Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 580 (11581. - 11600. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
11600. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-04-23 18:55:39
Üzenet elküldve: 2024-04-23 18:55:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak és csillagok//
//A Tűz Hajnala//
*Őszinte megdöbbenéssel egyenesedik fel portékái közül, hogy a férfi felé forduljon. Egy dolgot sosem tudna elvitatni magától; ha a sikamlós trükkjeiről van szó, akkor bizony tökéletes az emlékezőtehetsége. Itt sincs ez másképp, teljesen biztos benne, hogy hatvanöt aranyat mondott.
Húsos, tömzsi mutatóujját játékosan fenyegetően rázza meg Kyr felé, miközben visszaköltözteti arcára a mosolyt.*
-Nagyon jó, ifjú úr, nagyon jó! De Ipsioni sosem csalna a számokkal, sohasem! Arany dolgában nem ismer tréfát. Ugyanakkor... Mivel ilyen bájos a hölgye, ezért hajlandó vagyok alkudni az árból. Legyen hatvan arany darabja, ne érje szó a ház elejét amiatt, hogy Ipsioni nem alkuszik! *Inkább benyeli azt a néhány arany különbséget, semmint hogy bármi rossz híre menjen itt a parasztok és barbárok gyűrűjében.
Markát tartja Relael felé egy finom hajbókolás kíséretében. Itt már többet aligha enged az árból.*
-Kész rablás ez egy valódi, Artheniorban kevert bájitalért, de a magamfajta kereskedő kész ráfizetni, ha ily vevői akadnak! *Folytatja még, ám immáron kevésbé szívélyesen csengenek szavai.*
//A Tűz Hajnala//
*Őszinte megdöbbenéssel egyenesedik fel portékái közül, hogy a férfi felé forduljon. Egy dolgot sosem tudna elvitatni magától; ha a sikamlós trükkjeiről van szó, akkor bizony tökéletes az emlékezőtehetsége. Itt sincs ez másképp, teljesen biztos benne, hogy hatvanöt aranyat mondott.
Húsos, tömzsi mutatóujját játékosan fenyegetően rázza meg Kyr felé, miközben visszaköltözteti arcára a mosolyt.*
-Nagyon jó, ifjú úr, nagyon jó! De Ipsioni sosem csalna a számokkal, sohasem! Arany dolgában nem ismer tréfát. Ugyanakkor... Mivel ilyen bájos a hölgye, ezért hajlandó vagyok alkudni az árból. Legyen hatvan arany darabja, ne érje szó a ház elejét amiatt, hogy Ipsioni nem alkuszik! *Inkább benyeli azt a néhány arany különbséget, semmint hogy bármi rossz híre menjen itt a parasztok és barbárok gyűrűjében.
Markát tartja Relael felé egy finom hajbókolás kíséretében. Itt már többet aligha enged az árból.*
-Kész rablás ez egy valódi, Artheniorban kevert bájitalért, de a magamfajta kereskedő kész ráfizetni, ha ily vevői akadnak! *Folytatja még, ám immáron kevésbé szívélyesen csengenek szavai.*
11599. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-04-22 23:15:55
Üzenet elküldve: 2024-04-22 23:15:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 854
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 854
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak és csillagok//
//A Tűz Hajnala//
*Sorra nyomja kezébe az italokat a kereskedő, amiket mellkasához szorítva igyekszik nem elejteni. Kyrhez és hátasához sétál, hogy a nyeregtáskába ömlessze szerzeményeit, majd ezt követően ismét a gusztustalan alakhoz lép, hogy rátérhessenek végre a fizetésre.*
- Észben tartom.
*Feleli végül közönyösen a szokásos kedvcsináló rövid monológot követően, amit Ipsioni feltehetően már untig ismételt kurta élete során.
Relael sem kifejezetten jártas a bájitalokat illetően, így akár az is megtörténhetne, amitől Kyr tart. Erről persze előbb utóbb feltehetően úgyis meg fog bizonyosodni, még ha esetleg ez a bizonyosság kellemetlen mellékhatásokkal fog járni, mint amilyen a halál maga.
Meglepődik útitársa vádló észrevételén, meg is torpan mozdulatában. Igyekszik felidézni, hogy milyen összeget említett korábban a kereskedő, de nem egészen biztos benne. Talán Kyr észrevétele bizonytalanította el, vagy az a tény, hogy nem igazán figyelt a hájas férfira, aki örömmel koptatta a szavakat.*
- Oh!
*Ezúttal Relael szótlan marad, s kíváncsian emeli tekintetét hol a kereskedőre, hol kísérőjére, miközben tétlenül szorongatja kezében bársony erszényét. Addig nem óhajt fizetni, míg eme kérdésre nem kerítenek választ.*
//A Tűz Hajnala//
*Sorra nyomja kezébe az italokat a kereskedő, amiket mellkasához szorítva igyekszik nem elejteni. Kyrhez és hátasához sétál, hogy a nyeregtáskába ömlessze szerzeményeit, majd ezt követően ismét a gusztustalan alakhoz lép, hogy rátérhessenek végre a fizetésre.*
- Észben tartom.
*Feleli végül közönyösen a szokásos kedvcsináló rövid monológot követően, amit Ipsioni feltehetően már untig ismételt kurta élete során.
Relael sem kifejezetten jártas a bájitalokat illetően, így akár az is megtörténhetne, amitől Kyr tart. Erről persze előbb utóbb feltehetően úgyis meg fog bizonyosodni, még ha esetleg ez a bizonyosság kellemetlen mellékhatásokkal fog járni, mint amilyen a halál maga.
Meglepődik útitársa vádló észrevételén, meg is torpan mozdulatában. Igyekszik felidézni, hogy milyen összeget említett korábban a kereskedő, de nem egészen biztos benne. Talán Kyr észrevétele bizonytalanította el, vagy az a tény, hogy nem igazán figyelt a hájas férfira, aki örömmel koptatta a szavakat.*
- Oh!
*Ezúttal Relael szótlan marad, s kíváncsian emeli tekintetét hol a kereskedőre, hol kísérőjére, miközben tétlenül szorongatja kezében bársony erszényét. Addig nem óhajt fizetni, míg eme kérdésre nem kerítenek választ.*
11598. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-04-22 17:16:26
Üzenet elküldve: 2024-04-22 17:16:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 301
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 301
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak és csillagok//
//A Tűz Hajnala//
*Megmarad a halvány mosolya Relael színpadias gesztusai láttán.*
~Távol álljon tőlem..~
*Felel magában a tőr kérdésére, miközben az arca visszaveszi azt a fajta sztoikus egykedvűségét, ami olyan természetesen ül a vonásain. Mintha születésétől fogva oda szánták volna. Ha azt mondaná, hogy éveket kellett küzdenie a nyugodtságáért, vajon a nő elhinné-e neki? A bizalom kiérdemelhető. A bizalmatlanság adott.
Feljebb emeli az állát a kitérő válasz hallatán. Jó szokásához híven ebbe a témába sem kíván részletesebben belemenni. Önmagában az is elég válasz számára, hogy Relael mit mond, vagy inkább, hogy mit nem mond el magától egy-egy kérdésre. Kivételesen még a szavak túlzó jellegét sem feltétlen kérdőjelezi meg. El tudja képzelni a nőről, hogy valóban mindenkit ismer, és vice versa. Nem vak, ő maga is látja, hogy miért állhat minden férfi érdekében ismeretséget kötni a hosszúéletűvel. Ezért nem meglepő igazából Tharasy kihívó viselkedése, és ha - bár ebben nem lehet biztos, - még ismerik is egymást az elffel, az még többet megmagyaráz. És ezért nem lepi meg Ipsioni kereskedőkhöz képest is túlzó hízelkedése. Néma megfigyelőként követi csupán az árus törleszkedését. Nem kíván belemenni a játékba, de nem titkoltan kéznél van, és közelebb menni sem lenne rest, ha úgy ítélné meg, hogy szükség van a közbeavatkozására. Azonban egyáltalán nem érdekli a harisnya, és úgy tűnik Relaelt sem.
Csak remélni tudja, hogy a nő biztos a dolgában, mert ő maga kinézi a kalmárból, hogy színezett vizet árul. Azonban még a nyájas szavak özöne mögé rejtve is felfigyel a férfi csúsztatására. Megfeszülnek az izmok az állkapcsán. Néhány másodpercig kontemplálja a helyzetet, miközben újabb csecse-becséket akarnak rásózni, mielőtt szóra nyitná a száját:*
- Az előbb mintha hatvan aranyat említett volna, uram. *Mozdulatlan marad az arca, ahogy tovább nézi a kereskedőt. Ezúttal sem beszél a kelleténél hangosabban, csupán az ünnepség alapzaja miatt emeli meg a hangját; megvárja, amíg Rundengart felé fordul, mielőtt nyugodtan folytatná.* - Remélem, nem kívánja megbántani a kisasszonyt?
A hozzászólás írója (Kyr q'Naviel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.22 17:17:07
//A Tűz Hajnala//
*Megmarad a halvány mosolya Relael színpadias gesztusai láttán.*
~Távol álljon tőlem..~
*Felel magában a tőr kérdésére, miközben az arca visszaveszi azt a fajta sztoikus egykedvűségét, ami olyan természetesen ül a vonásain. Mintha születésétől fogva oda szánták volna. Ha azt mondaná, hogy éveket kellett küzdenie a nyugodtságáért, vajon a nő elhinné-e neki? A bizalom kiérdemelhető. A bizalmatlanság adott.
Feljebb emeli az állát a kitérő válasz hallatán. Jó szokásához híven ebbe a témába sem kíván részletesebben belemenni. Önmagában az is elég válasz számára, hogy Relael mit mond, vagy inkább, hogy mit nem mond el magától egy-egy kérdésre. Kivételesen még a szavak túlzó jellegét sem feltétlen kérdőjelezi meg. El tudja képzelni a nőről, hogy valóban mindenkit ismer, és vice versa. Nem vak, ő maga is látja, hogy miért állhat minden férfi érdekében ismeretséget kötni a hosszúéletűvel. Ezért nem meglepő igazából Tharasy kihívó viselkedése, és ha - bár ebben nem lehet biztos, - még ismerik is egymást az elffel, az még többet megmagyaráz. És ezért nem lepi meg Ipsioni kereskedőkhöz képest is túlzó hízelkedése. Néma megfigyelőként követi csupán az árus törleszkedését. Nem kíván belemenni a játékba, de nem titkoltan kéznél van, és közelebb menni sem lenne rest, ha úgy ítélné meg, hogy szükség van a közbeavatkozására. Azonban egyáltalán nem érdekli a harisnya, és úgy tűnik Relaelt sem.
Csak remélni tudja, hogy a nő biztos a dolgában, mert ő maga kinézi a kalmárból, hogy színezett vizet árul. Azonban még a nyájas szavak özöne mögé rejtve is felfigyel a férfi csúsztatására. Megfeszülnek az izmok az állkapcsán. Néhány másodpercig kontemplálja a helyzetet, miközben újabb csecse-becséket akarnak rásózni, mielőtt szóra nyitná a száját:*
- Az előbb mintha hatvan aranyat említett volna, uram. *Mozdulatlan marad az arca, ahogy tovább nézi a kereskedőt. Ezúttal sem beszél a kelleténél hangosabban, csupán az ünnepség alapzaja miatt emeli meg a hangját; megvárja, amíg Rundengart felé fordul, mielőtt nyugodtan folytatná.* - Remélem, nem kívánja megbántani a kisasszonyt?
A hozzászólás írója (Kyr q'Naviel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.22 17:17:07
11597. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-04-20 15:58:55
Üzenet elküldve: 2024-04-20 15:58:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak és csillagok//
//A Tűz Hajnala//
*Kissé bosszúsan veszi tudomásul, hogy egyik sem vevő a portékáira. Természetesen érzelmei nem ülnek ki arcára, még az elf részéről érkező megjegyzések hallatán sem. Megszokta már az ilyesmit, hisz kölyök kora óta vele van. A legkevésbé sem bánja. Elég csupán gondolataiban eljátszani különböző képzetekkel. Az elf esetében kiváltképp könnyű dolga van; fejében már meg is vesszőzte itt, a barbárok szeme láttára, mezítelen. Addig ütné, míg kegyelmet nem rebeg. Tán tovább is. A lovat kísérő ifjonc sem jutna különb sorsra, ám vele kapcsolatban megelégedne azzal, ha a vasba verhetné.
Bársonyos mosolyt ölt, miközben verejtékező kezével sebtiben hátrasimítja idő tépázta hajkoronáját.*
-Hát persze, hát persze... *Pakolgatja le a szekérről sebtiben a fiolákat.*
-Négy is akad itt, ebből a lilából! Mondtam is ott Artheniorban, úgy hírlik, a tharg pálinka akár a méreg! Akkor meg érdemes az ilyen méregtelenítőből jól készülni, nem igaz? *Megenged magának egy halovány kuncogást.*
-Tudja kisasszony... *Egyesével nyújtja át a 4 Halványlila varázsitalt t a szemrevaló Relael Ellerin lae'Natarnak.
*
-Az artheniori Rundengart Ipsioni ugyan maga teríti az árut, de vagyonos ember! Ha szüksége lenne bármire, Artheniorban utolér. Még a birtokomon is felkereshet! *Túlzás a polgárnegyedi örökletet birtoknak nevezni, de szívesen tetszeleg vagyonos férfi szerepében fehérnépek előtt.*
-Hatvanöt arany darabja. *Széles vigyort költöztet képére, kezeit pedig joviálisan fűzi össze maga előtt. Nem ez a legjövedelmezőbb portékája, de ha legalább ezen túlad, már pozitívan jön ki a kirándulásból.*
-Akad Rundengart ingóságai között mindenféle! És ha a szem valamit nem lát... Az nem azt jelenti, hogy nincs, vagy ne lehetne beszerezni! Illatos parfümök, szebbnél-szebb kelmék, bódító szerek... Ez magára is vonatkozik, úrfi! *Utolsó szavait természetesen Kyr felé intézi. Több szava nincs a pároshoz, elvégre nemigen tűnik úgy, hogy nyitottak az aranyverésre. Persze ha kívánságuk lenne, azonnal ugrik, már amennyire ez testfelépítésétől kitelik. Addig pedig a parasztok felé fordul, akik különös érdeklődést mutatnak a tikok iránt.*
//A Tűz Hajnala//
*Kissé bosszúsan veszi tudomásul, hogy egyik sem vevő a portékáira. Természetesen érzelmei nem ülnek ki arcára, még az elf részéről érkező megjegyzések hallatán sem. Megszokta már az ilyesmit, hisz kölyök kora óta vele van. A legkevésbé sem bánja. Elég csupán gondolataiban eljátszani különböző képzetekkel. Az elf esetében kiváltképp könnyű dolga van; fejében már meg is vesszőzte itt, a barbárok szeme láttára, mezítelen. Addig ütné, míg kegyelmet nem rebeg. Tán tovább is. A lovat kísérő ifjonc sem jutna különb sorsra, ám vele kapcsolatban megelégedne azzal, ha a vasba verhetné.
Bársonyos mosolyt ölt, miközben verejtékező kezével sebtiben hátrasimítja idő tépázta hajkoronáját.*
-Hát persze, hát persze... *Pakolgatja le a szekérről sebtiben a fiolákat.*
-Négy is akad itt, ebből a lilából! Mondtam is ott Artheniorban, úgy hírlik, a tharg pálinka akár a méreg! Akkor meg érdemes az ilyen méregtelenítőből jól készülni, nem igaz? *Megenged magának egy halovány kuncogást.*
-Tudja kisasszony... *Egyesével nyújtja át a 4 Halványlila varázsitalt t a szemrevaló Relael Ellerin lae'Natarnak.
*-Az artheniori Rundengart Ipsioni ugyan maga teríti az árut, de vagyonos ember! Ha szüksége lenne bármire, Artheniorban utolér. Még a birtokomon is felkereshet! *Túlzás a polgárnegyedi örökletet birtoknak nevezni, de szívesen tetszeleg vagyonos férfi szerepében fehérnépek előtt.*
-Hatvanöt arany darabja. *Széles vigyort költöztet képére, kezeit pedig joviálisan fűzi össze maga előtt. Nem ez a legjövedelmezőbb portékája, de ha legalább ezen túlad, már pozitívan jön ki a kirándulásból.*
-Akad Rundengart ingóságai között mindenféle! És ha a szem valamit nem lát... Az nem azt jelenti, hogy nincs, vagy ne lehetne beszerezni! Illatos parfümök, szebbnél-szebb kelmék, bódító szerek... Ez magára is vonatkozik, úrfi! *Utolsó szavait természetesen Kyr felé intézi. Több szava nincs a pároshoz, elvégre nemigen tűnik úgy, hogy nyitottak az aranyverésre. Persze ha kívánságuk lenne, azonnal ugrik, már amennyire ez testfelépítésétől kitelik. Addig pedig a parasztok felé fordul, akik különös érdeklődést mutatnak a tikok iránt.*
11596. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-04-20 15:39:35
Üzenet elküldve: 2024-04-20 15:39:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 854
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 854
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak és csillagok//
//A Tűz Hajnala//
- Hah!
*Teátrálisan mellkasára teszi kezét Kyr kijelentését követően.*
- Mivel érdemeltem ki én ezt a tőrt a szívembe?
*Természetesen valódi sértettségnek most sincs helye, ám azt némi örömmel konstatálja, hogy a férfi maszkszerű arca valamiféle érzelmet sugároz. Egészen nyeregben érzi magát emiatt.*
- Meglehet.
*Megvonja vállait.*
- Így vagy úgy, de mindenkit ismerek. De ami fontosabb, hogy engem mindenki ismer.
*Mindkét kijelentésének igazságtartalma megkérdőjelezhető és egyértelműen túlzó, de ezt Kyr már igazán megszokhatta tőle. Annyi viszont biztos, hogy nem óhajtja Tharasyval lévő kapcsolatát a fiatal férfi előtt feltárni. Az eddigi kurta ismeretségük során szőke fajtársa jó társaságnak bizonyult, aki enyhítheti Relael magányát, ámbár a gyilkos természetű elf nincs valami jót hatással az egykori nemes kiasszony rothadó lelkére és bomló elméjére.
Relael már túl jól ismeri a kereskedő-féle férfiak pillantása mögötti szándékot. Használni akarja, mint általában a nála vagyonosabb vagy hatalmasabb férfiak is tették a múltban. Persze az illemnek megfelelően mosolyog és hallgat türelmesen, egyelőre belemegy a játékba, közben futólag ellenőrzi, hogy Kyrrel minden rendben van-e.*
- Nagy *Szemöldökei önkéntelenül is feljebb szöknek. Ajkába harapva igyekszik visszafogni a csípős megjegyzést, de képtelen ellenállni neki.*
- De ezt mind látjuk kedves uram, kérem ne untasson a tényekkel.
*Fejét oldalra billentve szalad végig tekintete a kínálandó tárgyakon. Gyorsan felméri azokat, értéküket és könnyen mérlegeli szüksége volna-e rájuk, ennek ellenére örömmel pihenteti tekintetét egy-két portékán. Leginkább azért, mert amíg látszólag elmélyülten veszi számításba a kínálatot, addig sem kell odafigyelnie arra a sok üres mondatra, amivel a kalmár rohamozza őt.*
- Igen, igen, az italok.
*Zökken vissza a valóságba, közben a kereskedő Kyrt sem kíméli a szócséplésétől.*
- Amennyi van, azt mindet óhajtanám. A többire nem tartok igény, köszönöm. Harisnyám is akad elég.
*S jobb tetszik neki azon ruhái gondolata, amit a visszataszító alak nem fogott meg izzadt kezeivel. Természetesen az ifjú elf arca nem tükrözi a benne fel-felcsapó undort, csak időnként nagyokat nyelve igyekszik mocorgó gyomrát csitítani, s ha teheti, akkor levegőt is ritkábban vesz a termetes test társaságában.*
//A Tűz Hajnala//
- Hah!
*Teátrálisan mellkasára teszi kezét Kyr kijelentését követően.*
- Mivel érdemeltem ki én ezt a tőrt a szívembe?
*Természetesen valódi sértettségnek most sincs helye, ám azt némi örömmel konstatálja, hogy a férfi maszkszerű arca valamiféle érzelmet sugároz. Egészen nyeregben érzi magát emiatt.*
- Meglehet.
*Megvonja vállait.*
- Így vagy úgy, de mindenkit ismerek. De ami fontosabb, hogy engem mindenki ismer.
*Mindkét kijelentésének igazságtartalma megkérdőjelezhető és egyértelműen túlzó, de ezt Kyr már igazán megszokhatta tőle. Annyi viszont biztos, hogy nem óhajtja Tharasyval lévő kapcsolatát a fiatal férfi előtt feltárni. Az eddigi kurta ismeretségük során szőke fajtársa jó társaságnak bizonyult, aki enyhítheti Relael magányát, ámbár a gyilkos természetű elf nincs valami jót hatással az egykori nemes kiasszony rothadó lelkére és bomló elméjére.
Relael már túl jól ismeri a kereskedő-féle férfiak pillantása mögötti szándékot. Használni akarja, mint általában a nála vagyonosabb vagy hatalmasabb férfiak is tették a múltban. Persze az illemnek megfelelően mosolyog és hallgat türelmesen, egyelőre belemegy a játékba, közben futólag ellenőrzi, hogy Kyrrel minden rendben van-e.*
- Nagy *Szemöldökei önkéntelenül is feljebb szöknek. Ajkába harapva igyekszik visszafogni a csípős megjegyzést, de képtelen ellenállni neki.*
- De ezt mind látjuk kedves uram, kérem ne untasson a tényekkel.
*Fejét oldalra billentve szalad végig tekintete a kínálandó tárgyakon. Gyorsan felméri azokat, értéküket és könnyen mérlegeli szüksége volna-e rájuk, ennek ellenére örömmel pihenteti tekintetét egy-két portékán. Leginkább azért, mert amíg látszólag elmélyülten veszi számításba a kínálatot, addig sem kell odafigyelnie arra a sok üres mondatra, amivel a kalmár rohamozza őt.*
- Igen, igen, az italok.
*Zökken vissza a valóságba, közben a kereskedő Kyrt sem kíméli a szócséplésétől.*
- Amennyi van, azt mindet óhajtanám. A többire nem tartok igény, köszönöm. Harisnyám is akad elég.
*S jobb tetszik neki azon ruhái gondolata, amit a visszataszító alak nem fogott meg izzadt kezeivel. Természetesen az ifjú elf arca nem tükrözi a benne fel-felcsapó undort, csak időnként nagyokat nyelve igyekszik mocorgó gyomrát csitítani, s ha teheti, akkor levegőt is ritkábban vesz a termetes test társaságában.*
11595. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-04-17 20:47:59
Üzenet elküldve: 2024-04-17 20:47:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 301
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 301
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak és csillagok//
//A Tűz Hajnala//
*Nem viszonozza Tharasy biccentését, a megszokott faarccal követi, ahogy távolodik, Relael szavait hallgatva közben. Lassan fordul csak vissza a nő felé, miután megbizonyosodott róla, hogy a szőke férfi valóban elhagyta a társaságukat. De a látszólagos másra-figyelés közben a fülét azért mégsem kerüli el valami Relael mondata hallatán. Töprengve figyeli a hosszúéletűt egy másodpercig.*
- Ez talán az első olyan mondat a szádból, hölgyem, amit el is hiszek.
*És ez a megállapítás megérdemli, hogy apró, őszinte fejhajtással honorálja, az ártatlan mosoly pedig hogy válaszul az ő arcára is kiüljön egy halványabb, barátságos mása. De talál még valami érdekeset kihallani a szavak mögül:*
- Régebb óta ismered a sajátos személyiségét?
*Semmi vádló nincs a hangjában, pusztán megakadt a füle a többet sejtető szóhasználaton. De az arca újra ugyanolyan kifejezéstelen, mint annak előtte, és Relael újabb, ragyogó szemű mosolyára is csak egy futó, értetlen ránc jelenik meg az összébb vont szemöldöke között. Az ő füle nem olyan éles, hogy kifejezett koncentrálás nélkül a kiáltozáson és az értelmetlen beszédfoszlányokon túl bármit is ki tudjon venni a körülöttük folyó ünnepségből.*
~Kereskedő..?~
*Feljebb emelve a fejét kezdene nézelődni, de addigra a nő már megy is, és sem a tömeg, sem a saját mérsékelt fizikai kiterjedése nem tartóztatják attól, hogy elérje amit akar. Egy ló tömegét viszont valamivel nehezebb keresztülvinni a sokaságon, hiába is fordul egyből a nemes után, hogy kövesse; mire átér az emberek gyűrűjén a kordéhoz a hosszúéletűt már javában ostromolja a portékáival a testes kalmár.
A nézelődők közt a hátaséhoz ér a válla, de mégsem eresztené maga mellől az állatot. Ezerszer inkább a súlyos lótest falszerű védelme, mint az emberek. Nem megy közelebb a kocsihoz, az összegyűltek közé vegyülve nézelődik. Nem érzi, hogy szükség volna a személyére az üzletkötéshez, Ipsioni nem tűnik haramiának sem, és ezúttal is szívesen kimaradna a beszélgetésből.*
- Fiam!
*Beletörődően fordul mégis előre a kiáltásra. Csak idő kérdése volt, hogy észrevegye az éles szemű kereskedő. Egykedvűen hallgatja végig a dorgálást, nyugodtan figyelve közben az elhízott férfi arcát. Sosem szerette a kufárok nyájas hízelkedését. Egy pillantásra sem méltatja az elé tolt harisnyát, és a hangosabb mondatra is csak a tekintetét emeli fel az árusról, hogy annak kopaszodó feje fölött vessen egy tragikus szoborhoz illő pillantást a nőre.*
A hozzászólás írója (Kyr q'Naviel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.17 21:13:35
//A Tűz Hajnala//
*Nem viszonozza Tharasy biccentését, a megszokott faarccal követi, ahogy távolodik, Relael szavait hallgatva közben. Lassan fordul csak vissza a nő felé, miután megbizonyosodott róla, hogy a szőke férfi valóban elhagyta a társaságukat. De a látszólagos másra-figyelés közben a fülét azért mégsem kerüli el valami Relael mondata hallatán. Töprengve figyeli a hosszúéletűt egy másodpercig.*
- Ez talán az első olyan mondat a szádból, hölgyem, amit el is hiszek.
*És ez a megállapítás megérdemli, hogy apró, őszinte fejhajtással honorálja, az ártatlan mosoly pedig hogy válaszul az ő arcára is kiüljön egy halványabb, barátságos mása. De talál még valami érdekeset kihallani a szavak mögül:*
- Régebb óta ismered a sajátos személyiségét?
*Semmi vádló nincs a hangjában, pusztán megakadt a füle a többet sejtető szóhasználaton. De az arca újra ugyanolyan kifejezéstelen, mint annak előtte, és Relael újabb, ragyogó szemű mosolyára is csak egy futó, értetlen ránc jelenik meg az összébb vont szemöldöke között. Az ő füle nem olyan éles, hogy kifejezett koncentrálás nélkül a kiáltozáson és az értelmetlen beszédfoszlányokon túl bármit is ki tudjon venni a körülöttük folyó ünnepségből.*
~Kereskedő..?~
*Feljebb emelve a fejét kezdene nézelődni, de addigra a nő már megy is, és sem a tömeg, sem a saját mérsékelt fizikai kiterjedése nem tartóztatják attól, hogy elérje amit akar. Egy ló tömegét viszont valamivel nehezebb keresztülvinni a sokaságon, hiába is fordul egyből a nemes után, hogy kövesse; mire átér az emberek gyűrűjén a kordéhoz a hosszúéletűt már javában ostromolja a portékáival a testes kalmár.
A nézelődők közt a hátaséhoz ér a válla, de mégsem eresztené maga mellől az állatot. Ezerszer inkább a súlyos lótest falszerű védelme, mint az emberek. Nem megy közelebb a kocsihoz, az összegyűltek közé vegyülve nézelődik. Nem érzi, hogy szükség volna a személyére az üzletkötéshez, Ipsioni nem tűnik haramiának sem, és ezúttal is szívesen kimaradna a beszélgetésből.*
- Fiam!
*Beletörődően fordul mégis előre a kiáltásra. Csak idő kérdése volt, hogy észrevegye az éles szemű kereskedő. Egykedvűen hallgatja végig a dorgálást, nyugodtan figyelve közben az elhízott férfi arcát. Sosem szerette a kufárok nyájas hízelkedését. Egy pillantásra sem méltatja az elé tolt harisnyát, és a hangosabb mondatra is csak a tekintetét emeli fel az árusról, hogy annak kopaszodó feje fölött vessen egy tragikus szoborhoz illő pillantást a nőre.*
A hozzászólás írója (Kyr q'Naviel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.17 21:13:35
11594. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-04-15 22:16:58
Üzenet elküldve: 2024-04-15 22:16:58
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A Tűz Hajnala//
*A másik szavaira bólint.*
-Akkor a holnapi nap odaterelem őket a korsó udvarára és levágnak majd annyit amennyit akarnak.
*Így szokott ez lenni. Nem Trodd saját nyájáról van szó. Ő csak vigyáz rájuk a gazdájuk pedig, azt tesz velük amit akar. Csak mostanában a kancellár mindig lepapírozta az ilyesmit magának, ő meg vezette a saját rováspálcáján a változásokat. A vashegy élénk és kaotikus mint mindig. Koccint a vezérrel és iszik. Ritkán jut szeszhez. Kiélvezi az ízét és lassan bólogatva jelzi, hogy jóféle ital. Mivel az új vezér őt nem hívta meg az asztalához vagy csak a pásztor nem értette ezért nem ül le. A kapott ködös szavak hallatán rezzenetlen egykedvűséggel néz maga elé majd visszakérdez.*
-És az erdő főzött ilyen jót mint ez a farkas?
*Nem tudja miről beszél a másik, de úgy sejti, hogy csak tréfát akar vele űzni. Ennek a gondolatának inkább nem ad hangot. Kivárja mi lesz ebből. Ízlik a másiknak a koszt aminek hangot is ad.*
-Egészség.
*Bólint a pásztor. A következő szavakra pedig akármilyen meglepő, de megint csak bólint.*
-Asszony meg egy gyerek. Úgy teljes az élet.
*Neki is az hiányzik csak. Egy örökös. Aki, majd megkaphatja a földet és akinek megtaníthatja azokat a fogásokat amiket neki is az apja tanított meg. Na, jó lehet a gyerek mellé egy lány is, aki majd gondozza őt és az asszonyt mikor megöregszenek. Ezek a szavai is előrejelezhették a következő kérdésre a válaszát és nem is lep meg senkit. Rá jellemző nyugodt megfontoltsággal adja elő magát. Harciasnak nem nevezhető. Ellenben Mándlival, aki közben egy sunyiban valakitől kapott csontot rág vad morgások közepette.*
-Nem harcos vagyok én. Még Kagan vezér megígérte, hogy ha hűen dolgozok a törzsért, a két kezem munkájával építem és teszek ételt az asztalukra akkor a thargok megvédenek engem majd egyszer kaphatok földet. Tharg lettem,*Mutatja a tenyerén a rúnát.*a vezér meg mindig állta a szavát. Amit én megígértem megtettem. A jövőben is így lesz. Ez a fokos a tharg jószágokat vigyázni van. Tán háború jön?
*A másik szavaira bólint.*
-Akkor a holnapi nap odaterelem őket a korsó udvarára és levágnak majd annyit amennyit akarnak.
*Így szokott ez lenni. Nem Trodd saját nyájáról van szó. Ő csak vigyáz rájuk a gazdájuk pedig, azt tesz velük amit akar. Csak mostanában a kancellár mindig lepapírozta az ilyesmit magának, ő meg vezette a saját rováspálcáján a változásokat. A vashegy élénk és kaotikus mint mindig. Koccint a vezérrel és iszik. Ritkán jut szeszhez. Kiélvezi az ízét és lassan bólogatva jelzi, hogy jóféle ital. Mivel az új vezér őt nem hívta meg az asztalához vagy csak a pásztor nem értette ezért nem ül le. A kapott ködös szavak hallatán rezzenetlen egykedvűséggel néz maga elé majd visszakérdez.*
-És az erdő főzött ilyen jót mint ez a farkas?
*Nem tudja miről beszél a másik, de úgy sejti, hogy csak tréfát akar vele űzni. Ennek a gondolatának inkább nem ad hangot. Kivárja mi lesz ebből. Ízlik a másiknak a koszt aminek hangot is ad.*
-Egészség.
*Bólint a pásztor. A következő szavakra pedig akármilyen meglepő, de megint csak bólint.*
-Asszony meg egy gyerek. Úgy teljes az élet.
*Neki is az hiányzik csak. Egy örökös. Aki, majd megkaphatja a földet és akinek megtaníthatja azokat a fogásokat amiket neki is az apja tanított meg. Na, jó lehet a gyerek mellé egy lány is, aki majd gondozza őt és az asszonyt mikor megöregszenek. Ezek a szavai is előrejelezhették a következő kérdésre a válaszát és nem is lep meg senkit. Rá jellemző nyugodt megfontoltsággal adja elő magát. Harciasnak nem nevezhető. Ellenben Mándlival, aki közben egy sunyiban valakitől kapott csontot rág vad morgások közepette.*
-Nem harcos vagyok én. Még Kagan vezér megígérte, hogy ha hűen dolgozok a törzsért, a két kezem munkájával építem és teszek ételt az asztalukra akkor a thargok megvédenek engem majd egyszer kaphatok földet. Tharg lettem,*Mutatja a tenyerén a rúnát.*a vezér meg mindig állta a szavát. Amit én megígértem megtettem. A jövőben is így lesz. Ez a fokos a tharg jószágokat vigyázni van. Tán háború jön?
11593. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-04-15 21:23:01
Üzenet elküldve: 2024-04-15 21:23:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak és csillagok//
//A Tűz Hajnala//
*A nagy üzletkötések közepette egy magasba emelkedő kacsóra lesz figyelmes; lendül is súlyos testével, hogy a thargok és parasztok gyűrűjéből utat nyitva előretessékelje a nemesnek látszó hosszúéletűt.*
-Erre tessék, hölgyem, erre tessék! Bájital egy bájos vevőnek? Hogyne, hogyne. De előbb...
*Megméri magának az elfet. Hasonlóan öltözködik mint a thargok, de a köszöntés és az ápoltság többre enged következtetni. Neki pedig jó szeme van az ilyesmihez, hát még a fehérnépekhez!*
-Na de egy ilyen hölgy bizonyosan másra is kíváncsi! *Nem csak az üzlet reményében igyekszik portékái közé invitálni a hosszúéletűt, hanem mert igen csak sokat lendít jelenléte az egész összképen itt a szekere körül.*
-A nagy Rundengart Ipsioni, szolgálatára. *A finom kacsóért nyúl, hogy csókot leheljen rá, már ha lehet. Lehajolnia éppenséggel nem kell sokat hozzá, tekintve, hogy kimondottan tömzsi. Nagyjából ugyanolyan magasságot képvisel az elfel.*
-Kegyed a legjobb helyre érkezett. Akad itt olyan ital, amit keres... Darabja nem több, mint hatvanöt arany! De elébb nézzen körbe, nézzen körbe... *Gyorsan ruhája zsebébe rejti a silány minőségű gyűrűket.*
-Nézze csak meg ezt a gyönyörű virágbrosst! Akármelyik kelmének dísze lehetne, és most csak húsz arany, ha Ipsioninál veszi az ember... Vagy ez a köntös! A legfinomabb Lihanechi selyemmel van átszőve, ezért mindig puha marad. És kegyed bizonyosan szeret fürdőzni. Lássa, selyemöv van a derekán, nem nyílik szét könnyen! *Megengedi magának, hogy vizenyős tekintetével futólag végigtapogassa az elfet.* ~Kíváncsi lennék, miféle uraknak nyitogatná.~ *Megtörli sűrűn verejtékező kobakját, majd nagyot sóhajt, mielőtt folytatná.*
-Hatvan aranyért adom kegyednek, de erre csúnyán ráfizetek! *Egész testében megrázkódik, ahogy felkuncog.*
-Ezek a népek majd azt mondják; ej, az ostoba Ipsioni, beadja a derekát az első tüneménynek itt, Thargföldön! De mire vagyunk mi jók, kereskedők, ha nem arra, hogy a virágot is ékkőbe zárjuk? *Nyelvével nedvesíti kiszáradt ajkait. Látszik, igen csak melege van.* ~Elviselhetetlen ez a rohadt, kopár domb.~
-Fogja csak meg! *Tekintete egy pillanatra elvándorol, s lám, kiszúrja az útitársat is, ki a hátast kíséri.*
-Fiam! *Harsogja.*
-Teysus verje azt a férfit, aki nem füröszti az ilyen hölgyet tejben-vajban! Na várj csak... *Térül fordul, valamit magához vesz, s két lépéssel Kyr előtt terem.*
-A legfinomabb selyemharisnya. *Mormogja, miközben végighúzza rajta húsos ujjait.*
-Ne bántsd meg hölgyedet! *Utóbbit már emelt hangon közli, hogy Relael fülét se kerülje el. Dörzsölt kupec ő, megvannak a praktikái.*
-Nézzenek csak szét, nézzenek csak szét. Addig én felkutatom, hol vannak azok a fránya bájitalok... Mit is mondott kegyed, mennyire van szükség?
*A szekérhez lép, hogy tyúkostól félretolva a ketrecet a fiolák után kezdjen kutakodni.*
//A Tűz Hajnala//
*A nagy üzletkötések közepette egy magasba emelkedő kacsóra lesz figyelmes; lendül is súlyos testével, hogy a thargok és parasztok gyűrűjéből utat nyitva előretessékelje a nemesnek látszó hosszúéletűt.*
-Erre tessék, hölgyem, erre tessék! Bájital egy bájos vevőnek? Hogyne, hogyne. De előbb...
*Megméri magának az elfet. Hasonlóan öltözködik mint a thargok, de a köszöntés és az ápoltság többre enged következtetni. Neki pedig jó szeme van az ilyesmihez, hát még a fehérnépekhez!*
-Na de egy ilyen hölgy bizonyosan másra is kíváncsi! *Nem csak az üzlet reményében igyekszik portékái közé invitálni a hosszúéletűt, hanem mert igen csak sokat lendít jelenléte az egész összképen itt a szekere körül.*
-A nagy Rundengart Ipsioni, szolgálatára. *A finom kacsóért nyúl, hogy csókot leheljen rá, már ha lehet. Lehajolnia éppenséggel nem kell sokat hozzá, tekintve, hogy kimondottan tömzsi. Nagyjából ugyanolyan magasságot képvisel az elfel.*
-Kegyed a legjobb helyre érkezett. Akad itt olyan ital, amit keres... Darabja nem több, mint hatvanöt arany! De elébb nézzen körbe, nézzen körbe... *Gyorsan ruhája zsebébe rejti a silány minőségű gyűrűket.*
-Nézze csak meg ezt a gyönyörű virágbrosst! Akármelyik kelmének dísze lehetne, és most csak húsz arany, ha Ipsioninál veszi az ember... Vagy ez a köntös! A legfinomabb Lihanechi selyemmel van átszőve, ezért mindig puha marad. És kegyed bizonyosan szeret fürdőzni. Lássa, selyemöv van a derekán, nem nyílik szét könnyen! *Megengedi magának, hogy vizenyős tekintetével futólag végigtapogassa az elfet.* ~Kíváncsi lennék, miféle uraknak nyitogatná.~ *Megtörli sűrűn verejtékező kobakját, majd nagyot sóhajt, mielőtt folytatná.*
-Hatvan aranyért adom kegyednek, de erre csúnyán ráfizetek! *Egész testében megrázkódik, ahogy felkuncog.*
-Ezek a népek majd azt mondják; ej, az ostoba Ipsioni, beadja a derekát az első tüneménynek itt, Thargföldön! De mire vagyunk mi jók, kereskedők, ha nem arra, hogy a virágot is ékkőbe zárjuk? *Nyelvével nedvesíti kiszáradt ajkait. Látszik, igen csak melege van.* ~Elviselhetetlen ez a rohadt, kopár domb.~
-Fogja csak meg! *Tekintete egy pillanatra elvándorol, s lám, kiszúrja az útitársat is, ki a hátast kíséri.*
-Fiam! *Harsogja.*
-Teysus verje azt a férfit, aki nem füröszti az ilyen hölgyet tejben-vajban! Na várj csak... *Térül fordul, valamit magához vesz, s két lépéssel Kyr előtt terem.*
-A legfinomabb selyemharisnya. *Mormogja, miközben végighúzza rajta húsos ujjait.*
-Ne bántsd meg hölgyedet! *Utóbbit már emelt hangon közli, hogy Relael fülét se kerülje el. Dörzsölt kupec ő, megvannak a praktikái.*
-Nézzenek csak szét, nézzenek csak szét. Addig én felkutatom, hol vannak azok a fránya bájitalok... Mit is mondott kegyed, mennyire van szükség?
*A szekérhez lép, hogy tyúkostól félretolva a ketrecet a fiolák után kezdjen kutakodni.*
11592. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-04-15 20:51:27
Üzenet elküldve: 2024-04-15 20:51:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 854
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 854
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak és csillagok//
//A Tűz Hajnala//
*Kyr tekintetét keresve tesz egy őszinte kijelentést. Nem lepi meg, elvégre kettejük közül a fiatal férfi mutatott eddig egyenességet, s ő az aki, mindvégig kisebb nagyobb füllentésekkel ékesítette kurta ismeretségüket.*
- Érthető.
*Egy biccentéssel nyugtázza a megállapítást, majd némi hezitálást követően még hozzáteszi.*
- Igen... sajátos személyiség. Jobb ébernek lenni a közelében, mert sunyi alak, mint az elfek általában.
*Egy ártatlan mosollyal örvendezteti meg Kyrt, kicsit sem zavartatva magát amiatt, hogy ezzel saját hamisságát is elismerte. Egykoron biztosan óvatosabban terítette volna ki lapjait, ám akkoriban rászorult az ügyeskedésre, most pedig csupán szórakozásból használja egykoron jól bevált módszereit.
A sokaságból egy rikkantgató kufár hangja üti meg érzékeny füleit. Még a sűrű alapzaj ellenére is könnyen ki tudja venni annak szavait, s látványosan meg is örül, tenyerét összecsapva, ragyogó szemekkel mosolyog Kyrre.*
- Nocsak, talán rám mosolyog a szerencse. Minden jó kereskedőnél vannak bájitalok, s így Artheniorba elutaznom sem szükséges.
*Szavai végeztével karját a magasba lendítve igyekszik felhívni magára a figyelmet. Magasságából fakadóan kénytelen ehhez folyamodni, ámbár ennek hatására az unott bámészkodók közül néhány utat nyit neki a kalmár felé.*
- Köszönöm.
*Néhány szükséges lépést tesz a kordé felé, viszont megtartja a néhány méternyi távolságot.*
- Kedves uram, talán tudna nekem segíteni?
*Egy kurta, már jól begyakorolt pukedlivel köszönti a férfit, majd rögvest a lényegre is tér.*
- Különleges italra volna szükségem, olyanra mely semlegesíti a mérgek hatását. Akad Önnél ilyen?
//A Tűz Hajnala//
*Kyr tekintetét keresve tesz egy őszinte kijelentést. Nem lepi meg, elvégre kettejük közül a fiatal férfi mutatott eddig egyenességet, s ő az aki, mindvégig kisebb nagyobb füllentésekkel ékesítette kurta ismeretségüket.*
- Érthető.
*Egy biccentéssel nyugtázza a megállapítást, majd némi hezitálást követően még hozzáteszi.*
- Igen... sajátos személyiség. Jobb ébernek lenni a közelében, mert sunyi alak, mint az elfek általában.
*Egy ártatlan mosollyal örvendezteti meg Kyrt, kicsit sem zavartatva magát amiatt, hogy ezzel saját hamisságát is elismerte. Egykoron biztosan óvatosabban terítette volna ki lapjait, ám akkoriban rászorult az ügyeskedésre, most pedig csupán szórakozásból használja egykoron jól bevált módszereit.
A sokaságból egy rikkantgató kufár hangja üti meg érzékeny füleit. Még a sűrű alapzaj ellenére is könnyen ki tudja venni annak szavait, s látványosan meg is örül, tenyerét összecsapva, ragyogó szemekkel mosolyog Kyrre.*
- Nocsak, talán rám mosolyog a szerencse. Minden jó kereskedőnél vannak bájitalok, s így Artheniorba elutaznom sem szükséges.
*Szavai végeztével karját a magasba lendítve igyekszik felhívni magára a figyelmet. Magasságából fakadóan kénytelen ehhez folyamodni, ámbár ennek hatására az unott bámészkodók közül néhány utat nyit neki a kalmár felé.*
- Köszönöm.
*Néhány szükséges lépést tesz a kordé felé, viszont megtartja a néhány méternyi távolságot.*
- Kedves uram, talán tudna nekem segíteni?
*Egy kurta, már jól begyakorolt pukedlivel köszönti a férfit, majd rögvest a lényegre is tér.*
- Különleges italra volna szükségem, olyanra mely semlegesíti a mérgek hatását. Akad Önnél ilyen?
11591. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-04-15 12:18:14
Üzenet elküldve: 2024-04-15 12:18:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak és csillagok//
//A Tűz Hajnala//
*A mosolyra mosollyal felel, kedveli az elf fellengzősségét. Még inkább ínyére volna, ha képes lett volna letörni szarvát. Megtanulta viszont, hogy nem érdemes ujjat húzni a sötéthajú nemessel.
Kissé bosszús, hogy a hosszúéletű ilyen formán semmibe veszi, de több okból kifolyólag sem óhajt tenni ellene. Egyrészt nem óhajt rossz benyomást tenni a fajtársra, másrészt nem akarja azt a látszatot tenni, mintha túlságosan mélyen érintené az elutasítás. Nem, mintha így lenne, de azért kelletlenül veszi tudomásul. Ez a tényállás pedig önmagát is meglepi.
Így csupán biccent feléjük, mielőtt tovább állna. Azt azért megjegyzi magának, hogy az elfben egy csepp félelemérzet sem szorult... De akkor minek a kísérő? Hacsak tényleg nem azért, hogy szórakozásul szolgáljon. Elhúzza száját. Amúgy sem óhajt túl sokat ágálni; megkeresi a sörcsapot és talán húgát is. S ha már megtalálta, hát talán meg is mutatja neki, ki az az elf, akiről beszélt korábban. Mielőtt elkezdene derekasan inni persze, míg azt bérmentve szolgáltatják. *
//A Tűz Hajnala//
*A mosolyra mosollyal felel, kedveli az elf fellengzősségét. Még inkább ínyére volna, ha képes lett volna letörni szarvát. Megtanulta viszont, hogy nem érdemes ujjat húzni a sötéthajú nemessel.
Kissé bosszús, hogy a hosszúéletű ilyen formán semmibe veszi, de több okból kifolyólag sem óhajt tenni ellene. Egyrészt nem óhajt rossz benyomást tenni a fajtársra, másrészt nem akarja azt a látszatot tenni, mintha túlságosan mélyen érintené az elutasítás. Nem, mintha így lenne, de azért kelletlenül veszi tudomásul. Ez a tényállás pedig önmagát is meglepi.
Így csupán biccent feléjük, mielőtt tovább állna. Azt azért megjegyzi magának, hogy az elfben egy csepp félelemérzet sem szorult... De akkor minek a kísérő? Hacsak tényleg nem azért, hogy szórakozásul szolgáljon. Elhúzza száját. Amúgy sem óhajt túl sokat ágálni; megkeresi a sörcsapot és talán húgát is. S ha már megtalálta, hát talán meg is mutatja neki, ki az az elf, akiről beszélt korábban. Mielőtt elkezdene derekasan inni persze, míg azt bérmentve szolgáltatják. *
11590. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-04-15 11:02:55
Üzenet elküldve: 2024-04-15 11:02:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 301
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 301
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak és csillagok//
//A Tűz Hajnala//
*Tharasy csak horkantgat, mint egy vaddisznó, de valójában semmilyen tett nem követi a hepciás szavakat. Egykedvűen figyeli a szőke elfet, ahogy az felzárkózik Relael mellé, csak aztán fordulva vissza a járókelők felé. Óvatosabb annál, minthogy alábecsülje a másik férfit, de egyre inkább csak egy kötekedő, nagyszájú alaknak tűnik. Amelyik kutya ugat.. Egyelőre azonban, úgy tűnik, sikerül elvennie a kedvét az ugatástól is.
Néhány lépésnyire lemaradva, de még nem engedve senkit hármuk és a hátas közé követi a két elfet. Nézelődik, de a fülét nyitva tartva hallgatja közben a beszélgetést. Az információ neki is ugyanúgy információ, még ha egyelőre nem is tűnik hasznosnak megtudni, hogy a jarl meghalt.*
~Fizetségül?~
*Összevonja a szemöldökét, ahogy egy ittasabb társaságot követ a tekintetével. A 'kis barátod' megszólítást és az újabb méricskélést már fel sem veszi.
A mulatság erőszakosan, minden érzékszervén keresztül árasztja el a tudatát. A hangzavarban a szemét összehúzva próbálja meghallani a saját gondolatait. Az emberáradatban nekiütődő idegen testek bűzlenek, minden mozog, nincs egy pont, ahol megnyugodhatna a tekintete. A magára erőltetett nyugodtság mögött görcsösek az izmok. Mégsem akaródzik azonban elengednie a ló kantárszárát, és magára hagyva a nemest kimenekülni az ünneplők közül.
Relael mosolyára viszont kénytelen engedni. Halkan, sóhajszerűen fújja ki a levegőt a megjegyzésre. Akaratlanul is megenyhül egy pillanatra a tekintete - félrepillant a tömegben.*
- Nem tetszik nekem *fordul vissza a hosszúéletű felé, komolyan nézve a zöld szemekbe. Külső szemlélőnek a szavai az ünnepségre vonatkozónak, a nő mondatára tett válasznak tűnhetnek, de Relaelnek egyértelmű lehet, hogy Kyr valójában Tharasyra gondol. Futólag villan a szeme a szőke elf felé. Nem szeretné megtudni, meddig tart a híres tharg vendégszeretet.*
//A Tűz Hajnala//
*Tharasy csak horkantgat, mint egy vaddisznó, de valójában semmilyen tett nem követi a hepciás szavakat. Egykedvűen figyeli a szőke elfet, ahogy az felzárkózik Relael mellé, csak aztán fordulva vissza a járókelők felé. Óvatosabb annál, minthogy alábecsülje a másik férfit, de egyre inkább csak egy kötekedő, nagyszájú alaknak tűnik. Amelyik kutya ugat.. Egyelőre azonban, úgy tűnik, sikerül elvennie a kedvét az ugatástól is.
Néhány lépésnyire lemaradva, de még nem engedve senkit hármuk és a hátas közé követi a két elfet. Nézelődik, de a fülét nyitva tartva hallgatja közben a beszélgetést. Az információ neki is ugyanúgy információ, még ha egyelőre nem is tűnik hasznosnak megtudni, hogy a jarl meghalt.*
~Fizetségül?~
*Összevonja a szemöldökét, ahogy egy ittasabb társaságot követ a tekintetével. A 'kis barátod' megszólítást és az újabb méricskélést már fel sem veszi.
A mulatság erőszakosan, minden érzékszervén keresztül árasztja el a tudatát. A hangzavarban a szemét összehúzva próbálja meghallani a saját gondolatait. Az emberáradatban nekiütődő idegen testek bűzlenek, minden mozog, nincs egy pont, ahol megnyugodhatna a tekintete. A magára erőltetett nyugodtság mögött görcsösek az izmok. Mégsem akaródzik azonban elengednie a ló kantárszárát, és magára hagyva a nemest kimenekülni az ünneplők közül.
Relael mosolyára viszont kénytelen engedni. Halkan, sóhajszerűen fújja ki a levegőt a megjegyzésre. Akaratlanul is megenyhül egy pillanatra a tekintete - félrepillant a tömegben.*
- Nem tetszik nekem *fordul vissza a hosszúéletű felé, komolyan nézve a zöld szemekbe. Külső szemlélőnek a szavai az ünnepségre vonatkozónak, a nő mondatára tett válasznak tűnhetnek, de Relaelnek egyértelmű lehet, hogy Kyr valójában Tharasyra gondol. Futólag villan a szeme a szőke elf felé. Nem szeretné megtudni, meddig tart a híres tharg vendégszeretet.*
11589. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-04-14 11:33:40
Üzenet elküldve: 2024-04-14 11:33:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 854
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 854
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak és csillagok//
//A Tűz Hajnala//
*Kyr továbbra sem partner Tharasy játékában, ami némileg megnyugtatja, elvégre ha neki nem sikerült érdemi reakciót kicsalni a zárkózott férfiból, akkor igazán bántotta volna önbecsülését, ha fajtársa sikerrel jár.
A csípős válaszra elnyom egy mosolyt, s burkolt érdeklődéssel kezdi el fürkészni a szőke elf arcát, hátha annak gesztusaiban bosszúságot vélne felfedezni.
Tharay pimaszságára csak szeme sarkában rándul meg egy izom, de ezt leszámítva arca tökéletesen megőrzi korábbi állapotát. Ha kettesben lennének, akkor biztosan helyre tenné fajtársát, emlékeztetve őt korábbi csúfos vereségeire.*
- Meghalt.
*Ismétli a kijelentést ösztönösen, miközben tekintetével az ünnepség különböző pontjait szemrevételezi. Biztos benne, hogy a tharg vezér halála valami metafora lehet, különösebb jelentőséget nem tulajdonít neki, de megjegyzés, hiszen jó beszédtéma kerekedhet belőle.
Vet egy futó pillantást Kyrre, aki látszólag nyugodt az idegen környezet ellenére, s hátasáról is gondoskodik eközben. Már megérte neki felfogadnia a férfit, aki bizony helyesen állapíja meg Relael szavahihetőségének megkérdőjelezhetőségét. Az egykori nemes mindent kedve szerint hajlít, s ha nem teheti, akkor kaméleonként igyekszik alkalmazkodni a szituációhoz.*
- Sajnos nem hiszem, hogy partner lenne benne.
*Alsó ajkát csalódottan lebiggyesztve utasítja el Tharasy újabb pimasz ajánlatát.*
- Úgy hiszem egyedül is boldogulni fogunk.
*Határozott kijelentését követően a főasztal felé rebben tekintete. Kagaenaet valóban nem leli sehol, de még ebből nem következtet semmi rosszra, csupán gyomrában jelenik meg egy szorongató érzés. Ami jobban zavarja, hogy alig lát ismerős arcokat. Türelmesen megvárja, amíg fajtársa esetleg elhagyja társaságukat, s ha már úgy ítéli meg, hogy hallótávolságon kívül került, csak akkor intézi visszafogott szavait Kyr felé.*
- Látod, nem is olyan rossz ez.
*Legszebb mosolyát villantja meg a szigorú arc felé.*
//A Tűz Hajnala//
*Kyr továbbra sem partner Tharasy játékában, ami némileg megnyugtatja, elvégre ha neki nem sikerült érdemi reakciót kicsalni a zárkózott férfiból, akkor igazán bántotta volna önbecsülését, ha fajtársa sikerrel jár.
A csípős válaszra elnyom egy mosolyt, s burkolt érdeklődéssel kezdi el fürkészni a szőke elf arcát, hátha annak gesztusaiban bosszúságot vélne felfedezni.
Tharay pimaszságára csak szeme sarkában rándul meg egy izom, de ezt leszámítva arca tökéletesen megőrzi korábbi állapotát. Ha kettesben lennének, akkor biztosan helyre tenné fajtársát, emlékeztetve őt korábbi csúfos vereségeire.*
- Meghalt.
*Ismétli a kijelentést ösztönösen, miközben tekintetével az ünnepség különböző pontjait szemrevételezi. Biztos benne, hogy a tharg vezér halála valami metafora lehet, különösebb jelentőséget nem tulajdonít neki, de megjegyzés, hiszen jó beszédtéma kerekedhet belőle.
Vet egy futó pillantást Kyrre, aki látszólag nyugodt az idegen környezet ellenére, s hátasáról is gondoskodik eközben. Már megérte neki felfogadnia a férfit, aki bizony helyesen állapíja meg Relael szavahihetőségének megkérdőjelezhetőségét. Az egykori nemes mindent kedve szerint hajlít, s ha nem teheti, akkor kaméleonként igyekszik alkalmazkodni a szituációhoz.*
- Sajnos nem hiszem, hogy partner lenne benne.
*Alsó ajkát csalódottan lebiggyesztve utasítja el Tharasy újabb pimasz ajánlatát.*
- Úgy hiszem egyedül is boldogulni fogunk.
*Határozott kijelentését követően a főasztal felé rebben tekintete. Kagaenaet valóban nem leli sehol, de még ebből nem következtet semmi rosszra, csupán gyomrában jelenik meg egy szorongató érzés. Ami jobban zavarja, hogy alig lát ismerős arcokat. Türelmesen megvárja, amíg fajtársa esetleg elhagyja társaságukat, s ha már úgy ítéli meg, hogy hallótávolságon kívül került, csak akkor intézi visszafogott szavait Kyr felé.*
- Látod, nem is olyan rossz ez.
*Legszebb mosolyát villantja meg a szigorú arc felé.*
11588. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-04-14 00:29:38
Üzenet elküldve: 2024-04-14 00:29:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
//Boltolás//
*Igyekszik szekerével némi helyet csinálni magának és portékáinak, ehhez pedig segítségül hívja húsos tenyereit is. Arrébb int néhány bámészkodó kölyköt, majd kisebb nehézségek árán leszenvedi hájas testét a kordéról.*
~Fel kellett volna fogadnom valakit.~ *Magában zsörtölődve kezd neki a holmik lepakolásának. Persze a világért sem adna ki ilyesmiért pénzt, ahhoz túlságosan zsugori.
Ízlésesen rendezgeti el portékáit; a szebb, új darabokat természetesen előre rakja. Sokat nyom a latban a napsütéses réten árválkodó fáról készült festmény. El is nézegeti egy darabig, de nem az ismeretlen festő művében gyönyörködik, aki valószínűleg némi ételért cserébe válhatott meg festményétől; azon mereng, vajon mennyiért tudja elsózni.*
-Tessék, csak tessék! *Int körbe vaskos, tömzsi karjával a népek gyűrűjében.*
-Rundengart Ipsioni holmijai a Vashegyen! A legfinomabb kelmék, a legnemesebb eszközök! Rundengart Ipsioni olcsón méri!
*Ilyen és ehhez hasonló frázisokkal igyekszik becsődíteni az érdeklődőket.*
-Maga, hölgyem! Nézze ezt a mesés gyűrűt! *Kínálja megvizsgálásra az alighanem folyómeder kaviccsal ellátott fémgyűrűt.*
-A legkiválóbb lihanechi igazgyöngy ül benne! Mondják, aki megérinti, tíz szerencsét számolhat magának! Na-na! *Zárja húsos ujjai közé az olcsón vásárolt, ám mutatós kis ékszert.*
-Épp ezért nem érintheti akárki! Megkérem az árát! *Megenged egy kuncogást magának.*
-Maga, uram! Ez itt Frakolni Kronof műve, szintén Lihanechből! *Kínálja ezúttal a festményt.*
-A legkiválóbb festő a Nagy Választóhegységtől keletre, de talán még nyugatra is! Persze ízlés kérdése, ahogy mondja... De ha rám hallgat, pirtianesitől festményt nem vesz, abban sok szín nem lesz! De a szobraik, azok aztán igen!
*Igazán elemében van. Kellően harsány, kellően joviális. Úgy kínálja az artheniori csirkét, mintha húsz tojást tojnának egy nap, s úgy ajánlja a szakállolajat a tharg férfiaknak, mintha azzal minden fehérnépet ujjuk köré csavarhatnának. Nem kell sok idő, hogy körbeállják egypáran a szekerét, s a nekitámasztott portékákat - mindezt az ő legnagyobb megelégedésére.*
A hozzászólás írója (Rundengart Ipsioni) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.14 00:33:49
//Boltolás//
*Igyekszik szekerével némi helyet csinálni magának és portékáinak, ehhez pedig segítségül hívja húsos tenyereit is. Arrébb int néhány bámészkodó kölyköt, majd kisebb nehézségek árán leszenvedi hájas testét a kordéról.*
~Fel kellett volna fogadnom valakit.~ *Magában zsörtölődve kezd neki a holmik lepakolásának. Persze a világért sem adna ki ilyesmiért pénzt, ahhoz túlságosan zsugori.
Ízlésesen rendezgeti el portékáit; a szebb, új darabokat természetesen előre rakja. Sokat nyom a latban a napsütéses réten árválkodó fáról készült festmény. El is nézegeti egy darabig, de nem az ismeretlen festő művében gyönyörködik, aki valószínűleg némi ételért cserébe válhatott meg festményétől; azon mereng, vajon mennyiért tudja elsózni.*
-Tessék, csak tessék! *Int körbe vaskos, tömzsi karjával a népek gyűrűjében.*
-Rundengart Ipsioni holmijai a Vashegyen! A legfinomabb kelmék, a legnemesebb eszközök! Rundengart Ipsioni olcsón méri!
*Ilyen és ehhez hasonló frázisokkal igyekszik becsődíteni az érdeklődőket.*
-Maga, hölgyem! Nézze ezt a mesés gyűrűt! *Kínálja megvizsgálásra az alighanem folyómeder kaviccsal ellátott fémgyűrűt.*
-A legkiválóbb lihanechi igazgyöngy ül benne! Mondják, aki megérinti, tíz szerencsét számolhat magának! Na-na! *Zárja húsos ujjai közé az olcsón vásárolt, ám mutatós kis ékszert.*
-Épp ezért nem érintheti akárki! Megkérem az árát! *Megenged egy kuncogást magának.*
-Maga, uram! Ez itt Frakolni Kronof műve, szintén Lihanechből! *Kínálja ezúttal a festményt.*
-A legkiválóbb festő a Nagy Választóhegységtől keletre, de talán még nyugatra is! Persze ízlés kérdése, ahogy mondja... De ha rám hallgat, pirtianesitől festményt nem vesz, abban sok szín nem lesz! De a szobraik, azok aztán igen!
*Igazán elemében van. Kellően harsány, kellően joviális. Úgy kínálja az artheniori csirkét, mintha húsz tojást tojnának egy nap, s úgy ajánlja a szakállolajat a tharg férfiaknak, mintha azzal minden fehérnépet ujjuk köré csavarhatnának. Nem kell sok idő, hogy körbeállják egypáran a szekerét, s a nekitámasztott portékákat - mindezt az ő legnagyobb megelégedésére.*
A hozzászólás írója (Rundengart Ipsioni) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.14 00:33:49
11587. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-04-12 19:40:44
Üzenet elküldve: 2024-04-12 19:40:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak és csillagok//
//A Tűz Hajnala//
*Csak egy kurta horkantással veszi tudomásul az emberférfi reakcióját. Ha eddig nem lett volna nyilvánvaló, hogy nem környékbeli, most már világos lehet. Elvégre egy thargot roppant könnyű kihozni a béketűrésből, sőt, el is várható tőlük! Az elf kísérőjét azonban másféle fából faragták, ő pedig nem kíván napestig a fallal cicázni. Amaz láthatóan nem kimondottan vevő egy olyan adok-kapokra, amiben ő oly otthonosan mozog, így felzárkózik Relael mellé.*
-Valami kevésbé nyilvánvalót... *Felpillant, mint aki nagyon töri a fejét, hogy válasszal szolgálhasson.*
-A thargok között nem sok olyan dolog akad, ami kevésbé nyilvánvaló. Ha nagyon nyitva tartjátok a szemetek, akkor biztos elkaptok valahol egy nyilvános kefélést is. *Eszébe sincs csomót kötni nyelvére. Közben az ünnepség már körbe veszi őket; óriási máglyarakások, vigadó népek, terített asztalok bontakoznak ki előttük. Folyik a bor és a sör, ahogy csak a hordókból kifér.*
-A jarl meghalt. Meghalt, de itt van megint. Biztos jó kis sztori, de nem ezért van az ünnep. *Elhúzza száját, hisz alighanem egy rugóra jár az agyuk az elfel.*
-Szívesen a jarl elé viszlek Titeket, ha úgy tetszik. *Von vállat, mintha ez tényleg semmiség volna.*
-De mit szólnál, ha fizetségül itt hagynád a kis barátod és eloldalognánk valami néptelenebb szeglet felé? Bár nekem mindegy, jöhet ő is. *Elmorzsol egy vigyort és Kyr felé pillantva végigméri a férfit. Acélkék szemei várakozóan esnek vissza Relaelre - no meg felettébb érdeklődően - miközben egy fonott hajtincsét füle mögé tűri.*
-Aztán megmutatom, kit kerestek.
//A Tűz Hajnala//
*Csak egy kurta horkantással veszi tudomásul az emberférfi reakcióját. Ha eddig nem lett volna nyilvánvaló, hogy nem környékbeli, most már világos lehet. Elvégre egy thargot roppant könnyű kihozni a béketűrésből, sőt, el is várható tőlük! Az elf kísérőjét azonban másféle fából faragták, ő pedig nem kíván napestig a fallal cicázni. Amaz láthatóan nem kimondottan vevő egy olyan adok-kapokra, amiben ő oly otthonosan mozog, így felzárkózik Relael mellé.*
-Valami kevésbé nyilvánvalót... *Felpillant, mint aki nagyon töri a fejét, hogy válasszal szolgálhasson.*
-A thargok között nem sok olyan dolog akad, ami kevésbé nyilvánvaló. Ha nagyon nyitva tartjátok a szemetek, akkor biztos elkaptok valahol egy nyilvános kefélést is. *Eszébe sincs csomót kötni nyelvére. Közben az ünnepség már körbe veszi őket; óriási máglyarakások, vigadó népek, terített asztalok bontakoznak ki előttük. Folyik a bor és a sör, ahogy csak a hordókból kifér.*
-A jarl meghalt. Meghalt, de itt van megint. Biztos jó kis sztori, de nem ezért van az ünnep. *Elhúzza száját, hisz alighanem egy rugóra jár az agyuk az elfel.*
-Szívesen a jarl elé viszlek Titeket, ha úgy tetszik. *Von vállat, mintha ez tényleg semmiség volna.*
-De mit szólnál, ha fizetségül itt hagynád a kis barátod és eloldalognánk valami néptelenebb szeglet felé? Bár nekem mindegy, jöhet ő is. *Elmorzsol egy vigyort és Kyr felé pillantva végigméri a férfit. Acélkék szemei várakozóan esnek vissza Relaelre - no meg felettébb érdeklődően - miközben egy fonott hajtincsét füle mögé tűri.*
-Aztán megmutatom, kit kerestek.
11586. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-03-12 22:46:35
Üzenet elküldve: 2024-03-12 22:46:35
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
*A két leány nem fűz sokat a társalgáshoz, ő pedig hagyja, hadd italozzanak kedvükre. Ő szívesen diskurál a pásztorral.*
-Hát csak vigyázzék arra a nyájra, jó Trodd úr! Hanem néhányat levághatna belőlük, ha az idő engedi. A napokban a fenekére néztünk az éléskamrának. *Elégedetten hordozza körbe tekintetét a megterített asztalokon. Legyen bármily nagy ünnep is ez, gondolni kell a holnapra is.
Követi a pásztor tekintetét, ő is elnézi a főzőcskéző farkasszellemet. Meg kell hagyni, különös ajándék ez az istenektől, de a hasznosságát nem vitatná e mágiának. Elvégre amíg egy ilyen elszánt szellem főz az emberre, addig éhen biztos nem hal.
Ha teheti, koccint is Troddal, mielőtt legurítaná az ital tartalmát. Megtermett harcos, így jól bírja az ilyesmit, de tudja, nem lenne szerencsés, ha a fejébe szállna. Épp ezért tör egy jó adagot egy közeli cipóból, s szed a szellemfarkas főztjéből egy adagot, hogy aztán kitunkolhassa.*
-Ha hiszed Trodd úr, ha nem, magam is voltam farkasbőrben. Bár főzni nem tudtam, de nem is akartam. Az erdő adta a betevő falatot. *Tudja, talán ködösen hangozhatnak szavai, pedig szó szerint érti.*
-És meg kell hagyni, ilyen bográcsételt nem eszik mindennap az ember. *Bólogat elégedetten, majd leöblíti a falatot.*
-Friss kenyér, jóféle pörkölt, hideg ser... Őszinte leszek, már csak egy fehérnép kéne az ember ölébe és teljes lenne a nap. *Elégedetten felhümment.*
-Hanem mondd csak, Trodd... Ha úgy hozza a sors, fokosra kapsz-e az oldalunkon? Vagy megmaradsz annál, hogy megvédd a földet, ami a Tiéd? *Érdeklődve fordítja a pásztor felé sárga tekintetét. Nem ítélkezik, bármily válasz is születik, de érdekli a felelet.*
*A két leány nem fűz sokat a társalgáshoz, ő pedig hagyja, hadd italozzanak kedvükre. Ő szívesen diskurál a pásztorral.*
-Hát csak vigyázzék arra a nyájra, jó Trodd úr! Hanem néhányat levághatna belőlük, ha az idő engedi. A napokban a fenekére néztünk az éléskamrának. *Elégedetten hordozza körbe tekintetét a megterített asztalokon. Legyen bármily nagy ünnep is ez, gondolni kell a holnapra is.
Követi a pásztor tekintetét, ő is elnézi a főzőcskéző farkasszellemet. Meg kell hagyni, különös ajándék ez az istenektől, de a hasznosságát nem vitatná e mágiának. Elvégre amíg egy ilyen elszánt szellem főz az emberre, addig éhen biztos nem hal.
Ha teheti, koccint is Troddal, mielőtt legurítaná az ital tartalmát. Megtermett harcos, így jól bírja az ilyesmit, de tudja, nem lenne szerencsés, ha a fejébe szállna. Épp ezért tör egy jó adagot egy közeli cipóból, s szed a szellemfarkas főztjéből egy adagot, hogy aztán kitunkolhassa.*
-Ha hiszed Trodd úr, ha nem, magam is voltam farkasbőrben. Bár főzni nem tudtam, de nem is akartam. Az erdő adta a betevő falatot. *Tudja, talán ködösen hangozhatnak szavai, pedig szó szerint érti.*
-És meg kell hagyni, ilyen bográcsételt nem eszik mindennap az ember. *Bólogat elégedetten, majd leöblíti a falatot.*
-Friss kenyér, jóféle pörkölt, hideg ser... Őszinte leszek, már csak egy fehérnép kéne az ember ölébe és teljes lenne a nap. *Elégedetten felhümment.*
-Hanem mondd csak, Trodd... Ha úgy hozza a sors, fokosra kapsz-e az oldalunkon? Vagy megmaradsz annál, hogy megvédd a földet, ami a Tiéd? *Érdeklődve fordítja a pásztor felé sárga tekintetét. Nem ítélkezik, bármily válasz is születik, de érdekli a felelet.*
11585. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-03-01 13:49:28
Üzenet elküldve: 2024-03-01 13:49:28
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A Tűz Hajnala//
*Az előző vezér is egyszerű természetét kedvelte a pásztorban. Amit kértek tőle, azt megtette és kimondta a véleményét ha kérdezték. De ha nem kérdezték akkor csak szó nélkül tette ami a feladata vagy amit a feladatának vélt. Nem véletlen, hogy a halászkunyhó amit a thargok nem használnak még mindig használható állapotban van és a télkárok rendszeresen ki vannak javítva rajta. De ezt nem kell senkinek tudni. Szokásos egykedvűségével köszönti az új vezért, aki igencsak vidámnak tűnik. A kezében lévő kupa alapján van a pásztornak elképzelése mi lehet ennek az oka. Mikor bemutatják egy eddig ismeretlen lánynak arra se jelenik meg a pásztor képén semmi érzelem. Bár eredetileg nem kívánja kijavítani a vezért, de mivel kérdést is kapott így muszáj lesz. Nyugodt, megfontolt stílusában bele is kezd.*
-Ami, öt saját jószágom volt az már nincs meg. Már csak a tharg nyájra vigyázok. Azoknak kedvezett ez az év. Jó idő volt és béke. Elkerültek minket a rossz szellemek és a kísértetek is.
*Gondol a démonlovakon közlekedő halálhozó papokra akiket nem látott már jó ideje és nem is sajnálja. Learon említésére is a rá jellemző egykedvűséggel válaszol.*
-Én se tudom hol lehet.
*A szomszédság a földeken nem, azt jelenti mint a falvakban vagy a városokban. Nem ritka ha hetekig vagy hónapokig nem is találkoznak egymással. Főleg mert Trodd-ot hacsak nincs tél, amúgy is szerencse kell, hogy otthon találja az ember. Legtöbbször a jószágot legelteti ott ahol olyan a fű ami nekik kell. Bólint arra, hogy a vezér kínálja. A farkas említésére tekintetét felé fordítja és nézi egy darabig. Ábrázata nem árul el meglepetést. Látott már cifra dolgokat itt a hegyen és tudja, hogy bármire is lehet itt számítani. E szerint reagálja le a dolgot.*
-Rég jártam már erre.
*Nem mindennapi látvány, azt el kell ismernie. Ha az-az állat jobban főzne nála az kicsit sértené a büszkeségét, de biztos benne, hogy csak azért is megkóstolja mit tud egy farkas. Az égig érő tűz említésére Trodd is feltekint, de benne nem szép emlékek törnek elő. A szellemjáró búcsúztatását juttatja eszébe a máglya. Mikor még Kagan vezér is ott volt, meg Laor és mindenki a régiek közül. Most már sok az ismeretlen arc. Mikor felszólítják akkor keres magának egy boros kupát és ő is felemeli.*
-Egészség!
*Azzal ki is ürítené.*
*Az előző vezér is egyszerű természetét kedvelte a pásztorban. Amit kértek tőle, azt megtette és kimondta a véleményét ha kérdezték. De ha nem kérdezték akkor csak szó nélkül tette ami a feladata vagy amit a feladatának vélt. Nem véletlen, hogy a halászkunyhó amit a thargok nem használnak még mindig használható állapotban van és a télkárok rendszeresen ki vannak javítva rajta. De ezt nem kell senkinek tudni. Szokásos egykedvűségével köszönti az új vezért, aki igencsak vidámnak tűnik. A kezében lévő kupa alapján van a pásztornak elképzelése mi lehet ennek az oka. Mikor bemutatják egy eddig ismeretlen lánynak arra se jelenik meg a pásztor képén semmi érzelem. Bár eredetileg nem kívánja kijavítani a vezért, de mivel kérdést is kapott így muszáj lesz. Nyugodt, megfontolt stílusában bele is kezd.*
-Ami, öt saját jószágom volt az már nincs meg. Már csak a tharg nyájra vigyázok. Azoknak kedvezett ez az év. Jó idő volt és béke. Elkerültek minket a rossz szellemek és a kísértetek is.
*Gondol a démonlovakon közlekedő halálhozó papokra akiket nem látott már jó ideje és nem is sajnálja. Learon említésére is a rá jellemző egykedvűséggel válaszol.*
-Én se tudom hol lehet.
*A szomszédság a földeken nem, azt jelenti mint a falvakban vagy a városokban. Nem ritka ha hetekig vagy hónapokig nem is találkoznak egymással. Főleg mert Trodd-ot hacsak nincs tél, amúgy is szerencse kell, hogy otthon találja az ember. Legtöbbször a jószágot legelteti ott ahol olyan a fű ami nekik kell. Bólint arra, hogy a vezér kínálja. A farkas említésére tekintetét felé fordítja és nézi egy darabig. Ábrázata nem árul el meglepetést. Látott már cifra dolgokat itt a hegyen és tudja, hogy bármire is lehet itt számítani. E szerint reagálja le a dolgot.*
-Rég jártam már erre.
*Nem mindennapi látvány, azt el kell ismernie. Ha az-az állat jobban főzne nála az kicsit sértené a büszkeségét, de biztos benne, hogy csak azért is megkóstolja mit tud egy farkas. Az égig érő tűz említésére Trodd is feltekint, de benne nem szép emlékek törnek elő. A szellemjáró búcsúztatását juttatja eszébe a máglya. Mikor még Kagan vezér is ott volt, meg Laor és mindenki a régiek közül. Most már sok az ismeretlen arc. Mikor felszólítják akkor keres magának egy boros kupát és ő is felemeli.*
-Egészség!
*Azzal ki is ürítené.*
11584. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-02-18 00:42:33
Üzenet elküldve: 2024-02-18 00:42:33
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
*Sárga tekintete elidőzik Netteinayán a felé intézett kérdésre. Elmereng rajta, vajon megválaszolja-e.*
-Inkább nem. Mikor egy harcost meglepetés ér, az általában nem szerencsés. Nem szívesen borítanám be ezt az ünnepséget a kudarc vagy a gyász árnyékával.
*Szeretett rokonát egy kedélyes biccentéssel köszönti.*
-Látom, felkészültél. *Pillant végig Karheián.*
-Egyél s igyál! Minden erődre szükség lesz. *Saját, immáron félig üres korsóját kínálja a lány felé. Közben Nettienaya megválaszolja helyette Karheia kérdését, mire ő csak felgöcög.*
-Kevesebb szent dolog van a csatánál. Olyan nem koccinthat odafenn Őseink Szellemével, aki kerüli az ilyesmit. Jól mondom? *Pillant Karheiára, aki nem átall valamiféle mágiába fogni. Látta ő már ezt a trükköt, még Skollhat, a vén ordas bőrében. A farkas most is érdeklődve lép közelebb, majd dönti félre fejét, hogy szemügyre vehesse az igen csak különös habitussal bíró fajtársat, aki minden további nélkül nekiáll a szakszerű főzés előkészítésének.*
-Nos, olyan előételt még biztosan nem ettél, amit egy farkas készített. Különös ajándéka ez az isteneknek. *Jókedvűen felhorkan, miközben megkeresi vérének tekintetét.*
-Na, maguktól összeesni nem fognak ellenfeleink. De nem csak a tudományod és a jószerencse az, aki a nyiladat az ellenség szívébe juttatja. Vagy mikor az, ki életedre tör, de az utolsó pillanatban megbotlik... A jószerencséhez rebegsz hálát? *Vállat von. Persze, maga sem hisz mindig a népi hiedelmekben, de a hit bizony erősen átjárja. Nem is lehet ez másképp olyan valakitől, kit a halálból rángattak vissza.*
-Persze, ha nem készül fel a harcra valaki kellően, mázsaszám is égetheti e totemeket. *Újabb kupa után nyúl az asztalon, hogy leguríthassa a benne rejlő ser nagyobbik részét.*
-Hol az urad? *Csattan fel hirtelen, ám látszik, hogy jókedvében. Szavait természetesen nem Nettienayának intézi, még ha talán azt is hihetné elsőre, mert Yagnar csak lassan fordítja tekintetét Karheiára.*
-Koccintanunk kellene a trófeára, amit ejtett. Nem minden nap öl az ember medvét... Á, jó Trodd!
*Köszönti a pásztort. Kedveli a maga módján, az első pillanattól. Az egyszerűség híve, a pásztor pedig igen csak az. Ez nem azt jelenti, hogy nincs meg a magához való esze. Sokkal inkább azt, hogy nem csűri-csavarja a szavakat, hanem kimondja azt, amit lát s gondol.*
-Bosszantott volna, ha nem jelensz meg. Ő Trodd gazda. Nagy földdel rendelkezik Thargföldön. És még nagyobb nyájjal! *Pillant Nettienayára. Jó, ha a lány ismeri.*
-Mekkorával is? Na meg a legkiválóbb angolnát süti a vidéken. *Teszi hozzá még elmosolyodva. Legutóbb ugyanis ezzel a váratlan fogással lepte meg őket a férfi.*
-Hanem Learont, a sajtkészítő pásztormágust nem lelem sehol. *Pillantása Troddra esik, hátha amaz látta földbirtoka szomszédját.*
-Mulass jól, Trodd úr. Ser és bor folyik, étel is akad rogyásig... Hanem ha legalább kíváncsiságból nem kóstolod meg velünk, amit az a farkas főz épp, edd meg a kucsmád helyette! *Int a Karheia által idézett szellemfarkas felé, ami nem rest teljes erőbedobással kavargatni az üstben fortyogó valamit.*
-Hamarosan pedig kezdetét veszi az ünnepség is. Égig érő tűz, mint a gyermekkorunk meséiben! *Csillogó szemmel pillant az égre.*
-Előtte azonban igyunk! *Emeli korsóját a jelenlévők irányába egyenként.*
*Sárga tekintete elidőzik Netteinayán a felé intézett kérdésre. Elmereng rajta, vajon megválaszolja-e.*
-Inkább nem. Mikor egy harcost meglepetés ér, az általában nem szerencsés. Nem szívesen borítanám be ezt az ünnepséget a kudarc vagy a gyász árnyékával.
*Szeretett rokonát egy kedélyes biccentéssel köszönti.*
-Látom, felkészültél. *Pillant végig Karheián.*
-Egyél s igyál! Minden erődre szükség lesz. *Saját, immáron félig üres korsóját kínálja a lány felé. Közben Nettienaya megválaszolja helyette Karheia kérdését, mire ő csak felgöcög.*
-Kevesebb szent dolog van a csatánál. Olyan nem koccinthat odafenn Őseink Szellemével, aki kerüli az ilyesmit. Jól mondom? *Pillant Karheiára, aki nem átall valamiféle mágiába fogni. Látta ő már ezt a trükköt, még Skollhat, a vén ordas bőrében. A farkas most is érdeklődve lép közelebb, majd dönti félre fejét, hogy szemügyre vehesse az igen csak különös habitussal bíró fajtársat, aki minden további nélkül nekiáll a szakszerű főzés előkészítésének.*
-Nos, olyan előételt még biztosan nem ettél, amit egy farkas készített. Különös ajándéka ez az isteneknek. *Jókedvűen felhorkan, miközben megkeresi vérének tekintetét.*
-Na, maguktól összeesni nem fognak ellenfeleink. De nem csak a tudományod és a jószerencse az, aki a nyiladat az ellenség szívébe juttatja. Vagy mikor az, ki életedre tör, de az utolsó pillanatban megbotlik... A jószerencséhez rebegsz hálát? *Vállat von. Persze, maga sem hisz mindig a népi hiedelmekben, de a hit bizony erősen átjárja. Nem is lehet ez másképp olyan valakitől, kit a halálból rángattak vissza.*
-Persze, ha nem készül fel a harcra valaki kellően, mázsaszám is égetheti e totemeket. *Újabb kupa után nyúl az asztalon, hogy leguríthassa a benne rejlő ser nagyobbik részét.*
-Hol az urad? *Csattan fel hirtelen, ám látszik, hogy jókedvében. Szavait természetesen nem Nettienayának intézi, még ha talán azt is hihetné elsőre, mert Yagnar csak lassan fordítja tekintetét Karheiára.*
-Koccintanunk kellene a trófeára, amit ejtett. Nem minden nap öl az ember medvét... Á, jó Trodd!
*Köszönti a pásztort. Kedveli a maga módján, az első pillanattól. Az egyszerűség híve, a pásztor pedig igen csak az. Ez nem azt jelenti, hogy nincs meg a magához való esze. Sokkal inkább azt, hogy nem csűri-csavarja a szavakat, hanem kimondja azt, amit lát s gondol.*
-Bosszantott volna, ha nem jelensz meg. Ő Trodd gazda. Nagy földdel rendelkezik Thargföldön. És még nagyobb nyájjal! *Pillant Nettienayára. Jó, ha a lány ismeri.*
-Mekkorával is? Na meg a legkiválóbb angolnát süti a vidéken. *Teszi hozzá még elmosolyodva. Legutóbb ugyanis ezzel a váratlan fogással lepte meg őket a férfi.*
-Hanem Learont, a sajtkészítő pásztormágust nem lelem sehol. *Pillantása Troddra esik, hátha amaz látta földbirtoka szomszédját.*
-Mulass jól, Trodd úr. Ser és bor folyik, étel is akad rogyásig... Hanem ha legalább kíváncsiságból nem kóstolod meg velünk, amit az a farkas főz épp, edd meg a kucsmád helyette! *Int a Karheia által idézett szellemfarkas felé, ami nem rest teljes erőbedobással kavargatni az üstben fortyogó valamit.*
-Hamarosan pedig kezdetét veszi az ünnepség is. Égig érő tűz, mint a gyermekkorunk meséiben! *Csillogó szemmel pillant az égre.*
-Előtte azonban igyunk! *Emeli korsóját a jelenlévők irányába egyenként.*
11583. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-02-17 19:35:42
Üzenet elküldve: 2024-02-17 19:35:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
*Érdeklődve vonja fel szemöldökét, miközben mutatóujjával egy kört ír le korsója élén.*
- És mesélnél is?
*Kíváncsi, elvégre múltbéli eseményekből is lehet tanulni, és ha valakiről, hát Yagnarról igazán elhiszi, hogy vannak tanulságos történetei.*
- Bízzunk hát ebben!
*Szokatlanul pozitívan cseng a hangja magához képest, de kivételesen igyekszik a jóra összpontosítani. Elvégre az ő élete biztosan megváltozik ma. Ezt már a máglyánál állva is megállapította.
Mivel Yagnar koccintásra emeli saját kupáját, viszonozza a gesztust - átfut a fején, hogy illik-e sörrel és borral koccintani -, azonban jóformán csak belekortyol az italba. Lerészegedni sem akar (persze ezt legutóbb sem tervezte, aztán mi lett abból is - míg vezére a korsó alját igyekszik elérni, gyorsan körbe pillant, hátha meglátja valahol a tömegben Sifraldot...), meg hát bort azért csak nem szokás egyből fenékig üríteni. Azt ki kell élvezni az utolsó cseppig.
Időközben befut Karheia is, nyomában a kutyuskákkal, akik természetesen bezsebelnek egy jó adag dögönyözést Nettie részéről.*
- Számít a kiszámíthatatlanra, nem lehet érte hibáztatni.
*Válaszol Yagnar nevében a Látóasszony megjegyzésére mosolyogva. A szellemfarkas látványán jót derül, valahogy olyan abszurd az egész. Kicsit odébb hajol, hogy a vezért megkerülve kérdését Karheiához intézze.*
- Most ő fogja készíteni az előételt?
*Bök fejével a szellem irányába, aki mintha bográcsot állna neki készíteni, mintha legalábbis az asztalok nem lennének már így is rogyásig megrakva.
Újabb kortyot vesz magához a borból.
Jólesőn nyalintja körbe ajkait, miközben figyelme újra Yagnarra irányul, s az emlegetett máglyarakás felé tekint.*
- A lényegét megtudtam. *biccent arra, miszerint ismerné a hagyományt* - A benne való hitet nem kérdőjelezem meg azoktól, akik ezzel élnek, de én nem gondolom, hogy bármiben is segítene az ellenséggel szemben. Az íjamat, a nyilakat, és a felkészültséget sokkal többre tartom.
*Válaszol őszintén, majd visszafordul asztali társasága felé.*
- De bizton állítom, ha egyszer meglátom, hogy egy ellenfelem minden egyéb beavatkozás nélkül holtan esik össze, amint egy ilyet elégetek, azonnal megváltoztatom a véleményem.
*Vigyorodik el talán egy kicsit túl bátran. Elvégre ki tudja, lehet, hogy ezek a fabábuk a thargok életének és hitének alappillérei, ő meg éppen most jelentette ki, hogy nem hisz bennük.
Talán a sors menti meg attól, hogy azonnal kiutasítsák Thargföldről, mikor egy újabb - számára idegen - alak jelenik meg az asztalnál, társaságában egy újabb kutyával. Mivel feltételezi, hogy a férfi elsősorban Yagnart köszönti, biccentéssel válaszol az üdvözlésre, majd újabb kortyra emeli korsóját.*
*Érdeklődve vonja fel szemöldökét, miközben mutatóujjával egy kört ír le korsója élén.*
- És mesélnél is?
*Kíváncsi, elvégre múltbéli eseményekből is lehet tanulni, és ha valakiről, hát Yagnarról igazán elhiszi, hogy vannak tanulságos történetei.*
- Bízzunk hát ebben!
*Szokatlanul pozitívan cseng a hangja magához képest, de kivételesen igyekszik a jóra összpontosítani. Elvégre az ő élete biztosan megváltozik ma. Ezt már a máglyánál állva is megállapította.
Mivel Yagnar koccintásra emeli saját kupáját, viszonozza a gesztust - átfut a fején, hogy illik-e sörrel és borral koccintani -, azonban jóformán csak belekortyol az italba. Lerészegedni sem akar (persze ezt legutóbb sem tervezte, aztán mi lett abból is - míg vezére a korsó alját igyekszik elérni, gyorsan körbe pillant, hátha meglátja valahol a tömegben Sifraldot...), meg hát bort azért csak nem szokás egyből fenékig üríteni. Azt ki kell élvezni az utolsó cseppig.
Időközben befut Karheia is, nyomában a kutyuskákkal, akik természetesen bezsebelnek egy jó adag dögönyözést Nettie részéről.*
- Számít a kiszámíthatatlanra, nem lehet érte hibáztatni.
*Válaszol Yagnar nevében a Látóasszony megjegyzésére mosolyogva. A szellemfarkas látványán jót derül, valahogy olyan abszurd az egész. Kicsit odébb hajol, hogy a vezért megkerülve kérdését Karheiához intézze.*
- Most ő fogja készíteni az előételt?
*Bök fejével a szellem irányába, aki mintha bográcsot állna neki készíteni, mintha legalábbis az asztalok nem lennének már így is rogyásig megrakva.
Újabb kortyot vesz magához a borból.
Jólesőn nyalintja körbe ajkait, miközben figyelme újra Yagnarra irányul, s az emlegetett máglyarakás felé tekint.*
- A lényegét megtudtam. *biccent arra, miszerint ismerné a hagyományt* - A benne való hitet nem kérdőjelezem meg azoktól, akik ezzel élnek, de én nem gondolom, hogy bármiben is segítene az ellenséggel szemben. Az íjamat, a nyilakat, és a felkészültséget sokkal többre tartom.
*Válaszol őszintén, majd visszafordul asztali társasága felé.*
- De bizton állítom, ha egyszer meglátom, hogy egy ellenfelem minden egyéb beavatkozás nélkül holtan esik össze, amint egy ilyet elégetek, azonnal megváltoztatom a véleményem.
*Vigyorodik el talán egy kicsit túl bátran. Elvégre ki tudja, lehet, hogy ezek a fabábuk a thargok életének és hitének alappillérei, ő meg éppen most jelentette ki, hogy nem hisz bennük.
Talán a sors menti meg attól, hogy azonnal kiutasítsák Thargföldről, mikor egy újabb - számára idegen - alak jelenik meg az asztalnál, társaságában egy újabb kutyával. Mivel feltételezi, hogy a férfi elsősorban Yagnart köszönti, biccentéssel válaszol az üdvözlésre, majd újabb kortyra emeli korsóját.*
11582. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-02-13 19:02:51
Üzenet elküldve: 2024-02-13 19:02:51
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A Tűz Hajnala//
*Aki, a régiek közül való az ritkán látott ismerős arcot láthat közeledni. Az ő fokosát nem azért nem kérik el mert most be szabad vinni a fegyvereket hanem mert tőle nem is szükséges. Díszes ruhája nincs. Csak az egyszerű toldozott, foldozott régiek, meg a szentelt birkabőr a hátán. Övén pásztorkészségei adják megjelenése egyetlen ékét. Már ha nem említjük a Hrothgar mester által készített fokosát ami a vállán pihen. Mándli a lába mellett szaladgál. Nagy izgalmak vannak itt. Mindenféle szagok, idegen emberek. Sokra tarthatja magát a kisállat ugyanis nem fél területi igényét kifejezni a vashegy iránt egy fal mellett történő lábemeléssel. Majd rögtön szalad is nyugodtan ballagó gazdájához. Akit útja az új vezér asztalához vezet, hogy a tőle megszokott módon jelezze érkezését. Meghívták úgyhogy talán nem ér senkit váratlanul az ittléte.*
-Adj'isten!
*Aki, a régiek közül való az ritkán látott ismerős arcot láthat közeledni. Az ő fokosát nem azért nem kérik el mert most be szabad vinni a fegyvereket hanem mert tőle nem is szükséges. Díszes ruhája nincs. Csak az egyszerű toldozott, foldozott régiek, meg a szentelt birkabőr a hátán. Övén pásztorkészségei adják megjelenése egyetlen ékét. Már ha nem említjük a Hrothgar mester által készített fokosát ami a vállán pihen. Mándli a lába mellett szaladgál. Nagy izgalmak vannak itt. Mindenféle szagok, idegen emberek. Sokra tarthatja magát a kisállat ugyanis nem fél területi igényét kifejezni a vashegy iránt egy fal mellett történő lábemeléssel. Majd rögtön szalad is nyugodtan ballagó gazdájához. Akit útja az új vezér asztalához vezet, hogy a tőle megszokott módon jelezze érkezését. Meghívták úgyhogy talán nem ér senkit váratlanul az ittléte.*
-Adj'isten!
11581. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-02-10 19:10:39
Üzenet elküldve: 2024-02-10 19:10:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
*Karheia széles mosollyal bukkan fel, s köszönti a számára ismerősöket, vagy intéz néhány szót azokhoz, akik magukhoz intik. Hófehér ruhája egyszerű, teljesen dísztelen, de szép anyag, mely lágy esésével kiemeli testének előnyös területeit, s elfedi kevésbé vonzó területeit. Hajával töltött igazán sok időt, mely számtalan apró fonattal, ezüst hajgyűrűvel és néhány virággal van gazdagítva. Hóvirágok. Az egyedüli részlet a barbár mágus megjelenésén, ami nem rendelkezik többlettartalommal, csupán a tavaszt ünnepelvén saját szórakoztatása kedvéért öltötte magára őket.
Karheia viszont nincs egyedül. Persze kísérik őt kutyái, akik farok csóválva rohannak oda azokhoz, akik mosollyal üdvözlik őket. A két eben kívül viszont egy madzagra kötött apró bárány is lépdel mellette, mely még nem sejti rövidesen milyen szörnyű sors vár rá. Karheia kiköti a jószágot egy cölöphöz, vagy egy asztal lábához, remélhetőleg elég távol ahhoz, hogy senkit se zavarjon.
Hamar felkelti figyelmét szívének kedves rokona, akit éppen Nettie örvendeztet meg társaságával. Nem feltételezi, hogy zavarna, ezért bátorkodik feléjük venni az irányt.*
- Drága rokon, most sem nyugszik véred? Állandóan a csatázás foglalja le ragyogó elmédet.
*Szólítja meg a párost, s mielőtt helyet foglalna kerít magának egy kupát, hogy tölthessen magának némi italt. Nagyot kortyol, de egyelőre nem foglal még helyet, előtte egy látványos varázslatra tesz kísérletet, hogy megörvendeztethesse a jelenlévőket. Csupán ezt követően húzza ki magának Yagnar másik oldalán lévő széket, hogy ő is megpihenhessen.
Egyelőre hallgatással igyekszik felvenni a beszélgetés fonalát, melyben nagybátyja Nettiet faggatja éppen annak véleményéről. Nem szívesen szólna közben, elvégre őt magát is foglalkoztatja újdonsült "nővére" meglátása.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására egy két lábon járó szellemfarkas jelenik meg előtte, aki a következő körben 3 főre elkészíti a világ legfinomabb bográcsételét, majd szertefoszlik.
*Karheia széles mosollyal bukkan fel, s köszönti a számára ismerősöket, vagy intéz néhány szót azokhoz, akik magukhoz intik. Hófehér ruhája egyszerű, teljesen dísztelen, de szép anyag, mely lágy esésével kiemeli testének előnyös területeit, s elfedi kevésbé vonzó területeit. Hajával töltött igazán sok időt, mely számtalan apró fonattal, ezüst hajgyűrűvel és néhány virággal van gazdagítva. Hóvirágok. Az egyedüli részlet a barbár mágus megjelenésén, ami nem rendelkezik többlettartalommal, csupán a tavaszt ünnepelvén saját szórakoztatása kedvéért öltötte magára őket.
Karheia viszont nincs egyedül. Persze kísérik őt kutyái, akik farok csóválva rohannak oda azokhoz, akik mosollyal üdvözlik őket. A két eben kívül viszont egy madzagra kötött apró bárány is lépdel mellette, mely még nem sejti rövidesen milyen szörnyű sors vár rá. Karheia kiköti a jószágot egy cölöphöz, vagy egy asztal lábához, remélhetőleg elég távol ahhoz, hogy senkit se zavarjon.
Hamar felkelti figyelmét szívének kedves rokona, akit éppen Nettie örvendeztet meg társaságával. Nem feltételezi, hogy zavarna, ezért bátorkodik feléjük venni az irányt.*
- Drága rokon, most sem nyugszik véred? Állandóan a csatázás foglalja le ragyogó elmédet.
*Szólítja meg a párost, s mielőtt helyet foglalna kerít magának egy kupát, hogy tölthessen magának némi italt. Nagyot kortyol, de egyelőre nem foglal még helyet, előtte egy látványos varázslatra tesz kísérletet, hogy megörvendeztethesse a jelenlévőket. Csupán ezt követően húzza ki magának Yagnar másik oldalán lévő széket, hogy ő is megpihenhessen.
Egyelőre hallgatással igyekszik felvenni a beszélgetés fonalát, melyben nagybátyja Nettiet faggatja éppen annak véleményéről. Nem szívesen szólna közben, elvégre őt magát is foglalkoztatja újdonsült "nővére" meglátása.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására egy két lábon járó szellemfarkas jelenik meg előtte, aki a következő körben 3 főre elkészíti a világ legfinomabb bográcsételét, majd szertefoszlik.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11720-11739