Amon Ruadh - Amon Ruadh
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 581 (11601. - 11620. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
11620. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-05-20 00:07:05
Üzenet elküldve: 2024-05-20 00:07:05
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mágia & Sors – Útkeresés//
*Továbbra is éberen jártatja tekintetét a tömegen, mikor a hozzá képest a tér másik felén lobogó máglya lángjai hirtelen az egekbe csapnak. Mivel fókuszált állapotban van, ezért kívülről alig észlelhetően rökönyödik meg, hangot szinte nem ad ki, a levegőt az átlagosnál alig veszi hangosabban. Fekete íriszében visszatükröződnek a narancssárga nyalábok, száját pedig egy pillanatra eltátja. Ahol ül, onnan alig lát valamit a történésekből, hiszen szemmagassága a vele egyetemben ücsörgő emberek arcáig ér. Így csak találgatni tud magában. Elméje egyből a számára célszerű megoldás felé vándorol.*
~ Mi történt…? Varázslat? ~
*Persze lehetne az is, hogy valaki valamilyen éghető és égést elősegítő anyagból locsolt sokat a tűzre, de ez kevéssé volt szimpatikus gondolat. Meglepettből reménytelivé válik a tekintete, ahogy megmagyarázza magának, hogy valószínűleg mágia jelenlétében van. Persze, Lanawin földje elég nagy ahhoz, hogy bárki más keze lehessen a dologban azon az egy szem illetőn kívül, akit éppen keres.*
~ De mi van, ha…? Ekkora szerencsém nem lehet! Teljességgel kizárt. ~
*Gondolatai által lebénítva, egy helybe gyökerezve ül. Nem mer elindulni a mágia forrása felé. Így nem is látja a bárányáldozatot sem, csupán a tömeg izgatottságát érzékeli. A tűz felől hangosodik a jelenlévők moraja, biztos benne, hogy valami történik. Bizonyos idő elteltével észreveszi, hogy a tömegből egy fehér ruhás, szőke, fonatokkal tarkított hajú női alak kivált, és kezében egy fatállal elkezd sétálni a jelenlévők között, és valamilyen sötétebb folyadékkal alakzatokat ken az arra nyitottak arcára. A nő lassan közeledik felé, és végül meg is áll előtte. Ekkorra Saidaa már biztos benne, hogy a fatálban lévő folyadék vér. Felnéz az előtte álló ember nőszemélyre, majd feláll. Jócskán magasabb a fehér ruhás nőnél, de úgy érzi valamiért, hogy a cselekmény indokolja, hogy ő is két lábon álljon. Tiszteletlennek érezné, ha ülve elegyedne szóba a másikkal.*
- Mit jelent ez?
*Kérdezi röviden és kíváncsian, már-már udvariatlannak nevezhető módon, köszönés és bemutatkozás nélkül. Nem jön ennél értelmesebb kifejezés a szájára, tekintetével a fatálba bámul, melynek tartalma már valószínűleg jócskán megcsappant, hiszen sokan engedték, hogy a nő megfesse arcukat. A vér eddig mennyisége folytán és a távolság miatt feketének tűnt, de Saidaa mostanra tisztán látja a folyadék mélyvörös karimáját. Eztán a nő kék szemébe néz, és várja a választ. Ugyan hallotta a rövid mondatokat, amik a nő száját elhagyták ahogy haladt a tömegben, és ahogy közeledett felé, de ennél több magyarázatra van szüksége. Alapvetően nincs ellenére, hogy az ő arcához is hozzáérjen a másik, és rúnát fessen rá a meleg nedvvel. Ehhez azonban tudnia kell, hogy miről van itt szó. Idegen számára az ünnepség és a rítus is. Alapvetően is kíváncsi természetű, hát még most, amikor ilyen különös dolgok történnek egy számára ismeretlen helyen.*
*Továbbra is éberen jártatja tekintetét a tömegen, mikor a hozzá képest a tér másik felén lobogó máglya lángjai hirtelen az egekbe csapnak. Mivel fókuszált állapotban van, ezért kívülről alig észlelhetően rökönyödik meg, hangot szinte nem ad ki, a levegőt az átlagosnál alig veszi hangosabban. Fekete íriszében visszatükröződnek a narancssárga nyalábok, száját pedig egy pillanatra eltátja. Ahol ül, onnan alig lát valamit a történésekből, hiszen szemmagassága a vele egyetemben ücsörgő emberek arcáig ér. Így csak találgatni tud magában. Elméje egyből a számára célszerű megoldás felé vándorol.*
~ Mi történt…? Varázslat? ~
*Persze lehetne az is, hogy valaki valamilyen éghető és égést elősegítő anyagból locsolt sokat a tűzre, de ez kevéssé volt szimpatikus gondolat. Meglepettből reménytelivé válik a tekintete, ahogy megmagyarázza magának, hogy valószínűleg mágia jelenlétében van. Persze, Lanawin földje elég nagy ahhoz, hogy bárki más keze lehessen a dologban azon az egy szem illetőn kívül, akit éppen keres.*
~ De mi van, ha…? Ekkora szerencsém nem lehet! Teljességgel kizárt. ~
*Gondolatai által lebénítva, egy helybe gyökerezve ül. Nem mer elindulni a mágia forrása felé. Így nem is látja a bárányáldozatot sem, csupán a tömeg izgatottságát érzékeli. A tűz felől hangosodik a jelenlévők moraja, biztos benne, hogy valami történik. Bizonyos idő elteltével észreveszi, hogy a tömegből egy fehér ruhás, szőke, fonatokkal tarkított hajú női alak kivált, és kezében egy fatállal elkezd sétálni a jelenlévők között, és valamilyen sötétebb folyadékkal alakzatokat ken az arra nyitottak arcára. A nő lassan közeledik felé, és végül meg is áll előtte. Ekkorra Saidaa már biztos benne, hogy a fatálban lévő folyadék vér. Felnéz az előtte álló ember nőszemélyre, majd feláll. Jócskán magasabb a fehér ruhás nőnél, de úgy érzi valamiért, hogy a cselekmény indokolja, hogy ő is két lábon álljon. Tiszteletlennek érezné, ha ülve elegyedne szóba a másikkal.*
- Mit jelent ez?
*Kérdezi röviden és kíváncsian, már-már udvariatlannak nevezhető módon, köszönés és bemutatkozás nélkül. Nem jön ennél értelmesebb kifejezés a szájára, tekintetével a fatálba bámul, melynek tartalma már valószínűleg jócskán megcsappant, hiszen sokan engedték, hogy a nő megfesse arcukat. A vér eddig mennyisége folytán és a távolság miatt feketének tűnt, de Saidaa mostanra tisztán látja a folyadék mélyvörös karimáját. Eztán a nő kék szemébe néz, és várja a választ. Ugyan hallotta a rövid mondatokat, amik a nő száját elhagyták ahogy haladt a tömegben, és ahogy közeledett felé, de ennél több magyarázatra van szüksége. Alapvetően nincs ellenére, hogy az ő arcához is hozzáérjen a másik, és rúnát fessen rá a meleg nedvvel. Ehhez azonban tudnia kell, hogy miről van itt szó. Idegen számára az ünnepség és a rítus is. Alapvetően is kíváncsi természetű, hát még most, amikor ilyen különös dolgok történnek egy számára ismeretlen helyen.*
11619. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-05-19 23:18:03
Üzenet elküldve: 2024-05-19 23:18:03
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
-Meghalni. *Sajátosan villan tekintete, de lehet, hogy csak a lángok táncolnak benne.*
-Hideg. De megbékél vele az ember. Már ha az Ősök Szellemei nem vágják az arcába az ajtót, ahogy velem tették. Nem, mintha bánnám. *Sejtelmesen elmosolyodik.*
-Feladatom van! És ennél nagyobb felhatalmazás aligha kell rá. *Nem valószínű, hogy kimerítő válasszal szolgált a halál dolgát illetően, de látszik, nem óhajt több szót áldozni e témára.*
-A Tűz Hajnala valójában egy sámánasszony jóslata. "Nyughatatlanak a holtak. Lángok nyaldossák az ég alját, a patakok folyóvízzé duzzadnak, s vértől vereslenek majd. Új szelek fúnak. Csak az éli meg a másnapot, ki karddal arat. A holtak nyughatatlanak."
Valahogy így hangzik. *Hátradől ültében.*
-De nem vagyok tisztában az egésszel. Talán Karheia igen. *Biccent a leány irányába, aki kissé odébb áll tőlük és szemmel láthatóan felkészül a rituáléra.*
-Mindenesetre a tharg nép felemelkedésének órájának kezdete ez. Ezt ünnepeljük mi itt... *Egy elhaladó szolgálóleány felé nyújtja korsóját, ki engedelmesen tölti csurig vereslő borral.*
-A mi ünnepeink már csak ilyenek. Nincsenek naphoz kötve. Akkor ünnepeljük őket, mikor úgy érezzük, itt az ideje. Általában valami jóslatból fakadnak. *Magyarázza, miközben szórakozottan simít végig szakállán.*
-Persze nem minden jóslat teljesedik be. Néha máshogy őrölnek a Szellemek Malmai, mint ahogy azt mi elvárnánk tőlük. De ebben a jóslatban itt... *Biccent a lángok felé.*
-Hiszek. Hisz látom beteljesedni. *A zöld íriszek felé pillant. Kíváncsi, vajon olvashat-e bennük. Elcsíphet-e bennük átszellemülést, esetleg hitetlenséget.
Elcsípi Karheia tekintetét, majd mosolyogva biccent irányába. Ha szólni is kívánna újfent a néphez, az események bizony belé forrasztanák a szót; rokona ugyanis szemlátomást képes ténylegesen az egekig dagasztani a lángokat, alapos felhördülést váltva ki a bámészkodókból. Az egyik távoli földről érkezett vándor, ki addig nagy hangon mulattatta a körébe gyűlteket hihetetlennél hihetetlenebb történetekkel, valósággal lefordul a padról, amin ült.
Ő maga gyönyörködve szemléli a lángokat, s nem bírja levakarni arcáról a vigyort. Nem rest megkeresni tekintetével Relaelt sem. Elvégre valóban lélegzetelállító látvány immáron a tűzoszlop és kíváncsi, amaz mit szól hozzá.
Karheia végül rituáléba kezd, s körbejár övéi között a tállal.*
-Vér a véremből az a leány. *Mormogja nagy büszkén Relaelnek még.*
-Egészen feltüzesedik az ember a látottaktól! *Csapja le a korsót az asztalra.*
-Egyszer már porig égettem egy falut itt, s az összes ősöm a tanúm rá, hogy megteszem újra, ha arra kényszerítenek! *Ha nem is szónokol, de látszólag alaposan belejön a beszédbe.*
-Vérszag fogja betölteni az éjszakát, na meg a leányok sikolya! Ha! *Csap az asztalra.*
-Vidd hírül a Kikötőbe, hogy Thargia mit sem veszített fényéből! Hogy a farkasok óráján bizony mi üvöltünk majd a leghangosabban! *Talán a szervezetébe juttatott alkohol is mámorítja, de tekintete tiszta. Szemmel láthatóan még csak most lovalja bele magát.*
-Meghalni. *Sajátosan villan tekintete, de lehet, hogy csak a lángok táncolnak benne.*
-Hideg. De megbékél vele az ember. Már ha az Ősök Szellemei nem vágják az arcába az ajtót, ahogy velem tették. Nem, mintha bánnám. *Sejtelmesen elmosolyodik.*
-Feladatom van! És ennél nagyobb felhatalmazás aligha kell rá. *Nem valószínű, hogy kimerítő válasszal szolgált a halál dolgát illetően, de látszik, nem óhajt több szót áldozni e témára.*
-A Tűz Hajnala valójában egy sámánasszony jóslata. "Nyughatatlanak a holtak. Lángok nyaldossák az ég alját, a patakok folyóvízzé duzzadnak, s vértől vereslenek majd. Új szelek fúnak. Csak az éli meg a másnapot, ki karddal arat. A holtak nyughatatlanak."
Valahogy így hangzik. *Hátradől ültében.*
-De nem vagyok tisztában az egésszel. Talán Karheia igen. *Biccent a leány irányába, aki kissé odébb áll tőlük és szemmel láthatóan felkészül a rituáléra.*
-Mindenesetre a tharg nép felemelkedésének órájának kezdete ez. Ezt ünnepeljük mi itt... *Egy elhaladó szolgálóleány felé nyújtja korsóját, ki engedelmesen tölti csurig vereslő borral.*
-A mi ünnepeink már csak ilyenek. Nincsenek naphoz kötve. Akkor ünnepeljük őket, mikor úgy érezzük, itt az ideje. Általában valami jóslatból fakadnak. *Magyarázza, miközben szórakozottan simít végig szakállán.*
-Persze nem minden jóslat teljesedik be. Néha máshogy őrölnek a Szellemek Malmai, mint ahogy azt mi elvárnánk tőlük. De ebben a jóslatban itt... *Biccent a lángok felé.*
-Hiszek. Hisz látom beteljesedni. *A zöld íriszek felé pillant. Kíváncsi, vajon olvashat-e bennük. Elcsíphet-e bennük átszellemülést, esetleg hitetlenséget.
Elcsípi Karheia tekintetét, majd mosolyogva biccent irányába. Ha szólni is kívánna újfent a néphez, az események bizony belé forrasztanák a szót; rokona ugyanis szemlátomást képes ténylegesen az egekig dagasztani a lángokat, alapos felhördülést váltva ki a bámészkodókból. Az egyik távoli földről érkezett vándor, ki addig nagy hangon mulattatta a körébe gyűlteket hihetetlennél hihetetlenebb történetekkel, valósággal lefordul a padról, amin ült.
Ő maga gyönyörködve szemléli a lángokat, s nem bírja levakarni arcáról a vigyort. Nem rest megkeresni tekintetével Relaelt sem. Elvégre valóban lélegzetelállító látvány immáron a tűzoszlop és kíváncsi, amaz mit szól hozzá.
Karheia végül rituáléba kezd, s körbejár övéi között a tállal.*
-Vér a véremből az a leány. *Mormogja nagy büszkén Relaelnek még.*
-Egészen feltüzesedik az ember a látottaktól! *Csapja le a korsót az asztalra.*
-Egyszer már porig égettem egy falut itt, s az összes ősöm a tanúm rá, hogy megteszem újra, ha arra kényszerítenek! *Ha nem is szónokol, de látszólag alaposan belejön a beszédbe.*
-Vérszag fogja betölteni az éjszakát, na meg a leányok sikolya! Ha! *Csap az asztalra.*
-Vidd hírül a Kikötőbe, hogy Thargia mit sem veszített fényéből! Hogy a farkasok óráján bizony mi üvöltünk majd a leghangosabban! *Talán a szervezetébe juttatott alkohol is mámorítja, de tekintete tiszta. Szemmel láthatóan még csak most lovalja bele magát.*
11618. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-05-19 23:01:50
Üzenet elküldve: 2024-05-19 23:01:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
//Mágia & Sors – Útkeresés//
*Karheia látja, hogy nagybátyja figyelmét leköti az elf fehérnép, s ez cseppet sincs ellenére. Ez idő alatt vált néhány szót a helyiekkel, ünnepel és kikapcsolódik. Rövidesen viszont úgy érzi, hogy ideje a mulatságot más mederbe terelnie. Kupáját ismételten magasba emelve kíván mindenkinek jó egészséget, majd az utolsó korty italait is felhörpinti, végül feltápászkodik helyéről. Egy rakoncátlan szőke fonat hullik arcába, melyet egyik ezüstszín hajdíszével helyére tűz, közben oldalazva tör magának utat a korábban hozott bárányhoz.
A kötelet fogva vezeti közelebb a tűzhöz az állatot, közben egy közepes méretű fatálat is magához vesz, amit ideiglenesen a földre helyez csupasz lábai elé. Jelentőségteljesen kedves rokonára pillant, aki akár ismételten szólhat az emberekhez, ha úgy óhajtja, vagy amennyiben megérzi rajta tekintetét. Karheia végül a tűzbe bámulva kezét is a lángok felé fordítva igyekszik táplálni annak pusztító erejét, s ezzel talán még Artheniorig is eljut annak füstje, ezzel is üzenve a városnak, hogy sose feledjék el jelenlétüket.
Végül a bemutatót követően letérdel az aprócska állat elé. Nem szívesen teszi azt, amit tenni fog, de igyekszik megacélozni magát. Népe ősi nyelvén mormol maga elé, s ebben a bárány áldozatáért köszönetet is mond. Váratlanul kerül kezébe egy ruhájába rejtett éles kés, mellyel határozottan és gyorsan metszi el a jószág torkát. Ujjai elfehérednek, miközben erősen tartja a tiltakozó és haldokló állatot, közben fogait is összeszorítva mereven nézi azt. Úgy érzi az állat félelmét és fájdalmát, mintha a sajátja volna, de elgyengülésnek jelét nem mutatja. A gyönge nyakból felbugyogó vért a tálba gyűjti egészen addig, amíg a szív végleg megszűnik dobbanni, s a pulzáló patak is kiapad.
Az állatot óvatosan, tisztelettel fekteti az oldalára, majd a fatálat veszi két kezébe. Felegyenesedve indul meg komótosan. Néhányan elé is lépnek, ekkor mutató és középsőujját a vérbe mártva egyszerű formákat és rúnákat fest a jelentkező arcára.*
- Vér a véremből! A Szellemek óvjanak!
*Így halad szépen lassan, s aki óhajt részt vehet egyszerű kis szertartásában. Amint az álldogálók elfogynak, az asztalok felé veszi az irányt, ott is a népesebbekkel kezdve, s csupán a végére toppan be Saidaa magányába.*
A varázsló tenyerét egy tűzforrás felé fordítja, melynek hatására a kiválasztott, közelében égő tűz ereje duplájára nő. Amint a varázsló elfordítja tenyerét, a hatás megszűnik.
//Mágia & Sors – Útkeresés//
*Karheia látja, hogy nagybátyja figyelmét leköti az elf fehérnép, s ez cseppet sincs ellenére. Ez idő alatt vált néhány szót a helyiekkel, ünnepel és kikapcsolódik. Rövidesen viszont úgy érzi, hogy ideje a mulatságot más mederbe terelnie. Kupáját ismételten magasba emelve kíván mindenkinek jó egészséget, majd az utolsó korty italait is felhörpinti, végül feltápászkodik helyéről. Egy rakoncátlan szőke fonat hullik arcába, melyet egyik ezüstszín hajdíszével helyére tűz, közben oldalazva tör magának utat a korábban hozott bárányhoz.
A kötelet fogva vezeti közelebb a tűzhöz az állatot, közben egy közepes méretű fatálat is magához vesz, amit ideiglenesen a földre helyez csupasz lábai elé. Jelentőségteljesen kedves rokonára pillant, aki akár ismételten szólhat az emberekhez, ha úgy óhajtja, vagy amennyiben megérzi rajta tekintetét. Karheia végül a tűzbe bámulva kezét is a lángok felé fordítva igyekszik táplálni annak pusztító erejét, s ezzel talán még Artheniorig is eljut annak füstje, ezzel is üzenve a városnak, hogy sose feledjék el jelenlétüket.
Végül a bemutatót követően letérdel az aprócska állat elé. Nem szívesen teszi azt, amit tenni fog, de igyekszik megacélozni magát. Népe ősi nyelvén mormol maga elé, s ebben a bárány áldozatáért köszönetet is mond. Váratlanul kerül kezébe egy ruhájába rejtett éles kés, mellyel határozottan és gyorsan metszi el a jószág torkát. Ujjai elfehérednek, miközben erősen tartja a tiltakozó és haldokló állatot, közben fogait is összeszorítva mereven nézi azt. Úgy érzi az állat félelmét és fájdalmát, mintha a sajátja volna, de elgyengülésnek jelét nem mutatja. A gyönge nyakból felbugyogó vért a tálba gyűjti egészen addig, amíg a szív végleg megszűnik dobbanni, s a pulzáló patak is kiapad.
Az állatot óvatosan, tisztelettel fekteti az oldalára, majd a fatálat veszi két kezébe. Felegyenesedve indul meg komótosan. Néhányan elé is lépnek, ekkor mutató és középsőujját a vérbe mártva egyszerű formákat és rúnákat fest a jelentkező arcára.*
- Vér a véremből! A Szellemek óvjanak!
*Így halad szépen lassan, s aki óhajt részt vehet egyszerű kis szertartásában. Amint az álldogálók elfogynak, az asztalok felé veszi az irányt, ott is a népesebbekkel kezdve, s csupán a végére toppan be Saidaa magányába.*
A varázsló tenyerét egy tűzforrás felé fordítja, melynek hatására a kiválasztott, közelében égő tűz ereje duplájára nő. Amint a varázsló elfordítja tenyerét, a hatás megszűnik.
11617. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-05-19 20:37:33
Üzenet elküldve: 2024-05-19 20:37:33
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mágia & Sors – Útkeresés//
*Saidaa sietős lépteit komótosra lassítva érkezik a város kapujához, ahol kényelmetlenségére egy szűkszavú őr ellentmondást nem tűrően megfosztja fegyvereitől: hosszú íjától, nyílvesszőit rejtő tegezétől és combjára szíjazott tőrétől egyaránt. Érti ennek okát, de persze nem tetszik neki. Egy rövid sóhajjal kénytelen túl is lendülni a kérdésen. ~Úgysem tervezek bajt okozni…~ Gondolja, s reméli, hogy azok szándéka is tiszta, akikkel ma összesodorja az élet. Úgy hallotta, ünnepség van ma Amon Ruadh-ban. Ha ünnepség, akkor alkohol, ha alkohol, akkor agresszió. Ráadásul a Thargok területére merészkedik, akiket ugyan csak hírből ismer, de a mendemondák alapján elég kemény, harcedzett figuráknak tűnnek. Nyel egyet, majd egy határozott mozdulattal belép a kapun. Fontosabb dolga van annál, hogy félelme sarkon fordítsa.
Bőrből készült barna cipője talpa alig hallható, nyöszörgő hangot hagy maga után, ahogy az utcán lépdel követve a tömeget. Feltételezi, hogy arra van a legjobb esélye, ahol az emberek és egyéb népek a legnagyobb koncentrációban jelen vannak. Most majd kiderül, hihet-e a kerekded, jó szándékúnak tűnő asszonynak, aki határozatlan és tág kérdése alapján is útba igazította korábban a kikötőben.
Fenyőzöld, könnyű anyagból készült köpenyét szorosabban összefogja mellkasa előtt, így gátolva a szövet szabad lengését teste körül. A ruhadarab csuklyája nyugodtan pihen a hátán, sötét haja szabadon omlik rá annyi kivétellel, hogy arca körüli tincseket a hajtömegről leválasztva hátrafogta, hogy azok ne lógjanak a szemébe. A köpeny alatt bő ujjú homokszín blúzt visel, és oldalt felsliccelt sötétbarna szoknyát. Derekára kis selyem erszényt szíjazott, ujjaira pedig finoman kimunkált gyűrűket vett fel. Fülét szokásos fülbevalói díszítik, nyakát pedig szemalakú talizmánja.
Séta közben tekintetét lassan jobbra balra forgatja, keres valakit. Szemei cikáznak, vizslatják a forgatagot, annak ellenére, hogy nem tudja, hogy néz ki az illető, akivel találkozni szeretne. Akivel találkoznia kell. Csak egy nevet tud, semmi mást: Karheia Rhagodar. Úgy hallotta, a nő jártas a mágiában, – bár azt már nem tudja, hogy annak mely ágában – és ebből arra következtetett, hogy a segítségére lehet. Hátha… hátha segít neki elűzni a látomásokat és a rémálmokat. Sőt, mi több, hátha segít a mélyére nézni, és rájönni, miért jelentek meg? Éppen most… Saidaa biztos benne, hogy köze van Elidyr eltűnéséhez, még akkor is, ha az már majdnem egy évvel ezelőtt történt.
Lassan elérkezik a város főterére, ahol asztalok és egy máglya kapott helyet az ünnepség idejére. Itt elbizonytalanodik kissé, hisz az asztal körül társalgók szinte kivétel nélkül régi ismerősöknek tűnnek. Nem elég bátor ahhoz, hogy megszólítson valakit, így esetlenül és tanácstalanul ácsorog egy percig, majd kiszúr magának egy félreeső helyet, ahol nem ül senki. Megcélozza az üres asztalt, és letelepszik gondolkodni. Reméli, hogy az idegen arcokat figyelve megérkezik mellé a szerencse. Illetve azt is reméli, hogy a keresett boszorkány egyáltalán itt van az ünnepségen, és nem feleslegesen járta le a lábát, hogy megkeresse.*
*Saidaa sietős lépteit komótosra lassítva érkezik a város kapujához, ahol kényelmetlenségére egy szűkszavú őr ellentmondást nem tűrően megfosztja fegyvereitől: hosszú íjától, nyílvesszőit rejtő tegezétől és combjára szíjazott tőrétől egyaránt. Érti ennek okát, de persze nem tetszik neki. Egy rövid sóhajjal kénytelen túl is lendülni a kérdésen. ~Úgysem tervezek bajt okozni…~ Gondolja, s reméli, hogy azok szándéka is tiszta, akikkel ma összesodorja az élet. Úgy hallotta, ünnepség van ma Amon Ruadh-ban. Ha ünnepség, akkor alkohol, ha alkohol, akkor agresszió. Ráadásul a Thargok területére merészkedik, akiket ugyan csak hírből ismer, de a mendemondák alapján elég kemény, harcedzett figuráknak tűnnek. Nyel egyet, majd egy határozott mozdulattal belép a kapun. Fontosabb dolga van annál, hogy félelme sarkon fordítsa.
Bőrből készült barna cipője talpa alig hallható, nyöszörgő hangot hagy maga után, ahogy az utcán lépdel követve a tömeget. Feltételezi, hogy arra van a legjobb esélye, ahol az emberek és egyéb népek a legnagyobb koncentrációban jelen vannak. Most majd kiderül, hihet-e a kerekded, jó szándékúnak tűnő asszonynak, aki határozatlan és tág kérdése alapján is útba igazította korábban a kikötőben.
Fenyőzöld, könnyű anyagból készült köpenyét szorosabban összefogja mellkasa előtt, így gátolva a szövet szabad lengését teste körül. A ruhadarab csuklyája nyugodtan pihen a hátán, sötét haja szabadon omlik rá annyi kivétellel, hogy arca körüli tincseket a hajtömegről leválasztva hátrafogta, hogy azok ne lógjanak a szemébe. A köpeny alatt bő ujjú homokszín blúzt visel, és oldalt felsliccelt sötétbarna szoknyát. Derekára kis selyem erszényt szíjazott, ujjaira pedig finoman kimunkált gyűrűket vett fel. Fülét szokásos fülbevalói díszítik, nyakát pedig szemalakú talizmánja.
Séta közben tekintetét lassan jobbra balra forgatja, keres valakit. Szemei cikáznak, vizslatják a forgatagot, annak ellenére, hogy nem tudja, hogy néz ki az illető, akivel találkozni szeretne. Akivel találkoznia kell. Csak egy nevet tud, semmi mást: Karheia Rhagodar. Úgy hallotta, a nő jártas a mágiában, – bár azt már nem tudja, hogy annak mely ágában – és ebből arra következtetett, hogy a segítségére lehet. Hátha… hátha segít neki elűzni a látomásokat és a rémálmokat. Sőt, mi több, hátha segít a mélyére nézni, és rájönni, miért jelentek meg? Éppen most… Saidaa biztos benne, hogy köze van Elidyr eltűnéséhez, még akkor is, ha az már majdnem egy évvel ezelőtt történt.
Lassan elérkezik a város főterére, ahol asztalok és egy máglya kapott helyet az ünnepség idejére. Itt elbizonytalanodik kissé, hisz az asztal körül társalgók szinte kivétel nélkül régi ismerősöknek tűnnek. Nem elég bátor ahhoz, hogy megszólítson valakit, így esetlenül és tanácstalanul ácsorog egy percig, majd kiszúr magának egy félreeső helyet, ahol nem ül senki. Megcélozza az üres asztalt, és letelepszik gondolkodni. Reméli, hogy az idegen arcokat figyelve megérkezik mellé a szerencse. Illetve azt is reméli, hogy a keresett boszorkány egyáltalán itt van az ünnepségen, és nem feleslegesen járta le a lábát, hogy megkeresse.*
11616. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-05-19 19:31:55
Üzenet elküldve: 2024-05-19 19:31:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 854
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 854
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
*Nem tudja eldönteni, hogy Yagnar mondata inkább gúnyos vagy méltató, ezért úgy dönt, hogy nem is reagál rá, egyébként is fontos részletek hangzanak el ezt követően, melyeket örömmel vés emlékezetébe.*
- Oh, ez igazán sajnálatos.
*Meglepi, hogy ily nagy veszteséget a férfi képes teljesen érzelemmentesen közölni, s jobban belegondolva eddig még igazán egy thargot sem látott gyászolni. Talán a sajátos hitviláguk teszi ezt, vagy a neveltetésükből fakad, mindenesetre szokatlannak véli, elvégre mindig olyan nyíltak a déli népek miért pont fájdalmukban lennének távolságtartóak?*
- S milyen volt meghalni? Olyan rettenetes, amiért valóban megéri tőle ennyire félni?
*Továbbra is fenntartásokkal kezeli Yagnar halálának elképzelését, bár azt nem vitatja el, hogy a harcos vezér közel került a véghez, s a verejtékes lázálom pillanatában talán úgy is érezte, hogy eltávozott e világból. Ez a szkepticizmus viszont nem gátolja meg abban, hogy könnyed csevegés formájában többet megtudhasson a férfi elképzeléseiről és traumatikus élményeiről, melyekből akár profitálhat is.*
- Elviselni? Ugyan, nem túlzás ez egy kicsit?
*A temérdeknyi gyermek említésére minden idegszálát megfeszíti, hogy ne üljön némi undor az arcára vagy húzza fel szemöldökét, s ebben segítségére van korábban meghagyott itala, amiért nyúl és nagyokat kortyol belőle. Kicsit meg is könnyebbül, s ez idő alatt képes rendezni is heves ellenszenvét.*
- Akadt, de még nem egészen hevertem ki az előzőt sem.
*Feleli látszólagos könnyedséggel, de Yagnarral ellentétben e téma Relael arcára mindig sötétebb árnyékokat vet.*
- Valóban. Nehéz ebben a világban, nem szabad túlzottan ragaszkodni, mert csak sírás lesz a vége.
*Tagadhatatlanul időnként magányos emiatt, amikor éppen nem képes kellőképpen lefoglalni magát, de még mindig inkább a magányt választja mint azt, hogy egyébként törékeny szívén újabb sebet ejtsen az élet.
Egyelőre nem óhajt távozni, helyette ismét italáért nyúl, hogy felvehesse az ünnepség fonalát.*
- S mi is pontosan a Tűz Hajnala, lenne kedves felvilágosítani?
*Kérdezi érdeklődve, s időnként elpillant Yagnarról, hogy a mulatozó nép részletein pihentesse íriszeit.*
*Nem tudja eldönteni, hogy Yagnar mondata inkább gúnyos vagy méltató, ezért úgy dönt, hogy nem is reagál rá, egyébként is fontos részletek hangzanak el ezt követően, melyeket örömmel vés emlékezetébe.*
- Oh, ez igazán sajnálatos.
*Meglepi, hogy ily nagy veszteséget a férfi képes teljesen érzelemmentesen közölni, s jobban belegondolva eddig még igazán egy thargot sem látott gyászolni. Talán a sajátos hitviláguk teszi ezt, vagy a neveltetésükből fakad, mindenesetre szokatlannak véli, elvégre mindig olyan nyíltak a déli népek miért pont fájdalmukban lennének távolságtartóak?*
- S milyen volt meghalni? Olyan rettenetes, amiért valóban megéri tőle ennyire félni?
*Továbbra is fenntartásokkal kezeli Yagnar halálának elképzelését, bár azt nem vitatja el, hogy a harcos vezér közel került a véghez, s a verejtékes lázálom pillanatában talán úgy is érezte, hogy eltávozott e világból. Ez a szkepticizmus viszont nem gátolja meg abban, hogy könnyed csevegés formájában többet megtudhasson a férfi elképzeléseiről és traumatikus élményeiről, melyekből akár profitálhat is.*
- Elviselni? Ugyan, nem túlzás ez egy kicsit?
*A temérdeknyi gyermek említésére minden idegszálát megfeszíti, hogy ne üljön némi undor az arcára vagy húzza fel szemöldökét, s ebben segítségére van korábban meghagyott itala, amiért nyúl és nagyokat kortyol belőle. Kicsit meg is könnyebbül, s ez idő alatt képes rendezni is heves ellenszenvét.*
- Akadt, de még nem egészen hevertem ki az előzőt sem.
*Feleli látszólagos könnyedséggel, de Yagnarral ellentétben e téma Relael arcára mindig sötétebb árnyékokat vet.*
- Valóban. Nehéz ebben a világban, nem szabad túlzottan ragaszkodni, mert csak sírás lesz a vége.
*Tagadhatatlanul időnként magányos emiatt, amikor éppen nem képes kellőképpen lefoglalni magát, de még mindig inkább a magányt választja mint azt, hogy egyébként törékeny szívén újabb sebet ejtsen az élet.
Egyelőre nem óhajt távozni, helyette ismét italáért nyúl, hogy felvehesse az ünnepség fonalát.*
- S mi is pontosan a Tűz Hajnala, lenne kedves felvilágosítani?
*Kérdezi érdeklődve, s időnként elpillant Yagnarról, hogy a mulatozó nép részletein pihentesse íriszeit.*
11615. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-05-18 04:54:14
Üzenet elküldve: 2024-05-18 04:54:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 927
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 927
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
//A kapuban//
*Hasonélmény lesz rajta újjá, amint azon kezd morfondírozni, hogy vajon a kapuőr felismeri-e egyáltalán. Eddig kettőször volt szerencséje és miután ezek között annyi idő telt el, hogy önmaga se képes pontosítani egy őszön túl, ezért nem aggódik azon, ha feltételezi, hogy legalább is elsőre, nem fogják megismerni a kapuban, környezetéhez képest be nem illő ruházatának ellenére.*
- Örvendek a találkozásnak, Nestar Erefiz vagyok, alkimista. Elvileg beszerzőúton voltam a városban, gyakorlatilag ennek már hosszú ideje múlt és nem jutottam sokra.
*Nem gondolkodik sokat, hogy milyen beszélgetése lesz a hadúrral, megmutatja kis tőrét, mint a rajta lévő összes fegyverzet.*
- Jelentkezem elmaradott munkásságom pótlására a laborban.
*Belépésének indoka és szükségessége fölöslegesen kacifántosra sikeredett, ennek az oka, hogy jelenleg ez az első alkalma, hogy nincs hivatalos indoka a belépésre, amivel érkezett, hanem elvileg csak itt kellett volna már legyen. Majd remélhetőleg eligazítják arról, hogy miként működnek itt a dolgok.*
A hozzászólás írója (Nestar Erefiz) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.18 04:55:37
*Hasonélmény lesz rajta újjá, amint azon kezd morfondírozni, hogy vajon a kapuőr felismeri-e egyáltalán. Eddig kettőször volt szerencséje és miután ezek között annyi idő telt el, hogy önmaga se képes pontosítani egy őszön túl, ezért nem aggódik azon, ha feltételezi, hogy legalább is elsőre, nem fogják megismerni a kapuban, környezetéhez képest be nem illő ruházatának ellenére.*
- Örvendek a találkozásnak, Nestar Erefiz vagyok, alkimista. Elvileg beszerzőúton voltam a városban, gyakorlatilag ennek már hosszú ideje múlt és nem jutottam sokra.
*Nem gondolkodik sokat, hogy milyen beszélgetése lesz a hadúrral, megmutatja kis tőrét, mint a rajta lévő összes fegyverzet.*
- Jelentkezem elmaradott munkásságom pótlására a laborban.
*Belépésének indoka és szükségessége fölöslegesen kacifántosra sikeredett, ennek az oka, hogy jelenleg ez az első alkalma, hogy nincs hivatalos indoka a belépésre, amivel érkezett, hanem elvileg csak itt kellett volna már legyen. Majd remélhetőleg eligazítják arról, hogy miként működnek itt a dolgok.*
A hozzászólás írója (Nestar Erefiz) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.18 04:55:37
11614. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-05-14 14:46:25
Üzenet elküldve: 2024-05-14 14:46:25
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
-Látom, semmi sem kerüli el a figyelmed. *Göcög fel halkan.*
-Valóban se asszony, se gyerek. Az asszony, ki egykor a kevésbé díszes oldalam díszítette, megölték. Erős asszony volt. És okos! Az Ősök még nem sodortak elém hozzá hasonlót.
*Szavai mögül sem gyász, sem szomorúság nem hallatszik. Érzi közben a lány közelségét, de a legkevésbé sem rendíti meg.*
-Megbékéltem már a múlttal. Könnyen megy az annak, aki meghalt már egyszer! Ha jobban megismertem a népem és egy kevéske időre letehetem majd az acélt a kezemből. Akkor talán. Talán lesz olyan, ki hajlandó elviselni. Egy egész armadát nemzek majd vele! Nekünk, thargoknak erős vérvonalra van szükségünk. *Az elfre pillant. Úgy hiszi, minden kérdést megválaszolt.*
-És kegyed? A Kikötőből választ majd? Vagy esetleg akad olyan tharg férfi, ki bitorolhatja e címet? Ó, nem... *Pillant az égre sárga tekintetével.*
-Egy elf mellé elf kell, ezt a bolond is tudja. Hisz ki akarná látni, hogy a másik fele elaszódik?
*Szép lassan vissza is érnek a mulatságba. A máglyák lángjai a tetőfokukra hágnak; s noha az eget éppenséggel nem érik el, a sűrű, fekete füst messzire száll.*
-Emberöltők óta nem ünnepeltük meg a Tűz Hajnalát. Sokat jelent ez. Változást hoz. És ez nem csak asszonyi beszéd. *Látszik rajta, hogy komolyan is gondolja szavait. Közben nem rest korábbi helye felé venni az irányt. Relael eldöntheti, vele tart-e vagy érzékeny búcsút vesz tőle.*
-Látom, semmi sem kerüli el a figyelmed. *Göcög fel halkan.*
-Valóban se asszony, se gyerek. Az asszony, ki egykor a kevésbé díszes oldalam díszítette, megölték. Erős asszony volt. És okos! Az Ősök még nem sodortak elém hozzá hasonlót.
*Szavai mögül sem gyász, sem szomorúság nem hallatszik. Érzi közben a lány közelségét, de a legkevésbé sem rendíti meg.*
-Megbékéltem már a múlttal. Könnyen megy az annak, aki meghalt már egyszer! Ha jobban megismertem a népem és egy kevéske időre letehetem majd az acélt a kezemből. Akkor talán. Talán lesz olyan, ki hajlandó elviselni. Egy egész armadát nemzek majd vele! Nekünk, thargoknak erős vérvonalra van szükségünk. *Az elfre pillant. Úgy hiszi, minden kérdést megválaszolt.*
-És kegyed? A Kikötőből választ majd? Vagy esetleg akad olyan tharg férfi, ki bitorolhatja e címet? Ó, nem... *Pillant az égre sárga tekintetével.*
-Egy elf mellé elf kell, ezt a bolond is tudja. Hisz ki akarná látni, hogy a másik fele elaszódik?
*Szép lassan vissza is érnek a mulatságba. A máglyák lángjai a tetőfokukra hágnak; s noha az eget éppenséggel nem érik el, a sűrű, fekete füst messzire száll.*
-Emberöltők óta nem ünnepeltük meg a Tűz Hajnalát. Sokat jelent ez. Változást hoz. És ez nem csak asszonyi beszéd. *Látszik rajta, hogy komolyan is gondolja szavait. Közben nem rest korábbi helye felé venni az irányt. Relael eldöntheti, vele tart-e vagy érzékeny búcsút vesz tőle.*
11613. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-05-01 02:01:13
Üzenet elküldve: 2024-05-01 02:01:13
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A Tűz Hajnala//
*Másképp állnak a dolgokhoz az új vezérrel. Ez igaz arra is ahogy a nő urának elvesztésére reagálnak. A babonás pásztor még említés szintjén se szívesen hall olyan ördöngös dolgokról minthogy hallottak térjenek vissza a halálból. Pedig még ő is tudja, hogy volt olyan. Fel is dúlták a világot. A nő hálájára csak bólint.*
-Azért vagyunk.
*Trodd így gondolkodik. Nem azért kell összetartani, hogy előnye legyen belőle vagy mert ha háború következik akkor így kell majd harcolni, hanem mert így működik a világ. Az ő háza se csupán a saját keze munkájából emelkedett fel, a tharg földeken se mindenki csupán a saját munkáját végzi. Mindenből ki kell venni a részed. Aztán ha eljönnek a hasonló idők, hogy másokra kell számítani akkor lesz kire és segítenek is. Arra, hogy távozóra fogják a pásztor megint csak bólint. Szűkszavú stílusában ezzel mindent is elmondott.*
*Másképp állnak a dolgokhoz az új vezérrel. Ez igaz arra is ahogy a nő urának elvesztésére reagálnak. A babonás pásztor még említés szintjén se szívesen hall olyan ördöngös dolgokról minthogy hallottak térjenek vissza a halálból. Pedig még ő is tudja, hogy volt olyan. Fel is dúlták a világot. A nő hálájára csak bólint.*
-Azért vagyunk.
*Trodd így gondolkodik. Nem azért kell összetartani, hogy előnye legyen belőle vagy mert ha háború következik akkor így kell majd harcolni, hanem mert így működik a világ. Az ő háza se csupán a saját keze munkájából emelkedett fel, a tharg földeken se mindenki csupán a saját munkáját végzi. Mindenből ki kell venni a részed. Aztán ha eljönnek a hasonló idők, hogy másokra kell számítani akkor lesz kire és segítenek is. Arra, hogy távozóra fogják a pásztor megint csak bólint. Szűkszavú stílusában ezzel mindent is elmondott.*
11612. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-04-30 07:57:39
Üzenet elküldve: 2024-04-30 07:57:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 854
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 854
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
*Yagnar kijelentésére a holtak visszatéréséről nem törik le mosolya, talán ki is szélesedik az abszurd elképzelésre, amin magában nagyon jót mulat. Ismeri a vademberek sajátos hitvilágát, Relael viszont még a saját szemének sem hinne, ha ilyet látna, s ez a különbözőség időnként nehezen összeegyeztethető.*
- Hálás vagyok a nagylelkűségéért, Trodd.
*Mély meghatottsággal teszi kezét mellkasára. Nincs ellenére, hogy a védtelen nő szerepében tetszelegjen, holott bármire képes, amit akar. Ennek ellenére sokkal kényelmesebb, ha az önfeláldozó bátor férfiak végzik el a ház körüli teendőket, s ők ontják vérüket helyette.*
- Igen, Learon igazán sokoldalú tehetség. Remélem ő is hamarosan felbukkan.
*Körbe kémlel annak reményében, hogy esetleg észreveszi a pásztormágus jellegzetes sziluettjét, de a keresés sikertelenül zárul, s egyébként sem oly fontos ez, mint a magát új vezérnek tartó férfival beszélgetni.
Szavaival látható változást idéz elő a férfiban, ami szívének hevesebb ütemét eredményezi. Még nem tudja biztosan eldönteni, hogy jó vagy rossz irányba fordul beszélgetésük, ezért igyekszik magát türelemre inteni.*
- Hogyne!
*Érintetlen tányérát is ott hagyja, de még boroskupáját is, mely igen szokatlan tőle. Látszólag jókedvvel, s lelkesen pattan fel, hogy megkerülve az asztalt Yagnarhoz soroljon be. Valójában aggódik. Thargok közelében ez egy természetes, s érthető reakció, de mint mindent, ezt is remekül leplezi.*
- Az erődbe tartunk? Belülről még nem volt lehetőségem megcsodálni.
*Kicsit aggasztja a tény, hogy azok közül, akiket már jól ismer, aligha lát bárkit is Troddon kívül, s ez valamelyest elgondolkodtatja, hiszen biztosan nem hagynának ki egy ilyen mértékű eseményt. Fáj a szíve ha arra gondol, hogy a Thargia amit ismert és szeretett; megváltozott. Belátja, hogy ez nem feltétlenül baj, mégis hiányoznak neki a régi Vaskorsós mulatozások.*
*Yagnar kijelentésére a holtak visszatéréséről nem törik le mosolya, talán ki is szélesedik az abszurd elképzelésre, amin magában nagyon jót mulat. Ismeri a vademberek sajátos hitvilágát, Relael viszont még a saját szemének sem hinne, ha ilyet látna, s ez a különbözőség időnként nehezen összeegyeztethető.*
- Hálás vagyok a nagylelkűségéért, Trodd.
*Mély meghatottsággal teszi kezét mellkasára. Nincs ellenére, hogy a védtelen nő szerepében tetszelegjen, holott bármire képes, amit akar. Ennek ellenére sokkal kényelmesebb, ha az önfeláldozó bátor férfiak végzik el a ház körüli teendőket, s ők ontják vérüket helyette.*
- Igen, Learon igazán sokoldalú tehetség. Remélem ő is hamarosan felbukkan.
*Körbe kémlel annak reményében, hogy esetleg észreveszi a pásztormágus jellegzetes sziluettjét, de a keresés sikertelenül zárul, s egyébként sem oly fontos ez, mint a magát új vezérnek tartó férfival beszélgetni.
Szavaival látható változást idéz elő a férfiban, ami szívének hevesebb ütemét eredményezi. Még nem tudja biztosan eldönteni, hogy jó vagy rossz irányba fordul beszélgetésük, ezért igyekszik magát türelemre inteni.*
- Hogyne!
*Érintetlen tányérát is ott hagyja, de még boroskupáját is, mely igen szokatlan tőle. Látszólag jókedvvel, s lelkesen pattan fel, hogy megkerülve az asztalt Yagnarhoz soroljon be. Valójában aggódik. Thargok közelében ez egy természetes, s érthető reakció, de mint mindent, ezt is remekül leplezi.*
- Az erődbe tartunk? Belülről még nem volt lehetőségem megcsodálni.
*Kicsit aggasztja a tény, hogy azok közül, akiket már jól ismer, aligha lát bárkit is Troddon kívül, s ez valamelyest elgondolkodtatja, hiszen biztosan nem hagynának ki egy ilyen mértékű eseményt. Fáj a szíve ha arra gondol, hogy a Thargia amit ismert és szeretett; megváltozott. Belátja, hogy ez nem feltétlenül baj, mégis hiányoznak neki a régi Vaskorsós mulatozások.*
11611. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-04-29 21:14:14
Üzenet elküldve: 2024-04-29 21:14:14
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
*Trodd egyszerű ember. Egyszerű vágyakkal, egyszerű észjárással. Nincs ezzel problémája, de azt is tudni véli, hogy hiába szajkózná az Ősök Akaratát a férfinak.
Hagyja is, hogy az asztalukhoz csapódott elf és Trodd joviálisan eldiskuráljon, mielőtt magához ragadja a szót.*
-Nem nyilvánítok részvétet urad miatt. Egy ideje nem teszem. Ahogy mondod, a Szellemek bizonyosan tudják, merre leljék a lelkét. És manapság gyakrabban térnek vissza halálukból a népek, mint ahogy azt valaha is gondoltam volna...
*Megvakarja halántékát.*
-A déli férfiak, na igen. Én úgy hiszem, délen is és északon is egyformák azok a férfiak. De mit tudok én? A világnak csak egy szeletét volt szerencsém látni. A férfiak szíve igen csak hasonlatos volt mindenhol e helyeken.
*Elhangzik Learon neve is. Őt legalább ismeri.*
-Jópofa fickó. És az a hír járja, hogy kitűnő sajtot készít! Bár magam még nem kóstoltam... *A máglya közben toronymagas lángokban áll már. Kellemes látvány a szemnek, s a maga módján ijesztő is. Egy ideig elmélázva bámulja a sűrűn ropogó máglyarakást, mielőtt visszafordulna a beszélgetéshez.*
-Hiányolod. *Visszhangozza a szót, ahogy szóba kerül vére, gyilkosa, s egyben sorsának kovácsa. Izgatottan fészkelődik székében.*
-Csakugyan hiányolod? *A felé intézett kérdést egyelőre figyelmen kívül hagyja.*
-Nos, mivel a nép jól mulat, szívesen elmesélem a közelmúlt eseményeit, bérmentve. Talán fogsz találni benne meglepő részleteket. *Ajkai széle gyanúsan felfelé rándul.*
-Nem gondolnám, hogy bárki keresne. De ha így lenne, Trodd úr, s a közelben mulatozol, nyugodtan hívd fel rá a figyelmet, hogy hamarosan visszatérek. Már ha a kisasszony hajlandó velem tartani. Nem harapok. *Teszi még hozzá őszinte mosollyal, utolsó szavait természetesen már Relaelnek címezve. Agilisan pattan fel ültéből, karjával Thargarod erődje felé invitálva az elfet. Valóban kedve lenne egy kevés ideig elszakadni az ünnepélytől. Sőt, ami azt illeti, kíváncsi is. Elég jó emberismerő hozzá, hogy tudja, a jó pásztor bizony téved. Ez az elf itt vagy a homokba dugta a fejét eddig, vagy nem Thargföldön él. Elvégre jó ideje már, hogy a Thargodar leány továbbállt. S ha ez így van, s szándékai nem fedik az Ősökét, még nem döntötte el, mihez kezd majd vele.*
*Trodd egyszerű ember. Egyszerű vágyakkal, egyszerű észjárással. Nincs ezzel problémája, de azt is tudni véli, hogy hiába szajkózná az Ősök Akaratát a férfinak.
Hagyja is, hogy az asztalukhoz csapódott elf és Trodd joviálisan eldiskuráljon, mielőtt magához ragadja a szót.*
-Nem nyilvánítok részvétet urad miatt. Egy ideje nem teszem. Ahogy mondod, a Szellemek bizonyosan tudják, merre leljék a lelkét. És manapság gyakrabban térnek vissza halálukból a népek, mint ahogy azt valaha is gondoltam volna...
*Megvakarja halántékát.*
-A déli férfiak, na igen. Én úgy hiszem, délen is és északon is egyformák azok a férfiak. De mit tudok én? A világnak csak egy szeletét volt szerencsém látni. A férfiak szíve igen csak hasonlatos volt mindenhol e helyeken.
*Elhangzik Learon neve is. Őt legalább ismeri.*
-Jópofa fickó. És az a hír járja, hogy kitűnő sajtot készít! Bár magam még nem kóstoltam... *A máglya közben toronymagas lángokban áll már. Kellemes látvány a szemnek, s a maga módján ijesztő is. Egy ideig elmélázva bámulja a sűrűn ropogó máglyarakást, mielőtt visszafordulna a beszélgetéshez.*
-Hiányolod. *Visszhangozza a szót, ahogy szóba kerül vére, gyilkosa, s egyben sorsának kovácsa. Izgatottan fészkelődik székében.*
-Csakugyan hiányolod? *A felé intézett kérdést egyelőre figyelmen kívül hagyja.*
-Nos, mivel a nép jól mulat, szívesen elmesélem a közelmúlt eseményeit, bérmentve. Talán fogsz találni benne meglepő részleteket. *Ajkai széle gyanúsan felfelé rándul.*
-Nem gondolnám, hogy bárki keresne. De ha így lenne, Trodd úr, s a közelben mulatozol, nyugodtan hívd fel rá a figyelmet, hogy hamarosan visszatérek. Már ha a kisasszony hajlandó velem tartani. Nem harapok. *Teszi még hozzá őszinte mosollyal, utolsó szavait természetesen már Relaelnek címezve. Agilisan pattan fel ültéből, karjával Thargarod erődje felé invitálva az elfet. Valóban kedve lenne egy kevés ideig elszakadni az ünnepélytől. Sőt, ami azt illeti, kíváncsi is. Elég jó emberismerő hozzá, hogy tudja, a jó pásztor bizony téved. Ez az elf itt vagy a homokba dugta a fejét eddig, vagy nem Thargföldön él. Elvégre jó ideje már, hogy a Thargodar leány továbbállt. S ha ez így van, s szándékai nem fedik az Ősökét, még nem döntötte el, mihez kezd majd vele.*
11610. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-04-28 23:56:34
Üzenet elküldve: 2024-04-28 23:56:34
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A Tűz Hajnala//
*A kapuőröket nehéz elkerülni így nem meglepő, hogy a másik is ismeri azt. Rajta kívül hébe-hóba találkozni elfekkel a vashegyen. Az egyik ilyen Relael asszony. Akiről elmondja a vezérnek amit tud vagy tudni vél. Annak szavaira az állóvizekkel kapcsolatban hallgat kicsit. Igyekszik megfontolni a szavait mielőtt megszólal.*
-Én csak egy pásztor vagyok. Azt tudom, hogy lehet a természet kincseiből úgy elvenni, hogy vigyázzak azokra. Hogy a folyó az én földemen kívül milyen partokat mos és ott miképp bánnak vele nem az én felelősségem.
*Arról, hogy állóvíz nem akad a közelben az Erdőkerülő folyó meg nem büdösödik, azt nem hozza szóba. Úgy érzi nem arról van most szó. Relael asszony érkezése és közvetlen barátságos szavai jobb kedvre derítik a pásztort. A hús dolgáról is kiderül miről van szó. Trodd így már bólint.*
-Értem. Egészségükre. Volt már szerencsém hozzá. Jóféle.
*Elég áron alul adta azokat a húsokat hisz az árukból most már csak tyúkokra tellene. Bár lehet a gyapjú, csontok és egyebek majd hoznak még valamennyit vissza. Persze Trodd mondta mennyiért adja. Hogy azóta felmentek a jószágok árai arról nem tudott, de így is az ő hibája volt, hogy így járt. Kérdésére a nő megnyugtató választ ad.*
-Az a fő.
*Ad igazat neki. Ezek után az új vezérrel vált szót. Aki szívesen látja az asztalánál és az uráról kérdez. Még Trodd se találkozott vele. Tényleg érdekes, hogy nincs itt. A kapott válasz viszont meglepi. Arra, hogy ez megszokott volna a helyi férfiak körében morran egyet és rosszallón csóválja a fejét.*
-Ha bármiben segíthetek csak üzenjen. Beáznak valahol vagy gond van a jószágokkal, esetleg szükség van valamire. Még sincs rendjén, hogy asszonyok magukban vannak kicsi gyerekkel.
*A férfi felelőssége, hogy vigyázzon a családjára. Származzon akárhonnan nem hagyhatja magára se a gyerekét se az asszonyát. Trodd mélyen fel is háborodott arra az ismeretlen thargra, aki ilyet megtett szegény nővel. El is döntötte, hogy valamikor meglátogatja majd őket egy kis tejjel vagy zsendicével. A vezér lányának kérdését meghagyja az új vezérnek, hogy elmagyarázza.*
*A kapuőröket nehéz elkerülni így nem meglepő, hogy a másik is ismeri azt. Rajta kívül hébe-hóba találkozni elfekkel a vashegyen. Az egyik ilyen Relael asszony. Akiről elmondja a vezérnek amit tud vagy tudni vél. Annak szavaira az állóvizekkel kapcsolatban hallgat kicsit. Igyekszik megfontolni a szavait mielőtt megszólal.*
-Én csak egy pásztor vagyok. Azt tudom, hogy lehet a természet kincseiből úgy elvenni, hogy vigyázzak azokra. Hogy a folyó az én földemen kívül milyen partokat mos és ott miképp bánnak vele nem az én felelősségem.
*Arról, hogy állóvíz nem akad a közelben az Erdőkerülő folyó meg nem büdösödik, azt nem hozza szóba. Úgy érzi nem arról van most szó. Relael asszony érkezése és közvetlen barátságos szavai jobb kedvre derítik a pásztort. A hús dolgáról is kiderül miről van szó. Trodd így már bólint.*
-Értem. Egészségükre. Volt már szerencsém hozzá. Jóféle.
*Elég áron alul adta azokat a húsokat hisz az árukból most már csak tyúkokra tellene. Bár lehet a gyapjú, csontok és egyebek majd hoznak még valamennyit vissza. Persze Trodd mondta mennyiért adja. Hogy azóta felmentek a jószágok árai arról nem tudott, de így is az ő hibája volt, hogy így járt. Kérdésére a nő megnyugtató választ ad.*
-Az a fő.
*Ad igazat neki. Ezek után az új vezérrel vált szót. Aki szívesen látja az asztalánál és az uráról kérdez. Még Trodd se találkozott vele. Tényleg érdekes, hogy nincs itt. A kapott válasz viszont meglepi. Arra, hogy ez megszokott volna a helyi férfiak körében morran egyet és rosszallón csóválja a fejét.*
-Ha bármiben segíthetek csak üzenjen. Beáznak valahol vagy gond van a jószágokkal, esetleg szükség van valamire. Még sincs rendjén, hogy asszonyok magukban vannak kicsi gyerekkel.
*A férfi felelőssége, hogy vigyázzon a családjára. Származzon akárhonnan nem hagyhatja magára se a gyerekét se az asszonyát. Trodd mélyen fel is háborodott arra az ismeretlen thargra, aki ilyet megtett szegény nővel. El is döntötte, hogy valamikor meglátogatja majd őket egy kis tejjel vagy zsendicével. A vezér lányának kérdését meghagyja az új vezérnek, hogy elmagyarázza.*
11609. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-04-28 21:56:46
Üzenet elküldve: 2024-04-28 21:56:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 854
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 854
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
*Relael most sem csalódik a thargokban, úgy tűnik még mindig jó szívvel fogadják őt. Legalábbis Trodd változatlanul barátságos vele, ezért az elf is viszonozza a kedves fogadtatást.*
- Egy ifjú fiú jött érte, Agin a neve. Nekem vette, pörköltnek valóba. Remekül illik Learon finom almaborához. Azt kóstolta már esetleg?
*Sugárzó örömmel cseverészik Troddal, s bizony nem lenne rest tovább fűzni a csevejt, ha Yagnar nem lenne jelen. Sajnos a tharg vezér mellett kicsit mindenki eltörpül Relael számára, de azért a felé intézett kérdésre természetesen válaszol.*
- Minden rendben. Mindenki egészséges, s csak ez számít, jól mondom?
*Helyet is foglal, közben nem rest a vezér pillantását állni. A férfi fordulatos kifejezéseiből és annak elemző fürkészéséből arra következtet, hogy a thargok egyik okosabb példányáról van szó, ami nem sok jót jelent számára. Ellenben annál több kihívást, s ez az izgalom maga módján fellelkesíti.
A farkasra pillant. Egyszerre fogja el undor és csodálat a fenséges fenevadat látva, de arca rezzenéstelen és közömbös marad. Tekintete gyorsan visszasiklik az asztalnál ülőkre.*
- Ó, az uram...
*Kupáját éppen ajkához emelve kortyol egyet italába. A mozdulat természetesnek hat, valójában ezzel időt nyer magának, míg eldönti, hogy kit is fog uraként nevezni.*
- Sajnos ő már egy ideje nem tért haza, a Szellemek tudják merre kószál éppen.
*Igyekszik megőrizni könnyed hangulatát, de leheletnyi melankólia a figyelmesebbek számára így is kiérezhető Relael hanghordozásából.*
- De a helyi asszonyok megnyugtattak, hogy a tharg férfiak szívét nem lehet korlátok közé szorítani, s hogy ez nem ritka a déli férfiak körében.
*Az elf gyomra persze fordul egyet, mert tudatalattija emlékezteti arra a lehetőségre is, hogy lehetséges Syoud nem csupán elhagyta őt, hanem erőszakosabb véget ért. Relael nem is tudná eldönteni, hogy melyik volna a rosszabb, ezért nem is gondol a férfi hiányára.*
- Szerencsére sok támogató segítséget kaptam, például Learontól, így igazán nincs okom panaszra.
*Utolsó mondata közben egy tálat, majd némi ételt bátorkodik maga elé szedni, olyan természetességgel, mintha valóban otthon lenne, s Relael szemszögéből kicsit tényleg így van. A Thargok voltak ott neki, amikor Arthenior cserben hagyta, s megtalálta számítását az őszinte, nyers, rettegett "vademberek" között, ami éppen annyira meglepte őt is.*
- Itt viszont nagyobb változásokat látok, melyekről úgy tűnik lemaradtam utóbbi időben. Például Kagan Thargodar leányának jelenlétét hiányolom. Ő később fog csatlakozni hozzánk esetleg?
*Relael most sem csalódik a thargokban, úgy tűnik még mindig jó szívvel fogadják őt. Legalábbis Trodd változatlanul barátságos vele, ezért az elf is viszonozza a kedves fogadtatást.*
- Egy ifjú fiú jött érte, Agin a neve. Nekem vette, pörköltnek valóba. Remekül illik Learon finom almaborához. Azt kóstolta már esetleg?
*Sugárzó örömmel cseverészik Troddal, s bizony nem lenne rest tovább fűzni a csevejt, ha Yagnar nem lenne jelen. Sajnos a tharg vezér mellett kicsit mindenki eltörpül Relael számára, de azért a felé intézett kérdésre természetesen válaszol.*
- Minden rendben. Mindenki egészséges, s csak ez számít, jól mondom?
*Helyet is foglal, közben nem rest a vezér pillantását állni. A férfi fordulatos kifejezéseiből és annak elemző fürkészéséből arra következtet, hogy a thargok egyik okosabb példányáról van szó, ami nem sok jót jelent számára. Ellenben annál több kihívást, s ez az izgalom maga módján fellelkesíti.
A farkasra pillant. Egyszerre fogja el undor és csodálat a fenséges fenevadat látva, de arca rezzenéstelen és közömbös marad. Tekintete gyorsan visszasiklik az asztalnál ülőkre.*
- Ó, az uram...
*Kupáját éppen ajkához emelve kortyol egyet italába. A mozdulat természetesnek hat, valójában ezzel időt nyer magának, míg eldönti, hogy kit is fog uraként nevezni.*
- Sajnos ő már egy ideje nem tért haza, a Szellemek tudják merre kószál éppen.
*Igyekszik megőrizni könnyed hangulatát, de leheletnyi melankólia a figyelmesebbek számára így is kiérezhető Relael hanghordozásából.*
- De a helyi asszonyok megnyugtattak, hogy a tharg férfiak szívét nem lehet korlátok közé szorítani, s hogy ez nem ritka a déli férfiak körében.
*Az elf gyomra persze fordul egyet, mert tudatalattija emlékezteti arra a lehetőségre is, hogy lehetséges Syoud nem csupán elhagyta őt, hanem erőszakosabb véget ért. Relael nem is tudná eldönteni, hogy melyik volna a rosszabb, ezért nem is gondol a férfi hiányára.*
- Szerencsére sok támogató segítséget kaptam, például Learontól, így igazán nincs okom panaszra.
*Utolsó mondata közben egy tálat, majd némi ételt bátorkodik maga elé szedni, olyan természetességgel, mintha valóban otthon lenne, s Relael szemszögéből kicsit tényleg így van. A Thargok voltak ott neki, amikor Arthenior cserben hagyta, s megtalálta számítását az őszinte, nyers, rettegett "vademberek" között, ami éppen annyira meglepte őt is.*
- Itt viszont nagyobb változásokat látok, melyekről úgy tűnik lemaradtam utóbbi időben. Például Kagan Thargodar leányának jelenlétét hiányolom. Ő később fog csatlakozni hozzánk esetleg?
11608. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-04-28 20:16:51
Üzenet elküldve: 2024-04-28 20:16:51
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
-Eegen. Az elf kapuőrrel volt már dolgom. *Félmosolyra húzódnak ajkai. Él benne a kép, miként fogadta először a nagyszájú alak.*
-Relael asszony. *Visszhangozza, miközben sárga tekintetével befixálja a hegyesfülűt. Lám, újabb nevet kell megjegyeznie. Nem vált ki belőle semmit különösképp a fehérnép, s noha férfiszeme nem vak, nem az a fajta, aki hasra esik az átlagon felüli bájak látványától.
Elnézi helyettük az egyre magasabbra kúszó máglya lángjait. Csillogásuk megannyi szempárban tükröződik.*
-Ha nincs, aki felkavarja az állóvizet időnként, az könnyen poshadásnak indul, Trodd úr. S ha valaki átsegíti a medrén; onnantól ki tudja, mily vidékek partját mossa majd a vízáradat? *Szereti az efféle hasonlatokat, ez könnyen feltűnhet bárkinek, aki kis időt eltölt a társaságában. Sajátos mosoly kúszik arcára szavai nyomán, s észre sem veszi, hogy a korábban említett elf megközelítette asztalukat. Érdeklődve hallgatja a beszélgetést a pásztor és az elf között. Nehezen tudná elképzelni, hogy ha Relael valóban a földije, ne hallott volna arról, miféle szelek fújnak a Vashegyen újonnan. Ekképp pedig megvárja, míg napvilágot lát, vajon miért nem a jarlt köszöntötte először a hosszúéletű. A mosolyt és a biccentést is viszonozza, mielőtt szólásra nyitná száját. Ültéből persze nem kel fel.*
-Ma senki társaságára nem mondhatnék nemet, Relael. A Tűz Hajnala van! Míg nem nyugszanak le a holdak s nem virrad az új nap reggel, Yagnar jarl vendégszeretete sem múlik. *Sárga tekintetét a zöldeken tartja, mintha megkísérelne olvasni bennük. A jókora, vén farkas, ki addig a háttérben ücsörgött, nem átall most közelebb osonni az asztalhoz, hogy orrával jókorát bökjön társa alkarján. Nem fordul rögtön a csupán félig szelíd ordas felé. Kíváncsi, az állat jelenléte kivált-e bármi reakciót a jövevényből. Csak eztán kap le az asztalról egy méretes pecsenyét, hogy kissé odébb hajítsa a Skollhat számára.*
-Az urad... *Pillant most végig a asztalokat bőszen raboló vagy a máglyákat csodáló népeken.*
-Bizonyosan szerencsés férfi. Röstellem, de még nem ismerem a Vashegy minden földijét névről. Ő tán nem óhajt osztozni veled az asztalunkon?
A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.28 20:22:29
-Eegen. Az elf kapuőrrel volt már dolgom. *Félmosolyra húzódnak ajkai. Él benne a kép, miként fogadta először a nagyszájú alak.*
-Relael asszony. *Visszhangozza, miközben sárga tekintetével befixálja a hegyesfülűt. Lám, újabb nevet kell megjegyeznie. Nem vált ki belőle semmit különösképp a fehérnép, s noha férfiszeme nem vak, nem az a fajta, aki hasra esik az átlagon felüli bájak látványától.
Elnézi helyettük az egyre magasabbra kúszó máglya lángjait. Csillogásuk megannyi szempárban tükröződik.*
-Ha nincs, aki felkavarja az állóvizet időnként, az könnyen poshadásnak indul, Trodd úr. S ha valaki átsegíti a medrén; onnantól ki tudja, mily vidékek partját mossa majd a vízáradat? *Szereti az efféle hasonlatokat, ez könnyen feltűnhet bárkinek, aki kis időt eltölt a társaságában. Sajátos mosoly kúszik arcára szavai nyomán, s észre sem veszi, hogy a korábban említett elf megközelítette asztalukat. Érdeklődve hallgatja a beszélgetést a pásztor és az elf között. Nehezen tudná elképzelni, hogy ha Relael valóban a földije, ne hallott volna arról, miféle szelek fújnak a Vashegyen újonnan. Ekképp pedig megvárja, míg napvilágot lát, vajon miért nem a jarlt köszöntötte először a hosszúéletű. A mosolyt és a biccentést is viszonozza, mielőtt szólásra nyitná száját. Ültéből persze nem kel fel.*
-Ma senki társaságára nem mondhatnék nemet, Relael. A Tűz Hajnala van! Míg nem nyugszanak le a holdak s nem virrad az új nap reggel, Yagnar jarl vendégszeretete sem múlik. *Sárga tekintetét a zöldeken tartja, mintha megkísérelne olvasni bennük. A jókora, vén farkas, ki addig a háttérben ücsörgött, nem átall most közelebb osonni az asztalhoz, hogy orrával jókorát bökjön társa alkarján. Nem fordul rögtön a csupán félig szelíd ordas felé. Kíváncsi, az állat jelenléte kivált-e bármi reakciót a jövevényből. Csak eztán kap le az asztalról egy méretes pecsenyét, hogy kissé odébb hajítsa a Skollhat számára.*
-Az urad... *Pillant most végig a asztalokat bőszen raboló vagy a máglyákat csodáló népeken.*
-Bizonyosan szerencsés férfi. Röstellem, de még nem ismerem a Vashegy minden földijét névről. Ő tán nem óhajt osztozni veled az asztalunkon?
A hozzászólás írója (Yagnar Rhagodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.28 20:22:29
11607. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-04-26 03:25:36
Üzenet elküldve: 2024-04-26 03:25:36
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A Tűz Hajnala//
*Bólint. A vaskorsóban majd kitalálják mennyiről is van szó. Így szokott az lenni. Ezt a farkasos tréfát pedig lehet, hogy valami Tharg dolog, de ő nem érti. Úgy beszél a másik mintha komolyan mondaná. Furcsa dolog ez. Mindenesetre Trodd nem árulja el magát.*
-Biztos úgy van.
*Hagyja annyiban a dolgot. Viszont azzal egyet értenek, hogy mire volna szükség ahhoz, hogy teljes legyen az élet. Asszony és gyerek. Aki, minden nőt akar az még gyerek. A férfinek család kell. Szavaira és kérdésére a másik hosszabban kezd beszélni amit a pásztor komoly kifejezéssel az arcán hallgat. Hogy valami készül az egyértelmű számára. De, hogy a vezér tervez valamit vagy veszély leselkedik a thargokra az még nem egyértelmű számára. Arra, hogy ma ünnepelnek se múlik el a pásztor képéről ez a komolyság. Számára a harc és a háború nem dicsőség és nem kívánatos. Ő családra vágyik és az a gondolat, hogy ember ellen fogjon fegyvert felkavarta őt. Aztán beszélni is kezd a vezér. Nem csak hozzá hanem mindenkihez. Észrevette már, hogy a másik szeret képesen beszélni. Azzal még nem is lenne baj, de amit sugallnak azok a képek az nem tetszik a pásztornak. Ez nem olyan vezér szava, aki megvédené a népét hanem olyané, aki hadba viszi és megöleti. Nem esik most már olyan jól ez a meghívás se. Ez a máglya nem olyan mint amit Kagan vezér gyújtott. Rossz érzés van Trodd-ban és az, azt követő szavak se tetszenek neki. Nem ért a politikához, de ez úgy hangzott mintha szembe akarnának menni Arthenior-al. Mikor visszaül mellé a férfi akkor nem szól semmit az elhangzottakra. Amaz szólítja meg őt.*
-Nem sok időt töltök manapság a hegyen, de voltak itt mindenféle népek. Volt egy elf kapuőr ha jól emlékszem.*Aztán észre véve kiről van szó választ ad.*Az ott Relael asszony. A lázadás után jött ide. Kint él a folyó mellett az urával, a gyerekével meg egy szolgálójával. Rendes asszony. Egyszer kölcsönadta a lovát.
*Ami, a nemeseknek nem szokása ugyebár. Akkor sokat nőtt a nő a pásztor szemében. Talán észrevette, hogy róla van szó, de meg is indul feléjük ahol az első szavakat Trodd-hoz intézi.*
-Abból nem öröm összeülni.
*Ad igazat a nőnek. A kapott kérdés pedig meglepi a pásztort. Nem számított erre. Még el is mosolyodik. Majd teljes értetlenséggel néz a nőre a hús kapcsán. Látszólag nem érti miről van szó.*
-Hús? Nem tudom milyen hús. A házam már megépült. Köszönöm a kérdést. Maguk, hogy vannak?
*Szól a kérdés a nőnek, a gyereknek, a férjnek akit Trodd még nem látott, de biztos van, hisz anélkül nincs gyerek se. Őt nem zavarná a nő társasága. Közvetlen vidám teremtésként emlékszik rá. Meg hátha szóba kerül Latlie-is. Esetleg elő is kerül. Az biztosítaná a pásztort, hogy megérte eljönnie ide.*
*Bólint. A vaskorsóban majd kitalálják mennyiről is van szó. Így szokott az lenni. Ezt a farkasos tréfát pedig lehet, hogy valami Tharg dolog, de ő nem érti. Úgy beszél a másik mintha komolyan mondaná. Furcsa dolog ez. Mindenesetre Trodd nem árulja el magát.*
-Biztos úgy van.
*Hagyja annyiban a dolgot. Viszont azzal egyet értenek, hogy mire volna szükség ahhoz, hogy teljes legyen az élet. Asszony és gyerek. Aki, minden nőt akar az még gyerek. A férfinek család kell. Szavaira és kérdésére a másik hosszabban kezd beszélni amit a pásztor komoly kifejezéssel az arcán hallgat. Hogy valami készül az egyértelmű számára. De, hogy a vezér tervez valamit vagy veszély leselkedik a thargokra az még nem egyértelmű számára. Arra, hogy ma ünnepelnek se múlik el a pásztor képéről ez a komolyság. Számára a harc és a háború nem dicsőség és nem kívánatos. Ő családra vágyik és az a gondolat, hogy ember ellen fogjon fegyvert felkavarta őt. Aztán beszélni is kezd a vezér. Nem csak hozzá hanem mindenkihez. Észrevette már, hogy a másik szeret képesen beszélni. Azzal még nem is lenne baj, de amit sugallnak azok a képek az nem tetszik a pásztornak. Ez nem olyan vezér szava, aki megvédené a népét hanem olyané, aki hadba viszi és megöleti. Nem esik most már olyan jól ez a meghívás se. Ez a máglya nem olyan mint amit Kagan vezér gyújtott. Rossz érzés van Trodd-ban és az, azt követő szavak se tetszenek neki. Nem ért a politikához, de ez úgy hangzott mintha szembe akarnának menni Arthenior-al. Mikor visszaül mellé a férfi akkor nem szól semmit az elhangzottakra. Amaz szólítja meg őt.*
-Nem sok időt töltök manapság a hegyen, de voltak itt mindenféle népek. Volt egy elf kapuőr ha jól emlékszem.*Aztán észre véve kiről van szó választ ad.*Az ott Relael asszony. A lázadás után jött ide. Kint él a folyó mellett az urával, a gyerekével meg egy szolgálójával. Rendes asszony. Egyszer kölcsönadta a lovát.
*Ami, a nemeseknek nem szokása ugyebár. Akkor sokat nőtt a nő a pásztor szemében. Talán észrevette, hogy róla van szó, de meg is indul feléjük ahol az első szavakat Trodd-hoz intézi.*
-Abból nem öröm összeülni.
*Ad igazat a nőnek. A kapott kérdés pedig meglepi a pásztort. Nem számított erre. Még el is mosolyodik. Majd teljes értetlenséggel néz a nőre a hús kapcsán. Látszólag nem érti miről van szó.*
-Hús? Nem tudom milyen hús. A házam már megépült. Köszönöm a kérdést. Maguk, hogy vannak?
*Szól a kérdés a nőnek, a gyereknek, a férjnek akit Trodd még nem látott, de biztos van, hisz anélkül nincs gyerek se. Őt nem zavarná a nő társasága. Közvetlen vidám teremtésként emlékszik rá. Meg hátha szóba kerül Latlie-is. Esetleg elő is kerül. Az biztosítaná a pásztort, hogy megérte eljönnie ide.*
11606. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-04-25 22:18:06
Üzenet elküldve: 2024-04-25 22:18:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 854
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 854
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak és csillagok//
- Hm?
*Kissé értetlenül pislog Kyrre, aki kissé váratlan témát választ beszélgetésük tárgyának. Engedelmesen biccent a jó tanácsra, miközben átveszi lova kantárát.*
- Értem.
*Feleli kimérten, csupán azért, hogy mondjon is valamit. Búcsújuk rövid, s csupán Relael mutat bármiféle baráti gesztust egy közvetlen mosoly formájában.*
- Igyekszem. Te pedig, ha mód van rá, akkor kerüld a Wegtorenieket!
//A Tűz Hajnala//
*Egy hosszú pillanatig vár még, mielőtt tovább libbenne, egy nyugodt helyet keresve, ahol végre hátasa is lecsillapodhat valamelyest. A többi utazó lova mellé köti ki sajátját, majd a közelben lébecoló egyik parasztnak átnyújt 10 aranyat
, hogy figyeljen rá, s remélhetőleg ezzel elkerülve azt, hogy ellopják addig, amíg ő mulatozik.
Ez nem telik bele néhány percbe, rövidesen ezt követően ismét a forgatagban találja magát, amit cseppet sem bán. Az ünnepségek az ő megszokott, jól ismert közege, s a thargok világa sem áll távol tőle. Meg is érzi magán valaki tekintetét, nem tart sok időbe mire megleli a furcsa érzés forrását, melyben segít az is, hogy Yagnar leplezetlenül mustrálja őt. Egyszerű kíváncsiságot érez csupán, s nem olyasfajta pajzán érdeklődést, mint mondjuk Ipsioni esetében. Rövid hezitálást követően kerít magának egy üres poharat, majd némi bort, csak ezt követően közelíti meg a vezér asztalát.
Yagnar mellett ülőket futólag ismeri, ezért amint eléjük járul elsőként őket üdvözli egy baráti mosollyal és meleg pillantással.*
- Örülök, hogy ezúttal nem egy halott megemlékezése során találkozunk ismét.
*E szavakat főleg Troddhoz intézi, mert bár a szőke barbár nő is ismerős a számára, de vele még nem igen volt lehetősége beszélgetni.*
- Megépült-e már a háza kedves Trodd? Ó jut eszembe, a hús!
*Csattan fel lelkesen.*
- Igazán lekötelezett vele, köszönöm, hogy segített. Sok dicséretet kaptam már rá.
*Rövid, méltató üdvözlését követően végre figyelme egésze Yagnarra terelődik, akit széles mosollyal üdvözöl. Ezúttal mellőzi a pukedlit, csupán egy főhajtással tiszteleg előtte.*
- Kérem engedje meg, hogy bemutatkozzam, mert úgy hiszem mi még nem találkoztunk. Relael a becses nevem, s megtisztelne vele, ha csatlakozhatnék. Már amennyiben nem zavarok. Szabad?
- Hm?
*Kissé értetlenül pislog Kyrre, aki kissé váratlan témát választ beszélgetésük tárgyának. Engedelmesen biccent a jó tanácsra, miközben átveszi lova kantárát.*
- Értem.
*Feleli kimérten, csupán azért, hogy mondjon is valamit. Búcsújuk rövid, s csupán Relael mutat bármiféle baráti gesztust egy közvetlen mosoly formájában.*
- Igyekszem. Te pedig, ha mód van rá, akkor kerüld a Wegtorenieket!
//A Tűz Hajnala//
*Egy hosszú pillanatig vár még, mielőtt tovább libbenne, egy nyugodt helyet keresve, ahol végre hátasa is lecsillapodhat valamelyest. A többi utazó lova mellé köti ki sajátját, majd a közelben lébecoló egyik parasztnak átnyújt 10 aranyat
, hogy figyeljen rá, s remélhetőleg ezzel elkerülve azt, hogy ellopják addig, amíg ő mulatozik. Ez nem telik bele néhány percbe, rövidesen ezt követően ismét a forgatagban találja magát, amit cseppet sem bán. Az ünnepségek az ő megszokott, jól ismert közege, s a thargok világa sem áll távol tőle. Meg is érzi magán valaki tekintetét, nem tart sok időbe mire megleli a furcsa érzés forrását, melyben segít az is, hogy Yagnar leplezetlenül mustrálja őt. Egyszerű kíváncsiságot érez csupán, s nem olyasfajta pajzán érdeklődést, mint mondjuk Ipsioni esetében. Rövid hezitálást követően kerít magának egy üres poharat, majd némi bort, csak ezt követően közelíti meg a vezér asztalát.
Yagnar mellett ülőket futólag ismeri, ezért amint eléjük járul elsőként őket üdvözli egy baráti mosollyal és meleg pillantással.*
- Örülök, hogy ezúttal nem egy halott megemlékezése során találkozunk ismét.
*E szavakat főleg Troddhoz intézi, mert bár a szőke barbár nő is ismerős a számára, de vele még nem igen volt lehetősége beszélgetni.*
- Megépült-e már a háza kedves Trodd? Ó jut eszembe, a hús!
*Csattan fel lelkesen.*
- Igazán lekötelezett vele, köszönöm, hogy segített. Sok dicséretet kaptam már rá.
*Rövid, méltató üdvözlését követően végre figyelme egésze Yagnarra terelődik, akit széles mosollyal üdvözöl. Ezúttal mellőzi a pukedlit, csupán egy főhajtással tiszteleg előtte.*
- Kérem engedje meg, hogy bemutatkozzam, mert úgy hiszem mi még nem találkoztunk. Relael a becses nevem, s megtisztelne vele, ha csatlakozhatnék. Már amennyiben nem zavarok. Szabad?
11605. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-04-25 14:54:28
Üzenet elküldve: 2024-04-25 14:54:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 301
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 301
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak és csillagok//
//A Tűz Hajnala//
*Ipsioni nem búcsúzik tőle, csak Relaeltől, de ha köszönne neki sem fogadná. Gyerekes bosszúnak tűnhet, de lénye legmélyebb voltában sértené, ha - főleg ezek után, - részt kellene vennie bármiben, ami a kereskedőt érinti. Némán fordul el a férfitól, miután a nő kifizette az italokat és elindul egy irányba. Valamerre. Ezúttal nem figyeli, merre mennek, gépiesen fordítja meg a lovat, és követi őt, összevont szemöldökkel fixírozva a földet maga előtt.
Relael közvetlenül hozzá intézett szavai zökkentik csak ki a magába fordult állapotából, vissza a valóságba. Felnéz rájuk, majd körbe az ünneplőkön a valamivel szellősebb térben. Semmi dolga közöttük. Nem érdekli sem a háttérzajjá tompuló beszéd, sem az ital, sem a máglyák felhőket nyaldosó lángjai. A kíváncsiságát a nő dolgával kapcsolatban még foglalkoztatná egy-két megválaszolatlan kérdés, de az sem most. A kereskedő okozta haragot a közöny követi egyedüli megoldásként. Úgy érzi magát, mint egy elefántcsonttoronyban. Elgondolkozva fordul vissza előre.*
- Ne feledd el megpatkoltatni. *Int az állával a ló felé, ahogy Relael megpaskolja az állat nyakát, visszautalva a tavernabeli csapos megjegyzésére.* - Csak akkor tud jól szolgálni, ha gondoskodsz róla. *Nyújtja aztán felé az eddig őrzött kantárszárat.
Fejben még nem engedte el a történteket, ezért nehezebb a másik mondataira koncentrálnia. A zaj, az ünnepség, és az emberek sokasága mostanra kezdik igazából kifejteni a hatásukat. Visszazuhanva a szokott komor ábrázata mögé figyeli a hosszúéletű nemest.*
- Ha épp minden marcona úriembered elfoglalt, és beéred velem.
*Biccent a munka ajánlatára, a szavai mellé illő cinkos mosoly azonban elmarad az arcáról. Nem zárja ki a lehetőségét, hogy szűkösebb, vagy akár unalmasabb napokon a kikötői kocsmába vigye az útja. De nem is ígéri meg. Igaz, azt sem ígérte meg, hogy elkíséri őt az italokért. Szótlanul állja egy darabig a nő pillantását a thargok ünnepének közepén.*
- Vigyázz magadra, hölgyem.
*Mondja végül békésen.*
A hozzászólás írója (Kyr q'Naviel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.25 14:55:35
//A Tűz Hajnala//
*Ipsioni nem búcsúzik tőle, csak Relaeltől, de ha köszönne neki sem fogadná. Gyerekes bosszúnak tűnhet, de lénye legmélyebb voltában sértené, ha - főleg ezek után, - részt kellene vennie bármiben, ami a kereskedőt érinti. Némán fordul el a férfitól, miután a nő kifizette az italokat és elindul egy irányba. Valamerre. Ezúttal nem figyeli, merre mennek, gépiesen fordítja meg a lovat, és követi őt, összevont szemöldökkel fixírozva a földet maga előtt.
Relael közvetlenül hozzá intézett szavai zökkentik csak ki a magába fordult állapotából, vissza a valóságba. Felnéz rájuk, majd körbe az ünneplőkön a valamivel szellősebb térben. Semmi dolga közöttük. Nem érdekli sem a háttérzajjá tompuló beszéd, sem az ital, sem a máglyák felhőket nyaldosó lángjai. A kíváncsiságát a nő dolgával kapcsolatban még foglalkoztatná egy-két megválaszolatlan kérdés, de az sem most. A kereskedő okozta haragot a közöny követi egyedüli megoldásként. Úgy érzi magát, mint egy elefántcsonttoronyban. Elgondolkozva fordul vissza előre.*
- Ne feledd el megpatkoltatni. *Int az állával a ló felé, ahogy Relael megpaskolja az állat nyakát, visszautalva a tavernabeli csapos megjegyzésére.* - Csak akkor tud jól szolgálni, ha gondoskodsz róla. *Nyújtja aztán felé az eddig őrzött kantárszárat.
Fejben még nem engedte el a történteket, ezért nehezebb a másik mondataira koncentrálnia. A zaj, az ünnepség, és az emberek sokasága mostanra kezdik igazából kifejteni a hatásukat. Visszazuhanva a szokott komor ábrázata mögé figyeli a hosszúéletű nemest.*
- Ha épp minden marcona úriembered elfoglalt, és beéred velem.
*Biccent a munka ajánlatára, a szavai mellé illő cinkos mosoly azonban elmarad az arcáról. Nem zárja ki a lehetőségét, hogy szűkösebb, vagy akár unalmasabb napokon a kikötői kocsmába vigye az útja. De nem is ígéri meg. Igaz, azt sem ígérte meg, hogy elkíséri őt az italokért. Szótlanul állja egy darabig a nő pillantását a thargok ünnepének közepén.*
- Vigyázz magadra, hölgyem.
*Mondja végül békésen.*
A hozzászólás írója (Kyr q'Naviel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.25 14:55:35
11604. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-04-24 23:39:06
Üzenet elküldve: 2024-04-24 23:39:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak és csillagok//
//A Tűz Hajnala//
-Teysus kísérjen és adjon jó szerencsét, bájos úrnő!
*Mélyen hajol az elf előtt, már amennyire ezt sajátságos testfelépítése engedi. Közben azért nem rest megszemlélni a mutatós dekoltázst, csak úgy futólag és suttyomban persze.* ~Hogy nem sül le a zsugori képetekről a bőr... Megálljatok csak, eljön még a nap, hogy Rundengart Ipsioni előtt kell majd a porban kushadnotok!~ *Széles mosollyal búcsúzik, majd a parasztokhoz hátrál, hátha sikerül eladnia a tyúkokat legalább.
Nagyobb urakra és úrnőkre számított itt, de ki kell hoznia ebből is a legtöbbet. A nagy sokaságban persze nem figyel fel Kyr hirtelen gerjedő haragjára, miért is figyelne. Leköti a megannyi népség, aki a portékái köré sereglett. Persze odafigyel, nehogy lába kéljen valaminek itt, az enyveskezű parasztkölykök között!*
-Tessék, csak tessék! Artheniori portéka, de abból a legjobb! Rundengart Ipsioni olcsón méri! *Harsogja. Persze elhallgat, ahogy a barbár férfi nekiáll szónokolni a túloldalon. Megvárja, míg a népek kigyönyörködik magukat a hatalmas lángokban, s csak utána kezd neki ismét portékái szórásába.*
//A Tűz Hajnala//
-Teysus kísérjen és adjon jó szerencsét, bájos úrnő!
*Mélyen hajol az elf előtt, már amennyire ezt sajátságos testfelépítése engedi. Közben azért nem rest megszemlélni a mutatós dekoltázst, csak úgy futólag és suttyomban persze.* ~Hogy nem sül le a zsugori képetekről a bőr... Megálljatok csak, eljön még a nap, hogy Rundengart Ipsioni előtt kell majd a porban kushadnotok!~ *Széles mosollyal búcsúzik, majd a parasztokhoz hátrál, hátha sikerül eladnia a tyúkokat legalább.
Nagyobb urakra és úrnőkre számított itt, de ki kell hoznia ebből is a legtöbbet. A nagy sokaságban persze nem figyel fel Kyr hirtelen gerjedő haragjára, miért is figyelne. Leköti a megannyi népség, aki a portékái köré sereglett. Persze odafigyel, nehogy lába kéljen valaminek itt, az enyveskezű parasztkölykök között!*
-Tessék, csak tessék! Artheniori portéka, de abból a legjobb! Rundengart Ipsioni olcsón méri! *Harsogja. Persze elhallgat, ahogy a barbár férfi nekiáll szónokolni a túloldalon. Megvárja, míg a népek kigyönyörködik magukat a hatalmas lángokban, s csak utána kezd neki ismét portékái szórásába.*
11603. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-04-24 22:44:30
Üzenet elküldve: 2024-04-24 22:44:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 854
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 854
OOC üzenetek: 279
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak és csillagok//
//A Tűz Hajnala//
*Szinte bőrén érzi Kyr perzselő ellenszenvét a kufárral szemben, s kissé tanácstalan annak okát illetően. Persze ő sem tartja sokra azt a gusztustalan alakot, ámbár némileg túlzásnak vélné ezt a szintű haragot. S talán kicsit bosszantja is, elvégre ő bizony nagyon igyekezett a fiatal férfi komor arcát megtörni, teljesen sikertelenül.*
~ Szép szép, mondhatom. ~
*Rosszallásra nincs viszont most ideje, elvégre még a fizetéssel elmaradt. Nem bánja, hogy végül kevesebbel megúszta a költekezést, elvégre akad mire költeni mindig. Kísérője sürgető kérlelése persze nem kerüli el figyelmét, ahogy annak feszült hangulata sem, ezért kissé kapkodva számolja le a 240 aranyat, amiRundengart Ipsionit illeti. *
- Az istenek óvjanak utadon, kedves uram!
*Egy gyakorlott pukedlivel búcsúzik, majd arrébb húzódik, hogy helyet adjon a többi esetleges érdeklődőnek, illetve egy kevésbé zsúfolt területet keressen magának. Yagnar beszédére is felfigyel ugyan, de a szavak nem egészen jutnak el tudatáig, hiszen a szónoklat közben még javában a kalmárral társalogtak. Mire észbe kap, már magasra nyújtózkodnak a máglya lángjai, amit néhány hosszú pillanatig borzongva csodál, mielőtt visszatér a valóságba.*
- Köszönöm a segítségedet.
*A nyeregtáska csatját bekapcsolva biztosítja, hogy az ott lévő portékái nem pottyanjanak ki, s addig is lefoglalja kezeit is.*
- Az italokat megszerezve viszont nincs további indokom a városba menni jelenleg, ellenben itt úgy hiszem akadna még elintéznivalóm.
*Megpaskolgatja lova nyakát, aki Kyrnek hála igen nyugodt most az emberek okozta zűrzavar ellenére.*
- Megtetted amit megígértél, így távozhatsz, ha szeretnél. Ha pedig munkára volna szükséged a későbbiekben, akkor könnyen megtalálhatsz.
*Fejét oldalra billentve játékosan méricskéli Kyrt, arcán pedig szokásos bájos mosolyával igyekszik ajánlatát még vonzóbbá tenni.*
//A Tűz Hajnala//
*Szinte bőrén érzi Kyr perzselő ellenszenvét a kufárral szemben, s kissé tanácstalan annak okát illetően. Persze ő sem tartja sokra azt a gusztustalan alakot, ámbár némileg túlzásnak vélné ezt a szintű haragot. S talán kicsit bosszantja is, elvégre ő bizony nagyon igyekezett a fiatal férfi komor arcát megtörni, teljesen sikertelenül.*
~ Szép szép, mondhatom. ~
*Rosszallásra nincs viszont most ideje, elvégre még a fizetéssel elmaradt. Nem bánja, hogy végül kevesebbel megúszta a költekezést, elvégre akad mire költeni mindig. Kísérője sürgető kérlelése persze nem kerüli el figyelmét, ahogy annak feszült hangulata sem, ezért kissé kapkodva számolja le a 240 aranyat, amiRundengart Ipsionit illeti.
* - Az istenek óvjanak utadon, kedves uram!
*Egy gyakorlott pukedlivel búcsúzik, majd arrébb húzódik, hogy helyet adjon a többi esetleges érdeklődőnek, illetve egy kevésbé zsúfolt területet keressen magának. Yagnar beszédére is felfigyel ugyan, de a szavak nem egészen jutnak el tudatáig, hiszen a szónoklat közben még javában a kalmárral társalogtak. Mire észbe kap, már magasra nyújtózkodnak a máglya lángjai, amit néhány hosszú pillanatig borzongva csodál, mielőtt visszatér a valóságba.*
- Köszönöm a segítségedet.
*A nyeregtáska csatját bekapcsolva biztosítja, hogy az ott lévő portékái nem pottyanjanak ki, s addig is lefoglalja kezeit is.*
- Az italokat megszerezve viszont nincs további indokom a városba menni jelenleg, ellenben itt úgy hiszem akadna még elintéznivalóm.
*Megpaskolgatja lova nyakát, aki Kyrnek hála igen nyugodt most az emberek okozta zűrzavar ellenére.*
- Megtetted amit megígértél, így távozhatsz, ha szeretnél. Ha pedig munkára volna szükséged a későbbiekben, akkor könnyen megtalálhatsz.
*Fejét oldalra billentve játékosan méricskéli Kyrt, arcán pedig szokásos bájos mosolyával igyekszik ajánlatát még vonzóbbá tenni.*
11602. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-04-24 17:23:18
Üzenet elküldve: 2024-04-24 17:23:18
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A Tűz Hajnala//
-Egy néhányat biztosan levágnak majd. Alaposan a fenekére néztünk az éléskamrának. De a Vaskorsóban minden bizonnyal tudni fogják, mennyi. *Majd valakit leszalajt. Örülne, ha lenne embere az efféle feladatokra. Sokat hallott erről a kancelláról, de olybá fest, az úrnővel együtt elszelelt.*
-Ha farkasbőrben van az ember, egészen másmilyen ízlésvilággal rendelkezik. *Elréved valahova a pásztor válla felett, miközben szórakozottan végigsimít szakállán. Ott érzi még a vér és a nyers hús ízét a szájában... Mégsem tölti el undorral. Valami megváltoztatta, mikor osztozott a farkassal a testén.*
-Úgy teljes. *Asszony és gyerek... Nem vitatkozik a pásztor szavaival. Egykor alighanem ő is így gondolta... Most viszont más feladatot kapott az Ősök Szellemétől.*
-Most sincs ez másképp, Trodd úr. A thargok megvédenek. Ugyanakkor eljöhet az idő, hogy valaki a földedre lép majd. Olyan valaki, aki nem közülünk való. Eljöhet az idő, hogy bizony meg kell ragadni azt a fokost. *Pillant a pásztor fegyverére.*
-De ne fessünk ma falra semmi baljósat vagy rosszat! *Ocsúdik, kissé feljebb is húzza magát székében.*
-Ma ünneplünk, Trodd úr! *Tekintete a vendégeken jár. Nehéz lenne azt állítani, hogy ismer mindenkit, de talán még csak a zömét sem. Ennek ellenére nem rest viszonozni minden biccentést, mi feléjük irányul.*
-Azt hiszem, itt az ideje szólani. *Címzi még Troddnak, majd szólásra emelkedik ott, az asztalfőn.*
-Thargok és más atyafiak! Eljöttetek. Akarva-akaratlanul, de tanúk vagytok Ti. *Végighordozza sárga tekintetét az egybegyűlteken, mielőtt folytatná.*
-Az őshazában a jelolvasó asszonyok megmondták; "Mikoron a tűz majd a felhőket nyaldossa, új időszámítás veszi kezdetét. A patakokat vér duzzasztja majd, a tornyok pedig ledőlnek. De a thargok... A thargok erősebbek lesznek, mint valaha." *Azon kapja magát, hogy fel s alá sétál.*
-Tegyünk érte, hogy égig érjen az a tűz! Gyújtsátok a máglyákat! *Nem is kell kétszer szólani, néhány kölyök már a máglyarakásokhoz is lép, hogy az apró, faragott figurákkal gazdagon tarkított farakásokat lángra lobbantsák. A tűz lassan, de biztosan emészti a fahasábokat, de idő, mire elnyeri méltó nagyságát.*
-Vándorok, vigyétek hát hírül; Thargia szabad, s az is marad! Nincs több szava e földön pöffeszkedő artheniori uraknak. Ki nem hajlik, könnyedén megtörik majd a tharg szélnek. Ám most egyetek és igyatok, folyjon a bor! Egészség! *Széles vigyorral emeli a korsóját a magasba, miközben ismét csak végighordozza tekintetét az egybegyűlteken. Nem rest kiszúrni a hájas kereskedő körül legyeskedő párost sem. Látja az elfet, s hogy viselete igen csak hasonlatos a thargokéhoz.*
-Mondd csak, Trodd úr. *Ereszkedik vissza a székébe.*
-Ugyan nem ismerem még a Vashegyet olyannyira, mint szeretném... De sok hosszúéltű akad népünk kötelékeiben? *Amennyiben Trodd követi a tekintetét, úgy könnyedén kiszúrhatja Relaelt és Kyrt maga is.*
-Egy néhányat biztosan levágnak majd. Alaposan a fenekére néztünk az éléskamrának. De a Vaskorsóban minden bizonnyal tudni fogják, mennyi. *Majd valakit leszalajt. Örülne, ha lenne embere az efféle feladatokra. Sokat hallott erről a kancelláról, de olybá fest, az úrnővel együtt elszelelt.*
-Ha farkasbőrben van az ember, egészen másmilyen ízlésvilággal rendelkezik. *Elréved valahova a pásztor válla felett, miközben szórakozottan végigsimít szakállán. Ott érzi még a vér és a nyers hús ízét a szájában... Mégsem tölti el undorral. Valami megváltoztatta, mikor osztozott a farkassal a testén.*
-Úgy teljes. *Asszony és gyerek... Nem vitatkozik a pásztor szavaival. Egykor alighanem ő is így gondolta... Most viszont más feladatot kapott az Ősök Szellemétől.*
-Most sincs ez másképp, Trodd úr. A thargok megvédenek. Ugyanakkor eljöhet az idő, hogy valaki a földedre lép majd. Olyan valaki, aki nem közülünk való. Eljöhet az idő, hogy bizony meg kell ragadni azt a fokost. *Pillant a pásztor fegyverére.*
-De ne fessünk ma falra semmi baljósat vagy rosszat! *Ocsúdik, kissé feljebb is húzza magát székében.*
-Ma ünneplünk, Trodd úr! *Tekintete a vendégeken jár. Nehéz lenne azt állítani, hogy ismer mindenkit, de talán még csak a zömét sem. Ennek ellenére nem rest viszonozni minden biccentést, mi feléjük irányul.*
-Azt hiszem, itt az ideje szólani. *Címzi még Troddnak, majd szólásra emelkedik ott, az asztalfőn.*
-Thargok és más atyafiak! Eljöttetek. Akarva-akaratlanul, de tanúk vagytok Ti. *Végighordozza sárga tekintetét az egybegyűlteken, mielőtt folytatná.*
-Az őshazában a jelolvasó asszonyok megmondták; "Mikoron a tűz majd a felhőket nyaldossa, új időszámítás veszi kezdetét. A patakokat vér duzzasztja majd, a tornyok pedig ledőlnek. De a thargok... A thargok erősebbek lesznek, mint valaha." *Azon kapja magát, hogy fel s alá sétál.*
-Tegyünk érte, hogy égig érjen az a tűz! Gyújtsátok a máglyákat! *Nem is kell kétszer szólani, néhány kölyök már a máglyarakásokhoz is lép, hogy az apró, faragott figurákkal gazdagon tarkított farakásokat lángra lobbantsák. A tűz lassan, de biztosan emészti a fahasábokat, de idő, mire elnyeri méltó nagyságát.*
-Vándorok, vigyétek hát hírül; Thargia szabad, s az is marad! Nincs több szava e földön pöffeszkedő artheniori uraknak. Ki nem hajlik, könnyedén megtörik majd a tharg szélnek. Ám most egyetek és igyatok, folyjon a bor! Egészség! *Széles vigyorral emeli a korsóját a magasba, miközben ismét csak végighordozza tekintetét az egybegyűlteken. Nem rest kiszúrni a hájas kereskedő körül legyeskedő párost sem. Látja az elfet, s hogy viselete igen csak hasonlatos a thargokéhoz.*
-Mondd csak, Trodd úr. *Ereszkedik vissza a székébe.*
-Ugyan nem ismerem még a Vashegyet olyannyira, mint szeretném... De sok hosszúéltű akad népünk kötelékeiben? *Amennyiben Trodd követi a tekintetét, úgy könnyedén kiszúrhatja Relaelt és Kyrt maga is.*
11601. hozzászólás ezen a helyszínen: Amon Ruadh
Üzenet elküldve: 2024-04-24 12:30:52
Üzenet elküldve: 2024-04-24 12:30:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 301
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 301
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak és csillagok//
//A Tűz Hajnala//
*Odébb mozdulva enged utat Relaelnek a nyeregtáskához az italokkal, nem eresztve közben sem a kezében tartott kantárszárat, sem a kalmárt a tekintetével. Ha kevésbé lenne bizalmatlan a nyájas férfival szemben automatikusan elvenné a nő által egyensúlyozott üvegeket és segítene elpakolni, de mint egy véreb ha szagot fog, nem hajlandó elfordulni az árustól. Nem szereti a piaci kereskedőket. Épp elég dolga volt velük vevőként, és olykor szállítóként egyaránt. A simulékony mondatok mögött mindig önző szándék húzódik. Sosem adják ingyen a portékáikat, és a szavak sem többek ennél - eszközök a pénzszerzéshez. Éppen ezért figyel rájuk ezúttal is, és nem kerüli el a fülét a hatvanöt arany dolga. Nem a számok, de az arcátlan..-
Belesápad a haragba, ahogy Ipsioni ráemeli az ujját. Megrándul a szája széle a mozdulatra, de lefojtja a fellángoló dühét, lassan feljebb emelve az állát. Mozdulatlanul hallgatja a férfit, elfehéredett ujjakkal tartva a ló kantárját. Azzal hitegeti magát, hogy nem tartja annyira a másikat, hogy rápocsékolja a szavait, bár volna mit mondania. De abban sem biztos, hogy szavak volnának, amik kijönnének a torkából, ha kinyitná a száját. Csak az állkapcsán dagadnak ki az izmok, ahogy egyre összébb préseli a fogait. Ha üvöltene, rövid úton követné a hangját az ökle is. És ezt nem engedheti meg magának. Nem, amíg Relael itt áll mellette, és egy tharg ünnepség közepén vannak. Amúgy sem.
Szoborként fordítja egy leheletnyit a nő felé az arcát.*
- Fizesd ki, kérlek, mielőtt alkalma lenne még többet beszélni..
*Mormolja fojtottan maga elé, rezzenéstelenül a kalmáron tartva a szemét. Bízik az elf füleiben. A zajban más valószínűleg nem, de a közelében állva a hosszúéletű kiveheti a félhalk szavakat. Nem utasít, és nem is sürgető a hangja, mozdulatlan marad a helyén, akármit is csinál a nő. Semmi joga utasítani őt. De reméli, hogy mihamarabb megoldja a fizetés dolgát, mielőtt meggondolná magát, és ő maga zárná rövidre a témát a kereskedővel.*
//A Tűz Hajnala//
*Odébb mozdulva enged utat Relaelnek a nyeregtáskához az italokkal, nem eresztve közben sem a kezében tartott kantárszárat, sem a kalmárt a tekintetével. Ha kevésbé lenne bizalmatlan a nyájas férfival szemben automatikusan elvenné a nő által egyensúlyozott üvegeket és segítene elpakolni, de mint egy véreb ha szagot fog, nem hajlandó elfordulni az árustól. Nem szereti a piaci kereskedőket. Épp elég dolga volt velük vevőként, és olykor szállítóként egyaránt. A simulékony mondatok mögött mindig önző szándék húzódik. Sosem adják ingyen a portékáikat, és a szavak sem többek ennél - eszközök a pénzszerzéshez. Éppen ezért figyel rájuk ezúttal is, és nem kerüli el a fülét a hatvanöt arany dolga. Nem a számok, de az arcátlan..-
Belesápad a haragba, ahogy Ipsioni ráemeli az ujját. Megrándul a szája széle a mozdulatra, de lefojtja a fellángoló dühét, lassan feljebb emelve az állát. Mozdulatlanul hallgatja a férfit, elfehéredett ujjakkal tartva a ló kantárját. Azzal hitegeti magát, hogy nem tartja annyira a másikat, hogy rápocsékolja a szavait, bár volna mit mondania. De abban sem biztos, hogy szavak volnának, amik kijönnének a torkából, ha kinyitná a száját. Csak az állkapcsán dagadnak ki az izmok, ahogy egyre összébb préseli a fogait. Ha üvöltene, rövid úton követné a hangját az ökle is. És ezt nem engedheti meg magának. Nem, amíg Relael itt áll mellette, és egy tharg ünnepség közepén vannak. Amúgy sem.
Szoborként fordítja egy leheletnyit a nő felé az arcát.*
- Fizesd ki, kérlek, mielőtt alkalma lenne még többet beszélni..
*Mormolja fojtottan maga elé, rezzenéstelenül a kalmáron tartva a szemét. Bízik az elf füleiben. A zajban más valószínűleg nem, de a közelében állva a hosszúéletű kiveheti a félhalk szavakat. Nem utasít, és nem is sürgető a hangja, mozdulatlan marad a helyén, akármit is csinál a nő. Semmi joga utasítani őt. De reméli, hogy mihamarabb megoldja a fizetés dolgát, mielőtt meggondolná magát, és ő maga zárná rövidre a témát a kereskedővel.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11720-11739