagyjából ötven literes egy. *Magyarázza a dolgot, de az is csak szerencse volt, hogy kapott hordókat Kagantól annak idején. Nem biztos benne, ha Rel azt mondja, hogy legyen tíz hordó, tud annyit szerezni. Aztán ahogy ezt végig gondolja, inkább helyesbít.*
-Vagyis inkább attól függ a hordó, hogy tudok-e szerezni, mert nekem már csak három van. Egy üres, egy teli és egy félig, amit inni szoktam. *Hirtelen meglepődés látszik rajta, amikor elmondja, hogy az övé a gyerek. Persze régen látták egymást, de hogy azóta szült is egyet, az meg se fordult a fejében.*
-A tied? *Húzza fel a szemöldökét szinte a homloka közepéig.*
-De hát olyan szép vagy! Meg se látszik, hogy szültél egy gyereket! *Aztán köhint kettőt, mert úgy találja, hogy ez a kijelentése egy kicsit modortalanra sikerült.*
-Nos, biztos aranyos, szívesen megnézném! Jóban vagyok a gyerekekkel. *Vigyorodik el miközben szakállát húzogatja.*
*Learon tudja, hogy a thargok is az Ősök Szellemit tisztelik, ami nem is olyan váratlan dolog, hiszen az ő faluja is ott volt, ahonnan a thargok jöttek, de mint minden más is, ez is lehet, hogy egy kicsit megváltozott náluk a sokféle jövevény és más vallások hatására, úgyhogy ennek tisztázásával kezdi a férfi.*
-Nos, nem biztos, hogy ugyanabban hiszek pontosan, mint a többi tharg, hiszen én nem a pusztán születtem, hanem csak a vérszerződés köt ide jó pár éve. *Aztán megpróbálja összefoglalni nagyon konyhanyelven azt, amiben hisz.*
-De az alapvető, hogy a halott őseinket tisztelni kell. Beszélni hozzájuk és énekelni hozzájuk. Így meghallgatnak. Az összes ősöm nevét tudom, de vannak különösen nagyok köztük, akiket tisztelek és akik keze munkáját észreveszem még így a haláluk után is, hogy segítenek nekem. Például a nagyanyámét és ükanyámét. Ők nagyon bölcs asszonyok voltak. Erősek és okosak és már gyerekkorom óta úgy irányítanak, ahogy még most is néha. Vezetik a kezem bizonyos döntésekben, minthogy idejöttem a Vashegyre, azt is nekik köszönhetem. *Aztán áttér egyebekre is.*
-De ha igazán kedvezni akarunk nekik, áldozhatunk is. Vannak olyan szövegek, amikben az Ősök vért kérnek áldozatul és emberéleteket, de ez általában harcos házak szellemei. Biztos a Thargoknál is van, aki akkor segít, ha embert áldozol neki, hiszen életében is az emberek halálának örült. Aztán van olyan, hogy a te házad ősei között senkit nem találsz méltónak, így kereshetsz mást, akinek a segítségét kéred. *Úgy véli elmondott elég sok mindent, ha Relnek kérdése van, úgyis felteszi majd. Aztán egyszer csak feltartja tenyerét a lány szeme elé.*
-Úgy emlékszem utoljára akkor osztottak rúnát amikor én megkötöttem a vérszerződésem Troddékkal együtt. Gondolom ez a hagyomány is elhalt, mint szép sorjában minden itt mióta városiasodunk. *Látszik rajta a szomorúság emiatt, hiszen azért jött ide, hogy úgy élhessen, mint anno a pusztán és a falujában, de már nem sok minden különbözteti meg a Vashegy környékét Arthenior újonnan kialakult Polgárnegyedétől.*
-Biztosan a beltenyészet miatt. A thargoknál a sárga szem, nálunk a faluban meg a görbe láb és a barna haj öröklődött! Ezért is tetszenek annyira a vörös lányok, mert egész kamaszkoromig egyet se láttam! *Neveti el magát a gondolatra, ami eddig fel se tűnt neki, de valamiért betegesen vonzódik a vörösekhez. Legyenek azok férfiasak, félszeműek vagy olyan magasak, hogy csak sámliról éri el őket. Aztán amikor a lány mellé lép, kedve lenne rögtön ráfeszíteni a karjára, hogy az még nagyobbnak látszódják és ezzel még jobb színben tűntesse fel a szerelmét, de aztán legyőzi ezt az ingert és hagyja, hagy viszonyítsa össze kettejük karját Rel.*
-Mindegyükben van valami elemi szilajság, mint az igáslóban, de azért biztos satnyulni fognak a következő generációk, ha itt élnek. Ez a hely puhányságot fog okozni egy idővel. Más ez, mint fosztogatásból és vándorlásból élni. *Mondja ezt a Sajt-mester, aki sosem fosztogatott, de már a faluban is jóval mostohább körülmények voltak, mint itt. Ott is farkastörvény uralkodott, még ha barátságosak és kedvesek is voltak egymással az emberek.*
-Már csak egy hordó van bontatlanul, de a jövő évi termésből annyit csinálok amennyi kell. Hány hordóra volna szükség? Nagyjából ötven literes egy. *Magyarázza a dolgot, de az is csak szerencse volt, hogy kapott hordókat Kagantól annak idején. Nem biztos benne, ha Rel azt mondja, hogy legyen tíz hordó, tud annyit szerezni. Aztán ahogy ezt végig gondolja, inkább helyesbít.*
-Vagyis inkább attól függ a hordó, hogy tudok-e szerezni, mert nekem már csak három van. Egy üres, egy teli és egy félig, amit inni szoktam. *Hirtelen meglepődés látszik rajta, amikor elmondja, hogy az övé a gyerek. Persze régen látták egymást, de hogy azóta szült is egyet, az meg se fordult a fejében.*
-A tied? *Húzza fel a szemöldökét szinte a homloka közepéig.*
-De hát olyan szép vagy! Meg se látszik, hogy szültél egy gyereket! *Aztán köhint kettőt, mert úgy találja, hogy ez a kijelentése egy kicsit modortalanra sikerült.*
-Nos, biztos aranyos, szívesen megnézném! Jóban vagyok a gyerekekkel. *Vigyorodik el miközben szakállát húzogatja.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11720-11739